A pápa egy római
plébánián: A pletykálkodó közösség nem jó tanúságtevő
Ferenc pápa január 15-én, vasárnap Róma város
püspökeként felkereste az olasz főváros északi részén, a Guidonia Setteville
környékén fekvő Szűz Mária-plébániát.
A szentatya a közel négyórás látogatás során
találkozott a plébániaközösség különféle csoportjaival, majd szentmisét
mutatott be, amelyen Keresztelő Szent János tanúságtételéről beszélt, amit
minden kereszténynek követnie kell, méghozzá pletykálkodás nélkül.
A pápát Luigi Tedoldi plébános fogadta. A
papság iránti közelsége jegyében Ferenc pápa először don Giuseppe Berardinót, a
templom ötvenéves, két éve súlyos csontritkulással küzdő káplánját kereste fel,
akit a plébániaépületben ápolnak. A szentatya az immár magatehetetlen
beteg lelkipásztor ágya mellé ült, és a mintegy tízperces látogatás során
próbálta megerősíteni papját, akinek feladta a betegek kenetét. Ezt követően a
pápa találkozott a különféle plébániai csoportokkal, és külön-külön
elbeszélgetett tagjaikkal. Kezdte a plébánia főként idős betegeivel, és
találkozott három Down-kóros gyermekkel is.
A legnagyobb létszámú csoport, mely Ferenc
pápára várt, a hittanosok közössége volt, köztük a bérmálás utáni haladó
csoporttal, akikhez szólva püspökük, Ferenc pápa hangsúlyozta a család alapvető
szerepét a hit átadásában. A cserkészek köszöntése után a szentatya örömmel
állapította meg, hogy több mint százan vannak azok a plébániai önkéntesek, akik
plébánosuk és beteg káplánjuk munkáját segítik, illetve pótolják. Velük
beszélgetve a pápa a misszió fontosságát hangsúlyozta, méghozzá egészen konkrét
lelkipásztori tanácsokkal. A szentatya köszöntötte az összegyűlt papságot és a
plébánia öt szeminarista kispapját, majd a sekrestyében gyóntatott néhány
hívőt. Igazi lelkipásztori látogatás volt ez a pár óra, melyet végül a
szentmise koronázott meg az évközi időszak második vasárnapján. A szentmise
után a búcsúzó pápát a templom előtt ezrek várták, akik kivetítőkön követték a
szertartást.
A szentmise homíliájában Ferenc pápa a
vasárnapi evangéliumból indult ki, amelyben Keresztelő János tanúságot tesz
Jézusról, az Isten Bárányáról, a jelenlévők, köztük saját
tanítványai előtt is.
Miért követték a Keresztelő tanítványai Jézust?
– tette fel a kérdést a pápa. – Azért, mert volt egy ember, éppen a mesterük,
aki tanúságot tett Jézusról. Igen ám, de mi tesz bennünket tanítvánnyá? Az,
hogy keresztények vagyunk, jó, és kell is, de lehet ezt úgy is élni, mintha egy
futballcsapat szurkolói lennénk! Vagy mintha a hitünk valamiféle filozófia
lenne!
Túl azon, hogy megtartjuk a parancsolatokat,
ami persze hasznos és jó, kereszténnyé elsősorban a tanúságtétel tesz
bennünket. Keresztény ember mindenekelőtt az, aki tanúságot tesz Jézusról,
miként az apostolok tették. Az apostolok tanúságot tettek Jézusról, és a
kereszténység így terjedt el az egész világon. A tanúságtétel és a
vértanúság ugyanaz – tette hozzá a szentatya.
Tanúságot tenni a kicsiben és aztán a nagy
dologban is, odaadni az életünket, mint apostolok – jelölte ki a célt ezután a
pápa. – Az apostolok megérezték a Szentlelket a szívükben, és követték a
sugallatait. Ebben hűségesek voltak. De ugyanakkor a tizenkét apostol
közül valamennyi bűnös ember volt, nemcsak Júdás! Vele pedig nem tudjuk, hogy
mi történt a halála után, amikor ott volt Isten irgalmassága! A többi apostol
is mind bűnös volt: irigykedtek, féltékenykedtek, az első helyet keresték. Még
el is árulták Jézust, hiszen mindnyájan elmenekültek és cserbenhagyták, amint
elfogták. Péter, tudván, hogy ő az apostolok főnöke, igaz, közeledett
Jézushoz, de amikor felismerték, ő, az első pápa, megtagadta Jézust.
Tanúságtevőnek lenni nem azt jelenti, hogy
szentek vagyunk, hanem azt, hogy szegény emberként azt mondjuk:
„Igen, én bűnös vagyok, de Jézus az én Uram, és én tanúságot teszek róla, és
arra törekszem, hogy jót tegyek mindennap, hogy megjavítsam az életemet és az
igaz úton járjak” – hangsúlyozta Ferenc pápa, majd rámutatott, az apostolok
ugyan bűnös emberek voltak, de egyben nem vétkeztek: nem fecsegtek, nem
pletykálkodtak, nem beszélték ki a másikat. Ebben nagyon derék emberek voltak!
Ezzel ellentétben sok közösségben kibeszélik egymást, ráhúzzák egymásra a vizes
lepedőt, leszedik egymásról a keresztvizet. A plébániai közösségekben is
előfordulnak ilyen problémák, de az a közösség, amelyben kibeszélik egymást,
képtelen a tanúságtételre.
Akartok tehát tökéletes plébánia lenni? –
kérdezte a hívektől Ferenc pápa. – Akkor ne pletykáljatok! Ha mégis van valami
gondod valakivel, menj oda hozzá, mondd meg neki szemtől szembe, aztán mondd
meg a plébánosodnak is. Ez azt mutatja, hogy a Szentlélek él a plébánián.
Az Úr adjon nektek ehhez
erőt! – zárta vizitációs homíliáját a pápa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése