Áldott adventi felkészülést kívánok minden kedves
testvéremnek!
Még hét nap és megkezdődik az új egyházi év. A katolikus Anyaszentegyház egy év alatt átéli Jézus Krisztus életét. Gárdonyi Géza csodáltatta meg velem először ezt a titokzatos örömöt, és tette öntudatossá szívemben a gondolatot, hogy az élet mennyire sivár lenne az egyházi év káprázatosan szép ünnepi változatossága nélkül. Az egyhangú kenyérkereső munkának is vannak változatosságai, a polgári év tél, tavasz, nyár és ősz külső keretet nyújt tevékenységünkhöz, de a lelkünkben mégis csak az isten rokonság új és mindig újabb kapcsolatai jelentenek igazi, egyént, formáló tartalmakat. Szent Pál apostol fejtegeti ezt a nagy élményt: „azoknak szolgáltatok, amik természet szerint nem istenek; de most, amikor megismertétek Istent, sőt ismertek vagytok Isten előtt, hogyan fordultok ismét az erőtlen és szegényes elemekhez, hogy azoknak újból szolgáljatok? Napokat tartotok meg és hónapokat, időket és esztendőket. Jó dolog mindenkor buzgólkodnotok a jóban, nemcsak akkor, amikor jelen vagyok köztetek, fiacskáim, akiket fájdalommal szülök újra, amíg Krisztus kialakul bennetek”. (Gal 4, 8-10. 18-19) Igaz hogy mi keresztények nem vagyunk bálványimádók, a bennünket körülvevő világ erőit nem istenítjük, de azért túl sok időt fordítunk a világ természetes elemeire, és ezek miatt háttérbe szorul Jézus, a belső életünk forrása és formája. Gondoljunk a Lázáréknál vendégeskedő Urunkra. Jézus széken ül. Lázár-húga Mária a lábánál pihenve figyeli tanítását. Márta, a másik húg, a vérbeli háziasszony sürög-forog a sok házimunkában. „Egyszer csak megállt, és így szólt: Uram! Nem törődsz vele, hogy a testvérem egyedül hagy engem szolgálni? Szólj már neki, hogy segítsen! Az Úr ezt válaszolta neki: Márta, Márta, sok mindenre gondod van, és sok mindennel törődsz, pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta, és nem is veszíti el soha”. (Lk 10, 40-42) Az ünnepek arra valók, hogy ne csak néhány futó perecre hagyjuk abba a szükséges kenyérkereső munkálkodást, hanem üljünk legalább lélekben Jézus katedrája elé, és hagyjuk, hadd vegye munkába tudatunkat, lelkesítse szeretetre akaratunkat, izzítsa érzelmeinket, szembesítsen minket Isten-Atyánk velünk kapcsolatos terveinek jobb megismerésére és munkálására. Erre kiváló alkalom az egyházi év, és ennek első ünnepköre, a karácsony. Most karácsony előkészületi idejével foglalkozunk, amelyet adventnek, úrjövetnek nevezünk, Mi lehet ennek a lelki előkészületnek a témája? A lehető legjobban felkészülni az isteni Kisded születésének ünnepére. Módszerünk? A végtelenül szerető Atyaisten szemével nézzük a megtestesülés előkészítését. Mielőtt bármit teremtett volna, elhatározta, hogy Fia felveszi isteni természete mellé az egyik leendő teremtménynek a természetét, emberré lesz. Az Ő jövendő emberlelke lesz ősmintája az összes szellemi létezőnek, teste, pedig minden anyagnak„Ő a láthatatlan Isten képmása és minden teremtmény elsőszülöttje, mert benne teremtetett minden az égben és a földön a láthatók és a láthatatlanok”(Kol,1,15-16)Óriási rang minden teremtménynek, csodálatos kiváltság nekünk, embereknek. Ha három hétig naponta csak kis időt szánnánk ennek az egy szempontnak megértésére, mivé válhatna világunk? Isten a teremtést pillanat alatt hajtotta végre és egy sort íratott erről a Bibliában. Isten türelemmel, az emberekre gondolva végtelen szeretettel készített el mindent, hogy az embernek bőségben és teljes szépségben várják a látható világ koronáját. Az édesanyák szívük alatt fejlődő gyermekükkel ezt a szeretetet élik át. Nem kellene minden embernek erre gondolnia egész advent idején?
Még hét nap és megkezdődik az új egyházi év. A katolikus Anyaszentegyház egy év alatt átéli Jézus Krisztus életét. Gárdonyi Géza csodáltatta meg velem először ezt a titokzatos örömöt, és tette öntudatossá szívemben a gondolatot, hogy az élet mennyire sivár lenne az egyházi év káprázatosan szép ünnepi változatossága nélkül. Az egyhangú kenyérkereső munkának is vannak változatosságai, a polgári év tél, tavasz, nyár és ősz külső keretet nyújt tevékenységünkhöz, de a lelkünkben mégis csak az isten rokonság új és mindig újabb kapcsolatai jelentenek igazi, egyént, formáló tartalmakat. Szent Pál apostol fejtegeti ezt a nagy élményt: „azoknak szolgáltatok, amik természet szerint nem istenek; de most, amikor megismertétek Istent, sőt ismertek vagytok Isten előtt, hogyan fordultok ismét az erőtlen és szegényes elemekhez, hogy azoknak újból szolgáljatok? Napokat tartotok meg és hónapokat, időket és esztendőket. Jó dolog mindenkor buzgólkodnotok a jóban, nemcsak akkor, amikor jelen vagyok köztetek, fiacskáim, akiket fájdalommal szülök újra, amíg Krisztus kialakul bennetek”. (Gal 4, 8-10. 18-19) Igaz hogy mi keresztények nem vagyunk bálványimádók, a bennünket körülvevő világ erőit nem istenítjük, de azért túl sok időt fordítunk a világ természetes elemeire, és ezek miatt háttérbe szorul Jézus, a belső életünk forrása és formája. Gondoljunk a Lázáréknál vendégeskedő Urunkra. Jézus széken ül. Lázár-húga Mária a lábánál pihenve figyeli tanítását. Márta, a másik húg, a vérbeli háziasszony sürög-forog a sok házimunkában. „Egyszer csak megállt, és így szólt: Uram! Nem törődsz vele, hogy a testvérem egyedül hagy engem szolgálni? Szólj már neki, hogy segítsen! Az Úr ezt válaszolta neki: Márta, Márta, sok mindenre gondod van, és sok mindennel törődsz, pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta, és nem is veszíti el soha”. (Lk 10, 40-42) Az ünnepek arra valók, hogy ne csak néhány futó perecre hagyjuk abba a szükséges kenyérkereső munkálkodást, hanem üljünk legalább lélekben Jézus katedrája elé, és hagyjuk, hadd vegye munkába tudatunkat, lelkesítse szeretetre akaratunkat, izzítsa érzelmeinket, szembesítsen minket Isten-Atyánk velünk kapcsolatos terveinek jobb megismerésére és munkálására. Erre kiváló alkalom az egyházi év, és ennek első ünnepköre, a karácsony. Most karácsony előkészületi idejével foglalkozunk, amelyet adventnek, úrjövetnek nevezünk, Mi lehet ennek a lelki előkészületnek a témája? A lehető legjobban felkészülni az isteni Kisded születésének ünnepére. Módszerünk? A végtelenül szerető Atyaisten szemével nézzük a megtestesülés előkészítését. Mielőtt bármit teremtett volna, elhatározta, hogy Fia felveszi isteni természete mellé az egyik leendő teremtménynek a természetét, emberré lesz. Az Ő jövendő emberlelke lesz ősmintája az összes szellemi létezőnek, teste, pedig minden anyagnak„Ő a láthatatlan Isten képmása és minden teremtmény elsőszülöttje, mert benne teremtetett minden az égben és a földön a láthatók és a láthatatlanok”(Kol,1,15-16)Óriási rang minden teremtménynek, csodálatos kiváltság nekünk, embereknek. Ha három hétig naponta csak kis időt szánnánk ennek az egy szempontnak megértésére, mivé válhatna világunk? Isten a teremtést pillanat alatt hajtotta végre és egy sort íratott erről a Bibliában. Isten türelemmel, az emberekre gondolva végtelen szeretettel készített el mindent, hogy az embernek bőségben és teljes szépségben várják a látható világ koronáját. Az édesanyák szívük alatt fejlődő gyermekükkel ezt a szeretetet élik át. Nem kellene minden embernek erre gondolnia egész advent idején?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése