Vizkereszt utáni szombat

Január 12. szombat

„Bármit kérünk az ő akarata szerint, meghallgat minket”

1Jn 5,14-21,Jn 3,22-30,

Isten, a végtelen szeretet, egész életünkre csodálatos tervet alkotott. Ha ezt a tervet elfogadjuk és valóra váltjuk, akkor tökéletes ember bontakozik ki belőlünk, olyan, amilyen még sohasem élt, és nem is jön világra. Ezt a számunkra készített isteni tervet viszont nem ismerjük, Isten csak naptól-napra fedi fel előttünk, ha kérjük tőle. Ezt bizalommal kell kérnünk: „Abban rejlik a mi iránta való bizalmunk, hogy bármit kérünk az ő akarata szerint, meghallgat minket. S ha tudjuk, hogy meghallgat minket, bármit kérünk is tőle, azt is tudjuk, hogy kéréseinket már meg is hallgatta”.(1Jn 5,14-15) Ez a kérés valódi bizalmat tételez fel, hiszen tudjuk, hogy a mi tökéletesedésünk Istennek szívügye. Élettervünket ezzel a céllal készítette el, örül, ha megértjük, szívesen vállaljuk, és ennek megfelelően működünk közre a valóra váltásban. Isten értelmet és szabad akaratot adott nekünk. Mi magunk is tudunk hát terveket szőni, fel tudjuk fedezni a kínálkozó alkalmakat, meg tudjuk ragadni a bennünk ébredő vágyakat. Viszont mi nem ismerjük a bontakozó jövő nehézségeit, sem az Istentől számunkra kijelölt feladatokat, amelyeket nekünk kell végrehajtanunk. Ebben rejlik a magunk kereste út veszélye. Mert az igazi szeretet nem a maga előnyeit keresi, hanem a rábízottak, a melléje rendeltek boldogságát. Isten terve azért jó, mert eleve erre a célra készült: Isten tesz téged boldoggá, ha te mások boldogításáért élsz. A következő levélrészlet olybá tűnik, hogy nem kapcsolódik logikusan az előzőhöz. „Ha valaki látja, hogy a felebarátja vétkezik, de nem halálos bűnnel, imádkozzon érte, és aki nem halálosan vétkezett, megkapja az életet. Van halált okozó bűn is; nem erről mondom, hogy valaki könyörögjön érte”. (16) Ám ennek a résznek a magyarázata is a magunk fabrikálta életmóddal kapcsolatos. H ez a valaki önzően él, elmulasztja a boldogító szeretet gyakorlását, bűnt követ el Isten akarata ellen. Ez történhet meggondolatlanságból, oktalanságból, és ebben az esetben könnyebb segíteni. „Tudjuk, hogy mindaz, aki Istentől született, nem vétkezik, mert az Istentől való születés megőrzi őt, s a gonosz meg nem érinti”. (18) Ebben az esetben nem elszánt akarattal elkövetett vétkével nem akarta felszámolni Istennel való kapcsolatát. Lehet és kell is érte imádkozni: „Tudjuk, hogy mi Istentől vagyunk, ez az egész világ pedig gonoszságban fetreng. Jézus értünk, gyenge emberekért eljött és megfizetett: „S azt is tudjuk, hogy Isten Fia eljött és értelmet adott nekünk, hogy megismerjük az igaz Istent, és az ő igaz Fiában, Jézusban legyünk. Ez az igaz Isten, és az örök élet” (20) „Van halált okozó bűn is; nem erről mondom, hogy valaki könyörögjön érte”. (16c) Ez a megátalkodottság esete. Itt a vétkes maga döntött Isten ellenére. János apostol ettől a rossz végtől óv: „Fiacskáim, őrizkedjetek a bálványoktól! Ámen.”(21)

Vizkereszt utáni péntek.

2013.01.11. péntek

Akiben a Fiú van, abban van az élet

1Jn 5,5-13

Ki más győzi le a világot, mint aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia? Ő az, aki víz és vér által jött, Jézus Krisztus. Nem csupán víz által, hanem víz és vér által. És a Lélek az, aki tanúskodik arról, hogy a Lélek igazság. Mert hárman vannak, akik tanúskodnak: a Lélek, a víz és a vér; és ez a három egy. Ha az emberek tanúságát elfogadjuk, Isten tanúsága nagyobb. S Isten tanúsága az, hogy tanúságot tett az ő Fiáról. Aki hisz Isten Fiában, az magában hordozza Isten tanúságát. Aki nem hisz a Fiúnak, hazugnak tartja őt, mert nem hisz abban a tanúságban, amelyet Isten tett az ő Fiáról. A tanúság pedig az, hogy Isten örök életet adott nekünk. És ez az élet az ő Fiában van. Akiben a Fiú van, annak van élete; akiben nincs Isten Fia, annak nincs élete. Ezeket azért írom nektek, hogy tudjátok: nektek, akik hisztek Isten Fiának nevében, örök életetek van.

Vizkereszt utáni csütörtök

Január 10. csütörtök

1Jn 4,19-5,4; Lk 4,14-22a

„Az a parancsunk tőle, hogy aki szereti Istent, szeresse a testvérét is”

Isten szeretete öröktől fogva való. A három Isteni Személy végtelenül szereti egymást. A teremtés egyik célja is ez, hogy az ember életének, boldogságának célja legyen hasonlóvá lenni a szerető Istenhez.Ezt fejezi ki a mai szentleckének első mondata: „Szeressétek tehát Istent, mert Isten előbb szeretett minket!” (1Jn 4,19) Ennek az Isten iránti szeretetnek valóságát nem könnyű igazolni. Ezért ajánlja az apostol, hogy felebaráti szeretetünk legyen bizonyítéka istenszeretetünknek: „Ha valaki azt mondja: Szeretem Istent, és a felebarátját gyűlöli, az hazug. Mert aki nem szereti testvérét, akit lát, hogyan szeretheti Istent, akit nem lát? Az a parancsunk tőle, hogy aki szereti Istent, szeresse a testvérét is”. (20-21) Újabb fontos szempontot mutat meg számunkra a szeretett tanítvány. A megtestesülést. Az ő idős korabeli zsidók nagy tábora ismerte és elismerte, hogy egy igaz Isten van, akivel már ősapjuk, Ábrahám is szövetségre lépett. Az Ő imádására vállalkoztak az egyiptomi rabszolgaságból kiszabadított őseik is a Sínai hegy lábánál kötött Ószövetségben. Elfogadták, hogy Isten majd olyan szabadítót küld általuk az egész emberiségnek, aki nem emberek szolgaságából, hanem a bűn és a sátán rabságából ad szabadulást. Jézus ezt a küldetést kapta Atyjától, és szenvedésével, halálával és feltámadásával be is teljesítette. Az apostolok és velük együtt több, mint százfős csapat ezt hittel elfogadta. A pünkösdi Lélek-áradás után megtértek újabb háromezren, majd egyre nőtt a Jézust elfogadók tábora, vagyis a kereszténység. A zsidó nép zöme János korában, sőt még ma is, elutasítja a Názáreti Jézust. Nos, ezért hangsúlyozza levélrészlete következő soraiban az apostol, hogy az igaz szeretetnek a Szentháromság titkát is el kell fogadnia: „Mindaz, aki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, Istentől született. És mindaz, aki szereti azt, aki szült, szereti azt is, aki tőle született”. (5,1) A zsidók kaptak előre jelzést Istentől, hogy egy szűz majd fiút szül, akinek Emmánuél lesz a neve, ami annyit jelent: Velünk az Isten. (Iz 7,14) Jézust szavával kétszer, csodái által számtalanszor igazolta, hogy Isten. „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik. Őt hallgassátok”. (Mt 17,5) Az istenszeretet és a felebaráti szeretet parancs az Úrtól, írja János apostol: „Arról ismerjük meg, hogy szeretjük Isten szülötteit, ha Istent szeretjük, és parancsait teljesítjük. Mert az az Isten szeretete, hogy parancsait megtartjuk; és az ő parancsai nem nehezek. Mert minden, ami Istentől született, legyőzi a világot. Ez az a győzelem, amely legyőzi a világot, a mi hitünk"(2-4)

Vizkereszt utáni szerda

Január 9. szerda

1Jn 4,11-18;Mk 6,45-52.

„Szeretteim! Ha Isten így szeret minket, nekünk is szeretnünk kell egymást!”

Nagyon egyszerű következtetést alkalmaz itt az apostol. Isten szeretete bizonyított abból a tényből, hogy odaadta értünk áldozatul egyszülött Fiát. A zsidók ősapjának sokszorosan kellett igazolnia Istenbe vetett hitét és szeretetét. Az első jelentős esemény, tehát nagyon nagy áldozatot jelentő tett az volt, hogy oda kellett hagynia szülőföldjét és rokonságát. Az utolsó és minden addiginál keményebb próbatétel volt, amikor Isten Izsákot egészen elégő áldozatul kérte apjától. Legalább harminc évig kellett várnia, amíg Izsák megszületett. Ábrahám akkor nyugodott meg teljesen. Aztán felnevelte ifjúkorúvá, amikor váratlanul kapta Istentől a parancsot: „Vedd egyszülött fiadat, Izsákot, akit szeretsz, és menj el Mória földjére. Áldozd fel ott egészen elégő áldozatul az egyik hegyen, amelyet majd mutatok neked!” (Ter 22,2) Ábrahám vette a fiát. Nem szólt neki a kirándulás céljáról. Csak a szíve fájhatott vadul: Isten azt ígérte nekem, hogy ez a fiú nagy nép ősapja lesz. Most ugyancsak ő parancsolja nekem, hogy saját kezemmel öljem meg, égessem hamuvá még a csontjait is. Kegyetlenül fáj nekem, de hiszek Isten korábbi ígéretében, mert Istennek van hatalma fiamat feltámasztani poraiból, és biztosan meg is teszi, mert a korábbi ígéret is érvényben van. A történetet. jól ismerjük. A hegyre érve meg kellett mondania fiának, mi vár rá. Ám Isten nem hagyta, hogy ténylegesen kivégezze fiát: „De íme, az Úr angyala kiáltott a mennyből és azt mondta: Ábrahám, Ábrahám! Ő azt felelte: Itt vagyok! Azt mondta erre neki: Ne nyújtsd ki kezed a gyermekre és ne árts neki semmit. Most már tudom, hogy féled Istent, és kedvemért egyszülött fiadnak sem kegyelmeztél” (11-12) Újabb ígéret Istentől: „A te utódodban nyer áldást a föld minden népe, mivel engedelmeskedtél szavamnak!” (18) Ábrahám fia megmenekült a tényleges feláldozástól. Isten nem terhelte ezzel Ábrahámot. De amikor saját Fiát küldte a földre, akkor annak nem kegyelmezett: meg kellett halnia embertestvéreiért.„Ebben áll a szeretet. Nem mintha mi szerettük volna Istent, hanem mert ő szeretett minket, és elküldte Fiát engesztelésül a mi bűneinkért.(1Jn 4,10) Nyolcvan évvel ezelőtt adott kiegészítő magyarázatot az Atya látnokán, Eugénia Elisabetta Ravasio nővéren keresztül. így magyarázza az emberek iránti szeretetét: Ha a Fiamra mért szenvedéseket egy egyszerű emberrel kellett volna elviseltetnem,, nem tudtam volna elfogadni. De így a Fiamon keresztül én magam szenvedtem meg értetek.Összefoglalásul
ezért hangsúlyozza az apostol:„Szeretteim! Ha Isten így szeret minket, nekünk is szeretnünk kell egymást.Istent soha nem látta senki. Ha szeretjük egymást, Isten bennünk lakik, és szeretete tökéletes bennünk. Mi, akik hittünk, megismertük a szeretetet, amellyel Isten szeret bennünket” (11-12. 16))

Vizkereszt utáni kedd

Január 8. kedd

1Jn 4,7-10;Mk 6,34-44

„Szeretteim! Szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van”

Az igazság és a szeretet Isten Országának alapja. A tegnapi levélrészletben János apostol az igazság egyik nagyon fontos tárgyát említette: Jézus Krisztus az Atya küldötteként jött a földre, hogy minket, embereket testvéreivé fogadjon, az Atya fogadott gyermekeivé tegyen, és saját társörököseivé avasson a mennyországban. Mi ezt tudjuk, hisszük, bennünk tehát az Isten Lelke él. (1Jn 4-6) Ma az apostol a másik fontos alapról, a szeretetről szól: „Szeretteim! Szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van. Mindaz, aki szeret, Istentől született, és ismeri Istent, mert Isten a szeretet”. Ez a felszólítás Isten Országában szinte feleslegesnek tűnik. Az egymás szeretete ugyanis szívünkbe oltott ajándék. Legszebb példája az ember teremtésének leírása: „Megteremtette tehát Isten az embert a maga képére, Isten képére teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette. Isten megáldotta őket, és azt mondta nekik Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet!” (Ter 1,27-28) A boldog, szeretettől áradó család képe ez. Azé a szereteté, amely háttérbe szorítja a jegyesek szívében a szülők iránti gyermeki viszont szeretetet: „Elhagyja a férfi apját és anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és egy testté lesznek”.(Ter 2,24) Mindezt úgy tudja igazán érteni és felelősen egész életében gyakorolni az ember, ha Istent igazán ismeri: „Aki nem szeret, nem ismeri Istent, mert Isten a szeretet”. (8)Sokan úgy vélik, hogy a szeretet Isten részéről magától értődően könnyű ügy. Viszont az apostol rámutat, hogy a szeretet Istenben és emberben nagyon sok áldozatot követel: „Isten szeretete abban nyilvánult meg irántunk, hogy egyszülött Fiát küldte a világra, hogy általa éljünk” (9). Jézus küldetése véres szenvedést jelentett, iszonyú megaláztatásokat és borzalmas kereszthalált. Neki meg kellett halnia, hogy mi örökké élhessünk, mégpedig a leggyönyörűbb környezetben, a mennyországban. Ezt tartotta Jézus szem előtt: „Bizony, bizony mondom nektek: ha a földbe hullott gabonaszem meg nem hal, egymaga marad, de ha meghal, sok termést hoz. Aki szereti életét, elveszíti azt, és aki gyűlöli életét ezen a világon, megőrzi azt az örök életre. Aki nekem szolgál, engem kövessen, és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is”. (Jn 12,24-26) „Ebben áll a szeretet. Nem mintha mi szerettük volna Istent, hanem mert ő szeretett minket, és elküldte Fiát engesztelésül a mi bűneinkért”.(1Jn 4,10) Isten tehát ebben is megelőzött és ma és mindenkor megelőz minket. De végre nekünk is bizonyítanunk kellene, hogy igyekszünk mi is mindent megtenni, hogy önzetlen szeretetre törekszünk Isten és egymás iránt.

Vízkereszt utáni hétfő

Január 6.vasárnap

Vízkereszt utáni hétfő

1Jn 3,22-4,6; Mt 4,12-17.23-25

„Aki ismeri Istent, hallgat ránk; aki nincs Istentől, nem hallgat ránk”

Tegnap, a vízkereszti ünnepi elmélkedésben több fontos tényről is elmélkedtünk. Célunk az volt, hogy a jelenségek mélyére nézzünk, és ne emberi manővereknek tulajdonítsuk a világ nagy vagy kicsi eseményeit, hanem józanésszel fogjuk fel: a világot teljes egészében Isten igazgatja. Ő tervezte meg történéseit, Ő vetette meg alapját: az igazságot és a szeretetet. Aki ezt vállalja egyéni élete feladatának, önzetlen szeretettel teljesíti mind azt a jót, amit az Úr neki feladatául kijelölt, az boldoggá teszi környezetét, szélesebb körben hozzájárul hazája jólétéhez is. Aki nem eszerint cselekszik, az önzésével elrontja mások életét, és csúnyán ráfizet. Ezt a gondolatot erősíti meg János apostol a mai levélrészletében: „Aki ismeri Istent, hallgat ránk; aki nincs Istentől, nem hallgat ránk”. A világon kószáló gonosz lélek évszázadok óta azon mesterkedik, hogy a keresztény népek értelmét elhomályosítsa. Felvilágosultságnak hívja a butítását: előbb csak ilyen fokon: Isten ugyan megteremtette a világot, utána azonban elvonult a maga békés mennyországába, és művével nem törődik, azt teljesen az emberekre bízta. Később merészebb lett, látva egyesek buzgó helyeslését. Ettől kezdve tagadni kezdte Isten létét is. Az Egyház nagyon nehéz küzdelmet vívott eme tévtanokkal, és küszködik ma is. János apostol nyomán hirdeti: „Ne higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, vajon Istentől vannak-e, mert sok hamis próféta áradt ki a világba. Erről ismerhetjük meg Isten Lelkét: minden lélek, amely vallja, hogy Jézus Krisztus testben eljött, Istentől van. És minden lélek, amely nem vallja Jézust, nem Istentől van. Az Antikrisztusé az, akiről hallottátok, hogy eljön, és már most a világban van”. (4,1-3) Kétezer éve tehát biztos felismerési pont a megtestesült Fiú alakja. Ezt a hatalmas bizonyságot értették meg a napkeleti bölcsek. Ezerkétszáz évig nemzedékről nemzedékre várták, hogy eljön a földre az Istentől küldött Megváltó minden nép számára, aki a zsidók királyi családjából származik. Csillag jelzi születését, hogy mindenki láthassa és hihessen benne. Jézus születése után hitük és tudományuk összmunkájával el is jutottak hozzá. Látták és örültek, hogy végre kézzel fogható bizonyságuk van Isten világot irányító csodálatos szeretetéről. Nyomukban jár sok komoly tudós ma is, bár vannak rengetegen nagyképű tagadók is. Ezekről írja az apostol: „Ti Istentől vagytok, fiacskáim, azokat pedig legyőztétek, mert nagyobb az, aki bennetek van, mint aki a világban van. Ők ebből a világból valók, azért erről a világról beszélnek, és a világ hallgat rájuk. Mi Istentől vagyunk. Aki ismeri Istent, hallgat ránk; aki nincs Istentől, nem hallgat ránk. Erről ismerjük meg az igazság Lelkét és a tévelygés lelkét”. (4,4-6) A magunk erejéből nem tudjuk meggyőzni a sátán táborát. Jézuséban igen.”A világban megpróbáltatások érnek titeket, de bízzatok, én legyőztem a világot”. (Jn 16,33)

Vízkereszti idő

URUNK MEGJELENÉSE, Vízkereszt

A világtörténelem legnagyobb eseménye volt a hír, amit mi csak nagyon késve kaptunk meg: Isten, a végtelen nagy Úr, aki öröktől fogva van, öröktől fogva a saját erejéből birtokolja a végtelen istenséget. Ez a végtelen nagy, abszolút szellemi lét, amely maga a mindentudás és mindenhatóság, az Atya sajátja. Ő öröktől fogva szüli isteni szüléssel a Fiút, mint abszolút tökéletes önismeretet, ki is mondja benne ugyanilyen tökéletességgel önmagát. Szent János evangélista így írja le ezt az általa kétezer éve meglátott titkot: „Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt kezdetben Istennél” (Jn 1,1-2)Az istenségen kívüli „sötét semmit” egy magyar költő szelleme így érzékeli kétszáz éve:„Sötét és semmi voltak: én valék Kietlen, csendes, lény nem lakta Éj”(Vörösmarty Mihály, Csongor és Tünde) A végtelen jó, amely „önmagát akarja szétszórni”, elhatározza, hogy a „semmi helyére” egy mérhetetlen anyag- és szellemvilágot hoz létre: Mivel „Isten volt az Ige, Ő volt kezdetben Istennél, minden általa lett, és nála nélkül semmi sem lett, ami lett. Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben világít, de a sötétség azt föl nem fogta” (Jn 1,1-5) „Az igazi világosság, aki minden embert megvilágosít, a világba jött. A világban volt, a világ őáltala lett, de a világ nem ismerte fel őt. A tulajdonába jött, övéi azonban nem fogadták be”. (9-11) „Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek; akik hisznek az ő nevében, akik nem a vérből, sem a test ösztönéből, sem férfi akaratából, hanem Istentől születtek”(12-13)Háromezer-kétszáz éve a honfoglalásra készülő ószövetségi szent népet, Izraelt akarta megátkoztatni saját Istene egyik akkor élő prófétájával, Bálámmal. A Tigris és Eufrátesz folyók síkságáról csalogatta Moáb földjére ezt a prófétát Bálák király. Átok helyett azonban áldás fakadt ajakán, amikor Bálám szemét megnyitotta az egyetlen, igaz Isten: „Szól Bálám, Beor fia, szól a bezárt szemű ember, szól, aki Isten beszédeit hallja, aki a fölséges tudományát tudja, s a Mindenható látomásait látja leborulva, s megnyílt szemmel: Látom őt, de nincs még itt, nézem őt, de nincs még közel. Csillag támad Jákobból, és királyi pálca kél fel Izraelből s megveri Moáb fejedelmeit, mind elpusztítja Szetnek gyermekeit”. (Szám 24,15-17) A hazájába visszatért próféta szavait idézve leste a csillagos eget ezerkétszáz évig minden hívő csillagász. A hívek hite pedig mindig beteljesül. A boldog késői utódok úgy másfél év múlva elindultak a zsidók országába a másfél éves kis Messiást trónján üdvözölni. Az akkori római helytartó, a zsidók ősellensége, Nagy Heródes cselhez folyamodik. Kivallatja a zsidó papokat, azok elszavalják Mikeás próféta hatszáz éves jövendölését: A Messiás Betlehemben születik.(Mik 5,1-4) Heródes felölti legjámborabb ábrázatát, megkéri előkelő látogatóit, ha megtalálják a Messiást, jöjjenek vissza, tájékoztassák őt, mert szeretné köszönteni. A vén koponyacsont mögött pedig a világ leggonoszabb terve érlelődik: Néhány katonám majd elintézi, hogy meg ne nőjön fel ez a Messiás. A Mikeást idéző papok pedig hazamennek. Pedig fel kellene mondaniuk életük legnagyobb leckéjét, amit az akkor már hét és fél évszázada halott prófétakirály, Izajás könyvéből jól ismernek: „Kelj fel, tündökölj (Jeruzsálem)! Mert eljött világosságod, és az Úr dicsősége felragyogott fölötted! Mert íme, sötétség borítja a földet, és homály a népeket, de fölötted felragyog az Úr, és dicsősége megjelenik fölötted. Nemzetek jönnek majd (sőt már ide is értek), a te világosságodhoz, és királyok felragyogó fényedhez. Hordozd körül szemedet, és lásd: mindnyájan összegyűltek, eljöttek hozzád (Iz 60,1-4) A zsidó papok is, népük is aludtak mélyen, pedig a pirkadó hajnalban láthatták volna a fényes karavánt, a három együttálló messiási csillag rájuk sugárzó fényét. Elmehettek volna utánuk, és megtalálták volna már akkor „a kisgyermeket Máriával, az anyjával”, és ők is földre borulva imádhatták volna nemcsak akkor, hanem mindmáig.(Mt 2,11) Viszont nem lett volna gyermekgyilkosság, hírhedt gyermekgyilkos Heródesük, három évtized múlva nyugton aludt volna az akkori főtanács, Kaifás főpapnak nem lenne rossz híre a keresztény világban. Én magyar népem! Hogy éled meg Jézusod történetét, vízkeresztet, nagypénteket?