Elmélkedés a Család évében LXVIII.

Elmélkedés a Család évében
II. János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
LXVIII.



Üzenet a gyermekeknek.



A gyermekekhez írt levelében II. János Pál Krisztus személyiségének egységére mutat rá, hangsúlyozva: a betlehemi jászolban lévő újszülöttben már ott van a tizenkétéves fiú, aki a jeruzsálemi Templomban az írástudóknak tart előadást, ő pedig ugyanaz a férfi, aki később harmincévesen megkezdi földi küldetését, és „az isteni igazság tanítójaként rendkívüli szeretetet tanúsít a gyermekek iránt.” Idézi a pápa Jézus szavait: „… ha nem tértek meg, és nem lesztek olyanok, mint a gyermekek, nem mentek be a mennyek országába” (Mt 18,3). Hozzáteszi: „A gyermekekben van valami, ami sose hiányozhat abból, aki be akar jutni a mennyek országába. A mennyország olyanoké, akik olyan egyszerűek, mint a gyermekek; azoké, akiket eltölt a bizalom és a teljes önátadás, a jóság és tisztaság, mint a gyermekeket. Csak az ilyenek találhatnak Istenben atyára és lehetnek a maguk részéről Jézus által Isten gyermekévé.”

Szent József, a Boldogságos Szűz Mária jegyese

Az Úristen neki adja atyjának, Dávidnak trónját.



2011.03.19. szombat



Új horizont.



Horizontnak hívjuk a valóságból ténylegesen elénk táruló tájat. Ezt úgy tapasztaljuk, lezárja az égbolt csodálatos harangja. Ha helyünket változtatjuk, akkor új horizont tárul elénk. Amikor Jézus Krisztus megszületett, új világ tárult a pásztorok elé, majd utánuk az „egész népnek” (Lk 2, 10) Ennek mottója lett az angyalok betlehemi éneke: „Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség a jóakaratú embereknek”. (14) Az ember már nem félelemből ad dicsőséget Urának, Istenének, hanem felfigyel a nagy tényre: „Mi, akik hittünk, megismertük a szeretetet, amellyel Isten szeret bennünket. Szeretet az Isten, aki a szeretetben marad, Istenben marad, és Isten őbenne”. (1Jn 4, 16) Jézusnak sok csodája ragyogtatta már Jánosnak és a többi apostolnak ezt a végtelen szeretetet, megrázta őket a tenger viharának lecsendesítése és az Úr hozzáfűzött tanítása. „Nagy szélvész támadt, s a hullámok becsaptak a bárkába, úgy, hogy már-már megtelt. Ő, pedig a bárka végében egy vánkoson aludt. Felkeltették: Mester! Nem törődsz vele, hogy elveszünk? Ő fölkelt, megfenyegette a szelet, és azt mondta a tengernek: Csendesedj és némulj el! Erre elállt a szél és nagy csendesség lett. Azután hozzájuk fordult: Miért vagytok gyávák? Még mindig nincs hitetek?” (Mk 4, 37-40) Eme csodák után végül is felmásztak a Golgotára. Ott megbámulták Jézus szenvedéseit, de elvesztették a hitüket. Így tehát magát sem tudta megmenteni. Aztán jött a húsvéti találkozó, amikor a Mester visszaadta a hitüket. Erről a magaslatról immár valóban új és örök horizont volt látható: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy mindaz, aki őbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Jn 3, 16) lám, milyen egyszerű: Isten mindig teremtményeivel van. A viharban már láthatóan velünk volt. Halálában és feltámadásban, pedig beláthatóan velünk maradt. Ez a mi örök öröm-horizontunk.

Elmélkedés a Család évében LXVII.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
LXVII.



„Ezt üzeni fiad, József”



„Siessetek, menjetek fel atyámhoz, és mondjátok neki: Ezt üzeni a fiad, József: Isten Egyiptom egész földjének urává tett engem! Ne késlekedj, gyere le hozzám! Gósen földjén fogsz majd lakni, a közelemben leszel te és a fiaid, s fiaidnak fiai, juhaid és marháid, és mindened, amid van. Én pedig ellátlak ott élelemmel – mert még öt esztendő van hátra az éhínségből --. hogy el ne vessz házad népével és mindeneddel együtt, amid van! Íme, saját szemetek és testvérem, Benjamin szeme látja, hogy én beszélek hozzátok. Mondjátok el atyámnak minden dicsőségemet és mindazt, amit Egyiptomban láttatok! Siessetek, hozzátok el hozzám! Azután Benjaminnak, az öccsének nyakába borult, megölelte, és sírt. Ugyanúgy sírt Benjamin is a nyakába borulva. Majd a többi testvérét is megcsókolta József, átölelte őket és sírt. Erre aztán szóba mertek állni vele. Amikor tudomást szereztek erről, a szokásos szóbeszéd által elterjedt a király udvarában: Eljöttek József testvérei! Örült neki a fáraó és egész háza népe. Sőt meghagyta Józsefnek, hogy parancsolja meg testvéreinek, hogy rakodjatok fel a teherhordó állatokra, menjetek el Kánaán földjére, és hozzátok el onnan atyátokat és rokonságotokat, és jöjjetek el hozzám! Nektek adom Egyiptom minden javát, úgyhogy majd ennek a földnek a javából éltek. Parancsold meg azt is: vigyetek magatokkal szekereket Egyiptom földjéről, hogy elhozhassátok gyermekeiteket és feleségeiteket. Hozzátok atyátokat, és siessetek, gyertek minél előbb! Ne sajnáljatok semmit a holmitokból, mert Egyiptom minden java a tiétek lesz!”. (45,9-20)

Jeruzslemi Szent Cirill egyháztanító püspök

Nem kívánom a bűnös halálát, hanem hogy megtérjen és éljen.



2011.03.18. péntek



Ember ember mellett.



Elmélkedésünk alapgondolata: elkötelezettje vagyok Istennek, és nagyon szeretném megosztani lelki élményeimet, kapott kegyelmeimet embertestvéreimmel. Azokkal, akiknek az Úr – ki tudja, miért – annyi egyéni kegyelmet nem nyújtott. Különösen Jézus és Mária szeretetében próbálom bőségesen részesíteni az egyszerű, kemény munkában nyűvődő, de a Teremtő akaratát lelkesen vállalókat, és szeretném a kegyelmi élményeket tovább ajándékozni. Hiszen a földön élő ember a legbensőségesebb kapcsolatot Jézussal és Édesanyjával létesítheti, akik az emberi közösséggel olyan zseniálisan teremtettek közösséget. Jézus, aki által a teremtés minden mozzanata megvalósulhatott (Kol 1), az időben istenemberi kezével harminc éves koráig építőipari szerszámokat ragad meg és hajlékot meg berendezést, fabrikál honfitársainak. Ezzel megmutatta, hogy Isteni Személye fősége alatt milyen csodálatosan elfér minden: a végtelen nagy istenség, és a nagyon is pici emberség. Urunk Édesanyjával bensőségesen társalogva miért nem adhatnám át ezt az élményt azoknak, akik maguk főhivatású édesanyák, akik nem elegánsan öltözködve ülnek íróasztalokhoz, hanem szülnek, nevelnek, és alázattal mossák azok pelenkáit, akik majd netán az életben is sokra viszik. Ki a nagyobb? Mi, papok sem kapunk automatikusan misztikus élményeket. A képzésünk során az igazságból, mint Isten országának alapértékéből viszont az átlagnál jóval több jutott nekünk. Különösen vigyázott ránk a Szentlélek, hogy az Isten országának alapvető ismereteit elemistaként is úgy tanuljuk, hogy életre szóló élményünk legyen. Aztán egyre többet kaptunk a theologiai oktatás során, ami Istenről szóló beszéd, a színtiszta igazság. Imáinkban is, tetteinkben is gyakorolhatjuk a mások iránti legmélyebb szeretetet? Kimondottan arra vagyunk felszentelve, hogy osszuk megszerzett kincseinket!

Arimatheai Szent József tanitvány

Uram, más segítőm rajtad kívül nincsen.



2011.03.17. csütörtök



Ember ember mellett.



Elmélkedésünk alapgondolata: elkötelezettje vagyok Istennek, és nagyon szeretném megosztani lelki élményeimet, kapott kegyelmeimet embertestvéreimmel. Azokkal, akiknek az Úr – ki tudja, miért – annyi egyéni kegyelmet nem nyújtott. Különösen Jézus és Mária szeretetében próbálom bőségesen részesíteni az egyszerű, kemény munkában nyűvődő, de a Teremtő akaratát lelkesen vállalókat, és szeretném a kegyelmi élményeket tovább ajándékozni. Hiszen a földön élő ember a legbensőségesebb kapcsolatot Jézussal és Édesanyjával létesítheti, akik az emberi közösséggel olyan zseniálisan teremtettek közösséget. Jézus, aki által a teremtés minden mozzanata megvalósulhatott (Kol 1), az időben istenemberi kezével harminc éves koráig építőipari szerszámokat ragad meg és hajlékot meg berendezést, fabrikál honfitársainak. Ezzel megmutatta, hogy Isteni Személye fősége alatt milyen csodálatosan elfér minden: a végtelen nagy istenség, és a nagyon is pici emberség. Urunk Édesanyjával bensőségesen társalogva miért nem adhatnám át ezt az élményt azoknak, akik maguk főhivatású édesanyák, akik nem elegánsan öltözködve ülnek íróasztalokhoz, hanem szülnek, nevelnek, és alázattal mossák azok pelenkáit, akik majd netán az életben is sokra viszik. Ki a nagyobb? Mi, papok sem kapunk automatikusan misztikus élményeket. A képzésünk során az igazságból, mint Isten országának alapértékéből viszont az átlagnál jóval több jutott nekünk. Különösen vigyázott ránk a Szentlélek, hogy az Isten országának alapvető ismereteit elemistaként is úgy tanuljuk, hogy életre szóló élményünk legyen. Aztán egyre többet kaptunk a theologiai oktatás során, ami Istenről szóló beszéd, a színtiszta igazság. Imáinkban is, tetteinkben is gyakorolhatjuk a mások iránti legmélyebb szeretetet? Kimondottan arra vagyunk felszentelve, hogy osszuk megszerzett kincseinket!

Elmélkedés a Család évében LXVI.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
LXVI.



Ezernyolcszáz évvel Jézus Krisztus előtt.



József az ószövetségi választott nép tagja volt. Féltestvérei irigyelték tőle édesapjuk kitüntető szeretetét. Ezért szövetkeztek ellene, és kihasználták az első lehetőséget, ítéletet tartottak felette, és meg akarták ölni. Rúben, az elsőszülött testvér, apja családi főségének várományosa és Júda, aki a Megváltó közvetlenebb törzsi ősének volt akkor még teljesen ismeretlen jelöltje, védték testvérük életét. Amikor a kereskedők közel érkeztek hozzájuk, és Rúben nem volt jelen, Júda öccsük életét menteni szándékozva ajánlotta, hogy inkább adják el a kereskedőknek húsz ezüstért. Természetesen fogalma sem volt arról, hogy majd az ő törzséből születik a Megváltó, és arról sem, hogy az ő törzsének egyetlen apostoltagja lesz az a szörnyeteg, aki harminc ezüstért fogja eladni magát a világ Megváltóját. Most, Jákobot ő beszélte rá, hogy engedje elvinni József édes öccsét, Benjamint az újabb életmentő karavánútra, és ő, ha kell, helyette fogságot is vállal a hajthatatlan egyiptomi nagyúr mellett. Most pedig ott állnak a nagy ellenségnek vélt egyiptomi alkirály előtt, nem értve semmit az ezüstpohár ellopásából, most Júda könyörgőre fogja a dolgot és megvilágítja a hátteret: „a gyermek helyett – kéri-, hadd legyek én a rabszolgád, aki kezességet vállaltam apámnál ezekkel a szavakkal: Ha vissza nem hozom, bűnös legyek atyám előtt minden időre! Hadd maradjak tehát én, a te szolgád uram szolgálatában, a gyermek pedig hadd menjen fel testvéreivel…”(Ter 44,33) z a hősi vallomás volt az utolsó szó a perben. József belátta. hogy a testvérei megjavultak, de félnek az ő bosszújától. Ő azonban sírásra fakad, felfedi kilétét és rámutat, hogy Isten végtelen szeretete tervezte ki így, hogy neki kell rabszolgasorba kerülnie, szenvednie. Hogy mire bekövetkezik a bőség, fel tudjanak készülni a hét szűk év átvészelésére. Ő így fogja már fel a történteket: „Isten akarata küldött engem ide”.(45,7)

Elmélkedés a Család évében LXV.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
LXV.



Mint a megváltás előfénye József félelmetesen kemény volt. A testvérek összeomlottak a tárgyi bizonyíték súlya alatt. Akkor Júda szép sorjában elmesélte első hazaérkezésük történetét.Apjuk kijelentette, hogy Benjamintól semmiért meg nem válik. Az alkirály üzenete azonban igen komoly volt, ha nem viszik magukkal öccsüket, kémekként kezeli őket. Addig nem volt baj, amíg a búza kitartott. De beköszöntött az éhség, indulni kellett a gabonáért. Júda elmondta őszintén, hogy apját ő beszélte rá, engedje el Benjamint, mert nála nélkül elfogatja őket az a nagyúr, és kémkedés vádjával kivégezteti. Jákob még ingadozott, József története aggasztotta: „Tudjátok, hogy csak kettőt szült nekem ez a feleségem. Az egyik elment tőlem, és így szóltam: fenevad falta fel! És eddig nem került elő. Ha ezt is elviszitek, és valami éri az úton, ősz fejemet bánatával juttatjátok az alvilágba. Ha tehát én most elmegyek szolgádhoz, az apánkhoz, és hiányzik a fiú, - mivel az ő lelke ennek a lelkén csügg -, amikor meglátja, hogy nincs velünk, és ősz fejét bánatával juttatják szolgáid az alvilágba. A gyermek helyett hadd legyek én a rabszolgád, aki kezességet vállaltam apámnál ezekkel a szavakkal: Ha vissza nem hozom, bűnös legyek atyám előtt minden időre. Hadd maradjak tehát én a te szolgálatodban, a gyermek pedig hadd menjen fel testvéreivel. Úgysem tudnék visszatérni apámhoz e gyermek nélkül, hogy ne legyek tanúja a bajnak, amely alatt összeroskad az apám! József nem tudta tovább tartóztatni magát, noha sokan álltak körülötte. Felkiáltott: Menjen ki mindenki! Aztán hangos sírásra fakadt, úgy, hogy meghallották az egyiptomiak, és a fáraó egész háza és így szólt testvéreihez: Én vagyok József! Él-e még az atyám? Testvérei nagy félelmükben a rémülettől felelni sem tudtak. Ő azonban szelíden szólt hozzájuk: Gyertek ide hozzám!Ne féljetek és ne is szörnyülködjetek azon, hogy eladtatok engem ebbe az országba! Hiszen a ti megmentésetekre küldött engem Isten előttetek Egyiptomba. Két esztendeje ugyanis, hogy elkezdődött az éhség ezen a földön, és még öt olyan van hátra, amelyben sem szántani, sem aratni nem lehet. Ezért küldött tehát engem Isten, hogy megtartson a földön titeket”

Kölni Szent Heribert érsek

Ninive lakói megtértek a rossz útról.



2011.03.16. szerda



Egy új társadalom felé.



A mi korszakunk iszonyú viszonyokat teremtett azzal, hogy elhagyta Istent. Elveszítette az Atyát, árvaságának állandó tudata félelmetes érzés. A nagy a Testvért, aki odaadta magát minden emberért áldozatul, hogy visszaszerezze nekünk a földi békét, a szeretni tudást és ezzel a boldogság lehetőségét, kitagadta; visszautasítja tanítását, az igazság tárházát; az Eukarisztiában az istenemberi szeretet csodálatos lehetőségeit. A Szentlelket legtöbbször azonnal kiutasítja lelkéből a bérmálás után. Ember embernek farkasa lett. Nem akar ember lenni. Pedig mi szentháromságos tiszta szeretetre vagyunk teremtve, ez az egyetlen út jó. Sokan talán úgy gondolják, hogy a Szentháromság Személyei között is vannak különbözőségek, tehát az emberek között is lehetnek. Valóban lehetnek, de ezek az isteni Személyek közötti különbözőségek nem a konfliktusok gyökerei, mint az embereknél. Aki különböző, annak vannak lehetőségei valami mást ajándékozni. De emberi síkon sem vezethetnek oda a különbözőségek, hogy az felforgassa a rendet, mint a nők és férfiak átalakítása. Testvér, te a magad nemében akarj több lenni, nem más. Papok, figyeljetek!

Hofbauer Szent Kelemen redemptorista pap

Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!



2011.03.15. kedd



A Szentháromság mintájára.



A legegyszerűbb eszköz is akkor hasznos, ha arra a célra használjuk fel, amire tervezték és készítették. A bicska jó kenyeret szelni, faricskálni, de kár sziklahasogatásra használni. Tönkremegy. Fokozottan áll ez az elv az emberre. Az embert Isten a maga hasonlatosságára teremtette, tehát arra, hogy élete hasonló legyen a Szentháromság személyeinek belső életéhez. (Ter 1,26-27) Az isteni Személyek benső élete egymás tökéletes boldogítása. Ez abban fejeződik ki, hogy az Atya végtelen nagy isteni természetét maradéktalanul odaajándékozza öröktől fogva születő Fiának. Ezzel Őt végtelenül boldoggá teszi. De a Fiú is ugyanígy boldogító ajándékozásra érez ösztönzést, mert végtelenül szereti Atyját, és tudja, hogy az isteni természet neki is feltétlenül szükséges. És ezt a végtelen ajándékot immár ketten adják tovább az isteni akarat síkján származó Szentléleknek. Az embereknek, mint én magam is milliószor hangoztattam és írtam, ugyanez a feladatuk, ha boldogok akarnak lenni. Adniuk kell azt a jót a melléjük rendelteknek, amire nekik szükségük van a boldogságukhoz. Az egyszerű emberéletben az édesanya ennek a teljes odaadásnak a képviselője. A másik, a lélek síkján tevékenykedő hivatáskör képviselője a pap. Az ő feladata is a rábízottak boldogítása. A papok éljenek, boldogítsanak minden rászorulót „a Szentháromság mintájára”. Ez minálunk nyilván arra a mérhetetlen kegyelmi kincsre vonatkozik, amelyet a fölszentelés alkalmával Isten kezünkbe rejt. Az igazság hirdetése a gyermekek szintjétől kezdve a teológia mérhetetlen titkaiig mindent tudjon a pap, és közölni is tudjon, ebbe bele ne fáradjon. Aztán a szeretet, a kegyelemre szoruló igénye szerint bőven áradjon a papok tevékenysége révén. Kereszteljen, hogy az illető az Atya gyermeke, a Fiú testvére, a Szentlélek temploma legyen.A megszentelő kegyelmet elveszített bűnöst gyóntassa, oldozza fel, hogy többszörösen is boldognak érezhesse magát.Adja a Krisztust szívébe várónak a Megváltó teljességét a szentmisén, szentáldozásban.Eskessen, hogy a jegyesek lángoló szerelme önemésztő tűzként képesítse mindegyiket, hogy a napi áldozatokat meg ne tagadja, önmaga kiüresítéséig adni tudja a családjának még ebben a félrevezetett, elbolondított korban is. S közben neki is adassék a boldogság onnan felülről, hogy ne érezze magát kisemmizettnek, mert ezeket a kincseket osztja, maga ne legyen koldusa vagy tolvaja mások boldogságának.

Elmélkedés a Család évében LXIV.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
LXIV.

Az utolsó próba

József nagyon jó benyomásokat szerzett testvéreiről, de olyan nagy volt a csalódása amiért őt rabszolgának eladták, hogy teljes bizonyságot akart hűségükről. Ezért gondolta ki, hogy ártatlan öccsét keveri lopás gyanújába, hogy lássa, nem hagyják-e egymagára a vádemelés idején. Korán felébresztette háza felügyelőjét, amikor a testvéreit útra bocsátotta. Testvérei vidáman ügettek Kánaán felé. Sikeres volt végül is az útjuk. Tisztázták magukat az alkirály szigorú tekintete előtt. Benjamint sértetlenül viszik haza. Apjuk megnyugodhat. Lesz bőven ennivaló a megnőtt családnak, és ha elfogy, bizalommal jöhetnek megint vásárolni. Valamennyire elhagyták a várost, amikor utolérték őket József emberei.Zord képpel körülfogták a csapatot, és leszállították őket szamaraikról. Kemény hangon kezdte vádolni őket a ház felügyelője, úgy, ahogyan József kioktatta: „Miért fizettetek rosszal a jóért? Az a pohár, amelyet elloptatok, uram ivópohara, abból szokott jósolni. Nagyon nagy gonoszságot műveltetek”. (Ter 44,4-5) „Ők azt felelték: Miért mondja ezt a mi urunk, mintha szolgáid ekkora vétket követtek volna el? Azt a pénzt, amit zsákjaink szájában találtunk, Kánaán földjéről visszahoztuk neked: hogyan loptunk volna tehát aranyat vagy ezüstöt urad házából? Ha szolgáid közül bárkinél előkerül, amit keresel, az haljon meg, mi pedig rabszolgái leszünk urunknak! Ő azt mondta nekik: legyen, ahogy állítjátok! De ha bárkinél előkerül, az rabszolgám lesz, ti pedig sértetlenek maradtok. Erre mindegyik sietve lerakta zsákját a földre, és kinyitotta. Ő végigkutatta mindegyiket, a legnagyobbtól kezdve a legkisebbik, és Benjamin zsákjában megtalálta a poharat. Erre megszaggatták ruháikat, újra felrakodtak a szamarakra és visszatértek a városba” (7-13)

Szászországi Szent Matilda királyné

Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!



2011.03.14. hétfő



A Szentháromság mintájára.



A legegyszerűbb eszköz is akkor hasznos, ha arra a célra használjuk fel, amire tervezték és készítették. A bicska jó kenyeret szelni, faricskálni, de kár sziklahasogatásra használni. Tönkremegy. Fokozottan áll ez az elv az emberre. Az embert Isten a maga hasonlatosságára teremtette, tehát arra, hogy élete hasonló legyen a Szentháromság személyeinek belső életéhez. (Ter 1,26-27) Az isteni Személyek benső élete egymás tökéletes boldogítása. Ez abban fejeződik ki, hogy az Atya végtelen nagy isteni természetét maradéktalanul odaajándékozza öröktől fogva születő Fiának. Ezzel Őt végtelenül boldoggá teszi. De a Fiú is ugyanígy boldogító ajándékozásra érez ösztönzést, mert végtelenül szereti Atyját, és tudja, hogy az isteni természet neki is feltétlenül szükséges. És ezt a végtelen ajándékot immár ketten adják tovább az isteni akarat síkján származó Szentléleknek. Az embereknek, mint én magam is milliószor hangoztattam és írtam, ugyanez a feladatuk, ha boldogok akarnak lenni. Adniuk kell azt a jót a melléjük rendelteknek, amire nekik szükségük van a boldogságukhoz. Az egyszerű emberéletben az édesanya ennek a teljes odaadásnak a képviselője. A másik, a lélek síkján tevékenykedő hivatáskör képviselője a pap. Az ő feladata is a rábízottak boldogítása. A papok éljenek, boldogítsanak minden rászorulót „a Szentháromság mintájára”. Ez minálunk nyilván arra a mérhetetlen kegyelmi kincsre vonatkozik, amelyet a fölszentelés alkalmával Isten kezünkbe rejt. Az igazság hirdetése a gyermekek szintjétől kezdve a teológia mérhetetlen titkaiig mindent tudjon a pap, és közölni is tudjon, ebbe bele ne fáradjon. Aztán a szeretet, a kegyelemre szoruló igénye szerint bőven áradjon a papok tevékenysége révén. Kereszteljen, hogy az illető az Atya gyermeke, a Fiú testvére, a Szentlélek temploma legyen. A megszentelő kegyelmet elveszített bűnöst gyóntassa, oldozza fel, hogy többszörösen is boldognak érezhesse magát. Adja a Krisztust szívébe várónak a Megváltó teljességét a szentmisén, szentáldozásban. Eskessen, hogy a jegyesek lángoló szerelme önemésztő tűzként képesítse mindegyiket, hogy a napi áldozatokat meg ne tagadja, önmaga kiüresítéséig adni tudja a családjának még ebben a félrevezetett, elbolondított korban is. S közben neki is adassék a boldogság onnan felülről, hogy ne érezze magát kisemmizettnek, mert ezeket a kincseket osztja, maga ne legyen koldusa vagy tolvaja mások boldogságának. Gyémántmisés pap mondta az oltártól az egyik orosz herceg vallomását, akit pajzán hölgyek női bájak titkos élvezetéről faggattak: „Én másként voltam boldog”.

Elmélkedés a Család évében LXIII.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
LXIII.



A testvériség nagy próbája.



József engedélyezte az újabb vásárlást, mert örült annak, hogy Benjamint épségen láthatta. Saját házában főzetett ünnepi ebédet testvéreinek. Amikor József is megérkezett házába, mosdáshoz vizet hozatott. Majd érdeklődött apjuk felől. Aztán meglátta Benjamint:Ez a ti legkisebb öcsétek, akiről beszéltetek nekem? Azután pedig azt mondta: Fiam, Isten legyen kegyes irántad! Aztán elsietett, mert megindult a szíve az öccse miatt, és kicsordultak a könnyei. Bement tehát a belső szobába és sírt. Aztán megmosta az arcát, erőt vett magán, ismét kijött, és így szólt: Adjátok fel az étkeket! Miután feltálaltak, külön Józsefnek, külön a testvéreinek, és külön az egyiptomiaknak, akik ott ettek -- az egyiptomiaknak ugyanis nem szabad a héberekkel együtt enniük, ők az ilyen lakomát tisztátalannak tartják--, leültették őket előtte: az elsőszülöttet rangja szerint, és a legfiatalabbikat is a maga kora szerint. Ezen ők nagyon elcsodálkoztak. Mindegyikük elvette a részét, amelyet tőle kapotté- Benjaminnak akkora rész jutott, hogy ötször nagyobb volt, mint a többieké. Aztán ittak, és megrészegedtek vele együtt. József azután megparancsolta háza felügyelőjének: Töltsd meg gabonával zsákjaikat, amennyi csak fér beléjük, s tedd mindegyikük pénzét a zsákja szájába. A legfiatalabbnak a zsákja szájába pedig tedd bele az ezüstpoharamat, és azt a pénzt, amelyet a gabonáért adott! Úgy is történt”.(43,29-44,2)

Elmélkedés a Család évében LXII.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
LXII.



Az édes testvér.



Mint tudjuk, Józseffel együtt tizenkét fia volt Izraelnek, de négy anyától születtek, tehát féltestvérek voltak. Mivel abban a korban az apa azonossága számított, ez a család benső rangsorán nem változtatott, ki az édesanya, csak a születések dátuma volt a fontos. Az élelmezés, munkaelosztás testvériesen történt. Egymás között azonban számon tartották, ki kinek a fia: „József tizenkét esztendős korában, még, mint ifjú, a nyájat legeltette testvéreivel. Bilhának és Zilpának, apja feleségeinek fiai mellett volt”.(Ter 37,2) József édesanyja, Ráchel, Benjamin születése után meghalt (35,19) Érthető, hogy édesapjához és kisöccséhez különösen ragaszkodott. Hasonló megfontolásból Jákob nem engedte el gabonaszerző útra legkisebb fiát, Benjamint. Nem felejtette el, hogy József is úgy tűnt el, hogy a testvéreit ment meglátogatni a nagy legelőre. József viszont azért ragaszkodott ahhoz, hogy a legközelebbi vásárlásra hozzák el Benjamint, mert nagyon vágyott őt látni, és azt is látni akarta, hogy vele is úgy bánnak-e szorult helyzetben, mint Józseffel tették egykor.Izrael sokáig ellenállt Benjamin útjának. Amikor már mind egy szemig felélték a vásárolt gabonát, „akkor Júda így szólt apjához, Izraelhez: Engedd el velem a gyermeket, hadd menjünk, hogy életben maradhassunk, és meg ne haljunk, mi és a gyermekeink! Felelek én a gyermekért: az én kezemből kérd őt számon. Ha vissza nem hozom, és vissza nem adom neked, bűnös legyek előtted minden időre. Ha ez a huzavona közbe nem jön, már kétszer is visszajöttünk volna”. (43,8-10) Ekkor Jákob beleegyezett, hogy induljanak. Bele tetette a zsákokba az előző úton visszakapott pénzt az újabb mennyiség árával együtt. Tetetett a pénz mellé a szálláshelyük gyümölcseiből bő ajándékot. „Én magam meg itt maradok,sóhajtotta árván, gyermek nélkül”(14)

Nagyböjt első vasárnapja

Ha esztek a fáról, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten.



2011.03.13. vasárnap



A közösség otthona és iskolája.



II. János Pál pápa kapta a küldetést, hogy fejezze be pápaként a második keresztény évezredet, majd indítsa útjára a harmadikat. Küldetése nem volt könnyű. A világot alaposan szétszedte a 2. világháború, szembeállásokat hagyott maga után. Hazánkat eladták a nyugati hatalmak az istentelen kommunizmus legnagyobb képviselőjének, hogy csináljon velünk, amit akar. Lengyelország, a pápa szülőhazája is ennek a hatalomnak az ölében volt. Ismerte a nyers tényeket. „Oszd meg és parancsolj” Hazánk belső megosztása kétségbeejtő volt. Szembefordították gonoszul a magyart a honfitársával. A családtagok nem egyszer testvérük árulója lett. Emellett nálunk amúgy is megosztott volt az egyház: a protestantizmus óta szemben álltak a szétszakadt közösségek. A világszerte ismert és tisztelt pápa rengeteget tett azért, hogy közelebb hozza egymáshoz a nemzeteket. A különféle világvallások vezetőit kétszer is meghívta Assisibe együtt imádkozni a világ békéjéért. Viszont a globális világ szörnyeteg farkasai egyre jobban összeugrasztották a népeket, a vallástalanságot terjesztették, a népek szociális kötődését és törődését leépítették, különösen itt nálunk, Magyarországon. Érthető a nagy pápa aggódása. Ezért ajánlja orvosságnak azt, hogy az Egyházat a közösség otthonává és iskolájává kell tenni. Ennek is a miséző oltár lehet egyetlen eredményes központja. A bűntől megmart, a gyűlölettől lihegő népek, sőt a népeket alkotó kisebb közösségek, a családok ott kell, álljanak az oltár körül egymás mellett, hagyják, hogy az önmagát értünk mindnyájunkért feláldozó Jézus Krisztus árassza szívünkbe örök szeretetét. ”Amikor eláradt a bűn, túláradt a kegyelem Jézus Krisztusban” (Róm 5,20), a Golgota áldozatának jelenvalóvá tételében. Fogadjunk szót!