Boldog Kazotics Ágoston

Boldog Kazotics Ágoston     

hitvalló, 

† 1323           
*Trau (Dalmácia), 1260 körül +Lucera (Nápoly mellett), 1323. augusztus 3.

Ágoston horvát nemzetiségű volt, édesanyját Radoslavának hívták. Párizsban tanult, s nagyon fiatalon belépett a domonkos rendbe. A szintén domonkos XI. Benedek pápa (1303--1304), aki jól ismerte őt, 1303-ban kinevezte zágrábi püspöknek. Húszéves püspöksége alatt nagyon tevékeny volt: ismételten végiglátogatta egyházmegyéjét, gondoskodott hívei erkölcsi és anyagi jólétéről, restaurálta a zágrábi székesegyházat, három egyházmegyei zsinatot tartott és részt vett 1311- -12-ben a viennai zsinaton.

1318-ban műveltsége és ékesszólása miatt a magyar püspökök diplomáciai küldetéssel Avignonba küldték XXII. János pápához, hogy panaszt tegyenek az ifjú király, Anjou Károly Róbert udvarában élő nemesek visszaélései miatt. Miközben Avignonban tartózkodott, Károly Róbert megneheztelt rá és megakadályozta visszatérését. Ezért 1322-ben a pápa áthelyezte a nápolyi királyságban lévő lucerai püspökségre, ahol a következő év augusztus 3-án meghalt. Először a lucerai Szent Domonkos-templomban temették el, majd átvitték a katedrálisba, ahol jelenleg is egy 1937-ben készült ezüst urnában őrzik ereklyéit.

A nép hamar tisztelni kezdte a csodák miatt, mert sírja körül betegek, némák és ördögtől megszállottak gyógyultak meg. Tiszteletét XI. Kelemen 1702-ben jóváhagyta. Az utóbbi időben ügyét ismét vizsgálat alá vették, s várható a szentté avatása.


--------------------------------------------------------------------------------

Hevenesi Gábor a 17. század végén így ír róla:

Kazotics Ágostonról Ferrarius, más szerzőkhöz hasonlóan, a magyarországi domonkosok aktái nyomán állítja, hogy magyar származású volt. Ifjúkorában lépett be Szent Domonkos rendjébe, s a vezeklésben és az erények gyakorlásában annyira kivált a többiek közül, hogy mind műveltségben, mind életszentségben kora legkiválóbb férfiai közé számlálták. Először Itáliába, azután Párizsba küldték magasabb tanulmányok végzésére, s tehetségével és szorgalmával leginkább a filozófia és a teológia kérdéseiben művelődött ki. Visszatérve filozófiát és teológiát tanított, s hirdette az igét Isten népének. Néhány év múlva, miután nagy hasznára volt hallgatóinak, XI. Benedek a zágrábi egyház püspökévé tette. Egyházmegyéjét nagy életszentséggel és éberséggel kormányozta, s az egész ország békéjéért és gyarapodásáért fáradozott szüntelen, míg 17 esztendő múlva, hogy kitérjen az emberi megbecsülés elől, visszatért Itáliába. XXII. János pápa áthelyezte az apuliai Lucera püspökségre. Még 13 évig kormányozott nagy tudománnyal, irgalmassággal, jámborsággal, s minden egyéb erénnyel. Érdemekkel és évekkel telve 1332. augusztus 3-án elköltözött az égbe, hogy átvegye fáradozásai jutalmát. Az Egyház engedélyezte, hogy mint szentről, officiummal emlékezzünk meg róla.


--------------------------------------------------------------------------------
Engedd, kérünk, jóságos Istenünk, hogy Boldog Ágoston püspököd intelmeit és példáját követve szüntelenül elmélkedjünk az üdvösség misztériumairól, és Egyházad szolgálatára ügyelve eljuthassunk az örök élet örömére!

Ferenc pápa az európai cserkészekhez: A szolgálatot állítsátok életetek középpontjába

Ferenc pápa az európai cserkészekhez: A szolgálatot állítsátok életetek középpontjába

A Szentatya augusztus 3-án délelőtt a Vatikánban találkozott ötezer cserkésszel és cserkészvezetővel, akik a világ több mint húsz országából, az Európai Cserkészvezetők és Cserkészek Nemzetközi Egyesülete képviseletében érkeztek Rómába. Július 27-én kezdték meg idei zarándoklatukat Róma felé, az Euromoot 2019 program keretében.

Ferenc pápa arra buzdította a cserkészeket, hogy ajándékozzák magukat másoknak azáltal, hogy építenek, szolgálnak másokat és gondoskodnak másokról. Ez szabaddá teszi őket belülről és gazdagítja a világot.,

Zarándokútjukon a fiatalok Szent Pálról, Szent Benedekről, Szent Cirillről és Metódról, Assisi Szent Ferencről és Sziénai Szent Katalinról elmélkedtek, felkeresve emlékhelyeiket. Hozzájuk intézett beszédében a pápa kiemelte: ezek a szentek odaadták életüket másokért anélkül, hogy megtartottak volna bármit is maguknak. Az evangélium az élet iránymutatója, amelyben Jézus világosan kijelöli a boldogság felé vezető utat: „Adjatok, és adnak majd nektek is” (Lk 6,38). Jézus számára a kiindulási pont az adás, nem a birtoklás. Ehhez ki kell lépni a fotel kényelméből, és el kell indulni, hogy adjunk a világnak egy kis jóságot. Amikor adunk, nem maradunk üres kézzel, mert amikor úgy tűnik, hogy Isten elvesz valamit tőlünk, az csak azért van, hogy valamiből többet és jobbat adjon helyette. Jézus belülről tesz boldoggá, nem kívülről. Ezt azáltal viszi végbe, hogy megszabadít minket a fogyasztás hazug ígéreteitől. Az ember csak úgy kap, ha ad is. Ez az élet titka – mondta a Szentatya. – A legújabb mobiltelefon, a leggyorsabb autó vagy a legdivatosabb ruha, amellett, hogy sosem lesz elegendő, sosem adja meg annak az örömét, hogy szeretve érezzük magunkat és hogy szeressünk.

Ferenc pápa elismeréssel szólt arról, hogy a cserkészek a szolgálatot életformájuknak tekintik: megélik a testvériséget azáltal, hogy megnyílnak mások irányába és jót cselekszenek. Ha hidat építesz mások felé, akkor meglátod, hogy mások elindulnak azokon a hidakon feléd – fogalmazott a Szentatya. – Tekints kezeidre, azért vannak, hogy építs, szolgálj és adj velük. Mondd ki: törődöm másokkal.

Jézus szavai, hogy „Adjatok, és adnak majd nektek is”, a teremtett világra is vonatkoznak. Ha gondját viseljük, akkor holnap is lesz otthonunk. A teremtett világ nyitott könyv, amely megtanít bennünket arra, hogy azért vagyunk a világon, hogy találkozzunk másokkal, hogy szeretetközösséget teremtsünk, mert mindannyian össze vagyunk kapcsolva egymással. A teremtett világ arra szolgál, hogy kapcsolatot teremtsünk Istennel és egymással. Ez Isten közösségi hálózata. A cserkészek közös szeretett hazájának, Európának nemcsak megfigyelőkre, hanem a kiengesztelt és befogadó társadalmak aktív építőire is szüksége van. Ez ad életet egy megújult Európának: nem a területek védelmezői, hanem a találkozások kezdeményezői – zárta az európai cserkészekhez és cserkészvezetőkhöz intézett beszédét a pápa.

Évközi 17. hét szombat

Évközi 17. hét szombat

Heródes börtönbe vetette Keresztelő Szent Jánost, mert nem bírta elviselni tőle a rá vonatkozó terhelő igazságot, ugyanakkor tisztelte, „sok dologban hallgatott rá, és szívesen hallgatta őt”. Heródiás azonban nem elégedett meg azzal, hogy János börtönbe került, hanem el akarta őt pusztítani, s csak a kedvező alkalmat kereste, amikor ezt a megroppant gerincű királynál elérheti.

Legtöbbünknek ugyancsak megvan a magunk Keresztelő Jánosa és Heródiása: a jobbik énünk és a rossz szellemünk. Rossz szellemünk – énünknek az a része, melyen keresztül a Kísértő igyekszik eltávolítani Istentől – állandóan azt hajtogatja, hogy jogunk van jól érezni magunkat. Ne törődjünk az Egyházzal, amely folyton a bűnről papol és bűntudatra nevel, hisz ezzel csak örökös kiskorúságban akar tartani. Jobbik énünk viszont – vagyis lelkiismeretünk, mely Istennel magával van kapcsolatban – azt mondja, hogy nem a bűntudatot kell leküzdeni, hanem a bűnt orvosolni, bűnbánatot tartva és Isten irgalmát kérve. Vajon kire hallgatunk? Mert hiába igyekszünk egyensúlyozni jobbik énünk és rossz szellemünk között, ebben a kettősségben nem lehet sokáig élni. Ha mégis megpróbáljuk, előbb-utóbb úgy járunk, mint Heródes, aki nemhogy szabadon engedte volna Jánost, de Heródiásnak engedelmeskedve megölette őt.

Urunk Jézus, köszönjük Neked, hogy a mai szent olvasmányokon keresztül szabadulást kínálsz rossz szellemünk hatalmából azáltal, hogy mi magunk is felszabadítjuk azokat, akiket szeretetlenségünk által eddig megkötözve tartottunk. Add kegyelmedet, hogy megnyíljunk Szentlelked csodálatos működésére, mely által a megoldhatatlannak tűnő helyzetek megoldódnak, a szűnni nem akaró ellentétek elsimulnak, s az elromlott emberi kapcsolatok helyreállnak bennünk és körülöttünk. Segíts kegyelmeddel, hogy akiket megfosztottunk attól a szeretettől, amely megillette volna őket, kárpótoljuk figyelmességgel és kedvességgel; akiket irigységgel kötöztünk meg, azoknak adjuk vissza az örömteli kibontakozás szabadságát; akikről úgy gondoljuk, hogy tartoznak nekünk, azoknak nagylelkűen engedjük el tartozásukat, és így elnyerjük, amit rossz szellemünkre hallgatva már-már elvesztegettünk: örök birtokunkat a mennyben.

Kolombíni Szent János

Kolombíni Szent János

hitvalló. 

1367. 

Tekintélyes patrícius volt, gazdag szenátor. A szentek életét olvasva megváltozott, jótékonykodásra, betegápolásra fordította vagyonát. Felesége eleinte túlzásnak tartotta ezt az életstílust, később azonban elfogadta. Lánya apáca lett. Ő kétkezi munkákat vállalt olyan helyeken, ahol korábban szenátorként tiszteletben részesült. Társainak és követőinek “elbolondítása” miatt irigyei számkivetésbe küldték, de egy járvány miatt, szolgálataik érdekében visszahívták őket. Társulata halála után szerzetté alakult, mely 1668-ig működött. †

A pápa az Úrangyala előtt: A keresztény ima párbeszéd egymást szerető személyek között

Szüntelenül imádkozzunk, hogy közvetlen, személyes kapcsolatba lépjünk az Atyával, mint ahogy a gyermekek teszik, amikor ezer kérdéssel fordulnak édesapjukhoz, hároméves korukban, az ún. “miért-korszakban” – buzdította Ferenc pápa a híveket, a vasárnap déli Úrangyala elimádkozása előtt mondott beszédében.

A vasárnapi evangéliumi szakasz (vö. Lk 11,1-13) a Miatyánk imáról, Jézus földi küldetésének egyik legértékesebb ajándékáról szól, amelynek kérései már megvalósultak: az Atya nevének megszentelése, Isten Országának eljövetele, a kenyér, a megbocsátás és a gonosztól való megszabadítás adományait az Atya már megmutatta nekünk Fiában – fejtette ki a pápa.

Jézus imája bensőséges kapcsolat az Atyával

Szent Lukács azokat a körülményeket beszéli el, amelyek között Jézus megtanítja tanítványainak a „Miatyánkot”. A tanítványok már tudnak imádkozni a héber hagyomány szerint, de szeretnék ők maguk is megélni Jézus imáinak „minőségét”. Látják, hogy az ima Mesterük életének egy alapvető dimenziója, ugyanis minden fontos cselekedetét hosszas imádság jellemzi. Továbbá magával ragadja őket az is, hogy látják: Jézus nem úgy imádkozik, mint koruk többi tanítómestere. Jézus imája bensőséges kapcsolat az Atyával. A tanítványok is szeretnének részesei lenni az Istennel való egység e pillanatainak, hogy teljesen megízleljék annak édes örömét.

A keresztény ima újdonsága: egymást szerető személyek párbeszéde

Így, egy alkalommal megvárják, hogy Jézus befejezze imáját egy félreeső helyen és megkérik: „Uram, taníts minket imádkozni”. A tanítványok kifejezett kérésére Jézus nem az ima egy elvont definíciójával válaszol, nem egy hatékony technikát tanít meg, ami szerint imádkozva „megkapunk” valamit. Meghívja övéit, hogy megtapasztalják az imát, közvetlen kapcsolatba hozza őket az Atyával, felébresztve bennük annak a vágyát, hogy személyes összeköttetésben legyenek Vele. Ebben áll a keresztény ima újdonsága! – hangsúlyozta a pápa. A keresztény ima párbeszéd egymást szerető személyek között, bizalmon alapuló párbeszéd, amelynek támasza a meghallgatás és amely nyitott a szolidáris elkötelezettségre. A Fiú és az Atya közötti párbeszéd, egy párbeszéd az Atya és gyermekei között. Ez a keresztény ima.

A Miatyánk ima Jézus egyik legértékesebb ajándéka

Ezért hagyja tanítványaira a Miatyánkot, amely az isteni Mester földi küldetésének egyik legértékesebb ajándéka. Jézus, miután felfedte nekünk misztériumát, hogy ő Isten Fia és testvérünk, ezzel az imával bevezet bennünket az isteni atyaságba és megmutatja, hogyan léphetünk imádságos és közvetlen párbeszédbe Istennel a gyermeki bizalom útján. Mindaz, amit a Miatyánkban kérünk, már megvalósult és már adományként megkaptuk az Egyszülött Fiúban: Nevének megszentelése, Isten Országának eljövetele, a kenyér, a megbocsátás és a gonosztól való megszabadítás adománya. Miközben kérünk, kinyitjuk kezünket, hogy kapjunk, hogy megkapjuk az adományokat, amelyeket az Atya megmutatott nekünk a Fiúban. Az ima, amit az Úr megtanított nekünk, minden ima összefoglalása. Ezzel az imával mindig a testvérekkel szeretetközösségben fordulunk az Atyához. Olykor előfordul, hogy szétszórtak vagyunk az imában, de sokszor érezzük annak a vágyát, hogy megálljunk az első szónál: „Miatyánk”, hogy érezzük szívünkben azt az atyaságot.

Állhatatosan, fáradhatatlanul imádkozzunk

Az Atyához intézett imáról szóló tanításhoz Lukács evangelista hozzákapcsolja annak az alkalmatlankodó férfinak a példabeszédét, aki szorult helyzetében kopogtat barátja ajtaján, méghozzá éjfélkor. De elnyeri, amit kér. Jézus tehát arra buzdít bennünket, hogy hasonlóan viselkedjünk, amikor imádkozunk: legyünk buzgón kitartóak. „Mondom tehát nektek: kérjetek és adnak nektek, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak” – mondja Jézus.  Különösen emlékeznünk kell ezekre a szavaira, amikor elveszítjük bizalmunkat vagy kedvünket, hogy imádkozzunk. Arra kaptunk meghívást, hogy szüntelenül, fáradhatatlanul imádkozzunk.

Gyermeki bizalommal forduljunk az Atyához

A pápa itt személyes emlékeit fűzte hozzá az evangéliumi szakasz magyarázatához: „A gyermekek három- három és féléves korukban kezdenek el kérdéseket feltenni. Az én hazámban ezt a “miért-korszaknak” hívják” – mondta a pápa, majd így folytatta: a gyermekek a papára néznek és kérdezik: “Miért, papa? Miért?” Magyarázatot kérnek. Amikor az apuka elkezd magyarázni, a gyermekek újabb kérdést tesznek fel, anélkül, hogy meghallgatnák a magyarázatot. Mi történik ilyenkor? Az, hogy a gyermekek bizonytalanságot éreznek sok mindennel kapcsolatban, amiket csak félig értenek meg. Csak a papa tekintetét akarják magukra vonni és ezért kérdezik szüntelenül: „miért, miért, miért”? Mi, ha a Miatyánk imádkozásakor megállunk az első szónál, ugyanazt tesszük majd, mint amikor gyermekek voltunk, magunkra vonjuk az Atya tekintetét, és hozzátesszük, “Miért?” – az Atya pedig ránk fordítja majd tekintetét – mondta a pápa, majd a következő fohásszal zárta az Úrangyala elimádkozása előtt mondott beszédét: „Kérjük Máriát, az imádságos asszonyt, segítsen nekünk, hogy Jézussal egyesülve imádkozzunk az Atyához, hogy megéljük az evangéliumot, a Szentlélektől  vezetve”.