Elmélkedés a Család évében CLXXV.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CLXXV.



Isten az élet és halál ura.



Azt mondta egyszer Sámuel Saulnak: Engem küldött az Úr, hogy téged népének, Izraelnek királyává kenjelek: most azért halld az Úr szavát. Ezt üzeni a Seregek Ura: Megemlékeztem mindarról, amit az amalekiták Izraelen elkövettek, hogy miként álltak ellene az úton, amikor feljött Egyiptomból. Most azért eredj, és verd meg az amalekitákat, s pusztítsd el mindenüket: ne kíméld őket,s meg ne kívánj holmijukból semmit sem, hanem ölj meg férfit s asszonyt, gyermeket és csecsemőt, szarvasmarhát s aprójószágot, tevét és szamarat egyaránt. Erre Saul hadba szólította a népet, s megszámlálta őket, miként a bárányokat; kétszázezer gyalogosa és tízezer júdabeli embere volt. Amikor aztán Saul az amalekiták városáig jutott, lesbeállt a völgyben. Majd azt mondta Saul a kenitáknak: Menjetek, távozzatok, s költözzetek ki az amalekiták közül. hogy pusztulásba ne találjalak sodorni titeket közöttük, noha ti irgalmasságot cselekedtetek Izrael valamennyi fiával, amikor feljöttek Egyiptomból. Erre aztán eltávoztak a keniták az amalekiták közül. Saul pedig megverte az amalekitákat Hevilától egészen addig, ahol az Egyiptommal szemben levő Súrhoz jut az ember, Agágot, az amalekiták királyát elevenen elfogta, az egész népet pedig kardélre hányatta. Ám Saul és a nép megkímélte Agágot meg az aprójószág és szarvasmarha legjavát, a juhokat és a kosokat, és mindazt, ami szép volt. Nem akarták elpusztítani, hanem csak azt pusztították el, ami silány és megvetendő volt. Ekkor az Úr szózatot in tézett Sámuelhez, mondva: Bánom, hogy királlyá tettem Sault, mert elhagyott engem, s nem hajtotta végre szavamat. Elszomorodott erre Sámuel, s egész éjszaka kiáltott az Úrhoz. Amikor aztán éjszaka felkelt Sámuel, hogy reggel Saul elé menjen, hírül hozták Sámuelnek, hogy Saul Kármelbe ment, s diadalívet emelt magának, s aztán megfordult, tovább ment, s lement Gilgálba. Odament tehát Sámuel Saulhoz, miközben éppen egészen elégő áldozatot mutatott be az Úrnak az amalekitáktól hozott zsákmány legjavából” (1Sám15,1-12)