Filippopoliszi Szent Szevér

Szent Szevér 

és vértanútársai

Szent Szevér áldozópapot vasakkal vagdalták, aztán tűzzel kínozták végül lefejezték. Memnon századost oszlopokhoz kötözték, bőrét lenyúzták aztán kezét, lábát levágták. Ezt tették 37 más kereszténnyel is. Ezután tüzes kemencébe dobták mindnyájukat, ahol 304-ben Filippopoliszban Apelián helytartó idejében mindnyájan elhunytak.

A keresztre feszített Jézus kíséretében – Bagnasco bíboros homíliája a genovai temetésen

Augusztus 18-án, szombaton, az olaszországi nemzeti gyász napján temették el Genovában a Morandi-híd összeomlásakor életét vesztett 19 személyt. 20 család az állami temetés helyett családi körben vett búcsút szeretteitől. Az áldozatok száma jelenleg 42-re emelkedett, a tűzoltók tovább folytatják a kutatást a romok között.

Szombaton délelőtt a genovai Vásár területén lévő “Jean Nouvel” pavilonban megtartott gyászszertartás főcelebránsa Angelo Bagnasco bíboros, genovai érsek volt. Jelen volt Sergio Mattarella államfő, a kormány képviselői, Giuseppe Conte miniszterelnök, Matteo Salvini belügyminiszter, Luigi Di Maio munkaügyi miniszter és Danilo Toninelli közlekedésügyi miniszter, valamint az Itáliai Autósztrádát kezelő társaság vezetősége. A legfiatalabb áldozat a 8 éves Samuele volt, aki szüleivel együtt veszítette el életét. A temetésen tapsvihar köszöntötte a mentésben résztvevőket, a hősiesen helyt álló tűzoltókat.

Ferenc pápa imája az áldozatokért és közelsége a gyászolókhoz

„A Morandi híd összeomlása a Polcevara folyó fölött  kettéhasította Genova szívét. A seb mély, főleg a végtelen fájdalom miatt, amelyet azokért érzünk, akik életüket vesztették, a még hiányzó személyekért, hozzátartozóikért, a sebesültekért és a sok kitelepítettért” – kezdte homíliáját Bagnasco bíboros, genovai érsek. A döbbenet és a közelség számtalan megnyilvánulása érkezett nem csak Olaszországból, hanem a világ minden részéről is. A Szentatya, Ferenc pápa imájával együtt – aki tegnap este is, egy szeretetteljes telefonálással ki akarta nyilvánítani közelségét – ezekben a napokban mindenütt imahullám emelkedik Isten felé. A világ Genovára tekint a meghatottság, a szeretet és a várakozás nagy ölelésével.

Csak Isten nyújthat vigasztalást

Azért vagyunk itt, hogy rábízzuk magunkat arra az irgalmasságra és vigasztalásra, amelyet csak Isten tud adni. Tudjuk, hogy bármilyen emberi szó, legyen bár őszinte, kevés a tragédiával szemben, csakúgy, mint ahogy bármilyen jogos és szükséges igazságszolgáltatás sem tud semmit eltörölni és visszaadni. A kezdeti hitetlenség és később a katasztrófa növekvő nagysága, az általános eltévelyedés, a feltörő érzelmek sokasága, a nyugtot nem hagyó „miértek” hatására ismét kézzel foghattuk, méghozzá brutális módon az emberi lét könyörtelen törékenységét. De éppen ebben a tapasztalatban, amely valamilyen módon mindenkit érintett, feltűnik egy halvány fénysugár. Minél inkább ráébredünk, hogy gyengék és kiszolgáltatottak vagyunk, annál inkább érezzük, hogy szükség van az emberi kapcsolatokra: nem csak a család és a barátság szövetére, hanem egy olyan társadaloméra is, amely civilizáltnak mondja magát. Ezek a kapcsolatok, amelyek egymással összefűznek bennünket, szilárd és állandó megbízhatóságot igényelnek: egy megbízható szeretet nélkül ugyanis nem élhetnénk együtt. A többiek puszta jelenlétének öröme az, ami lehetővé teszi, hogy éljük az életet, hogy osztozzunk örömökben és fájdalmakban: mint egy híd, ami lehetővé teszi, hogy átlépjük az űrt, így a bizalom lehetővé teszi, hogy áthaladjunk a földi út könnyű vagy meredek körülményein.

A keresztre feszített Jézusba vetett hit világítja meg utunkat

Kedves fivérek és nővérek, Jézus megmutatja, hogy bízhatunk Istenben, még akkor is, ha nem mindig világosak számunkra az emberi események. A hit ugyanis nem oszlatja el minden sötétségünket, de megvilágítja utunkat lépésről lépésre, nap nap után. Válasza gyötrelmeinkre mindenekelőtt egy jelenlét, amely elkísér bennünket: a keresztre feszített Jézus és Fia keresztje alatt a Szűzanya, ezek a legnyilvánvalóbb képei és jelei annak, hogy az Úr nem hagy magunkra minket, hanem megelőz bennünket.

Genova lakói legjavukat adják ezekben a nehéz órákban is

A viadukt összeomlott: mint ismeretes, nem csak az autósztráda egy fontos része volt, hanem szükséges útvonal sokak mindennapi életében, a város fejlődésének létfontosságú artériája. Genova azonban nem adja meg magát: lakóinak lelkét ezekben a napokban ezer gondolat és érzés hatja át, de tovább folytatja a küzdelmet. Mint más esetekben, mi, genovaiak most is szívünk legjavát fogjuk adni, kipréselünk magunkból minden jót és nagylelkűt, ami bennünk él és ami gyakran nem kerül napfényre, csaknem rejtve marad. A szervezeti hálózat és a gyors segítségnyújtás minden szinten – intézményes, szakmai és társulati szinten – mindenki szakértelme, sokak nagylelkű készsége, a sebesültek   az ima és a szolidaritás, amely azonnal jelentkezett az egyházmegye minden részéből, láthatóvá teszik városunk kollektív lelkületét. Reméljük, hogy a számos kitelepített nem csak ideiglenes vendéglátásra talál, hanem hamarosan ismét újból élvezheti  az otthon szükséges melegét.

Genova kapu a tenger és Európa között

A nagy közelség órája ez. Biztosak vagyunk abban, hogy mindannyiunk szívében növekedik Genováért egy még nagyobb szeretet, abban a meggyőződésben, hogy a város ezt megérdemli, hogy a várost senki nem feledheti el. Genova hivatása meg van írva kitartó, kemény munkássága történetében, azon túl, hogy kapuként helyezkedik el a tenger és a földrész között.

A Mennyekbe felvett Szűz Isten felé irányítja tekintetünket

Emeljük fel tekintetünket: a mennyekbe felvett Szűzanya arra szólít bennünket ebben a pillanatban is, hogy tekintsünk fel a magasba, Isten felé, aki a remény és a bizalom forrása. Ha Őrá tekintünk, kerüljük a kétségbe esést és ismét bátran nézhetünk a világra, az életre, szeretett városunkra. Egymásra tekinthetünk és testvérnek ismerhetjük el egymást, mivel ugyanannak az Atyának a gyermekei vagyunk, minden különbségen túl. Ismét megújíthatjuk akkor kölcsönös bizalmunkat és megszilárdíthatjuk ezeknek az óráknak a közelségét. Új hidakat építhetünk és együttesen haladhatunk előre.

Szent István király

Szent István király

Nyelvünkben a „ház” és a „haza” szó ugyanabból a tőből származik. Napjaink identitászavarral küszködő magyarjainak és talajt vesztett keresztényeinek ezért is közvetít igen-igen aktuális üzenetet Szent István ünnepén a mai Evangélium.

Fogalmazzunk katolikus módra, azaz egyetemesen, senkit sem kirekesztve! Számunkra az a gesztus, amellyel Szent István király halála előtt a koronát, újonnan létrejött királyságát felajánlotta az Istenszülő Szűznek, azt fejezi ki, hogy családnak tekintette népét, amelynek anyára van szüksége, s ezért azt a Szűzanya pártfogására bízta. Ezzel a szó legmélyebb értelmében volt reálpolitikus (építve a magyarságnak a római rítusú kereszténységre térését megelőző Mária-kultuszára is). Protestáns testvéreink számára Szent István tette a mai Evangélium fényében azt üzeni, hogy első királyunk maradandó közösséget akart létrehozni, és mint mélyen hívő ember, felelős vezető nem politikai tényezőkben, földi szövetségeseiben bízott elsősorban, hanem mert Istenre építeni, s élete végén bizalommal az isteni gondviselésre hagyatkozni. Az ország felajánlásának gesztusa nem keresztény, de egy Istenben hívő testvéreink számára is jelentéssel bír: nekik azt mondhatjuk, hogy ezzel a cselekedettel az ország első embere kinyilvánította az égi hatalomnak való alárendeltségét, s az egy Isten gondjára bízta országát és népét. Nem hívő, de kereső, az igazságra nyitott honfitársainknak pedig elmondhatjuk, hogy első királyunk volt olyan intelligens, hogy az ember végtelen felé nyújtózó igazságkeresésére építette országát. Csak megrögzött ateista, gyakorlati materializmusba süllyedt magyar testvéreinknek nem tudunk mit mondani (egyébként a hazáról, hazaszeretetről sem nagyon); őértük hát még buzgóbban kell imádkoznunk, és saját maguk elől is eltagadott reménytelenségükre gyógyírül felajánlanunk azt a reménységet, amely kisarjad ünneplő szívünkből.

Urunk, Jézus Krisztus, aki Szent István királyunkban olyan vezetőt adtál nemzetünknek, aki saját életét és a rá bízottakat egyaránt Hozzád kötötte, s országunkat építve az Atya örök országának eljövetelén munkálkodott, az ő közbenjárására add meg kegyelmesen, hogy mi is Rád mint sziklaalapra építsünk életet, családot, közösséget, országot.

Tauruszi Szent András

Szent András 

vértanú

András, Makszimián császár hadseregének ezredese bátor katona volt és titokban keresztény, katonáival együtt győzelmet aratott a perzsa hadsereg fölött. Azok, akik nem szerették és irigykedtek rá, bevádolták őt az ország kormányzója előtt, hogy keresztény. Antioch helytartó megkötözve maga elé hivatta Andrást, választás elé állította, hogy a császár hadseregében kíván-e tovább szolgálni, vagy Istenének. András erős hangon nyilvánította ki, hogy ő Krisztus Isten szolgája. A helytartó megparancsolta, hogy készítsenek rézből ágyat, tüzesítsék meg, fektessék rá Andrást, hogy égen meg. András nem várta meg a hóhérokat, maga vette le ruháit és feküdt rá a tüzes ágyra. Imádságára Isten kioltotta a tűz erejét. Abban az időben még néhány katonatársát is elfogatta a helytartó és fára szegeztette őket. Az Andrást szerető emberektől való félelme arra kényszerítette a helytartót, hogy engedje szabadon, mindnyájukat. Ő kíséretével együtt Örményországba távozott. Ott egy hegy üregében a Taurusz hegyek között az üldözők elfogták és kivégezték mindnyájukat.

A tallini apostoli adminisztrátor üzenete az észt katolikusokhoz

Philippe Jourdan érsek, Észtország apostoli adminisztrátora üzenetet intézett az ország katolikus híveihez, amelyben arra buzdítja őket, hogy vegyenek részt a szeptember végi pápalátogatás eseményein és lelki készületként imádkozzák naponta a rózsafüzért és ajánljanak fel egynapi böjtöt annak sikeréért.

Ferenc pápa szeptember 22-e és 25-e között apostoli látogatást tesz Litvániában, Lettországban és Észtországban. Ebből az alkalomból Philippe Jourdan érsek, Észtország apostoli adminisztrátora üzenetet intézett a balti ország katolikusaihoz, melyben köszönet mondott mindazoknak, akik már elkötelezték magukat a találkozó sikeréért és imádságot kért tőlük, hogy a pápalátogatás gyümölcsöket teremjen az egész ország számára.

Minden apró, szíves mozzanat számít

Minden nagy esemény ezer apró részletből áll össze és éppen ezért a legkisebb részlet is fontos. Tegyük ezeket az apró mozzanatokat is szeretettel – szól az apostoli adminisztrátora üzenetének a kérése –, mert ha hiányzik a szeretet, akkor a legnagyobb feladat is jelentéktelenné válik, míg a szeretet a legkisebb gesztust is jelentőssé teszi. Fontos természetesen a dologi, tárgyi készület, de ennél sokkal nagyobb jelentőségű a spirituális ráhangolódás és felkészülés. A történelem során a keresztények a nagy események előtt imádkoztak és böjtöt tartottak. A pápalátogatás minden bizonnyal nagy esemény lesz az észtországi katolikusok lelki életében és külön-külön minden hívő számára. Kedves észt fivéreim és nővéreim – írja az apostoli adminisztrátor a levelében – most, hogy immár közel van a pápalátogatás, arra kérlek benneteket, hogy még hatékonyabban fogjatok hozzá a készülődéshez.

Imádsággal és böjttel

Augusztusban, mely különösképpen is a Szűzanyának szentelt hónap – kéri Philippe Jourdan érsek –, imádkozzátok buzgón a rózsafüzért és egy böjti napot ajánljatok fel a pápalátogatás sikeréért. Az érsek különösképpen közösségi jelleggel ajánlja erre a célra szeptember elsejét, egy szombati napot.

Végül ugyancsak a konkrét elköteleződés jeleként kéri az apostoli adminisztrátor, hogy minél többek jegyeztessék elő magukat a tallini Szabadság téren tartandó pápai szentmisére, illetve a másik alkalomra, amikor Ferenc pápa a Szent Károly templomban találkozik a fiatalokkal.