Jeruzsálemi Szent Juvenál

Szent Juvenál 

pátriárka

Javénál a jeruzsálemi pátriárkai széket az ifjabb Teodóz császár uralkodása alatt (408-450) foglalta el. Ebben az időben Palesztinában szentéletű atyák remeteskedtek, de ugyanebben az időben az Egyház életében különféle tévtanítások okoztak zavart. Juvenál az igaz hit védője és a tévtanítások ellenharcosa volt. Részt vett az efezusi és a khalkedoni zsinatokon, védelmezve az igaz hitet. Ezért sokat kellett neki szenvednie a tévtanítók részéről, sőt meg főpapi székéből is eltávolították. Ő elment Konstantinápolyba. Egy idő után, a viharok elmúltával, újra visszatért Jeruzsálembe és igyekezett ott rendet tenni. Utolsó éveit békében töltötte el. 458-ban, a főpapi méltóságban eltöltött 38 év után hunyt el.

A konzisztóriumról adott interjút Erdő Péter bíboros a Vatikáni Rádiónak

A konzisztóriumról adott interjút Erdő Péter bíboros a Vatikáni Rádiónak

Erdő Péter bíboros kétnapos látogatást tett Rómában: június 28-án részt vett a konzisztóriumon, amelyen a Szentatya öt új bíborost kreált; június 29-én, Szent Péter és Szent Pál ünnepén koncelebrált a pápa által bemutatott szentmisén. A Vatikáni Rádió telefonos interjút készített a főpásztorral.

Az interjúban Erdő Péter szólt a Ferenc pápa által kreált öt új bíborosról. Elmondta: régóta ismeri, és igen jó kapcsolatban van Anders Arborelius stockholmi megyéspüspökkel, és aki a területi lakók, a különböző nemzeti közösségek, külkönböző nyelvi közösségek lelkipásztori ellátását is a szívén viseli. A magyarok számára is nagyon szívesen fogad olyan papokat, akik egybehívják a közösséget, és felkészítik akár a szentségek vételére is, fiatalok, felnőtteket egyaránt. Járt Budapesten is; vele nagyon sokoldalú az együttműködés – mondta el Erdő Péter. Hozzátette: az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsában is számos ügyben dolgoztak együtt. Nagy örömmel köszöntötte őt a konzisztórium alkalmával.

Juan José Omella barcelonai érsek személyében egy olyan európai főpásztort ismerhetünk meg, aki fontos lesz a következő években – hangzott el az interjúban. Jean Zerbo bamakói érsek a Mali Köztársaságból érkezett, és a helyi katolikus sajtó nagyon nagy megtiszteltetésnek tekinti, hogy az ő országukból most először a történelem során egy bíborost nevezett ki a Szentatya. Nagyon fontos az, hogy Laoszból, egy nehéz történetet átélt katolikus közösség éléről egy apostoli vikáriust nevezett ki a pápa bíborosnak, Louis-Marie Ling Mangkhanekhoun személyében, akit egy jelentős ázsiai közösség vette körül Rómában.

Gregorio Rosa Chávez San Salvadorban segédpüspöki tisztséget tölt be, azonban címzetes püspökként is fontos tagja a püspöki konferenciának.  Abba a korosztályba tartozik, akinek még eleven, személyes élmény volt a vértanúság időszaka. Az ő személyes körébe tartozott az az érsek, akit nemrégen avattak boldoggá: Romero érsek. Romero érsek képe az új bíboros beiktatási szentképe lett. Így Romero arca is jelen volt a gratulációk során. Ez is nagyon fontos, hiszen egy olyan egyéniségre emlékeztünk, aki az életét is veszélyeztetve vállalta a saját meggyőződését és azokat a gyakorlati következtetéseket, amik a hitéből adódtak – hangsúlyozta Erdő Péter bíboros.

A kérdésre, hogy milyen üzenetet hordoz az, hogy Ferenc pápa ismét a perifériákról választott új bíborosokat, leszögezte, hogy mindegyik esetben megvan ennek a maga előzménye: a svédországi kinevezés nagyon is benne van a korábbi hagyományok medrében, hiszen az észak-európai térségből egy-egy bíboros szokott lenni. Most Svédország katolikus közösségét érte ez a megtiszteltetés, de az ő személyében az egész régiót remprezentálja valaki. A távol-keleti, délkelet-ázsiai kinevezéseknél tényleg lehet azt mondani, hogy van valami speciális abban a térségben: egyrészt a nagyon nehéz és üldözésekkel is megterhelt út, másrészt a reménységek. Olyan reménységek, amelyek arra irányulnak, hogy az Egyház Délkelet-Ázsiában gyorsabban terjed. Nem tudni, hogy ennek mennyi esélye van olyan országokban, mint Laosz, de például Vietnámban a meglévő katolikus közösség fejlődése, intézményes bontakozása mindennapi tapasztalat.

Június 29-én, Szent Péter és Szent Pál ünnepén Erdő Péter bíboros is részt vett és koncelebrált a Ferenc pápa által vezetett szentmisén. A Szentatya homíliájában három gondolat köré fonta szempontjait: hitvallás, üldöztetés és imádság. A világegyházban számos helyen nagy próbatételnek vannak kitéve a keresztények, üldöztetést szenvednek. A Vatikáni Rádió munkatársának kérdésére, hogy a magyar kontextusban hogyan értelmezhetjük ezeket a pápai gonolatokat, Erdő Péter kifejtette:

Szent Péter az, aki vallomásában – a többiek nevében és többiek helyett is – elsőként mondja ki, hogy Jézus a Krisztus, Jézus a Messiás, az áldott Isten Fia. Tehát ő az, aki felismeri ezt, és ezért mint sziklára rá építi Krisztus az egyházát. A tagadás háromszoros tragédiája után háromszor kell megvallania azt is, hogy szereti Krisztust. Arra a kérdésre, hogy jobban szereti-e, mint a többiek, értelemszerűen alázatosan úgy válaszol, hogy nem tudja, hogy jobban-e; Jézus azonban mindent tud, azt is tudja, hogy szereti őt. Tehát ennek a következménye a megbizatás, a pásztori megbizatás, ha tetszik: a misszió teljessége, amely után azonban újra megjelenik a „kövess engem” motívuma. Most már nem csupán a tanítóutakon, nem csupán Galilea és Judea útjain kell követnie a Mestert, hanem követni kell őt az életet feláldozó tanúságtételben is. Ez az, amit Szent Péter Róma városában, a kereszthalállal vállal el.

Az imádság mint motívum is felmerült a Szentatya beszédében. Nélkülözhetetlen a Krisztussal való állandó személyes kapcsolat, ami az imádságban valósul meg, az imádságban erősödik meg. Ez kell ahhoz, hogy tényleg vele tudjuk járni az életünk útját, és ne a saját ötleteinkről, hanem az ő hiteles tanításáról tudjunk tanúságot tenni, hiszen az az, ami megéri a fáradságot, az az, ami megéri azt is, hogy áldozatot vállaljunk érte.

Az interjút záró kérdésre, hogy milyen üzenetekkel fordul a magyar hívekhez, hogyan éljék meg hitüket nyáron, a kikapcsolódás ideje során, Erdő Péter kifejtette: „Azt hiszem, hogy a hit öröme nemcsak a munkában, hanem a ihenés idején is kísér bennünket. Pihentetőbbé, felemelőbbé, érdekesebbé teszi a vakáció napjait. Tehát, ha nyaralóhelyre megyünk, akkor ma már nem nehéz megtudnai, hoyyg hol van szentmise, vasárnap hánykor kezdődnek az istentiszteletek, és részt tudunk venni rajta. Azt hiszem, hogy ez gerincét alkothatja egy igazán szép nyaralásnak is. Vannak olyan katolikus táborok, ahol a közös imádság és adott esetben, ha kápolna is van a közelben, akár a közös szentségimádás alkalmai is kísérik az egyébként játékkal, szórakozással teli táborozásnak az idejét.”

 

Sarlós-Boldogasszony ünnepe

Sarlós-Boldogasszony ünnepe
"Mária pedig útra kelt azokban a napokban, és sietve elment a hegyek közé, Juda városába”

Csodálatos ez a názáreti Szűz! Fényes főangyal látogatta meg Isten üzenetével. „Kegyelemmel teljes” szólította őt, jelezve, hogy Éva óta az első lány, aki minden kegyelmet megkapott Istentől, és el sem veszíti soha. „Az Úr van teveled”, mint Gedeonnak mondta az angyal, amikor szabadító lett Izraelben. (Bír 46,12) „Íme, méhedben fogansz És fiút szülsz, és Jézusnak fogod nevezni. Nagy lesz ő, a Magasságbeli Fiának fogják hívni; az Úr Isten neki adja Dávidnak, az ő atyjának trónját, és uralkodni fog Jákob házában mindörökké, és királyságának nem lesz vége” (Lk 1,31-33) Mária tehát Isten Anyja lett. Ettől a perctől az ő kezében van a történelem, hiszen szíve alatt él a kicsi Jézus. Még egy fontos üzenetet ad át a főangyal: Idős rokonod, Erzsébet is fiút szül. Jézus előfutárát. Mária néhány nap múlva útnak indul. Segíteni akar az idős asszony szülésénél. A hosszú utat Jézusával beszélgeti át. Anyás szeretetét érezteti vele. Mesél neki az Ezrelon-síkság történelméről, a Jordán folyó völgyéről, Jerikó egykori ostromáról, mint a zsidó honfoglalás első dicső mozzanatáról. Felkapaszkodik vele Juda hegyei közé. Az Olajfák hegyéről boldogan mondja el Jeruzsálem dicséretét ezer éves zsoltárokkal. A napfényben nagy ősük, Dávid király síremlékét sem felejti el megmutatni. Megérkeznek Ein-Karimba. Zakariás házába lépve csengő leányhangon köszönti Erzsébetet. Ám a két magzat találkozása adja az igazi örömöt: A kicsi Jézus megszentelő kegyelmet sugároz a kis Keresztelőre. Ő érzi, boldogan táncra perdül, hogy Isten gyermeke lett már születése előtt Isten Fia érdemeiből. Az édesanyja erre figyel fel: a Szentlélek tölt be engem! „Hangosan felkiált: „Áldott vagy te az asszonyok között és áldott a te méhednek gyümölcse!” (42) Mária ekkor énekelni kezd. Énekében együtt dalol vele boldogan az egész Ószövetség: „Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben (Hab 3,18), mert tekintetre méltatta szolgálója alázatosságát (1Sám 1,11). Íme, mostantól fogva boldognak hirdet engem minden nemzedék (Ter 30,13), mert nagy dolgot cselekedett velem a Hatalmas (MTörv 10,21), és Szent az ő Neve (Zsolt 111,9). Irgalma nemzedékről nemzedékre azokra száll, akik őt félik (Zsolt 103,13.17) Hatalmas dolgokat művelt karja erejével, szétszórta a gondolataiban kevélykedőket (Zsolt 89,11). Hatalmasokat levetett a trónról, és kicsinyeket felemelt (Zsolt 147,6). Éhezőket betöltött jókkal, és üresen bocsátott el gazdagokat (Zsolt 107,9). Felkarolta Izraelt, az ő szolgáját, megemlékezve irgalmasságáról (Iz 41,8-9), amint megmondta atyáinknak, Ábrahámnak és utódainak mindörökre (Ter 17,7)(Lk 1,46-55) Valaki gyanakodva rótta fel Máriának, hogy ezek nem az ő gondolatai. Igen, ez valóban az egész Ószövetség boldog éneke. A Szent Szűz lelkében az Ószövetséget ihlető Szentlélek hangolta életre. Íme, a nagy bizonyíték a múlt, a történelem, a nemzeti hagyomány mellett. Mária tudja, szereti népe múltját, mert ez az ő és Gyermeke kincse. Isten szava, amely ajkáról árad, és belesugárzik a Kicsi szívébe. Jézusban teljesül be minden. Sarlós-Boldogasszony ünnepén üzenem minden magyar édesanyának: olvassátok, tanuljátok a magyar múltat, népünk történelmét! Szívereteken keresztül ivódjék méhetek áldott gyümölcsébe minden mozzanata, gyémántnál értékesebb minden köve. Dicső múltunk legyen a bölcsődalotok. Jézus önmagával azonosít minden új élőt. Nagyasszonyunk! Őrizz meg minket annak, aminek Szent Fiad alkotott!