Berchmans Szent János

Berchmans Szent János

 hitvalló. 

 1621.

A belgiumi Brabantban született. Nagyon szeretett ministrálni. Egy kanonok szolgálatába került, majd jótevők segítségével tanulni kezdett. Nagy tehetségű volt. Jezsuita lett, Antwerpenben majd Rómában tanult tovább. 23 évesen hunyt el, kezében a szabályzattal, olvasóval és kereszttel. †

Ferenc pápa katekézise: Átfogó közösség a hívek gyülekezetében

A hatodik katekézisét tartotta Ferenc pápa a VI. Pál aulában a szerdai általános kihallgatás során, tovább folytatva az Apostolok Cselekedetei magyarázatát. Ezúttal a könyv negyedik fejezetét vette, mely bemutatja a jeruzsálemi ősegyházat: „A sok hívő mind egy szív, egy lélek volt. Egyikük sem mondta vagyonát sajátjának, mindenük közös volt. Az apostolok nagy erővel tanúsították Urunk, Jézus feltámadását, és mindnyájan bőségesen részesültek a kegyelemben. Nem akadt köztük szűkölködő, mert akinek földje vagy háza volt, eladta, és az érte kapott pénzt elhozta, és az apostolok lába elé tette. Mindenkinek adtak belőle, a szükséghez mérten” (ApCsel 4,32-35).

A szolidaritás dinamizmusa építi az egyházat

A keresztény közösség a Szentlélek bőséges kiáradásából ered és a testvérek Krisztusban való osztozásának kovásza révén gyarapodnak – kezdte beszédét Ferenc pápa. A szolidaritás dinamizmusa építi az egyházat, melyben a koinonia, a közösség játszik főszerepet, hiszen a görög szó, koinonia jelentése: közösbe tenni, megosztani, közölni, részt venni. Ennek a koinoniának az eredete az Egyházban a Krisztus Testében és Vérében való részvétel, mely testvéri közösségben valósul meg, egybegyűjti a javakat és pénzt gyűjt a jeruzsálemi anyaegyház javára.

A koinonia-közösség az Úr tanítványai kapcsolatainak új formája

Az eucharisztikus élet, az imádságok, az apostoli prédikáció, a közösség megtapasztalása formálja a hívek sokaságát olyan közösséggé, melynek „egy a szíve és a lelke” és ahol „senki sem mondja vagyonát sajátjának, mert mindenük közös”. Ennek következtében „nem akadt köztük szűkölködő, mert akinek földje vagy háza volt, eladta, és az érte kapott pénzt elhozta, és az apostolok lába elé tette”. A koinonia-közösség ily módon az Úr tanítványai kapcsolatainak új formája lett, melyben a Krisztussal való kapcsolat alapozza meg a testvérek egymás közötti kapcsolatát, ami a vagyonközösségben is kifejeződik. Krisztus teste tagjának lenni, felelősséget jelent egymás iránt is. Felkarolják a gyengéket és nincs nélkülöző köztük - értelmezte Ferenc pápa a jeruzsálemi közösség életét. Eladják a javaikat, árát az apostoloknak adják, és így mindenki szüksége szerint részesül belőle. Ez a gyakorlat arra irányult, hogy távol tartsa tőlük a szegénység csapását.

A szolidaritás nemes versenye a testvéregyházak között

Ez a szempont később is megmarad, mert amikor Péter, Jakab és János, az „egyház oszlopai” közösségi kapcsolatokat építenek, Pált és Barnabást arra rendelik, hogy a pogányoknak hirdessék az evangéliumot, de lelkükre kötik, hogy a „szegényekről meg ne feledkezzenek (vö Gal 2,9-10). Pál engedelmesen  eleget tesz a kérésnek és a gyűjtés a közösségek közötti szolidaritás versenyévé válik. A „szolidaritás ugyanis döntés, mely a szegénynek juttatja a neki járó részt” – idézett a pápa az Evangelii gaudium kezdető apostoli buzdításából.

Az önérdek és csalás szomorú története

Barnabás az apostolok lába elé teszi javainak az árát. Az ilyen és hasonló  szép példák között a pápa megemlítette azt a szomorú történetet, mely megszakította a megosztás ingyenes, derűs és érdekmentes tapasztalatának láncolatát. Péter leleplezi Ananiás és felesége, Szafíra becstelen magatartását: „Ananiás, hogy csábíthatta el szívedet a sátán, hogy be akard csapni a Szentlelket, és a föld árának egy részét félretedd?” Miért vetemedtél ilyesmire? Nem embereknek hazudtál, hanem Istennek!” (ApCsel 5,3-6). Anaiás csalárd, képmutató és alkudozó módon jár el, amit Aranyszájú Szent János egyik homíliájában „igazi szentségtörésnek” nevez.

Az Úr öntse belénk a gyengédség Lelkét, a keresztény szolidaritást

Aki nem számol a testvéri megosztással, az valójában képmutató és eltávolodik az igazságtól, önző lesz, kioltja a közösségi érzés tüzét és benső fagyhalálra adja magát. Nem az egyház lakója, hanem csak turista benne egy szállodai szobával. Nyereségre tör, előnyt húz a helyzetekből mások kárára. Pedig Jézus szava szerint az elszáradt venyigét le kell metszeni a szőlőtőről. Ferenc pápa végül annak a kívánságának adott hangot, hogy az Úr öntse belénk a gyengédség Lelkét, mely legyőz minden képmutatást és táplálja a keresztény szolidaritást.

Évközi 20. hét csütörtök

Évközi 20. hét csütörtök

Egy ötéves kisfiúból nem lehet előre kitalálni, megszerkeszteni, előállítani az ötvenéves felnőtt férfit, ám az ötvenéves felnőtt férfiban benne van az az ötéves kisfiú, aki valaha volt. Az utolsó vacsora menetéből sem lehetne kikövetkeztetni a római vagy valamelyik keleti egyház szentmiséjét annak minden egyes szertartásával, szövegével és szimbólumával, ám a mai katolikus és ortodox szentmise rítusát vissza lehet vezetni az utolsó vacsorára, ahol elhangzik a szó: „Ez az én testem, ez az én vérem”. Az angyali üdvözlet pillanatából sem lehet előre meghatározni Kelet és Nyugat Egyháza Mária-tiszteletének száz évvel ezelőtti vagy éppen jelenlegi formáját, ebből az egyetemes Mária-tiszteletből viszont vissza lehet menni az angyal szavaihoz, melyek miatt mi nem úgy tekintünk Máriára, mint szomszédai, rokonai vagy a nemhívők milliói, hanem arra merészkedünk, hogy úgy tekintsünk rá, ahogy az Atyaisten, vagyis úgy, mint kegyelemmel teljesre, mint Istenszülőre!

Igen, és sok szépet mondunk a Szűzanyáról, énekekkel, imádságokkal dicsérjük, csak egy dolog esik nehezünkre: hogy kövessük őt. Márpedig hiába jár valaki egyik búcsújáró helyről a másikra, olvassa az egyik Mária-jelenést a másik után, ha nem akarja követni az Úr alázatos szolgálóleányát abban, hogy mindenestül ráhagyatkozzék Isten ígéreteire. Az angyali üdvözletkor Mária ezt hallotta: „Fiad uralkodni fog Dávid házában mindörökké” – s ennek az ígéretnek a megvalósulását ő sem képzelhette másképp, mint a többi korabeli zsidó ember, vagyis földi királyságként. A kereszt alatt állva ez az elképzelése totálisan összeomlott. Olyan hitbeli próbatételeket kellett kiállnia, mint senki másnak a szentek közül, hiszen senki más nem volt Jézus Krisztus édesanyja, csak ő, és senki sem kapott olyan nagy ígéreteket, mint ő. Mégis, az Úr Jézus kínszenvedése és halála láttán sem szűnt meg hinni és bízni a mindenható Istenben. Nem a saját tapasztalatai alapján ítélt Istenről, hanem egészen Istenbe kapaszkodott, s az ő ígéreteihez szabta gondolatait és életét. Nem azokkal a rettenetes, emberileg felfoghatatlan történésekkel mérte le Isten szeretetét, amelyeket el kellett szenvednie, hanem Isten teremtő szeretetében nézte és mérte le ezeket az eseményeket.

Urunk, Jézus Krisztus, akinek édesanyja, a Boldogságos Szűz Mária Dávid leányaként királyi házból származott, királynői méltósága mégis leginkább az Úr iránti engedelmes szeretetben mutatkozott meg, add meg nekünk kegyelmesen, hogy ne féljünk minden körülmények között Rád bízni magunkat, s így alkalmassá váljunk arra, hogy mi is Krisztus-hordozók legyünk ezen a világon.