Évközi 21 hét péntek

Évközi 21 hét péntek

1Tessz 4, 1-8; Mt 25, 1-13

„hogyan kell élnetek és Isten kedvében járnotok”

Pál apostol útmutatást nyújt kényszerből elhagyott tesszaloniki híveinek, hogy Isten méltó szolgálatában mihez kell magukat tartaniuk. Nem új parancsot ír elő, hiszen erre neki felhatalmazása nincs. Szükség sincs új parancsokra, hiszen Isten kötelező parancsait tételesen felsorolta a Sínai hegy lábánál a zsidókkal kötött szövetség alapdokumentumában, a két kőtáblán. Pál apostol viszont arra is hivatkozik a korintusiakhoz írt második levelében, hogy a tíz parancsot Isten az ember teremtésekor már „nem tintával, hanem az élő Isten Lelkével írva, nem kőtáblákra, hanem a szív húsból való tábláira” (2Kor3, 3) Az igazság hirdetésével ajánljuk magunkat minden ember lelkiismeretének Isten előtt. Azt hangsúlyozza az apostol, hogy szabadságunk alapján kell döntenünk. Ezt Isten is tiszteletben tartja. Aki viszont elutasítja a természetünkhöz tartozó isteni előírásokat, elvész. A parancsok közül itt a hatodikat emeli ki az apostol elsőként: „Ne paráználkodj!”. Ez a parancs nem a legfontosabb, hiszen a szeretet parancsa mindenek fölött áll, de a gyakorlati életben az emberek önzése ezen a téren követ el sokszoros szeretet-sértést. Eredetileg a házassági hűség védelme volt a célja. A házasságban a kölcsönös boldogítás a házastársak kötelessége, és a tiszta boldogítás egyik eszköze a házasfeleket eggyé kapcsoló egyesülés. Aki tehát más módot választ, mint amit Isten tiszta boldogságforrásnak adott, a szeretetet sérti. A másik fontos szempont, pedig az, hogy ugyanez a házassági boldogítás a fizikai forrása a szülők életének és szerelmének közös gyümölcse, az új élet, a gyermek. Isten adta ezt a parancsot is: „Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet!” (Ter 1, 28) Akik tehát az élő, igaz Istent igazán ismerik, azoknak természetes Pál apostol elgondolása: a pogányos élvezetközpontú életfelfogás helyett a frissen alapított keresztény közösség tanulja meg az önzetlen szeretetszolgálat lényegét. A levélben a másik figyelembe ajánlott parancs a hetedik: „Ne lopj!” És a tízedik: „Se házát, se mezejét, se másféle jószágát ne kívánd”. Pál így figyelmeztet: „És senki se károsítsa meg, s ne csalja meg semmilyen ügyletben a testvérét, mert az Úr bosszút áll mindezért, mint ahogy már régebben megmondtuk nektek és bebizonyítottuk”. (1Tessz 4, 6) Szent Pál ugyan személy szerint nem lehet a mi közösség-alapítónk, de nekünk is ugyanolyan szeretettel ad útbaigazítást, hogy visszatérjünk az élet és becsület útjára. Közösségünknek joga és kötelessége ezeket az alapelveket visszaállítani, hogy élő és boldog nemzet legyünk.

Keresztelő Szent János vértanúsága

Keresztelő Szent János vértanúsága

Jer 1,17-19;Mk 6,17-29

„Heródiás ármánykodott ellene, és meg akarta őt ölni, de nem tudta”

Zakariás pap angyal közvetítésével kapott hírt a mennyországból, hogy idős kora ellenére fia születik, akit Jánosnak kell majd neveznie. Azt is megtudta Isten követétől, hogy nemcsak próféta lesz a fia, hanem az az egyetlen próféta, aki nem előre jelzi a Messiás eljövetelét, mint a többiek, hanem kezével rámutatva arról tesz tanúságot, hogy „ez a férfi itt” a Messiásunk. Mivel nem hitt az angyal szavának, az kilenc hónapi némasággal sújtotta őt. Fia névadása alkalmával aztán megnyílt az ajka, és a kisfiáról így jövendölt: „Téged pedig gyermek a Magasságbeli prófétájának fognak hívni: mert az Úr színe előtt fogsz járni, hogy előkészítsd az ő útját, és népét az üdvösség ismeretére tanítsd bűneik bocsánatára”. (Lk 1,76-77). A kis Jánost három éves korában elvitték Kirbet-Qumránba, ahol a papi családokból született fiúkat nevelték aszketikus életvitellel. Harminc évesen aztán elhagyta Qumránt, és a Jordán partjánál kezdte hirdetni: köztünk van Isten küldötte, és ide jön majd hozzám, hogy bemutathassam a ráváró hívő embereknek. Jézus valóban felkereste Jánost, bár nem mutatkozott be neki, de a Szentlélek figyelmeztette, ki áll előtte a vízben. Azt is tőle tudta meg, hogy akire látja leszállni a Lelket és rajta maradni, az a Messiás. Aztán többet nem találkoztak. Amikor tanítványai féltékenykedni kezdtek, hogy Jézushoz már többen járnak, mint Jánoshoz, ő azt felelte: „Akié a menyasszony, az a vőlegény; a vőlegény barátja pedig, aki ott áll, és hallja őt, ujjongva örül vőlegény hangjának. Ez az örömöm most beteljesedett. Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbednem”. (Jn 3,29-30) Jánost Heródes király katonái hamarosan elfogták és börtönbe vetették, mert a királyt bátran figyelmeztette, hogy testvére elvált feleségét nem szabad feleségül vennie. (Mk 6,18) Az elbocsátott asszony, Heródiás, ezért nagyon megharagudott Jánosra. Úgy érezte, hogy derékba törheti királynéi reményeit. Áskálódott hát János ellen, de célját egyelőre nem érte el, mert a király félt is Jánostól, de becsülte is őt. Amikor Heródes király születésnapját nagy vendégsereg ünnepelte, Heródiás lánya bement táncolni a férfi vendégek közé. Óriási sikere volt. A király bőkezűen akarta megjutalmazni a művészi teljesítményt, ezért könnyelműen ezt az ígéretet tette: „Kérj tőlem, amit csak akarsz, és megadom neked. Meg is esküdött neki, hogy „Bármit kérsz, megadom neked, akár az országom felét is!” (22-23) A lány kiment édesanyjától tanácsot kérni. Ő a lelke mélyén szunnyadó gyűlöletet felszítva, kurtán parancsolt: „Keresztelő János fejét. Erre nagy sietve bement a királyhoz és előadta kérelmét: Azt akarom, hogy rögtön add nekem egy tálon Keresztelő János fejét”. (24-25) Íme, mivé silányít egy királynét és királykisasszonyt a sértett hiúság, a hamu alatt izzó gyűlölet. Gyorsan, azonnal lefejezni a börtönben Isten prófétáját! A király pedig nem tud helyesen ítélni. Az eskü, ami Isten tanúságtétele, hogy kerülhet pecsétnek egy értelmetlen gyilkosságra? Hány ember esik ma is nemtelen indulatok, sértődöttség, gyűlölet, bírvágy, bosszú áldozatául.

Évközi 21 hét szerda

Évközi 21 hét szerda

1Tessz 2, 9-13, Mt 23, 27-32

„Isten igéjének hirdetését… nem úgy fogadtátok, mint emberek szavát”

Szent Pál tovább folytatja atyai intelmeit a tesszaloniki hívek számára. Az előző napon felolvasott és magyarázott részben az apostol azt tudatosította volt híveiben, hogy annyira szereti őket, hogy „Ragaszkodtunk hozzátok, és szívesen nektek adtuk volna nemcsak Isten evangéliumát, hanem életünket is, mert nagyon megkedveltünk titeket”.(8) A mai részletben kissé pontosabban utal, mivel próbálta érzékeltetni ezt a nagy önfeláldozó szeretetet: „Emlékeztek ugyanis, testvérek, munkánkra és fáradozásunkra. Éjjel-nappal dolgoztunk, és úgy hirdettük nálatok Isten evangéliumát, hogy ne legyünk közületek senkinek se terhére”. (9) Abban az időben még nem tört ki a Néró császár által gerjesztett keresztény-üldözés, a szeretet és önátadás igazolására nem lehetett ténylegesen odaadni az életüket vértanúság formájában, ahogyan Jézus tette saját fogalmazása szerint: „Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért”. (Jn 15,13) Elfogadta a kisebb kellemetlenségeket, még a Teszalonikiből történt kiűzetésüket is, de a legnagyobb, a vértanúhalál, hiányzott. A mai viszonyokat figyelembe véve bizony nem kis áldozat az egész heti fárasztó kenyérkereső munka után a pihenőnapon végezték a felnőtt-katekézist. Ennek tanúságát is fontosnak tartja megemlíteni: „Ti tanúi vagytok ennek, és Isten is, hogy milyen szent, igaz és feddhetetlen módon éltünk értetek, akik hívők lettetek”.(10)Az apostol megemlíti, hogy a hitben kezdőknek apa-gyermek módon kellett a vallásos nevelést átadni: „Hasonlóképpen azt is tudjátok, hogy amint az apa inti a gyermekeit, mindegyikteket, úgy intettünk és vigasztaltunk s kérve-kértünk, hogy viselkedjetek méltóan ahhoz az Istenhez, aki országába és dicsőségére hív titeket”. (11-12) a másik fontos írnivaló a tanítás igazsága és a hallgatók méltó hozzáállása: „Szüntelenül hálát adunk hát Istennek, hogy ti, akik Isten igéjének hirdetését tőlünk hallottátok, azt nem úgy fogadtátok, mint emberek szavát, hanem mint ami az valójában: mint Isten igéjét, amely bennetek is munkálkodik, akik hisztek”. (13) Szent Pál ugyanúgy, mint Jézus többi tanítványa, magától az Úrtól tanulta az igazságokat: „Mikor azonban úgy tetszett Istennek, aki engem anyám méhétől fogva kiválasztott, és kegyelme által meghívott, hogy kinyilatkoztassa bennem Fiát, hogy hirdessem őt a pogányok között, egyáltalán nem törődtem testtel és vérrel. Jeruzsálembe sem mentem föl apostol-elődeimhez, hanem elmentem Arábiába, majd újra visszamentem Damaszkuszba”. (Gal 1, 15-17) Jézus két éven át minden tanítását maga magyarázta meg neki. Jézus minden tanítványát biztosította, hogy Atyja igéit tanítja:„Az igéket, melyeket én mondok nektek, nem magamtól mondom, hanem az Atya, aki bennem lakik, ő cselekszi a tetteit”.(Jn 14, 10) Igazán szeretni csak az tud, aki tettekkel szeret. Szent János, a szeretett tanítvány írja: „Fiacskáim, ne szeressünk se szóval, se nyelvvel, hanem tettel és igazsággal!” (1Jn 3, 18) Igyekezzünk sokat tanulni Jézustól, és csak az igazságot hirdetni. A hazugságot és a gyűlöletet ki kell űzni világunkból.

Évközi 21 hét kedd

Évközi 21 hét kedd

1Tessz 2, 1-8; Mt 23, 23-26

„Szívesen nektek adtuk volna nemcsak Isten evangéliumát, hanem életünket is”

Szent Pál apostol Tesszalonikibe vándorprédikátorként érkezett az első század közepén. Szívesen fogadták zsidók és pogányok hallgatták Krisztus örömhírét. Akadtak azonban ellenséges érzületek is, akik elűzték Pált és kísérőit. Az apostol távolabbi küldetésének állomásairól is figyelemmel kísérte egykori híveit. Valószínűleg Korintusban tartózkodott,(50-51-ben) amikor levelet írt nekik vigasztalásul. Nemes együttérzésnek a kifejezése ez a megállapítás: Örömmel mentünk hozzátok Isten szeretetének evangéliumával„Ragaszkodtunk hozzátok és szívesen nektek adtuk volna nemcsak Isten evangéliumát, hanem életünket is, mert nagyon megkedveltünk titeket”(8) Mielőtt Tesszalonikibe indult Pál, Filippiben „szenvedések és bántalmak értek minket, mégis, Istenben bízva, a nagy gondok között is hirdettük nektek Isten evangéliumát.” (2, 2) Pál élete nem volt egyszerű. Mielőtt Jézussal találkozott a damaszkuszi úton, híres embernek számított. Igazságtalanul támadt a keresztényekre, mert hamis tanítóinak véleményét elfogadva elhitte, hogy a Názáreti Jézus becsapta az embereket, Messiásnak adta ki magát, ezért a zsidó főtanácsnak ki kellett végeztetnie. Követői azonban bátran kitartottak tanítása mellett. Vállalkozott arra, hogy börtönbe juttat minden férfit és nőt, aki Jézust Messiásnak mondja, és azt állítja, hogy Jézus feltámadt és felment a mennybe. Nagy szenvedéseket okozott a keresztényeknek Jeruzsálemben. Ugyanilyen szándékkal utazott Damaszkuszba is. Jézus azonban megszánta. Óriási fényességben megjelent neki a szír főváros közelében. Saul látta őt, és megtudta, hogy Jézus az, és valóban feltámadt, belátta ostoba tévedését, azonnal Jézus mellé akart állni. Az Úr, elfogadta tanítványának. Hívei csodálkoztak ezen, de Jézus elárulta nekik, hogy ezt a félrenevelt fiatalembert már régen kiszemelte magának. Így nyilatkozott Ananiásnak, aggódó tanítványának: „Csak menj (őt megkeresztelni), mert kiválasztott edényem ő nekem, hogy hordozza nevemet a pogányok, a királyok és Izrael fiai előtt. Én ugyanis megmutatom neki, mennyit kell szenvednie az én nevemért” (ApCsel 9, 15-16) Pál őszintén megbánta keresztényüldözését, és öntudattal vállalta az egymás után jelentkező szenvedéseket. Viszont boldogan vallja:„a mi igehirdetésünk nem tévedésből fakad, sem tisztátalanságból, és nem történik álnoksággal, hanem úgy beszélünk, mint akiket Isten megpróbált és igazolt, hogy ránk bízza az evangéliumot”. (3-4) Nekünk, magyar papoknak és hívő népünknek sok szép találkozásunk volt Urunk Jézussal. Bennünk is élnek Istennel és egymással kedves beszélgetéseink, amelyekre boldogan lehet emlékeznünk. Közvetítsük egymás felé az Úr áldását. Biztassuk azokat, akiket megpróbált a Gondviselés. Vállalkozzunk szívesen Isten vigasztalását közvetíteni a megpróbáltatásokban szenvedőknek. Mindezt tegyük mi is Szent Pál lelkületével: „Ragaszkodunk hozzátok, és szívesen nektek adtuk volna nemcsak Isten evangéliumát, hanem életünket is, mert nagyon megkedveltünk titeket”.

Évközi 21. hét Hétfő

Évközi 21. hét Hétfő

1 Tessz 1,2 b-5.8b-10; Mt 23,13-22

Mária Királynő

A Szűzanya mennybevétele dogma, megváltoztathatatlan, biztos hitigazság. A mennybevétel mellé a keresztény áhítat odagondolja, odafűzi, hogy a felmagasztalt Szűzanyát Isten a mennyország és az egész világmindenség királynőjévé is koronázta. A rózsafüzér 5. (illetve a ferences rózsafüzér 7.) titka.Mit jelent ez a tanítás? Ha az uralkodást saját jogon nő birtokolja, akkor királynőnek nevezzük. A saját jogú király feleségét vagy édesanyját királynénak hívjuk. A magyar nyelv tehát élesen megkülönbözteti a két címet, illetve a két állapotot. Mária az ég és a föld Királynője. Istentől kapta a jogot erre. Mária minden kiváltságát az istenanyaság miatt kapta meg: Szeplőtelen Fogantatás, bűntelenség, mennybevétel – csodás ajándékok!De kapott más feladatot is az istenanyasággal: Simeon jövendölése egyértelmű: „Íme, sokak romlására és feltámadására lesz Ő Izraelben: jel lesz, melynek ellene mondanak, és a te lelkedet tőr járja át, hogy nyilvánosságra jussanak sok szív gondolatai.”(Lk 2,34-35)Pál apostol azt tanítja, hogy Jézus Krisztus az engedelmesen elviselt kereszthalálért kapta a felmagasztalást minden teremtmény és méltóság fölé. (Fil 2,6-10) Akkor nyilván Édesanyja is kiváló méltóságra jutott, hiszen a szenvedésekben ő is teljes szívvel együtt volt Fiával. A Lorettói litániában ezt a méltóságot hangoztatjuk. Mi magyarok az Üdvözlégyben is ismételgetjük, és ünnepélyesen Nagyasszonyunknak, azaz: Királynőnknek valljuk a mennybevitt Szűzanyát.

Évközi 21. vasárnap

Évközi 21. vasárnap

Iz 66, 18-21; Zsid 12, 5-7. 11-13; Lk 13, 22-30

„Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók!”

Izajás próféta könyvének utolsó fejezeteiben szó esik arról, hogy majd a nemzetek Istenhez térnek, eljönnek a jeruzsálemi templomba, és a zsidók közül az Úr elküld néhányat a megszabadultak közül a nemzetekhez a közelebbi és a távolabbi vidékekre, azokhoz, „akik soha nem hallottak rólam és nem látták dicsőségemet”(19)Isten figyelmezteti ószövetségi választott népét:„Ismerem cselekedeteiteket és gondolataitokat: eljövök, hogy összegyűjtsek minden népet és nyelvet”. (18) Isten a prófétát már működése elején szembesítette a zsidó nép hitetlenségével. Az ellenséges támadástól rettegő Ácház királynak lehetőséget ad, hogy megnyugtató jelet kérjen az Úrtól, ő azonban kereken visszautasítja ezt a nagylelkű ajánlatot. „Nem kérek és nem kísértem az Urat” (Iz 7, 12) a próféta válasza:„Az Úr maga ad majd nektek jelet. Íme, a szűz fogan, és fiút szül, s nevét Emmánuelnek fogja hívni”(14) Isten hétszázötven évvel Emmánuel születése előtt is ismerte gondolataikat, és már akkor elhatározta, hogy „eljövök, hogy összegyűjtsek minden népet és nyelvet”. A Megváltó már eljött, saját emberségében megismerte ószövetségi népe cselekedeteit és gondolatait. Nem lepődött meg a feltett kérdésen: „Uram, kevesen vannak, akik üdvözülnek?” (23) Válasza igazságosan kemény: „Törekedjetek bemenni a szűk kapun, mert mondom nektek, sokan próbálnak majd bejutni, de nem tudnak”. (24) Másutt Jézus kijelentette: „Én vagyok az ajtó a juhok számára”(Jn 10,7) „Én vagyok az ajtó: aki rajtam keresztül megy be, üdvözül, bejár és kijár, és legelőre talál”(9) Jézus az üdvösségre mindenkit meghívott. Ellenségei azonban elutasították őt, sőt: kidobták népük közösségéből, és pogány módon ölették meg Pilátus által. Ezért nem kell csodálkozni a válasz folytatásán: „a ház ura felkel és bezárja az ajtót, ti kint rekedtek, és zörgetni kezdtek az ajtón: Uram, nyiss nekünk ajtót! Erre ő azt feleli nektek: Nem tudom, honnan vagytok.” (25) Hiábavaló lesz a bizonygatás: „Veled ettünk és ittunk, a mi utcánkban tanítottál. De ő megismétli: Nem tudom, honnan vagytok. Távozzatok tőlem mind, ti gonosztevők”(26-27) Kik azok, akik elutasították Jézust, ágáltak ellene, kikezdték becsületét, a gonosz lélek barátjának kiáltották ki, majd istenkáromlónak nevezték, és halálra ítélték? Csoda-e, hogy Jézus majd bíróként elutasítja őket? Figyeljünk csak az idézetre: „Fiam, ne kicsinyeld le az Úr fenyítését, s ne csüggedj el, ha korhol. Mert megfenyíti az Úr, akit szeret, és megostoroz mindenkit, akit fiává fogad. Maradjatok állhatatosak a fenyítéskor, az Isten úgy bánik veletek, mint fiaival” (Zsid 12, 5-6) Folyamodjunk Boldogasszonyunkhoz: „Boldogasszony Anyánk, Régi nagy Pátrónánk, Nagy ínségben lévén Így szólít meg hazánk: Magyarországról, Édes hazánkról, Ne feledkezzél el Szegény magyarokról!” Ho 284,1) Most segíts meg, Mária.