Elmélkedés a Család évében XLX.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
XLX.



Jákob és családja Bételbe telepszik.



„Isten akkor így szólt Jákobhoz: Kelj föl és menj el Bételbe. Telepedj le ott, és építs oltárt Istennek, aki megjelent neked, amikor a bátyád, Ézsau elől menekültél! Erre Jákob összehívta egész háza népét, és így szólt: Dobjátok el a nálatok levő idegen isteneket, tisztítsátok meg magatokat, és váltsatok ruhát. Keljetek föl, és menjünk Bételbe, hogy ott oltárt építsünk Istennek, aki meghallgatott engem szorongatásom napján és kísérőm volt utamon! Odaadták tehát neki az összes idegen istent, amelyet őrizgettek, s a függőket is, amelyek a füleikben voltak. Ő pedig elásta azokat az alatt a tölgyfa alatt, amely Szíchem városa mögött van. Amikor aztán elindultak, Isten rémületet támasztott a körülöttük fekvő városokban. Úgyhogy azok nem merték űzőbe venni Jákob fiait. Jákob tehát eljutott Lúzába, - amely Kánaán földjén van -, más néven Bételbe az egész vele levő néppel együtt. Ott oltárt épített, és elnevezte azt a helyet Bétel Istenének, mivel ott jelent meg neki Isten, amikor a bátyja elől menekült. Ugyanebben az időben meghalt Debóra, Rebekka dajkája, Bétel. mellett a tölgyfa alatt temették el, és azt a helyet elnevezték siratás tölgyének. Isten ekkor újra megjelent Jákobnak, miután visszatért paddal-arámból. Megáldotta őt ezekkel a szavakkal: Ne Jákobnak hívjanak ezen túl, hanem Izrael legyen a neved! Elnevezte tehát Izraelnek, és azt mondta neki: Én vagyok a Mindenható Isten. Szaporodj tehát és sokasodj! Egy nemzet, sőt a nemzetek sokasága lesz belőled, királyok erednek ágyékodból. Azt a földet, amelyet Ábrahámnak és Izsáknak adtam, neked adom. Utánad pedig utódaidnak fogom adni ezt a földet. Azzal Isten eltávozott tőle. Erre ő emlékkövet állított arra a helyre, ahol Isten szólt hozzá. Italáldozatot mutatott be rajta, olajat öntött rá, és elnevezte ezt a helyet Bételnek”. (Ter 35,1-14) Amint Jákob újra felkereste azt a helyet, ahol Isten megjelent neki az égig érő létra tetején, és biztosította arról, hogy megkezdett útján mindig vele lesz, milyen jó és szép lenne, ha a házaspárok időnként vissza-visszamennének esküvőjük helyére, ahol Isten nevében egymásnak adták önmagukat, megígérték, hogy „holtomiglan-holtáiglan” csak érted élek, és Jézus Krisztus szentsége, amelyet saját maguk szolgáltattak ki maguknak újra élne.