SZENT III. FERDINÁND

SZENT III. FERDINÁND király

*León, 1198. +Sevilla, 1252. május 30.

III. Ferdinánd, León és Kasztília királya az egyetlen a hispániai uralkodók közül, akit a szentek sorában tisztelünk, mint a mélyen vallásos, bölcs és hős lovagkirály eszményképét. Spanyolország és egész Európa történetére hatással volt életműve: a reconquista, az Ibériai- félsziget visszafoglalása az araboktól 500 évi hódoltság után.

711-ben Afrika felől az arabok megtámadták a nyugati gótokat, Xeres de la Fronteránál döntő győzelmet arattak, és néhány év alatt egészen a Pireneusokig nyomultak előre. 755-ben Córdobában a nagy arab világbirodalomtól független kalifátus alakult, s az iszlám fennhatósága alatt virágzó gazdasági és kulturális élet bontakozott ki. Igaz, a hódítók már 732-ben Poitiers-nél vereséget szenvedtek Martell Károlytól, de ez csak a további, észak felé történő terjeszkedésüket állította meg.

Az egymás után alakuló keresztény királyságok: Aragónia, Barcelona, Navarra, Kasztília és León lassan visszahódítottak bizonyos területeket, de egymás közti versengésük megakadályozta az átfogó és sikeres fellépést. 1010-ben azonban a kalifátus felbomlott, s Murcia, Badajoz, Granada, Zaragóza, Valencia, Sevilla és Toledo mind önálló arab emírség lett; ezek már nem tudtak együttesen fellépni Ferdinánddal szemben.

Ferdinánd 1198-ban született IX. Alfonz leóni király és kasztíliai Berengária házasságából. Ez a házasság alapozta meg León és Kasztília királyságának egyesülését, ami a reconquista alapja lett. 1217-ben ugyanis váratlanul meghalt Kasztília királya, I. Henrik, s az országot nővérére, Berengáriára hagyta. Ő pedig kiváló diplomáciai érzékkel a valladolidi nemesi gyűléssel elfogadtatta, hogy a trónt átadja a fiának, Ferdinándnak.

Az ifjú király két évvel később feleségül vette Sváb Fülöp leányát, Beatrixet, s ezzel biztosította a Hohenstauf uralkodóház támogatását vállalkozásaihoz. Ugyanebben az évben felvette a keresztet, azaz keresztes lovag lett Burgosban, de nem a Szentföldre indult, hanem megkezdte a félsziget felszabadításának előkészületeit. Miután nyugalmat teremtett Kasztíliában, a püspökök és a pápa, III. Honorius (1216--1227) támogatásával sereget szervezett, és elindította hadjáratait az arabok ellen. Igazi sikerei akkor kezdődtek, amikor némi bonyodalmak után 1230-ban elfoglalhatta León trónját is. A bonyodalmak abból adódtak, hogy atyja a trónt végrendeletileg Ferdinánd két leánytestvérére hagyta. 15 évi házasság után meghalt Beatrix. Egy év múlva, 1235-ben Ferdinánd újra nősült, ezúttal a francia királyi családból, s elvette Ponthieu-i Máriát. A két házasságból 13 gyermek született.

Hadjáratai során elfoglalta Baézát, Jaént, Martost, 1236-ban Córdobát, 1244-ben Murciát, 1248-ban Sevillát. A visszahódított városokban sorra helyreállította a püspökségeket és újjászervezte az egyházmegyéket. A pápák azáltal is támogatták, hogy a templomépítésre szánt jövedelmek egyharmadát, a pápai tizedszedők által gyűjtött összegeket teljes egészében rendelkezésére bocsátották, s katonáiknak ugyanazokat a búcsúkat engedélyezték, mint a Szentföldért küzdő kereszteseknek. Ferdinándnak egyébként az volt a terve, hogy Hispánia felszabadítása után Észak-Afrika felől indul a Szentföldön küzdők segítségére.

Ferdinándot mint hadvezért nagyra becsülték, mint királyt szerették. Az arabokkal és az eretnekekkel szemben kérlelhetetlen, de a zsidókkal szemben emberséges volt. Új törvénykönyvet adott Kasztíliának, s ezzel megalapozta későbbi nagyságát. Felvirágoztatta Valencia, Salamanca és Valladolid egyetemét; Leónban, Burgosban és Toledóban székesegyházat építtetett, visszaszerezte az arabok által elrabolt compostellai harangokat. Minden erejével támogatta a koldulórendek -- a domonkosok, ferencesek és trinitáriusok -- megtelepedését. Ugyanakkor ez a győztes hadvezér és bölcs államférfi megindítóan jámbor és vallásos ember volt: nagyon tisztelte a Szűzanyát, minden győzelmét az Úr Krisztusnak köszönte, és nem riadt vissza a nyilvános vezekléstől sem.

Gibraltár visszavétele után már megkezdte az afrikai átkelés előkészületeit, amikor halálos beteg lett. Sevillába vitték, ahol ezekkel a szavakkal adta vissza lelkét és országát Istennek: ,,Uram, mezítelenül jöttem a világra, és így adom vissza testemet a földnek. Fogadd be lelkemet szolgáid seregébe!''

Sírfeliratát kasztíliai, latin, arab és héber nyelven vésték fel sírjára. Valamennyi kortársa tisztelettel hajolt meg keresztény erényei: feddhetetlensége, tisztasága, hősiessége, nagylelkűsége és szelíd jósága előtt, melyek mind Isten dicsőségét, a kereszténység győzelmét és alattvalói javát szolgálták.

Tisztelete a 17. századig csak Sevillára korlátozódott. A sírjánál történt csodák, épen megtalált teste hatására 1655-ben tiszteletét a Szentszék megerősítette.

Imádság:

Istenünk, te segítetted Szent Ferdinándot, hogy sikerrel küzdjön a kereszténység védelmében. Közbenjárására segíts, hogy a test és a lélek minden ellenségétől megszabaduljunk. Krisztus, a mi Urunk által.

 

APOSTOLOK CSELEKEDETEI 53.

APOSTOLOK CSELEKEDETEI
ApCsel 18,23-28 

Miután itt töltött egy bizonyos időt, útra kelt, és sorjában bejárta Galácia tartományát és Frígiát, s minden tanítványt megerősített. Eközben egy Apolló nevű, alexandriai származású zsidó jött Efezusba, aki ékesszóló és az Írásokban igen jártas volt. Mivel már oktatást kapott az Úr útjáról, buzgó lélekkel beszélte el és szorgosan tanította az Úrra vonatkozó dolgokat, de csak János keresztségéről tudott. Bátran kezdett tehát működni a zsinagógában. Amikor Priszcilla és Akvila hallották őt, maguk mellé vették, és alaposabban megmagyarázták neki Isten útját. Mikor aztán elindult Akhájába, a testvérek buzdították, s írtak a tanítványoknak, hogy fogadják be őt. Amikor odaérkezett, sok mindenben hasznukra volt a híveknek, mert ellenállhatatlanul megcáfolta a zsidókat a nyilvánosság előtt, s kimutatta az Írások alapján, hogy Jézus a Krisztus.
Pál harmadik missziós útja. Másfél éves korintusi igehirdetés után Pál elhagyva a kikötővárost és Galáciát, Frigia  vidékére költözött. Ugyanebben az időben egy Apolló nevű zsidó érkezett Efezusba. Nagyszerű szónok volt, mindenki szívesen hallgatta. Kiválóan ismerte az ószövetségi írásokat. Ezek alapján hirdette, hogy az Ószövetség célja az volt, hogy Ábrahám népe megkapta a Messiást. Nem ismerte Jézust személyesen, de hallott az előfutárról, Keresztelő Szent Jánosról. Egyiptom felől érkezett arra a Jordán-parti vidékre, ahol János prédikált és vízzel keresztelt. Hirdette, hogy a Messiás a Názáreti Jézus, aki majd Szentlélekkel fog keresztelni. „Már kapott valami oktatást az Úr igazságairól, buzgón és helyesen beszélt Jézusról, de még csak János vízzel történő, bűnbánatra buzdító kereszteléséről hallott, a keresztség Jézus által meghirdetett és elrendelt szentségéről, amely Isten gyermekévé avatja az embert, arról semmit sem tudott. Pál egykori iparos társai, Priscilla és Aquila, felfigyeltek Apollóra. Elhívták házukba, és Apolló hiányos Jézus-hitét kiegészítve őt magát, és minden hallgatóját rá tudta vezetni az igazság teljes ismeretére. Így tanító körútja következő állomására érkezve már az ő is a teljes igazságot tudta hirdetni a híveknek.

Pünkösdre várva 38.

Pünkösdre várva

Zakariás papnak szolgálati előírása szerint be kellett lépnie az Úr szentélyébe, hogy a tömjént az oltár tüzére hintve annak ég felé gomolygó füstjével együtt szálljon a hívő zsidók esti imája az ég felé. Ennek a mennyben Isten színe előtt egyesülnie kellett az angyalok tömjénfüstjével.  Lerótta a földiek hódolatát a sokszor megsértett isteni Fölség engesztelésével, majd indulni akart a kint várakozó jámbor emberek felé. „Ám megjelent neki az Úr angyala az illatáldozat oltárának jobb oldalán. Amikor Zakariás meglátta, zavarba jött, és elfogta a félelem. Az angyal azonban így szólt hozzá:Ne félj, Zakariás, mert imád meghallgatásra talált! Feleséged, Erzsébet fiút szül neked, s te Jánosnak fogod nevezni. Örömödre lesz, s te ujjongani fogsz rajta, és sokan örülnek majd születésén. Mert nagy lesz az Úr előtt, bort és mámorító italt nem fog inni, hanem már anyja méhében a Szentlélek fogja eltölteni. Izrael fiai közül sokat megtérít Urukhoz, Istenükhöz. Ő maga Illés szellemével és erejével előtte fog járni az Úrnak, hogy az apák szívét fiaik felé fordítsa, az engedetleneket az igazak okosságára térítse, s így a népet előkészítse az Úrnak” (Lk 1,11-17) Az angyali jelenés után „a hatodik hónapban az Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki egy Dávid házából való férfinak,Józsefnek volt a jegyese, és Máriának hívták. Az angyal belépett hozzá és megszólította: Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Veled van az Úr! Áldottabb vagy minden asszonynál. E szavak hallatára Mária zavarba jött, és gondolkozni kezdett rajta, miféle köszöntés ez. Az angyal ezt mondta neki: Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. Gyermeket fogansz, fiút szülsz, és Jézusnak fogod elnevezni. Nagy lesz ő, és a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját, és uralkodni fog Jákob házán örökké, s országának nem lesz vége. Mária megkérdezte az angyalt: Hogyan válik ez valóra, amikor férfit nem ismerek? Az angyal ezt válaszolta és mondta neki:A Szentlélek száll rád, s a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért a születendő Szentet is az Isten Fiának fogják hívni. Íme, rokonod, Erzsébet  is fogant  öregségében, s már a hatodik hónapban van, noha meddőnek mondták, mert Istennél semmi sem lehetetlen”(Lk 1,26-37) A megváltás az Atya és a Fiú műve,de a Szentlélek is közreműködik benne.

Évközi 8. hét szombat

Évközi 8. hét szombat            
Sir 51,17-27; Mk 11,27-33
„Ki adta neked a hatalmat, hogy mindezt megtedd?” 

A jeruzsálemi templomban szigorú rend volt. A főpap és a papság hatalmát alapvetően Isten rendelkezése biztosította. Isten adta az istentisztelet áldozati rendjét: Jákob tizenkét fiának leszármazottai az elmúlt hatszáz év alatt törzsekké növekedtek. A törzsek sorrendje Izrael fiainak a születése sorrendjét követte. A harmadik fiú, Lévi leszármazottait levitáknak hívták. Ebből a törzsből született Mária, Áron és már a kisfiúkat a Nílusba fojtásának elrendelése idején Mózes. Nyolcvan év múlva az édesanyjuk által megmentett Mózest rendelte népvezérnek az Úr. Ő volt tehát Isten bizalmasa. A Sínai hegy lábánál megkötött ószövetséggel egy időben rendelte el az Úr a szentsátor felépítését és a kötelező áldozatokat. Ezekhez alapította az ószövetségi papságot. Főpappá Áront rendelte, papokká az ő fiait szenteltette fel. (Lev 8-9) Jézus korában, tehát tizenhárom évszázaddal ezután is ez a rend uralkodott. Ezért kérték számon az áronita papok, hogy Jézus milyen hatalommal rendelkezik. Jézus nem beszélt nekik arról, hogy „Ő a Messiás, az áldott Isten Fia” (Mt 16,16), az ő eljövetelére készíti fel a zsidó népet a Gondviselés. A zsidó vezetők ezt a tényt csodáiból és tanításából már régóta sejtették. Mivel az áronita papság féltékeny volt rá, nem akarták elfogadni Őt. Sok vitáról szólnak az evangéliumok. Ezen a napon is akadékoskodnak, mert Jézus ostorral kiűzte a templomból az árusok hadát. Felteszik hát a nagy kérdést Jézusnak: „Miféle hatalommal teszed mindezt? Ki adta neked a hatalmat, hogy mindezt megtedd? Jézus így felelt nekik: Én is kérdezek valamit tőletek. Feleljetek meg nekem, s akkor én is megmondom nektek, milyen hatalommal teszem mindezt. János keresztsége a mennyből volt, vagy az emberektől? Feleljetek nekem!  Azok így tanakodtak egymás közt: Ha azt mondjuk, hogy a mennyből, akkor azt fogja felelni: akkor miért nem hittetek neki? Ha pedig azt mondjuk, hogy az emberektől, félnünk kell a néptől, mert mindnyájan azt tartották Jánosról, hogy valóban próféta volt. Azt felelték tehát Jézusnak: Nem tudjuk. Jézus erre azt mondta nekik: Én sem mondom meg nektek, miféle hatalommal teszem mindezt” (Mk 11,28-33)

NICOSIAI BOLDOG FÉLIX

NICOSIAI BOLDOG FÉLIX

 kapucinus testvér

 (1715-1787) 

 
Nicosiában, Szicília egy városkájában szegény családból származott. A cipészmesterség volt a foglalkozása. Szorgalom, tanulékonyság, szerénység jellemezte. Szülei halála után húsz éves korában sikertelenül próbálkozott a kapucinusoknál, nem vették föl. Állhatatos maradt, nyolc év múlva újra jelentkezett, akkor felvették. Szülővárosában az alamizsnagyűjtés lett a feladata. Hogy a rokonok, ismerosök mit mondanak, azzal nem törődött. Útjai közben imádkozott, a kolostorban pedig minden szabadidejét az Oltáriszentség előtt töltötte. Minden feladatot, mellyel megbízták, készségesen teljesített. Egyszer az elöljáró (próbaképpen) kiküldte a városba, hogy festesse le magát. Ellenkezés nélkül útra akart kelni, de akkor megmondták neki, hogy az egész csak engedelmességi próba volt. A tisztaság erényét böjttel, önmegtagadással, mint valami sövénnyel védte. A legkisebb vétket is nagy gonddal kerülte. A szegénységet Szent Ferenc követőjeként élte, egy ideig saját cellája sem volt. Nagy szeretettel látogatta a betegeket s a börtönbe zártakat. Naponta járult szentáldozáshoz, ilyenkor arca fényben ragyogott. Belelátott a szívek titkaiba. A jövendőt előre megmondotta. Még meghalni sem akart elöljárója engedélye nélkül. Csak miután elöljárója megáldotta s a haldoklók imájában ahhoz a részhez értek: „Költözzél el keresztény lélek”, Jézus és Mária nevével az ajkán fejezte be életét 72 éves korában. XIII. Leó pápa 1888-ban vatta boldoggá.
Szent Bonaventura műveiből:
Gyulladj lángra, ó lelkem, töltekezz és gyönyörködj Istened irgalmában és szelídségében, Jegyesed szerelmében; égj el kedvesed forróságától, tárulj ki az o szeretetére, ízleld édességének ízét. Senki se akadályozzon, hogy belépj, megragadd és ízleld.

Imádság:

Istenünk, te megtanítottad Boldog Félixet, hogy egyszerűségben és alázatosságban szolgáljon neked, szívét csodálatos magasságba emelve. Engedd, hogy példáját követve a földön, dicsőségének részesei legyünk a mennyben. A mi Urunk Jézus Krisztus által.