Szent András apostol

Szent András apostol

November 30.

Róm 10,9-18                                           Mt 4,18-22

„Látott két testvért: Simont…  és Andrást, a testvérét.”(18)

Jézus nem véletlenül járt arra, amerre a két testvér körhálóval halászott. Nagyon is tudatosan ment oda, hogy elhívja a kenyérkereső munkából és apostolokká, emberhalászokká tegye őket.

Először Simont, a fiatalabbikat látja és szólítja. Ez a zsidó közfelfogás szerint nem természetes. A báty, András valószínűleg elsőszülött, a jogrend szerint ő a családi vagyon felének örököse, és apjuk halála után a családfő is ő lesz.

Jézus tehát hangsúlyozza, hogy neki más értékrendje van, és e szerint Péter az első. Ott még nem magyaráz, de később többszörösen is kifejti ezt az elsőbbséget. „Neked adom a mennyek országa kulcsait.”(Mt 16,19) S csak később részelteti a hatalomból a többi apostolt is. András sosem szerepel első helyen. Hittel, alázattal veszi.

Az apostolok névsorában Máté és Lukács a második helyen említi, ezt is örömmel fogadhatta, de Márknál a negyedik helyen áll, nyilván nem sértődött meg ezen sem. Élt és hal Mesteréért. Fülöppel együtt ő vitte Jézushoz az érdeklődő pogányokat. Ő szólt Jézusnak a kenyérszaporítás előtt, hogy egy fiúnak van 5 kenyere és 2 hala. Pünkösd után többfelé hirdette Jézust, és Achájában feszítették keresztre. Azóta is őt tartják a görög keresztények a védőszentjüknek.

András igazi apostol volt. Jézus ügyét, az üdvösséget szolgálta a kapott küldetés alapján. Ezért nagy lélek. Ünnepén a Péter-utód pápa, vagy személyes követe zarándokol Konstantinápolyba, Péter-Pálkor, pedig fordítva. De csak az igeliturgiában vesznek részt kölcsönösen, az Eucharistiában nem. Nagyon nehéz kereszténynek lenni, azaz Jézushoz ragaszkodni. Nem akar az András-utód beiratkozni Jézus iskolájába? Kár! 1964-ben Athenagoras konstantinápolyi pátriárka, milyen szépen mondta VI. Pál pápának: „Alig várom az időt, amikor egy oltárnál állunk, VI. Pál önti e kehelybe a bort, és én csöppentem hozzá a vizet.”

Adventi idő I.

Áldott adventi felkészülést kívánok minden kedves testvéremnek!

Még hét nap és megkezdődik az új egyházi év. A katolikus Anyaszentegyház egy év alatt átéli Jézus Krisztus életét. Gárdonyi Géza csodáltatta meg velem először ezt a titokzatos örömöt, és tette öntudatossá szívemben a gondolatot, hogy az élet mennyire sivár lenne az egyházi év káprázatosan szép ünnepi változatossága nélkül. Az egyhangú kenyérkereső munkának is vannak változatosságai, a polgári év tél, tavasz, nyár és ősz külső keretet nyújt tevékenységünkhöz, de a lelkünkben mégis csak az isten rokonság új és mindig újabb kapcsolatai jelentenek igazi, egyént, formáló tartalmakat. Szent Pál apostol fejtegeti ezt a nagy élményt: „azoknak szolgáltatok, amik természet szerint nem istenek; de most, amikor megismertétek Istent, sőt ismertek vagytok Isten előtt, hogyan fordultok ismét az erőtlen és szegényes elemekhez, hogy azoknak újból szolgáljatok? Napokat tartotok meg és hónapokat, időket és esztendőket. Jó dolog mindenkor buzgólkodnotok a jóban, nemcsak akkor, amikor jelen vagyok köztetek, fiacskáim, akiket fájdalommal szülök újra, amíg Krisztus kialakul bennetek”. (Gal 4, 8-10. 18-19) Igaz hogy mi keresztények nem vagyunk bálványimádók, a bennünket körülvevő világ erőit nem istenítjük, de azért túl sok időt fordítunk a világ természetes elemeire, és ezek miatt háttérbe szorul Jézus, a belső életünk forrása és formája. Gondoljunk a Lázáréknál vendégeskedő Urunkra. Jézus széken ül. Lázár-húga Mária a lábánál pihenve figyeli tanítását. Márta, a másik húg, a vérbeli háziasszony sürög-forog a sok házimunkában. „Egyszer csak megállt, és így szólt: Uram! Nem törődsz vele, hogy a testvérem egyedül hagy engem szolgálni? Szólj már neki, hogy segítsen! Az Úr ezt válaszolta neki: Márta, Márta, sok mindenre gondod van, és sok mindennel törődsz, pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta, és nem is veszíti el soha”. (Lk 10, 40-42) Az ünnepek arra valók, hogy ne csak néhány futó perecre hagyjuk abba a szükséges kenyérkereső munkálkodást, hanem üljünk legalább lélekben Jézus katedrája elé, és hagyjuk, hadd vegye munkába tudatunkat, lelkesítse szeretetre akaratunkat, izzítsa érzelmeinket, szembesítsen minket Isten-Atyánk velünk kapcsolatos terveinek jobb megismerésére és munkálására. Erre kiváló alkalom az egyházi év, és ennek első ünnepköre, a karácsony. Most karácsony előkészületi idejével foglalkozunk, amelyet adventnek, úrjövetnek nevezünk, Mi lehet ennek a lelki előkészületnek a témája? A lehető legjobban felkészülni az isteni Kisded születésének ünnepére. Módszerünk? A végtelenül szerető Atyaisten szemével nézzük a megtestesülés előkészítését. Mielőtt bármit teremtett volna, elhatározta, hogy Fia felveszi isteni természete mellé az egyik leendő teremtménynek a természetét, emberré lesz. Az Ő jövendő emberlelke lesz ősmintája az összes szellemi létezőnek, teste, pedig minden anyagnak„Ő a láthatatlan Isten képmása és minden teremtmény elsőszülöttje, mert benne teremtetett minden az égben és a földön a láthatók és a láthatatlanok”(Kol,1,15-16)Óriási rang minden teremtménynek, csodálatos kiváltság nekünk, embereknek. Ha három hétig naponta csak kis időt szánnánk ennek az egy szempontnak megértésére, mivé válhatna világunk? Isten a teremtést pillanat alatt hajtotta végre és egy sort íratott erről a Bibliában. Isten türelemmel, az emberekre gondolva végtelen szeretettel készített el mindent, hogy az embernek bőségben és teljes szépségben várják a látható világ koronáját. Az édesanyák szívük alatt fejlődő gyermekükkel ezt a szeretetet élik át. Nem kellene minden embernek erre gondolnia egész advent idején?

Évközi 34. hét péntek

Évközi 34. hét péntek

Dán 7, 2-14; Lk 21, 29-33

„Nézem és egyszer csak trónokat állítottak fel, és egy Ősöreg leült”

Dániel sok látomásban részesült a zsidók fogsága idején. Ez a látomás egészen az övé volt. Neki adta az Úr, ő pedig leírta, mert Isten vele üzent az összes embernek, hogy tanuljanak belőle. A tenger a szent iratokban az emberi történelmet jelenti. A felette dúló viharok a nagy és fontos veszedelmeket jelzik. Az ilyen tengeri viharokból jöttek elő azok az igen furcsa állatok, amelyeket a próféta látott. Ezek nem a teremtő Isten ajándékai voltak, amelyeket Mózes látomásában meg csodált, amikor Isten a Sínai-hegyen megmutatta neki a világ teremtését, az élet különböző formáinak megjelenését. Az élet Ura magánk az életnek a létrejöttét nem mutatta meg Mózesnek és ezekről az élőkről úgy emlékezik meg, hogy az élők készen bújtak elő a vízből. Legyenek hüllők, szárnyasok vagy másféle élőlények mind szépek, csodálatra méltók. Az álomban leírt állatok ragadozók, életet pusztítók, félelmetesek. Olyan testrészeket hordoznak, amelyek nem illenek testükhöz. Az első nőstény oroszlánhoz hasonló állatnak hátára nem illenek a szárnyak. Ki is szaggatták azokat. Furcsa hogy emberszívet kapott és ember-módon kellett járnia. A második állat medvéhez hasonlított, szájában három borda volt, azt rágta, és még több húst kínáltak neki, hogy falja fel. A harmadik párducforma volt madárszárnyakkal. Ez hatalmat kapott. A negyedik állat félelmetesen erős volt vasfogakkal, amelyekkel rágott, a maradék ennivalót vaslábbal tiporta össze. Tíz szarva volt. Később leesett belőlük három, egy pici szarv nőtt a helyükön. Ezen emberszemek keletkeztek és nagyokat mondó száj. A próféta ez után látta, hogy egy Ősöregnek trónt készítenek, amire ő leült. „a ruházata fehér volt, mint a hó, és a fején a haj, mint a tiszta gyapjú; trónja lángoló tőz, kerekei égő tűz. Tüzes és sebes folyó jött ki színe előtt; ezerszer ezren szolgáltak neki, és tízezerszer százezren hódoltak neki. A bíróság leült, és felnyitották a könyveket”. (9-10) Négy vadállat felett ítélkeztek, azaz a vadállatok által szimbolizált birodalmakat ítélték meg. Istennek ugyan semmi szüksége nincs könyvekre, de a bíróság biztos tájékoztatásait kellően jelképezi az írás. Az ítélet érdekes módon csak a tízszarvú vadállat tetteiről és a kicsi szarván nyílt szájának rettenetes szavairól szólt. Az ő testét, majd a többi vadállatét is a tűzbe vetették. A Szentírás nyelvén ez a poklot jelenti.„Majd azt láttam az éjszakai látomásban, hogy az ég felhőiben valaki jött, aki olyan volt, mint az Emberfia, s amikor az Ősöregig eljutott, az ő színe elé vitték, és ő hatalmat, méltóságot és országot adott neki, hogy minden nép, törzs és nyelv neki szolgáljon, és hatalma örök hatalom legyen, amely meg nem szűnik, és országa olyan, amely el nem pusztul” (13-14) Isten országa, amelyet hirdetett Jézus, az igazság és a szeretet országa boldog és örök lesz. A hazug szájat, amely hazudik és gyűlölködik gátlástalanul, az örök tűzbe dobják.

Évközi 34. csütörtök

Évközi 34. csütörtök

Dán 6. 12-18; Lk 20, 21-28

„Elrendeltem, hogy egész birodalmamban és országomban rettegjék és féljék Dániel Istenét”.

Az emberek sok féle módon ki vannak szolgáltatva a gonosz rossz akaratának, mert bizonyos körülmények között könnyen túljárnak a rendes, egyenes gondolkodású emberek eszén. A becsületes emberek nem gyanakszanak a gonoszokra, hogy minden egyszerűnek látszó dologban csalást, képmutatást keressenek. Így könnyen áldozatává válnak a saját jóhiszeműségüknek. Annak idején Dáriusz méd király kegyeit megnyerte Dániel próféta, annak ellenére, hogy Baltazár király és apja Nabukodonozor is nagyra értékelték őt, és Baltazár halála előtt néhány órával még ki is tüntette őt, mert megfejtette a Mene, Tekel, Fáresz titokzatos szavak értelmét. Dáriusz ugyanis értesült arról, hogy ez a fiatal fogoly mennyire becsületes teendői végzésében, és milyen hűségesen ragaszkodik Istenéhez. Dániel irigyei ezt hamarosan észrevették. Tudták, hogy amíg ő él, addig nem sok esélyük van a király közelébe kerülniük. Ezért folyamodtak egyik régi törvényük értelmében új törvényt kimondatni Dáriusszal: aki harminc napon belül máshoz fordul, mint Dáriuszhoz, azt az oroszlánok vermébe kell vetni. A király gyanútlanul aláírta ezt a látszólag semmit, mondó törvényt. Dániel viszont nem törődve ezzel az új törvénnyel, szokása szerint naponta háromszor is elmondta szokott imáit az igaz Istenhez, mégpedig kelet felé fordulva a nyitott ablak mellett. Ezt lesték és várták az ellenségei. Futottak is a királyhoz, számon kérték tőle, hogy új törvénye visszavonhatatlan-e? A király még mindig gyanútlanul ezt elismerte. Akkor aztán kimondták leplezetlen kárörömmel, hogy lám, Dániel ennek ellenére naponta háromszor is a maga Istenéhez fordul imájával. Be kell vetni az oroszlánok barlangjába, hogy azok falják fel ellenségüket. Miután a király napokig hasztalan harcolt barátjáért, kénytelen volt megtenni követelésüket. A barlang száját kővel lezáratta, majd az ő és főemberei pecsétjével lepecsételtette, hogy senki ne tudjon valami gonoszsággal bajt csinálni. Áldást kért a fogolyra hatalmas Istenétől. Másnap hajnalban aztán odasietett. „Mikor a verem közelébe ért, síró hangon hívta Dánielt, és szólította őt: „Dániel, az élő Isten szolgája, vajon a te Istened, akinek te mindenkor szolgálsz, meg tudott-e téged szabadítani az oroszlánoktól? Azt felelte erre Dániel a királynak: Király, örökké élj! Az én Istenem elküldte angyalát és bezárta az oroszlánok száját, és azok nem ártottak nekem, mert ő igaznak talált engem; de ellened sem követtem el bűnt, király!” (21-23) a király akkor kihúzatta Dánielt nagy örömmel, teljes épségben. Aztán odavitette Dániel ellenségeit egész családjukkal együtt. A kiéheztetett oroszlánok, pedig elkapkodták a levegőben és felfalták őket. A király rendeletet adott ki, hogy minden alattvalója félje és tisztelje az örökkön élő Istent. 

Évközi 34. hét szerda

Évközi 34. hét szerda

Dán 5, 1-6. 13-14. 16-17. 23-28; Lk 21, 12-19

„Mene, Tekel, Parszin”

Az egyetlen igaz Isten komoly figyelmeztetést küldött Nabukodonozor babiloni királynak. A rémisztő szobor látványa annyira megijesztette a királyt, hogy az álmot teljesen elfeledte. A félelem azonban annyira a tudatába ívódott, hogy minden áron meg akarta érteni álma üzenetét. Annyit megértett belőle, hogy valaki nagyon fontos dolgokat üzen, és neki szól az üzenet. Amikor életveszélyesen megfenyegette álomfejtőit, mert azok képtelenek voltak kitalálni az álmot, Dániel Istenhez könyörgött három társával együtt a titok megfejtéséért, Dánielnek megmutatta az Úr az üzenetet és értelmét. Nabukodonozornak személyesen annyi szólt, hogy őt Isten a legértékesebb uralkodónak tartja: arany fej. Utána mindig kisebb birodalmak keletkeznek. Ezek egyre durvábbak, kegyetlenebbek lesznek. Nem törődnek a mindeneket teremtő egy Istennel, ezért elküldi a Megváltót az égből. Őt ezek az istentelen hatalmak szinte semmibe veszik. A hegyről legördülő pici kő azonban egyre nagyobb hatalom lesz a történelem folyamán. Végül is megsemmisíti a földi rémuralmakat, és egyedül marad hatalmas hegyként: úr lesz örökre mindenek felett. Csodálkoznék, ha ezt a megrázó történetet nem írták volna le, nem mesélték volna a trónörökösnek, Baltazárnak. Még furább lenne az ő magatartása, ha mindezeket tudta, és mégis úgy viselkedett ezervendéges lakomáján, ahogyan apja azt sosem tette. Elborult aggyal megparancsolta, hogy hozzák elő az egy Isten jeruzsálemi templomából elrabolt, de szentként, profán célokra fel nem használható kincsekként tartották pogány templomuk raktárában. Baltazár Isten feletti úrként mutogatva magát evett-ivott a szent edényekből, és erre adott engedélyt feleségeinek, mellékfeleségeinek és az egész vendégseregnek. Isten akkor küldte az író kezet, hogy írjon titkos írással rémisztő üzenetet a királlyal szemközti falra. Baltazár király rögtön észrevette és megértette, hogy az írás neki szól, és semmi jóval nem kecsegteti. Hívatta ő is, mint apja annak idején, az álomfejtőket, bölcseket, hogy mondják meg, mit jelentenek ezek a baljós írásjelek. Most sem tudta senki, mit kezdjen velük: ismeretlen írásjelek, jelentésük, pedig teljesen felülmúlta a sarlatánok képességeit. Ekkor eszébe jutott valakinek az új király udvarából kiszorult régi, megbecsült, nagy tanácsadó, Dániel. Szólt a reszkető királynak: Hívasd ide apád remek álomfejtőjét. Ő majd elolvassa a jeleket és megmagyarázza értelmüket. Amint Dánielt előkerítették, a király kikérdezte kilétéről, nagy rangot és ajándékokat ígért neki. Dániel ezeket visszautasította, de az üzenetet elolvasta és elmagyarázta jelentését. Az írás: „Mene, Tekel, Parszin. A dolog értelme a következő: Mene: Megszámlálta Isten országodat, és véget vetett neki. Tekel: megmért téged mérlegen, és könnyűnek talált. Parszin: elosztotta Isten országodat, és a médeknek meg a perzsáknak adta. Ugyanazon az éjjelen megölték Baltazár káldeai királyt” (25-28. 30) A dölyfössé vált vezetőknek érdemes lenne megfontolni ezeket az üzeneteket. A hatalom Istentől van az emberek javára. Isten időnként mindenkit elszámoltat, és igazságosan ítél: az igazság és a szeretet mércéjét alkalmazza következetesen. Az Ő ítélete mindig jogerős.

Évközi 34. hét kedd

Évközi 34. hét kedd

Dán 2, 31-45; Lk 21, 5-11

„Te, király, valami nagy szoborfélét láttál”

Óriási riadalom keletkezett a babiloni királyi udvarban, amikor Nabukodonozor király hívatta udvari tanácsadói és bölcseit. A király nagyon rossz kedvű volt. Előadta kívánságát: „Álmot láttam, de a lelkem úgy megrémült, hogy nem tudom, mit láttam”(Dán 2, 3) Az álomfejtők kérték, a király mondja el az álmát, akkor ők elmondják a megfejtését. A király azonban megfenyegette őket: „Szavam elhangzott! Ha el nem mondjátok nekem az álmot és megfejtését, elveszek, házaitokat, pedig elkobzom. Ha azonban megmondjátok az álmot és jelentését, jutalmat, ajándékot és nagy tisztességet kaptok tőlem”. (5-6) Azután a király ki is jelölte az ítélet végrehajtóját, Áriokot, hogy végezze ki az összes álomfejtőt és bölcset, mivel csak az időt húzzák, csalni akarnak. Dániel és társai ugyan nem voltak jelen a parancs kihirdetésén, de a halálbüntetés rájuk is vonatkozzék, mondta a király. Áriok el is ment Dánielhez. Ő a királyhoz sietett, és haladékot kért. Mivel a király ismerte Dániel tehetségét, tudta azt is, hogy a többiek bálványai semmit sem érnek, de Dániel Istene csodákra képes, ezért megadta a kért kegyet. Dániel hazament. Előadta három társának a nehéz feladatot. Aztán imádkoztak az élő Istenhez. Dániel éji látomásban megnyerte a titok kinyilatkoztatását. Hálásan megköszönte az ég Istenének jóságát, az ő és minden bölcs megmentését lehetővé tevő álmot és megfejtését. Azután bement Áriokhoz, hogy ne bántsa Babilon bölcseit, hanem jelentse be őt a királynak. Mikor ez megtörtént, a királyhoz szólt Dániel: az emberek az ilyen titkokat nem ismerik. De van Isten az égben, aki mindent tud. Ismeri az álmodat, és azzal üzen neked a jövő történéseiről: „Te, király, íme, valami nagy szoborfélét láttál; ez a nagy és magas szobor előtted állt, és ránézni is rettenetes volt. Ennek a szobornak a feje igen finom aranyból volt. A melle és karja ezüstből, a hasa és ágyéka rézből, a lábszára vasból, a lába, pedig részint vasból, részint agyagból. Így láttad, míg le nem szakadt a hegyről egy kő, anélkül hogy kéz érintette volna. Ez nekivágódott a szobor vas- és agyaglábának és darabokra zúzta. Ekkor egyszerre összetört a vas, az agyag, a réz, az ezüst és az arany, és olyanná lett, mint a nyári szérű pora, amelyet elragad a szél, úgyhogy a helye sem található; a kő pedig, amely összetörte a szobrot, nagy heggyé lett, és betöltötte az egész földet. Ez az álom. A magyarázatát is megmondjuk neked, ó király” (31-36) Dániel így magyarázta tovább: Az arany fej te vagy király. Hatalmas, okos. Isten kezedbe adott egy óriási birodalmat, annak minden lakóját, állatát és növényét. Halálod után egy a tiednél kisebb birodalom jön, aztán másik, mígnem a rézből való az egész földet uralja.A következő olyan lesz, mint a vas: mindent összetör, az összes előbbit megsemmisíti. A vas és agyag-láb részint erős, részint törékeny lesz, és hozzá az a birodalom is hasonló lesz, amit jelképez. Az ég Istene eme birodalmak idején előkészít egy olyan birodalmat, amely a többit összetöri, ő maga, pedig fennmarad örökre.Az álom és megfejtése igaz. A király leborult Dániel elé, és dicsérte az istenek Istenét és a királyok Királyát. Mi, pedig köszönjük meg, hogy tudhatjuk, minden birodalmat összezúzott vagy tönkre fog tenni ezután az égből jött Megváltó. Jó lenne, ha a porrá zúzás előtt bűnbánatot tartanának a gőgösök!

Évközi 34. hét hétfő

Évközi 34. hét hétfő

Dán 1, 1-6. 8-20; Lk 21, 1-4

„akik alkalmasak arra, hogy a királyi palotában szolgálatot teljesítsenek”

Jeruzsálem elpusztítsa után Nabukodonozor babiloni király fogságba hurcolta a lakosság egy részét. Az előkelőket, a képzett mesterembereket szedette össze elsősorban. Ezeket ötvenesével rabszíjra fűzték, és gyalog hajtották őket Babilonig az országokon át. Babilonba érkezve a király megparancsolta az udvari tisztek (tisztviselők) főnökének, hogy válogasson ki jóképű, okos, tanult ifjakat. Ezeket tanítsák meg az állam hivatalos nyelvére, képezzék ki általános műveltségre, hogy három év múlva a király szolgálatába állhassanak. Még azt is előírta, hogy királyi asztalról származó ételeket és italokat adjanak nekik enni, inni. Dánielt, Ananját, Misaelt és Azarját szemelte ki az udvari tisztek főnöke. Elmondta nekik a feladatokat, utasításokat. Talán értesültek Jeremiás próféta leveléről, amelyet Isten parancsára írt a foglyoknak, hogy dolgozzanak, mozdítsák elő fogva tartóik jólétét, mert abból részesülhetnek ők maguk is. A kis különítmény szellemi vezére Dániel volt. Ő szólt az intézkedő vezetőnek, hogy szívesen eleget tesznek mindenben a király akaratának, csak nekik vannak vallási előírásaik, amelyeket szeretnének megtartani. Ők maguk vállalták, hogy főznek maguknak. A főnök azonban nem merte vállalni a felelősséget, ha rosszabbul állnak egészségileg, mint a többi fiatal, a király még a fejét is leüttetheti. Dániel viszont a közvetlen szolgálatukra kirendelt férfival megbeszélte, hogy tíz napig tegyen próbát velük, aztán döntsenek a további sorsukról. Ők főztek maguknak, úgy étkeztek, mint otthon, és sokkal előnyösebbnek látták őket, mint akik a királyi étkeket fogyasztották. Isten megjutalmazta hűséges választottait. A természetes képességeik mellé sok kegyelmet is adott nekik. Különösen Dániel kapott sok rendkívüli adományt. Álmok megfejtését adta neki az Úr, ami a későbbiekben igen öregbítette tekintélyét a király és udvara előtt, sőt még súlyos életveszélyből is kimentette az összes tanácsadót. Ezen kívül irodalmi műveltsége is nagyobb volt, mint a többieké. Amikor a három éves képzési idő lejárt, és a sokféle nemzetből válogatott jelöltek felsorakoztak a király elé, a legnagyobb megelégedést Dániel vívta ki a király előtt. „Amikor a király beszédbe elegyedett velük, úgy találta, hogy az összes között nincs senki olyan, mint Dániel, Ananja, Misael és Azarja. Ők aztán a király szolgálatába álltak, Minden olyan dologban, amely bölcsessége és értelmességet kívánt, és amelyet tőlük Kérdezett, a király tízszerte különbnek találta őket, mint egész országa valamennyi jósát és varázslóját”. (19-20) a régi patinás iskoláink nívóját az utóbbi években nagyon lezüllesztették. Ennek okát keresve több féle indoklást mondanak. Főleg a pénztelenséget okolják. Gyerekkoromban, falusi iskolában kaptam az alapképzést. Aztán két gimnáziumban tanultam tovább, mert közben ferences növendék lettem. A falusi alapok nagyon jók voltak. Az utóbbi érettségi vizsgakérdésekkel talán már az ottani nívóval is megbirkóztam volna. Ne hagyjuk ezt a züllesztést tovább élni. Értelmes fajtánkat Isten magunk és más népek boldogítására szánta az Úr.

JÉZUS KRISZTUS AZ IRGALMAS KIRÁLY

JÉZUS KRISZTUS AZ IRGALMAS KIRÁLY FŐÜNNEPE

A megváltást befejező, a mindenen uralkodó Jézus Krisztust királyként aposztrofál az Anyaszentegyház. Tegyük félre a modern ember viszolygását, amit a király cím hallatán érez. Arra se gondoljunk, hogy Európa némely országában nem államelnök, hanem király tölti be a legfőbb közjogi méltóságot: ők díszként állnak országaik élén. Gondoljunk a mi Szent Istvánunkra, aki mély hittel vallotta, hogy ő „Ex Deo grata ex”, vagyis olyan uralkodó, akit a mindenség Ura, Istene küldött, hogy az Ő nevében kormányozza Isten szent népét. Jézusról így nyilatkozott az angyal: „Nagy lesz ő: a Magasságbeli Fiának fogják hívni; neki adja az Úr Isten Dávidnak, az Ő atyjának trónját, és uralkodni fog Jákob házában mindörökké, és királyságának nem lesz vége” (Lk 1, 32-33) Pilátus római helytartó a kihallgatáson ezt kérdezte Jézustól: „Tehát király vagy te? Jézus azt felelte: Te mondod, hogy király vagyok.” Aztán rögtön el is magyarázta: „Arra születtem, és azért jöttem a világra, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Mindaz, aki az igazságból való, hallgat a szavamra” (Jn 18, 37) Tehát Jézus az igazságot tanítja, igazság szerint ítél .Ha fölmenti a bűnbánó bűnöst, nem követ el jogtalanságot, mert Atyja akarata szerint meghalt ezért az irgalomért. Megvallja az igazságot, még ha halálos ítéletet is kap érte. Jézus méltán király! Ítélő bírái és az egész világ látja majd Őt a világ végén a Hatalmasnak jobbján ülni, és eljönni az ég felhőiben” (Mt 26, 64), ami magyarul ezt jelenti: Istenként, bíróként. János apostol látomásban szemlélte Jézust a mennyben: „a ruhája és ágyéka fölé ez van írva: Királyok Királya és uralkodók Ura” (Jel 19, 16) Felmerülhet bennünk a kérdés: Miért hagyja most hűséges híveit a sátán és szolgái kezében szenvedni? Jézus szabad akaratot ad mindenkinek: Jézust választják-e, a gyilkos Barabást, vagy Jézus ellenségeit? Jézus a választás után harminchét évet várt, utána hozta meg ítéletét: elpusztult Jeruzsálem. Sokan elhagyták a hitüket, templomikat, erkölcsüket Ne csodálkozzék senki, az igazság Királya megvárja, hogy a nép eszmélni kezdjen és visszatérjen hozzá. Uram, irgalmazz nekünk.