Alkantarai Szent Péter 2.

A XVI.század nagy vezeklője és misztikusa Alkantarai Szent Péter.

Az ő küldetése is új szellemiséget volt hivatva kialakítani, úgy, mint Assisi Szent Ferencé a XIII. század elején. Az ő rendjébe hívta, vezette a Gondviselés. Rendalapítónk az evangélium tökéletes átélésével kívánta átalakítani a romlott szellemiséget, hozott új gondolkodást a katolikus Egyházba. Nagy szükség volt erre az új gondolkodásmódra,mert az ő idejében kezdődött a pénzuralom elhatalmasodása. Alkantarai Szent Péter viszont a reneszánsz el pogányosító törekvéseit akarta ellensúlyozni. A keresztény középkort sokszor gúnyolták teocentrikus világnézete miatt. Akkor sem volt mindenki szent, de a közgondolkodás mindig Istent tartotta az életet igazgató végtelenül szent és végtelenül jó Urának. Ezért nem értékelte az istentagadás burjánzása idején élők egy része és ma sem az eltorzult modern gondolkodású ember a maga rangjának megfelelően a középkort. Az emberi gondolkodás olyan, mint az inga lengése. Kiemelünk egy ingát nyugalmi helyzetéből, és elengedjük, az inga lengeni kezd. Mozgása egyre gyorsul a nyugalmi pontig, majd továbblendül, de mozgása folyton lassul, végül megáll és indul vissza. Így lett egyre kisebb az istenhívő, istenszerető lelkület gyakorlati hatása a XIII. század után. A XIV.-XV.század idején vívmánynak tekintették, hogy az ember lassan kilép Isten hatóköréből, rádöbben értékeire, rangjára, és kezdi a világot homocentrikussá alakítani. Felfedezi a régi pogány gondolkodást, a római birodalomnak nemcsak a kiváló jogrendszerét alkalmazza, hanem az irodalmát és művészetét is csodálja, utánozza. Ezzel egy időben felújítják annak a pogány kornak erkölcsi felfogását is: nem kell olyan szigorúan venni az istenhitet és keresztény erkölcsöt, mint a középkorban. Ezt a korszakot hívjuk a humanizmus korának, ahol az ember értelme és kívánsága a döntő. Emberközpontú világ. Újraéled a pogány világ: reneszánsz. Sok-sok értékes tulajdonsága, ősi értékeket mentő szorgalma ellenére igen nagy károkat is okozott ez a szellemi irányzat. A kolostorokban másolták a klasszikus római irodalmat a középkor idején. A reneszánszban másolták az ősi életfelfogást is, és elhanyagolták a lélek igazi értékeit. Ez a szellem sokat rontott a kolostorok lelkiéletén, fegyelmén; az Isten Országának buzgó szolgálata helyett az evilági életstílus költözött a szerzetházakba is. Isten azonban nem hagyta elveszni a buzgó vallásosságot sem. A megújulás: reformáció nem azt a célt szolgálta, amit Assisi Szent Ferenc fedezett fel. Luther és Kálvin is javító szándékkal kezdte működését, de inkább megosztotta a társadalmat. Jellemző ítéletet mondott ki maga Luther élete végén édesanyjának. A fáma szerint az édesanya megkérdezte Márton fiát: „Fiam, melyik az igazán jó vallás: a tied vagy a régi?” Luther válasza kis gondolkodás után így hangzott: „Édesanyám, az enyémben könnyebb élni, a régiben könnyebb meghalni.”Alkantarai Pétert arra hívta meg a Gondviselés, hogy ne csak azt mutassa meg az emberiségnek, hogy a katolikus vallásban könnyebb meghalni, hanem azt is, hogy ha valaki elfogadja ezt az evangéliumi hívást: Aki a mennyországba „utánam akar jönni, tagadja meg önmagát, vegye föl a keresztjét, és kövessen engem.” (Mt 16,24)