A kyzikei 9 szent

A kyzikei 9 szent 

vértanú

Kyzike Mizia kisázsiai területén található város. Mielőtt Nagy Konstantin császár kormányozta volna a területet, pogány elődei üldözték a keresztényeket. A keresztények egy része elrejtőzött, más része önként vállalta a kínzásokat is hitéért és nem rejtőzött el. Ezek közé tartozott a 9 vértanú. Különféle helységekből származtak, de Kyzikében gyűltek össze. Mivel bátran leleplezték a pogányokat tévelygéseik miatt, Dioklécián császár először megkínoztatta őket. Mindnyájan kard által nyerték el a vértanúságot a III. század végén.

„Ferenc pápa szereti a családokat” – Katekézissorozat gyermekeknek: A nevelés

„Ferenc pápa szereti a családokat” – Katekézissorozat gyermekeknek: A nevelés

A Magyar Katolikus Családegyesület kétheti rendszerességgel adja közre gyermekeknek szóló katekézissorozatát, amely Ferenc pápa családoknak szóló beszédei alapján íródott. A tizenegyedik részt olvashatják.

Mennyire jó, hogy van egy apukád és egy anyukád, akik kézen fognak és az élet minden pillanatában melletted állnak. Így könnyebb szót fogadni nekik, még akkor is, amikor úgy érzed, hogy túlságosan is sokat várnak el.

Manapság nagyon nehéz, hogy sok szülő csak késő este ér haza, vagy ha anya és apa elváltak, az egyikükkel való találkozás mind ritkább lesz. A pápa tudja ezt, azonban minden szülőnek a lelkére kötötte: mindig úgy törődjenek veletek, gyerekekkel, hogy segítsenek benneteket felnőni.

Igazából Ferenc pápa nem állt meg itt, hanem továbbfűzte mondandóját. A pápa jól tudja, hogy mellettetek ott vannak a tanítók, az edzők, a hitoktatók, a nevelők, akik sok szép dolgot tanítanak nektek. Ezért a szülőket arra bátorította, hogy ne féljenek attól, hogy az elsőszámú nevelőitek legyenek. Mindenekelőtt tehát anyukátokra és apukátokra kell tekintenetek, mert a leginkább ők viselik a szívükön a sorsotokat és mindazt, ami a lelketekben van. Szüleitek nem fognak csalódást okozni nektek!

Gyermekek, engedelmeskedjetek szüleiteknek, ez kedves Istennek.

És ti, szülők pedig, ne keserítsétek meg gyermekeiteket azzal, hogy olyasmit kértek tőlük, amire képtelenek.

Még a legjobb családokban is szükség van arra, hogy elviseljék egymást. Sok-sok türelem kell hozzá! De ilyen az élet!

A szülők nevelői feladatukat egyedül szeretettel, gyengédséggel és türelemmel tudják teljesíteni!

 

Húsvét 2. hét szombat

Húsvét 2. hét szombat

A világmindenségben egyedül az emberi szív tud remélni, csak az emberi szív tud valóban örülni, s örömét megosztani valakivel. Jézusnak az evangéliumokban megőrzött imádságaiból – melyek közül az egyiket az öröm pillanatában, a másikat a szenvedés órájában, a harmadikat pedig akkor mondja, amikor a kettőt egyszerre éli át – mindenekelőtt azt tanulhatjuk meg, hogy örömében és szenvedésében egyaránt Istenhez fordult. Ebben az állandó Atyához fordulásban van a legmélyebb identitása. Az élet öröme számára akkor teljes, ha azt megosztja az Atyával, ha hálát ad neki, az élet szenvedése pedig csak akkor elviselhető, ha Atyja akaratát keresi és találja meg benne. Ő az Atyát szüntelenül úgy látja, mint minden öröm végső célját és mint menedéket a nagy szenvedések idején.

Szent Katalin ezt értette és élte. Bár voltak elragadtatásai, soha nem az eksztázist kereste, hanem az öröm végtelen forrását, bár testén viselte az Úr szenvedéseinek jegyeit, nem a szenvedést szerette, hanem a benne megpillantott, egyetlen menekvést, Jézus Krisztust, és az ő Atyját, akiben még akkor is lehet reménykedni, amikor már minden földi reménység szertefoszlott. Ebből fakadtak rendkívüli tettei, Istenről szóló látomásai és tanításai, irgalmas szeretetének hősies fokban gyakorolt cselekedetei – de imádsága, Istennel való kapcsolata mindenekelőtt a hétköznapokban mérettetett le és bontakozott ki. Ezért csendes hétköznapjai sem szürkék és egyhangúak, hanem tartalmasak és gyönyörűek voltak.

Urunk Jézus, Te most is azzal és csakis azzal tudsz könnyíteni életünk terhein, azzal tudod megédesíteni számunkra a mindennapi kereszthordozást, hogy kinyilatkoztatod, hogy az Isten Atya, és példát adsz nekünk, hogy életünk örömteli és fájdalmas eseményeivel őhozzá fordulhatunk. Köszönjük, hogy belehallgathatunk az Atyához intézett imádságodba, és kérünk, add nekünk kegyelmedet, hogy kitartsunk a hétköznapok csöndjében, s akár örömben, akár szenvedésben van részünk, azt mindig, minden pillanatban az Atyával éljük át Általad a Szentlélekben.

 

Ravennai Szent Vitalisz

Szent Vitalis
 [április 28.]

Vitalis annyi, mint ‚aki ekképpen él’ (vivens talis), mert amiképpen kifelé, cselekedeteiben élt, olyan volt belül, a szívében. Vagy annyi, mint ‚élet’ (vita), vagy olyasvalaki, ‚aki szárnyakon él’ (vivens alis), tudniillik az erények szárnyaival tartja fönn magát. Olyan volt, mint Isten négyszárnyú lényei közül az egyik, akiket Ezekiel látott (Ez 1,4–14): a remény szárnyán a mennybe szállt, a szeretet szárnyán Istenhez, a félelem szárnyán a pokolba, a megismerés szárnyán saját magába. Vértanúságának történetét feltehetően Szent Gervasius és Protasius könyvében találták meg.^*

Vitalis nemes lovag volt, felesége, Valeria szülte Gervasiust és Protasiust. Egy alkalommal Paulinus bíróval együtt Ravennába érkezett, s ott meglátott egy keresztény orvost, név szerint Ursicinust, akit sokféle kínzásnak vetettek alá, majd fővesztésre ítélték. Az orvos nagyon meg volt ijedve. Vitalis rákiáltott, mondván: „Testvérem, Ursicinus, te, aki orvos vagy, s másokat gyógyítasz, ne pusztítsd el magadat örök halállal! Te, aki ennyi szenvedésen át jutottál a pálmáig, el ne veszítsd a koronát, melyet Isten számodra készített!” Ursicinus ezt hallva bátorságra kapott, s bánva rettegését, önként vállalta a vértanúságot. Szent Vitalis méltóképpen eltemettette.

Ezután többé nem akart visszatérni urához, Paulinushoz. Az nagyon zokon vette egyrészt, hogy nem tért vissza hozzá, másrészt, hogy Ursicinust visszatartóztatta a bálványáldozattól, harmadrészt, hogy kereszténynek bizonyult. Parancsot adott, hogy vonják kínzófára. Vitalis erre azt mondta neki: „Nagyon ostoba vagy, ha azt hiszed, hogy rászedhetsz, mikor én mindig azon voltam, hogy másokat is megszabadítsak a félelemtől.” Paulinus ekkor ezt parancsolta szolgáinak: „Vigyétek ahhoz a pálmához, s ha nem akarna áldozni, ássatok neki egy mély gödröt, míg vizet nem értek, s hanyatt fektetve, élve temessétek bele!” Meg is tették. Szent Vitalist élve temették el Nero uralkodása alatt, aki 57-ben került hatalomra.

A pogány papot pedig, aki ezt a tanácsot adta, megszállta a gonosz lélek, és hét napon át őrjöngve ezt kiáltozta: „Szent Vitalis, égetsz engem!” A hetedik napon a gonosz a folyóba lökte, s nyomorultul ott veszett.

Vitalis felesége Milánóba tartott, s olyanokkal találkozott, akik bálványoknak áldoztak. Arra biztatták, hogy egyék velük együtt abból, amit feláldoztak. Ő azonban azt mondta: „Keresztény vagyok, nem ehetek az áldozatokból.” Ezt hallva olyan kegyetlenül megverték, hogy az emberek, akik vele voltak, félholtan vitték be Milánóba, s ott három nap múlva boldogan költözött az Úrhoz.

 

Teremtésvédelmi kalendárium – Tájékozódjunk közös otthonukról, a Földről!

Teremtésvédelmi kalendárium – Tájékozódjunk közös otthonukról, a Földről!

A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Ezúttal az áprilisi télies időjárás és a Föld napja kapcsán gondolkodunk a teremtett világ megőrzéséről.

Bizonyára vannak, akik emlékeznek arra, hogy 31 évvel ezelőtt, 1986. április első tíz napján meleg májusi időjárás volt: Budapesten április 8-án és 9-én a 26 Celsius-fokot is meghaladta a maximális hőmérséklet. A rá következő napokban gyorsan hűlni kezdett az idő, és két nap alatt több mint 23 fokot esett a legmagasabb hőmérséklet, hiszen 12-én alig haladta meg a 3 Celsius-fokot a napi maximum, és az ország több területén havas eső, a magasabb hegyekben hó esett. Ez rendkívül nagy hőmérsékletesés volt, de ehhez hasonlóak – bár nem ilyen mértékűek – az elmúlt 115 év áprilisaiban többször előfordultak. A „szeszélyes” áprilisban nagyjából 10 százalékos gyakorisággal következhet be egyik napról a másikra 10–15 Celsius-fokos lehűlés. Valami hasonló történt idén a húsvét utáni napokban is, bár „csak” 10–12 Celsius-fokot estek a napi maximumok, de az ország több térségében havas eső, havazás volt, és az azt követő felhőmentes éjszakákon fagy is előfordult. És ez így van/lenne rendjén: igazi hamisítatlan tavaszi szeszélyes időjárás volt, ami az elmúlt harminc évben kevésbé volt jellemző. Néha megmutatja magát az az időjárás, ami a 20. században jellemző volt. A következtetés nem az, hogy ez a hirtelen változás az éghajlatváltozás bizonyítéka: „sokasodnak majd az extrém időjárási események”, és nem is az éghajlatváltozás cáfolata: „lám-lám visszatért a természet a normális kerékvágásba”, hanem inkább az, hogy évtizedek óta nem fordult elő ilyen Magyarországon – és inkább ez ad aggodalomra okot. Az pedig különösen aggasztó, hogy az évjáratok közötti változékonyság egyre kiszámíthatatlanabb, ami egyrészt nehezen tervezhető, és valószínű, hogy hosszabb távon egy jelentősebb változás előjelének tekinthető.

Idén a húsvét szinte egybeesett a Föld napjával (április 22.). Az Egyesült Államokban 1970. április 22-én tartották meg az első Föld napja rendezvényt. A főszervező Denis Hayes egyetemi hallgató volt. A média ott és akkor nagy segítséget nyújtott az esemény népszerűsítéséhez, amelynek eredményeként az USA-ban 20 millió ember vett részt a különböző rendezvényeken, felvonulásokon, tiltakozva a környezet pusztítása miatt. Ehhez a dátumhoz kötjük az úgynevezett modern környezetvédelmi mozgalmak szervezett megjelenését. Az USA-beli kezdeményezés lassan átterjedt a világ más országaira, és 1990-ben már hazánkban is szabadon lehetett ünnepelni a Föld napját! Ma már közel 200 országban vannak Föld-napi kampányok, és egyes becslések szerint egymilliárd ember követi az eseményeket, cikkeket, tudósításokat.

Az idei Föld napja javasolt témája a „tájékozódás, tudásunk elmélyítése” környezeti kérdésekről, ideértve az éghajlatváltozást, a természet degradációját, vizeink, talajaink elszennyeződését stb., hogy világosabban lássuk a „közös otthonunkat”, a Földet fenyegető veszélyeket. A tájékozódásban segít a tudomány széles látószögű reflexiója a világról, a világ dolgairól, a szabályokról, amelyek fenntartják azt, és amelyek segítségével leírható. A tudomány szükséges, de nem elégséges feltétele a megismerésnek. Bátran támaszkodjunk a Szentlélek ajándékára, az értelmünkre is! Az értelem nem csupán az elme csillogása, hanem transzcendens értelemben a lelkünk érzéke is. A Lélek segítségével és megszerzett ismereteinkkel egy olyan összetett, sokszereplős, térben és időben is sok „színpadon játszandó” ügyben, mint a teremtett világ védelme, megtalálhatjuk a mindennapi életünkre is lefordítható válaszokat, megoldásokat.