Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!
2011.03.15. kedd
A Szentháromság mintájára.
A legegyszerűbb eszköz is akkor hasznos, ha arra a célra használjuk fel, amire tervezték és készítették. A bicska jó kenyeret szelni, faricskálni, de kár sziklahasogatásra használni. Tönkremegy. Fokozottan áll ez az elv az emberre. Az embert Isten a maga hasonlatosságára teremtette, tehát arra, hogy élete hasonló legyen a Szentháromság személyeinek belső életéhez. (Ter 1,26-27) Az isteni Személyek benső élete egymás tökéletes boldogítása. Ez abban fejeződik ki, hogy az Atya végtelen nagy isteni természetét maradéktalanul odaajándékozza öröktől fogva születő Fiának. Ezzel Őt végtelenül boldoggá teszi. De a Fiú is ugyanígy boldogító ajándékozásra érez ösztönzést, mert végtelenül szereti Atyját, és tudja, hogy az isteni természet neki is feltétlenül szükséges. És ezt a végtelen ajándékot immár ketten adják tovább az isteni akarat síkján származó Szentléleknek. Az embereknek, mint én magam is milliószor hangoztattam és írtam, ugyanez a feladatuk, ha boldogok akarnak lenni. Adniuk kell azt a jót a melléjük rendelteknek, amire nekik szükségük van a boldogságukhoz. Az egyszerű emberéletben az édesanya ennek a teljes odaadásnak a képviselője. A másik, a lélek síkján tevékenykedő hivatáskör képviselője a pap. Az ő feladata is a rábízottak boldogítása. A papok éljenek, boldogítsanak minden rászorulót „a Szentháromság mintájára”. Ez minálunk nyilván arra a mérhetetlen kegyelmi kincsre vonatkozik, amelyet a fölszentelés alkalmával Isten kezünkbe rejt. Az igazság hirdetése a gyermekek szintjétől kezdve a teológia mérhetetlen titkaiig mindent tudjon a pap, és közölni is tudjon, ebbe bele ne fáradjon. Aztán a szeretet, a kegyelemre szoruló igénye szerint bőven áradjon a papok tevékenysége révén. Kereszteljen, hogy az illető az Atya gyermeke, a Fiú testvére, a Szentlélek temploma legyen.A megszentelő kegyelmet elveszített bűnöst gyóntassa, oldozza fel, hogy többszörösen is boldognak érezhesse magát.Adja a Krisztust szívébe várónak a Megváltó teljességét a szentmisén, szentáldozásban.Eskessen, hogy a jegyesek lángoló szerelme önemésztő tűzként képesítse mindegyiket, hogy a napi áldozatokat meg ne tagadja, önmaga kiüresítéséig adni tudja a családjának még ebben a félrevezetett, elbolondított korban is. S közben neki is adassék a boldogság onnan felülről, hogy ne érezze magát kisemmizettnek, mert ezeket a kincseket osztja, maga ne legyen koldusa vagy tolvaja mások boldogságának.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése