Elmélkedés a Család évében LV.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
LV.



József mások bűnéért szenved.



„Az Úr azonban Józseffel volt. Megkönyörült rajta és kedvessé tette őt a főfoglár szemében, úgyhogy az József kezére bízta az összes foglyot, akiket a börtönben tartottak, s mindent, amit kellett, ő intézett. Nem is volt a főfoglárnak semmi gondja, sem amit rábízott, mert az Úr vele volt, és sikerre vitte minden cselekedetét”. (Ter 39,21-23) Ebben a börtönben őrizték a fáraó udvarának kegyvesztettjeit is. Így került oda a fáraó két eunuchja: a király pohárnoka és sütőmestere. Valamiért büntették őket, de nem emeltek ellenük vádat.József naponta találkozott velük és kedves volt hozzájuk. Egyik reggel szomorúnak találta mindkettőjüket. Mindketten álmodtak, de féltek, mert értelmét nem tudták megfejteni. József erre azt mondta nekik: „Nem Istené az álomfejtés? Mondjátok csak el nekem, mit láttatok! Elsőnek a főpohárnok beszélte el álmát. Azt láttam, hogy egy szőlőtő volt előttem, amelyen három vessző volt. Lassanként kihajtott, aztán elvirágzott és fürtöket érlelt. Nekem pedig a kezemben volt a fáraó pohara. Fogtam a fürtöket, belefacsartam a pohárba, amelyet tartottam, és odanyújtottam a poharat a fáraónak. József azt felelte: Az álom megfejtése ez: a három szőlővessző még három nap; azután fölemeli fejedet a fáraó, és visszahelyez előbbi hivatalodba, hogy adogasd neki a poharat, tiszted szerint, amint azelőtt szoktad. De eszedbe jussak ám, ha jól megy majd sorod és cselekedj irgalmasságot velem! Beszéld rá a fáraót, hogy vitessen ki ebből a tömlöcből, mert úgy loptak el engem a héberek földjéről, és itt is ártatlanul vetettek ebbe a verembe”. (Ter 40,8-15) A fősütőmester is elmondta álmát: három kosarat vitt a fején, bennük volt a király ennivalója. Madarak szálltak rá és mindent megettek. József megfejtette: Még három nap, kivisznek innen, felakasztanak, és a madarak leeszik rólad húsodat. Három nap múlva minden beteljesedett. (40,16-22) a főpohárnok viszont hűtlenül elfeledte Józsefet.

Szent Kieran hitvalló püspök

Ifjúkoromtól kértem a bölcsességet: szívem örömét lelte benne.



2011.03.05. szombat



A pásztor és a béres.



Csak Jézusnak vannak hívei. Mi, az bárányait őrizzük, pasztoráljuk. Természetesen fokozott ez a felelősség, mert az ember a sajátjával belátása szerint bánhat, de a másét, a felelősséggel elvállalt krisztusi nyájért olyan felelősségünk van, amit Isten Fia ruházott ránk, mi elfogadtuk, hivatásunk lett, és életünk végén helytállásunk szerint jutalmaz vagy büntet az igazi Pásztor. Isten már az Ószövetségben is jelölt ki népe javára pásztorokat. Azok ellen, akik nem megfelelően látták el küldetésüket, a babiloni fogságban raboskodó Ezekiel prófétának mondja el súlyos kifogásait. „Így szól az Úr Isten: Jaj Izrael pásztorainak, akik önmagukat legeltették! Vajon a pásztoroknak nem a nyájat kell-e legeltetniük? A tejet megettétek, a gyapjúval ruházkodtatok, és a hízott állatot leöltétek, de nyájamat nem legeltettétek. A gyengét nem erősítettétek, és a beteget nem gyógyítottátok, a sebesültet nem kötöztétek be, az eltévedtet nem hoztátok vissza és az elveszettet nem kerestétek, hanem keménységgel és erőszakkal uralkodtatok rajtuk. Életemre mondom, én, az Úr Isten: Íme, én magam fordulok a pásztorok ellen; kezükből követelem nyájamat, és végzek velük, hogy ne legeltessék tovább a nyájat és a pásztorok ne legeltessék többé önmagukat”. (Ez 34,2-4.8.10) Jézus is ezért hangoztatja: „Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért. A béres azonban, aki nem pásztor, akinek a juhok nem tulajdonai, amikor látja, hogy jön a farkas, elhagyja a juhokat és elfut, a farkas pedig elragadja és szétszéleszti azokat-, mert béres, és nem törődik a juhokkal. Más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Azokat is vezetnem kell. Hallgatni fognak szavamra, és egy akol lesz és egy pásztor”.(Jn 10,11-13.16) a jó pásztor Jézus nagyon magas ideál. Nekünk, papoknak, össze kell szednünk minden erőnket, hogy jó munkatársai legyünk. A juhok pedig jól imádkozzanak!

Szent Kázmér hitvalló

Dicsérjük a jámbor férfiakat, kiknek kegyessége nem ért véget.



2011.03.04. péntek



Egyetlen presbitérium.



Isten az embert közösségi lénynek teremtette. A társadalmat kicsi közösségek sokasága, a rengeteg család, rokonság, nemzetség, nemzet alkotja. Jézus Krisztus is családba, nemzetbe született bele. Jelezte ezzel, hogy valóban mindent helyre akart hozni, amit Isten szépnek, jónak, boldogítónak teremtett, csak emberi gyengeség vagy gonoszság rontott el, esetleg tett tönkre. Amikor elkezdte nyilvános működését, tanítványokat hívott meg és gyűjtött maga mellé. Mindenkit személy szerint szólított meg, de egy kollégiumot alkottak főtanítványai, az apostolok, köréjük válogatott hetvenkét kisebb tanítványt. A hűtlen áruló, Júdás helyére ezek közül választottak egyet. Sault a damaszkuszi találkozás után egy ott élő kisebb tanítványnak kellett felkeresnie, megkeresztelnie és a közösségbe befogadnia. Ezt azzal jelezte, hogy „Saul testvérnek” szólította őt, akitől néhány órája még reszketve élt.(ApCsel 9,10-18) Mint ebből a példából is kitűnik, az egyházi közösség hierarchikus, tagozódott, felszentelt vezetőkből és megkeresztelt hívekből áll. A felszentelt és vezetéssel megbízottakat klerikusoknak, a vezetetteket laikusoknak nevezzük. A papság teljes hatalmát és küldetését a püspökök kapták meg. A papi rendkövetkező csoportja a papoké. A püspökök egy-egy egyházmegyét vezetnek, irányítanak. Ők nevezik ki a plébániák vezetőit, a plébánosokat, és az ő segítőiket, a hellyel-közzel még fellelhető káplánokat. Eme presbitérium is közösséget alkot. Jogaik és kötelességeik az Egyház törvénykönyvében vannak rögzítve, no meg egyházmegyéjük törvényeiben. De igazi összetartó erejük a szeretet. A plébánosok rendszerint egyedül élnek. Ritkán adódik arra lehetőség, hogy szomszédok közös házban és háztartásban éljenek. Ezért veszélyes az elmagányosodás. Igen fontos, hogy sűrűen találkozzanak szomszédjaikkal, évfolyamtársaikkal, keressék egymás társaságát, tartsák meg a névnapokat, papi évfordulókat. Törődjenek egymással!

Elmélkedés a Család évében LIV.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
LIV.



A szenvedő József.



Józsefet Egyiptomban adták el a rabszolgapiacon a fáraó udvari tisztjének, Putifárnak. Ő felismerte József természetes tehetségeit, és azt is, hogy istenáldotta ember. Ezért Putifár rábízta minden vagyonát.Nem kellett mezei munkára mennie, a palotában lakott, onnan irányította ura egész vagyonát, amelyet állandó áldással gyarapított az Úr. Egy idő múlva azonban minden megváltozott. Putifár felesége szemet vetett Józsefre, aki nagyon csinos férfi lett, Putifár pedig tisztségénél fogva eunuch volt l a fáraó udvari rendje szerint. Az asszony csábítását visszautasította József. Ezzel azonban kihívta maga ellen a sértett hiúság bosszúját. Egy alkalommal József ügyet intézni ment be a házba. Ura felesége megragadta a köpenyét, és kérte: „Feküdj le velem!” (39,12) Mivel pedig ezt József nem akarta, hanem köntösét az asszony markában hagyva elmenekült, benne azonnal megszületett a bosszúállás terve. Kiabálva összecsődítette a többi szolgát. Megmutatta nekik a kezében lévő köpenyt, és vádolta Józsefet azzal, amit ő szeretett volna elkövetni. „Amikor a gazda meghallotta felesége szavát, nagyon megharagudott. Börtönbe vettette Józsefet, abba, amelyikben a király foglyait őrizték. Ott maradt tehát bezárva. Nem vádolták, nem tárgyalták az ügyét. Csak a jó Isten törődött vele.

Elmélkedés a Család évében LIII.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
LIII.



Jákob hosszú gyásza.



A vándorkereskedők húsz ezüstöt adtak Józsefért, aztán tovább folytatták útjukat Egyiptomba. Rúben pedig visszatért testvéreihez, és rögtön az üres pusztai vízveremhez vitt az útja. Bántotta a testvérek bosszúszomja, és felelősnek is érezte magát Józsefért, hiszen ő volt az elsőszülött fiú, apja halála után mindenben hivatalos örököse, jogutódja. Amikor odament testvéreihez, megszaggatta ruháit gyásza jeléül, és ezt hajtogatta: „Nincs meg a gyermek, jaj, hova legyek!”(Ter 37,30) A többieket nem zavarta elsőszülött bátyjuk lelkiismeretfurdalása. Örömük telt abban, hogy az álomlátótól megszabadultak. Nem is gondolkodtak mélyen apai érzelmekről. Tervük már készen állt: József tarka köntösét összegyűrték és egy leölt kecskegida vérébe mártva visszaküldték apjukhoz ezzel az üzenettel: „Ezt találtuk; nézd meg, a fiad köntöse-e vagy sem?” (32) Szegény Jákob! A hímzésről rögtön felismerte József köntösét: „a fiam köntöse! Fenevad ette meg, vadállat falta fel Józsefet”. (33) Annyira becsületes és jó ember volt, hogy eszébe sem jutott nyomozni a saját családjában. „Aztán megszaggatta ruháit, szőrzsákba öltözött és hosszú ideig gyászolta fiát. Bár a fiai mind összegyűltek, hogy enyhítsék apjuk bánatát, nem akart megvigasztalódni. Csak azt hajtogatta: Csak azt hajtogatta: Gyászolva megyek el fiamhoz az alvilágba! Az apja tehát szakadatlanul siratta. A mádianiták pedig eladták Józsefet Egyiptomban Putifárnak, a fáraó udvari tisztjének, a testőrök kapitányának”. (34-36)Otthon Júda családja sem volt szerencsés.Megnősült és három fia született a kánaáni származású feleségétől: Her, Onán és Sela. Júda elsőszülöttének egy Támár nevű feleséget adott. Her azonban meghalt gyermek nélkül. A levirátus-törvény szerint Onánnak feleségül kellett volna vennie az özvegyet, hogy utódot támasszon elhunyt bátyjának. Ő ezt a törvényt kijátszotta, mert azt akarta, hogy az elsőszülöttség joga reá szálljon. Isten azonban megbüntette: Meghalt bűnéért. Viszont Júda erélytelensége miatt Támár becsapva érezte magát, becsapta hát ő is az apósát, és tőle született egy fiú-ikerpár. Mivel Isten akarata az volt, hogy Júda kapja apjától, Jákobtól az elsőszülöttségi áldást, ezért írja így Szent Máté evangélista Jézus családfájában Júda mellé menyének a nevét és az ő elsőszülöttének a nevét ilyen formán: „Jákob nemzette Júdát és ennek testvéreit; Júda nemzette Fáreszt és Zárát Támártól”. (Mt 1,2b-3)

Luxemburgi Szent Kunigunda királyné

Betelik az Úr dicsőségével az Ő alkotása.



2011.03.03. csütörtök



Akik Krisztust választják, azoknak Ő azt üzeni: Én örök tervek alapján gondolkodom. Atyám akarta, én örömmel elfogadtam, hogy a teremtett világba lépek és emberként is élni fogok a történelem bizonyos szakaszában a földön. Lesz emberi testem és emberi lelkem, úgy, mint nektek, csak emberi személyem nem lesz, mert Isteni Személy maradok. Az emberi bűnök jóvátételét is elvállaltam, mert hiába próbálkoztam azzal, hogy megjavítalak benneteket, nem sikerült. Ezért szenvedtem olyan sokat és haltam meg keresztre feszítve értetek. Mondhatnám, megfizettem értetek. A Megváltótok vagyok. A mennyei boldogságba is be akarlak vinni benneteket, bezárt kapuját kinyitottam nektek, ezért mondják, hogy Üdvözítőtök is vagyok. De van még egy nagyon kedves nevem: Én vagyok a jó Pásztor. Sok ember már azt sem tudja, mit jelent a pásztor név. Amikor a földön éltem, azon a vidéken óriási rétek voltak, és azokon mindenfelé bárányok legelésztek. Az őket irányító, támadásoktól, oroszlánoktól, farkasoktól, medvéktől megvédő embereket nevezték pásztoroknak. Amikor hozzám jött sok-sok ember, úgy láttam, nekem is afféle dolgom van velük, mint a gyámoltalan bárányokkal a pásztornak. Nekem a gonoszlelkekkel szemben kell megvédenem a bennem bízókat. De rendeltem melléjük most élő férfiakat, hogy látható őrzőik is legyenek. Ezeket pápának, püspököknek, papoknak hívják. Ők a helyetteseim, lelkipásztorok. Szeressetek engem, és őket is nagyon.

Elmélkedés a Család évében LII.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
LII.



Józsefet eladják testvérei.



„Amikor messziről meglátták a testvérei, mielőtt még odaért volna hozzájuk, arra gondoltak, hogy megölik. Így szóltak ugyanis egymáshoz: Itt jön az álomlátó! Gyertek, öljük meg, dobjuk egy régi vízverembe, és mondjuk azt, hogy fenevad tépte szét. Akkor majd meglátjuk, mit használnak neki az álmai! Amikor azonban Rúben meghallotta ezt, azon volt, hogy kiszabadítsa a kezükből, ezért így szólt: Ne vegyétek el az életét! Ne ontsatok vért, hanem inkább dobjátok ebbe a pusztai vízverembe, és őrizzétek tisztán a kezeteket! Ezt csak azért mondta, mert ki akarta szabadítani kezükből, és visszaadni atyjának. Így tehát, amikor odaért testvéreihez, azok tüstént lehúzták róla a tarka, bokáig érő köntöst, őt épedig beledobták a régi vízverembe, amelyben nem volt víz”. (Ter 37,18-24)
Amikor aztán enni kezdtek, észrevették, hogy karaván közeledik hozzájuk. Fűszert, gyantát és mirhazsengét hoztak Gileádból, és vitték eladni Egyiptomba. Júdának támadt az az ötlete, hogy ne pusztítsák el testvérüket, hanem adják el rabszolgának. Ügyes elgondolás volt, hiszen tudta, hogy le akarnak számolni Józseffel, és így legalább az életét megmenti. Hogyan tudta volna kigondolni, hogy ezzel Isten akaratából eszköz lesz egy nagy csapást elkerülni, nagy embertömeget ment majd meg az éhhaláltól, köztük a saját családját is, és hogyan lesz majd a megváltás előképe József, Júda viszont a Megváltó ősapja. Tény ebből a jövendő nagy örömből: a szenvedés Józsefben elkezdődött.

Évközi nyolcadik hét szerdája

Tudják meg a nemzetek, hogy nincs Isten kívüled, Uram.



2011.03.02. szerda



Az Egyházat nem emberek találták ki, mint a klubokat, társulásokat, sportegyleteket. Isten társas lénynek gondolta ki az emberiséget, amelynek alapja a család. A természetes család: férj, feleség, gyerekek. Célja: megvalósítani teremtett síkon a teremtetlen Isten Szentháromságának szeretetközösségét. Jól belenőni itt a földi életben az igazság ismeretébe és a szeretet gyakorlásába. Odafönn a mennyországban kell aztán beilleszkedni az angyalok társaságába, akiknek nincs testi valóságuk, színtiszta lelkek. Sem férfiak, sem nők. Nem ismerjük napi tevékenységüket, de egyformán földi fogalommal: éjjel-nappal együtt kell lennünk velük. A földi viszonyok, családi, faji, nemzeti összetartozás milyen lesz, nem tudjuk. Aztán közbejött a bűn, itt lenn a fáradságos munka, szenvedés, halál. A két végállomás tudata: mennyország és pokol. Felemás élet a testünk nélkül a mennyországban is átmenetileg, aztán a feltámadás öröme. Egyetlen változatlan pont maradt: Isten és a hozzá való viszonyunk üdvözülten vagy elkárhozottan. Ezt a földön kell eldöntenünk. Nehezíti a bukott angyalok gonoszkodása, kísértése: igazság helyett hazugság, szeretet helyett gyűlölet. Ez változtatható Isten kegyelmével, amit a Megváltó érdemelt ki, és feltámadása után azonnal rá is bízta a bűnbocsánat alkalmazását az apostolokra és azok utódaira, a felszentelt papokra. A családi élet sem tiszta öröm, kell benne a vezeklés. A társadalom egy része kimondottan vezeklő állapot: ez a szerzetesség. Az emberi élet célja ugyanaz marad: az igazságban és szeretetben felnőni a mennyei boldogságra, angyali közeggel együtt élni Istenben. Aki a sátánt választja: itt is hazugság és gyűlölet, a pokolban ugyanaz: szakadatlan szenvedés a gonosz lelkekkel. Dönteni kell!

Évközi nyolcadik hét keddje

Az Úrnak tetszőáldozat: elhagyni a gonoszságot.



2011.03.01. kedd



A kapcsolatok gazdag szövevénye.



A mi keresztény kapcsolatunk alapvetően a Szentháromság benső életének mintájára épül. Amikor Isten a látható világ legrangosabb teremtményét, az embert akarta megteremteni, így szólt: „Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra. Megteremtette tehát Isten az embert a maga képére; az Isten képére teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket”.(Ter 1,26-27) Az ószövetségi Szentírás megfogalmazója nagyon jól tudta, hogy Isten és benne minden a legtisztább szellem, teremtetlen szellem, az Isten képe nem lehet emberi ábrázat. Egészen más képiségről van szó. Arról a belső kapcsolatról, amely szorosan összefűzi a Szentháromságot egyetlen, megbonthatatlan egységbe. Az Atya tökéletes, kimerítően pontos képmása, önismerete a Fiú. Ezt a tökéletes azonosságot az Atya egyetlen szóban ki is mondja: Őket ez hasonlatosság is összeköti, de az új személy örök születése pillanatától megkapja Atyja végtelen nagy isteni természetét, az örök és végtelen, oszthatatlan értelmet és akaratot. Az isteni akarat működése kapcsán származó Harmadik Isteni Személy származásakor ezt a már közös isteni természetet kapja ajándékba az Első és Második Isteni Személytől. Így mindig egyformán gondolkodnak és akarnak az Isteni személyek. Ez a csodálatos isteni összetartozás létben a Személyek kifelé, a világ felé történő cselekvésében lett a teremtett ember ősmintája. Ezért kellene minden emberi kapcsolatnak a legtisztább igazságot és legtökéletesebb szeretetet mintáznia. Ezért lesz gyalázattá az összes emberi kapcsolat, ha nem isteni példaképét hirdeti. Az igazság és a szeretet legyen a kapcsolataink rendező elve. Jézus papjai pedig erre mutassanak állandó jó példát!

Elmélkedés a Család évében LI.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
LI.



Nagy cél, nagy család, sok próbatétel.



Ráchel idősebb fia, József, nagyon értelmes és jellemes fiatalember volt. Kitűnt testvérei közül. Apja ezért is, de talán Ráchel emléke miatt is gyermekei közül őt szerette a legjobban. Tarka köntöst csináltatott neki. Mint apja bizalmasa egy alkalommal valami igen nagy vétek miatt bevádolta testvéreit apjánál. Amikor testvérei látták, hogy apjuk őt minden fiánál jobban szereti, meggyűlölték, és egy jó szót sem tudtak szólni hozzá. Történ, hogy álmot látott, és azt elbeszélte testvéreinek, akik még jobban meggyűlölték. Azt mondta ugyanis nekik: Halljátok álmomat, amelyet láttam. Azt álmodtam, hogy kévét kötöttünk a mezőn. Az én kévém felemelkedett és egyenesen állt, a ti kévéitek pedig köréje álltak, és leborultak az én kévém előtt. A testvérei azt felelték neki: Talán királyunk leszel, vagy uralmad alá kerülünk? Ezek miatt az álmok és beszédek miatt még jobban meggyűlölték őt. Egy másik álmot is látott, és azt is elbeszélte testvéreinek: Azt láttam álmomban, hogy a nap, a hold és tizenegy csillag leborult előttem. Amikor elbeszélte ezt apjának és testvéreinek, apja megdorgálta: Mit jelent ez az álom, amelyet láttál? Talán én és anyád is a testvéreiddel együtt földig boruljunk előtted? Irigykedtek ezért rá a testvérei, apja pedig némán fontolgatta magában a dolgot”. (Ter 37,2b-11) Egy alkalommal aztán apja a Szichemben legeltető testvérei után küldte Józsefet. Amint a megnevezett helyre érkezett és nem talált senkit a réten, találkozott egy idegennel, aki hallotta, hogy a testvérei arról beszéltek, hogy Dótainba mennek, hogy ott legeltessenek. József azonnal utánuk indult.

Boldog Bachstein Frigyes vértanú

Térj az Úrhoz, és hagyd el bűneidet!



2011.02.28. hétfő



Jézus mindjárt nyilvános működése elején kiválasztott az őt szorgalmasan követők és hallgatók közül tizenkettőt, akiket apostoloknak, vagyis küldötteknek nevezett el. Rajtuk kívül később még hetvenkét kisebb tanítványt is választott, őket is küldötte, hogy előkészítsék tanító útját, amerre menni szándékozott. Ezeket a tanítványokat Izrael törzseiből válogatta ki. Ügyelt arra, hogy Lévi törzséből, amelynek egyik családja adta Isten parancsára a zsidó papságot is, meg a levitákat, akik a papok segítői voltak, a tanítványok közé ne kerüljön senki. Jézus Júda törzséből született Izrael ezernyolcszáz évvel korábban adott jövendölése és messiási áldása szerint. Ebből a törzsből viszont választott egyet, az áruló Júdást. Három évig hallgatták Jézus beszédeit, és a nekik szánt külön oktatást. Az utolsóvacsorán külön könyörgött értük, hogy az Atya kegyelme őrizze meg őket egységben és igazságban. „Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, amelyet nekem adtál, hogy egy legyenek, mint mi. Amíg velük voltam, megtartottam őket nevedben, akiket nekem adtál. Megőriztem őket, és senki más nem veszett el közülük, csak a kárhozat fia, hogy az Írás beteljesedjék. Szenteld meg őket az igazságban. A te igéd igazság.” (Jn 17,11-12.17)

Elmélkedés a Család évében XLX.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
XLX.



Jákob és családja Bételbe telepszik.



„Isten akkor így szólt Jákobhoz: Kelj föl és menj el Bételbe. Telepedj le ott, és építs oltárt Istennek, aki megjelent neked, amikor a bátyád, Ézsau elől menekültél! Erre Jákob összehívta egész háza népét, és így szólt: Dobjátok el a nálatok levő idegen isteneket, tisztítsátok meg magatokat, és váltsatok ruhát. Keljetek föl, és menjünk Bételbe, hogy ott oltárt építsünk Istennek, aki meghallgatott engem szorongatásom napján és kísérőm volt utamon! Odaadták tehát neki az összes idegen istent, amelyet őrizgettek, s a függőket is, amelyek a füleikben voltak. Ő pedig elásta azokat az alatt a tölgyfa alatt, amely Szíchem városa mögött van. Amikor aztán elindultak, Isten rémületet támasztott a körülöttük fekvő városokban. Úgyhogy azok nem merték űzőbe venni Jákob fiait. Jákob tehát eljutott Lúzába, - amely Kánaán földjén van -, más néven Bételbe az egész vele levő néppel együtt. Ott oltárt épített, és elnevezte azt a helyet Bétel Istenének, mivel ott jelent meg neki Isten, amikor a bátyja elől menekült. Ugyanebben az időben meghalt Debóra, Rebekka dajkája, Bétel. mellett a tölgyfa alatt temették el, és azt a helyet elnevezték siratás tölgyének. Isten ekkor újra megjelent Jákobnak, miután visszatért paddal-arámból. Megáldotta őt ezekkel a szavakkal: Ne Jákobnak hívjanak ezen túl, hanem Izrael legyen a neved! Elnevezte tehát Izraelnek, és azt mondta neki: Én vagyok a Mindenható Isten. Szaporodj tehát és sokasodj! Egy nemzet, sőt a nemzetek sokasága lesz belőled, királyok erednek ágyékodból. Azt a földet, amelyet Ábrahámnak és Izsáknak adtam, neked adom. Utánad pedig utódaidnak fogom adni ezt a földet. Azzal Isten eltávozott tőle. Erre ő emlékkövet állított arra a helyre, ahol Isten szólt hozzá. Italáldozatot mutatott be rajta, olajat öntött rá, és elnevezte ezt a helyet Bételnek”. (Ter 35,1-14) Amint Jákob újra felkereste azt a helyet, ahol Isten megjelent neki az égig érő létra tetején, és biztosította arról, hogy megkezdett útján mindig vele lesz, milyen jó és szép lenne, ha a házaspárok időnként vissza-visszamennének esküvőjük helyére, ahol Isten nevében egymásnak adták önmagukat, megígérték, hogy „holtomiglan-holtáiglan” csak érted élek, és Jézus Krisztus szentsége, amelyet saját maguk szolgáltattak ki maguknak újra élne.

Évközi nyolcadik vasárnap

Ha mások megfeledkeznének is, én nem feledkezem meg rólad.



2011.02.27. vasárnap



Amikor Jézus elkezdte nyilvános működését, így hirdette meg küldetését: „Betelt az idő, és elközelgetett az Isten országa. Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban!” (Mk 1,15) Az Isten országa az az állapot, az a lelkület, amely elfogadja és teljesíti Isten akaratát. Ezt kezdte el Ádám és Éva. Elfogadták igaznak Isten miden szavát, és a nekik adott parancsokat odaadó engedelmességgel teljesítették, de a kísértő ezt akarta megzavarni. Arra csábította a földi dolgokban még tapasztalatlan embert, hogy ne nyugodjék bele az Istennek alávetett szerep teljesítésébe, hanem legyen Istennel egyenlő. Ezt a jogot a tiltott fa gyümölcsének élvezetével szerezheti meg. A sátán győzött átmenetileg, mert az ember hitt neki. Az emberi történelem ettől kezdve telve volt istenbántással, mert az emberek folyton ellene mondtak parancsainak. Amikor Jézus belépett a történelembe, kizárólag az Atya akaratát kereste és teljesítette. Ezért mondhatjuk, hogy benne megvalósult az Isten országa. Betelt az idő, mondta első hallgatóinak, és elközelgetett az Isten országa. Én azért jöttem a földre, hogy megmutassam nektek: egyedül Isten akarata jó, mert az mindig az igazságot és a szeretetet szolgálja. Az én tanításom is mindig erre irányul. Forduljatok ehhez az életmódhoz, higgyétek el, hogy ez hozza meg az egész világnak a békét és a boldogságot. Ez a jó hír, ez az evangélium. Jézus ezt minden embernek hozta. Ezért nem akarta a megengedett természetes örömöket élvezni, tanítványainak sem a családi kör örömeiben maradni, vagyont gyűjteni, előkelően öltözködni. Van nektek Atyátok az égben, Ő gondoskodik rólatok, és megfizet a mennyben. Ezt kívánja ma is papjaitól. Ez az elzüllött világ orvossága.

Elmélkedés a Család évében XLIX.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
XLIX.



Családi bonyodalmak.



Jákob Szichembe költözött családjával és egész vagyonával. Családjának házat épített, juhnyájainak pedig sátrakat. Azt a földdarabot, amelyen építkezett, megvette Hémor fiaitól száz bárányért. Közben Lea lánya, Dína ismerkedni akart a környékbeli lányokkal. Mivel nagyon szép nagylány volt már, Szíchem, Hémor fia beleszeretett. Sátrába vitte és hált vele. Ezért Lea fiai közül ketten, Simeon és Lévi elhatározták, hogy súlyos bosszút állnak húguk megbecstelenítése miatt. Amikor Hémor és fia, Szíchem ellátogatott Jákobhoz, hogy betöltse Szíchem szíve vágyát, a testvérek elmondták a leánykérőknek, hogy nem házasodhatnak össze azzal, aki nincs körülmetélve. Szíchem azonnal alávetette magát a körülmetélésnek. Apja otthon ajzotta népét a kölcsönös házasságok előnyeivel. Amikor azonban a harmadik napon a férfiak nagy fájdalommal járó lázban elgyengültek, Símeon és Lévi karddal rárontottak a város fér fiaira és urukkal, Hémorral és a vétkes Szíchemmel együtt minden férfit megöltek. Az asszonyokat, gyerekeket elrabolták jószágaikkal együtt. Jákob azonban Símeonhoz és Lévihez szólt: Megszomorítottatok, mert gyűlöletessé tettetek engem e föld lakói, a kánaániak és a periziták előtt! Mi kevesen vagyunk, ők meg majd egybegyűlnek és megölnek minket, eltörölnek engem és házam népét. Ők azonban azt felelték: Hát kellett nekik úgy bánniuk a nővérünkkel, mint valami utcanővel?”(Ter 34,30-31) Jákob ezután még nem osztott ki büntetést, de halála előtt nem felejtette el, kizárta az első-szülötteket a messiási áldásból. Vétküket még súlyosbította, hogy Ábrahámnak Istennel kötött szent szövetségének jelét használták fel a vérbosszú végrehajtására.