Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
LXIV.
Az utolsó próba
József nagyon jó benyomásokat szerzett testvéreiről, de olyan nagy volt a csalódása amiért őt rabszolgának eladták, hogy teljes bizonyságot akart hűségükről. Ezért gondolta ki, hogy ártatlan öccsét keveri lopás gyanújába, hogy lássa, nem hagyják-e egymagára a vádemelés idején. Korán felébresztette háza felügyelőjét, amikor a testvéreit útra bocsátotta. Testvérei vidáman ügettek Kánaán felé. Sikeres volt végül is az útjuk. Tisztázták magukat az alkirály szigorú tekintete előtt. Benjamint sértetlenül viszik haza. Apjuk megnyugodhat. Lesz bőven ennivaló a megnőtt családnak, és ha elfogy, bizalommal jöhetnek megint vásárolni. Valamennyire elhagyták a várost, amikor utolérték őket József emberei.Zord képpel körülfogták a csapatot, és leszállították őket szamaraikról. Kemény hangon kezdte vádolni őket a ház felügyelője, úgy, ahogyan József kioktatta: „Miért fizettetek rosszal a jóért? Az a pohár, amelyet elloptatok, uram ivópohara, abból szokott jósolni. Nagyon nagy gonoszságot műveltetek”. (Ter 44,4-5) „Ők azt felelték: Miért mondja ezt a mi urunk, mintha szolgáid ekkora vétket követtek volna el? Azt a pénzt, amit zsákjaink szájában találtunk, Kánaán földjéről visszahoztuk neked: hogyan loptunk volna tehát aranyat vagy ezüstöt urad házából? Ha szolgáid közül bárkinél előkerül, amit keresel, az haljon meg, mi pedig rabszolgái leszünk urunknak! Ő azt mondta nekik: legyen, ahogy állítjátok! De ha bárkinél előkerül, az rabszolgám lesz, ti pedig sértetlenek maradtok. Erre mindegyik sietve lerakta zsákját a földre, és kinyitotta. Ő végigkutatta mindegyiket, a legnagyobbtól kezdve a legkisebbik, és Benjamin zsákjában megtalálta a poharat. Erre megszaggatták ruháikat, újra felrakodtak a szamarakra és visszatértek a városba” (7-13)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése