TREJAI BOLDOG PÉTER

TREJAI Boldog PÉTER

 áldozópap 

(kb. 1225-1304)

A Marche tartomány Treja nevű helységében vallásos szülőktől született. Monticelli-nek is nevezik. Gyermekkoráról fennmaradt egy sokatmondó esemény: Azt kérdezték tőle: Mi akarsz lenni? „Szent akarok lenni” - válaszolta. S valóban az is lett. Szent Ferenc rendjébe lépve a fogadalmak letétele után nagy előrehaladást tett az életszentségben és a tanulmányokban. Pappá szentelése után nagy buzgósággal munkálkodott mások üdvösségén. Az anconai rendtartomány Forano-i kolostorában együtt lakott Offidai Konrád testvérrel, akivel meleg baráti kapcsolatba került. A Fioretti 42. fejezete beszámol róla, hogy tanúja volt a jelenésnek melyben Szűz Mária a kisded Jézust Konrád karjaiba tette. Ő is érezte ekkor ugyanazt a lelki örömet, amit barátja érzett. Konrád titoktartást kért tőle, amit ő meg is ígért. „Attól a naptól kezdve oly nagy szeretet fűzte őket össze, mintha mindenben egy szív és egy lélek lettek: volna. Meg is egyeztek abban, hogy bármilyen ajándékával lepi meg őket Isten végtelen jósága, kölcsönös bizalommal beszámolnak róla egymásnak… Konrád és Péter a markai tartomány fénylő csillagai.” Egy másik fejezetben (44.) olvassuk, hogy egy alkalommal Péter testvérnek egyszerre jelent meg a Boldogságos Szűz Szent János apostollal és Szent Ferenccel. Pétert már rég foglalkoztatta a kérdés: vajon ki érzett nagyobb fájdalmat a három szent közül Krisztus kínszenvedése fölött. Most megkapta a választ Szent Jánostól: „Krisztus Anyja és én éreztünk minden teremtménynél mélyebb fájdalmat, de utánunk Szent Ferenc.” (Híres festők e látomás nyomán festették meg a kereszt alatt Szűz Máriát Szent Jánossal és Ferenccel. Így Giotto, Fra Angelico.) Egyszer az anconai kolostor gvárdiánja szemtanúja volt annak, amikor Péter a templomban a feszület előtt imádkozott és közben 2-3 méter magasságba emelkedett. Szent Mihályt is nagyon tisztelte, az ő közbenjárására sok kegyelemben részesült. Hosszú, érdemekben gazdag élete 1304- ben ért véget. VI. Piusz avatta boldoggá.

Szent Ferenc intelme:

„Boldog a szolga, ki az emberek magasztalása és dicsőítése közepette nem gondolja magát különbnek, mint amikor hitványnak, együgyűnek és megvetésre méltónak tartják. Mert az ember annyit ér, amennyit Isten szemében ér, és semmivel sem többet.”

(Péter magát nagy bűnösnek tartotta.)

Imádság:

Istenünk, te Boldog Péter lelkét mennyei kegyelmekkel halmoztad el. Add,
hogy a földön pártfogását tapasztaljuk, a mennyben pedig társaságának örvendhessünk. Krisztus, a mi Urunk által.

A Mennyei Atya Fiában maga szenvedett érettünk. 2.

A Mennyei Atya Fiában maga szenvedett érettünk.
Eszébe sem jut menekülni. 

Viseli a gúnyt és a halálos ítéletet. Vállalja a testi halált, „amint az Atya parancsolta nekem" (Jn 10,17.18) Ha lehet fokozni a szenvedést, és fizikailag lehetett, akkor a keresztút, a keresztre feszítés és a kereszten függés, a haldoklás a zsidó nép, a katonák és a latrok gúnykacaja között, akkor a csúcspontra érkezett a Fiú és Atyja szenvedése. Mindketten öröktől fogva tudták ezt, örökös jelenként él bennük ez az esemény, a Szentlélek ihletésére Dávid ezer évvel az esemény bekövetkezte előtt meg is fogalmazta: „Istenem, Istenem miért hagytál el engem?" (Zsolt 22, 2) Most mégis valahogy más tartalmat kap a tény: Jézus valóban úgy éli meg, hogy Atyja elhagyta  nem érezteti, nem éreztetheti jelenlétét. Nem csak nem éli meg a boldogító örökkévalóságot, hogy Ő eddig is, most is, örökre is az Atya keblén van, de a durva keresztgerendákon függve a legrémesebb ellentétét éli át: mindenét elveszítve halálra hanyatlik. „Beteljesedett!" És fejét lehajtva kilehelte lelkét."(Jn 19, 30) Mintha ezt mondaná: mindent, amit vállaltam a megváltásért, engedelmesen végbe is vittem. Ahogy Pál apostol fogalmazza: „Megalázta magát, engedelmes lett a halálig, mégpedig a kereszthalálig." (Fii 2, 8) Mi mást mondhatna a kinyilatkoztatás csúcspontjaként, mint ezt: „Atyám! Kezedbe ajánlom lelkemet!" (Lk 23, 46) A szentháromságos születéskor az Atya végtelen szellemi tökéletességét, isteni természetét ajándékozta Fiának. Tudta, hogy e nélkül nem létezget az „új" isteni Személy.Ő pedig visszaajándékozta és folytonos ajándékozás lett. Az időben kapott a szűzi anyaságból teremtve egy emberi természetet is, testet és lelket. Teste épségét, szépségét elrabolták, keresztre feszítették. Ezt így adta és adja mindörökre Atyjának, mint az engedelmesség leggyönyörűbb bizonyítékát. Nem maradt mása a végső ponton, mint emberi lelke. És ezt most ünnepélyesen odanyújtja a szeretet forrásának, Atyjának, aki megsértett szeretetének tökéletes kiengesztelése képen elfogadja. A bűnök engesztelésére, vagyis az örök szeretet engesztelő viszonzására minket is Fia útjára hívott az Atya. Engedelmességi fogadalmunk az igazán nagy ajándék az Ő számára. Tartsuk meg, adjuk meg Neki mindhalálig, hogy bennünk is megdicsőüljön az Atya. (Jn 12, 26-28) Ha embervoltunk szenvedései nagyon vagy egyre jobban fáj, ne felejtsük, az Atya velünk vagy inkább bennünk újra éli Fiával együtt megélt szenvedéseit, mígnem a csúcson, talán teljesen összetörten, örök boldogságában keblére ölel minket is. ágába sem jutott, hogy Jézust áldozati Báránynak tekintsék. Jézus, a Názáreti, az ő szemükben nem szent volt, hanem súlyosan káromkodó ember, akit vétke miatt halálra kellett ítélni, pogány kézzel a városon kívül rabszolga módra keresztre feszíteni, hogy így örökre elpusztuljon. De nem lehettek a jézusi áldozat papjai azok sem, akik Őt ténylegesen kínozták, szegezték, vagyis megtettek mindent, hogy megöljék. Ezek nem papok voltak, hanem hóhérok. Senki más, csak Jézus lehetett a pap. Csak egyedül Jézus. Róla már ősapja, Dávid király is megírta: „Megesküdött az Úr és nem bánja meg: „Pap vagy te mindörökké Melkizedek rendje szerint." (Zsolt lo9, 4) Ez az ezer évvel korábbi zsoltárvers nagyon helyesen megkülönbözteti Jézust az ároni papságtól. A Zsidókhoz írt levélben gyönyörű fejtegetést olvashatunk arról, mennyire nagyobb pap volt, mint Áron és fiai. Melkizedek, a magasságbeli Isten főpapja, kenyeret és bort áldozott Istennek, majd megáldotta Ábrahámot. Ábrahám pedig adózott neki minden zsákmányából. Áron Lévinek, Ábrahám dédunokájának volt a leszármazottja, tehát ő őssejtje ott volt Ábrahámban, és hódolt Melkizedeknek, az Isten főpapjának. „Mert ez a Melkizedek, Szálem királya, a fölséges Isten papja, aki Ábrahámnak eléje ment, amikor a királyok legyőzése után visszatért, megáldotta őt. Ábrahám trizedet adott neki mindenből. A neve először is azt jelenti, hogy az igazságosság királya, azután pedig Szálem királya, azaz a békesség királya. Apa nélkül, anya nélkül, nemzetségtábla nélkül jelent meg. Mivel sem napjainak kezdete, sem életének vége nincs, hasonlóvá lett Isten Fiához, és pap marad mindörökké." (Zsid 7, 1- Jézus az ő rendje szerint való főpap, és az is marad mindörökre. „S míg azok többen lettek papokká, mert a halál miatt nem maradhattak meg, neki, mivel örökké megmarad, örökkévaló a papsága. így örökre üdvözítheti is azokat, akik általa Istenhez közelednek, hisz mindenkor él, hogy értünk közbenjárjon." (23-25) „Mindabból azonban, amit mondani akarunk, ez a legfontosabb: olyan főpapunk van, aki a Fölség trónjának jobbján ül az egekben, mint a szentély szolgája és az igaz sátoré, amelyet nem ember, hanem az Úr épített." (8, 1-2) „Ő azonban most annyival kiválóbb szolgálatot nyert, amennyivel kiválóbb szövetségnek közvetítője, amely kiválóbb ígéreteken alapul. Mert ha az első kifogástalan lett volna, bizonyára nem lett volna szükség a másikra. Amikor az újról beszélt, az előzőt elavulttá tette. Ami pedig elavul és megvénül, közel jár az enyészethez." (6-7. 13) Jézus nemcsak főpap, de Ő az áldozat is: „Illő volt ugyanis, hogy ilyen főpapunk legyen: szent, ártatlan, szeplőtelen, a bűnösöktől elkülönített, és fölségesebb az egeknél: akinek nincs arra szüksége, hogy mint a papok, minden nap először a saját vétkeikért mutasson be áldozatot, azután a nép vétkeiért, mert ő ezt egyszer s mindenkorra megtette, amikor önmagát feláldozta." (7, 26-28) Ha pedig így van a dolog, akkor miben állt a keresztáldozat áldozati jellege? Jézus a főpap és áldozat, más öli meg, azaz tesz meg mindent, hogy meghaljon. Jézus viszont maga mondta:Azért szeret engem az Atya, mert odaadom az életemet, hogy ismét visszavegyem azt. Senki sem veszi el tőlem, én adom oda magam. Hatalmam van odaadni, és hatalmam van újra visszavenni. Ezt a parancsot kaptam Atyámtól" (Jn 10, 17-18) Másrészt a zsidó áldozatoknál sem a pap ölte le az áldozatot. Akkor? Jézus áldozati szándéka tette ezt a szörnyű kínhalált valóságos és Istennek tetsző áldozattá. Ugyanez a jézusi áldozati szándék teszi a szentmisét is áldozattá, hiszen Ő parancsolta: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre." Papok vagyunk. Üdvözíteni szeretnénk itthon is, a missiókban is embertestvéreinket. Misézhetünk, ez nagy kegy, nagy áldás. Ott állhatunk a kegyelmek kútjánál.

 

 

Nagyböjti kalendárium 4.

Nagyböjti kalendárium – február 21.

Az idei nagyböjtben a megszentelt élet évéhez kapcsolódva korábbi századokban élt és köztünk élő, ismert és kevésbé ismert szerzetesek gondolatait idézzük napról napra. Készüljünk együtt Jézus feltámadásának ünnepére!

„Nem akarjuk elhinni, hogy a szenvedésre szüksége van a lelkünknek, hogy a keresztnek mindennapi kenyerünknek kell lenni. Ahogyan a testnek szüksége van táplálékra, úgy van szüksége lelkünknek a keresztre nap mint nap, hogy tisztuljon. Nem akarjuk megérteni, hogy kereszt nélkül Isten nem akar és nem tud sem üdvözíteni, se megszentelni bennünket, és minél inkább magához vonz egy lelket, annál jobban megtisztítja a kereszt által.” (Pio atya)

Mindenható, örök Isten, tekints ránk irgalmasan, mert gyöngék vagyunk. Nyújtsd felénk védelmező jobbodat, és oltalmazz minket. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Hamvazószerda utáni szombat

Hamvazószerda utáni szombat
Iz 58,9b-14; Lk 5,27-32
„Ha eltávolítod körödből az igát, az ujjalmutogatást és a hamis beszédet"

Izajás 750 évvel Jézus nyilvános működése előtt gyönyörűen összefoglalja az Isten által nagyra értékelt böjti programot. Tegnap ennek a beszédnek első felét olvastuk és elmélkedtünk róla, ma a második felével foglalkozunk. Nemcsak igaz ez az ige, de költőien szárnyaló, képekben, gondolatokban gazdag.„Eltávolítod az igát”(9), az iga az az eszköz, amit az ökrök nyakába tesznek, hogy a kocsi vagy az eke rúdjának segítségével húzza azt az állat. Nyilván nem a barmok igájáról beszél a próféta, hiszen ezek munkája természetes. Akadnak viszont gonosz emberek, akik embereket, sőt gyerekeket fogtak be, a kézimalom rúdját mozgatni. Meg is vakítottak egyeseket, hogy meg ne bolonduljanak a körbejárástól. A szöveg értelme tehát, szabadítsd fel embertestvéredet ez alól az iga alól. Lehet átvitt értelemben is, mert minden szolgaságot meg kell szüntetni. Isten az embert szabadnak, testvérnek teremtette.„Az ujjal mutogatás”(9) –t is meg kell szüntetni. Az egyik formája, hogy nem adok fel senkit, nem leszek árulója senkinek.A másik, hogy nem csúfolom, gúnyolom a másik embert. „A bor mellett is rólam énekelnek” (Zsolt 68,13), mert a gúny a legveszedelmesebb lelki marószer.„Ha lelked adod az éhezőkért”(10) Add a kenyeredet szíves szeretettel a szegénynek. Ezt teszed, ha életedet is arra szánod, hogy munkát, kenyeret biztosítasz a társadalom szegényeinek, vagy a kenyérharcban melléjük állsz, ha szóban, írásban pártolod ügyüket.Jutalma: híres ember leszel, szeretni fognak, értékelnek, és Isten megerősít téged, bőven ellát javaival. Hazádat romjaiból fel tudod építeni, őseid országát megerősítheted.Mai programod legyen ehhez a sok-sok ima.

ROMANÇON SZENT BÉNILDE

ROMANÇON SZENT BÉNILDE

 iskolatestvér
*Thuret, 1805. június 14. +Saugues, 1862. augusztus 13. 

Bénilde testvér élete különösen nyilvánvaló példája az egyszerű, mindennapi kis kötelességek hűséges teljesítése által elért szentségnek. Világi neve Pierre Romançon volt. Egy Thuret nevű kis faluban született 1805. június 14-én. Földműves szülei szerény jólétben éltek. Falun töltött egyszerű és jámbor gyermekkoráról csaknem semmit sem tudunk. 1817-ben járult elsőáldozáshoz. Gyenge szervezete miatt nemigen lehetett alkalmas a mezei munkára.

A De la Salle Szent János (lásd: A szentek élete, 154. o.) által alapított Keresztény Iskolatestvérek éppen abban az időben nyitottak Auvergne-ben több iskolát, és új munkatársakat kerestek. Az ifjú Pierre meghallotta, és megvilágosodott számára, hogy ez a hivatása. Tizennégy éves volt akkor. Miután tizenhat hónapot tanulással töltött a testvérek riomi iskolájában, 1820. február 10-én Clermont-ban belépett a noviciátusba. Úgy tűnik, gyenge testalkata miatt először visszautasították. A noviciátus akkoriban Clermont kapui előtt, Bien- Assis várában volt, ahol egykor Pascal is lakott. Bénilde testvér a Szentháromság ünnepén öltözött be. Jámbor és tanulékony novícius volt. Édesanyjának 1821-ben bekövetkezett halála fájdalmas csapást jelentett számára; apja ezután hiábavaló kísérletet tett, hogy hazavigye. 1821. december 20-án kezdte első szolgálatát Aurillac iskolájában. Szeptember 12-én visszatért Clermont-ba, hogy letegye első, három évre szóló fogadalmát.

1825 szeptemberében Moulins rendházában osztották be tanításra a Saint-Jacques iskolába. Ezt követő limoges-i tartózkodása után, amely 1827 májusától szeptemberig tartott, visszatért Moulins-be, és ott maradt 1829 márciusáig. Ezután ismét Limoges-ba küldték, s ott a felsőbb osztályban való tanítás mellett a ház szakácsa volt. 1831. szeptember 11-én Clermont-ban örökfogadalmat tett, s két évig ott tanított. 1839 szeptemberében Billomba ment. Ezen a helyen töltött további életéről is csak nagyon keveset tudunk, de valamennyi tanúja egyetért abban, hogy akkor már régen az erényesség mintaképének tekintették. 1841 szeptemberében jutott el végül arra a helyre, ahol azután haláláig maradt. Két másik testvérrel együtt Saugues-ba, Gévaudan vidékének szívébe küldték, hogy ott iskolát alapítsanak.

Ezt az alapítást, amelynek megvalósítása rendkívül kényes dolognak mutatkozott, hosszú és fáradságos tárgyalások előzték meg. A kezdet nagyon szegényes volt, de a tanulók számának gyors emelkedése a testvérek sikeres munkáját tanúsította. Négy vagy öt évig tartott itt Bénilde testvér rendszeres oktatást, és igen derék, bár nagyon szigorú tanítónak ismerték meg. Sok gondot okozott neki a nehezen kezelhető, faragatlan és képzetlen lakosság is, amely könnyen hajlott a hevességre. Bénilde testvér egészsége megromlott. Az iskola igazgatása mellett a tanításba csak néha tudott besegíteni; mindenekelőtt azoknak a fiatal testvéreknek a képzésével foglalkozott, akiket rábíztak. Emellett a hitoktatás jelentős részét is magára vállalta, és nemcsak megbízható keresztényeket nevelt, hanem számos szerzetesi és papi hivatást is ébresztett; száznál több fiatalembert vezetett az iskolatestvérek közé.

Bénilde testvér élete Saugues-ban nagyjából békésen telt. 1852-ben azonban -- teljesen akarata ellenére -- egy kínos ügybe keveredett. A plébánia lelkipásztorát a városi közigazgatás megvádolta, hogy rosszul gazdálkodott az iskola fenntartása érdekében rábízott javakkal. Az igazgató testvérnek azonban sikerült megszabadulnia nehéz helyzetéből anélkül, hogy az ügyben részeseknek okot adott volna az elégedetlenségre. Mindamellett úgy látszik, a plébános élénk ellenszenvvel viseltetett vele szemben, és Bénilde testvérnek ezért nagy türelemre volt szüksége. A dolgok azonban rendeződtek, és Bénilde testvér halála után a plébános nem mulasztotta el, hogy rendkívüli tapintatosságát ne dicsérje. Kapcsolatai a városi közigazgatással mindig kiválóak voltak, Saugues lakói pedig mélységesen tisztelték. Amit csodáltak benne, az a mindenkire sugárzó keresztény szeretet volt.

Egészsége mind erősebben hanyatlott, és Gévaudan zord telein egyre inkább szenvedett, mivel egy cseppet sem kímélte magát. Már 1845-től kezdve reumatikus fájdalmak kínozták, és többször kellett kezeltetnie magát Bagnols-en-Lozčre-ben; az eredmény többnyire elmaradt. Túlhajszolt szervezete mindjobban kimerült, de Bénilde testvér mindvégig a helyén maradt. 1862 májusában gyorsan előrehaladó májrákot állapítottak meg nála. Hamarosan már az ágyát is képtelen volt elhagyni. Augusztus 13-án ellátták a haldoklók szentségével. Kevéssel utóbb halálküzdelem nélkül, hirtelen meghalt. Két nappal később temették Saugues temetőjében az egész környékről összesereglett embertömeg részvételével.

Az alázatos testvér nem vitt végbe rendkívüli dolgokat; amit azonban tett, szokatlanul tökéletes formában tette, szentségének kisugárzása pedig halála után is folytatódott. Már a temetése alkalmával történtek csodák. Sírja csakhamar zarándokhely lett. Boldoggá avatási eljárása 1895-ben kezdődött, de nagyon lassan haladt. 1948. április 4-én boldoggá, 1967. október 29-én szentté avatták. 

A Mennyei Atya Fiában maga szenvedett érettünk.

A Mennyei Atya Fiában maga szenvedett érettünk.

 
„Micsoda egy Isten az, ha ugyan van, aki egy kis apró csínytevésért, egy almaevésért ilyen súlyos szenvedéseket zúdít az egész emberiségre?"

 
Túl azon, hogy az ősszülők cselekedete nem kis csíny, hanem komoly lázadás Isten parancsa ellen, a bűnért járó büntetés kapcsán igen érdekes gondolatsort indíthatunk el, amely Istennek, az Atyának benső életébe vezethet el bennünket. Miután Jézusban megtapintható lett és megjelent számunkra a láthatatlan Isten az Atya, mert áldozatul odaadta önmagát Fiában az üdvösségünkért, ez a nagy ajándékozó szeretet az ősbűn keserű ténye után Istenből nem a bosszú megsemmisítő vagy elkárhoztató érzését váltja ki, hanem a legnagyobb részvétet. Tudta, hogy a sátán arra számított, hogy az ember bűnbe esése után úgy jár majd, mint ő, akit a bűne után azonnal a pokolba került. Jézus mondja: „Láttam a sátánt: mint a villám, úgy zuhant le az égből" (Lk 10,18) Nem így történt. Irgalom ébredt az isteni kebelben. Ezzel nemcsak az ember szenvedése kezdődik, hanem Istené is. Isten úgy tesz, (ez sejlik a Bibliából), mintha nem tudna a bűnbe esésről. A szokott alkonyati beszélgetésre ezen a délutánon is pontosan megérkezik az Úr a paradicsomba. Ádám és Éva tudja, érzi közeledtét. Isten, a mindentudó, szeretettel, barátian köszönt őket. „Ádám, hol vagy? Hallottam szavadat a kertben, és megijedtem, mert mezítelen vagyok, ezért elrejtőztem" (Ter 3,9-10) Isten csodálkozik: Elbújtál? Előlem? És félsz? Csak jót tettem veletek, csak jót kaptatok tőlem. Egyetlen okod lenne félni, ha ettél arról a fáról, amelyről megparancsoltam neked, hogy ne egyél. (11) Isten szinte szájába adja a szót mondjátok már ki bűnbánattal: Uram, Atyám! Ne haragudj, engedetlen voltam, sőt, mi több, megroppant a beléd vetett bizalmam. Elhittem, hogy titkolózol, hogy féltékeny vagy, nem akarsz nekem megadni egy utolsó nagy ajándékot, hogy istenné váljak. Becsaptak. Bocsáss meg, Uram! Miután ez a beismerés elmaradt, Isten végig szenvedi a szeretet szavára hiába várva a szeretetlenség következő fokát is: Ádám nemcsak nem kér bocsánatot, de vádol is: „Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem a fáról, és ettem" (12) A férfi számára drága kincsnek szánt asszony is tovább vádol: „A kígyó rászedett és ettem" (13)
Mi játszódhat le ekkor Isten benső életében?
Mondhatja, szeretetből szeretetre teremtettem az embert. Megbántott engem és bántja egymást is. Fiaskót vallottam jóságommal. A tékozló fiúról mondott példázatban mintázza Jézus ezt a hangulatot. Mi pedig ismerhetjük ezer példából olyan családok életéből, ahol a szülők jól nevelték gyermekeiket, előkészítették őket az életre, boldogságra esélyes házasságra, mégis mintha a feje tetejére állt volna minden. A szülők vigasztalhatatlanok: hol rontottuk el? Isten hiába vár az első megrettenést követő szívbéli bánatra. A Bibliában egy szó sem esik arról, hogy az ember bocsánatot kért volna. Maga kezdeményezi a bocsánatot a kígyónak címzett szavakkal: „Ellenségeskedést vetek közéd és az asszony közé, ivadékod és az ő ivadéka közé: O széttiporja fejedet, te pedig a sarkát mardosod" (15) Ez minden hívő olvasatában azt jelenti: Elküldöm a Megváltót. Van azonban itt egy ki nem mondott mozzanat: a Megváltó széttiporja a kígyó fejét, vagyis az ördög hatalmát, de nem mond semmit arról, hogy hogyan és milyen áron. Mert a megváltás, kiváltás, az megfizetést jelent. Ki fizet és mivel? Mi már tudjuk a választ: az Isten Fia fizet a halálig szóló engedelmességével. A bűn ugyanis mindig engedetlenség. A megváltás ennek ellenkezője kell legyen: mindvégig tartó engedelmesség. Az Atya Fiára néz ekkor: Látod? A sértés parttalan, mérhetetlenül nagy. Kárhozatot érdemel. Az ember nem tudja soha jóvá  tenni a vétkét. „Az ember nem válthatja meg magát, senki sem adhat váltságdíjat magáért. Igen drága lelkének váltsága: soha meg nem fizetheti, hogy örökké éljen és ne jusson az enyészetre" (Zsolt 49, 8-9) Csak mi tudunk segíteni rajtuk. Ha megtestesülsz, és lesz emberi akaratod, és azzal is elfogadod a halálig tartó engedelmességet, Te meg tudod fizetni váltságdíjukat helyettük, a nevükben. Számodra ez majd szörnyű szenvedést jelent, de én veled leszek, és benned én magam is szenvedni fogok. Jézus erről már a földön, szenvedésre készen így tanít: „íme, eljön az óra, sőt már itt is van, amikor elszéledtek, mindenki az otthonába, engem pedig magamra hagytok. De én nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van. Ezeket azért mondtam el nektek, hogy békességtek legyen bennem. A világban megpróbáltatások érnek titeket, de bízzatok, én legyőztem a világot" 

Nagyböjti kalendárium 3.

Nagyböjti kalendárium – február 20.

Az idei nagyböjtben a megszentelt élet évéhez kapcsolódva korábbi századokban élt és köztünk élő, ismert és kevésbé ismert szerzetesek gondolatait idézzük napról napra. Készüljünk együtt Jézus feltámadásának ünnepére!

„A böjt idején fordítsatok különös figyelmet a bűnbánatra és az elégtételre. Jézus mondta, hogy a bűnbánatra szükség van az ördög, a világ és a test legyőzéséhez. Szeressetek imádkozni! Napközben gyakran érezzétek szükségesnek az imát, és ne fáradjatok bele az imádságba.”
                                                                                       (Boldog Kalkuttai Teréz anya)

Urunk, Istenünk, kísérd kegyelmeddel bűnbánati cselekedeteinket a nagyböjt kezdetén. Add, hogy külső önmegtagadásainkat lelki megújulással tegyük teljessé. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

 

Hamvazószerda után Péntek

Hamvazószerda után Péntek
Iz 58,1-9a; Mt 9,14-15
„Mi és a farizeusok gyakran böjtölünk”

A farizeusok Jézus idejében igen gazdag és vallásos zsidók voltak. Hittek a túlvilágban, a halál utáni életben, a lélek létében. Keresztelő János tanítványai is hasonló lelkületűek voltak a vallás dolgaiban. Sokat foglalkozott a Bibliával a két csoport. Volt rá idejük és igényük, hogy napközben is sokat imádkozzanak. E mellett büszkék voltak arra, hogy a szegényebb testvéreiknél ők különbek. Lenézték őket. A szegények nem értek rá napközben ájtatoskodni, mert dolgoztak, ehhez erő kellett, tehát étkeztek, és nem böjtöltek. Megcsodálták a szegények a gazdagok tudását, nyilvános imáját és nyilvános böjtjeit: szomorú arccal jártak és egyszerűbb ruhát hordtak ilyenkor. Jézus szerint ezzel is feltűnést kerestek, és meg is kapták a jutalmukat, a bámulatot. Jézus tanítványai szegény emberek voltak. Ha éheztek, leszedegették a búzakalászokat is, s azt eszegették. Amikor pedig a rokonszenvező János-tanítványok a böjt elhanyagolásáért megszólják őket, Jézus kimenti őket: „Vajon gyászolhat-e násznép, amíg velük van a vőlegény?”(15) Jézus tanítványai majd Jézust gyászolva böjtölnek. Böjtjükkel Jézushoz akarnak hasonlítani, kizárólag Istennek kívánnak tetszeni. A böjtjük lelki értékeket szolgál. Lesz azután a keresztények életében olyan cél is, hogy amit megtakarítanak a böjtös étkezéssel, azzal a rászorulókat segítik majd. Keresztelő János nagyobb volt minden más ószövetségi embernél, de az Újszövetség tagjai közt a legkisebb is nagyobb lesz nála, mondta Jézus.(Lk 7,28)

SZENT DOSZITEOSZ

Szent Dosziteosz atya

Dosziteosz előkelő és gazdag családból származott. Nevelője hanyagsága miatt semmiféle vallásos nevelést nem kapott. Katonai szolgálatba lépve, beszélgetés közben hallott a Szentföldről. Nagyon kívánkozott meglátogatni azt. Amikor oda eljutott, az ottan látottak és hallottak olyan mély benyomást tettek az ifjúra, hogy ettől kezdve megváltoztatta életét. Ettől kezdve nem evett húst, böjtölni kezdett, és gyakran imádkozott. Aztán belépett a kolostorba, amelynek szent Dorotheosz atya volt a vezetője. Az atya fokozatosan megtanította a böjt, ima gyakorlására, és hogy miként távolodjon el a földi dolgoktól, és különösen kívánta kinevelni benne az önlegyőzést és az engedelmességet. Mivel az atya kórházat is igazgatott, rábízta Dosziteoszra sabetegek gondozását. Ő keresztény önlegyőzéssel végezte ezt a szolgálatot, és sokszor töltötte álmatlanul az éjszakát a betegek mellett. Öt évig látta el ezt a hivatást. Sorvadásba esve, békésen tűrte el betegségének megnyilvánulásait. Fiatalon súlyos szenvedések között adta vissza lelkét Istennek a VI század végén vagy a VII. század elején.

Nagyböjti levél

Nagyböjti levél

 
Ennek az évnek feladata az, hogy többet foglalkozzunk Isten kinyilatkoztatásának írott részeivel. Úgy is szokták mondani: Istennek az emberekhez írt levelével. Az egyházi év húsvéti ünnepkörének előkészítő ideje kezdődik. Ennek szokott elnevezése: nagyböjt, és a megszentelt időszak egyik jellegzetességét, a böjtölést emeli ki. Van azonban más mondanivalója is: előkészülünk húsvét méltó megünneplésére. Akik most készülnek az úgynevezett beavató szentségek felvételére, az esztendeig tartó távolabbi felkészülés után nem csak tudásban, hanem az intenzív lelkiélet gyakorlásával is alkalmassá kívánnak válni, hogy a keresztség szentségében Isten gyermekei, Jézus Krisztus testvérei és társörökösei, valamint a Szentlélek templomai legyenek. Aztán rögtön részesülnek a bérmálás szentségében és az Eukarisztiában is. A már megkereszteltek viszont igyekeznek felszítani a kapott kegyelmeket. Ez fontos feladat, hiszen a modern élet információ áradata elhomályosítja a lelkiélet gazdag világát, és hozzászürkíti a földi élet köznapi jellegéhez, nem ritkán eltompítva a magasabb rendű vágyakat. Jézus üzenete tehát így szól: Miután megkeresztelkedett János bűnbánati szertartásában, elvonult a Jerikó közelében lévő barlangos hegyre. Ott negyven nap és negyven éjjel böjtölt úgy, hogy semmiféle táplálékot nem vett magához. Ez nem tiltakozó éhségsztrájk volt, hanem annak a nagy küldetésnek előkészítése, amelyet az Atya rábízott: a nagycsütörtöki, nagypénteki és húsvéti megváltói misztériumé. Ehhez kellett a jánosi keresztség után a Szentlélek emberségét átrendező leszállása, és az Atya tanúságtevő szózata: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik”. (Mt 3,17) Velük töltött tehát a negyven napot és éjszakát. Egyik előfutára, Mózes előre jelezte ezt az istenélményt, amikor Isten parancsára fölment a Sínai hegyre és ott negyven napig nem evett és nem ivott, hanem az Úrral beszélgetett, ő úgy, mint jó barát a barátjával (Kiv 33,11) Jézus meg örök Atyjával, akihez emberi alakban először kapcsolta ilyen szorosan önmagát. Titeket is erre az élményre hív. Igyekezzünk Istennel többet foglalkozni: imában, elmélkedésben nyújtsunk többet Atyánknak. Aki családban él, próbálja kis közösségét összegyűjteni ezekre a gyakorlatokra. Így sokkal könnyebb vallásos nevelésben részesíteni a gyerekeket, mintha csak ajánljuk nekik a jámbor életet. A Szentírás segítsen közelebb férkőzni Isten kinyilatkoztatott igazságaihoz. Legyen a könyvállványon és az aktuális liturgikus napnál álljon ott a könyvjelző: a napra előírt szent szöveget átolvasva hagyjuk beszélni hozzánk Atyánkat vagy Jézusunkat, és mi is válaszoljunk nekik: a kapott üzenet szerint mi módon igyekszem berendezni az életemet. Isten országával, az igazság és szeretet szellemiségével hogy akarom úgy betölteni világunkat, hogy kipusztuljon belőle a hazugság és önzés nyomorúsága. Másokat is készítsünk fel arra, hogy idei húsvétunk a hit és szeretet ragyogó ünnepe legyen.

Nagyböjti kalendárium 2.

Nagyböjti kalendárium – február 19.

Az idei nagyböjtben a megszentelt élet évéhez kapcsolódva korábbi századokban élt és köztünk élő, ismert és kevésbé ismert szerzetesek gondolatait idézzük mindennap. Készüljünk együtt Jézus feltámadásának ünnepére!

„A nagyböjti idő kétszeresen is a tudatos lemondás alkalmát kínálja: belső énünk megtisztítására hív, a lemondást jótettekkel és imádsággal kísérve; és a »globális falu« lakójaként kollektív önmérsékletre szólít fel, saját jövőnk és a következő nemzedékek érdekében.” (Lukács László SchP)

Kérünk, Istenünk, cselekedeteinket előzd meg sugallatoddal és kísérd segítségeddel, hogy minden munkánkat mindig veled kezdjük, és amit elkezdtünk, segítségeddel be is fejezzük. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Csütörtök hamvazószerda után

Csütörtök hamvazószerda után      
MTörv 30,15-20; Lk 9,22-25
„Nézd, eléd tártam ma az életet és a jót, de a halált és a rosszat is”.

Tegnap megkezdődött 2015 nagyböjtje. Szívmelengető látvány volt templomunkba a tíz órai szentmise. Az volt az érzésem, hogy Istenünk kegyelme hatékonyabban árad ránk, mint más esztendőkben. Adja Isten, hogy ez a tudat ragadja meg mindnyájunk szívét, hiszen április elején allelujás öröm vár ránk, mert átélhetjük Jézus feltámadásának örömét, és él bennünk a remény, hogy szenvedése és halála érdemeiből személy szerint is, országos méretekben is áradni fog ránk, hazánkra is a feltámadás bizonyságának öröme. A mai olvasmányokban két szellemóriás szól hozzánk: az Ószövetségből Isten akkori választottja, aki közvetítője Ura szerető jóságának, az Újszövetségből pedig a beteljesítő, Urunk Jézus Krisztus. Az Egyház nevében pedig én, aki élő szóval ismétlem üzenetüket: „Nézd, eléd tártam az életet és a jót, de a halált és a rosszat is”. Ahogy mindkettőjüknek azért dobogott a szíve, hogy az életet, a jót, népük javát sikerüljön biztosítani, ez az én vágyam is. Mózes egy népgyilkos királyhoz küldetett. II. Ramszesz egyiptomi fáraó (1304-1237) igényt tartott a zsidók kétkezi munkájára, de mint Isten népét el akarta pusztítani. Mózes fiú-kortársait születésük pillanatában bábákkal akarta megöletni, majd a hívő bábák ellenállása miatt a család tagjait kötelezte, hogy a kisfiukat dobják a Nilus folyóba. Mózest édesanyja leleménye mentette meg ettől. Isten meg hívta,hogy népét vezesse ki Egyiptomból, ébressze öntudatra, érezze mg Isten hatalmát és szeretetét, és ezt képviselje az összes nép javára is. Negyven éves vándorlás után Mózesnek meg kellett halnia. Újra elmondta Isten minden üzenetét. Záradékul hozzá fűzte:„Nézd, eléd tártam ma az életet és a jót, de a halált és a rosszat is. Szeresd tehát az Urat, a te Istenedet, járj az ő útjain, tartsd meg parancsait, szertartásait és rendeleteit, akkor élni fogsz. Megsokasít és megáld téged azon a földön, amelyet elfoglalni indulsz. Ha azonban elfordul szíved és nem engedelmeskedsz, hanem megtévedsz, más isteneket imádsz és szolgálsz, akkor – íme, ma előre megmondom neked – elpusztulsz, és rövid ideig laksz azon a földön, amelynek elfoglalására átkelsz a Jordánon” (15-18) a zsidók ezerkétszáz évig lakhattak Istentől kapott földjükön. Sok szenvedést átéltek, de csak azt teljesítették, hogy megszülték a Megváltót. Mint államalkotó nép maroknyi közösség ma ősi földjén. Jézus Krisztus, a világnak ugyanezeket a rendelkezéseket adta. Új népet szerzett magának szent vére árán. Amint az evangéliumból hallottuk, a puszta létünkért, üdvösségünkért „sokat kell szenvednie, el kell, hogy vessék a vének, a papi fejedelmek és az írástudók, meg kell, hogy öljék, és harmadnapra föl kell támadnia”(Lk 9,22) „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét minden nap, és kövessen engem”(23) Íme, a közös üzenet a magyaroknak is: térjetek vissza Jézushoz, szeressétek Atyjával és Szentlelkével, tartsátok meg parancsait, éljetek az igazság és szeretet törvénye szerint.

Nagyböjti kalendárium 1.

Nagyböjti kalendárium – február 18., hamvazószerda

Az idei nagyböjtben a megszentelt élet évéhez kapcsolódva korábbi századokban élt és köztünk élő, ismert és kevésbé ismert szerzetesek gondolatait idézzük mindennap. Készüljünk együtt Jézus feltámadásának ünnepére!

„Uram, taníts meg a lemondásra! Tudjak egyszerű, szegény és igénytelen lenni. Ha szenvednem kell, ne kürtöljem világgá. Veled, megfeszített Üdvözítőmmel együtt akarom azt elviselni, s fölajánlani magam és mások bűneiért.”                                                                                          

 (Thomas Merton)

Kérünk, Istenünk, a szent böjt elkezdése adjon erőt nekünk keresztény életünk minden küzdelmére, hogy a bűnök ellen vívott harcainkban az önmegtagadás legyen biztos erőforrásunk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

NAGY SZENT LEÓ

Szent Leó pápa

Leó előkelő család sarja volt. Korán egyházi szolgálatba lépett. Már ifjúkorában kivált nagy tudásával, ékesszólásával és világos látásával. Galliában követségben járva hívták meg az elhalálozott pápa utódának. Mint igazi jó pásztor, sokat küzdött a manicheus és eutichiánus tévtanítások ellen, így védelmezte az igaz tanítást. A chalkedoni zsinaton, amikor felolvasták dogmatikus levelét, mindnyájan megörültek és úgy fogadták, mintha Péter apostol szólt volna hozzájuk. Attila hun vezér 452-ben betört Itáliába. Az idős pápa személyesen jelent meg a vezér előtt, békét és kíméletet kérve. Attila engedett és visszavonult. 455-ben új ellenség tört Itáliára. Genzerik királlyal élükön a vandálok jelentek meg Róma falai előtt. Leó újra személyesen kérte a királyt, hogy gyújtogatás és gyilkosság ne történjék. A király engedett, de 14 nap alatt katonái kifosztották a várost. A „Nagy”-nak nevezett pápa 461-ben halt meg. Számtalan beszéd, írás maradt utána.

 

„Térjetek hozzám teljes szívetekből, böjttel, sírással és jajgatással”

„Térjetek hozzám teljes szívetekből, böjttel, sírással és jajgatással”

 
Az Anyaszentegyház hamvazó szerdával bűnbánati időszakot kezd. Lényege az Istenhez fordulás, mégpedig teljes szívvel, egész egyéniségünkkel, minden erőnkkel. Ezt Isten mind az Ó-, mind az Újszövetségben ajánlja azoknak, akik az üdvösség útját keresik. Joel próféta mai üzenete: „Térjetek hozzám teljes szívetekből böjttel, sírással és jajgatással!” Urunk, Jézus Krisztus pedig nyilvános működésének kezdetén így kínálja programját az üdvözülni kívánóknak: „Betelt az idő, és elközelgetett az Isten országa. Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban”. (Mk 1,15) Az Ószövetség is, az Újszövetség is Istenhez térést ajánl. Az Ószövetség emberi eszközöket ajánl, az Újszövetség pedig Isten kegyelmét nyújtja hozzánk érkezett Fiában. Ha Jézus tanítását figyeljük, akkor tudjuk, hogy a kettő együtt érvényes. Jézus alaptörvényében, a hegyi beszédben nyilatkozik így: „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy visszavonjam a törvényt vagy a prófétákat; nem azért jöttem, hogy megszüntessem, hanem hogy beteljesítsem”. (Mt 5,17) Az evangéliumban mindjárt meg is magyarázza, hogy mit jelent ez a beteljesítés a bűnbánati gyakorlatban. Ugyanazokat az eszközöket ajánlja, mint régen tették, de igazabb lélekkel. A böjt, vagyis a koplalás egész nap vagy csak részlegesen a nap egyik szakában, mint eszköz megmarad Jézus gyakorlatában is. „Amikor böjtöltök, ne legyetek búsképűek, mint a képmutatók. Ők ugyanis elváltoztatják az arcukat, hogy böjtölésükkel föltűnjenek az emberek előtt. Bizony, mondom nektek, ők megkapták már jutalmukat. Te, amikor böjtölsz, kend meg a fejedet, az arcodat pedig mosd meg. Ne lássák az emberek, hogy böjtölsz, csak Atyád, aki a rejtekben van; és Atyád, aki lát a rejtekben, megfizet majd neked”. (Mt 6,16-18) Nálunk tehát a lelkület az érték. Az imádság lényege az Istennel való beszélgetés. A szándék más a régi és az új személetben: „Mikor pedig imádkoztok, ne tegyetek úgy, mint a képmutatók, akik szeretnek a zsinagógákban és a terek sarkán állva imádkozni, hogy feltűnjenek az embereknek. Bizony, mondom nektek, megkapták jutalmukat. Te, amikor imádkozol, menj be a szobádba, zárd be az ajtódat, és így imádkozz Atyádhoz, aki a rejtekben van; akkor Atyád, aki lát a rejtekben, Megfizet majd neked”(6,5-6) Miért? Mert te csak az Atyát keresed. A harmadik böjti segédeszköz az alamizsna, a jótékonykodás. „Ügyeljetek, hogy igazvoltotokat ne az emberek előtt gyakoroljátok, hogy csodáltassátok magatokat velük, mert így nem lesz jutalmatok Atyátoknál, aki a mennyben van. Amikor tehát adakozol, ne kürtöltess magad előtt, ahogyan a képmutatók teszik a zsinagógákban és az utcákon, hogy dicsőítsék őket az emberek. Bizony, mondom nektek, megkapták jutalmukat”(6,1-2) Jézus tehát a böjti eszközökkel valóban Istenhez akar vinni bennünket. Ez a nagyböjt célja most is, amikor a képmutatás mesterség, sőt életművészet lett, de Isten előtt semmi értéke. Istenben mindent megtalálunk, nélküle mienk lesz és marad a nyomor.

Hamvazószerda

Hamvazószerda 
„Krisztusért kérünk tehát benneteket, engesztelődjetek ki Istennel!”

Hamvazó szerdával elkezdődik a katolikus Egyházban a nagyböjt. Ez annyit jelent, hogy felnőtt híveitől Egyházunk elfordulást kér megszokott szórakozásainktól, különösen bűneinktől, és forduljunk tudatosan és nagyobb erővel életünk teremtőjéhez és végcéljához, Istenhez. Eszközként Egyházunk a tudatosabb imaéletet, az irgalmasság cselekedeteit és a böjtöt ajánlja. A cél azonban az: engesztelődjetek ki Istennel. A kiengesztelés azt jelenti, hogy akit megbántottam, attól bocsánatot kérek, ha kárt okoztam neki, akkor megtérítem, ha goromba voltam hozzá, szelíd alázattal feledtetem vele a kínos eseményt. Amennyiben Istent bántottam meg, és ennek voltak külső, nyilvános jelei, akkor a közösség előtt is kifejezem megbánásomat, a bűnbocsánatot pedig jó szentgyónással igyekszem elnyerni. Természetesen akkor is szükség van a kiengesztelésre, ha ember embertestvérét bántotta meg. Ilyenkor rendszerint oda-vissza történik a bántás, a kiengesztelésből pedig kölcsönös kiengesztelődés kell legyen. A liturgikus reformok idején a béke-kívánás helyett erre szólította fel a miséző pap a jelenlévő híveket. Jézusunk ugyanis így nyilatkozott erről: „Amikor tehát felajánlod adományodat az oltáron, és ott eszedbe jut, hogy testvérednek valami panasza van ellened  hagyd ott az adományodat az oltár előtt, és először menj, békülj ki testvéreddel, s csak akkor menj és ajánld föl adományodat” (Mt 5,23-24) A nagyböjt legfontosabb célja tehát teljes kiengesztelődés Istennel és a megbántott emberekkel. Erre komolyabban hangolódni kell, amihez kiváló eszköz az ima, a böjt és az alamizsna. Imádkozni mindig kell és nem szabad belefáradni. Kapcsolatunk naponta legyen Istennel, mert állandóan kegyelemre van szükségünk, azt pedig folyton kérni kell. A húsvéti előkészületben többet gondoljunk az értünk szenvedő Jézusra. Erre szolgál a keresztúti ájtatosság, a fájdalmas rózsafüzér, és esetleg gyakoribb részvétel a szentmisén, ami Jézus kereszthalálának jelenvalóvá tétele. A nagyböjti bűnbánati idő régen negyven köznapon át igazi böjtöt jelentett a felnőtteknek. Legfeljebb napi háromszori étkezés, ezek közül vagy délben vagy este lehetett jól lakni. Minden pénteken szigorította böjtjét a katolikus felnőtt azzal, hogy a böjt vagyis a koplalás mellett húst, húslevest, vért, velőt sem evett. Ma mindössze két napon van kötelező böjt: hamvazószerdán és nagypénteken. A többi napon jól teszi, aki böjtöl, de nem kötelező bűn terhe alatt. Az idei nagyböjt kap még egy másik nagy célt Istentől: alázattal és szeretettel kérem vegyük észre, hogy Urunk minden magyart teljes kiengesztelődésre vár. Felajánlja kegyelmét, hogy ha visszatérünk hozzá, nehéz helyzetünkből fölemel minket. Ezekért a célokra imádkozom, viselem sorsomat. Tegyük együtt.

PONTUSZI SZENT TIVADAR

Szent Tivadar újonc

Szentünk a pontuszi terület Amaszia nevű városában volt katona. Makszimián császár üldözése alatt több kereszténnyel együtt arra kényszerítették, hogy mutassanak be áldozatokat a bálványoknak. Amikor ezt megtagadták, Tivadart megkínozták és börtönbe zárták. Itt, imádsága alatt Jézus vigasztalta meg csodálatos megjelenésével. A börtönből ismét kihallgatásra vitték és amikor látták, hogy hitében megingathatatlan, arra ítélték, hogy tűzbe vessék. Tivadar félelem nélkül, imádkozva lépett a máglyára, és Istent dicsőítve halt meg 306 körül.

Halála után 50 évvel, a hitehagyott Julián császár meg akarta a nagyböjt idején fertőzni a keresztényeket az áldozati állatok vérével meghintett piaci ételekkel. Szent Tivadar megjelent a konstantinápolyi püspök Eodoxiosz előtt, és kérte őt, világosítsa fel a híveket erről, és készítsenek eledelül mindnyájan kollivát. Ez így is történt. Ennek emlékét minden nagyböjt első szombatján ünnepeljük meg, Szent Tivadar közbenjárására emlékezve.

Szidrak egyiptomi pátriárka: a megölt koptok a hit vértanúi

Ibrahim Iszák Szidrak alexandriai kopt pátriárka részvétét fejezte ki a huszonegy meggyilkolt kopt keresztény családjának, és nyilatkozatában kéri, hogy a hit fényével tekintsünk halálukra – tájékoztat a Vatikáni Rádió.

Egyiptomi keresztény férfi tiltakozik a koptok líbiai lemészárlása miatt

Az Iszlám Állam dzsihadista szervezet líbiai szárnya által elkövetett vérengzést látva több muzulmán szervezet fölemelte szavát, többek között a Hamász is. Az alexandriai kopt katolikus pátriárka, Ibrahim Iszák Szidrak részvétét fejezte ki a lefejezett vértanúk családjának. A pátriárka köszönetet mond az egyiptomi elnöknek és a kormányhivataloknak a terrorcselekményre adott gyors válaszért.

A mészárlásra válaszul hétfőn egyiptomi harci gépek támadták az Iszlám Állam állásait Líbiában. Kedden pedig Abdel-Fattáh esz-Szíszi egyiptomi elnök az ENSZ Biztonsági Tanácsának felhatalmazását sürgette a líbiai nemzetközi beavatkozáshoz.

Mahmúd Abbász palesztin elnök a koptok lefejezése miatt háromnapos gyászt rendelt el hétfőn Ciszjordániában, és telefonon részvétét nyilvánította Abdel-Fattáh esz-Szíszi egyiptomi elnöknek.

A hit fényében tekinteni a koptok halálára

A Fides hírügynökségnek eljuttatott nyilatkozatában Szidrak pátriárka azt kéri, hogy kopt ortodox testvéreinek halálára a hit fényében tekintsünk. Jelentősnek nevezte azt a tényt, hogy egész Egyiptomban humanitárius reakciót indított el a dzsihadisták barbár vérengzése.

Keresztények és muzulmánok egysége Egyiptomban

„Ez a tragikus esemény egyesíti az egész országot, keresztényeket és muzulmánokat egyaránt” – mondta a Fides hírügynökségnek Hani Bakhoum Kiroulosz atya, a kopt katolikus patriarkátus titkára. „Ha az volt a céljuk, hogy megosszanak minket, kudarcot vallott a tervük.”

Keményen elítélte a történteket az Azhar Egyetem is (a szunnita iszlám legfőbb teológiai központja): „Barbár cselekedet, amelynek semmi köze egy valláshoz vagy emberi értékhez sem. Az egyiptomi légierő azonnali beavatkozása az Iszlám Állam líbiai bázisai ellen szintén azt mutatja, hogy a kormány számára minden egyiptomi állampolgár egyforma, és hogy Egyiptom nemzeti mivoltában érzi sértve magát a terroristák véres őrjöngése miatt.” Egyiptomban hétnapos gyászt rendeltek el a huszonegy kopt keresztény lemészárlása miatt.

NE FÉLJETEK! ÖRÜLJETEK! 5.

NE FÉLJETEK! ÖRÜLJETEK! 

 
A világ Megváltója minden kétséget kizáróan Jézus Krisztus.

Benne teljesedtek az Isten által előre megmondott tények, amelyeknek együttesen kellett megjelenni, megvalósulni a Megváltóban. Amikor ténylegesen eljött emberalakban a Második isteni Személy, ezeket az előzetes igazodási pontokat (Dávid Fia, Szűztől születik Betlehemben, Dániel próféta által megjelölt időben, végigszenvedte a Dávid zsoltáraiban és Izajás könyvében leírt kínokat, előfutára, Ker. Szent János tanúskodott róla, csodái és tanítása igazolta istenségét, maga az Atyaisten két ízben tanúskodott mellette) tehát mind beteljesítette.  Legnagyobb tanúja maga a Mennyei Atya volt, aki kétszer is „szeretett Fiának” mondta előbb nagy tömeg előtt, utóbb pedig három főtanítványa: Péter, Jakab és János, és az Ószövetség két igen fontos tanúságtevője: Mózes és Illés előtt. Jézus messiási, istenemberi legnagyobb tanúja pedig halottaiból való feltámadása volt. Az apostoli kollégium világgá küldetésében ennek tanúsítása volt a legfontosabb tennivaló. Erre a tanúságtételre épül a mostani hívek hite is. Mi, magyarok is erre a sziklára építettük hívő életünket. A Gondviselés szeretetének különleges megnyilatkozása talán a betlehemi élmény felidézése volt. Őseink is a puszta szabad világában élték életüket. Ennek a gondolatnak semmi írásos alapja nincs. Amikor erről az előadásról első ízben szó esett, és a karácsony, mint ünnepi élmény külön kérés volt, akkor arra gondoltam, hogy már tudatosodó emlékeim között milyen fontosak voltak számomra a falum pásztorainak karácsonyi szokásai. Szenteste a családi asztalnál szerényen ünnepelve meglepődtem, hogy a kanászok és a csordások kürtölése és ostorpattogtatása hangzott az utcánkban. Ezek az emberek rendkívül szerények, szűkszavúak voltak, amikor tavasztól őszig reggel kihajtották a gazdák állatait, vagy ahogyan a nap hosszú ki- be gyaloglásai, egész napos felelősségteljes legeltetésük után hazaérve minden házhoz beirányították az állatokat. A pásztorok nem magamutogató emberek. Munkájuk fontos, de társadalmi megbecsülése mégis az utolsó lehetett. Karácsony este viszont úgy éreztem, hogy most ők állnak az események megünneplésének kiinduló pontjában, hiszen a betlehemi Kis Jézus megszületését pásztoroknak üzente meg Isten. Nekik szólt az angyal a mennyei fényből: „Ne féljetek! Íme, nagy örömet hirdetek nektek, melyben része lesz az egész népnek. Ma született nektek az Üdvözítő, az Úr Krisztus Dávid városában. Ez lesz a jel számotokra: találni fogtok egy kisdedet pólyába takarva és jászolba fektetve”, (Lk 2,10-12) Tietek az öröm mindörökre, hogy először ti láthatjátok meg az Isten Fiát. A jászolotok a bölcsője, a szénátok illata az első üzenet a teremtett világ növényeiből, az első jel, hogy Isten szemében a lenézett világotok értékesebb, mint a gazdagok jóléte, akár a császár aranyos palotája. Első tanúi lesztek Isten nagy terveinek: a megváltás újra egyenlővé teszi az embereket.  Látjátok az egyszerű ruhás Szűzanyát édesanyaként. Mellette a Gondviselés által kijelölt védelmező, a szintén kétkezi munkás, Szent József, örömmel fogad benneteket. A többi ember majd apránként részesül az örömötökből. Ennek a tudatát éreztem akkor gyerekfejjel. Megsejtettem az ostor durrogatásának, az öblös ökörszarv tülöknek a pusztákon áthatoló basszusában, hogy ezek az egyszerű emberek megértették az angyalok szavát. Így már másként emelkedik a lelkemben a gyerekesen, de mély hittel és átérzéssel előadott pásztorjátékunk emléke is. Úgy éreztük, a mi mondókáinkon éled hitelesen az első, az egyetlen nagy karácsony. Hogy őseink ilyen érzésekkel hallgathatták és gyökereztették a lelkükbe a végtelen jézusi szeretetet. Ez a gyökér élt és él valahol még most is, mert hitoktatói karácsonyaimat is ezzel tudtam betölteni, tanítványaimmal érzékeltetni: a kis Jézust nagyon mélyen a szívünkbe zártuk.

 

Évközi 6. hét kedd

Évközi 6. hét kedd                 
Ter 6, 5-8. 7,1-5.10; Mk 8,14-21
„Miért van tehát az, hogy mégsem értitek?” 

Miután Jézus Dalmanuta környékén jótékonykodva tudomására hozta az őt támadó farizeusoknak, hogy annyi csodája után az ő kedvükért nem fog semmiféle új csodát művelni, faképnél hagyta őket, hajóba szállt tanítványaival együtt. Márk evangélista nem említ tényleges úti célt, csak annyit jegyez meg: „Átkelt a túlsó partra”. (Mk 8, 13) Talán azt akarta érzékeltetni tanítványaival: Mindegy hová megyünk, csak innen messze. És a maroknyi „tenger”, a Genezáreti tó legtávolabbi pontja mindenhonnan a szemközti partvidék. Ezt az állítást látszik igazolni, hogy az evangélista megemlíti, mi kötötte le Jézus és mi a tanítványok figyelmét. Jézus esze a makacs farizeusokkal vívott vitáján járt, az apostoloké, pedig sokkal profánabb akadály mellett rögzült: dél tájban jár az idő, és csak egy zsemle nagyságú kenyerük van. Ők ugyanis a heves vitát figyelték, hirtelen jött Jézus parancsa, és megfeledkeztek a szerény ebédről. Jézus törte meg a csendet: „Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok kovászától és Heródes kovászától!” (15) Fogadni mernék arra, hogy az itt ülő jámbor pesti hívek közül nem mindenki fogja föl, hogy a tanítványok fejében hogyan jelenik meg a „kovász” hallatára az ebédidő meg az egyetlen kenyér. A városi emberek ugyanis nem valamennyien tudják, hogy a kenyér valamilyen gabona lisztjéből készül, előbb szitálni kell, aztán kovászt adagolnak a liszthez, attól megkel a tészta, azaz átalakul, dagasztják, szaggatják és a folyamat legvégén lapáttal a forró kemencébe, vetik, ott megsül, és élvezettel lehet belőle enni.  A városi ember sohasem lát ilyet. Az apostolok azonban mind falusi családban nőttek fel, az említett folyamatot sokszor végignézték, amikor az édesanyjuk kenyeret sütött, tehát tudták, hogy ahol nincs kenyér, ott az első kellékek között kell szerepelnie a kovásznak. Legfeljebb azt nem értették, hogy a gazdag farizeusoknak és főként Heródes királynak volt-e életében egyszer is a kenyérsütéshez fontos kovásszal találkozása. Jézus egészen bizonyosan ott álldogált apró korától a Szűzanya mellett, látta kovászos, dagasztó kezét, és boldogan vette kezébe a ropogós friss kenyeret. Jézus a hajócskában mégis megdöbbent az apostolok értetlenségén. Ő a farizeusok kovászán a gőgöt értette, amely belőlük, őszinte, kedves gyerekekből képmutató, mindenkit lenéző, durva lelkű embereket formált. Aki Isten előtt is csak dicsekedni tud és minden embert lenézni, merészel. Heródes kovásza, pedig az egykor játékos kisfiúból próféta-ölő vadembert nevelt. Őt Jézus minősítette „rókának”. (Lk 13, 32) mintha ezt mondta volna: Öt kenyérből tízezer, hét kenyérből nyolcezer embert lakattam jól. Gondolkozzatok: ti csak tizenketten vagytok egy kenyérhez. A gőg és gyilkosság, csalás, hazug ravaszság mindig valóságos veszélyt jelent.

BOLDOG BELLUDI LUKÁCS

BOLDOG BELLUDI LUKÁCS

 (1205-1286) 

 
Kevés életrajzi adatunk van róla, az is a Szent Antallal együtt töltött időre vonatkozik. A nép egyszerűen „Szent Antal Lukácsa” néven emlegette. Jómódú páduai családban nőtt fel. Elsajátította az ilyen családoknál szokásos műveltséget. Amikor Szert Ferenc 1220 táján Páduában járt, Lukács egész biztosan találkozott vele, s minden valószínűség szerint ekkor lépett a Kisebb Testvérek rendjébe. Szent Antallal 1227-ben találkozott, amikor az először érkezett Páduába. Mindjárt maga mellé vette Lukácsot társául, nemcsak útitársul, hanem titkára s barátja gyanánt. Lukács követte a szentet Milánóba, Vercellibe, az 1230-as Assisi káptalanra, utána Páduába. Elkísérte a zsarnok Ezzelinohoz is, majd ott van mellette Camposampieróban. Segít kunyhót építeni a szent számára az emlékezetes diófán, s Rogér testvérrel együtt ott táboroznak a szent mellett. Majd elkíséri utolsó útjára Páduába. Lukács Szent Antal „árnyékában” élt. Lelkületét is elsajátította: a szent követése által jutott el maga is az életszentségre. Olyan információkat is szolgáltatott, melyek nem maradtak meg a Vita I-ban, pl. hogy Antal papként lépett a Ferenc-rendbe. A szent halála után még 54 évig élt, közben 1239-ben tartományfőnök lett, buzgólkodott Szent Antal tisztelete terjesztésén s a bazilika építésén. 1260-ból maradt fönn róla hír, hogy páduai családok kibékítésén fáradozott. Az utolsó feljegyzés 1285-bol való, ezért halála valószínű éve: 1286. A Szent Antal bazilikába temették, szarkofágja egyúttal oltár. Felirata: Boldog Lukács. Így sírja tanúskodik arról, hogy régóta boldogként tisztelték. Ezt a tiszteletet hivatalosan XI. Piusz pápa erosítette meg 1927-ben.
Szent Antal tanítása - Boldog Lukácsra alkalmazva:
„Szentjeid, Uram, kik már a mennyen veled örvendeznek, földi életükben nagy hittel és béketűréssel várakoztak dicsőséged eljövetelére. Amit ok hittek, azt hiszem én is, amiben ok reméltek, abban reménykedem én is; ahová ok jutottak, oda - bízom, kegyelmed segítségével én is eljutok. Addig is szentjeid példájával gyámolítva a hit szerint akarok élni.”

Imádság:

Istenünk, te azok számára, akik szeretnek téged, örökkévaló javakat készítettél, öntsd szívünkbe szereteted Lelkét, hogy Boldog Lukács közbenjárására, téged mindenekfölött szeressünk és ígéreteidet, melyek minden vágyunkat felülmúlják, elnyerjük. Krisztus, a mi Urunk által.

NE FÉLJETEK! ÖRÜLJETEK! 4.

NE FÉLJETEK! ÖRÜLJETEK! 

 
„József, Dávid fia, - mondta neki álmában az Úr angyala -, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert ami őbenne fogantatott, a Szentlélektől van. Fiút fog szülni, és a Jézus nevet adod neki, mert ő szabadítja meg a népet bűneitől. Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék az Úr szava, amit a próféta által mondott: Íme, a szűz méhében fogan és fiút szül, és a nevét Emmánuelnek fogják hívni. Ez azt jelenti: Velünk az Isten”(Iz 7,14; Mt 1,20-22) Mária és József, nem kaptak mindenre utasítást. Nem hallották soha, hogy a Megváltónak Betlehemben kell születnie? Nem készültek oda menni. Isten a római császárral rendeltetett összeírást éppen erre az időre. Mária örökös lány volt, örökölte szülei vagyonát, személyesen oda kellett mennie összeírásra, vagyon bevallásra. Tulajdonképpen ezért kellett törvény szerint férjhez mennie, hogy a családi vagyon ne kerüljön idegen kézbe. Betlehemben tolongtak az elszármazottak. Tele volt a szállás. Ezért kellett a városvégi üres barlangistállóba menniük. A kis Jézus így jelezte, hogy nem kér, nem fogad el az emberektől semmit. Ő viszont egész mennyországot hagyott el, és akar megnyitni az emberiség előtt. „Amikor ott voltak, eljött az ideje, hogy szüljön, és megszülte elsőszülött fiát. Pólyába takarta és jászolba fektette”. (Lk 2,6-7) Nem hiszem, hogy kis mécsesnél egyebük lett volna világítani. Jézus a fényt is a mennyben hagyta. Az emberek békében aludtak otthonaikban. Csak a pusztában nyájukra vigyázó pásztorok voltak talpon. „Egyszer csak ott termett mellettük az Úr angyala, és az Isten fényessége körülragyogta őket. Félni kezdtek nagy félelemmel. Az angyal ezt mondta nekik: Ne féljetek! Íme, nagy öröme hirdetek nektek, melyben része lesz az egész népnek. Ma született nektek az Üdvöztő, az Úr Krisztus, Dávid városában. Ez lesz a jel számotokra: találni fogtok egy kisdedet pólyába takarva és jászolba fektetve. Ekkor azonnal mennyei sereg sokasága vette körül az angyalt és dicsérte Istent: Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség a jóakaratú embereknek. És történt, hogy amikor az angyalok visszatértek tőlük a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: Menjünk át Betlehembe, és lássuk azt a dolgot, ami történt, s amelyet az Úr hírül adott nekünk. Elmentek tehát sietve, és megtalálták Máriát és Józsefet, és a jászolban fekvőn kisdedet. Amikor meglátták őket, elbeszélték nekik, amit a gyermek felől hallottak. És mindnyájan, akik hallották, csodálkoztak azon, amit a pásztorok beszéltek nekik. Mária pedig megjegyezte mindezeket a dolgokat, és el-elgondolkodott rajtuk szívében. A pásztorok pedig visszatértek, magasztalták és dicsérték Istent mindazokért a dolgokért, amiket hallottak és láttak, úgy, ahogy megmondták nekik”. (9-20 Amint most és minden karácsonykor elmondták őseinknek is, lélekben a legkisebb részlet átélte jó magyar népünk. Tegyük ezt mi is itt és mindenütt: a családi karácsonyfa alatt, a templomban, dúdolgassuk jártunkban-keltünkben azokat a gyönyörű énekeket, amelyekben az örök és mindig új karácsonyt nemes szívű népünk évezreden át újraélte „Mennyből az angyal lejött hozzátok, pásztorok, pásztorok, hogy Betlehembe sietve, menvén, lássátok, lássátok Istennek Fia, aki született jászolban, jászolban, Ő leszen néktek Üdvözítőtök valóban, valóban.” (Ho 25,1-2)„Dicsőség mennyben az Istennek! Dicsőség mennyben az Istennek! Az angyali seregek vígan így énekelnek: Dicsőség, dicsőség Istennek! -  Békesség földön az embernek! Békesség földön az embernek! Kit az igaz szeretet a kis Jézushoz vezet, Békesség, békesség embernek.”(Ho 21,1-2)„Csordapásztorok midőn Betlehemben Csordát őriznek éjjel a mezőben. Csordát őriznek éjjel a mezőben. Isten angyali jövének melléjük, nagy félelemmel telék meg ő szívük. Nagy félelemmel telék meg ő szívük.”(Ho 20,1-2) Pásztorok, pásztorok örvendezve sietnek Jézushoz Betlehembe.  Köszöntést mondanak a kisdednek, ki váltságot hozott az embernek.

Évközi 6. hét hétfő

Évközi 6. hét hétfő      
Ter 4, 1-15. 25; Mk 8, 11-13
„Bizony, mondom nektek, nem kap jelet ez a nemzedék"

Isten küldöttei ismeretlen világról beszéltek koruk embereinek. Az általuk közvetített üzenet azonban nagyon fontos volt, mert az emberi élet szép és boldogító kialakulását érintette ezen a világon, és a halál után ennek a függvényében nyerte el az örök boldogságot, aki hitt Istennek a földi életben, engedelmesen elfogadta parancsait. Isten az ügy komolysága és egyben nehéz volta miatt rendkívüli jelekkel erősítette meg küldöttei szavát, hogy nyugodtan hinni lehessen nekik. Ilyen jelek voltak az egyiptomi csapások. Ilyen megrendítő jelet adott az Úr papjai mellett Dátán és Abiron lázadása alkalmával, amikor megnyílt a föld, elnyelte a lázítókat családostul, az önjelölt papokat, pedig villámcsapás sújtotta agyon. (Szám 16) Volt eset arra is, hogy félelemtől reszkető királyának Isten maga kínált jelet égen, földön vagy föld alatt. Mivel gyenge hite miatt Ákáb király képmutatóan nem kért jelet, az Úr maga adott jelet irgalmáról az akkori veszedelemben, és ez a jel vonatkozott egy még sokkal fontosabb győzelemre is, ami már a Messiásba vetett hitet közvetlenül is érintette: „Íme, „a szűz fogan és fiút szül, s nevét Emmanuelnek fogják hívni”.(Iz 7,14) Amikor pedig Jézus a földön járt, a csodái mindig rendkívüli jelek voltak, egyrészt jelezték csodálatos emberszeretetét, másrészt utaltak isteni erejére, és igazolták tanításának feddhetetlen igazságát. Erről szól az öreg Nikodémus titkos esti látogatása alkalmával: „Rabbi, tudjuk, hogy Istentől jött tanító vagy, mert senki nem tudja ezeket a jeleket véghezvinni, amelyeket te cselekszel, hacsak nincs vele az Isten”. (Jn 3, 2) Ennek ellenére sokan gyanakodva figyelték működését, és ahol lehetett ellene mondtak, vagy legalább kötekedtek vele. Ilyen esetről számol be a mai evangélium is. Jézus sorozatban művelte csodáit ezrek szeme láttára ezt a történetet megelőzően: Két alkalommal is ezreket lakatott jól csodálatos kenyérszaporítással; ördögöt űzött távolból adott parancsával, süketnémának adta meg a hallás és a beszéd lehetőségét. Amikor új területre érkezett, Dalmanuta vidékére, alig szállt ki a csónakból, máris nekiestek ellenfelei, farizeus férfiak, vitatkozni kezdtek vele, „és kísértették őt, égi jelet kérve tőle”. (Mk 8, 11) Jézus nem tartotta érdemesnek őket semmilyen jelre: „Ekkor lelke mélyéből felsóhajtott, és azt mondta: Miért kér jelet ez a nemzedék? Bizony, mondom nektek, nem kap jelet ez a nemzedék. Azután otthagyta őket, ismét a hajóba szállt, és átkelt a túlsó partra”.(12-13) a ma élők is így próbálják lusta, feltűnést, kedvelő semmiségüket palástolni: Miért nem ad jelet nekünk is Isten arról, hogy van, és hogy valóban Ő az Úr, nem ellenségei, akik nagyurak a földön. Jézus mennybemenetele előtt parancsot adott apostolainak, hogy menjenek el az egész világra, hirdessék az evangéliumot, benne a csodás jelek tömkelegét minden népnek. Aki hisz, az üdvözül, aki nem hisz, elkárhozik. (Mk 16, 15-16) De van egy kétezer éves állandó jel: rengeteg üldözés, külső és belső megpróbáltatások ellenére is él és működik Jézus műve, a katolikus Egyház. Jézus Édesanyja, pedig százötven éve járja a földi világot, sok csodával erősítve meg figyelmeztetéseit: Minden látszat ellenére Isten a világ ura most is. Jó lenne végre felébredni az emberi ostobaság kábulatából, és hívni, elfogadni, nem elengedni, elüldözni Jézust.