SZENT MAILLÉ JANKA-MÁRIA

Szent MAILLÉ JANKA-MÁRIA

 III. r. 

(1331-1414)

 Jeanne-Marie de Maillé* forangú francia családból származott. 6 éves korában karácsony éjszakáján a Szűzanya megmutatta neki a Kisded Jézust. 12 éves korában szüzességet fogadott. Szülei és egyik nagybátyja ekkor már kiszemelték számra a leendő férjet: Robert de Sillé bárót. Ő azzal a föltétellel fogadta a házasság tervét, ha volegénye megígéri, hogy önmegtartóztatásban fog élni vele. Robert, aki gyermekkori pajtása volt, ebbe bele is egyezett. 1348-ban volt meg az esküvő. Békében, megértésben éltek, s mindketten buzgó segítői voltak a betegeknek s egyéb rászorulónak. Janka ekkoriban lépett be a ferences III. rendbe. Közben a francia-angol háborúban Sillé báró súlyos sebesülést szenvedett, fogságba került és meghalt. A 31 éves özvegytol férje rokonai elvettek mindent, ami a házasság elott férjéé volt, így Janka anyjához volt kénytelen költözni. Övéi újból férjhez akarták adni, de ő ellenállt. Tours-ba, Szent Márton városába költözött, s közel a ferencesek kolostorához egy szűk lakásban húzta meg magát. Életét ezentúl Isten és felebarátai szolgálatának szentelte. Szegényesen élt, vezekelt a bűnösökért. A Szent Márton kórházban látogatta a betegeket, beszélt nekik Jézus tanításáról, erényekről, a szentek példájáról. Egyesek mindezt nem jó szemmel nézték, bolondnak tartották, s valósággal elüldözték a kórházból. Egyszer valaki az utcán úgy hátbadobta egy kővel, hogy mozgássérült lett. Ferences lelkiatyja meg volt róla győződve, hogy Janka imádságos, misztikus lélek, talán csodatevő is, de független fouri hölgy, aki tartja a kapcsolatot rokonaival; tehát hagyta, hogy szabadon látogassa rokonait s eleget tegyen zarándok vágyának. Tours városa volt továbbra is a fix pont, ahova újra meg újra visszatért azalatt a 27 év alatt, ameddig özvegyként Tours-ban élt. Nagy gondja volt az Egyház egysége. Sok zarándokútja ezt a célt szolgálta. Beszélt VI. Károly királlyal is ez ügyben. Tours városban halt meg 82 éves korában. Halálakor arca visszanyerte fiatalos szépségét. Klarissza ruhában temették el a ferencesek templomában. IX. Piusz pápa 1871-ben avatta boldoggá.
II. János Pál pápa tanítása a kereszténység egységéről:
„A Szentlélekhez való hűség belső megtérést és buzgó imádságot követel. Imádkozzunk azért is, hogy a jogos türelem, mellyel várjuk Isten idejének eljövetelét, ne változzon tétlen belenyugvássá a hitbeli szakadás fennálló helyzetébe.”

Imádság:

Istenünk, te Boldog Jankát arra késztetted, hogy szüzességét a házasságban is megőrizze, özvegyen pedig az imának, jócselekedeteknek, zarándoklatoknak szentelje életét. Közbenjárására segíts bennünket, hogy földi zarándokságunk után a mennyei hazába jussunk. Krisztus, a mi Urunk által.

Ferenc pápa levele Nagy Szent Teréz születésének 500. évfordulója alkalmából

Avilai Nagy Szent Teréz, misztikus és egyházújító - RV

Március 28-i keltezéssel szombaton tették közzé a Vatikánban Ferenc pápa levelét, melyet Saverio Cannistrà atyának, a sarutlan karmelita rend legfőbb elöljárójának küldött. A pápa az egyház egészével kapcsolódik a sarutlan karmelita rend hálaadásához „ennek az egészen rendkívüli nőnek a karizmájáért”. Gondviselésszerű kegyelem, hogy az évforduló egybeesik az Istennek szentelt élet évével, melynek során Avila Szentjében biztos vezetőként ragyog fel az Istennek átadott élet teljes és vonzó modellje”. A pápa a múltba visszatekintve azt a „sugalmazó szikrát” keresi, mely impulzust adott az alapító Teréznek is. Tanúságtétele a Krisztussal való közvetlen kapcsolatból, az imádságban szerzett tapasztalatából, az Istennel folytatott párbeszédéből és az egyház anyaságában gyökerező közösségi életből táplálkozott.

Szent Teréz az imádság mestere

Szent Teréz elsőként is az imádság mestere volt. Tapasztalatának középpontját Krisztus emberi mivoltának a felfedezése jelentette. Az a vágy éltette, hogy mindenkivel megossza ezt a tapasztalatát, ezért eleven és egyszerű stílusban leírta, hogy az „egy baráti kapcsolat, amivel megtudjuk, hogy Krisztus szeret minket”. Sokszor az elbeszélés imádsággá alakul át, mintha be akarna vezetni bennünket a Krisztussal folytatott benső dialógusba – írja levelében a pápa. Teréz az imádságot nem szűkítette le bizonyos időkre és helyekre, a legkülönfélébb alkalmakkor és helyzetekben fölfakadt benne az imádság, ahogy mondja: „bajos dolog lenne, ha csak félreeső helyeken imádkoznánk”. Meg volt győződve „az állandó imádság értékéről, még ha az nem is tökéletes mindig”. Azt kéri, hogy „legyünk az imádságunkban állhatatosak és hűségesek, még a lelki szárazság közepette is”. A lelki élet megújítására Teréz nagy örökséget hagyott, tele konkrét javaslatokkal, ima-utakkal és módszerekkel. Nem engedi, „hogy önmagunkba zárkózzunk, nem elégszik meg egy belső egyensúllyal sem, hanem újra és újra Krisztusból indul ki, hogy a szeretetben mindig növekedjünk Isten és a felebarát felé”.

Szent Teréz az evangélium fáradhatatlan hirdetője

A Krisztussal megélt személyes kapcsolata révén lett Teréz az evangélium fáradhatatlan hirdetője - állapítja meg a pápa a második gondolataként. Azért, hogy korának számos nehézsége közepette az egyházat szolgálhassa, Teréz nem maradt tétlen szemlélője az őt körülvevő valóságnak. Női mivolta és gyenge egészségi állapota ellenére úgy döntött, hogy „mind megteszi azt a keveset, ami rajta múlik, vagyis az evangéliumi tanácsok követését a lehetséges tökéletességgel, és hogy gondoskodjék arról, hogy a környezetében a többi nővér is hasonlóképpen cselekedjék”. Így kezdődött el a terézi reform, melyben arra kérte a nővértársait: „ne vesztegessék el az időt arra, hogy Istennel jelentéktelen dolgokról társalogjanak, miközben lángokban áll a világ”. „Ez a missziós és egyházi lelkület mindig is jellemző volt a karmelitákra” – állapítja meg Ferenc pápa a levelében. Mint egykor, ma is új távlatokat nyit a Szent, nagy vállalkozásokra szólít fel, hogy a világot „Krisztus szemével nézzük, keressük azt, amit ő keres, és szeressük azt, amit ő szeret”.

Szent Teréz a közösségi élet építője

Szent Teréz jól tudta, írja levele harmadik pontjaként Ferenc pápa, hogy „sem az imádság, sem a misszió nem tudja önmagában fenntartani a hiteles közösségi életet”. Éppen ezért az egyes karmelita kolostorok alapjává a testvériséget tette: „Itt mindenki szeresse és érezze egymást, segítse a másikat kölcsönösen”. Nagy figyelemmel intette a nővéreket az önmagukra hivatkozás, az autóreferencialitás veszélyeire, mert az igazi közösségi élet megkívánja, hogy „szinte mindenben lemondjunk önmagunkról és a kényelmünkről”. Ezért ajánlja „az alázat erényét, mely nem a külső elhanyagolásából, sem pedig a lélek benső félénkségéből áll, hanem mindenki ismerje jól saját képességeit és azt, amit Isten megtehet benne”. Az így vett terézi alázatnak ellentettje a „hamis önbecs, mely fecsegésben, féltékenykedésben, kifogásokban ölt testet és, ami komoly kárt okoz a közösségi kapcsolatoknak”. Az igazi terézi alázatnak része továbbá „önmagam elfogadása, saját méltóságom tudata, a missziós bátorság és az Istenre hagyatkozás”.

Ezekkel „a nemes gyökerekkel a terézi közösségek arra kaptak maghívást, hogy a közösségi élet házai legyenek, ahol tanúságot tesznek a testvéri szeretetről és az egyház anyai arcáról, miközben az Úr felé továbbítják a világnak a megosztottságok és háborúk gyötörte szükségleteit”.

Végül megköszönte a szentterézi közösségeknek, hogy „rábízzák a pápát a Kármelhegyi Boldogasszony oltalmának különleges gyengédségére és imádságukkal kísérik őt az egyház nagy próbatételei és kihívásai közepette”. Azt kérte Ferenc pápa a sarutlan karmelita rend tagjai számára, hogy „életük tanúságtételén ragyogjon át az evangélium öröme és szépsége és sok fiatalt vonzzon Krisztus követésére”, majd apostoli áldását adta rájuk.

Nagyböjti kalendárium 39.

Nagyböjti kalendárium – március 28.

Az idei nagyböjtben a megszentelt élet évéhez kapcsolódva korábbi századokban élt és köztünk élő, ismert és kevésbé ismert szerzetesek gondolatait idézzük napról napra. Készüljünk együtt Jézus feltámadásának ünnepére!

„Az embernek valamilyen téren bensőleg is, kifelé is el kell köteleznie magát a közjóra, hogy ezt a világot egy kicsit emberibbé, kicsit igazabbá és testvériesebbé alakítsa. Ezt a felszólítást általában mindenki felfogja, akiben érző szív van, de hányat késztet tettekre?” (Henri Boulad)

Istenünk, te szüntelenül munkálod az emberek üdvösségét, most azonban még bőségesebb kegyelemmel örvendeztetted meg népedet. Tekints jóságosan választottaidra, akik már megkeresztelkedtek vagy most készülnek a keresztségben újjászületni, és támogasd őket segítő oltalmaddal. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

 

Nagyböjt ötödik hetének szombatja

Nagyböjt ötödik hetének szombatja

„Sokan  a  zsidók közül, akik Máriához és Mártához jöttek, és látták, amit tett, hittek benne”

Jézus egyik legfontosabb tanítani valója volt a Szentháromság titkának megismertetése. Ez a nekünk is szóló csodálatos üzenet, mint láttuk az előző napi szentbeszédben, sőt a legutóbbi szentmisék evangéliumaiban is, az Úr beszédeiben, szombatnapi és ünnepi tanításaiban állandó beszédtéma volt. Mivel ezek a csodás események és kinyilatkoztatások az első három evangélistánál nem olvashatók, jó, hogy az évtizedekkel később megírt jánosi evangéliumban ilyen részletesen és szívet is, de főként az emberi értelmet gyönyörködtetően mind-mind részletesen írva vannak nekünk. A mai evangéliumban Betániába vezet el bennünket Szent János. Ő igen elevenen megfigyelte Jézus egyik barátjának betegségéről, nővérei aggodalmas üzeneteiről, Jézus titokzatos reagálásáról, pár nap múlva homályos, majd nyílt közléséről kapott élményeket. Mintha tudta volna már akkor, hogy majd fél évszázad múlva neki kell megírnia minden keresztény nép és évszázad részére, hogy Jézus mennyire figyelt arra, hogy kizárólag akkor és úgy kell cselekednie, ahogyan az Atya akarja. A feltámasztás nagy örömét akkor adta meg barátjának és testvéreinek, amikor már mindenki beletörődött a halálába, hiszen már negyedik napja a sírban nyugodott. Így még nagyobb volt az öröm és még jelentősebb maga a krisztusi csodatétel. Örült is minden jóakaratú ember. Viszont akadtak besúgók is: „Sokan a zsidók közül, akik Máriához és Mártához jöttek, és látták, amit tett, hittek benne. De néhányan közülük elmentek a farizeusokhoz, és elmondták nekik, hogy Jézus mi mindent cselekedett. Erre a főpapok és a farizeusok összehívták a főtanácsot és azt mondták: Mit csináljunk? Ez az ember ugyanis sok csodajelet művel. Ha hagyjuk ezt neki, mindnyájan hinni fognak benne. Akkor eljönnek a rómaiak, és elpusztítják országunkat és nemzetünket. Egyikük pedig, Kaifás, aki abban az esztendőben főpap volt, azt mondta nekik: Ti nem  tudtok semmit, s arra sem gondoltok, hogy jobb nektek, ha egy ember hal meg a népért, mint ha az egész nemzet elveszik! Ezt pedig nem magától mondta, hanem, főpap lévén abban az esztendőben, megjövendölte, hogy Jézus meg fog halni a nemzetért, és nemcsak a nemzetért, hanem hogy az Isten szétszórt gyermekeit egybegyűjtse. Attól a naptól tehát elhatározták, hogy megölik őt. Ezért Jézus már nem járt nyilvánosan a zsidók közt.  Elment onnan a puszta melletti vidékre, egy Efraim nevű városba, és ott tartózkodott tanítványaival együtt. Közel volt a zsidók Pászkája, és vidékről sokan mentek föl Jeruzsálembe Húsvét előtt, hogy megszenteljék magukat. Keresték Jézus, és a templomban azt mondogatták egymásnak: Mit gondoltok, vajon eljön-e az ünnepre? A főpapok és farizeusok pedig parancsot adtak, hogy ha valaki megtudja, hol van, jelentsék és elfogják őt” (45-57) Íme, az emberi gonoszság, mint Jézus halálának oka!

REMETE SZENT JÁNOS

Szent János remete

A közép-egyiptomi Likopoliszban élt, fiatal korától az ácsmesterséget gyakorolta. 25 éves korában elhatározta, hogy elhagyja a világot. 15 éven át különböző kolostorokban élt szerzetesi életet, aztán, a magányosságot keresve, a várostól nem messze levő hegyre ment. Itt élt 50 éven át haláláig. Sohasem ment ki kunyhójából, a hozzá jövő emberekkel az ablakon át beszélgetett. 30 év után Istentől megkapta a jövőbelátás adományát. Ezzel több embernek megmondta jövendő sorsát, ami be is teljesedett. 90 éves korában halt meg a IX. század végén.

Cantalamessa atya negyedik nagyböjti prédikációja a Vatikánban

Cantalamessa atya a Pápai Háznak prédikál -

Pénteken délelőtt kilenc órakor tartotta meg P. Raniero  Cantalamessa kapucinus, a Pápai Ház szónoka negyedik nagyböjti prédikációját, Ferenc pápa és a Pápai Ház tagjai jelenlétében. Az Apostoli Palota Redemptoris Mater kápolnájában megtartott prédikáció témája: „Kelet és Nyugat az üdvösség titkával szemben”. A négy részből álló sorozat egésze a „Két tüdő, egy lélegzet. Kelet és Nyugat egyesülve magában a hitvallásban” alapgondolat jegyében zajlott. Cantalamessa atya előadásában azt akarta bemutatni, hogy Kelet és Nyugat hagyományának az üdvösségről vallott tanítása lényegében megegyezik, jóllehet kölcsönösen kiegészítik egymást.

A szónok a francia lelkiségi nagyszótár meghatározását idézte, mely szerint: „Az élet célja a keleti keresztények számára a deificatio, a megistenülés, a nyugati keresztények számára pedig a szentség megszerzése. Az Ige megtestesült, a görögök szerint azért, hogy helyreállítsa az emberben az Ádám bűne miatt megsérült istenképmást és így megistenítse az embert. A latinok szerint a megtestesülés oka az emberiség megváltása, hogy a bűn miatt az Isten Fia megfizesse az isteni igazságosságnak kijáró adósságot”.

Az „üdvösség” két különböző megközelítése a Szentírásban

Cantalamessa atya először a Szentírásban kereste a két különböző megközelítés alapjait. Már az Ószövetségben megjelenik az üdvösségnek a két arca, melyet a próféták az új és örök szövetség képében rajzolnak meg: a negatív elem a bűn eltörlését jelenti, míg a pozitív az új szív és új lélek ígéretét, melyet a legerőteljesebben Ezekiel próféta fogalmaz meg: „Akkor majd tiszta vizet hintek rátok, hogy megtisztuljatok minden tisztátalanságtól, s minden bálványtól megtisztítalak benneteket. Új szívet adok nektek és új lelket oltok belétek, kiveszem testetekből a kőszívet és hússzívet adok nektek. Az én lelkemet oltom belétek és gondoskodom róla, hogy parancsaim szerint éljetek és szemetek előtt tartsátok törvényeimet és hozzájuk igazodjatok”(Ez 36,25-27). Isten cselekedetében tehát kettős mozzanat figyelhető meg: elveszi a kőszívet, ami a bűnt jelképezi, ez a negatív szempont, és megadja a hússzívet és az új lelket, ami viszont a pozitív oldal. Minden későbbi értelmezést végigkísér ez a kettősség – hangsúlyozta Cantalamessa atya. A szinoptikusok, Máté, Márk és Lukács evangélisták a bűn elvételére helyezik hangsúlyt, de János fényről, világosságról, örök életről beszél, és nála Krisztus halála pünkösdi esemény: nem kiadja, hanem ránk leheli a Lelkét. Pál apostol, főként a Római levélben a két szempont kiegyensúlyozott tanítását adja.

Eltérő patrisztikus hagyomány

Az Újszövetség nyomán a keleti és nyugati hagyomány más és más úton halad előre: Kelet a jánosi-alexandriai vonalat követi és a megistenülést hangsúlyozza, míg Róma Nyugaton, éppen a császárkultusz apotheózis-megistenülés gyakorlata miatt inkább a másik szempontot, a bűnöktől való szabadulást emelte ki. Ezenkívül Szent Ágoston a kegyelemtanában - szemben kora egyik alaptalanul optimista teológusával, Pelágiusszal  - az embert a maga menthetetlen bűnösségében és Istenre utaltságában ábrázolja. Innét kezdve ez a kettős vonal megmaradt a napjainkig. Változás és közeledés éppen az utóbbi idők pünkösdi mozgalmai révén adódtak: a nyugati karizmatikus megújulás, éppen a II. Vatikáni Zsinat jegyében már inkább a pozitív szempontot, az Istengyermekséget hangsúlyozza.

Nagyböjti kalendárium 38.

Nagyböjti kalendárium – március 27.

Az idei nagyböjtben a megszentelt élet évéhez kapcsolódva korábbi századokban élt és köztünk élő, ismert és kevésbé ismert szerzetesek gondolatait idézzük napról napra. Készüljünk együtt Jézus feltámadásának ünnepére!

„A gyűlölet, bármennyire is erősnek és kíméletlennek mutatkozik, valójában gyönge, mert a szeretettel nem tud mit kezdeni. Mi a szeretet? Nézz Jézusra! Amit az ő keresztre feszítésében és halában látsz, az mind a szeretetről beszél. Mintha csak azt mondaná: »Bármennyire is gyűlölsz, én annál jobban szeretlek! Mert sokkal fontosabb és értékesebb vagy, mint amit gondolsz magadról.« Megfeszített Jézus, könyörülj rajtam!” (Gurzó Anaklét)

Urunk, Istenünk, bocsásd meg, hogy emberi gyöngeségből vétkeztünk, és oldozd fel jóságosan bűneink kötelékét. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

 

Nagyböjt ötödik hetének péntekje

Nagyböjt ötödik hetének péntekje

„Eléd tártam ügyemet!”

Jeremiás próféta Isten parancsára fogadta el a prófétai küldetést. Huszonéves volt akkor. Sejtette, hogy keserves lesz a sorsa, de hitt Istennek, aki biztosította védelméről. Ment tehát Jeruzsálembe, és hirdette: Tartsatok bűnbánatot most azonnal, mert a türelmi idő végére jár. Isten kezében kész a kegyelem, ha megtértek. De ha megátalkodtatok bűneitekben, akkor szörnyű pusztulás és rabság szakad rátok. Sem a papság, sem a nép nem érzékelte a veszélyt. Egyre merészebben szálltak szembe a prófétával, megverték, kalodába zárták, meg is akarták ölni. Ekkor szakadt ki lelkéből a végső elkeseredés: „Rászedtél, Uram, és hagytam, hogy rászedj!”(7)Rágalom és rettenet mindenfelől: „Jelentsétek! Jelentsük fel őt!”(10) Még a barátai is ezek közé álltak. Bukását lesik, be akarják csapni, legyőzni, elbuktatni. Hányszor állt ezen a ponton Mózes, majd a szolgálatukat befejezett más próféták. Mózesnek ilyenkor felfénylett a népet vezető felhő, és szólt az Úr, elnémítva a tömeget. Jeremiásnak csak a szívében éled a vigasz: „Az Úr velem van, mint hatalmas hős, ezért üldözőim elbuknak, és nem győznek; nagyon megszégyenülnek”(11) A gondolat, hogy Istenre bízhatta ügyét, megnyugtatja Jeremiást. Hálaének fakad a szívéből. A nemzetek sorsa hosszabb az egyén sorsánál, ezért a kísérő próbák és bajok is évszázadokkal mérhetők. Isten nem hagyja el, csak megpróbálja a benne bízó népeket, azután kellő időben igazságot szolgáltat. Ápoljuk mi is ezt a reményt. Igyekezünk rászolgálni a kegyelemre, hogy megláthassuk Isten igazságszolgáltatását. Csak nehogy bajba keverjük magunkat, elhagyva Istenünket.

CADIX-I BOLDOG DIDÁK

CADIX-I BOLDOG DIDÁK

 kapucinus 

(1743-1801) 

 
Keresztneve József Ferenc volt. Előkelő vallásos szülőktől született. Már gyermekkorában imádságos, önmegtagadó lelkület, a templom szeretete (ministrálás) jellemezte. Az iskolában nagyon gyenge eredményeket ért el. Emiatt csak nagynehezen vették fel rendjükbe a kapucinusok. Sevillában volt novícius. Buzgó imádsággal elérte, hogy elvégezte a teológiát és pappá szentelték. Szent élettel, buzgó imádsággal, a szerzetesi szabályok szigorú megtartásával készült arra az apostoli feladatra, melyet engedelmességből vállalt. Bejárta egész Spanyolországot - mezítláb, elnyutt ruhában, kezében kereszttel, hirdette Isten igéjét egyszerűeknek és tanultaknak. Szívesen oktatta a gyermekeket a hit elemeire. Új Pálként emlegették. Mint gyóntató is eredményesen fáradozott, sok nagy bűnös is megtért. Eretnekek is eljutottak az igazság megismerésére. Prédikációira sok virrasztással, imával, önostorozással készült. Amikor egyszer gvárdiánja mérsékletre intette, így felelt: „Atyám, az én sok bűnöm és a nép bűnei kényszerítenek minderre.” Két kedvenc témája volt: a Szűzanya-tisztelet és a Szentháromság tisztelete. A Szűzanyát mint a Békeszerető Szent Szüzet s mint a jó Pásztor édesanyját szokta emlegetni. A Szentháromságról oly magasztos ·igazságokat mondott, hogy elnevezték a Szentháromság apostolának. Forrón szerette Egyházát, sokat tanulmányozta a Szentírást, hogy eredménnyel küzdjön kora tévedései ellen. Elismerésekben is volt része: kinevezték az Egyház rendkívüli konzultorának, kanonoknak, egyetemek tiszteletbeli doktornak. Mindezek nem tették hiúvá. Élete végén súlyos betegségbe esett. Szenvedéseit nagy türelemmel viselte. Halála napját előre megmondta. 58 évesen halt meg szentség hírében. XIII. Leó pápa avatta boldoggá 1894-ben.
A nagyhírű szónok titka:
Didák atyát úgy tartották számon, mint abban az időben Spanyolország legnagyobb egyházi szónokát. Ezen különösen azok csodálkoztak, akik meg az iskolából ismerték. Ezek között volt egy domonkos páter is, aki Didáknak iskolatársa volt. Részt vett egyszer Didák prédikációján. A rejtélyt egy kisgyermek fejtette meg számára. Beszéd közben a kisfiú hangosan kiáltotta anyjának: „Anya, anya! Látod, hogy az atya vállán egy galamb van? Így én is tudnék prédikálni, ha a galamb mindent előmondana.” A páter megértette, hogy a Szentlélek a tanítómestere Didáknak.

Imádság:
Istenünk, te megadtad Boldog Didáknak a szentek bölcsességét és néped üdvösségének munkálását. Közbenjárására add meg nekünk, hogy felismerjük azt, ami jó és igaz, és hirdessük minden embernek a mérhetetlen gazdagságot Krisztust, aki veled él és uralkodik mindörökkön örökké.

Ferenc pápa metropólia rangra emelte a görögkatolikus egyházat Magyarországon

Kocsis Fülöp és Orosz Atanáz görögkatolikus püspökök - RV

Ferenc pápa egy pénteken közzétett dokumentummal átszervezte a görögkatolikus egyházat Magyarországon, „sui iuris” metropólia rangra emelve azt. Az átszervezés a következő rendelkezéseket tartalmazza:
Ferenc pápa a hajdúdorogi görögkatolikus eparchiát metropólia rangra emelte, Debrecen székhellyel és Kocsis Fülöp eddigi hajdúdorogi görögkatolikus eparchális püspököt az új metropólia első metropolitájává nevezte ki.
A pápa a miskolci görögkatolikus apostoli exarchátust eparchia rangjára emelte és a hajdúdorogi metropolita szék szuffragáneusává tette. Első püspökének Orosz Atanáz atyát, eddigi miskolci apostoli exarchát nevezte ki.
Végül Ferenc pápa a nyíregyházi görögkatolikus eparchiát leválasztotta a hajdúdorogi eparchiából és a hajdúdorogi metropolita szék szuffragáneusává tette, első sede vacante apostoli adminisztrátorává Orosz Atanáz atyát nevezte ki.
(vl)

Nagyböjti kalendárium 37.

Nagyböjti kalendárium – március 26.

Az idei nagyböjtben a megszentelt élet évéhez kapcsolódva korábbi századokban élt és köztünk élő, ismert és kevésbé ismert szerzetesek gondolatait idézzük napról napra. Készüljünk együtt Jézus feltámadásának ünnepére!

„A bűnbánat útjára lépő ember az elcsendesedés, az elmélkedés fényében nemcsak a múltját faggatja, hibáit ismeri fel, hanem kemény döntéseket is hoz, pályáját bölcsen módosítja, saját lépteit – a múltját megbánva – a szeretet útjára igazítja.” (Böjte Csaba)

Urunk, Istenünk, bízva reméljük irgalmadat. Esedezve kérünk, állj mellettünk, és oltalmazz jóságosan. Bűnöktől megtisztult lelkünket tartsd meg a megszentelt élet útján, hogy ígéreted szerint egykor elnyerjük mennyei örökségünket. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Nagyböjt ötödik hetének csütörtökje

Nagyböjt ötödik hetének csütörtökje

Ábrahám, „sok nemzet atyjává rendeltelek”

Továbbfolytatódik Jézus vitája a zsidókkal. Nem hisznek neki, hogy Ő az Isten Fia, sőt ördöngösnek nyilvánítják, tehát Isten ellenségének. Jézus ellentmond, és megígéri, hogy aki hisz benne, az „halált nem lát sohasem”(51) Ebbe a zsidók újra belekötnek, és hivatkoznak Ábrahám halálára. Jézus ezt a hivatkozást ragadja meg: Ábrahám hitt Istennek. Hosszú vándorútra kelt hite erejével, negyven évig várt arra, hogy az Isten ígérete beteljesüljön, és megszülessék a megígért fiú, aki majd örökli az ígéret földjét, és megsokasodva lakja azt jövendő népe. Elhitte, hogy négyszáz évig szolgaságban élnek utódai, de aztán szabadon folytatják majd az életüket. Elhitte, és elfogadta a körülmetélés jelét maga és utódai számára. Most itt van a beteljesülés: az utódok birtokolják az ígéret földjét, immár háromszor négyszáz éve, megszületett a Messiás, az ígéret szerint a zsidó népből, és a saját népe nem hisz neki. Micsoda ellentét. Ábrahám súlyosan megszenvedte a várakozást, de hitében ujjongott a beteljesülésnek, a szerencsés szemlélők pedig nem hisznek, és támadják őt. Sőt: „köveket ragadnak, hogy megkövezzék”(59) Jézus eltűnik előlük, és kimegy a templomból. Nagy előjel ez. A hitetlen nemzedéket elhagyja, és új népet készít magának, akik Ábrahámnak nem fiai vér szerint, de hitük által igen. Beteljesedik Isten ígérete, amit Ábrahámnak mondott: „sok nemzet atyjává rendeltelek. Nagyon megsokasítlak, és számos nemzetté teszlek.”(5-6) Köszönjük meg, hogy Isten nevében már mi is ott voltunk, és örülhettünk a hívő Ábrahámmal együtt az istenfiúságunknak.

Szűz Mária örömhírvétele

Szűz Mária örömhírvétele

A mai ünnep annak a világraszóló eseménynek állít örök emléket, hogy Isten elküldte Gábor főangylát Názáretbe, József jegyeséhez, Szűz Máriához, hogy adja tudtára a nagy örömhírt: Isten akarja emberré váló Fiának anyjává tenni. Ezt az örömhírt Szent Lukács evangéliuma közli a világ számára: 1,26-38. Hogy mit jelent Isten fiának emberré levése, a mai ünnep előverses sztrichirájában így énekeljük: „Vigadjanak az egek és örvendezzen a föld, mert az Atyával egy öröklétű, egy kezdet-nélküli és egy-trónusú Fiú, emberszerető irgalmának gazdagságát felöltvén, Atyja tetszése és akarata szerint kiüresítette önmagát, és egy szűznek a Szentlélektől megtisztított szíve alá szállott. Ó, mily nagy csoda! Az Isten az emberek között, a befogadhatatlan egy anyaméhben, az időkön felül álló az időben, és minő hallhatatlan, hogy a fogantatás is mag nélkül történt, az önfeláldozás kifejezhetetlen, és minő titokzatos!, mert Isten az, Aki magát kiüresíti, megtestesül, és az életbe jön át...” Páratlan szavakkal magyarázza a titkot Szent Szofróniosz pátriarka: „Megtestesül az, Aki nem testből való. A mi alakunkat ölti magára az, Aki isteni természete szerint nem rendelkezik külső vagy látszólagos alakkal. Ő a testetlen olyan testet ölt magára, mint a mienk, és valóban ember lesz, Ő, Akit mindörökre Istennek vallunk. Azért akart ember lenni, hogy hasonló által tisztítsa meg a hasonlót, hogy testvér által mentse meg a testvért, hogy azonos által világosítsa meg az azonost.

URUNK SZÜLETÉSÉNEK HÍRÜLADÁSA (GYÜMÖLCSOLTÓ BOLDOGASSZONY)

Mária életének legnagyobb titkát ünnepli ezen a napon az Egyház: az asszonyok közt Áldott anya lett és az "Ige testté lett". A liturgiában ezt a csodát térdet hajtva említették évszázadokon keresztül. Mai liturgiánkban a szentmise Hitvallásában a "Megtestesült ..." szavakat meghajolva mondjuk. A mai ünnepen és Urunk születésének ünnepén (Karácsonykor) a jelenlegi előírások szerint is térdet hajtunk. Ezt a titkot hirdeti naponta háromszor templomaink harangja, hívva mindenkit az "Úr Angyalának" imádkozására.

A Názáretben lakó Máriával, József jegyesével a küldött, Gábor angyal közölte a nem remélt megtiszteltetést, Isten megváltó akaratát, Jézus csodálatos fogantatását (Lk 1, 26-38).

Az ünnepet Rómában már a 7. században bevezették, neve "Annuntiatio Domini" volt, vagyis az Úr hírüladása. Keleten a legrégebbi időktől az egyik legnagyobb ünnep. Hosszú időn át Karácsony előtt ünnepelték a milánóiak és Spanyolországban.

Alapgondolat:

Az Ige emberré lett miértünk, sőt Érted, mert végtelenül szeretett!

Jeremiás siralmai XI.

Jeremiás siralmai XI.

 
5,18: „Szomorú a szívünk.Sion hegye miatt, melypuszta lett, rókák járkálnak rajta”

Sion hegye emberlakta gyönyörű város volt már évezredek óta. Ábrahám győzelmét köszönteni innen jött ki Melchizedek, Sálem királya és a Magasságbeli Isten főpapja (Ter 14,18-20), akinek papsága Jézus Krisztusban teljesült be és lett örökkévaló. Most rommező az egész hegyoldal. Az emberlakta helyeket csak éjszakai sötétben keresi fel a tolvaj róka, ami közutálatot eredményez. Ravaszságát is elítéli az ember, emberi vonalra átültetve pejoratív jelzőként alkalmazza: „Ravasz, mint a róka”. Ilyen értelemben alkalmazza Jézus is Heródesre a róka-jelzőt: „Menjetek, mondjátok meg annak a rókának ”(Lk 13,32) Jeremiás lelkében is élhet ez az undor: az éjszakai tolvaj állat, amely birtokba vette a zsidó főváros romjait, és nappali fénynél hencegve mutogatja magát, jelentheti Jeremiás számára a ravasz gazemberség győzelmi hencegését is.
5,19: „De te, Uram, örökké megmaradsz, trónod nemzedékről nemzedékre”
A zsidók királyának hatalma csúfosan véget ért. A királyi palota is romokban hever, a magas trónszék vagy zsákmány lett, vagy elenyészett a lángokban. A király megvakítva raboskodik Babilonban. De nehogy azt vélje a győztes babiloni király, Nebukadnezár, hogy méltatlan földi képviselője bukásával az egy, igaz Isten mindenekre kiterjedő hatalmát is megrendítette ez a győzelem, ezért fűzi bele siralmas énekébe a próféta: „De te, Uram, örökké megmaradsz, trónod nemzedékről nemzedékre”. Ez a mondat már biztatás az elhurcoltaknak: bízzatok, az Úr él és uralkodik. A rátok szabott büntetés hetven év múlva lejár, és visszahoz ide titeket, elnyomóitokat pedig egy másik nagyhatalom igázza le.Hosszú szenvedésünk, emberi rókák méltatlan uralma mirólunk is lehámlik, ha belátva bűneinket, mi is Hozzá térünk.
5,20: „Miért feledkezel meg rólunk örökre, miért hagysz el minket hosszú napokra?”
Az üdvösség dolgában magyar szövegben mi is alkalmazzuk az örökre vagy mindörökre kifejezést. A zsidóknál ez „le-ólamnak” hangzik. Nem föltétlenül jelentörökkévalót, hanemgyakran csak évszázadot. Jeremiás tudta Istentől, hogy a babiloni fogság hetven évre szól vagyis egy kurta évszázadra, de ez a szenvedők számára igen hosszú napokból áll. Ezeket csak keserves sóhajokkal lehet átvészelni.Amikor 1945-ben először hallottam, hogy a nyugati hatalmak ötven évre eladtak bennünket az istentelen kommunizmusnak, megrémültem az öt évtizedtől. Örökkévalóságnak tűnt. Ma már hosszabb elnyomatás miatt kesergünk. Isten trónjához kell visszatérnünk
5,21: „Téríts magadhoz, Uram, és megtérünk, újítsd meg napjainkat, mint hajdan!”
Istenhez visszatérni csak az Ő kegyelmével lehetséges. Ezt ki kell imádkozni. Ezt tették a fogsága került zsidó próféták és más szent emberek: Ezekiel, Dániel, Tóbiás, a három ifjú és mások. Ezek bűnbánatot tartottak saját vétkeikért, de őseik bűneiért is. Isten meghallgatta őket.Minket is meghallgat. Gyermekei vagyunk és Nagyasszonyunk öröksége. Imánk szóljon így: Add vissza, Atyánk, minden magyarnak őseink hősi hitét éNagyasszonyunk buzgó tiszteletét. Tudjuk, hogy ez tengernyi kegyelmet kíván, de a Te irgalmad nagyobb, mint a tenger. Add meg a sosem birtokolt együtt-gondolkodás kegyelmét is, és hogy a jó ügyeket közösen végiggondolva együtt is tudjunk dönteni. A gyűlölet árokásóit pedig tudjuk hasznos munkára szorítani: ássanak jó mély árkokat öntözni a száraz földeket.
5,22: „Vagy talán végképp elvetettél minket, oly nagyon megharagudtál ránk?”
A Jeruzsálem omladékain ülő Jeremiás imáját ezzel az ijesztő, rémült kérdéssel fejezi be. Lelkében bizonnyal ott élt ennek ellenére a csendes bizakodás, hogy nem hagyod el sem őt, sem boldogtalan népét. Sanyarú sorsunk, sokak apatikus magába roskadása ellenére az én, de minden hűséges, hívő magyar testvérem bizalma is könyörögve száll öröktrónusodhoz, Urunk: „Irgalmazz meg én lelkemnek, ki vagy Ura mennynek, földnek!” (Ho 145,6)

Nagyböjti kalendárium 36.

Nagyböjti kalendárium – március 25.

Az idei nagyböjtben a megszentelt élet évéhez kapcsolódva korábbi századokban élt és köztünk élő, ismert és kevésbé ismert szerzetesek gondolatait idézzük napról napra. Készüljünk együtt Jézus feltámadásának ünnepére!

„Amikor az evangélium hívását halljuk, hogy életre szóló igent mondjunk, néha fölmerül a kérdés: »Hogyan maradhatok hűséges?« Az igen elbűvöl, de ezzel egyidejűleg kiszolgáltatottá tesz, és bizonytalankodást okozhat. De egy napon csodálkozva vesszük észre magunkat az úton, Krisztus lába nyomában: ezt az igent a Szentlélek helyezte szívünk mélyébe. Ekkor kezdjük megérteni Mária válaszát: »Teljesedjenek be rajtam szavaid!«” (Roger testvér)

Istenünk, áraszd híveid szívébe kegyelmed világosságát, hogy bűneinket megbánva neked szenteljük magunkat. Adj nekünk istenfélő lelkületet, és hallgasd meg jóságosan esedezésünket. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Gyümölcsoltó Boldogasszony

Gyümölcsoltó Boldogasszony

Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél!”

„Isten pedig a hatodik hónapban elküldte Gábriel angyalt Galilea városába, amelynek Názáret a neve, egy szűzhöz, aki el volt jegyezve egy férfival. A neve József volt, Dávid házából, a szűz neve meg Mária. Bement hozzá az angyal, és így szólt: Üdvözlégy, kegyelemmel teljes. Az Úr van teveled  Őt zavarba ejtette ez a beszéd, és elgondolkodott, hogy miféle köszöntés ez?” (Lk 1,26-29) Ezer évvel korábban egy próféta kereste fel Mária ősét, a zsidók második királyát, aki templomot  akart építeni a fölséges Istennek. A próféta Istentől vitt hírt Dávidnak: Nem fogadja el kezedből a templomépítést, de majd a fiad .fölépítheti. Viszont Isten megígéri, neked, hogy Ő a  családod tagjaiból épít neked  királyi házat. A te házadból származik majd a Messiás. Mária erről az ígéretről bizonyára tudott. Szülei éppen azért költöztek északabbra a Jeruzsálem közelében fekvő Betlehemből,, mert az volt Dávid szülővárosa, és onnan várták a születendő Messiást .Úgy  mondják, hogy Heródes király is tudott erről a hírről, ezért üldözte a Dávid család tagjait. Most pedig itt van a fényes mennyei követ, akit Isten nyilván fontos üzenettel küldött hozzá. Az ősapának, Dávidnak adott. kegyelemből kap most ő is? Azért jött az angyal és nevezte őt neve helyett új névvel: Kegyelemmel teljesnek? De mit takar ez a csodálatos új név? Mária nyilván nem tudott akkor még arról, hogy Őt az Úr öröktől fogva kiválasztotta megtestesülő Fia Édesanyjának, és a lelkét ugyanolyan gonddal és szeretettel teremtette meg, mint az ősszülőkét, vagyis azonnal hozzá teremtette a megszentelő kegyelet is. Ő ezáltal egyetlen szeplőtelenül fogantatott emberként született. Teljesen bűntelen volt és kegyelmi védelmet kapott arra is, hogy soha ne vétkezzék. És a legnagyobb kegyelem, amit most közöl vele az angyal:„Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél! Íme, méhedben fogansz, és fiút szülsz, és Jézusnak fogod nevezni. Nagy lesz ő, a Magasságbeli Fiának fogják hívni; az Úr Isten neki adja Dávidnak, az ő atyjának trónját, és uralkodni fog Júda házában mindörökké, és  királyságának nem lesz vége”. (30-33) Beteljesül tehát, amit törzsed ősének, Júdának mondott messiási áldásként apja, Jákob, más néven Izrael: „El nem vétetik Júdától a fejedelmi pálca, sem a vezér botja az ő térdei közül, míg el nem jön az, akié az, akinek a népek engedelmeskednek”. (Ter 49,10) Ezek a csodálatos üzenetek vagy ismerősök voltak a zsinagógai  szentírás magyarázatból, vagy a Szentlélek ott adta neki tudtára, hogy értesüljön Isten titkairól, mielőtt az Úr üzenetére válaszol. Mária azonban rendkívüli természetes ajándékokkal is föl volt díszítve, ismerte az emberélet egyik legboldogabb titkát, a gyermekek életfakadásának gyönyörű isteni elrendelését, tiszta, szent szemével ránézett az égi követre és így tette fel a kérdést: „Miképpen lesz ez, hiszen férfit nem ismerek? Az angyal ezt felelte neki: A Szentlélek száll rád, és a Magasságbeli ereje megárnyékoz téged; ezért a Szentet is, ki tőled születik, Isten Fiánk fogják hívni. Íme, Erzsébet, a te rokonod is fiút fogant öregségében, és már a hatodik hónapjában van, akit magtalannak hívtak, mert Istennél semmi sem lehetetlen. Mária erre így szólt: Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint. És eltávozott tőle az angyal” (34-38) Köszönjük Istennek, köszönjük a Szent Szűznek életünk csodaszép ajándékát, Jézus Krisztust!

SZENT GÁBOR ARKANGYAL

Szent Gábor

főangyal. Az Úr előtt álló hét főangyal egyike. Gábor megbízatása elsősorban az volt, hogy a hívatottaknak Isten terveit hírül vigye. Dánielnek a zsidók fogsága idején, Zakariásnak is megjelent. Legnagyobb küldetése Máriához szólt, akinek hírül adta a Megtestesülést. [B36; BL470; BL447; C348; I299; F324; M909; Z1711]

GÁBOR főangyal, a Szentírás szavai szerint az Úr előtt álló hét főangyal egyike (Tób 12,15; Lk 1,19). Láng-követek ők, akik az emberiséget irányítják. Szerepüket hasonlítják a hétágú gyertyatartóhoz, Isten világosságát terjesztik a történelem szentélyében. Jelképezik a Szentlélek 7 ajándékát, vagy a 7 szentséget.

Gábor szerepe: a hívatottaknak Isten terveit hírül vitte.

Dánielnek megjelent a fogság idején, s megmutatta az üdvtörténet fejlődését, a nagy birodalmak harcait és pusztulását, Izrael szabadulását, és a Messiás eljövendő országát. Megmagyarázta Gábor főangyal Dánielnek a különböző látomások értelmét. (Dán 8, 16-26; Dán 9, 21-27)

Zakariásnak megjelenve a főangyal a jeruzsálemi templomban hírül adta Keresztelő Szent János születését és a megváltás elérkeztét (Lk 1, 11-20). Magáról elmondja ekkor, hogy az Úr színe előtt áll.

Názáretben Máriánál megjelenve a Megtestesülést jelentette be. Magáról ekkor semmit sem mondott, Lukács evangélista nevezi Gábornak. Szavait idézzük minden “Üdvözlégyben”. (Lk 1, 26-45) A bélyeggyűjtők védőangyala.

Ünnepe a II. Vatikáni Zsinatig március 24-én volt. és a Zsinat tette egy napra a három ismert nevű angyal ünnepét.

Gondolat:

Isten küldöttek útján tartja velünk a kapcsolatot.

Olvasmányok: Dán 7, 9-10.13-14 (vagy Jel 12, 7-12); (Zsolt 137, 1-5; Zsolt 102, 21); Jn 1, 47-51

Jeremiás siralmai X.

Jeremiás siralmai X.
5,17: „Ezért lett szomorú a szívünk, ezért homályosult el a szemünk"

A rengeteg történelmi csapás főként a XX. század máig tartó borzalmai, az utóbbi években elmélyült szellemi és anyagi nyomora nekünk is ezt hozta. Úgy tűnik, hogy külső és belső ellenségeinknek sikerült elhitetni népünkkel, hogy mi képtelenek vagyunk úrrá lenni problémáinkon. Híresztelik rólunk, hogy a magyar nép búskomor, megújulásra képtelen. Alátámasztják történelmi tényekkel: már őseink is csak két rettenetes vereséggel végződő csatát tudtak vívni nyugati szomszédinkkal. Jó lenne, ha rosszakaróink felhagynának a tudatos nemzetrontással, főként, ha mi magunk fel tudnánk emelni a fejünket, ki tudnánk tágítani szorongó szívünket és letörölnénk örökös könnyeinket. Mert a történelemhamisítás, a ragyogó múlt elhallgatása, torzítása megmételyezi az amúgy is kilátástalan jelent. Őseink a honfoglalás után közel száz nyugat-európai kalandozásban vetek részt. Ezekből öt-hat mondható sikertelennek. A többit ragyogó győzelemmel zártuk. Öntudatrontó ellenségeink olvassanak el ezer éves krónikákat, azt tapasztalják majd, hogy hadisikereink miatt rettegve ejtették ki nevünket Nyugaton, és a Mindenszentek litániájába belevették ezt a könyörgést: „a magyarok nyilaitól ments meg, Uram, minket!”  1100 éve óriási sereggel jöttek ellenünk a germánok. Pozsonynál szálltak meg a Duna két partján. A honfoglaló Árpád fejedelem seregeinket oda vezényelte a jobb parton. Kemény csatában megsemmisítette ezt a szárnyat. Komoly pihenés nélkül átúsztattak a folyamon, aztán reggel megverték az ellenség főseregét, majd végigűzték a mai Ausztria területének nagy részén. Több mint egy századig nem jutott eszébe nyugati hatalomnak, hogy hazánkat megleckéztesse vagy vazallussá próbálja alázni. Szent István korában készült német sereg ránk törni, végül ezek is elálltak szándékuktól. Utóda, a szerencsétlen fél magyar velencei Péter volt kész lándzsa-nyújtással hűbérúrnak elismerni nyugati országot, és ezzel megcsúfolni Szent István emlékét, de őt elzavarták először is, másodszor is csapataink. Súlyos háborúkat vívott Szent László királyunk a be-betörő keleti népekkel, de győztes lett mindegyik felett. Még növelte is lehetőségeinket Horvátország csatlakozásával. Európát lerombolni és megszállni készült 1241-ben a hatalmas tatár sereg. IV. Béla királyunkat levélben szólították fel, hogy csatlakozzék hozzájuk csapataival, és együtt végrehajtják a tervet, leigázzák egész Európát. Mivel a magyar király ezt megtagadta, ezért pusztították el hazánkat, és üldözték a királyt majdnem az Adriáig, hogy végezzenek vele. Ki volt a hős és bátor európai, ki mentette meg a pusztulástól a kontinenst? 1456-ban a pápa keresztes hadat hirdetett a készülődő török ellen. Csak Hunyadi János készült a magyar sereggel. Az itáliai ferences Kapisztrán János gyűjtött csapatot és vezette hazánkba, majd a magyarokkal egyesülve futamították meg a nagyobb és ágyúkkal felszerelt török haderőt. A pápán kívül ki köszönte meg nekünk? A déli harangszó és az augusztus 6-ra elrendelt Urunk színeváltozása ünnepről ki tudja Európában, hogy a magyar győzelmet hirdetik? Végül a százötven éves török megszállás minket sújtott 1526. után, de a mi romlásunk árán Európa megmenekült a török uralomtól. Ki köszönte meg? 1849-ben a bécsi császár az orosz hadsereggel leveretett bennünket, mert szabadságot követeltünk. 1914-ben a magyarellenes császári trónörökös merénylet áldozata lett. A megtorló háborúba a közös uralkodó beparancsolta hazánkat is. A vesztes első világháború végén a szégyenletes Trianon-i békediktátumban hazánk igazán nagy áldozat lett, mert területünk kétharmadát elvesztettük és ebből komoly részt kapott Ausztria is. A második világháború végén a nyugati hatalmak Trianont megerősítették, és hazánkat ötven évre eladták a Szovjetuniónak. Megkezdődött a magyar gazdaság és szellemiség megnyomorítása.

Nagyböjti kalendárium 35.

Nagyböjti kalendárium – március 24.

Az idei nagyböjtben a megszentelt élet évéhez kapcsolódva korábbi századokban élt és köztünk élő, ismert és kevésbé ismert szerzetesek gondolatait idézzük napról napra. Készüljünk együtt Jézus feltámadásának ünnepére!

„Jézus Krisztus önként halálra adta magát barátaiért, akik ugyan még nem szerették, de Jézus már szerette őket. A kegyelem éppen ez, nem mintha szerettük volna Istent, hanem az, hogy Ő előbb szeretett.” (Clairvaux-i Szent Bernát)

Kérünk, Istenünk, adj nekünk hűséget szolgálatodban, hogy napjainkban egyre többen és egyre buzgóbban kövessenek téged. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

 

Nagyböjt ötödik hetének keddje

Nagyböjt ötödik hetének keddje

„Én nem vagyok ebből a világból”

Jézus a származásáról szóló vitában kimondja: „Én nem vagyok ebből a világból való. Én -ről beszél, tehát személyét hangsúlyozza. Személy szerint Ő Isten, Isten Fia, a második isteni Személy. Ennek az evangéliumnak az első versei ezt nagyon precízen kifejtik: „Kezdetben volt az Ige”(1,1-5) Ebbe a világba tér is vissza, igaz most már Istenemberként. Ezt az isteni származást a zsidók közvetlen nem ismerhették, amikor Jézussal kapcsolatba kerültek, de a működése során már ismerniük kellett volna. Kezdettől féltékenyek voltak, majd ész nélkül gyűlölték, és ezzel súlyosan vétkeztek az igazság és Isten ellen. „Elmegyek és keresni fogtok, de meghaltok bűnötökben. Ahová én megyek, oda ti nem jöhettek.”(21)Erre a zsidók megint rossz következtetéssel válaszoltak: „Csak nem öli meg magát?”(22) Ha egyszerű, Bibliában járatlan emberek logikusan következtetni tudtak, hogy Jézus legalább próféta, akkor ezek a képzett vezetők, hogy nem tudták megtenni ugyanezt? Sőt, amikor Jézus tovább fejtegeti a küldője akaratát, akkor sem figyelnek oda igazán. Pedig akkor még nem személyi igazolvánnyal igazolták magukat az emberek, elég volt a szavuk.„Amikor fölemelik az Emberfiát, akkor megtudjátok majd, hogy én vagyok”(28) Keresztény magyarok ezer éve tudjuk, ki Jézus Krisztus. Sajnáljuk, hogy egyes honfitársaink elfeledték, s nem mehetnek utána.

BOLDOG ISTVÁN ES RAJMUND

BOLDOG ISTVÁN ES RAJMUND

 vértanúk

 (1242. május 29.) 

 
A 13. században nagy gondot okoztak az Egyháznak az eretnekségek, különösen a dél-franciaországi albiak. III. Ince 1209-ben keresztesháborút hirdetett ellenük, mely húsz évig tartott, sok pusztítással, kegyetlenséggel minkét fél részéről. A háború az albiak legyőzésével ért véget, de ezzel az eretnekség nem szűnt meg. IX. Gergely 1233-ban elrendelte a pápai inkvizíciót az eretnekek felkutatására, s ha szükséges, a világi hatóság segítségének kérésére. A makacs eretnekeket halálbüntetéssel sújtották. A pápa 1240-ben egy egyházi férfiakból álló inkvizíciós csapatot küldött az albiak fészkébe, Toulouse* környékére. Vezetőjük az Avenione-i bencés prior volt, hozzá öt egyházi személy tartozott, valamint három domonkos és két ferences: Narbonai István és Carboneri Rajmund, kiváló, képzett papok. Avenione prefektusa, Alfaro-i Rajmund a város eretnek vezetőivel kitervelte, hogyan végeznek titokban az inkvizítorokkal. Azzal az ürüggyel, hogy kihallgatásokat folytassanak, meghívta őket a város tanácstermébe, ahol fegyveresek voltak elrejtőzve. Mikor a tizenegy férfi oda bement, a fegyveresek elorohantak és kardokkal, tőrökkel egymás után legyilkolták őket. Maguk a gyilkosok is csodálkoztak, hogy az áldozatok nem kiabáltak, nem jajgattak, hanem Tedeumot énekelve végezték be életüket, hálát adva Istennek, hogy életüket áldozhatják az ő ügyéért. Mindez 1242. máj. 29-én, Urunk mennybemenetele ünnepén történt. Az eretnekek titokban akarták tartani véres és alattomos tettüket, de ez nem sikerült. Rendkívüli jelek árulták el a vértanúságot, s errol a város lakói is tudomást szereztek. A hithű katolikusok mindjárt igazi vértanúkként kezdték őket tisztelni, különösen Avenione-ban és Toulouse-ban. Megszakíthatatlan tiszteletüket IX. Piusz 1968-ban hagyta jóvá.
Két körülmény bizonyítja a tizenegy egyházi férfi vértanúságát, az egyik: fel voltak rá készülve, hogy küldetésük életük feláldozásával fog járni; a másik: a támadás alatt tanúsított magatartásuk. A Tedeum éneklése.

Imádság:
Mindenható, örök Isten, te megadtad Boldog Istvánnak és Rajmundnak a kegyelmet, hogy Krisztusért vértanúhalált szenvedjenek. Isteni erőddel támogass minket, esendő embereket, hogy példájukra mi is vállaljuk a hitünk szerinti életet. Krisztus, a mi Urunk által.

Jeremiás siralmai IX.

Jeremiás siralmai IX.
5,15::”Eltűnt szívünk vidámsága, gyászba fordult a körtáncunk” 

A zsidó nép szerette a közös zenét és a körtáncot. Amikor Dávid legyőzte a filiszteus Góliátot, „kivonultak az asszonyok Izrael valamennyi városából Saul király elé, énekelve, körtáncot lejtve, ujjongó dobokkal és csörgőkkel” (1Sám 18,6) Dávid király Obededom házából Jeruzsálembe vitte Isten ládáját nagy vigasság közepette. „Dávid hét énekkart és áldozati borjút is vitt magával. Amikor aztán az Úr ládájának hordozói hat lépést haladtak, bemutatott egy marhát és egy kost. Dávid teljes erejéből táncolt az Úr előtt, közben Dávidot gyolcs efód övezte. Így vitte Dávid és Izrael egész háza az Úr bizonyságának ládáját ujjongás és harsonaszó közepett” (2Sám 6,12-15) A romokon ülő Jeremiás visszagondolhatott a boldog múltba, amikor Izrael Isten kedves fiának egymás után adta a nagy győzelmeket, a nép pedig ujjongva ünnepelt. Most Dávid műve, Sion, romokban hever. Dávid szívének dédelgetett álma, az Úr temploma megsemmisült. Igaz, nem ő építette föl, de ő gyűjtötte össze az építési költségekre való rengeteg aranyat, ezüstöt, rezet, szóval mindent. Vele volt az Isten, mert Dávid szíve is egészen Istennel volt. Utódai és azok alattvalói azonban elfajzottak, kezdve a templomépítő Salamonon, végezve a megvakított és rabságba hurcolt Cidkijával. Minden gyászba fordult. Nekünk is voltak óriási veszteségeink a Muhi mezőn, Mohácsnál, a II. Rákóczi Ferenc vezette és az 1848-1849-es szabadságharcok leverése után, nem beszélve a legveszedelmesebb romhalmazról, ami a fejekben és a lelkekben keletkezett. Népünk nagy része elvesztette hitét, elpártolt Istenétől és Nagyasszonyától, szembefordult az idegen járom alá került testvéreivel, most pedig hiába zeng a muzsika, mi is úgy érezzük, mint Jeremiás: „Eltűnt szívünk vidámsága, gyászra fordult a körtáncunk”.
5,16: „Leesett a koszorú a fejünkről, jaj, nekünk, mert vétkeztünk”
Jeremiás idejében a vőlegények hordtak fejükön ünnepi koszorút a lakodalom nyolc napja alatt. Jeruzsálem és egész Júdea legényei elpusztultak vagy fogságba kerültek. Isten ugyan azt üzente nekik, hogy nősüljenek, nemzzenek gyerekeket, ne csappanjon a nép száma, hanem gyarapodjanak. Dolgozzanak, ne adják fel a jövőt. Ez azonban nem a nyolc nap koszorút viselő vőlegények vidám korszaka lesz. A vétkekkel sújtott ember csak látszólag vidám. A mi fiataljaink közül sokan nem merik vállalni felelősen,de vidáman, hogy házaspárként kezdjenek közös életet, a gazdasági bajokkal szembeszállva, Istenben bízva vállukra véve a magyar jövőt. Ez a legmélyebb válság. Ennek gyökere pedig az, hogy az isteni Gondviselésbe nem mernek belekapaszkodni. Fiatalok! Ne dobjátok el könnyelműen az életkezdés bokrétáját és menyasszonyi csokrát. Isten gyermekeket akar nektek ajándékozni. Igaz, ez gonddal jár, de áldozat nélkül sosem volt boldogság és nem is lesz soha. Nagyon sok vétek terheli múltunkat. Isten azonban végtelenül irgalmas és egyetlen bűnbánó szóra azonnal megbocsát. Ébredjetek fel álmotokból, vissza kell térnetek őseink hősi hitéhez. A meggyőződés nélküli csoportok, amivel hitegetnek benneteket, legyen az a műveletlenség, könnyelműség, drogfogyasztás, az a léha élet rabszolgasága, boldoggá még nem tett senkit, de egyeseket, népeket, birodalmakat már sokszor sírba vitt. Nekünk élnünk kell, mert Isten és Nagyasszonyunk, a Boldogságos Szűz Mária ránk akarják bízni azt a világot, amit Isten tervezett öröktől fogva. Van erre biztosíték? Igen, az ezer éves történelmünk. Európa szellemi és gazdasági többletéért mi véreztünk. Az ilyen népre Isten rá meri bízni a kereszténység jövőjét. Egész lélekkel térjünk Istenünkhöz.

Nagyböjti kalendárium 34.

Nagyböjti kalendárium – március 23.

Az idei nagyböjtben a megszentelt élet évéhez kapcsolódva korábbi századokban élt és köztünk élő, ismert és kevésbé ismert szerzetesek gondolatait idézzük napról napra. Készüljünk együtt Jézus feltámadásának ünnepére!

„A szegénység eléri, hogy az ember jobban meghallja a Szentlélek hangját, azaz jobban megérezze sugallatát, azáltal, hogy eltünteti az akadályokat. Az imádságot is hatékonyabbá teszi Isten színe előtt, mert meghallgatta Isten a szegények imádságát. Lehetővé teszi, hogy akadálytalanul járjunk az erények útján, mint egy vándor, akit minden tehertől megszabadítottak. A szegénység megszabadítja az embereket attól a szolgaságtól, amely a világ oly sok nagyja között el van terjedve, akikben minden a pénznek szolgál és engedelmeskedik. A lélek szegénysége eléri, hogy eltöltsön minket minden erény, mert a földi dolgok szeretetétől üres lelket annál inkább betölti Isten és az ő ajándékai.” (Loyolai Szent Ignác)

Istenünk, a te mérhetetlen kegyelmed gazdagon elhalmoz minket minden áldással. Kérünk, vezess át bennünket a régiből az új életre, hogy készen találj, amikor megnyitod előttünk dicsőséges mennyei országodat. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.