Évközi 21 hét szerda
1Tessz 2, 9-13, Mt 23, 27-32
„Isten igéjének hirdetését… nem úgy fogadtátok, mint emberek szavát”
Szent Pál tovább folytatja atyai intelmeit a tesszaloniki hívek számára. Az előző napon felolvasott és magyarázott részben az apostol azt tudatosította volt híveiben, hogy annyira szereti őket, hogy „Ragaszkodtunk hozzátok, és szívesen nektek adtuk volna nemcsak Isten evangéliumát, hanem életünket is, mert nagyon megkedveltünk titeket”.(8) A mai részletben kissé pontosabban utal, mivel próbálta érzékeltetni ezt a nagy önfeláldozó szeretetet: „Emlékeztek ugyanis, testvérek, munkánkra és fáradozásunkra. Éjjel-nappal dolgoztunk, és úgy hirdettük nálatok Isten evangéliumát, hogy ne legyünk közületek senkinek se terhére”. (9) Abban az időben még nem tört ki a Néró császár által gerjesztett keresztény-üldözés, a szeretet és önátadás igazolására nem lehetett ténylegesen odaadni az életüket vértanúság formájában, ahogyan Jézus tette saját fogalmazása szerint: „Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért”. (Jn 15,13) Elfogadta a kisebb kellemetlenségeket, még a Teszalonikiből történt kiűzetésüket is, de a legnagyobb, a vértanúhalál, hiányzott. A mai viszonyokat figyelembe véve bizony nem kis áldozat az egész heti fárasztó kenyérkereső munka után a pihenőnapon végezték a felnőtt-katekézist. Ennek tanúságát is fontosnak tartja megemlíteni: „Ti tanúi vagytok ennek, és Isten is, hogy milyen szent, igaz és feddhetetlen módon éltünk értetek, akik hívők lettetek”.(10)Az apostol megemlíti, hogy a hitben kezdőknek apa-gyermek módon kellett a vallásos nevelést átadni: „Hasonlóképpen azt is tudjátok, hogy amint az apa inti a gyermekeit, mindegyikteket, úgy intettünk és vigasztaltunk s kérve-kértünk, hogy viselkedjetek méltóan ahhoz az Istenhez, aki országába és dicsőségére hív titeket”. (11-12) a másik fontos írnivaló a tanítás igazsága és a hallgatók méltó hozzáállása: „Szüntelenül hálát adunk hát Istennek, hogy ti, akik Isten igéjének hirdetését tőlünk hallottátok, azt nem úgy fogadtátok, mint emberek szavát, hanem mint ami az valójában: mint Isten igéjét, amely bennetek is munkálkodik, akik hisztek”. (13) Szent Pál ugyanúgy, mint Jézus többi tanítványa, magától az Úrtól tanulta az igazságokat: „Mikor azonban úgy tetszett Istennek, aki engem anyám méhétől fogva kiválasztott, és kegyelme által meghívott, hogy kinyilatkoztassa bennem Fiát, hogy hirdessem őt a pogányok között, egyáltalán nem törődtem testtel és vérrel. Jeruzsálembe sem mentem föl apostol-elődeimhez, hanem elmentem Arábiába, majd újra visszamentem Damaszkuszba”. (Gal 1, 15-17) Jézus két éven át minden tanítását maga magyarázta meg neki. Jézus minden tanítványát biztosította, hogy Atyja igéit tanítja:„Az igéket, melyeket én mondok nektek, nem magamtól mondom, hanem az Atya, aki bennem lakik, ő cselekszi a tetteit”.(Jn 14, 10) Igazán szeretni csak az tud, aki tettekkel szeret. Szent János, a szeretett tanítvány írja: „Fiacskáim, ne szeressünk se szóval, se nyelvvel, hanem tettel és igazsággal!” (1Jn 3, 18) Igyekezzünk sokat tanulni Jézustól, és csak az igazságot hirdetni. A hazugságot és a gyűlöletet ki kell űzni világunkból.
1Tessz 2, 9-13, Mt 23, 27-32
„Isten igéjének hirdetését… nem úgy fogadtátok, mint emberek szavát”
Szent Pál tovább folytatja atyai intelmeit a tesszaloniki hívek számára. Az előző napon felolvasott és magyarázott részben az apostol azt tudatosította volt híveiben, hogy annyira szereti őket, hogy „Ragaszkodtunk hozzátok, és szívesen nektek adtuk volna nemcsak Isten evangéliumát, hanem életünket is, mert nagyon megkedveltünk titeket”.(8) A mai részletben kissé pontosabban utal, mivel próbálta érzékeltetni ezt a nagy önfeláldozó szeretetet: „Emlékeztek ugyanis, testvérek, munkánkra és fáradozásunkra. Éjjel-nappal dolgoztunk, és úgy hirdettük nálatok Isten evangéliumát, hogy ne legyünk közületek senkinek se terhére”. (9) Abban az időben még nem tört ki a Néró császár által gerjesztett keresztény-üldözés, a szeretet és önátadás igazolására nem lehetett ténylegesen odaadni az életüket vértanúság formájában, ahogyan Jézus tette saját fogalmazása szerint: „Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért”. (Jn 15,13) Elfogadta a kisebb kellemetlenségeket, még a Teszalonikiből történt kiűzetésüket is, de a legnagyobb, a vértanúhalál, hiányzott. A mai viszonyokat figyelembe véve bizony nem kis áldozat az egész heti fárasztó kenyérkereső munka után a pihenőnapon végezték a felnőtt-katekézist. Ennek tanúságát is fontosnak tartja megemlíteni: „Ti tanúi vagytok ennek, és Isten is, hogy milyen szent, igaz és feddhetetlen módon éltünk értetek, akik hívők lettetek”.(10)Az apostol megemlíti, hogy a hitben kezdőknek apa-gyermek módon kellett a vallásos nevelést átadni: „Hasonlóképpen azt is tudjátok, hogy amint az apa inti a gyermekeit, mindegyikteket, úgy intettünk és vigasztaltunk s kérve-kértünk, hogy viselkedjetek méltóan ahhoz az Istenhez, aki országába és dicsőségére hív titeket”. (11-12) a másik fontos írnivaló a tanítás igazsága és a hallgatók méltó hozzáállása: „Szüntelenül hálát adunk hát Istennek, hogy ti, akik Isten igéjének hirdetését tőlünk hallottátok, azt nem úgy fogadtátok, mint emberek szavát, hanem mint ami az valójában: mint Isten igéjét, amely bennetek is munkálkodik, akik hisztek”. (13) Szent Pál ugyanúgy, mint Jézus többi tanítványa, magától az Úrtól tanulta az igazságokat: „Mikor azonban úgy tetszett Istennek, aki engem anyám méhétől fogva kiválasztott, és kegyelme által meghívott, hogy kinyilatkoztassa bennem Fiát, hogy hirdessem őt a pogányok között, egyáltalán nem törődtem testtel és vérrel. Jeruzsálembe sem mentem föl apostol-elődeimhez, hanem elmentem Arábiába, majd újra visszamentem Damaszkuszba”. (Gal 1, 15-17) Jézus két éven át minden tanítását maga magyarázta meg neki. Jézus minden tanítványát biztosította, hogy Atyja igéit tanítja:„Az igéket, melyeket én mondok nektek, nem magamtól mondom, hanem az Atya, aki bennem lakik, ő cselekszi a tetteit”.(Jn 14, 10) Igazán szeretni csak az tud, aki tettekkel szeret. Szent János, a szeretett tanítvány írja: „Fiacskáim, ne szeressünk se szóval, se nyelvvel, hanem tettel és igazsággal!” (1Jn 3, 18) Igyekezzünk sokat tanulni Jézustól, és csak az igazságot hirdetni. A hazugságot és a gyűlöletet ki kell űzni világunkból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése