Advent 2. hét kedd
A
próféta tudja és meggyőződéssel hirdeti, hogy az Úr az Isten, és rajta kívül
nincs más. Tudja, hogy Isten személy, hiszen kapcsolatban áll vele, felfogja és
továbbadja üzeneteit. Tudja, hogy mindenható, ő teremtette az eget és a földet,
és mindent, ami rajta van. És látja, hogy Isten hűséges, gondját viseli
népének, melyet választott magának. Ennek alapján tud beszélni a jövőről,
hiszen Isten múltbeli tettei és jelenben megmutatkozó gondviselése kirajzolják
előtte az Isten által készített jövő körvonalait. Megsejti Karácsony titkát, de
annak mélységes valóságát és következményeit emberileg nem foghatja fel és nem
képzelheti el előre.
Nem
látja, hogy Isten úgy jön el emberi alakban, hogy kiüresítve önmagát, végtelen
gazdagságáról lemondva egészen egy lesz emberi természetünkkel. Hogy
magatehetetlen csecsemőként egy istállóban jön a világra és évtizedeken át a mi
hétköznapi életünket fogja élni. Nem látja, nem láthatja – bár a szenvedő
szolgáról szóló énekekben a Lélek által erről is közöl valami lényegeset –,
hogyan fog kinyilvánulni az Úr hatalma a maga vállalta gyöngeségben, dicsősége
a gyalázatban. És végül nem látja azt sem, hogy Isten atyai szeretete az
egyetlen elcsatangolt bárány után induló pásztoréhoz hasonlóan nemcsak a
közösség, a szent nép egésze, de az egyes ember, méghozzá a bűnös, tévelygő
ember iránt is megmutatkozik.
Urunk, köszönetet mondunk Neked azért az isteni
matematikáért, mely szerint a Te szemedben nem csupán ezer év annyi, mint egy
nap, hanem egy bárány is annyi, mint kilencvenkilenc, sőt néha több is.
Karácsony felé haladva semmi mással nem akarunk törődni, csak azzal, hogy egyre
beljebb lépjünk a Te szereteted felfoghatatlanul új, meglepő és gyönyörűséges
világába, melyről a prófétáknak csak sejtéseik lehettek, de amelyet nekünk
kinyilatkoztattál a mi Urunk, Jézus Krisztus által.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése