Efezusi Szent Trofimusz

Szent Trofimusz

vértanú. 

†~70.

Ephesusből való megtért keresztény volt. Szent Pál útitársa volt utolsó jeruzsálemi útján (ApCsel 20, 5; ApCsel 21, 29). Rómában szenvedett vértanúságot.

A szegénységet választotta – Helder Camara érseket az emberi jogok patrónusának nyilvánították

Helder Camara, a brazíliai Olinda-Recifei Főegyházmegye érseke a szegényeknek és a katonai rezsim által üldözötteknek szentelte az életét, megtestesítve az evangélium szavait: „Sajnálom a népet. Már harmadnapja kitartanak velem, és nincs mit enniük” (Mk 8,2).

„Isten embere, mély spiritualitással, amelyet olvasni lehetett a szemeiben” – fogalmazott Geraldo Maia, a római Brazil Kollégium rektora, megemlékezve Helder Camara érsekről, akit december 27-én nyilvánított az emberi jogok brazil patrónusává a képviselőház kulturális bizottsága.

A „szegények püspökeként” ismert Camara érsek Krisztust látta a szegényekben. Tüske volt a katonai rezsim szemében, amely 1965 és 1985 között meghatározta Brazília történelmét. Tizenhat éven keresztül megtiltották számára, hogy a médiában nyilatkozzon, bojkottálták, sok munkatársát meggyilkolták, de nem tudták megakadályozni az emberi jogok védelmében végzett tevékenységét. Az Olinda-Recifei Főegyházmegye érseke a szegénysége választotta; az érseki palotát a szegényeknek adományozta. A hetvenes években elítélte a politikai disszidensekkel szemben alkalmazott rendszeres kínzást, szembeszállt a földbirtokosok által érvényesített kizsákmányolással, elnyomással. A vádra, hogy „vörös püspöknek” nevezték, így válaszolt: „Amikor enni adok egy szegénynek, mindenki azt mondja, szent vagyok. De amikor azt kérdezem, hogy a szegényeknek miért nincs ennivalójuk, akkor mindenki kommunistának nevez.”

A Geraldo Maia által „prófétai és igaz pásztornak” nevezett brazil érsek boldoggáavatási eljárásának egyházmegyei szakasza 2015-ben nyílt meg, amelyhez beleegyezését adta Ferenc pápa.

Karácsony nyolcadsának 5. napja

Karácsony nyolcadának 5. napja

Az éjszakai nyugodalomra készülve adja ajkunkra az Egyház zsolozsmája Simeon énekét, melyben mi is estéről estére elmondhatjuk, hogy „látta szemem üdvösségedet”: az elmélkedés idejében, a szívbéli fohászkodás pillanataiban, a szentségimádás vagy a szentáldozás csendes perceiben láttuk Jézust, aki Isten láthatatlan, felfoghatatlan mélységének, benső életének felszínre bukkanása, fényes ragyogása. Ő az, akinek fénye beragyogja életünket, emberi kapcsolatainkat is. Hiszen, ahogy a mai Szentleckében olvassuk, emberi kapcsolataink és Jézussal, a világ Világosságával való kapcsolatunk mélységesen összetartozik: „Aki gyűlöli testvérét, az sötétségben él. Aki szereti testvérét, az világosságban él.”

Hogy egy barátság vagy szerelem mennyiben alapul a krisztusi szereteten, az mindenekelőtt abban mutatkozik meg, hogy a két ember között mennyire ragyog fel Jézus, aki a mi világosságunk és dicsőségünk, örök életünk, mennyei boldogságunk. Jól mutatja ezt a mai nap vértanú szentjének, Becket Szent Tamásnak az esete, aki királya, II. Henrik bizalmas jó barátja volt mindaddig, míg az – nyilvánvalóan politikai céljai elérése érdekében – ki nem nevezte canterburyi érsekké. Ekkor nyilvánvalóvá vált, hogy ez a barátság összeegyeztethetetlen a Krisztussal való barátsággal, mert a király Tamáson keresztül nyomást akart gyakorolni az Egyházra, Tamás viszont nem volt hajlandó ebben közreműködni, inkább vérét áldozta Krisztusért és az ő Egyházáért.

Urunk, Simeon hálaénekéhez kapcsolódva köszönjük meg Neked, hogy Fiadban, Jézus Krisztusban világosságot gyújtottál nekünk a reménytelenség sötét éjszakájában. Add, hogy az ő fényessége megvilágítsa és megtisztítsa kapcsolatainkat, s emberi barátságainkat az ő barátságának fénykörébe vonja. Engedd, hogy mikor esténként nyugovóra térünk, a vele való találkozásból fakadó békességben bízzuk Rád magunkat, s egykor halálunk is békességes elalvás legyen, mely után az örök Hajnal ragyogására ébredünk.

 

BOLDOG CAGNOLI* GELLÉRT

BOLDOG CAGNOLI* GELLÉRT 

(1267-1342)

A Pó felső folyásánál Valenza nevű helységben született a Cagnoli nemesi családból. Apját korán elveszítette, majd 14 éven át megható szeretettel gondozta beteg édesanyját. Annak halála után a rokonok gondoskodtak neki megfelelő menyasszonyról, s mindenképpen rá akarták venni a nősülésre. Ő azonban a szüzesség evangéliumi tanácsának útját választotta, ezért zarándokútra indult. Mezítláb elment Rómába, szabad ég alatt vagy zarándokszálláson aludt. A tisztelet elől, mely iránta kezdett megnyilvánulni, elmenekült: egy ideig Nápoly közelében ütött tanyát s a leprásokat gondozta. Innen is tovább ment, Szicíliába. Ezidotájt (1317-ben) történt Anjou* Szent Lajos püspök szentté avatása. A szicíliai király, Róbert pedig az ő testvére volt. Érthető tehát az ő tiszteletének fellendülése. Gellért is Lajos püspök példájára jelentkezett felvételre a ferenceseknél. Fel is vették portásnak a palermoi kolostorba. Az éjszakai órák nagy részét a Szent Lajos kápolnában töltötte, az imazsámolyon aludt néhány órát. A szent tiszteletét másoknak is ajánlotta, pl. gyermektelen szülőknek felajánlotta, hogy kieszközli a szentnél a gyermekáldást, feltéve, hogy a születendő fiúgyermeket Lajos névre keresztelik. Amikor szakácsnak osztották be, megtörtént, hogy annyira elmerült az imádságba, hogy megfeledkezett az ebédkészítésről, de helyette angyalok elkészítettek mindent. Ez a fajta csoda több szakácstestvérrel is megtörtént a Ferenc-rendben, pl. Hortai Szalvátorral (1520-67). Gondja volt a szegényekre, betegekre is, csodatételekkel is segített rajtuk. Miután a Szent Szűz tudtára adta halála óráját, 1342. dec. 28-án 75 éves korában hunyt el. X. Szent Piusz avatta boldoggá.
„A szentek sorstársaink,... Krisztusnak tökéletesebb képmásai, ezért Isten az o életükben feltűnően nyilvánítja ki jelenlétét és arcát az embereknek. Bennük ő szól hozzánk és ad jelet nekünk országáról, amely felé erős vonzást érzünk, ha látjuk, mennyi tanú vesz körül minket és mind az evangélium igazát hirdeti.” (Zsinati tanítás az Egyházról, 7. fej.)

Imádság:

Istenünk, te Boldog Gellértet a szentek tisztelete terjesztésére s ezáltal az életszentség
elérésére segítetted; add, hogy példájára mi is a szentek tiszteletéből
lelki gyarapodást s a szent életre buzdítást nyerjünk. Krisztus, a mi Urunk által.