A panaszkodás és a neheztelés helyett engedjük, hogy az Úr megvigasztaljon minket – javasolta a pápa hétfő reggeli homíliájában
Ferenc
pápa a Szent Márta-ház kápolnájában
Ferenc
pápa december 11-én, hétfőn szentmiséjén a napi első olvasmányról, Izajás
próféta egy idézetéről (Iz 35,1-10) elmélkedett, amelyben az Úr vigaszt ígér
népének. Szent Ignác azt mondja: jó elgondolkodni Krisztus vigasztaló
szolgálatán. Ahhoz hasonlítja ezt, mint amikor barátok
vigasztalják meg egymást. Elegendő a Feltámadás reggelére gondolni Lukács
evangéliumában, amikor Jézus megjelenik az apostoloknak. Olyan nagy volt az
örömük, hogy alig tudták elhinni. Sokszor az Úr vigasza csodának tűnik számunkra
– állapította meg a Szentatya.
Könnyebb
másokat megvigasztalni, mint engedni, hogy bennünket vigasztaljanak meg
De nem
egyszerű hagyni, hogy megvigasztaljanak minket. Könnyebb másokat megvigasztalni,
mint engedni, hogy bennünket vigasztaljanak meg. Gyakran
azért, mert ragaszkodunk a negatív dolgokhoz, a bűn okozta sebekhez magunkban
és inkább ebben ragadunk, egyedül vagy az ágyon, mint az
evangéliumi ember, aki magányos volt és nem akart felkelni. Jézus azonban
mindig azt mondja: „Kelj fel!”.
A
pozitív dolgokkal kapcsolatban pedig olyan vagyunk, mint a „koldusok”
A
probléma az, hogy a negatív dolgokban mesterek vagyunk, mert
bennünk van a bűn okozta seb, míg a pozitív dolgokkal
kapcsolatban pedig olyan vagyunk, mint a „koldusok”, nem szeretünk vigaszt
koldulni. Ennek a kifejtéséhez a pápa két példát említett. Amikor inkább a
neheztelést választjuk és a sértődöttség levében főlünk, amikor keserű a
lelkünk, amikor a keserűség a kincsünk. Az ilyen keserű lelkűek
jobban kedvelik a keserűt, mint az édeset. Sok ember van ezzel így. Ez a keserű
gyökér gondolatban visszavezet minket az eredeti bűnhöz. És aztán éppen emiatt
nem hagyjuk, hogy megvigasztalódjunk.
Jónás
prófétát nevezhetjük a panaszkodás Nobel-díjasának
A
keserűség az, amely aztán a panaszkodáshoz vezet:
ahelyett, hogy dicsőítenék az emberek Istent, panaszkodnak. A panaszkodás
olyanná válik, mint a zene, amely elkíséri az életet. A pápa gondolatban Szent
Terézhez fordult, aki azt mondta: „Nagy baj, ha egy apáca azt
mondja: Igazságtalanság történt velem, méltánytalan dolog történt velem”. Jónás
prófétát pedig nevezhetjük a panaszkodás Nobel-díjasának – hangsúlyozta a
Szentatya. Elmenekült Isten elől, mert panaszkodott, hogy Isten valamit tett
vele, aztán a cet gyomrában végezte, de végül visszatért küldetéséhez.
Ahelyett, hogy örült volna az emberek megtérésének, inkább panaszkodott, mert
Isten megmentette őket. A panaszkodásban is vannak ellentmondásos
dolgok. A pápa utalt egy jó papra, akit ismert, de aki minden
miatt panaszkodott, a kákán is csomót keresett.
A
keserűség, a neheztelés, a panaszkodás kapcsán az egyház szava ma az, hogy
bátorság
Jó pap
volt, a gyóntatószékben nagyon irgalmasnak találták. Már idős volt és paptársai
elképzelték, hogy milyen lesz majd amikor meghal és felmegy a mennybe. Azt
mondták: ’Az első dolog, amit Szent Péternek mond majd a köszönés helyett,
hogy, hol van a pokol? Mindig a negatív dolgokat veszi észre. Szent
Péter pedig megmutatja majd neki a poklot. Akkor majd megkérdezi: ’Hány elítélt
van itt? Csak egy. Ó, micsoda katasztrófa ez a megváltás – mondja majd’. A
keserűség, a neheztelés, a panaszkodás kapcsán az egyház szava ma az, hogy
bátorság.
A napi
liturgia üzenete az, hogy hagyjuk, hogy az Úr megvigasztaljon minket
Izajás
bátorságra ösztönöz, mert Isten eljön, hogy üdvözítsen minket. A pápa a napi
Evangéliumra (Lk 5,17-26) utalva kiemelte: amikor az emberek a tetőről
leeresztették a bénát az ágyán Jézus elé, nem gondolták, hogy
ott vannak az írástudók és a farizeusok, csak azt akarták, hogy meggyógyuljon
az az ember. A napi liturgia üzenete az, hogy hagyjuk, hogy az Úr
megvigasztaljon minket.
Kérjük
az Úrtól a bátorság kegyelmét, mert a bátorságban jön el vigasztalni minket
Ez nem könnyű, mert ehhez meg kell szabadulnunk
önzésünktől, azoktól a dolgoktól, amelyek saját kincseink, mint a keserűség, a
panaszkodás és sok minden más. Jó lesz, ha ma mindannyian
lelkiismeret-vizsgálatot tartunk: Milyen az én szívem? Van benne keserűség?
Szomorúság? Hogy beszélek? Dicsőítem Istent, a szépséget vagy mindig
panaszkodom? Kérjük az Úrtól a bátorság kegyelmét, mert a
bátorságban jön el vigasztalni minket. Kérjük az Urat: Uram, jöjj el megvigasztalni
engem! – zárta hétfő reggeli homíliáját Ferenc pápa a Szent
Márta-ház kápolnájában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése