Bizánci Szent Eleutér

Szent Eleutér 

vértanú

Bizáncból származott, életét sok erény ékesítette. Nevelését a császári udvarban kapta, ahol nagy méltóságra emelkedett. Ő azonban a világi hiúságokat és gazdagságot megvetve, az örökkévalókra gondolt és lelkével törődött. Egyik szolgája bevádolta, hogy keresztény életet él. Makszimián császár nem akart durva lenni hűséges emberéhez, először hízelgésekkel próbálkozott. Mivel eredményt nem ért el, megparancsolta, hogy fejezzék le, testét dobják a kutyáknak és madaraknak. Ez a IV. század kezdetén történt. Egy keresztény pap, megtalálva a holttestet, tisztelettel eltemette egy nevezetes helyen.

Karácsonyi koncert a Vatikánban – a pápa fogadta a fellépő művészeket

Ferenc pápa a vatikáni karácsonyi koncert fellépői között

Folynak az utolsó előkészületek a VI. Pál kihallgatási teremben a 25. vatikáni karácsonyi koncertre, amelyet december 16-án, szombaton este tartanak a Katolikus Nevelésügyi Kongregáció támogatásával és számos nemzetközi sztár fellépésével.

Jótékonysági kezdeményezés

Ferenc pápa pénteken fogadta a fellépő művészeket és a támogatókat az Apostoli Palota Kelemen-termében. Beszéde elején köszönetét és nagyra becsülését fejezte ki. A jegyekből befolyó összeget a Kongói Demokratikus Köztársaság és Argentína hátrányos helyzetű gyermekei megsegítésére fordítják. A pápa elismeréssel szólt erről az érzékenységről, amellyel a segítséget és szolidaritást igénylő szükséget szenvedők felé fordulnak a kezdeményezés előmozdítói. Karácsony jelentősége ebben is áll.

Karácsony jelentősége

A Karácsony olyan ünnep, amely a legfagyosabb szíveket is felmelegíti, eltávolítja a másik ember iránti közöny korlátait, a másik iránti nyitottságra és az ingyenes önajándékozásra ösztönöz. Ezért ma is arra van szükség, hogy a Karácsony békére és testvériségre buzdító üzenetét hirdessük. Képviselni kell ezt az eljövetelt őszinte, hiteles érzések kimutatásával, amelyek áthatják ezt az eseményt. A művészet kiváló eszköz arra, hogy megnyissuk az értelem és a szív kapuit Karácsony igazi jelentésének befogadására. A művészek kreativitása és zsenialitása alkotásaikkal, a zenével és az énekkel együtt képesek megérinteni az emberi tudat legbensőbb dimenzióit. A művészet behatol a tudat legintimebb részébe.

Végül  a pápa annak a reményének adott hangot, hogy a vatikáni karácsonyi koncert alkalom lesz a gyengédség magjának elvetésére, amely szó ma teljesen feledésbe merül. Ne az erőszakot és a háborút, hanem a gyengédség, a béke és a befogadás magvait vessük el!

 

 

Advent 2. hét péntek

Advent 12. hét péntek

A farizeusok viselkedésében egy kicsit mindnyájan magunkra ismerhetünk. Milyen találékonyak is vagyunk, ha arról van szó, hogy kifogást keressünk és megokoljuk, miért nem teszünk meg valamit, amit pedig nyilvánvaló, hogy meg kellene tennünk! Milyen gyorsan sikerül belekapaszkodnunk egy apró ténybe, jelentéktelen mozzanatba, amellyel igazolni tudjuk – legalább önmagunk előtt –, hogy miért vesszük hallatlanra a szívünk mélyén jelentkező hívást!

Pedig a keresztény életében nincs helye semmiféle langyosságnak, a világgal való alkudozásnak, a megosztott szív kétfelé sántikálásának. Hiszen aki az utolsó napon nem a tökéletes istenszerelem mennyországába jut, az kizárásos alapon – de végső soron a maga választása alapján – a pokolba kerül. Nem hiábavaló ennek az alternatívának fényében szemlélni a keresztény életet, hogy jobban megértsük azt a rendíthetetlen állhatatosságot, mellyel a szentek ragaszkodtak Istenhez, s ahhoz, amit Isten akarataként életükben felismertek. Az Egyház jövője emberileg azon múlik, hogy meghalljuk-e és szívünkbe fogadjuk-e Jézus megtérésre szólító szavát. Az Egyházat – és rajta keresztül a világot – csak azok a férfiak és nők, papok, szerzetesek és világiak fogják megmenteni, akik szívükben a mennyország után vágyakoznak, s nem akarnak mást, mint az Úrral lenni mindörökké.

Urunk, könyörülj meg rajtunk, és szabadíts ki bennünket az önáltatás veszélyes csapdájából! Taníts minket belső fegyelemre és szívbéli bölcsességre, hogy ne akadjunk fenn külsődleges részleteken, és meg tudjuk különböztetni a lényegest a lényegtelentől! Szítsd fel bennünk Szentlelked tüzét, hogy meghalljuk és felfogjuk minket is állásfoglalásra szólító üzenetedet, és ne tusakodjunk a felismert igazság ellen, hanem azt elfogadva készek legyünk életre váltásáért erőfeszítést tenni és áldozatot vállalni.

 

REGENSBURGI SZENT BERTOLD

REGENSBURGI SZENT BERTOLD 

ferences szerzetes

(1210-1272)

Regensburgban született 1210 körül. Miután ferences lett, a szentéletű Augsburgi Dávid misztikustól kapta a kiképzést a szerzetesi erényekben és a tudományban. 1235-37 között kezdte meg igehirdető tevékenységét. Bejárta Dél-Németországot, Morvaországot, Csehországot, Svájc és Magyarország nagy részét is. (Hazánkban ekkor IV. Béla király uralkodott: a tatárjárás után Bertold hatékonyan működött közre a lelki újjáépítésben.) A német birodalomban a császári trón ekkoriban üresedésben volt, s ez sok baj forrása lett. Bertold ilyen körülmények között hirdette az igaz tanítást és a keresztény erkölcsöket. Életszentségével és ékesszólásával 50-60 ezer, néha 100 ezer embert tudott maga köré gyűjteni. Szószékét leggyakrabban a szabadban állították fel. Föl tudta ébreszteni a lelkiismeretet, s ezzel a leghatásosabb gyógyszert adta kora bajaira. Nem csoda, hogy a történészek az egész középkori Germánia legnagyobb egyházi szónokának tartják. Tudománya nagy volt, de beszédeiben alkalmazkodott egyszerű hallgatóihoz. Az életből vett példákkal, szólásmódokkal, ezen kívül még hasznos egészségügyi, földrajzi és tudományos ismeretekkel és jó tanácsokkal tudta beszédeit érdekessé tenni: az akkori ember számára mindez újdonságszámba ment. Közben korholt, élcelődött, elvitte Germániába Assisi és Umbria napsugaras világát. Egyúttal diplomata és békeszerző is volt: 1253-ban a kiközösített Bajor Ottót visszavezette a pápával való kibéküléshez, 1258-ban elérte, hogy Boleszláv sziléziai herceg nyilvános vezeklést végezzen. IV. Orbán pápa kérésére keresztes háborút hirdetett a muzulmánok ellen: ez volt az utolsó keresztes háború, melyet IX. Szent Lajos francia király vezetett. 1272. dec. 14-én halt meg Regensburgban. Közel 400 beszéde maradt ránk. Szent Ferenc rendje a boldogok között tiszteli, még ha hivatalosan nincs is boldoggá avatva.
Hevenesi Gábor írja róla a 17. század végén:
„Történt egyszer, hogy egy bizonyos bunro1 keményebben beszélt, s egy asszony, akinek a lelkiismerete megmozdult, a nagy népsokaság közepette holtan rogyott össze. Amikor a nép szólt érdekében a még prédikáló Bertoldnak, parancsszavára az asszony csodálatosan újraéledt. Bertold az eset kapcsán még jobban ostorozta a bűnöket, és szavai igen mély nyomot hagytak hallgatóiban.”

Imádság:

Istenünk, te boldog Bertholdot az igehirdetésben kiválóvá tetted. Példájára segíts bennünket, hogy Isten igéjét mindig gyümölcsözően hallgassuk, és az evangélium igazságai szerint éljünk. A mi Urunk Jézus Krisztus által.

Ferenc pápa az új nagykövetekhez: a kultúrák és vallások sokszínűsége nem a konfliktus forrása

Figyelem 

A nemzetek, a népek kulturális és vallási hagyományainak sokszínűsége nem oka a konfliktusoknak, ahogy a fenyegetéseknek sem, amelyek a béke ellen irányulnak. Ferenc pápa így fogalmazott csütörtökön délelőtt az Apostoli Palota Kelemen-termében, amikor fogadta négy kontinens országaiból az új nagyköveteket, akik bemutatták kormányuk megbízólevelét. Jemen, Új-Zéland, Szváziföld, Azerbajdzsán, Csád, Liechtenstein és India nagykövetei voltak jelen a pápai audiencián.

A sokszínűség pozitív és építő szerepe

Az országok e változatossága alkalmat adott a Szentatyának arra, hogy beszédében a sokszínűség pozitív és építő szerepéről szóljon. A nemzetközi közösség összetett fenyegetésekkel kell, hogy szembe nézzen a környezeti fenntarthatóság, a társadalmi és humán ökológia terén globális szinten. Ide tartoznak még a békét és az egyetértést érintő fenyegetések, amelyek az erőszakos fundamentalista ideológiákból és regionális konfliktusokból származnak, amelyek gyakran ellentétes érdekek és értékek köntösébe burkolva jelennek meg. Fontos azonban emlékeztetni arra, hogy az emberi család sokszínűsége önmagában nem oka a békés együttélés kihívásainak – szögezte le a pápa. Azok a centrifugális erők, amelyek meg akarják osztani a népeket, nem a különbségekben keresendők, hanem a kihívásokra adott válasz leghatékonyabb módjának, a párbeszéd és a megértés útjai kialakításának elbukásában.

A tiszteletteljes kommunikáció elvezet az együttműködéshez a kiengesztelődés megvalósításában

A párbeszéd kulcsszerepet tölt be abban, hogy a sokszínűséget hiteles és kölcsönösen előnyös módon éljük meg a globalizált társadalomban. A tiszteletteljes kommunikáció elvezet az együttműködéshez a kiengesztelődés megvalósításában. A szolidaritás a feltétele az igazságosság növekedésének, illetve minden ember méltósága, jogai és törekvései tiszteletben tartásának. A nemzetközi közösség minden intézményének megkülönböztető jegye kell legyen a párbeszéd és az együttműködés iránti elkötelezettség – figyelmeztetett a pápa. Országos és helyi szinten is ez jellemezze az intézményeket, amelyek feladata a közjó keresése.

A diplomácia művészetét és egy nemzet építésének kitartó munkáját minden nemzedéknek újra meg kell tanulnia

A párbeszéd, a kiengesztelődés és az együttműködés előmozdítása nem önmagától megvalósuló folyamatok. A diplomácia művészetét és egy nemzet építésének kitartó munkáját minden nemzedéknek újra meg kell tanulnia. Közös felelősséggel tartozunk azért, hogy a fiatalokat ezekre az alapelvekre neveljük, amelyek a társadalmi rendet fenntartják. Eme értékes örökség átadása nemcsak békés és virágzó jövőt biztosít, hanem eleget tesz a nemzedékek közötti igazságosság, az átfogó emberi fejlődés szükségleteinek is, amelyekhez mindenkinek joga van – zárta beszédét Ferenc pápa az új szentszéki nagykövetekhez.

 

 

Advent 2. hét csütörtök

Advent 2. hét csütörtök

A mennyek országának megvalósulását a külső erőszak fenyegetheti,de meg nem hiúsíthatja. Sőt, a próféták és szentek üldöztetése, a mártírok kiontott vére a mennyek országának terjedését segítette és segíti mind a mai napig. Ahol Isten ügyéről van szó, ott a külső erőszak beleütközik abba a másik fajta, belső erőszakba, mely a keresztények önlegyőzését jelenti, azt a következetes és megalkuvás nélküli küzdelmet a bűnnel, amelyet a Keresztelő hirdetett, s amire ő maga is példát mutatott. E két erőszak között a különbség ég és föld. Szó szerint, hiszen az egyik az ember görcsös igyekezetéből születik, a másik viszont Isten erejéből táplálkozik.

Éppen ezért a harc kimenetele sem kétséges: fizikailag a külső erőszakot elkövetők kerekedhetnek felül, de ezzel saját vereségüket készítik elő, hiszen „kard által vész el, ki kardot ragad”. Az önmegtagadás viszont az örök győzelem felé segít: felszabadít bennünket Isten fiainak dicsőséges szabadságára. Különös módon a belső erőszak kifelé szelíd erőként nyilvánul meg. Minél inkább szegény féregnek érezzük magunkat, annál jobb cséplőszánná válhatunk az Úr kezében, s minél jobban átadjuk magunkat Istennek, annál alkalmasabbak leszünk az ő erejének kinyilvánítására.

Urunk, újból és újból tapasztaljuk magunkban az erőszakra való kísértést. Sokszor érezzük úgy, hogy elfogy a türelmünk, s mennyivel gyorsabb, egyszerűbb kényszeríteni valakit az általunk vélt jóra, mint megvárni, amíg maga látja be, hogy nekünk van igazunk. Mennyivel egyszerűbb lemondani valakiről, és faképnél hagyni, ha megbántott minket, vagy csak egyszerűen nem ért velünk egyet, mint újra meg újra felkínálni neki a bocsánatot és az együttműködést. Add, hogy ilyenkor erőt véve magunkon tudjunk lemondani a külső erőszak útjáról! S ha szelídségünkkel olykor akaratlanul is ingereljük környezetünket, segíts kitartani a belső erőszak útján, hogy az ellenfél fegyvereivel szemben az igazság és a szeretet fegyverzetét magunkra öltve elnyerhessük a mennyek országát.