Keresztelő Szent János vértanúsága
Jer 1,17-19;Mk 6,17-29
„Heródiás ármánykodott ellene, és meg akarta őt ölni, de nem tudta”
Zakariás pap angyal közvetítésével kapott hírt a mennyországból, hogy idős kora ellenére fia születik, akit Jánosnak kell majd neveznie. Azt is megtudta Isten követétől, hogy nemcsak próféta lesz a fia, hanem az az egyetlen próféta, aki nem előre jelzi a Messiás eljövetelét, mint a többiek, hanem kezével rámutatva arról tesz tanúságot, hogy „ez a férfi itt” a Messiásunk. Mivel nem hitt az angyal szavának, az kilenc hónapi némasággal sújtotta őt. Fia névadása alkalmával aztán megnyílt az ajka, és a kisfiáról így jövendölt: „Téged pedig gyermek a Magasságbeli prófétájának fognak hívni: mert az Úr színe előtt fogsz járni, hogy előkészítsd az ő útját, és népét az üdvösség ismeretére tanítsd bűneik bocsánatára”. (Lk 1,76-77). A kis Jánost három éves korában elvitték Kirbet-Qumránba, ahol a papi családokból született fiúkat nevelték aszketikus életvitellel. Harminc évesen aztán elhagyta Qumránt, és a Jordán partjánál kezdte hirdetni: köztünk van Isten küldötte, és ide jön majd hozzám, hogy bemutathassam a ráváró hívő embereknek. Jézus valóban felkereste Jánost, bár nem mutatkozott be neki, de a Szentlélek figyelmeztette, ki áll előtte a vízben. Azt is tőle tudta meg, hogy akire látja leszállni a Lelket és rajta maradni, az a Messiás. Aztán többet nem találkoztak. Amikor tanítványai féltékenykedni kezdtek, hogy Jézushoz már többen járnak, mint Jánoshoz, ő azt felelte: „Akié a menyasszony, az a vőlegény; a vőlegény barátja pedig, aki ott áll, és hallja őt, ujjongva örül vőlegény hangjának. Ez az örömöm most beteljesedett. Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbednem”. (Jn 3,29-30) Jánost Heródes király katonái hamarosan elfogták és börtönbe vetették, mert a királyt bátran figyelmeztette, hogy testvére elvált feleségét nem szabad feleségül vennie. (Mk 6,18) Az elbocsátott asszony, Heródiás, ezért nagyon megharagudott Jánosra. Úgy érezte, hogy derékba törheti királynéi reményeit. Áskálódott hát János ellen, de célját egyelőre nem érte el, mert a király félt is Jánostól, de becsülte is őt. Amikor Heródes király születésnapját nagy vendégsereg ünnepelte, Heródiás lánya bement táncolni a férfi vendégek közé. Óriási sikere volt. A király bőkezűen akarta megjutalmazni a művészi teljesítményt, ezért könnyelműen ezt az ígéretet tette: „Kérj tőlem, amit csak akarsz, és megadom neked. Meg is esküdött neki, hogy „Bármit kérsz, megadom neked, akár az országom felét is!” (22-23) A lány kiment édesanyjától tanácsot kérni. Ő a lelke mélyén szunnyadó gyűlöletet felszítva, kurtán parancsolt: „Keresztelő János fejét. Erre nagy sietve bement a királyhoz és előadta kérelmét: Azt akarom, hogy rögtön add nekem egy tálon Keresztelő János fejét”. (24-25) Íme, mivé silányít egy királynét és királykisasszonyt a sértett hiúság, a hamu alatt izzó gyűlölet. Gyorsan, azonnal lefejezni a börtönben Isten prófétáját! A király pedig nem tud helyesen ítélni. Az eskü, ami Isten tanúságtétele, hogy kerülhet pecsétnek egy értelmetlen gyilkosságra? Hány ember esik ma is nemtelen indulatok, sértődöttség, gyűlölet, bírvágy, bosszú áldozatául.
Jer 1,17-19;Mk 6,17-29
„Heródiás ármánykodott ellene, és meg akarta őt ölni, de nem tudta”
Zakariás pap angyal közvetítésével kapott hírt a mennyországból, hogy idős kora ellenére fia születik, akit Jánosnak kell majd neveznie. Azt is megtudta Isten követétől, hogy nemcsak próféta lesz a fia, hanem az az egyetlen próféta, aki nem előre jelzi a Messiás eljövetelét, mint a többiek, hanem kezével rámutatva arról tesz tanúságot, hogy „ez a férfi itt” a Messiásunk. Mivel nem hitt az angyal szavának, az kilenc hónapi némasággal sújtotta őt. Fia névadása alkalmával aztán megnyílt az ajka, és a kisfiáról így jövendölt: „Téged pedig gyermek a Magasságbeli prófétájának fognak hívni: mert az Úr színe előtt fogsz járni, hogy előkészítsd az ő útját, és népét az üdvösség ismeretére tanítsd bűneik bocsánatára”. (Lk 1,76-77). A kis Jánost három éves korában elvitték Kirbet-Qumránba, ahol a papi családokból született fiúkat nevelték aszketikus életvitellel. Harminc évesen aztán elhagyta Qumránt, és a Jordán partjánál kezdte hirdetni: köztünk van Isten küldötte, és ide jön majd hozzám, hogy bemutathassam a ráváró hívő embereknek. Jézus valóban felkereste Jánost, bár nem mutatkozott be neki, de a Szentlélek figyelmeztette, ki áll előtte a vízben. Azt is tőle tudta meg, hogy akire látja leszállni a Lelket és rajta maradni, az a Messiás. Aztán többet nem találkoztak. Amikor tanítványai féltékenykedni kezdtek, hogy Jézushoz már többen járnak, mint Jánoshoz, ő azt felelte: „Akié a menyasszony, az a vőlegény; a vőlegény barátja pedig, aki ott áll, és hallja őt, ujjongva örül vőlegény hangjának. Ez az örömöm most beteljesedett. Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbednem”. (Jn 3,29-30) Jánost Heródes király katonái hamarosan elfogták és börtönbe vetették, mert a királyt bátran figyelmeztette, hogy testvére elvált feleségét nem szabad feleségül vennie. (Mk 6,18) Az elbocsátott asszony, Heródiás, ezért nagyon megharagudott Jánosra. Úgy érezte, hogy derékba törheti királynéi reményeit. Áskálódott hát János ellen, de célját egyelőre nem érte el, mert a király félt is Jánostól, de becsülte is őt. Amikor Heródes király születésnapját nagy vendégsereg ünnepelte, Heródiás lánya bement táncolni a férfi vendégek közé. Óriási sikere volt. A király bőkezűen akarta megjutalmazni a művészi teljesítményt, ezért könnyelműen ezt az ígéretet tette: „Kérj tőlem, amit csak akarsz, és megadom neked. Meg is esküdött neki, hogy „Bármit kérsz, megadom neked, akár az országom felét is!” (22-23) A lány kiment édesanyjától tanácsot kérni. Ő a lelke mélyén szunnyadó gyűlöletet felszítva, kurtán parancsolt: „Keresztelő János fejét. Erre nagy sietve bement a királyhoz és előadta kérelmét: Azt akarom, hogy rögtön add nekem egy tálon Keresztelő János fejét”. (24-25) Íme, mivé silányít egy királynét és királykisasszonyt a sértett hiúság, a hamu alatt izzó gyűlölet. Gyorsan, azonnal lefejezni a börtönben Isten prófétáját! A király pedig nem tud helyesen ítélni. Az eskü, ami Isten tanúságtétele, hogy kerülhet pecsétnek egy értelmetlen gyilkosságra? Hány ember esik ma is nemtelen indulatok, sértődöttség, gyűlölet, bírvágy, bosszú áldozatául.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése