KÜZIKEI SZENT PROKLOSZ

Szent Proklosz pátriarka

Szentünk Aranyszájú Szent János tanítványa és diakónusa volt Látta a szent főpap életét és hallgatta beszédeit. A szent főpap száműzetése után Proklosz küzikei püspök lett, de tévtanításba esett, papsága nem fogadta szívesen. Ezért visszatért Konstantinápolyba. 434-ben a főváros pátriárkájává választották. Lelki nyáját nagy buzgósággal irányította. Hazahozatta a száműzetésből Aranyszájú Szent János ereklyéit. A konstantinápolyi földrengésben, amelyben sok épület megsérült, a császári ház a pátriárkával együtt, a néppel kivonultak a városból és könyörgést tartottak. Ekkor egy ifjú a felhőkbe ragadtatván hallotta a

„Szent Isten, szent Erős, szent Halhatatlan” éneket. A földre visszatérve ezt elbeszélte mindnyájuknak A nép ismételgette ezt, és hozzátette: Irgalmazz nekünk Erre megszűnt a földrengés Az ifjú ezután meghalt Szent Proklosz 20 évi pátriarkai szolgálata után békében visszatért az Úrhoz, 446-ban.

 

Ferenc pápa: a jó pap szereti az embereket és nem merev

Ferenc pápa a Papi Kongregáció konferenciájának résztvevőivel - OSS_ROM

„A pap nem a pasztoráció merev szakembere, hanem a néphez mindig közelálló ember, amelynek atyja és testvére, és elsősorban az evangéliumi öröm apostola.” A Szentatya november 20-án, pénteken fogadta a Papi Kongregáció által szervezett konferencia résztvevőit, közöttük Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi most beiktatott megyéspüspököt és Berán Ferenc atyát, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem teológiatanárát. A tanácskozás két zsinati dokumentumra összpontosított: az „Optatam Totius” és a „Presbyterium ordinis” 50 évvel ezelőtt közzétett dokumentumokra.

A papok az emberek közül választódnak ki és az emberek érdekében működnek

Ferenc pápa előre megírt beszédét sokszor megszakítva, nagyon személyes hangvételű gondolatokkal fordult a jelenlevőkhöz. Attól a pillanattól kezdve, hogy a jó hírt hirdeti, a pap az evangéliumi öröm képmása - mondta. A funkcionárius póza, aki az emberektől elkülönült saját területeket keresi vagy az olyan arcok, amelyek megcsalják a megoldatlan emberi szomorúságot, nem képezhetik Isten szolgájának kelléktárát. A papi hivatás megértéséhez figyelembe kell venni a tényt, hogy a papok az emberek közül választódnak ki és az emberek érdekében működnek,  más emberek között vannak jelen. A pap egy bizonyos emberi környezetben születik. Elsajátítja annak első értékeit, magába szívja a nép spiritualitását és hozzászokik a kapcsolatokhoz. A papoknak is van történetük, nem csak váratlanul feltűnnek a székesegyházban szentelésük napján. Úgy nem lehet papnak lenni, ha azt hisszük, hogy laboratóriumban formálódunk. Nem, a családban kezdődik a hit hagyományával és a család minden élményével – mutatott rá a pápa.

A pap legyen békés, tudjon nyugalmat sugározni maga körül a nehéz pillanatokban is

A jó pap elsősorban egy közösség gyermeke, a hivatásgondozás alapvető középpontjából kiindulva, ami a család. Emellett saját humanitásával rendelkező ember is. Alapvető fontosságú, hogy a papok tanuljanak meg uralkodni korlátaikon és bontakoztassák ki tehetségüket. A pap legyen békés, tudjon nyugalmat sugározni maga körül a nehéz pillanatokban is, közvetítve az Úrral való kapcsolat szépségét. Az nem normális, ha egy pap gyakran szomorú, ideges vagy rideg. Ez nem tesz jót se a papnak, se népének. Ne a hívek fizessék meg a papok neurózisát… Ne büntessék a híveket, álljanak szívben közel hozzájuk – kérte a pápa.

A papoknak legyen tekintélyük, de ne legyenek tekintélyelvűek

A Szentatya elmesélt egy anekdotát sok évvel ezelőttről, amikor egy fiatal jezsuita pap válságba került, ki akart lépni, de aztán édesanyja „lelki pofonjai” rázták helyre, akivel a pápa kérte, hogy ossza meg problémáját. Egy pap nem veszítheti el gyökereit, mindig a nép embere marad, akinek szolgálatában áll. Tudatában kell lenni, hogy a népből származunk. Ez segít a papoknak, hogy ne magukra gondoljanak, hogy legyen tekintélyük, de ne legyenek tekintélyelvűek, legyenek szilárdak, de ne ridegek, örömteliek, de ne felszínesek, tehát pásztorok és ne funkcionáriusok. Majd őszintén megvallotta: „félek attól, hogy rideggé váljak, félek a rideg papoktól”. A szolga az Úr nélkül rideggé válik és ez veszélyt jelent Isten népe számára.

Ha nem akarsz az egyházmegyédben maradni, mondj le és járd a világot

A pap küldetése megélése során nem viselkedhet úgy, mint egy pasztorációs vagy evangelizációs szakember, aki megérkezik, elvégzi, amit kell, majd elmegy és éli saját életét. Váljunk pappá azért, hogy a nép között éljünk. Az alapvető kritérium tehát a közelség. A püspökök arra kaptak meghívást, hogy álljanak közel papjaikhoz egyházmegyéjükben. Vannak püspökök, akik eltávolodnak papjaiktól. Figyelmeztette őket, hogy a trentói zsinat rendelkezése, amely a püspököket a székhelyükön való tartózkodásra kötelezi még érvényben van! Ha nem akarsz az egyházmegyédben maradni, mondj le és járd a világot, egy másik jó apostolkodást végezve. De ha egyházmegyéd püspökének érzed magad, akkor légy székhelyeden. Közelség és a székhelyen maradás – ez a két dolog fontos – hangsúlyozta Ferenc pápa.

A gyónások során a Szentatya nagy irgalmasságra hívta a papokat

A gyónások során a Szentatya nagy irgalmasságra hívta a papokat, adjanak áldást, ha a feloldozás nem lehetséges. A jövőbeli papokat tekintve éberségre intett a szemináriumi képzésben. Felidézte egy 1972-ben történt emlékét, amikor novíciusmesterként elvitte egy pszichiáterhez egyes diákjainak személyiség értékelési tesztjét. A doktornő rámutatott, hogy nem rendelkeztek azokkal a tulajdonságokkal, amelyekkel egy jó papnak bírnia kell. A pszichikailag törékeny emberek tudat alatt biztonságot keresnek az „erős intézményekben”, mint a papságon túl a rendőrség vagy a hadsereg.

Közelség, irgalmasság, szerető tekintet

Végül Ferenc pápa összegezte, hogy három tulajdonsággal kell mindig tanúságot tennie a papnak az emberek között: közelség, irgalmasság, szerető tekintet. A papnak nem lehet saját tere, mert mindig vagy az Úrral vagy a néppel van. Azokra a papokra gondolok, akik telefonjukkal az éjjeliszekrényen aludtak és ha az emberek bármikor telefonáltak, felkeltek és feladták a betegek kenetét, senki sem halt meg a szentségek nélkül! Pihenésük idején sem volt saját terük. Ez az apostoli lelkesedés! – nyomatékosította Ferenc pápa.

Elmélkedések 16.

A Szentség jelentése a Bibliában

Isten szentsége a Bibliában elsődlegesen ugyanazt jelenti, mint Isten dicsősége, de más megközelítésben. Isten szentsége arról beszélt a Biblia embereinek, hogy milyen érzést és magatartást vált ki a hívőből az Isten dicsőségével való találkozás. Elsősorban tiszteletre méltóságot, tiszteletet kiváltó fönséget jelez a szent jelző. Ez szoros összefüggésben van olyan hatalom megtapasztalásával, amely egészen más, mint a profán világ, és amely félelmet vált ki az emberből, és olyan boldogságot, amely felülmúl minden evilági örömöt. A Biblia Istene egyrészt fönséges, megközelíthetetlen és térdre kényszerítő hatalom, másrészt sugárzó szeretet, amely örömujjongást vált ki azokból, akik Vele találkoznak. És ez a szentség nem tulajdonsága,hanem alapvető jellemzője, amely minden tulajdonságát átjárja és megszenteli. A szenttel való találkozás megrendültségében a végtelen tökéletesség megsejtése benne foglaltatik, ez saját gyarlóságaink észrevevését, és a nagyobb erkölcsi tökéletesedés vágyát is kiváltja az emberből. A szent fogalma a tökéletességet és a bűntől való mentességet is magában foglalja, és csak az erre törekvőket tűri meg az Isten a maga közelében. Bizonysága ennek a sok erkölcsi és tisztulási előírás az ószövetségben, és a megigazulásnak a szentséggel való szoros kapcsolata az Újszövetségben.

Évközi 33. hét péntek

Évközi 33. hét péntek     
1Makk 4,36-37. 52-59, Lk 19,45-48"
Ugyanabban az időben és azon a napon, amikor a pogányok tisztátalanná tették azt (a szentélyt), újra felszentelték”

A fölséges Istennek szánt épületeket és liturgikus tárgyakat mindig kellő gonddal tervezték meg már Mózes óta. Akkor az Úr maga mondta el és mutatta meg a szent tárgyaknak égi mintapéldányait, aztán előírta, hogy vigyázzon, legjobb művészekkel készíttesse el nemcsak a szent sátort magát, hanem annak teljes berendezését is. Ugyanezzel a gonddal készült Salamon temploma is kb. háromszáz esztendő múlva. Amikor pedig elkészült az összes előírt eszköz, Mózes áldozati vérrel hintette meg őket, azután lehetett használatba venni a szertartásoknál. A papságra kiválasztott férfiakat, Áront és fiait is megtisztították imával, áldozattal, és az Úr által diktált formában megvarrt papi öltözékbe felöltöztetve lettek felszentelve. Ezen kívül minden szent cselekmény előtt ott a szentély előtt kezet és lábat kellett mosniuk, csak úgy mutathatták ezt az az áldozatot. Az Isten szent, egészen más, mint a teremtett dolgok, ezt kellett jelezniük az ő tiszteletére szánt eszközöknek is. Jeruzsálemnek el kellett pusztulnia a templommal együtt, mert bálványt állítottak benne és rajzoltak bele undokságokat. (Ez 8) Hetven év romos állapot múltán engedte Isten felépíteni a várost és a templomot, amit Isten népéből való hitszegők szennyeztek be. Itt a Makkabeusok korában idegenek kezdeményezték, a görög király parancsolta a szent helyek megszentségtelenítését, Isten azonnal harcra késztette Matatiás papot és fiait. Az ő halála után legidősebb fia lett a főpap, második szülötte, Júdás, akit ereje és bátorsága miatt neveztek el Makkabí-nak (kalapács), ő lett a hon- és hitvédő háborúk vezére. Nekik Isten megadta súlyos küzdelmek után hamarosan a lehetőséget és a biztatást is, hogy a tisztátalanná tett templomot és oltárt szenteljék újra. Ennek a történetét hallottuk ma az olvasmányban. Az Újszövetségben is igyekeztek Istennek méltó templomokat építeni. Jó példával jár elől Nagy Konstantin császár, aki először építtetett gyönyörű templomot Rómában, a kereszténység új központjában. Aztán épültek az új templomok mindenütt, ahol Jézust elfogadták, megkeresztelkedtek, és áldozatát naponta vagy legalább vasárnap bemutatták, egészen pontosan: jelenvalóvá tették Jézus keresztáldozatát. Amikor magyar őseink is elfogadták a kereszténységet, és ősi tiszta egyistenhitük beteljesült a Szentháromság ismeretével, a megtestesülés titkának elfogadásával, akkor azonnal megindult a templomok építése is. Ahol nagyobb volt közösség, ott feltétlenül készült legalább egy templom, kisebb helységekben pedig tízen is szövetkezhettek, és egy központibb helyen építették meg a templomot. Ekkor lettek feleslegesek az addig nyilván jó szándékú fehér ló áldoztok, és szűnt meg a sámánok küldetése is. Ezzel senkit semmilyen sérelem nem ért, mert Isten mondja meg, kit fogad el és szenteltet Krisztus papjává, és Jézus keresztáldozatán kívül nincs és nem is lesz soha többé olyan áldozat, amit Isten elfogad tőlünk.

IZAURAI SZENT ÁZA

Szent Áza és vértanútársai

Szent Áza Izauriában volt katona Dioklécián császár idején. Egy idő után kivált a hadseregből és elment a pusztába, hogy a mennyei Királynak szolgáljon. Sok csodajelet és gyógyítást tett, közben hirdette az embereknek az evangéliumot Buzgósága miatt Akvilin helytartó elé vitték kihallgatásra. Az érte menő és őt kísérő katonákat útközben tanította a keresztény igazságokra. Azok mindnyájan hittek Krisztusban és kívánták a keresztséget. Áza imádságára forrás fakadt, és mindnyájan megkeresztelkedtek. A helytartó előtt a katonák is keresztényeknek vallották magukat. Ázát megkínozták, de sértetlen maradt. Ezt látva a helytartó felesége és lánya, hittek Krisztusban. A haragvó helytartó lefejeztette őket, aztán a 150 katonát is. Ázának újabb kínzások után fejét vétette. Ez a IV. század elején történt.

Ferenc pápa: A közelség kultúrája túllép a kiselejtezés kultúráján

Ferenc pápa beszédet mond az Egészségügy Pápai Tanácsa által szervezett konferencia résztvevőinek - ANSA

A másik emberhez való közelállás túllép minden nemzetiségen, társadalmi osztályon és valláson – mondta a pápa. November 19-én, csütörtökön délelőtt fogadta a Vatikánban az Egészségügy Pápai Tanácsa 30. nemzetközi konferenciájának 550 résztvevőjét. A tanácskozás témája: A „salus” (egészség) illetve az ember és a föld szolgálatában álló befogadás kultúrája. Ferenc pápa elítélte a társadalmat, amely kiselejtezi a nem hatékony embereket, és a „vágyak orvosságát” is, amely minden áron a tökéletességet keresi.

A pápa emlékeztetett Szent II. János Pál Evangelium vitae k. enciklikája 20 évvel ezelőtti közzétételére és az ebben található ún. „salus” kultúrájának előmozdítására. Ez az élet tiszteletben tartását jelenti, amely egyébként hiányt szenved a befogadásban, az együttérzésben, a megértésben és a megbocsátásban, és amely a testben és lélekben szenvedőkről való gondoskodásban valósul meg.

A közelállás minden határon túllép

A szentév közeledtével a pápa mindenkit arra hívott, hogy váljon az irgalmasság csatornájává és tanúságtevőjévé. A nemzetközi konferencia résztvevőinek kijelölte a betegek, az elítéltek, az ördögtől megszállottak, a kirekesztettek, a szegények és az idegenek iránti közelség modelljét. Ma a kiselejtezés kultúrájában elutasítják ezeket a személyeket, félreteszik őket. Nem számítanak! Mit jelent tehát ez? – tette fel a kérdést a pápa. Azt, hogy a kiselejtezés kultúrája nem Jézustól való! Nem keresztény! A másik emberhez való komoly és nem színlelt közelállás, az, hogy hozzám tartozónak érzem és az ellenséget is testvérként hozzám tartozónak tekintem, túllép minden nemzetiség, társadalmi osztály és vallás korlátján, ahogy az irgalmas szamaritánus evangéliumi példája tanítja.

Mondjunk nemet a kiselejtezés kultúrájára és a vágyak orvosságára

Az emberi közelség túllép a gazdag és a szegény országokban uralkodó kiselejtezés kultúráján, amely a társadalmi és gazdasági hasznosság kritériumai szerint értékeli az embert. A kiselejtezés mentalitása kapcsolódik az ún. vágyak orvosságához. A gazdag országokban egyre elterjedtebb az a szokás, hogy minden áron keresik a fizikai tökéletességet az örök ifjúság illúziójában. Olyan szokás ez, amely a nem hatékony, a terhet jelentő és zavaró, vagy az egyszerűen csúnya emberek kiselejtezésére és a kirekesztésére ösztönöz.

Szoros összefüggés van az egészség és a teremtett világ iránti felelősség között

Valaki mellé, közelébe állni annyit jelent, hogy felvállaljuk a felelősséget a teremtett világ, közös otthonunk iránt is és az emberi méltóságért felhangzó kiáltás szócsövévé válunk, amely elsősorban a legszegényebbektől és a kirekesztettektől érkezik. A környezeti tényezők és az egészség szorosan összefüggnek, ha a ritka betegségekre is gondolunk. Ferenc pápa arra buzdította a konferencia résztvevőit, hogy mindig tartsák szem előtt munkájuk során azoknak a népeknek a valóságát, amelyek leginkább szenvednek a környezeti pusztulás okozta károk miatt, hiszen ezek gyakran súlyosan és állandó jelleggel hatnak az egészségre.

Elmélkedések 15.

Isten dicsősége és Szentsége

Jézus egyrészt megdicsőítette az Atyát, másrészt az Atya is megdicsőült őbenne. Már a megalázottság állapotában is az Atya dicsőségének visszfénye volt (Zsid 1,3), de feltámadása után a dicsőség urává vált. Míg földi életében csak kivételes esetekben (csodálatos színeváltozásakor) mutatkozott meg rajta Isten dicsősége, addig feltámadt teste már egészen a dicsőségbe öltözött (1Kor 15,43) és ilyennek mutatkozik a paruziakor (Mt 24,30) Azért ura a dicsőségnek, mert mindnyájan részesülünk az ő dicsőségében (Fil 3,21; 2Tesz 2,14) Már születésekor dicsőségről és békességről énekeltek az angyalok a pásztoroknak. Ennek az éneknek a mondanivalója az, hogy a megszületettben fog felragyogni legtökéletesebben az Isten dicsősége, és általa érvényesül a jóakaratúak számára az üdvösség, amit a béke szóval jelzi a Szentírás. Isten nemcsak Jézusban dicsőült meg, hanem dicsőségét és szentségét meg akarja osztani teremtményeivel. Szent népet akar (Kiv19,6; 1Pt 2,9), és e nép feladatává teszi annak a jó hírnek (evangélium) meghirdetését, hogy szentségének és dicsőségének voltaképpen az ő üdvözíteni akaró szeretete a titka.Isten az ő teremtményeiben morális szentséget és ontológiai szentséget akar eszközölni.

Árpádházi Szent Erzsébet

Árpádházi Szent Erzsébet
Péld 31,10-13. 19-20. 30-31;Lk 6,27-38
„Mi tudjuk, hogy a halálból átmentünk az életre, mert szeretjük testvéreinket”

Voltak és vannak embercsoportok, amelyek bizonyos célokat tűznek maguk elé, amit egy-két szóban rövid mondatban igyekeznek megfogalmazni, hogy minél többen megjegyezzék és ennek megfelelően tudják hozzá igazítani cselekvéseiket, programjaikat. Isten rengeteg parancsot adott az embereknek, hogy a részletkérdésekben is tájékozottak legyenek, de azért tudni kellett, hogy ezek a parancsolatok nem egyformán fontosak, de van egy igen fontos parancs, amiben az összes többi megtalálható. Az Ószövetségben nehéz volt eligazodni a törvények fontossági sorrendjében,ezért sokat vitáztak erről a legfontosabb parancsról. Egy alkalommal magát Jézust is megkérdezte egy törvénytudó: „Mester, melyik a legnagyobb parancs a törvényben? Ő azt felelte neki: Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez a legnagyobb, az első parancs. A második hasonló ehhez:Szeresd felebarátodat, mint önmagadat”.(Mt 22,36-39) Mivel sokan ószövetségi szinten rekedtek a felebaráti szeretet értelmezésével, Jézus az utolsóvacsorán kihirdette az Ő pontosító végzését: „Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket. Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint ha valaki életét adja barátaiért!”(Jn 15,12-13) Erzsébetünket az egész világon ismerik. A szeretete közvetlen a Szűzanya mögé rangsorolja. Miért? A kegyelem a pólyájába rejtette az istenszeretetet. Csöppnyi gyermekként játék közben odaszaladt a templom falához, ahol az Eukarisztiát őrizték, elsuttogta: „Jézusom, nagyon szeretlek” Óvodás korában közölték vele a szülei: Hazánknak jó barátokra van szüksége. Odaadunk Thüringiába az őrgróf fia mellé játszótársnak, majdan pedig feleségnek. Vállalod? Én annyira szeretek veletek lenni, de vállalom, ahogy mondtátok. Új hazájában folytatja a szegények segítését: Wartburg várában, a völgyben Eisenachban. Minden magánvagyonát rájuk költi. Férjét a rangja a szentföldi hadjáratba szólítja, vele megy az itáliai kikötőig, hamarosan özvegy lesz. A császár pályázik kezére: hűséges marad szerelméhez, pedig csak húsz éves. Az eisenachi szegényeknek kórházat alapít, ahol Ő a főápoló. Más városba költözik, újabb kórházat alapít. Végül nem marad mása, mint az ágya és egyetlen ruhája. Az élete nagyon rövid: Huszonnégy évesen elfogy, mint a gyertya. Alakja, szelleme vonz még ebben a borzalmasan önző világban is. „Mert nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint ha valaki életét adja barátaiért”. Ha csak néhány követője akadna szerte a világon, akár milliárdos, akár magát mások érdekében elpazarló férfi vagy nő, nemcsak Jézus lenne boldogabb, de minden ember.

ANKIRAI SZENT PLATON

Szent Platon és Román

 vértanúk

Szent Platon vértanú a galáciai Ankirából származott, keresztény szülőktől. Szent Antioch vértanúnak volt a testvére. Fiatal kora ellenére érett elméjű volt. A keresztény hitet terjesztette embertársai között. Ezért Agrippin helytartó elé vitték, aki Zeusz isten templomában hallgatta ki. Mivel nem tudta hittagadásra bírni, megparancsolta 12 katonának, hogy váltakozva kínozzák. A katonák hamarabb fáradtak ki az ütlegelésben, mint a vértanú a türelemben. Utána három órán keresztül tüzes ágyon szenvedett. Bátran tűrte a lángokat, a babiloni 3 ifjú példájára. Ezután testét éles vasakkal szaggatták, végül 306-ban lefejezték.

Szent Román Palesztinából származott, és a cezareai egyház diakónusa volt. A keresztényüldözés idején Antiochiában élt. Ott hirdette a hitet és bátorította az üldözötteket. Amikor Aszklepiád helytartó le akarta a keresztény templomot rombolni, Román ellenállásra buzdította a keresztényeket. Egy pogány ünnepen nagy tömeg vonult a bálványtemplomhoz, ott volt Aszklepiád is. Román, a tömegbe vegyülve, nagy hangon szólt a bálványok ellen. Ezért a helytartó megfogatta, megverette és más módon is kínoztatta. Román, a kínzások között sem szűnt meg Krisztust megvallani. Kínzásai között meglátott egy keresztény gyermeket: Barult. Azt mondta róla, hogy okosabb mint a kínzója, mert ő az igaz Istent ismeri. Románnak ezért kivágták a nyelvét és felakasztották 303-ban. Ezután az ifjút kérdezték hite felől. Bátran megvallotta hitét, és leleplezte a bálványimádás értelmetlenségét. Olyan bátran és okosan beszélt a továbbiakban, hogy csodálkoztak rajta. Erősen megvesszőzték, kínjai között vizet kért. A tömegben levő anyja bátorította a kitartásra a vértanúi koronáért. A gyermek türelmesen viselte további kínjait. Ezért a helytartó fejét vétette 303-ban.

 

A párizsi terrortámadásokról nyilatkozott a vatikáni államtitkár

Pietro Parolin bíboros, vatikáni államtitkár nyilatkozott a párizsi tragikus eseményekről azon a tudományos értekezleten, melyet az „Irgalmasság a monoteista vallásokban” témában tartottak november 16-án Rómában a Zarándoklatok Római Műve szervezésében.

A bíboros államtitkár határozottan elítélte a merényletsorozatot, amit szavai szerint képtelenség megérteni, és kifejezte reményét, hogy a nemzetközi közösség minden szükséges biztonsági eszközzel védekezni fog a terrorizmus ellen.

Ferenc pápa nyomán a bíboros államtitkár kijelentette, hogy jogos az igazságtalan agresszor elleni védekezés. Szükséges, hogy a nemzetközi közösség közös erővel megtalálja a védelem módjait. Minden államnak joga van ahhoz, hogy megvédje ezektől a támadásoktól állampolgárait, ezzel egy időben azonban azon is fáradoznia kell, hogy megteremtse egymás megértése és a párbeszéd légkörét. „Én hiszek ebben – mondta Pietro Parolin bíboros –, hozzátéve, hogy ez bizonyára nem hoz azonnal megoldást, ám ez az egyedüli út ahhoz, hogy lefektessük egy megbékélt és békés világ alapjait”.

A december 8-án kezdődő irgalmasság szentévének előkészületei kapcsán a vatikáni bíboros államtitkár azt mondta, hogy a párizsi események után „most mindannyian jobban érezzük, hogy fenyegetnek bennünket”. Nem lehetünk teljesen nyugodtak a Vatikánban sem, ám nem szabad meghátrálnunk a fenyegetés és veszély előtt, hanem szembe kell vele nézni. „Ne engedjünk a félelem érzésének” – fogalmazott Pietro Parolin.

A La Croix francia katolikus napilapnak adott interjúban a bíboros emellett azt is közölte, hogy a szentév – melyet változatlanul megtartanak – nyitva áll az iszlámhívők előtt is, jó alkalmat jelenthet a vallásközi párbeszédre az irgalmasság közös gondolata jegyében. „Az Irgalmas Istent a muzulmánok is tisztelik. Az irgalom pedig a békében, az emberek iránti jóságban nyilvánul meg, nem pedig az erőszakban.”

Elmélkedések 14.

A morális szentség első feltétele, hogy adjuk meg Istennek az Őt megillető tiszteletet. 

 
A tízparancsolat második parancsa figyelmeztette erre az izraelitákat, akik nemcsak attól tartózkodtak, hogy e parancs eredeti céljának megfelelően a legszentebb nevet babonás varázslatra ne használják, hanem a fogság utáni időben már kiejteni sem merték Jahve nevét, ezért Adonáj-t (Urunk) mondtak helyette. Talán ezzel a túlzással is szembe akart fordulni Jézus, amikor Istenről következetesen mint Atyánkról beszélt. Ugyanakkor a Miatyánk legelső kérése így hangzik: Szenteltessék meg a te neved! A hagyományos értelmezés szerint ennek jelentése: tartassék szentnek, az emberi atyáknál mérhetetlenül különbnek az Isten; bizalommal, hódolattal közeledjék feléje az ember. Ebben a fogalmazásban már egybeesik Isten nevének megszentelése és Isten megdicsőítését tartotta Jézus is élete legfőbb feladatának. Szolgai alakját, földi életét, sőt szenvedését is az Atya megdicsőítésének mondotta. A morális szentség második feltétele, hogy elkülönüljünk a bűnös világtól (1Jn 2,15-16), és keressük az ő megdicsőítését (ApCsel 12,23) Isten gyűlöli a bűnt (Zsolt 5; Péld 15,8-9.25.29) A bűnös világ kerülése azonban korántsem jelenti a szent és a profán feladatok olyan elkülönítését, mintha Krisztus követői kivonhatnák magukat evilági kötelességeik teljesítése alól, vagy nem volna kötelességük más világnézetűekkel együtt munkálkodni a világ jobbá tételén. Istennek a bibliai értelemben vett szentsége és dicsősége jelen van minden jóra való törekvésben.

Évközi 33. hét szerda

Évközi 33. hét szerda     
2Makk 7,1.20-31; Lk 19,11-28

Nem én ajándékoztam nektek szellemet, lelket és életet, nem én illesztettem össze egyikteknek sem a tagjait” 

Ma a Makkabeus-korból csodálatos példáját olvashattuk a nem katona-hősöknek. Egy hős lelkű édesanya és hét fia állt a hittagadást parancsoló király előtt: „Történt pedig, hogy elfogtak hét testvért is anyjukkal együtt. Ostorral és szíjjal verette őket a király, hogy a törvényben tiltott sertéshúsevésre kényszerítse őket”. (7,1) Napjainkban azt mondanánk, hogy ez a király egy szadista gazember volt. Előbb agyonkínoztatta az egyik fiút, aki az ostorozás után számon kérte a királytól, hogy mit is akar elérni kínzóeszközeivel. A sértett király serpenyőket és üstöket vitetett a kínzás helyére, levágatta a fiú két keze és lába fejét, kivágatta nyelvét, lenyúzatta fejbőrét, végül csonka testét a tűz felett serpenyőben süttette meg. A többiek ezalatt egymást biztatták, hogy ha sor kerül rájuk, Istenen bízva bátran vállalják a kínos vértanúságot. Hat fiát látta iszonyú kínok közt meghalni az édesanya legkisebb fiával együtt. Mindegyik bátran szenvedett, és hősként halt vértanúhalált Istenért, hitéért. Mielőtt a legfiatalabb fiát kínozni kezdték volna, az édesanya olyan gyönyörűen magyarázta meg az édesanya hivatását, hogy többszörös csodálkozást válthat ki belőlünk. Először is az anyaságról szól bámulatra méltóan: „Nm tudom, mi módon jelentetek meg méhemben. Nem én ajándékoztam nektek szellemet, lelket és életet, és nem én illesztettem össze egyikteknek sem a tagjait, hanem a világ Teremtője, aki megalkotta az embert eredetébe, s mindennek megadja létét. S ő irgalmasságában vissza is adja nektek lelketeket és életeteket, ha ti most feláldozzátok magatokat törvényeiért” (22-23) Nem hazudja, hogy ő uralkodott a méhében lévő magzatokon, hanem okosan megvallja az igazságot: a gyermek Istené. Az édesanya ajándékba kapja magzatát, hogy vigyázza és nevelje, majd szülje meg. Aztán is Istené marad minden élő. Az életet eldobni bűn, de ha erőszakkal elveszi valaki, és azt Isten törvényeiért önként oda is adja az ember, azt Isten bőségesen megjutalmazza hűségéért, és a feltámadáskor dicsőségesen kapja vissza. A király közben azt ígérgette, hogy ha a legkisebb fiú hajlandó megtagadni hitét és Istenét elhagyva hozzá, a királyhoz csatlakozik, gazdagságot, boldogságot és királyi barátságát biztosítja neki. Annyira ostoba volt a király, hogy ki mert jelenteni ilyen hazugság-áradatot, amikor a fiú saját szemével látta iszonyú kegyetlenségét. Már csak abban bízott a jellemtelen király, hogy az anya lesz hat fia gyilkosának segítőtársa. Az anya pedig igen okosan biztatni kezdte fiát anyanyelvükön, hogy tartson ki Isten, hős vértanú testvérei és édesanyjuk hitében. Így is történt. Utolsó biztatása így szólt: „Ne félj tehát ettől a hóhértól, hanem légy méltó testvéreidhez. Osztozz a sorsukban és szenvedd el a halált, hogy egykor, az irgalmasság idején testvéreiddel együtt visszakapjalak téged is” (29) a hős ifjú pedig keményen ezt mondta: „Mire vártok? Én nem engedelmeskedem a király parancsának, hanem a törvény parancsának, amit Mózes adott nekünk. Te pedig a héberek minden bajának szerzője nem kerülöd el Isten kezét!” (30-31) Sok magyar testvérünk ma is elmondhatja kínzóinak, balsorsa szerzőinek ezt a záró igét.

AVALONI SZENT HUGÓ

AVALONI SZENT HUGÓ 

püspök
*Avalon, 1140. +London, 1200. november 16. 

A burgundiai királyságban lévő Avalon urának fia volt. Anyja halála után a Villard-Benoît-i ágostonos kolostorba lépett. Mintegy húszéves volt, amikor a nagy karthauzi kolostorban (Grande Chartreuse) tett látogatását követően karthauzi lett.

1180-ban rendje priorként küldte az első angol karthauzi kolostorba, a somerseti Withambe, melyet II. Henrik építtetett Becket Szent Tamás (lásd: A szentek élete, 738. o.) meggyilkolása vállalt vezeklése részeként. Hugó jól megalapozta a kolostort, amelybe számos különféle rendű és rangú jelentkező kérte fölvételét; köztük volt a skót Ádám, Dryburgh premontrei apátja is.

1186-ban II. Henrik meghívta Hugót Lincolnnak, Anglia legnagyobb egyházmegyéjének püspökévé. Az új püspök egyik első tevékenysége volt, hogy újjáépíttette székesegyházának keleti kereszthajóját, amely egy évvel korábban földrengés következtében részben leomlott. Ez az új épületrész az angol gótika legkorábbi példáihoz tartozik. Hugó püspök a székesegyház kanonoki stallumait rendszerint jól képzett férfiakkal töltötte be, és ily módon megalapozta a lincolni teológiai iskola hírnevét. Walesi Gerald (Giraldus Cambrensis, 1147--1223), aki maga is ebben az iskolában tanult, két életrajzot is szerkesztett Hugó püspökről, s ezek értékes kiegészítései a Magna vitának, amelyet káplánja, Eynshami Ádám írt.

Hugó püspök az Egyház és a lincolni püspöki szék jogainak erőteljes védelmezője volt az angol királlyal szemben. Felszentelése után nem sokkal nagyon megharagította II. Henriket, mert egyik udvari főerdészét kiközösítette, és megtagadta, hogy egy királyi hivatalnokra kanonokságot ruházzon, de a király kérésére létrejött találkozásuk alkalmával kibékültek.

Később Hugó ellentéte I. Richárddal abból fakadt, hogy elrendelte a király: az angol nemesség támogassa őt háromszáz lovaggal, s ezek egy évig álljanak a szolgálatára Franciaországban. Hugó püspök elutasította ezt a méltánytalan kívánságot, majd Franciaországba utazott, hogy kibéküljön Richárddal. A középkor más szentjeihez hasonlóan Hugó is különleges szeretettel törődött a bélpoklosokkal; gyakran meglátogatta kórházaikat, gazdag ajándékokat vitt nekik, intette őket, hogy türelemmel viseljék szenvedéseiket, és gyengéden megcsókolta azokat, akiket leginkább csúffá tett a betegség. -- Tevékeny szeretete kiterjedt a zsidókra is, akiket az üldözések idején támogatott. Amikor Hugó földi maradványait Lincolnba vitték, a zsidók úgy siratták, mint Isten hűséges és hívő szolgáját. -- Különleges szeretetet és jóindulatot tanúsított a gyermekek és az állatok iránt is.

Bár Hugó Lincoln püspöke volt, a későbbiekben Witham karthauzi kolostorát is vezette, s minden év őszén ott töltött egy-két hónapot. Röviddel halála előtt még egyszer meglátogatta a nagy karthauzi kolostort; áthaladt Párizson, ahol a professzorok és diákok lelkes fogadtatásban részesítették. Visszafelé utaztában Londonban halt meg 1200. november 16-án. Azon a napon, amelyen holttestét visszavitték Lincolnba, több csoda történt. Nagy sokadalom jött össze a városban; fejedelmek, püspökök és nemes urak vetélkedtek a tisztességért, hogy koporsóját vihessék az utcán.

Hugót 1220-ban avatták szentté. Az arany ereklyetartót, amelyben maradványait őrizték, a reformáció idején elpusztították, ereklyéi elvesztek. 

Hölvényi György az iraki keresztények helyzetéről

Hölvényi György kereszténydemokrata európai parlamenti képviselő a Vatikáni Rádiónak november 14-én adott interjújában az iraki keresztények helyzetéről és a menekülthelyzet megoldási lehetőségeiről nyilatkozott.

Hölvényi György európai parlamenti képviselő második észak-iraki (kurdisztáni) útjáról számolt be a Vatikáni Rádió szerkesztőségének. Az interjúban elmondta, hogy az ott maradott menekültek helyzete a körülményekhez képest stabilizálódott. Februárban még mindenki sátrakban lakott, a jelenlegi állapot szerint azonban konténer-lakásokban helyezték el az otthonukat elhagyni kényszerülőket.

Hölvényi György felhívta a figyelmet, hogy a katonai helyzettől függően a legfontosabb az oktatás megszervezése és valamilyen aktivitás elősegítése, amely nagyban befolyásolja az elvándorlás mértékét. Hölvényi utalt rá, hogy az észak-iraki területekről kisebb arányban indulnak el Európa felé a menekültek, mint Szíriából, ugyanakkor a jelenlegi helyzetnek a megváltozása csak idő kérdése.

A képviselő az interjúban kitért arra a törvénytervezetre is, amely szerint az iraki kormány kötelezővé tenné a kiskorúak számára az iszlám vallás felvételét. Mint elmondta, az államelnök visszaküldte a törvénytervezetet, így nem került még pont az ügy végére. Hölvényi György reményének adott hangot, hogy a törvény bevezetését háttérmunkával meg lehet akadályozni, és fontosnak tartja Louis Sako iraki káld pátriárka fellépését is a törvény ellen.

A Kurdisztánban élő jazidik (az iraki Szindzsár hegység körül élő kurd népcsoport, amelyet elsősorban vallása különböztet meg a szomszédos népektől) helyzetéről Hölvényi György úgy nyilatkozott, hogy a káld keresztényekhez képest talán még szörnyűbb sorsuk van. Ez azt jelenti, hogy létszámuk olyan mértékben csökkent az elmúlt évek alatt, hogy saját, önálló létük van veszélyben, és amennyiben a jelenlegi bizonytalanság és tanácstalanság fokozódik, úgy csak idő kérdése, hogy az iraki keresztények mikor kerülnek a jazidikhoz hasonló helyzetbe.

Mint ismeretes, a jazidikat az ISIS által megszállt területekről elüldözték, létszámuk, az eredeti lakóhelyük környékén 500 ezerről 100 ezer alá csökkent. Amint Hölvényi Görgy a Vatikáni Rádiónak elmondta, ugyanez vonatkozik az iraki keresztényekre is, akik 2003, az amerikai invázió előtt 1,5 millióan éltek Irak területén, idén kora tavasszal azonban már csak 400 és 500 ezer közöttre volt tehető a számuk. Jelenleg 200 ezer iraki keresztény maradt hazájában, sokan Libanonba és Jordániába menekültek.

A képviselő szerint a kurdisztáni vezetés mindent megtesz azért, hogy a keresztények megmaradjanak az országban, azonban ez nemzetközi segítség nélkül elképzelhetetlen.

Hölvényi György arra is rámutatott, hogy az Európai Unió nagyon lassan képes reagálni, így a tagországoknak óriási feladata van abban, hogy a kialakult menekült helyzetet kezelni lehessen. Első sorban a tagállamok képesek gondoskodni a békés területeken a menekültek számára az élethez szükséges feltételekről. Ehhez hozzá tartozik az oktatás megszervezése is, hiszen, ahogyan az interjúban a képviselő fogalmazott, iskolát mindenhol lehet alapítani aránylag kevés eszközzel.

Az oktatás megszervezése az egyik feltétele annak is, hogy a háborús területekről ne induljanak el többen Európa felé. Hölvényi György arra is rámutatott, hogy elsősorban a közel-keleti országokban kell megatlálni a segítségnyújtás lehetőségeit, amely mindenki érdeke.

Hölvényi Görgy november 11-én Brüsszelben, az Európai Parlamentben elmondott felszólalásában is kiemelte, hogy a háborúnak noha mindenki áldozata, az üldözéseknek a kisebbségek, és különösen a vallási kisebbségek a célpontjai,  amelyet az európai képviselők többsége nem lát. A képviselő hangsúlyozta, hogy „korábban 1,5 millió keresztényből, köztük a jazidi keresztényekből mára alig kétszázezer maradt Irakban, ami a megszűnésükkel fenyeget. Ez már szinte genocídiummal ér fel, ami nem csak az egyén szempontjából tragikus, hanem egy Európához köthető, nagyon gazdag, több ezer éves kultúra megszűnéséhez is vezethet” – áll az MTI-közleményben.

Elmélkedések 13.

A morális szentségen felül ontológiai szentséget is kaphat az ember Istentől (Róm 8,30)

 
Ezt másképp úgy mondja a teológia, hogy a megszentelő kegyelem belekapcsol bennünket Isten szentháromsági életébe. a Szentháromságon belül szent jelzővel a Lelket szokta említeni a Biblia; amint a Fiú egy az Atyával a Szentlélekben, úgy lehetünk mi is Krisztusban, az ő Lelke által egyek az Atyával és egymással természetfölötti istenszeretetben és emberszeretetben. Így lesz az ember Isten Lelkének szent temploma (1Kor 3,17; 1Tesz 3,12-13). Az ontológiai szentség azonban kegyelmi ajándék, melyet kérnünk kell. Jézus is ezt kéri számunkra főpapi imájában: Szenteld meg őket az igazságban!'' (Jn 17,17) A Miatyánk első kérésének az eredeti értelme: részesíts minket a te neved szentségében, a te szentségedben! Szent Pál szerint a megigazultaknak ez az állapota már elővételezése az eszkatológiai dicsőségnek (Róm 8,30) Ez egyelőre nem látható külsőleg, rejtett dicsőség (Kol 3,3-4), és csak különféle próbák kiállása és szenvedések türelmes elviselése által válik véglegessé (Róm 8,18; 2Kor 4,17). A világ végén azonban testünk az egész világ megdicsőülésében (Róm 8,20-23) lesz mindenki számára nyilvánvalóvá. A teremtményen szentsége azonban csak analóg értelemben mondható szentségnek. A Teremtő és teremtmény közti űr mindig áthidalhatatlan marad. Hiszen Isten szentsége sajátos létezési formája, transzcendenciájának egyik megnyilatkozása.

Évközi 33. hét kedd

Évközi 33. hét kedd

„Nem illik a színlelés a mi életkorunkhoz”

Fiatalabb koromban őszinte lelkesedéssel olvastam a Makkabeusok első könyvét, ami a hithű zsidók bátor és kitartó harcairól és a végén a hősök önfeláldozó haláláról szól. Kevésbé tudott magával ragadni a Makkabeusok második könyve, amely nem folytatása az első könyvnek, hanem egy más szempontokat figyelembe vevő kortárs szentíró élménybeszámolója a Krisztus előtt 180-160. évek eseményeiről. A kor és az események lényegében azonosak, a történetek hősei nem kisebb hősök, mint Makkabeus Júdás és harcostársai. Talán az is befolyásolta véleményemet, hogy a második világháború idején voltam magam is fiatal, és ha nem is kerültem a magyar hadseregbe és a frontra, de a harctér a mi falunkat is körülvette, és négy és fél hónapig pár kilométerre tőlünk félkörben húzódott mellettünk. Ma a Makkabeusok második könyvéből kapunk ízelítőt. Nem Matatiás pap áll az események közepén, akinek legényfiai és erős hitű modini polgártársai jelentettek közvetlen segítséget a hősies ellenállásban, és aki a hitehagyó zsidó nyilvános áldozatát akadályozta meg a pogány oltárnál azzal, hogy a királyi követ előtt szúrta le kardjával őt és magát a király küldöttét is, hanem a kilencven éves Eleazár. Eleazárnak, a legkiválóbb írástudók egyikének, egy élemedett korú és tisztes külsejű férfinak erőszakkal kinyitották a száját, így akarták kényszeríteni, hogy disznóhúst egyen. Ő azonban a dicső halált többre becsülte a gyalázatos életnél, ezért önként ment a vesztőhelyre. Jól tudta ugyanis, hogy miként kell viselkednie. Ezért hűséges kitartással el volt tökélve arra, hogy az élethez való ragaszkodás miatt tiltott dolgot nem enged meg magának” (6,18-20) Ha az erőszakkal kinyitott szájába tömték volna a disznóhúst, nem követett volna el bűnt, hiszen bűnt csak az követ el, aki tudva és akarva nem engedelmeskedik Isten parancsolatának. Ő azonban nyilván úgy gondolkodott, hogy neki még csak kényszer alatt sem szabad érinteni a tiltott eledelt. Ezért indult önként a kivégző hely felé. Közben azonban melléje szegődtek jóakarói, akik felajánlották, hogy hoznak birkahúst, elrejtik a disznóhús mellé, Eleazár azt nyugodtan elfogyaszthatja. Így becsapják a király küldöttét, aki azt hiszi, hogy a pogány áldozati húsból evett. Ő azonban visszautasította ezt a segítséget: „Ő azonban arra a tiszteletre gondolt, amely korát és öregségét méltán megillette, és arra a veleszületett nemességre, amelyben megőszült, valamint azokra az erényes cselekedetekre, amelyeket gyermekkorától fogva gyakorolt, ezért a szent és Isten által hozott törvény értelmében azonnal válaszolt és kijelentette, hogy küldjék csak inkább az alvilágba. Mert nem illik mondta a színlelés a mi életkorunkhoz. Sok ifjú ugyanis abban a hitben volna, hogy a kilencvenéves Eleazár a pogányok ételére tért át, és így tévútra vezetné őket az én színlelésem, s egy múló élet parányi idejéhez való ragaszkodásom. Ezáltal pedig szégyent és átkot hívnék le vénségemre. Az emberek büntetésétől s jelen pillanatban megszabadulnék ugyan, a Mindenható kezét azonban sem élve, sem halva el nem kerülhetem. Azért elszántan válok meg életemtől, így legalább méltónak mutatom magam idős koromhoz. Készséges szívvel és bátorsággal halok tisztes halált a magasztos és szent törvényekért, hogy nemes példát adjak az ifjaknak. E szavak után azonnal a vesztőhelyre hurcolták” (23-28)

CANTENBURY-I SZENT ÖDÖN

Canterbury-i Szent Ödön

hitvalló. 12 évesen eljegyezte magát Szűz Máriának. Oxfordban tanult, canterbury-i érsek lett. Sokat kellett küzdenie III. Henrik király kapzsisága, erőszakossága és egyháztiprása ellen. Számkivetésben halt meg. †1242.

Véget ért az olasz katolikus egyház nemzeti kongresszusa Firenzében

Válaszolva Ferenc pápa felhívására az olasz katolikusok bátran és alkotókészséggel lépnek az újítás útjára – mondta Angelo Bagnasco bíboros, az olasz katolikus püspöki konferencia elnöke, miután Firenzében november 13-án befejeződött az olasz katolikus egyház ötödik nemzeti kongresszusa.

A szinodális út nem központosítást, hanem a célok közös meghatározását jelenti országos, regionális és egyházmegyei szinten. Bagnasco bíboros szerint a legnagyobb veszélyt a „spirituális langyosság” jelenti az olasz helyi egyház számára. Firenzében a kongresszus résztvevői elkötelezték magukat a megtérés mellett, amelynek célja, hogy megtalálják a leghatékonyabb szavakat, a leghitelesebb gesztusokat az evangélium hirdetésére napjaink emberei számára. Az olasz helyi egyház nem nulláról indul, mert létezik egyfajta folytonosság – fejtette ki Bagnasco bíboros a Vatikáni Rádiónak nyilatkozva.

Megállapította, hogy kettős folytonosságról van szó: az első az egyházi kongresszusok által, vagyis a zsinat utáni évtizedekben megtett út. Az olasz püspökök elhatározták, hogy minden tízéves időszakra egységes lelkipásztori célkitűzésben állapodnak meg, majd az évtized felénél kongresszust tartanak. Ez az a szinodális együtt haladás, amelyet az olasz helyi egyház a zsinat után kezdett meg. Ebben az értelemben beszélhetünk a módszer, a problémák megközelítésének folytonosságáról. Természetesen a tartalom változik minden esetben – mondta az olasz püspöki konferencia elnöke, majd hozzátette: „A Szentatya minket most a missziós szolgálat útjára buzdított, ami az önmagából kilépő egyházat jelenti, az evangélium hirdetését, azt, hogy fordítsunk figyelmet korunk számos nélkülözésére, sebére.”

Fennáll a folytonosság, nem nulláról indulunk, mert híveink – minden változáson, széles körben elterjedt nehézségen túl – egyszerű, egészséges életet élnek. Gyakran nagy nehézségek közepette, sajnos gazdasági természetű, munkával kapcsolatos problémák miatt, vagy egzisztenciális szempontból idősek, beteg gyermekek esetében. Az olasz nép túlnyomó többsége belső méltósággal él – fejtette ki az olasz püspöki konferencia elnöke.

A szinodális útra utalva arra emlékeztetett: a szinódus „együtt haladást” jelent, vagyis azt, hogy Isten népe, a lelkipásztorok és a világi hívek párbeszédet folytatnak, kölcsönösen közel állnak egymáshoz.

Változatlan marad az olasz helyi egyház jelenléte a közéletben? – erre a kérdésre Bagnasco bíboros a következőket válaszolta: „Az egyháznak mindig jelen kell lennie, mindenki a saját felelősségének megfelelően vállal szerepet ebben. Nem jelent sem beavatkozást, sem valamiféle bojkottot, amikor az egyház a lelkipásztorok vagy a világi hívek által a közvéleménytől eltérően nyilatkozik.”

A kongresszus véget ért Firenzében, de a munka folytatódik az irgalmasság szentéve felé haladva. Az egyházmegyék, a közösségek a kongresszuson kijelölt feladatok megvalósításáért tevékenykednek.

Az interjú utolsó kérdése a  volt montecassinói apáthoz kapcsolódott, aki ellen az olasz pénzügyőrség nyomozást indított. Bagnasco bíboros rendkívül szomorúnak tartotta az esetet, ugyanakkor figyelmeztetett: ez nem homályosíthatja el oly sok pap, lelkipásztor, szerzetes és szerzetesnő ragyogó példáját, akik egész életüket, minden fáradozásukat nagy méltósággal Isten népe javának szentelik. Ezt a világosságot nem szabad elhomályosítani.

Elmélkedések 12.

Isten dicsősége és Szentsége az egyház hitében

A patrisztika nem tárgyalt külön Isten dicsőségéről és szentségéről,hanem fönségét, kiválóságát, jóságát, bűntől való mentességét hangoztatta. A korai középkor óta azonban nem az eredeti, bibliai értelemben írtak Isten szentségéről, hanem csak a szentség morális vonatkozásait tárgyalták: szent, mert akaratával magáévá teszi az abszolút értékeket, szereti önmagát mint abszolút tökéletességet és az erkölcs végső normáját, és gyűlöli a bűnt. Csak az újabb teológia eszmélt rá arra, hogy a Bibliában szó van ugyan Istennek erről az erkölcsi szentségéről is, a szentség eredeti jelentése azonban jóval több ennél. Az Egyház tanítóhivatala mindennapi igehirdetésében és liturgiájában úgy képviselte Isten szentségét és dicsőségét, mint a hitletéteményhez tartozó igazságot. 

Évközi 33. hét hétfő

Évközi 33. hét hétfő

„Közülük egy gonosz sarj támadt, Antióchosz Epifánész”

A zsidó nép a hetvenéves babiloni fogság utolsó évtizedeit már a médek és perzsák uralma alatt töltötték. A Jeruzsálemet elpusztító babiloni király, Nabukodonozor fia, Baltaszár ugyanis megszentségtelenítette az Isten templomából, Jeruzsálemből elrabolt szent edényeket. Ezeket tisztelettel őrizték az egyik bálványtemplomban. Baltassszár ugyanis nagy lakomát rendezett főembereinek. Amikor már ittas volt, asztalára vitette Isten szent edényeit, amiket áldozatbemutatáskor is csak a zsidó papok érinthettek. Istenbüntetésül elvette királyságát: a médek és perzsák csapatai elfoglalták Babilont, megölték királyát. Ettől kezdve a zsidó foglyok és távoli hazájuk is méd és perzsa uralom alá került. Valamivel több, mint száz évig adófizetőként, de nyugodtan élhették saját nemzeti és vallásos életüket. Krisztus előtt 333-ban (Isszosz) és 331-ben (Arbela) Nagy Sándor király megverte a perzsa és méd hadsereget, és ezzel óriási birodalmukat is görög fennhatóság alá vetette. Ő 323-ban fiatalon meghalt, miután három hadvezére között felosztotta birodalmát. Júdea először az Egyiptomban uralkodó Ptolemajoszok kezébe került, de 198-ban elvették tőlük a Szeleukidák. Ettől kezdve szomorú sors várt a palesztinai zsidókra. Különösen IV.. Antióchosz Epifánész uralma lett veszélyes. Ő elhatározta, hogy a birodalmában élő ősi népek vallását és egész kultúráját megszünteti, egységesen göröggé teszi. Ezért mindenüvé követeket küldött, és meghirdette elgondolását. Parancsba adta, hogy különösen az egyistenhívő zsidók hagyják el hitüket, legyenek bálványimádók. Az ábrahámi szövetségi jelet, a körülmetélést nem volt szabad elvégezni az újszülött fiúkon. Jeruzsálemben pogány testnevelő iskolát, gimnáziumot építettek a gyerekek átnevelésére. Sertéshús evésére késztették a népet. „Elszakadtak a szent szövetségtől, és a pogányokhoz csatlakoztak. Eladták önmagukat, hogy gonoszat cselekedjenek”: (15) „Akkor Antióchosz király egész országa számára elrendelte, hogy eggyé legyen minden nép, és hagyja el minden nép a maga törvényét. Alkalmazkodott is valamennyi nemzet Antióchosz király rendeletéhez. Még Izraelből is sokan hajlottak az ő szolgálatára, áldoztak a bálványoknak és megszentségtelenítették a szombatot”.(41-43) Ezután a király vérszemet kapott, látva, hogy sokan hajlanak parancsára. Merészen bálványt emeltetett a termékenységet segítő istennő szobrával az igaz Isten templomának oltárán. Ugyanezt tette mindenfelé a zsidók földjén, és tömjénáldozatokat mutattak be a házak kapujában. A legrettenetesebb pedig az volt, hogy „Isten törvénykönyveit összetépték és tűzben elégették. Akinél pedig találtak az Úr szövetségének könyveiből, és aki megtartotta az Úr törvényét, azt a király rendelete értelmében megölték”. (56-57) Sokan viszont ennek ellenére elhatározták, hogy ragaszkodnak Istenhez mindenben, „és inkább meghalnak, mintsem megfertőződjenek tisztátalan eledelekkel, mert nem akarták megszegni Isten szent törvényét. Ezért legyilkolták őket. Isten haragja ugyanis súlyosan nehezedett a népre”. (63-64)

OSTMARKI SZENT LIPÓT

November 15.

Lipót a Babenberg-ház sarjadéka, Ostmark, a későbbi Ausztria őrgrófja (1073–1136), a jámbor középkori uralkodónak egyik jellegzetes megtestesítője. Ausztria patrónusa, akinek tisztelete német vidékeinken már a középkorban felbukkan. Így ott látjuk Lőcse egyik szárnyasoltárán (1507).^*

Kultusza igazában akkor kezd hazánkban föltűnni, amikor a Habsburg-dinasztia örökli Magyarország királyi trónját. Szent István megmarad ugyan az ország patrónusának, de a Szentháromság és Szeplőtelen Fogantatás barokk köztéri szoborkompozícióin hódoló szentek élén István király mellett megjelenik Lipót is, mint a dinasztikus jámborság képviselője, így Sopronban, Győrött, Újvidéken. A Habsburg-összefüggésekbe tartozik az is, hogy I. Lipót tanácsadója Kollonics Lipót Szakolca városában Szent Lipót tiszteletére építtetett (1699) a karmeliták számára templomot.^* Ehhez még vegyük hozzá, hogy ez a rend volt a legszorosabb szakrális kapcsolatban az uralkodóházzal. Az akkori, hazánkat is magábafoglaló osztrák karmelita provincia védőszentje jellemző módon éppen Lipót és István király volt.

Lipótot nyilvánvalóan újonnan települt német faluink, városaink választják frissen épült barokk templomaik védőszentjéül: Csepel (később Kisasszony), Budafok (1754), Lipótvár (Leopoldov, Szent István-kápolnával), Süttő, Torontálalmás (Jakuba, 1818), Örkény (1847). Lipót szobrát látjuk Üröm Lénárd-oltárán (1765),^* Magyaróvár és Halászi barokk főoltárán, továbbá Sorokpolány egyházában.^* Alattvalói hódolatból választották Pest XVIII. század végén keletkezett új negyedének a Lipótváros, templomának (1814) pedig a Lipót titulust, amelyet a főváros elmagyarosodásával István király patrociniumával cseréltek föl.

Lipót a dinasztiának legkedveltebb keresztneve volt, nevét két uralkodó is viselte. Ismerve a névválasztás társadalmi törvényszerűségeit, szinte kényszerűségeit, érthető, hogy a magyar arisztokrácia, nyomában pedig a német és zsidó polgárság is követte a példáját. Parasztságunk körében azonban nem vált népszerűvé. A szegedi tanyákon azonban igen ritkán máig akadnak Lépold keresztnevű parasztok. Palóc alakváltozata Lépot.