BOLDOG CAGNOLI* GELLÉRT
(1267-1342)
A
Pó felső folyásánál Valenza nevű helységben született a Cagnoli nemesi
családból. Apját korán elveszítette, majd 14 éven át megható szeretettel
gondozta beteg édesanyját. Annak halála után a rokonok gondoskodtak neki
megfelelő menyasszonyról, s mindenképpen rá akarták venni a nősülésre. Ő
azonban a szüzesség evangéliumi tanácsának útját választotta, ezért
zarándokútra indult. Mezítláb elment Rómába, szabad ég alatt vagy
zarándokszálláson aludt. A tisztelet elől, mely iránta kezdett megnyilvánulni,
elmenekült: egy ideig Nápoly közelében ütött tanyát s a leprásokat gondozta.
Innen is tovább ment, Szicíliába. Ezidotájt (1317-ben) történt Anjou* Szent
Lajos püspök szentté avatása. A szicíliai király, Róbert pedig az ő testvére
volt. Érthető tehát az ő tiszteletének fellendülése. Gellért is Lajos püspök
példájára jelentkezett felvételre a ferenceseknél. Fel is vették portásnak a
palermoi kolostorba. Az éjszakai órák nagy részét a Szent Lajos kápolnában
töltötte, az imazsámolyon aludt néhány órát. A szent tiszteletét másoknak is
ajánlotta, pl. gyermektelen szülőknek felajánlotta, hogy kieszközli a szentnél
a gyermekáldást, feltéve, hogy a születendő fiúgyermeket Lajos névre
keresztelik. Amikor szakácsnak osztották be, megtörtént, hogy annyira elmerült
az imádságba, hogy megfeledkezett az ebédkészítésről, de helyette angyalok
elkészítettek mindent. Ez a fajta csoda több szakácstestvérrel is megtörtént a
Ferenc-rendben, pl. Hortai Szalvátorral (1520-67). Gondja volt a szegényekre,
betegekre is, csodatételekkel is segített rajtuk. Miután a Szent Szűz tudtára
adta halála óráját, 1342. dec. 28-án 75 éves korában hunyt el. X. Szent Piusz
avatta boldoggá.
„A szentek sorstársaink,... Krisztusnak tökéletesebb képmásai, ezért Isten az o életükben feltűnően nyilvánítja ki jelenlétét és arcát az embereknek. Bennük ő szól hozzánk és ad jelet nekünk országáról, amely felé erős vonzást érzünk, ha látjuk, mennyi tanú vesz körül minket és mind az evangélium igazát hirdeti.” (Zsinati tanítás az Egyházról, 7. fej.)
„A szentek sorstársaink,... Krisztusnak tökéletesebb képmásai, ezért Isten az o életükben feltűnően nyilvánítja ki jelenlétét és arcát az embereknek. Bennük ő szól hozzánk és ad jelet nekünk országáról, amely felé erős vonzást érzünk, ha látjuk, mennyi tanú vesz körül minket és mind az evangélium igazát hirdeti.” (Zsinati tanítás az Egyházról, 7. fej.)
Imádság:
elérésére segítetted; add, hogy példájára mi is a szentek tiszteletéből
lelki gyarapodást s a szent életre buzdítást nyerjünk. Krisztus, a mi Urunk által.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése