Eutimi Szent Anthusa

Szent Anthusa

 anya

Szentünk Konstantinosz Koprónimosz császár leánya volt. Atyja hiába akarta férjhez adni, ő elhatározta, hogy megőrzi magát szüzességben. Atyja halála után (775.) szétosztotta mindenét a szegények segélyezésére és a templomok ékesítésére, ő maga pedig a jámborság gyakorlatainak szentelte életét. Imádkozva az Úr imáját, és olvasva a Szentírást. Kívánva a magányosságot, belépett szent Eutim kolostornak szerzetesnői közé. A kolostorban, telve szeretettel és alázatossággal, úgy szolgált minden munkát elvégezve, mint egy egyszerű szerzetesnő. Meghalt 57 eves korában 811-ban.

Szexuális visszaélések Chilében – A pápa fájdalommal ismeri el, hogy rosszul ítélte meg a helyzetet

Szexuális visszaélések Chilében – A pápa fájdalommal ismeri el, hogy rosszul ítélte meg a helyzetet

Ferenc pápa levelet írt a chilei püspököknek, miután lezárult a gyermekek ellen elkövetett visszaélésekkel kapcsolatos vádak kivizsgálása. A Szentatya elismeri, hogy valós információk hiányában súlyosan tévedett az esetek megítélésében. Bocsánatot kér, és Rómába rendeli Chile püspökeit.

Április 10-én, kedden este egyszerre hozták nyilvánosságra a Vatikánban és Chilében a levelet, amelyet Ferenc pápa a plenáris ülésüket tartó chilei püspököknek írt, miután értesült az általa elrendelt kivizsgálás eredményéről.

A Juan de la Cruz Barros Madrid, a chilei Osorno püspökének ügyében nyilvánosságra került információk kapcsán a Szentatya januárban elrendelte, hogy Charles Scicluna, Málta érseke – aki a Hittani Kongregáció igen súlyos bűnök (delicta graviora) kivizsgálásával foglalkozó kollégiumának elnöke – utazzon Santiago de Chilébe, és hallgassa meg azon személyeket, akik az ügy kapcsán nyilvánosságra akarták hozni az általuk ismert részleteket.

Scicluna érsek és Jordi Bertomeu (a Hittani Kongregáció munkatársa) jelentése a februárban New Yorkban és Santiago De Chilében folytatott meghallgatásokról mély benyomást tett a pápára. „Azt hiszem, hogy a meghallgatások peranyagának alapos áttanulmányozása után kijelenthetem: az összegyűjtött tanúvallomások egyöntetűen, közvetlenül és minden hozzáadás, kiszínezés nélkül beszélnek sok keresztre feszített életről. Bevallom, hogy ez fájdalmat és szégyent ébreszt bennem” – írja levelében a Szentatya.

A pápa arra buzdítja a chilei főpásztorokat, hogy fogjanak össze és együtt munkálkodjanak azért, hogy helyreállítsák a bizalmat az Egyházban. „Azért írok nektek, akik 115. plenáris üléseteket tartjátok, hogy alázatosan az együttműködésre buzdítsalak benneteket és a segítségeteket kérjem azért, hogy közép- vagy hosszú távon megfelelő intézkedések szülessenek az egyházi szeretetközösség helyreállítására Chilében. Azzal a céllal, hogy amennyire lehet, jóvátegyük azt, amit a botrány okozott, és visszaállítsuk az igazságosságot.”

Ezért a Szentatya Rómába rendeli Chile püspökeit, hogy megvitassák a vatikáni vizsgálat eredményét.

Ferenc pápa azt is elismeri a chilei főpásztorokhoz intézett levelében, hogy súlyos félreértések történtek a helyzet értékelésében és felmérésében, főként az igaz és nem részrehajló információk hiánya miatt. A Szentatya bocsánatot kér mindenkitől, akit megsértett, és bejelenti, hogy találkozni fog a meghallgatott személyek képviselőivel és a meghallgatásokat folytató emberekkel.

Húsvét 2. hét csütörtök

Húsvét 2. hét csütörtök

Istengyermeki életünk Pünkösdkor kezdődött, amikor is Isten nem szűkösen, hanem túláradó bőséggel ajándékozta nekünk Szentlelkét, aki az ő legbensőbb életébe vont be bennünket. Ezért a keresztény hit nem egy bizonyos tanítással való értelmi-érzelmi azonosulás, hanem élet, amely túlmutat a földi lét keretein. Nekünk nem a földön járó Jézus nyomába kell szegődnünk, mint az apostoloknak; nem kereszthalálában kell felismernünk, hogy ő valóban Isten Fia, mint ahogy a római századosnak; de még csak nem is feltámadásában kell őt Úrnak és Istennek vallanunk, mint Szent Tamásnak. Számunkra minden Pünkösddel, a Szentlélek kiáradásával kezdődött a keresztségben, amikor Krisztus élete betöltött bennünket, s a hit által egyre jobban kibontakozik bennünk.

Tanúságtételünknek innen kell forrásoznia. Tanúskodni Jézusról nem azt jelenti, hogy elmondjuk a történetét, nem is csupán azt, hogy Megváltónknak valljuk meg őt még csak nem is azt, hogy hirdetjük az ő tetteit és tanítását, hanem végső soron azt, hogy ugyanazt az életet éljük, amit ő: az ő istengyermeki életét a magunk körülményei között. A „mi és a Szentlélek” kifejezés így egészen más értelemben tűnik fel előttünk: azt jelenti, hogy rajtunk keresztül a Szentlélek tanúskodik, s az ő erejével az Atyához vonzhatjuk embertársainkat, miként Jézus tette.

Urunk Jézus, add, hogy mind jobban Hozzád hasonuljunk, s ez a Veled való azonosulás alakítsa át egész életünket. Segíts, hogy ne körülményeink megváltozásától várjuk, hogy jobbak, szentebbek legyünk, hanem attól, hogy Te fokozatosan átalakítod benső világunkat, viszonyunkat elsősorban Istenhez, majd magunkhoz, embertársainkhoz és a dolgokhoz is. Nem kérjük azt a kiváltságot, hogy külsőleg is megjelenjenek testünkön a Te sebhelyeid, mint a kiválasztott stigmatizáltakon, de kérjük, fogadd el sebzettségeinket, külső-belső szenvedésünket, hogy azok a Te szenvedéseddel egyesítve megváltó művednek részévé legyenek a világ életéért.

Pergamoni Szent Antipás

Szent Antipás 

püspök

Antipás szent János apostol tanítványa volt. Ő tette a pergamoni egyház püspökévé. Patmosz szigetén lévén száműzetésben, szent János levelet irt a 7 egyházközség elöljárójának, közöttük Intipásznak is említi a nevét. (Jel,2,12-) Ő már akkorára halott volt. Jó pásztora volt az egyházközségnek. A pogányságból sokat térített meg Krisztus hitére. Ezért az ördög, a bálványpapokat felingerelve, megharagudtak Antipászra, megkötözték és a helytartó elé vitték. A szent főpap semmilyen fenyegetésre nem volt hajlandó megváltoztatni keresztény magatartását, ezért bevitték Artemisz pogány templomába. Ott egy megtüzesített ércből való bikába dobták. Imádkozva ellenségeiért és az egész világért, adta vissza lelkét Istennek 92 éves korában. Életében de halála után is csodákat tett, különösen a fogfájósokat gyógyította meg.

Ferenc pápa az irgalmasság misszionáriusaihoz: Isten a kezére „tetoválta” gyermekei nevét

A Szentatya április 10-én délelőtt fél tizenegykor fogadta az Apostoli Palotában az irgalmasság misszionáriusait, akikhez hosszú beszédet intézett.

Ferenc pápa idén húsvétra Rómába hívta az irgalmasság misszionáriusait, hogy megosszák egymással tapasztalataikat és további eligazítást kapjanak. A találkozó keretében a pápával együtt mutatták be az Isteni Irgalmasság vasárnapja szentmiséjét a Szent Péter téren, majd április 10-én, kedden délelőtt az Apostoli Palota Király termében fogadta őket a Szentatya. A kihallgatás után a Szent Péter-bazilika Katedra-oltáránál mutatott be szentmisét a pápa, az irgalmasság misszionáriusai koncelebrálásával.

A Szentatya a keddi audiencián azt kérte az irgalmasság misszionáriusaitól, hogy folytassák az irgalmasság szentévében megkezdett szolgálatukat, amelynek gyümölcseként sok megtérés történt, és ez örömmel tölti el. Beszédében támpontokat adott a papoknak, miként közvetítsék az Atya irgalmasságát a bűnbánó híveknek. Izajás próféta szavaira utalva az irgalmasság, a vigasz, a szeretet, a bűn, a gyónás fogalmát elemezte.

Az Úr megvigasztalja népét, és irgalommal van szegényei iránt. A jóindulat, a vigasz, a közelség, az örök szeretet ígérete mind olyan kifejezés, mely az isteni irgalmasság gazdagságát hivatott jelezni. Pál apostol a Korintusiakhoz írt második levelében arról beszél, hogy mi Isten munkatársai vagyunk (vö. 2Kor 6,1–2). Az üzenet, amit Krisztus nevében viszünk el másoknak, hogy béküljünk ki Istennel. Apostolkodásunk felhívás arra, hogy keressük, és akkor megkapjuk az Atya bocsánatát. Istennek szüksége van olyan emberekre, akik elviszik a világba az ő megbocsátását és irgalmasságát. Ugyanezt a küldetést bízta a feltámadt Úr a tanítványokra húsvétkor. „Békesség nektek. Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket. E szavak után rájuk lehelt és folytatta: Vegyétek a Szentlelket. Akinek megbocsátjátok bűneit, bocsánatot nyer, akinek pedig megtartjátok, az bűnben marad” (Jn 20,21–23). Ez a felelősség megkívánja a papoktól, hogy a küldetéshez illő következetes életet folytassanak – emlékeztetett a Szentatya.

El kell ismernünk bűnösségünket, és az Úr kegyelme révén irgalmat nyerünk. Ebből kiindulva kell fölfedezni az evangélium lényegét – Ferenc pápa hozzátette, hogy ő gyakran időzik el annál a mondatnál, amit Szent Pál mond a Timóteushoz írt első levelében: „Isten megkönyörült rajtam” (vö. 1Tim 1,13). Ez bátorságot önt belé, érzi általa az Atya ölelését. Szívesen ismételgeti, mert erőt ad neki, és mert ez az igazság. A pápa is elmondhatja magáról, hogy Isten megkönyörült rajta. Ez tehát a kulcsa annak, hogy Isten munkatársaivá váljunk. A papoknak nem szabad mások fölé helyezniük magukat, mintha bűnös testvéreik bírái lennének.

Kedvelt szokása Ferenc pápának az új szavak kitalálása. Legújabb alkotása a primerear szó (utalva a primavera, tavasz szóra), mely azt fejezi ki, hogy Isten elénk jön, vár minket. A kiengesztelődés nem emberi kezdeményezés, sem önnön fáradságunk gyümölcse. Ha ezt gondolnánk, egyfajta neopelagianizmusba esnénk, amikor túlbecsüljük az embert, és elfeledkezzünk arról, hogy Isten az üdvözítő, nem pedig mi. Övé a kezdeményezés, ő megelőz minket a szeretetben.

„Amikor pedig egy gyónó jön hozzánk, fontos tudnunk, hogy benne már ott van az isteni szeretettel való találkozás gyümölcse. A papi szívnek meg kell éreznie annak csodáját, hogy a hívő már találkozott Istennel, és megtapasztalta kegyelme hatékonyságát. A papok feladata az, hogy támogassák Isten kegyelmének e működését. Olykor azonban előfordul, hogy a pap a viselkedésével ahelyett, hogy közelebb vinné a bűnbánót Istenhez, eltaszítja. Nem kell szégyenérzetet keltenünk abban a személyben, aki már beismerte bűnét, és tudja, hogy hibázott. Nem kell faggatni, amikor az Atya kegyelme már közbelépett. Nem szabad megsérteni egy személy lelkének szent helyét, ahol Istennel lép kapcsolatba.”

Ferenc pápa ekkor a tékozló fiú példabeszédére utalt. Isten olyan, mint az apa, aki várja haza tékozló fiát, nyugtalan a szíve, amíg rá nem talál elveszett gyermekére. Egy papnak olyan szemmel kell rátekintenie a gyónóra, és úgy kell meghallgatnia, hogy ezáltal megérezhesse Isten szeretetét, aki mindig és mindenek ellenére megbocsát.

A megbocsátás révén felszabadul az ember, visszanyeri örömét és élete értelmét, visszakapja méltóságát. Loyolai Szent Ignácra hivatkozva a pápa így buzdított: A kiengesztelődés szentsége legyen kedvező pillanat, amikor megérezzük és növeljük a belső vigaszt. Fájdalmas tapasztalat, mely mindenki életében előfordulhat, amikor úgy érezzük, magunkra hagytak minket, hogy elhagyott minket az Isten. Ez csalódást, bánatot, olykor elkeseredést és depressziót vált ki az emberekből. Ugyanakkor az elhagyatottság minden formája paradox módon a szeretet tapasztalatába illeszkedik.

Isten soha nem feledkezik el rólunk, a kezére „tetoválta” a nevünket. Ahogy nem feledte Jeruzsálem falait sem, Isten továbbra is felkínálja nekünk az üdvösséget, és segítségünkre siet – hangsúlyozta a Szentatya. – A szeretetnek e bizonyosságát kell megerősíteni minden gyónóban, hogy legyen erejük hinni és remélni. A bizonyosságot, hogy mindig van lehetőség az újrakezdésre, mert Isten mindig kézen fog és előre visz minket. Az irgalmasság kézen fog és megerősít bennünket abban, hogy Isten szeretete legyőzi a magányt és az elhagyatottságot. Ezt kell közvetíteniük az irgalmasság misszionáriusainak is.

* * *

Az irgalmasság misszionáriusai – közel ezer pap a világ minden tájáról – közvetlenül Ferenc pápától kaptak megbízatást és különleges felhatalmazást a Szentszék illetékességébe tartozó bűnök alóli feloldozásra, valamint különleges küldetést kaptak arra, hogy az irgalmasság rendkívüli szentéve során prédikáljanak a Misericordiae vultus kezdetű pápai bulla iránymutatásai alapján. Rino Fisichella érsek, az Új Evangelizáció Pápai Tanácsának elnöke felügyelte a misszionáriusok kiválasztását és elküldését a világ egyes egyházmegyéibe. Az irgalmasság szentéve során, 2015-ben nagyszerdán vették át a pápától a megbízatásukat a vatikáni Szent Péter-bazilikában, mint az isteni megbocsátás jelét.

Ferenc pápa a szentév lezárása után, a 2016. november 21-én kelt Misericordia et misera kezdetű apostoli levelével meghosszabbította az irgalmasság misszionáriusainak rendkívüli küldetését, és az Új Evangelizáció Pápai Tanácsa felügyelete alá helyezte őket.

Az irgalmasság misszionáriusai szerte a világon különleges segítséget nyújtanak a helyi püspököknek az evangelizálásban, a misszióban és az igehirdetésben, de főként a kiengesztelődés szentségének kiszolgáltatása által. Isten irgalmasságának prédikátoraiként a megbocsátás örömét hirdetik, valamint gyóntatnak a legkényesebb esetekben is. A Szentatya az irgalmasság misszionáriusainak különleges felhatalmazást adott az olyan bűnök alóli feloldozásra, melyek kiközösítéssel járnak.