Karácsony nyolcadának negyedik napja
A
mai nap Evangéliuma első hallásra rémtörténetként hangzik; tudósítás egy
tömegmészárlásról, amelynek áldozatai csecsemők és járni, beszélni sem tudó
gyermekek. Hol itt az örömhír? Alig lépett be Isten a történelembe, máris
érzelmi és politikai zavar keletkezik, mert az érvényben lévő és magát
örökkévalónak tartó rendet már puszta létével megkérdőjelezi. (Ahogy ezt teszi
minden új élet nem várt érkezése.) És ebben a zavarban, konfliktusban – mint a
világ minden igazi konfliktusában – az ártatlanok bűnhődnek. Ilyen a bűn
mechanizmusa Káintól és Ábeltől kezdve mind a mai napig.
A
meggyilkolt Aprószentek a karácsonyi érem másik oldala. A betlehemi gyermekgyilkosság
tehát valójában Krisztus-gyilkosság volt: nem azok az öntudatra még nem is
jutott kisdedek, azok a tipegő gyermekek voltak halálra ítélve (az ő esetük
csak drámai tévedés), hanem maga Isten, aki emberré lett. A Betlehemben megölt
kicsinyek viszont elnyerték az örök életet, jóllehet nem is ismerték Krisztust,
aki helyett meghaltak. Az Egyház hite tévedhetetlenül szentként tiszteli és
Aprószenteknek nevezi őket, nem azért, mert ártatlanok voltak, hanem mert az
Atyaisten Krisztust, az ő emberré lett egyszülött Fiát szereti bennük, aki
ezúttal megmenekült, hogy majd szabadon áldozhassa fel életét az egész világ
üdvösségéért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése