Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
LXII.
Az édes testvér.
Mint tudjuk, Józseffel együtt tizenkét fia volt Izraelnek, de négy anyától születtek, tehát féltestvérek voltak. Mivel abban a korban az apa azonossága számított, ez a család benső rangsorán nem változtatott, ki az édesanya, csak a születések dátuma volt a fontos. Az élelmezés, munkaelosztás testvériesen történt. Egymás között azonban számon tartották, ki kinek a fia: „József tizenkét esztendős korában, még, mint ifjú, a nyájat legeltette testvéreivel. Bilhának és Zilpának, apja feleségeinek fiai mellett volt”.(Ter 37,2) József édesanyja, Ráchel, Benjamin születése után meghalt (35,19) Érthető, hogy édesapjához és kisöccséhez különösen ragaszkodott. Hasonló megfontolásból Jákob nem engedte el gabonaszerző útra legkisebb fiát, Benjamint. Nem felejtette el, hogy József is úgy tűnt el, hogy a testvéreit ment meglátogatni a nagy legelőre. József viszont azért ragaszkodott ahhoz, hogy a legközelebbi vásárlásra hozzák el Benjamint, mert nagyon vágyott őt látni, és azt is látni akarta, hogy vele is úgy bánnak-e szorult helyzetben, mint Józseffel tették egykor.Izrael sokáig ellenállt Benjamin útjának. Amikor már mind egy szemig felélték a vásárolt gabonát, „akkor Júda így szólt apjához, Izraelhez: Engedd el velem a gyermeket, hadd menjünk, hogy életben maradhassunk, és meg ne haljunk, mi és a gyermekeink! Felelek én a gyermekért: az én kezemből kérd őt számon. Ha vissza nem hozom, és vissza nem adom neked, bűnös legyek előtted minden időre. Ha ez a huzavona közbe nem jön, már kétszer is visszajöttünk volna”. (43,8-10) Ekkor Jákob beleegyezett, hogy induljanak. Bele tetette a zsákokba az előző úton visszakapott pénzt az újabb mennyiség árával együtt. Tetetett a pénz mellé a szálláshelyük gyümölcseiből bő ajándékot. „Én magam meg itt maradok,sóhajtotta árván, gyermek nélkül”(14)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése