BOLDOG PUCCI BERTALAN

BOLDOG PUCCI BERTALAN

 (kb. 1270-1330) 

 
Születési helye a toszkánai Montepulciano* (Cortonai Szent Margit itt élt - még nem szentül - 1265-74-ig). Nemes ember volt, jámborul élt feleségével, több gyermekével, míg egyszer csak, gyermekei felnövekedvén, felesége beleegyezésével belépett a Ferenc-rendbe. Eléggé hiányos életrajzai csak általánosságban okolják meg szokatlan lépését: a tökéletesebb élet vágyátöl ösztönözve. A szentek életében - ritkán ugyan -, de találkozunk hasonló esettel. Leginkább Flüi Szent Miklós története világítja meg Bertalan döntésének hátterét is. Miklós, miután 10. gyermeke megszületett, 1467-ben, felesége beleegyezésével elhagyta családját és Ranft közelébe remeteségbe húzódott, ott élte le hátralévo húsz esztendejét. Krisztussal akart bensoségesebb életet élni, ez a vágy évek során egyre jobban megérlelodött benne. Jellegzetes imája: Uram, Istenem, végy el engem magamtól, hogy a tied lehessek! - Mindkettonél lényeges, hogy a feleség beleegyezésével teszik meg a dönto lépést, a különbség, hogy míg Miklós remeteségbe vonul, Bertalan a kibontakozást a szerzetesi életben s mint pap a felebarát üdvéért magát áldozatul hozásában találja meg. Városában maradt, ott élte szerzetesi életét buzgó imában, szigorú önmegtagadásokat vállalva, orizve a szent tisztaságot és engedelmességet. Laikus testvér akart lenni, de elöljárói akaratából vállalta a papságot, hogy még többet tehessen felebarátai üdve javára. Rendalapító atyját követve o is elhatározta, hagy nem utasít el egy kérést sem, amit Krisztus nevében kérnek tole. Isten megmutatta, mily kedves elotte ez a magatartás: nem egyszer megszaporította a boldog által megáldott élelmiszereket. A szegények iránti szeretetét pedig egy alkalommal úgy jutalmazta az Úr, hogy maga a Boldogságos Szuz jelent meg neki szegény asszony képében. Érdemekben. gazdag életét szent halállal, a megfeszített Úr Jézus keresztjét átölelve fejezte be 1330. máj. 6-án. Évszázados tiszteletét XIII. Leó pápa erosítette meg boldoggá avatásakor. Jézus Szent Péterhez: „Ti, akik követtetek engem, a világ megújulásakor, amikor az Emberfia dicsoséges trónjára ül, együtt ültök vele tizenkét trónon, hogy ítélkezzetek Izrael tizenkét törzse fölött. S mindaz, aki alhagyja értem otthonát, testvéreit, novéreit, atyját, anyját, feleségét, gyermekeit vagy földjét, százannyit kap és örökségül kapja az örök életet.” (Mt 19,28-29.)

Imádság:

Istenünk, egyedül te vagy szent, és nélküled senki sem lehet jó. Boldog Bertalan közbenjárására alakíts minket tetszésed szerint, hogy egykor részesei legyünk örök dicsoségednek. A mi Urunk Jézus Krisztus által.

Alkantarai Szent Péter 2.

A XVI.század nagy vezeklője és misztikusa Alkantarai Szent Péter.

Az ő küldetése is új szellemiséget volt hivatva kialakítani, úgy, mint Assisi Szent Ferencé a XIII. század elején. Az ő rendjébe hívta, vezette a Gondviselés. Rendalapítónk az evangélium tökéletes átélésével kívánta átalakítani a romlott szellemiséget, hozott új gondolkodást a katolikus Egyházba. Nagy szükség volt erre az új gondolkodásmódra,mert az ő idejében kezdődött a pénzuralom elhatalmasodása. Alkantarai Szent Péter viszont a reneszánsz el pogányosító törekvéseit akarta ellensúlyozni. A keresztény középkort sokszor gúnyolták teocentrikus világnézete miatt. Akkor sem volt mindenki szent, de a közgondolkodás mindig Istent tartotta az életet igazgató végtelenül szent és végtelenül jó Urának. Ezért nem értékelte az istentagadás burjánzása idején élők egy része és ma sem az eltorzult modern gondolkodású ember a maga rangjának megfelelően a középkort. Az emberi gondolkodás olyan, mint az inga lengése. Kiemelünk egy ingát nyugalmi helyzetéből, és elengedjük, az inga lengeni kezd. Mozgása egyre gyorsul a nyugalmi pontig, majd továbblendül, de mozgása folyton lassul, végül megáll és indul vissza. Így lett egyre kisebb az istenhívő, istenszerető lelkület gyakorlati hatása a XIII. század után. A XIV.-XV.század idején vívmánynak tekintették, hogy az ember lassan kilép Isten hatóköréből, rádöbben értékeire, rangjára, és kezdi a világot homocentrikussá alakítani. Felfedezi a régi pogány gondolkodást, a római birodalomnak nemcsak a kiváló jogrendszerét alkalmazza, hanem az irodalmát és művészetét is csodálja, utánozza. Ezzel egy időben felújítják annak a pogány kornak erkölcsi felfogását is: nem kell olyan szigorúan venni az istenhitet és keresztény erkölcsöt, mint a középkorban. Ezt a korszakot hívjuk a humanizmus korának, ahol az ember értelme és kívánsága a döntő. Emberközpontú világ. Újraéled a pogány világ: reneszánsz. Sok-sok értékes tulajdonsága, ősi értékeket mentő szorgalma ellenére igen nagy károkat is okozott ez a szellemi irányzat. A kolostorokban másolták a klasszikus római irodalmat a középkor idején. A reneszánszban másolták az ősi életfelfogást is, és elhanyagolták a lélek igazi értékeit. Ez a szellem sokat rontott a kolostorok lelkiéletén, fegyelmén; az Isten Országának buzgó szolgálata helyett az evilági életstílus költözött a szerzetházakba is. Isten azonban nem hagyta elveszni a buzgó vallásosságot sem. A megújulás: reformáció nem azt a célt szolgálta, amit Assisi Szent Ferenc fedezett fel. Luther és Kálvin is javító szándékkal kezdte működését, de inkább megosztotta a társadalmat. Jellemző ítéletet mondott ki maga Luther élete végén édesanyjának. A fáma szerint az édesanya megkérdezte Márton fiát: „Fiam, melyik az igazán jó vallás: a tied vagy a régi?” Luther válasza kis gondolkodás után így hangzott: „Édesanyám, az enyémben könnyebb élni, a régiben könnyebb meghalni.”Alkantarai Pétert arra hívta meg a Gondviselés, hogy ne csak azt mutassa meg az emberiségnek, hogy a katolikus vallásban könnyebb meghalni, hanem azt is, hogy ha valaki elfogadja ezt az evangéliumi hívást: Aki a mennyországba „utánam akar jönni, tagadja meg önmagát, vegye föl a keresztjét, és kövessen engem.” (Mt 16,24)  

„Egyedül Lukács van velem”

„Egyedül Lukács van velem”

2 Tim 4,9-17a; Lk 10,1-9

Pál apostol börtönben van. Védekeznie kell a római bíróság előtt saját népe, a zsidókkal szemben. Senki nem áll mellé. Munkatársai közül az egyik kiáll isten szolgálatából. A másik kettőt ő maga küldi missziózni. „Egyedül Lukács van velem”(11) írja. Lukács a tanult orvos, aki megnyerte a hit kegyelmét, keresztény lett. Az is szép lett volna, ha görög orvosként dolgozik tovább, és tudománya mellett adja a betegeknek a hit vigaszát. A beteg többnyire elesett ember, szegény pogány feje, mennyi bűnt elkövetett, szenvedéseit tetézheti a lelkifurdalás: meg kell halnom, és nem tudom mi lesz velem. A pogány vallás semmi jót nem ígérhetett. Gyönyörű lett volna Lukácsnak tanítani a hit elemeit, és megkeresztelni a hitet elfogadót. Lukács mindezt tehette, de ő többet akart. Sok, sőt még több embert akart a hitre segíteni, ezért a megszerzett tudást bővíteni akarta, majd leírni és közkinccsé tenni. Elment a Szentföldre. Felkereste a Szűzanyát és lejegyezte az angyali üdvözletet, Jézus születésének körülményeit. Egyedül Ő. Utána járt a többi tanításnak is. Ellenőrzött mindent, amit mástól hallott. Görög volt, bölcselő nép fia, természettudományokban nevelkedett ember. Főleg a testi betegségekkel kapcsolatos jézusi tetteket ismeri meg és írja le tüzetesen. Sokan elhagyják ma az isteni Mestert. Hol vagyok, mellette vagy nélküle? Az Evangéliumot védem, tanulmányozom?

CLAVARIOI BOLDOG BALTAZÁR

CLAVARIOI BOLDOG BALTAZÁR

 (1419-1490)

Családi neve: Ravaschieri*. Gazdag grófi családból született a liguriai tengerparti Clavario*-ban. Életrajza kiemeli, hogy édesanyja vallásosan nevelte s különösen a szent tisztaság szeretetére, úgyhogy - tanúk állítása szerint - egész életében nem vétett a tisztaság erénye ellen. Ennek alapján ot ferences Szent Alajosnak nevezhetjük. Családi körülményeik is hasonlók voltak. A gazdagság, foúri udvar nem kedvez az ártatlanság megorzésének.. Szent Alajos is kiskorában illetlen szavakat tanult el a katonáktól, melyeket egész életében siratott, mintha bunök lettek volna. A tisztaság megorzése nála is küzdelmet kívánt: az érzékek fékezését, imát, önmegtagadást. S aki ilyen módon tiszta marad, annál a szerzetesi, papi hivatás jó talajra talál. Szent Alajos jezsuita lett, Baltazár ferences. Egész biztosan hatással volt hivatása kialakulására az akkoriban bontakozó obszerváns mozgalom. Sienai Szent Bernardin és Sarteanoi Albert éppen Baltazár ifjúsága idejében járt észak-Itáliában. Kiváló szellemi képességekkel rendelkezett: pappá szentelése után évekig a teológiát tanította a genuai rendtartományban, majd tartományfonök lett. Természetesen o is az obszervancia híveként vezette tartományát, s olyan erényekkel is ékeskedett, melyek nem voltak magától értetodok egy grófi sarjnál. Keményen böjtölt, zöldségen, fozeléken, kenyéren és vízen; kopottas ruhában járt, s nem uraskodott, hanem úgy szolgált a testvéreknek, mint aki a legutolsó. Mint más, korabeli ferences szónok, o is fényes sikereket ért el, a nép özönlött szószékéhez, s csak Isten a tudója a gazdag aratásnak, mely munkája nyomán termett. A tartományfonökség letelte után egy eldugott helyet választott magának Binasco* közelében, mely még a genuai provinciához tartozott; s ott folytatott benso életet, de amellett igét hirdetett, gyóntatott, ezt még akkor is tette, amikor betegsége miatt már a templomba se tudott elmenni. A hagyomány tud róla, hogy egyszer az erdoben, ahol imádkozott, havazás közben rá nem esett hó, egyszer pedig cellájában a Boldogágos Szuz megjelenésével tuntette ki. 73 évesen hunyt el: halálakor magától megszólalt a rendház harangja. Mindjárt szentként kezdték tisztelni: épségben maradt holttestét a templomban márványsírban s a földtol felemelve tisztelik. Tiszteletét XI. Plusz pápa 1930- ban erosítette meg.

„Igehirdetésünk nem megtéveszto vagy hamis szándékból ered, és csalással sem jár, hanem úgy beszélünk, mint akiket Isten alkalmasnak ítélt, hogy rájuk bízza az evangélium hirdetését.” (1 Tessz 2, 3-4.)

Imádság:

Istenünk, te botladozó szolgáid elott az üdvösség útját szentjeid példájával és közbenjárásával egyengeted. Add meg jóságosan, hogy Boldog Baltazár példája közelebb segítsen minket hozzád. Ki élsz és uralkodol mindörökkön örökké.

Alcantarai Szent Péter ünnepén 1.

Alcantarai Szent Péter ünnepén

Bevezetés

A Német- és Franciaországból kiinduló lutheri és kálvini reformáció tömegeket szakított el a katolikus hittől, sok szerzetes elhagyta a kolostorát. Spanyolországban Loyolai Szent Ignác rendalapítással, Avilai Szent Teréz és Keresztes Szent János a kármelita, Alcantarai Szent Péter a ferences rend belső reformjával keltette új életre a katolikus hitet. Alcantarai Péter magáévá tette Assisi Szent Ferenc eredeti reguláját, és akik csatlakoztak hozzá, azoknak átadta a regula szerinti életformát. A ferences rendben ugyanis 1300 körül éles vita kezdődött arról, hogy a szegénységet abban a formában, ahogyan Szent Ferenc élte, lehet-e élni? A többségnek az volt a véleménye, hogy nem, mivel a később belépő tagok már nem rendelkeztek olyan karizmatikus adományokkal, mint az első ferences nemzedék. 1400 után Itália néhány félreeső kis kolostorában újra fölfedezték az eredeti ferences lelkületet. Ennek lett apostola Kapisztrán Szent János és Siénai Szent Bernardin Spanyolországban  Pueblai János honosította meg ezt a szigorúbb életformát, a következő nemzedék tovább vitte ezt a reformot. Melpari Péter Spanyolországban a Szent Gábriel főangyalról nevezett Custodiát szervezte meg. Ez lett Alcantarai Péter lelki otthona. 1517-ben X. Leó pápa önálló renddé emelte a reformágat. Az enyhébb fegyelmű kolostorhoz kötött és birtokhoz ragaszkodó többség alkotta a konventuális minoriták (Fratres Minores Conventuales), az eredeti regula szerint élők pedig az obszerváns ferencesek rendjét (Fratres Minores Regularis Observantiae)
Pedro Garavito Estremadura tartomány egyik kis városában, Alcántarában született. 1513-ban került a salamancai egyetemre. 1515- ben, amikor a humán tanulmányok végeztével megkezdhette volna a jogi, orvosi vagy teológiai tanulmányait, úgy döntött, hogy nem tanul tovább, hanem ferences lesz az obszervánsoknál. Be is lépett egy salamancai kolostorba, ahol a következő évben fogadalmat tett. 1524-ben pappá szentelték, 1525-ben házfőnök, gvárdián lett. 1536-ig Péter több kolostorban is viselte ezt a tisztséget, s mellette missziós körutakat tartott. Főként a megfeszített Krisztusról prédikált, s hogy hallgatói szívét megindítsa, illetve a missziónak emléke maradjon, ahol csak prédikált, Krisztus valóságos keresztjének megfelelő nagyságú kereszteket állított fel. Egyszer valaki arra kérte, tanítsa meg jól imádkozni. E kérés hatására írta meg Péter az imádságra vezérlő kalauzt, amit hamarosan Az elmélkedés aranykönyvecskéjeként adtak kézről kézre. 1537-ben a portugál király meghívására tanácsadónak Lisszabonba ment, 1538-ban azonban haza kellett térnie, mert a Szent Gábriel rendtartomány provinciálisává választották. Ekkor megpróbálta a fiatal korától élt szigorú fegyelmet regulaformába önteni, de tervezetét 1540- ben a káptalanon rendtársai elvetették. Ezért, amikor hároméves hivatali ciklusa lejárt, nem vállalta újra a tartományfőnökséget, hanem egy társával Portugáliába ment, s a tengerparti Arabidában remeteéletet kezdett. Teljes szegénységben, kemény szigorban élték imádságos, vezeklő életüket. Éjfélkor keltek, zsolozsmáztak, elmélkedtek és dolgoztak. Fekvőhelyük egy csupasz deszka volt, lábbelit nem viseltek, húst nem ettek, bort nem ittak. E kemény szigor ellenére egyre többen csatlakoztak hozzájuk. 1543-ban Pétert visszahívták a Szent Gábriel provinciába, hogy reformját náluk is honosítsa meg. A püspök támogatta, a provinciális azonban túlzónak tartotta szigorát. Péter ezért Rómába ment, hogy legfőbb hatóságaitól engedélyt kérjen, de az obszervánsok miniszter generálisa nem adott hozzájárulást. III. Gyula (1550--1555) viszont jóváhagyta a reformot, Pétert magát pedig -- hogy elejét vegye a rendfőnök akadékoskodásának -- a másik ág, a konventuálisok főnöke alá rendelte. A következő pápa, IV. Pál (1555--1559) a jóváhagyást megtoldotta azzal, hogy Péter annyi kolostort alapít, amennyit csak akar. Hazatérése után hamarosan meg is alapította Pedroso kolostorát. Közben a karmelitáknál nagy viták folytak Avilai Teréz reformja körül. Ezért Péter 1558-ban AV ILÁBA ment, hogy segítsen Teréznek. Ellátta tanácsaival, bátorította a szegénységre, majd Pedro sóba visszatérve levelet küldött Teréz gyóntatóinak, melyben igazolta Teréz törekvéseit és misztikáját.    Pedroso alapítását egész sor kis reformkolostor alapítása követte, amit a Szent Gábriel provincia szerzetesei egyre nagyobb gyanakvással néztek. Pétert nyugtalan képmutatónak, békétlenkedőnek és szakadárnak nevezték, s azzal vádolták, hogy az egész reform rugója a hatalomvágya. Amikor provinciálisa megidézte és a káptalan előtt kihallgatta, Péter a vádakra így válaszolt: Higgyék el nekem, hogy mindent a legjobb szándékkal tettem. Ha azonban úgy vélik, hogy ezt a reformot nem szabad megvalósítani, ne sajnálják a fáradságot és akadályozzák meg!'' -- A rendtársak nem is sajnáltak semmit, hogy felszámolják Péter reformját, az mégis egyre inkább erősödött. 1559-ben a pápa megbízottjaként látogatta a kolostorokat, s 1561-ben a reformkolostorokból egy új, Szent Józsefről nevezett provinciát szervezhetett meg. Halála évében levelet kapott Szent Teréztől, melyben az beszámol a sok támadásról és megnemértésről, melyek a szegénység miatt érték. Péter e levél megírása után fél évvel, október 18-án Arenasban meghalt. Halála után néhány nappal Alcantarai Pétert 1622-ben boldoggá, 1629-ben szentté avatták.

Évközi 28. hét péntek

Évközi 28. hét péntek

Ef 1,11-14; Lk 12,1-

„Benne részesei lettünk az örökségnek mi, akik erre rendeltettünk”

Vajon milyen örökségről beszél az apostol? Mondhatnánk azt is, hogy a Teremtő gyermekeivé fogadott bennünket Ádám és Éva, ősszüleink alkotása pillanatában. Gondoljunk csak arra, hogy amikor az ember teremtését elhatározta, hangsúlyozta az Úr, hogy az embert férfinak és nőnek teremtette, és akkor lesz az új teremtmény beteljesült alkotás, amikor ketten egy test, vagyis egy összetartozó szervezet válik belőlük a házasságban, és kettejük szerelmének gyümölcse megszületik. A háromságos tükörkép, az Isten Szentháromsága teremtett síkon (Ter 1-2). Ki, mert volna erre gondolni? És ki merte volna azt gondolni, hogy ez a felséges isteni idea elsötétül, a szülők ketten rontják el Isten művét? Ki merte volna azt gondolni, hogy istengyermekségünk az ősszülők ostobasága, engedetlensége miatt elveszik? Isten azonban rögtön új tervet alkotott: Fiának úgyis öröktől fogva azt a küldetést szánta, hogy egykor legyen emberré. Istensége mellé vegyen fel egy teljes emberi természetet. Jövendő teste legyen ősmintája minden anyagnak, emberlelke pedig minden szellemi létezőnek. Aztán egykor a történelem folyamán vegye is fel egy szűz-anyától a teremtett világ ősmintáját konkrét formában. Ezzel teljesült volna be az említett páli mondat: „Benne részesei is lettünk az örökségnek, mi, akik erre rendeltettünk annak végzése szerint, aki mindent akaratának végzése szerint cselekszik” (Ef 1,11) Az eredeti terv azonban meghiúsult már akkor, amikor a jövendő jézusi lélek szerint teremtett angyalok egy része fellázadt Teremtője ellen és ördöggé lett. Majd az embert csábította hasonló vétekre, hogy elrontsa teljesen az örök tervet. Csodálatos az Istenatya végtelen szeretete irántunk! Azonnal megújítja az emberrel kapcsolatos tervét. Eljön majd Fia megtestesülésének az örök terv szerinti ideje. Ekkor a bűn ellenére is elküldi Fiát a földre, felveszi az emberi természetet, beteljesíti Atyja tervét, azzal a változtatással, hogy az emberek bűneiért vállalja a megváltói szenvedéseket, a kereszthalált, és feltámadva halottaiból kiérdemli, hogy embertestvérei is feltámadhassanak, az Atya gyermekei lehessenek:„annak végzése szerint, aki mindent akaratának végzése szerint cselekszik, hogy magasztaljuk az ő dicsőségét mi, akik már azelőtt is reméltünk Krisztusban” (11-12 Nemcsak az EFEZUSIAK NAK ír az apostol, hanem nekünk, sőt az egész emberi történelemben élt és majd élő keresztényeknek: „Benne Ti is hallottátok az igazság igéjét, hittetek is neki, és megkaptátok a megígért Szentlélek pecsétjét, aki foglalója örökségünknek, amíg Isten teljesen meg nem váltja tulajdonát dicsőségének magasztalására” (13-14)

MONTECORVINOI BOLDOG JÁNOS

MONTECORVINOI BOLDOG JÁNOS

 misszionárius 

(1247-1328)

Az olaszországi Montecorvinoban született. Fiatalon belépett a Ferenc-rendbe. 32 éves korában indult az örményországi misszióba, ahol tíz évig muködött. Perzsiában is járt. Ayton örmény király 1289-ben saját követeként küldte a pápához, akitol miszszionáriusokat és az arabok ellen támogatást kért. IV. Miklós több levéllel és megbízatással küldte Jánost Keletre. Már az 1289. év végén ismét Örményországba ért, teljesítette megbízatásait, majd Perzsiában maradt kb. egy évig. Innen két kísérovel a perzsa öblön át hajóval Indiát kerülte meg, közben Madrasban, Szent Tamás apostol sírja helyén idozött egy évig. 1293-ban érkezett meg Kambalekbe (ma: Peking), ahol többfajta népet talált sokféle vallással. Kubilai kán, akinek János átadta a pápa levelét, jóindulatot mutatott irányában. Nyelvismerete révén hatásosan hirdette az evangéliumot és egyre többen tértek meg. Megtérítette a távolabb élo Tenduk nesztoriánus királyt, aki nemsokára templomot is építtetett a Szentháromság tiszteletére. Sikereit megirigyelték a nesztoriánusok, akiknek addig nagy befolyásuk volt a kánra. Sokféle rágalommal illették Jánost, s öt évig kellett elviselnie áskálódásaikat, míg a kán rájött, hogy vádaskodásuk alaptalan és rosszindulatú, erre vallási vezetoiket számuzte a fovárosból. János két templomot is építtetett Kambalekben. Megvásárolt negyven, serdülokorú fiút, akiket megtanított latin nyelven zsoltározni. Maga a kán is szívesen hallgatta éneküket. Levelében, melyet eljuttatott a pápához, (ezt Perzsiából Tolentinói Tamás vitte tovább) hatezerre teszi a megkereszteltek számát. Levelei nagy visszhangra találtak a pápai udvarban: 1307-ben a pápa ot Kambalek érsekévé nevezte ki s egész Kelet pátriárkájává. Hét ferences újonnan felszentelt püspököt is elküldött, hogy fejlodjön az ígéretes misszió. A hét püspök közül útban három meghalt, a többiek 1310-ben érkeztek meg Kambalekbe. Ezek püspökké szentelték János atyát. Még 18 évig apostolkodott a nagy misszionárius Kínában, 81 éves korában halt meg. Kínai hívei szentként tisztelték. 1924-ben a Sanghai zsinat is kérte a pápától szentté avatását. XI. Piusz 1928-ban (János halála 700 éves jubileumi évében) levelében ünnepelte az egyik legnagyobb ferences misszionáriust.

„Montecorvinói János a legnagyobb misszionárius - tekintve bátorságát, a tole eloször megtett roppant nagy utat, az egyedüllétben való hosies kitartását. Levele szerint 11 évig egyedül hirdette a pogányok óceánjában és az eretnekek között az igaz vallást.” (P. Takács Ince: Assisi küldöttei. 206. o.)

Imádság:

Istenünk, te boldogemléku Jánost a missziós tevékenységben naggyá tetted. Kérünk, közbenjárására áraszd ki a megígért Szentlelket, aki támasszon missziós hivatásokat és szítsa fel a pogány népek szívében a hit lelkületét, hogy eljussanak az evangélium világosságára és az üdvösségre. Krisztus, a mi Urunk által.

A családról a családnak az Evangélium tükrében 35.

A családról a családnak az Evangélium tükrében 35.

 József bemutatja családját a fáraónak

„Erre ő így szólt testvéreihez és apja egész házához: Felmegyek, és jelentem a fáraónak, és megmondom neki: Testvéreim és atyám egész háza népe, akik Kánaán földjén voltak, eljöttek hozzám, Juhpásztorok azok az emberek, és nyájak tenyésztésével foglalkoznak. Juhaikat és marháikat, s mindenüket, amijük csak volt, elhozták magukkal. Ha aztán ő majd hívat titeket, és megkérdezi: mi a foglalkozásotok, feleljétek azt: Pásztoremberek vagyunk mi, a te szolgáid, ifjúságunktól kezdve a mai napig, mi is, mint atyáink. Ezt kell mondanotok, hogy Gósen földjén lakhassatok, mert az egyiptomiak minden juhpásztort utálnak. Bement József és jelentette a fáraónak: Atyám és testvéreim, juhaik és marháik és mindenük, amijük csak van, eljöttek Kánaán földjéről, és most Gósen földjén állnak. Maga mellé vett ötöt a testvérei közül, s odaállította a király elé. Az megkérdezte őket: Mi a foglalkozásotok? Ők azt felelték: Juhpásztorok vagyunk mi is, szolgáid, mint atyáink. Aztán elmondták a fáraónak: Eljöttünk, hogy egy darabig földeden tartózkodjunk, mert nincs füve szolgáid nyájainak, mivel elhatalmasodott az éhség Kánaán földjén. Arra kérünk tehát, engedd meg, hogy mi, szolgáid, itt lehessünk Gósen földjén. A király erre azt mondta Józsefnek: Atyád és testvéreid eljöttek hozzád. Előtted van Egyiptom földje: telepítsd le éket a legjobb helyen, és add nekik Gósen földjét. Ha pedig tudsz közülük ügyes férfiakat, tedd meg őket jószágaim felügyelőivé. Ezután József bevitte apját is a királyhoz. Eléje állította, és ő megáldotta a fáraót. Amikor az megkérdezte tőle: Hány esztendős vagy? Ő azt felelte neki: Vándorlásom ideje százharminc esztendő, kevés és mostoha, és nem érte el atyám vándorlásának idejét. Aztán megáldotta a királyt és elment”. (46,31-47,10)  

A nagy találkozás öröme

„Azok száma tehát, akik Jákobbal Egyiptomba bementek, és az ő ágyékából származtak, fiainak feleségein kívül, összesen hatvanhat. Ezen kívül József fiai, akik neki Egyiptom földjén születtek: két személy. Jákob háza népének létszáma tehát, amely Egyiptomba bement, összesen hetven volt. Júdát közben előre küldte Józsefhez, hogy mondja meg neki, jöjjön elébe Gósenbe. Amikor aztán Gósen földjére érkezett, József befogatott szekerébe, és fölment apja elé Gósenbe. Amikor meglátta, a nyakába borult, átölelte, és hosszan sírt. Izrael ekkor azt mondta Józsefnek: Most már örömest halok meg, mert láttam arcodat, és életben hagylak itt téged“. (Ter46,26-30) íme, a Messiás családjának egy nagyon megható epizódja. Jákob Ábrahám unokája. Apja és nagyapja szűken kapták a gyermekáldás örömét a jó Istentől. Jákob volt a kiszemelt láncszem, akinek a családja rendkívüli viszonyok között: apósa ügyeskedése, a feleségek érvényesülése következtében kialakult családi viták közepette egymás után született Jákobnak tizenkét fia. Érdekes megfigyelni a Biblia lapjain, hogy a kezdeti lángoló szerelem hogyan változik át a kevésbé szeretett feleség, Lia javára elsődleges hitvesi szeretetté, amikor a már kialakult család tizenkét fia közül egyedül ő szülte a fiúk felét, a másik fő- és két mellékfeleség pedig két-két fiúval, összesen hattal ajándékozták meg a férjüket. Viszont a fiúk közül az elsődlegesen szeretett feleség, Ráchel fia, József volt az igazán kedvenc Jákob számára. Az ő hirtelen eltűnése Jákob életét attól kezdve teljesen beárnyékolta. Ez a szentírási sor árulja el rengeteg szenvedését: „Most már örömest halok meg, mert láttam arcodat és életben hagylak itt téged” (30)

Évközi 28. hét csütörtök

Évközi  28.  hét  csütörtök

Ef 1,3-10; Lk 11, 47-54

„hogy Krisztusban, mint Főben, újra összefogjon mindent”

Pál apostol ebben a levelében is azokhoz a kisázsiai hívekhez szól, akik pogányságból tértek meg az egy igaz Istenhez. Ezt a nagy kegyelmet említi mindjárt a megszólítás után: „Áldott legyen Urunknak, Jézus Krisztusnak Istene és Atyja, aki Krisztusban minden mennyei, lelki áldással megáldott minket”- (Ef 1,3) Nem szól az ószövetségi előkészítő időről, a törvényről és az ábrahámi kiválasztottság jeléről, a körülmetélésről, ami olyan sok gondot okozott az előző napokban olvasott Galata-levélben. Szinte az idők elejére röpíti vissza olvasóit, amikor még erősen élt a tudat az emberekben, hogy Isten ősszüleinket és velük együtt minden utódjukat gyermekévé fogadott. Igaz, a sátán mesterkedése miatt elszakadtunk a Mennyei Atyától, de már elküldte Fiát, a Második Isteni Személyt, aki emberként a földre született, megváltott minket, és össze akar ölelni az Atya magával és egymással minden embert. „Mert ki választott minket őbenne a világ megteremtése előtt, hogy szentek és szeplőtelenek legyünk előtte a szeretetben. Eleve arra rendelt minket, hogy fiaivá fogadjon Jézus Krisztus által akaratának jóságos tetszése szerint, és magasztaljuk dicsőséges kegyelmét, amellyel megajándékozott minket szeretett Fiában”(4-5) Hangsúlyt kap az, hogy közben iszonyú katasztrófa áldozata lett az emberiség, és Istentől elszakította a bűn. Ez a most kapott kegyelem, amely az Ószövetséget kiiktatva közvetlenül lett az efezusiak nagy ajándéka. Egy kicsit magunkra is gondolhatunk, amikor ezt olvassuk, hiszen minket is a Megváltó kegyelme emelt Isten gyermekeinek méltóságára. Mintegy zenemű nagy nyitányában a kibontandó téma felbukkan, úgy látjuk megjelenni az általános igazság után a megváltás közvetlen árát és eredményét is: „Benne van számunkra a megváltás az ő vére által, a bűnök bocsánata, kegyelme gazdagságának megfelelően, amelyet igen  bőségesen juttatott nekünk minden bölcsességgel és ismerettel” (7-8) Mindezt hosszú történelem elteltével vitte végbe az Atya, de jóakarata mindig megmaradt töretlenül: „Megismertette ugyanis velünk akaratának a titkát jóságos tetszése szerint, amelyet elhatározott benne az idők teljességének megvalósításáról, hogy Krisztusban Mint Főben újra összefogjon mindent, ami az égben, és ami a földön van” (9-10) Erről a nagy ajándékról, Istenünk, Atyánk örök terveiről hallunk, amiket Jézusunk valósított meg mindnyájunk örömére.

SARZIANOI SZENT ALBERT

SARZIANOI SZENT ALBERT

 (1384-1450)

A toszkánai Sarzianoban született elokelo szüloktol. 15 éves korában a ferencesekhez adták magasabb tanulmányokra, késobb maga is a rend tagja lett: nagytudású és erényekben is kíváló tagja. Latinosan Sarteanoina.k is nevezzük. A 15. század olasz obszerváns mozgalom négy oszlopos tagjainak egyike. Ezek: Sienai Bernardin, Kapisztrán János, Sarteanoi Albert és Márchiai Jakab. Firenzében Guarino mester eloadásait hallgatta, a görög nyelvet tanulta nála. Itt ismerkedett meg Szent Bernardinnal, akinek tanítványává szegodött. Mint igehirdeto nagy eredménnyel muködött az 1420-as, 30-as években. Szószékét néha 50 ezer ember is körülvette. Egyesek a szónokok királyának, Kapisztrán Szent János a Szentlélek trombitájának nevezte. Beszédeinek hatására jellemzo, amit egy ferrarai egyetemi tanár mondott tanítványainak: „Tolem azt hallottátok, amit tudnotok kell, most hallgassuk meg Albertet, hogy halljuk azt, amit tennünk kell.” IV. Jeno pápa 1439-re Firenzébe egyetemes zsinatot hívott össze, ezen célul tuzte ki az egység elomozdítását a keleti egyházakkal. Pápai megbízottnak kinevezte Albertet India, Ethiópia, Egyptom és Jeruzsálem komisszáriusává. Albert hatalmas utakat tett meg. 40 hithirdetovel Velencébol indult Jeruzsálembe, Konstantinápolyba, Perzsiába, majd Egyptomba. Abessziniába nem tudott eljutni, ideje nem futotta, de az egyptomi kopt pátriárka követeivel elindult a zsinatra. (Megbízottai, Firenzei Tamás testvér és társai késobb sikertelenül próbálkoztak bejutni Ethiópiába.) A firenzei zsinat eredménye rövid életu volt, a keleti papság, szerzetesség és nép igazában nem fogadta el az egyesülést. 1442-ben, amikor mind a konventuálisok vikárius generálisa (Casali Vilmos), mind az obszervánsoké (Sienai Bernardin) lemondott, IV. Jeno Sarteanoi Albertet nevezté ki az egész rend generális vikáriusává. A következo évben azonban a Páduában tartott választási káptalanon a konventuálisok Albert ellen szavaztak, mivel hogy obszerváns volt, így Albert kénytelen volt visszavonulni. Érdemekben gazdagon, szentség hírében halt meg Milánóban 1450. aug. 15-én. Kapisztrán János látta lelkét az égbe szállni. Ha nincs is hivatalosan boldoggá avatva, a kiváló szentéletu testvérek között tartjuk számon. 1439 nyarán két csapat találkozott össze Cortona határában: az egyik élén Albert lovagolt a pápai követ jelvényeivel, kíséretével, a másik csapat Vincenzo testvér és Bernardin volt. Amint Bernardin szeretett tanítványa közelébe ért, az úton keresztbeállította csacsiját, s ezeket mondta Albertnek: „Albert testvér, gondolj a halálra!” Albert sohasem felejtette el az alázatosságnak ezt a tanítását.

Imádság:

Istenünk, te boldogemléku Albert testvért rendje és Egyháza szolgálatában naggyá tetted. Segíts, hogy példájára hivatásunkban huségesen kitartsunk és eljussunk a tökéletességre, melyet megmutattál nekünk Fiadban, Jézus Krisztusban. Aki veled él és uralkodik mindörökké.

 

A családról a családnak az Evangélium tükrében 34.

A családról a családnak az Evangélium tükrében 34.

Miután József teljesen igazságosan, megnyugtatóan kivizsgálta testvérei jő szándékát, felfedte kilétét, elhatározta, hogy édesapját és egész kiterjedt családját maga mellé veszi, és ott gondoskodik róluk a vissza lévő öt szűk esztendőben.
Nem ő ment el a fáraóhoz családi örömhírével, de boldog volt, mert egyetlen feljebbvalója tiszta örömmel fogadta Egyiptom és a környező népek megmentőjének vigaszát: családja él és viszontláthatja őket. Józsefnek pedig semmi rossz érzése sem volt: megértette, hogy ő a gondviselés embere. Talán rásejtett az igazságra, amit viszont mi látunk tisztán, hogy ő Jézus Krisztus egyik előképe, amelyből meg lehet és meg kell értenünk, hogy a Messiásnak népéért sokat kell szenvednie. Teszi ezt nagy lélekkel: tarka köntöséért nem kér jóvátételt, hanem krisztusi módon kettőt küld az egész család minden tagjának. De lássuk a nagyvonalú segítést részletesen!„József pedig a fáraó parancsa szerint szekereket adott nekik, és ennivalót az útra. Hozatott mindegyiküknek két-két rend ruhát. Apjának is küldött tíz szamarat, amelyek Egyiptom mindenféle javaiból vittek, és ugyanannyi nőstény szamarat, megrakva gabonáéval és útravaló kenyérrel. Aztán elbocsátotta testvéreit. Amikor elindultak, azt mondta nekik: Ne veszekedjetek az úton”Azok felmentek Egyiptomból, eljutottak Kánaán földjére apjukhoz, Jákobhoz, és azt mondták neki: József él, és ő uralkodik Egyiptom egész földjén! Apjuk szív e azonban hideg maradt, mert nem hitt nekik. De amikor elbeszélték József minden szavát, amit mondott nekik, és látta a szekereket, és mindazt, amit küldött, hogy elvigyék őt, feléledt a lelke, és így szólt: Elég nekem, ha József fiam még él! Elmegyek, hadd lássam, mielőtt meghalok!” (Ter 45,21-28) Az örökség miatt összeveszett, haragtartó gyerekek! Jákob szíve „hideg marad”, nem élt igazán hosszú évekig, mert sejtette, hogy gyermekei szíve gonoszul dobog.

Idegen földön is Isten éltet

„El is indult Izrael mindenével, amije volt. Amikor eljutott Beersebába, ott áldozati állatokat vágott atyja, Izsák Istenének. Hallotta, hogy Isten szólítja éjszaka látomásban, és azt mondja neki: Jákob, Jákob! Ő így felelt: Itt vagyok! Isten azt mondta neki: Én vagyok Isten, atyád Istene! Ne félj, csak menj le Egyiptomba, mert ott nagy nemzetté teszlek téged! Lemegyek oda veled, és amikor majd visszatérsz, felhozlak onnan. József fogja lezárni a szemedet saját kezével”. (Ter 46,1-4) Kellett Jákobnak ez a biztató látomás. Ne feledjük, Kánaánból lépnek ki, arról a földről, amelyet az Úr Ábrahámnak és utódainak ígért. Jákob már menekült innen Ézsau elől. Aztán tizenegy fiúval, négy feleséggel tért vissza száműzetéséből egy másik idegen világba, hogy ott a családja igazi néppé szaporodjék, és megszállhassa örökre Kánaánt, amikor majd visszavonul oda. Attól se féljen, amit a babonás bálványimádók véltek, hogy most az Úr, Kánaán Istene keze alól egy ismeretlen istennek a földjére lép kiválasztottja, és ki lesz szolgáltatva egy bálvány hatalmának. Ezért mondhatja az Úrbiztatásul: „József fogja lezárni a szemedet saját kezével”. Felkerekedett erre Jákob Beersebából. Fiai feltették őt gyermekeikkel és feleségeikkel együtt azokra a szekerekre, amelyeket a fáraó küldött, hogy elhozzák rajtuk az idős ember és mindenét, amit Kánaán földjén szerzett. El is jutott Egyiptomba Jákob minden utódával: fiaival, unokáival, lányaival és egész nemzetségével együtt”

Évközi 28. hét szerda

Évközi 28. hét szerda

Gal 5,18-25;Lk 11,42-46

„Ha a Lélek vezet titeket, nem vagytok a törvény alatt”

 
Egyik kis tanítványom édesanyja megkérdezte nehezen fegyelmezhető kisfiát. „Kisfiam, miért nem vagy jó?” A kis lurkó töprengeni kezdett, és így válaszolt: „Anyu, azért, mert jónak lenni olyan rossz és rossznak lenni olyan jó”Az egyik civil hitoktatónő apró gyerekeknek magyarázta a mennyország örömeit. Egyikük jelentkezett és határozott hangon kijelentette: „Én nem akarok a mennyországba menni!” Döbbent csend. „Miért?” „Mert nem akarom tartani a liliomot”Később elmesélték nekem ezt a lehangoló történetet. Én nem botránkoztam meg a kisfiún, sőt el is mosolyodtam, mert ismertem a templomot, ahová hittancsoportja misére járt. A kis hittanosok helye a szentély közvetlen közelében volt. Felettük a falra festve angyal volt látható, aki liliomával lebegve az oltárszekrényre mutatott. A mozgékony kisfiú vasárnapról vasárnapra riadtan nézte az angyalt, hogy még mindig mozdulatlanul kell tartani a szál liliomot. Sajnos, sok ember fantáziája gyerekes fogalmaktól hemzseg. Hallgatják az apostol intelmeit:„A test cselekedetei nyilvánvalók:paráznaság, tisztátalanság, bujaság, bálványimádás, mágia, ellenségeskedés, viszálykodás, versengés, harag, veszekedés, széthúzás, szakadás,irígykedés, részegeskedés, tobzódás és hasonlók. Ezekről előre mondom nektek, mint előbb is mondtam, hogy akik ilyen dolgokat tesznek, nem nyerik el Isten országát”(Gal 5,19-21) A mai társadalom lehet, hogy nem boldog a szörnyű viszonyok között, de hogy sok ember, fiatal és élemedett ismételten keresi és úszkál ezekben a bűnökben, azt lépten-nyomon tapasztalhatjuk. Tivornyázás közben nem sok eséllyel ajánlgatnánk nekik a mennyországot. Aki a kocsmaasztalt döngeti, annak hiába ajánlgatnánk a szentmisét. Viszont sokan vagytok, akik a Lélek szavát köznap is meghalljátok a lelketekben, és jöttök a jézusi engesztelő áldozatra köznap is. „A Lélek gyümölcsei pedig: a szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Ilyenek ellen nincsen törvény. Akik pedig Krisztus Jézuséi, megfeszítették testüket a vétkekkel és a kívánságokkal együtt. Ha a Lélek által élünk, járjunk is a Lélek szerint.” (22-25)

SZENT I. CALLISTUS

SZENT I. CALLISTUS PÁPA

+ Vsz. 222.

A pápák életéről a 2. századig meglehetősen keveset tudunk. Legtöbbjüknek csak a neve maradt fenn, sőt néha az is nehezen követhető a hagyomány folyamatában. A 3. századtól azonban a pápák egyre határozottabb alakot öltenek mint az egyháztörténelem főszereplői. Közéjük tartozik Callistus pápa is.

A nevét írták Calixtus, Kallisztosz, Kalistus formában is. 217--222 között volt Róma püspöke. Fáradságos munka volt a hagyományában szétválasztani az igaz adatokat a hamisaktól, de miután megtörtént, aránylag sokat tudunk róla, mégpedig hiteles adatokat. Kortársa, a római Hippolitus pap a legfontosabb adatközlő. Egyáltalán nem nevezhető a pápa barátjának, annyira nem, hogy néhány kutató a Callistussal szemben ellenpápaként fellépett Hippolitussal azonosítja. Ha ez nem is felel meg a valóságnak, kétségtelen, hogy Hippolitus nem adott tárgyilagos képet a pápáról.

Egy épületesnek alig, sőt kifejezetten gyűlölködőnek nevezhető irat töredékeiből (Refutatio IX) a következőket tudjuk meg: Callistus felszabadított rabszolga volt, és Zephyrinus pápa idejében lett a római egyház diákonusa. Hivatala elsősorban az anyagi ügyekhez kötötte, melyekhez értett is, és ezzel nagy megbecsülést vívott ki magának a hívők körében. Az ő kezelésébe tartozott a Via Appia Antica mellett lévő katakomba is. Ezért hívják mind a mai napig Callistus- katakombának.

Zephyrinus halála után megválasztották pápának. Nagyon súlyos nehézségekkel kellett megküzdenie: az eretnek Sabellius és követői tagadták a Szentháromságot azzal, hogy túlhangsúlyozták Isten egységét. Azt hirdették, hogy az Atya, a Fiú és a Szentlélek nem három önálló személy, hanem egyetlen személynek különböző megnyilvánulási formái. Callistus ezért Sabelliust követőivel együtt kiközösítette az Egyházból.

Ennél is égetőbbek voltak a lelkipásztori kérdések: a bűnbánat, a házasság és a hittagadókkal való bánásmód kérdései. Az egyre gyarapodó egyházközségekben napról napra merültek fel ilyen kérdések: ,,Megbocsátható-e, ha valaki eretnekségbe téved? Visszafogadható-e az Egyházba valaki, ha az üldözés idején gyengének bizonyult, és valamilyen formában megtagadta a hitét? Vajon érvényes-e az Egyház előtt a szabad embernek rabszolgával kötött házassága, mert a római jog ezt a házasságot érvénytelennek tartotta?''

E kérdések megoldásában két irányzat állt szemben egymással: egy túlzó, szigorú és egy enyhébb, az átlagember képességeit figyelembe vevő felfogás. A pápa ehhez az utóbbihoz csatlakozott, amivel elég sok ellenséget szerzett magának. De ő úgy ítélte, hogy az Egyháznak és a pápának az irgalmasság jövőbe vezető útját kell járnia.

Erről beszélt később Szent Ágoston, amikor azt mondta, hogy az Egyház ,,Corpus permixtum'', azaz szentekből és bűnösökből álló, vegyes közösség.

Callistus haláláról nincsenek biztos adataink. A 354-ben keletkezett római naptár vértanúként említi. A Depositio Martyrum október 14-re teszi temetése napját.

--------------------------------------------------------------------------------

A legenda elbeszéli, hogy Callistus idejében villámcsapás következtében leégett Róma egyik kerülete, és a tűzben egy Jupiter- szobor jobb karja is leolvadt. A pogány papok engesztelő áldozatot mutattak be a sérült bálvány előtt. Ekkor ismét vihar támadt, és most egy villámcsapás elpusztította az egész bálványt és oltárát is.

A történtekért a keresztényeket tették felelőssé, ezért Palmatius konzul parancsot kapott, hogy tartóztassa le Callistust a klerikusaival együtt. El is fogták őket, de miközben a bíróhoz vezették a foglyokat, a parancsnok és katonái megvakultak, a foglyok pedig elmenekülhettek.

Az egyik Vesta-szűz elragadtatásba esett és így kiáltozott: ,,Callistus Istene az igaz és élő Isten!'' -- Meghallotta ezt Palmatius, és elindult másodszor a pápához. Mikor rátalált, kérte, tanítsa a keresztény hitre, majd megkeresztelkedett. Utána sok előkelő embert vitt el Callistushoz, az egykori rabszolgához, és valamennyien megkeresztelkedtek.

Végezetül a császár olyan haragra lobbant Callistus ellen, hogy elfogatta, öt napig étlen-szomjan őriztette a börtönben, majd agyonverette, s hogy az öngyilkosság látszatát keltsék, kivetették a börtön ablakán. Utána, hogy nyomtalanul tüntessék el, kútba dobták a testét. Egy Asterius nevű pap azonban kiemelte a kútból, és tisztességgel eltemette.

--------------------------------------------------------------------------------

Istenünk, hallgasd meg kegyesen néped imádságát, hogy Szent Callistus pápa, akinek szenvedése emlékezetét üljük, érdemeivel segítsen minket!

Gondolkozz el!

Rabszolgából, és rabból is lehet pápa, sőt szent!

Isten kezébe kell tennünk sorsunkat!

A családról a családnak az Evangélium tükrében 33.

A családról a családnak az Evangélium tükrében 33.

Ezernyolcszáz évvel Jézus Krisztus előtt

József az ószövetségi választott nép tagja volt. Féltestvérei irigyelték tőle édesapjuk kitüntető szeretetét. Ezért szövetkeztek ellene, és kihasználták az első lehetőséget, ítéletet tartottak felette, és meg akarták ölni. Rúben, az elsőszülött testvér, apja családi főségének várományosa és Júda, aki a Megváltó közvetlenebb törzsi ősének volt akkor még teljesen ismeretlen jelöltje, védték testvérük életét. Amikor a kereskedők közel érkeztek hozzájuk, és Rúben nem volt jelen, Júda öccsük életét menteni szándékozva ajánlotta, hogy inkább adják el a kereskedőknek húsz ezüstért. Természetesen fogalma sem volt arról, hogy majd az ő törzséből születik a Megváltó, és arról sem, hogy az ő törzsének egyetlen apostoltagja lesz az a szörnyeteg, aki harminc ezüstért fogja eladni magát a világ Megváltóját. Most, Jákobot ő beszélte rá, hogy engedje elvinni József édes öccsét, Benjamint az újabb életmentő karavánútra, és ő, ha kell, helyette fogságot is vállal a hajthatatlan egyiptomi nagyúr mellett. Most pedig ott állnak a nagy ellenségnek vélt egyiptomi alkirály előtt, nem értve semmit az ezüstpohár ellopásából, most Júda könyörgőre fogja a dolgot és megvilágítja a hátteret: „a gyermek helyett – kéri-, hadd legyek én a rabszolgád, aki kezességet vállaltam apámnál ezekkel a szavakkal: Ha vissza nem hozom, bűnös legyek atyám előtt minden időre! Hadd maradjak tehát én, a te szolgád uram szolgálatában, a gyermek pedig hadd menjen fel testvéreivel”(Ter 44,33) z a hősi vallomás volt az utolsó szó a perben. József belátta. hogy a testvérei megjavultak, de félnek az ő bosszújától. Ő azonban sírásra fakad, felfedi kilétét és rámutat, hogy Isten végtelen szeretete tervezte ki így, hogy neki kell rabszolgasorba kerülnie, szenvednie. Hogy mire bekövetkezik a bőség, fel tudjanak készülni a hét szűk év átvészelésére. Ő így fogja már fel a történteket: „Isten akarata küldött engem ide” (45,7)

„Ezt üzeni fiad, József”

„Siessetek, menjetek fel atyámhoz, és mondjátok neki: Ezt üzeni a fiad, József: Isten Egyiptom egész földjének urává tett engem! Ne késlekedj, gyere le hozzám! Gósen földjén fogsz majd lakni, a közelemben leszel te és a fiaid, s fiaidnak fiai, juhaid és marháid, és mindened, amid van. Én pedig ellátlak ott élelemmel,mert még öt esztendő van hátra az éhínségből,hogy el ne vessz házad népével és mindeneddel együtt, amid van! Íme, saját szemetek és testvérem, Benjamin szeme látja, hogy én beszélek hozzátok. Mondjátok el atyámnak minden dicsőségemet és mindazt, amit Egyiptomban láttatok! Siessetek, hozzátok el hozzám! Azután Benjaminnak, az öccsének nyakába borult, megölelte, és sírt. Ugyanúgy sírt Benjamin is a nyakába borulva. Majd a többi testvérét is megcsókolta József, átölelte őket és sírt. Erre aztán szóba mertek állni vele. Amikor tudomást szereztek erről, a szokásos szóbeszéd által elterjedt a király udvarában: Eljöttek József testvérei! Örült neki a fáraó és egész háza népe. Sőt meghagyta Józsefnek, hogy parancsolja meg testvéreinek, hogy rakodjatok fel a teherhordó állatokra, menjetek el Kánaán földjére, és hozzátok el onnan atyátokat és rokonságotokat, és jöjjetek el hozzám! Nektek adom Egyiptom minden javát, úgyhogy majd ennek a földnek a javából éltek. Parancsold meg azt is: vigyetek magatokkal szekereket Egyiptom földjéről, hogy elhozhassátok gyermekeiteket és feleségeiteket. Hozzátok atyátokat, és siessetek, gyertek minél előbb! Ne sajnáljatok semmit a holmitokból, mert Egyiptom minden java a tiétek lesz!” (45,9-20)

Évközi 28. hét kedd

Évközi 28. hét kedd

Gal 4,31b.-5,6; Lk 11,37-41

„Csak a hit, amely a szeretet által működik.”

Pál apostol Ábrahám két fián keresztül bemutatta, hogy az Isten által megígért fiú, Izsák az igazi örökös, a másikat el is kellett űzni. Ő a szolgaságot jelzi. Azóta még inkább tudjuk, hogy e két fiú leszármazottai, ha nem fogadják el szabadságunk szerzőjét, Jézus Krisztust, akkor egyként a törvény szolgasága érvényes rájuk. Gondoljunk csak arra, hogy a magukat Ábrahám fiainak tartó zsidóknak a XIX. század közepéig nem volt hazájuk. Új (régi) hazájuk az óta sem békés, féltestvéreikkel állandóan harcban állnak, rabszolgái a békétlenségnek. Akik elfogadták Jézus Krisztust, azok ettől a gyűlölködéstől megszabadultak. Nem az a lényeg, hogy zsidó vagy arab (Izsák vagy Izmael), hanem a Jézus Krisztusba vetett hit, és a belőle forrásozó szeretet a lényeg. Most p még inkább tisztán kell látnunk, mert a régi törvény megkövetelte körülmetélés már nem jelent semmit, attól már nem lesz igazzá senki, csak attól, ha Jézus Krisztust hittel elfogadjuk, és valljuk, hogy ő az Isten egyszülött Fia.

ANGLIAI SZENT EDWARD

SZENT EDVÁRD (EDE)

  angol király volt, apja Ethelréd angolszász király (978-1016), anyja Emma, I.Richárd Normandiai herceg leánya. Az ország dán megszállása miatt a királyi család Normandiában talált menedéket, Edvárd (Eduárd) is egészen kisgyermekkorától ott is nevelkedett és csak 1042-ben térhetett vissza Angliába, Londonba, amikor a dán uralom magától összeomlott, és a hatalom átvétele fegyveres küzdelem nélkül megtörténhetett. A Normandiai idegen környezet és annak erkölcstelen élete kemény próbára tette a fiatal Edvárdot. A nehézségeket a magánosságnak és a lélek kincseinek keresésével igyekezett kikerülni. Kortársai az udvar angyalának nevezték.

Visszatértekor Winchesterben nagy pompával királlyá koronázták. Igyekezett az ország újjáépítését, a szegénység felszámolását és az egyház szervezését gyorsítani. Sok templom mellett a Westminster-apátság alapítása is az ő nevéhez fűződik. Nagyon példamutatóan és alázatosan élt. Feleségével, Edithával szerető testvérként éltek együtt, minden erejükkel a másik megszentelésén fáradoztak. Együtt segítették a rászorulókat, maga Edvárd személyesen is gondozta a szegényeket.

Nagyon szeretett volna IX. Leó pápa uralkodása alatt Rómába látogatni, de ezt a politikai helyzet nem tette lehetővé. Követségek és ajándékok küldésével fejezte ki ezért ragaszkodását és tiszteletét.

1066. január 5-én halt meg, alattvalói már ekkor szentként tisztelték. Sírjánál csodák történtek. A csodák miatt, utóda Hódító Vilmos a hamvait díszes arany- és ezüst koporsóba foglalta hamvait. Teste 36 év multán, amikor felnyitották koporsóját, teljesen ép volt sírjában. Ettől kezdve már nemzeti szentjükként tisztelték az angolok. 1161. február 7-én III. Sándor pápa az egész egyházra kiterjesztette tiszteletét. Testét 1163. október 13-án hatalmas pompával vitték át az általa újjáépített Westminsteri apátság templomába, és azóta is ott nyugszik. Ő volt az utolsó angolszász király.

Imaszándék:

A szegénység ellen mindenkinek meg kell tenni a magáét…

 

A családról a családnak az Evangélium tükrében 32.

A családról a családnak az Evangélium tükrében 32.

Az utolsó próba alkalmából József nagyon jó benyomásokat szerzett testvéreiről.

Olyan nagy volt a csalódása, amiért őt rabszolgának eladták, hogy teljes bizonyságot akart hűségükről. Ezért gondolta ki, hogy ártatlan öccsét keveri lopás gyanújába, hogy lássa, nem hagyják-e egymagára a vádemelés idején. Korán felébresztette háza felügyelőjét, amikor a testvéreit útra bocsátotta. Testvérei vidáman ügettek Kánaán felé. Végül is az útjuk Sikeres volt. Tisztázták magukat az alkirály szigorú tekintete előtt. Benjamint sértetlenül viszik haza. Apjuk megnyugodhat. Lesz bőven ennivaló a megnőtt családnak, és ha elfogy, bizalommal jöhetnek megint vásárolni. Valamennyire elhagyták a várost, amikor utolérték őket József emberei. Zord képpel körülfogták a csapatot, és leszállították őket szamaraikról. Kemény hangon kezdte vádolni őket a ház felügyelője, úgy, ahogyan József kioktatta: „Miért fizettetek rosszal a jóért? Az a pohár, amelyet elloptatok, uram ivópohara, abból szokott jósolni. Nagyon nagy gonoszságot műveltetek” (Ter 44,4-5) „Ők azt felelték: Miért mondja ezt a mi urunk, mintha szolgáid ekkora vétket követtek volna el? Azt a pénzt, amit zsákjaink szájában találtunk, Kánaán földjéről visszahoztuk neked: hogyan loptunk volna tehát aranyat vagy ezüstöt urad házából? Ha szolgáid közül bárkinél előkerül, amit keresel, az haljon meg, mi pedig rabszolgái leszünk urunknak! Ő azt mondta nekik: legyen, ahogy állítjátok! De ha bárkinél előkerül, az rabszolgám lesz, ti pedig sértetlenek maradtok. Erre mindegyik sietve lerakta zsákját a földre, és kinyitotta. Ő végigkutatta mindegyiket, a legnagyobbtól kezdve a legkisebbik, és Benjamin zsákjában megtalálta a poharat. Erre megszaggatták ruháikat, újra felrakodtak a szamarakra és visszatértek a városba” (7-13)

Mint a megváltás előfénye József félelmetesen kemény volt.

A testvérek összeomlottak a tárgyi bizonyíték súlya alatt. Akkor Júda szép sorjában elmesélte első hazaérkezésük történetét. Apjuk kijelentette, hogy Benjamintól semmiért meg nem válik. Az alkirály üzenete azonban igen komoly volt, ha nem viszik magukkal öccsüket, kémekként kezeli őket. Addig nem volt baj, amíg a búza kitartott. De beköszöntött az éhség, indulni kellett a gabonáért. Júda elmondta őszintén, hogy apját ő beszélte rá, engedje el Benjamint, mert nála nélkül elfogatja őket az a nagyúr, és kémkedés vádjával kivégezteti. Jákob még ingadozott, József története aggasztotta: „Tudjátok, hogy csak kettőt szült nekem ez a feleségem. Az egyik elment tőlem, és így szóltam: fenevad falta fel! És eddig nem került elő. Ha ezt is elviszitek, és valami éri az úton, ősz fejemet bánatával juttatjátok az alvilágba. Ha tehát én most elmegyek szolgádhoz, az apánkhoz, és hiányzik a fiú, mivel az ő lelke ennek a lelkén csügg, amikor meglátja, hogy nincs velünk, és ősz fejét bánatával juttatják szolgáid az alvilágba. A gyermek helyett hadd legyek én a rabszolgád, aki kezességet vállaltam apámnál ezekkel a szavakkal: Ha vissza nem hozom, bűnös legyek atyám előtt minden időre. Hadd maradjak tehát én a te szolgálatodban, a gyermek pedig hadd menjen fel testvéreivel. Úgysem tudnék visszatérni apámhoz e gyermek nélkül, hogy ne legyek tanúja a bajnak, amely alatt összeroskad az apám! József nem tudta tovább tartóztatni magát, noha sokan álltak körülötte. Felkiáltott: Menjen ki mindenki! Aztán hangos sírásra fakadt, úgy, hogy meghallották az egyiptomiak, és a fáraó egész háza és így szólt testvéreihez: Én vagyok József! Él-e még az atyám? Testvérei nagy félelmükben a rémülettől felelni sem tudtak. Ő azonban szelíden szólt hozzájuk: Gyertek ide hozzám! Ne féljetek és ne is szörnyülködjetek azon, hogy eladtatok engem ebbe az országba! Hiszen a ti megmentésetekre küldött engem Isten előttetek Egyiptomba. Két esztendeje ugyanis, hogy elkezdődött az éhség ezen a földön, és még öt olyan van hátra, amelyben sem szántani, sem aratni nem lehet. Ezért küldött tehát engem Isten, hogy megtartson a földön titeket” (44,27-45,7)

Évközi 28. hét hétfő

Évközi 28. hét hétfő

Gal 4,22-24.26-27.31-5,1; LK 11,29-32

„Mert írva van: Ábrahámnak két fia volt, egy a szolgálótól, és egy a szabad asszonytól”

Szent Pál apostol visszatér gondolatban Ábrahám történetére. A levele előbbi részleteiben is emlegeti, hogy nem a törvény és nem az ábrahámi elkötelezettséget jelentő körülmetélkedés az üdvösség nagy eszköze, amit a zsidók olyan fennen emlegetnek, hanem a Jézus Krisztusba vetett hit. Most újabb érveléssel áll elő: „Mondjátok meg nekem, akik a törvény alatt akartok lenni: nem halljátok a törvényt? Mert írva van: Ábrahámnak két fia volt, egy a szolgálótól és egy a szabad asszonytól. De az, aki a szolgálótól volt, test szerint született, aki pedig a szabad asszonytól, ígéret folytán. Ezeket példázatképpen mondták; mert ezek az asszonyok a két szövetséget jelentik: az egyik a Sínai hegyről valót, amely szolgaságra szül, ez Hágár. Hágár voltaképpen az Arábiában lévő Sínai hegyet jelenti, s megfelel a mostani Jeruzsálemnek: ugyanis fiaival együtt szolgaságban él. A magasságbeli Jeruzsálem pedig szabad: ez a mi anyánk”. (Gal 4,21-26) Az apostol a fentebb jelzett helyekre utal a Teremtés könyvéből. Ott áll írva: Mivel Sára, Ábrahám szeretett felesége az ígéret elhangzása után sem tudott sokáig fiút szülni, elvesztette anyai reménységét, és férjének adta mellékfeleségül az egyiptomi szolgálóját, Hágárt. Ő áldott állapotba került, és Sára térdén szülve a gyermek nemcsak Ábrahám fiának számított, hanem Sáráénak is. A szolgáló viszont lenézte magtalan úrnőjét. Ez volt a büntetése, mivel be akart segíteni okoskodásával Isten felséges terveibe. Amikor Sára az Úr ígérete szerint szintén anya lett, megszülte Izsákot, utána Hágár fia, Izmael tehertétel lett a számára. Elküldette anyjával együtt. Ő lett az arabok ősapja, mint a zsidóké Izsák. A két nép tehát féltestvér. Mint a jövendő előképei az arabok szolgaságukkal a törvényt szolgáló zsidókat jelképezik. A földi Jeruzsálem fiai, a zsidók a szabad asszony leszármazottaiként a Megváltó népét, a keresztényeket jelentik az apostol olvasatában. Az apostol most a keresztény galatákhoz beszél. „Ti pedig, testvérek, mint ahogy Izsák, az ígéret fiai vagytok. Tehát, testvérek, nem a szolgálónak vagyunk fiai, hanem a szabad asszonynak. Erre a szabadságra tett szabaddá minket Krisztus. Legyetek tehát állhatatosak, és ne vegyétek ismét magatokra a szolgaság igáját”. (Gal 4,28.31-5,1) Örülünk annak, hogy Jézus Krisztus megváltott minket, és eleve Isten gyermekei vagyunk a szent keresztség révén.

MONTEGRANAROI SZENT SZERAFIN

SZENT SZERAFIN

 kapucinus 

(1540-1604)

Montegranaro-i Szerafinnak (Szeráf) is nevezik, szülofaluja után (Loretohoz közel). Apja komuves. Anyja vallásos nevelésben részesítette. 16 éves korában egyszer bátyjával komuves munkát végzett egy szomszédos faluban. A házigazda lánya, Ludovika a szentek életébol olvasott fel ebédido alatt. Ebéd után a fiú megkérdezte Ludovikát: „Mit tegyünk, hogy elkerüljük az ítéleten a megszégyenülést? Nem jobb lenne legjobb elmenni remetének?” „Miért akarsz remete lenni? - mondta a lány. Vannak a közelben kapucinusok. Ott imádkozhatsz és vezekelhetsz.” Félix (ez volt a keresztneve) még többet is megtudott a lánytól a kapucinusokról. El is határozta, hogy közéjük megy. Hamarosan fel is vették. Legnagyobb keresztje az volt, hogy a munkák végzésében lassú és ügyetlen volt. Emiatt házfonöke sokat korholta, büntette. Egyszer már ereje is elhagyta, elcsüggedt. Az Oltáriszentség elé borulva kérte az Úr Jézus segítségét. Az Úrtó1 ezt a feleletet hallotta: „Miért zúgolódsz a szenvedés miatt? Jól tudom, mi ér téged, semmi sem történik akaratom ellenére. Ha kedvemet akarod keresni és szolgálni akarsz nekem, tagadd meg magad. Gyakorold a türelmet és járd a kereszt útját. Minden elottem kedves léleknek az útját erre az útra irányítom. Ez a királyi út, ezen az úton a kegyelem kísér.” E szavak után újult erovel viselte a megpróbáltatásokat: így hamarosan nagy tökéletességre jutott. Az éjszaka legnagyobb részét imában töltötte. A kertben külön helyen termelt növényeket a szegények számára. S az o földje sokkal bovebben termett, mint a kert többi része. Sok beteg gyógyulását is kiimádkozta. Szerafint kereszttel és szentolvasóval ábrázolják, mert különös módon tisztelte a szenvedo Jézust és a Szuzanyát. A madarakkal, más állatokkal oly bizalmas viszonyban volt, mint szeráfi atyja. Utolsó éveiben már csodatevo szentként tisztelték mindenütt. Egyik kolostorból a másikba helyezték, mert a hozzá tóduló emberek felborították a kolostor rendjét. Utolsó helye Ascoli* volt, itt halt meg szent halállal. XIII. Kelemen pápa 1767-ben avatta szentté.

A pápa szenttéavatási bullája írja:

„Minden aranynál, ezüstnél, országnál és királyi széknél értékesebb az a bölcsesség, amely a mulandó dolgok megvetésére tanít... Közli ez magát a legkülönbözobb tehetséguekkel, és gazdagon szórja mennyei kincseit mindenkire. Idonként mégis boségesebben árad ki a tudatlanokra, hogy a világ tudományától felfuvalkodott bölcseket megszégyenítse.”

Imádság:

Istenünk, te Szent Szerafint Szentlelked sok ajándékával elhalmozva Krisztus gazdagságának csodálatos tanújaként adtad nekünk. Add, hogy közbenjárására növekedjünk a te ismeretedben és az evangélium igazságaihoz huen éljünk. A mi Urunk...