Szkiita Szent Inna

Szent Inna

 és vértanútársai

Szent Inna, Pinna és Rimma mindhárman szkitha származásúak voltak. Szent András apostol tanítványai voltak. Jézus nevéről tanítottak, és a barbárok közül sokat megnyertek a keresztény hitnek és megkeresztelték őket. A barbárok vezére, ezért megharagudva rájuk, kényszerítette őket, hogy hagyják el a keresztény hitet és imádják a bálványokat. Mivel hitükben állhatatosan kitartottak, a vezér szörnyű halálnemet talált ki számukra. Gerendát kellett a vízbe beásni és hozzákötözni a vértanúkat. Amikor a víz befagyott és a jég a vértanúk nyakáig ért, lelküket visszaadták Istennek az I. században.

Luther megújítani akarta az egyházat, nem megosztani – A pápa fogadta a finn ökumenikus küldöttséget

Luther megújítani akarta az egyházat, nem megosztani – A pápa fogadta a finn ökumenikus küldöttséget

Szent Henrik püspök, Finnország védőszentje ünnepe alkalmából immár harminc éve hagyományosan Rómába zarándokol egy küldöttség a skandináv országból. Ferenc pápa január 19-én fogadta a Vatikánban az idei finn ökumenikus küldöttséget, akiknek látogatása egybeesik az ökumenikus imahéttel.

Az imahét a megtérésből kiinduló közeledésre szólít minket. Az igazi ökumenizmus ugyanis a Jézus Krisztushoz való megtérésen alapszik. Ha együtt közeledünk hozzá, akkor egymáshoz is közelebb kerülünk – mutatott rá a pápa az audiencián.

A szentatya emlékeztetett a tavaly október végi svédországi látogatására, amikor Lundban közös imával emlékeztek meg a reformáció kezdetének 500. évfordulójáról. Ez a rendezvény fontos volt mind emberi, mind teológiai és spirituális szempontból. Ötven éve folyik a hivatalos ökumenikus párbeszéd a katolikusok és az evangélikusok között, és mára sikerült világosan megfogalmazni, mi az, amiben egyetértünk. Ugyanakkor élénken él szívünkben az őszinte megbánás vétkeink miatt. Ebben a szellemben emlékeztünk meg Lundban arról, hogy Luther Márton 500 évvel ezelőtt nem megosztani akarta az Egyházat, hanem megújítani. A lundi találkozó bátorságot és erőt adott a további ökumenikus úthoz – fejtette ki Ferenc pápa.

A közös megemlékezésre készülve a katolikusok és az evangélikusok számára még világosabbá vált, hogy továbbra is szükség van a teológiai párbeszédre a kiengesztelődéshez. Így megnyílva a Szentlélek működésének közelíthetjük egymáshoz a doktrínát és az egyház erkölcsi tanítását, és egyre közelebb kerülhetünk a teljes és látható egységhez. A pápa hozzátette: imádkozik az Úrhoz, hogy áldásával kísérje a finnországi katolikus–evangélikus párbeszédért felelős bizottságot, mely odaadóan dolgozik egy közös álláspont kialakításán a szentségek, az eucharisztia és a papi szolgálat tekintetében.

2017 a reformáció emlékéve, és ez jó alkalom a katolikusoknak és a protestánsoknak arra, hogy hitelesebben éljék meg a hitet, újra fölfedezzék az evangéliumot, és újult erővel tanúskodjanak Krisztusról. A lundi találkozó végén – emlékeztetett ismét svédországi látogatására a pápa – bátorságot merítettünk közös tanúságtételünkből a világ előtt, elköteleztük magunkat arra, hogy együtt segítsük a szenvedőket, a szükségben lévőket, mindazokat, akik üldözésnek és erőszaknak vannak kitéve. Ezáltal nem leszünk tovább megosztottak, hanem együtt haladunk a teljes szeretetközösség felé.

A szentatya kitért beszédében arra is, hogy idén ünneplik Finnországban az ország függetlenségének 100. évfordulóját. Szent Henrik példáját követve ez a jubileum segítse a finn keresztényeket abban, hogy tanúságot tegyenek Jézus Krisztusról a világ előtt a szolgálat, a testvériség és a másokkal való osztozás konkrét cselekedeteivel. A pápa végül rögtönzött szavakkal köszönetet mondott azért, hogy evangélikus püspöktestvére elhozta az unokáit is, mondván: szükségünk van a gyermekek egyszerűségére, tőlük tanuljuk meg, hogyan jutunk el Jézus Krisztushoz.

Övé az egész világ.

Az Úr az én örökségem és osztályrészem.
Te adod ezt nekem, Uram.
Kiváló sorsban részesültem,
örökségem drága nekem.

Földi létünk önmagában is érték, és minden, ami a létünkkel kapcsolatos: érték. Mégis, mindezek eltörpülnek és szinte értéktelenné válnak, ha a dolgokat Krisztushoz mérjük. Semmit sem lehet hozzá hasonlóvá tenni, ami felérne Krisztus ismeretével és az Ő szolgálatával.

Isten mindent átadott a Fiúnak: Övé az egész világ fölötti uralom. De hatalmát nem az önkény jellemzi, hanem a szelídség és az alázatos szívűség. Így bátran mehetünk Hozzá, és tanulhatunk Tőle, mert példája életet ad a világnak.

Urunk, Jézus Krisztus! Te elhoztad nekünk az örök életre szóló örömhírt: kinyilatkoztatást a mennyei Atya szeretetéről. Kérünk, érintsd meg szívünket, hogy Boldog Özséb példájára megszeressük a magány beszédes csendjét, és kinyilatkoztatásod igazságait. Aki élsz és uralkodol, mindörökkön örökké.

Évközi 2. hét péntek

Évközi 2. hét péntek

A Szentleckében az új szövetségről olvasunk, az Evangéliumban pedig ennek kezdetének vagyunk tanúi. Az Isten és ember közötti szövetség lényege ugyanis, hogy Isten velünk van, mi pedig ővele. A tizenkettőt Jézus mindenekelőtt arra választotta ki, hogy vele legyenek. Nem egy bizonyos feladatra jelölte ki őket, hanem arra, hogy mellette, vele, később pedig benne legyenek. Ez a gyökere az Egyház és benne minden keresztény ember küldetésének. Ezért nem segít az Egyházon semmiféle megújulási kísérlet, ha nem ide megy vissza. És semmi haszna az Egyháznak a világban, ha nem az új és örök szövetség eleven istenkapcsolatának hordozója. Ha ez hiányzik, akkor a legnagyszerűbb tett is csak magamutogatás, saját dicsőségünk keresése, vagy egyenesen a gonosz szellem műve.

Vigyázzunk azonban, mert az Úr kiválasztottjának lenni komoly felelősség. Júdás is Jézussal volt, de csak külsőleg. Szívében és szándékaiban nem volt vele, s így kiszolgáltatta magát a sátánnak. Csak akkor van értelme Jézussal lenni, ha mindenestül vállaljuk, ha nem az izgalmas feladat az igazi vonzerő, hanem maga a tény, hogy Jézussal lehetünk. És ha mindennap megújítjuk elhatározásunkat, hogy egyre jobban vele leszünk. Akkor még ha elbukunk is, mint Péter, sosem fogjuk őt elárulni és elhagyni, s a boldog örökkévalóságban is vele leszünk.

Hálát adunk Neked, Urunk Jézus, hogy minket is arra választottál, hogy Veled legyünk. Add, hogy megbecsüljük ezt a kiválasztottságot, melyet nem kiérdemeltünk, hanem ajándékba kaptunk Tőled, függetlenül attól, hogy milyenek a képességeink és a körülményeink. Segíts, hogy ne is azzal törődjünk, hogy amit teszünk, látványos‑e vagy sem, hiszen mindennek a célját, értelmét az adja, hogy Veled és Érted tesszük. Add kegyelmedet, hogy ne csak külsőleg, formálisan tartozzunk Hozzád, hanem igazán Veled legyünk a szentáldozásban, az imádságban, az elmélkedésben, törvényeid megtartásában, az Érted végzett munkában és az Érted elfogadott szenvedésben.