Január 12. szombat
„Bármit kérünk az ő akarata szerint, meghallgat minket”
1Jn 5,14-21,Jn 3,22-30,
Isten, a végtelen szeretet, egész életünkre csodálatos tervet alkotott. Ha ezt a tervet elfogadjuk és valóra váltjuk, akkor tökéletes ember bontakozik ki belőlünk, olyan, amilyen még sohasem élt, és nem is jön világra. Ezt a számunkra készített isteni tervet viszont nem ismerjük, Isten csak naptól-napra fedi fel előttünk, ha kérjük tőle. Ezt bizalommal kell kérnünk: „Abban rejlik a mi iránta való bizalmunk, hogy bármit kérünk az ő akarata szerint, meghallgat minket. S ha tudjuk, hogy meghallgat minket, bármit kérünk is tőle, azt is tudjuk, hogy kéréseinket már meg is hallgatta”.(1Jn 5,14-15) Ez a kérés valódi bizalmat tételez fel, hiszen tudjuk, hogy a mi tökéletesedésünk Istennek szívügye. Élettervünket ezzel a céllal készítette el, örül, ha megértjük, szívesen vállaljuk, és ennek megfelelően működünk közre a valóra váltásban. Isten értelmet és szabad akaratot adott nekünk. Mi magunk is tudunk hát terveket szőni, fel tudjuk fedezni a kínálkozó alkalmakat, meg tudjuk ragadni a bennünk ébredő vágyakat. Viszont mi nem ismerjük a bontakozó jövő nehézségeit, sem az Istentől számunkra kijelölt feladatokat, amelyeket nekünk kell végrehajtanunk. Ebben rejlik a magunk kereste út veszélye. Mert az igazi szeretet nem a maga előnyeit keresi, hanem a rábízottak, a melléje rendeltek boldogságát. Isten terve azért jó, mert eleve erre a célra készült: Isten tesz téged boldoggá, ha te mások boldogításáért élsz. A következő levélrészlet olybá tűnik, hogy nem kapcsolódik logikusan az előzőhöz. „Ha valaki látja, hogy a felebarátja vétkezik, de nem halálos bűnnel, imádkozzon érte, és aki nem halálosan vétkezett, megkapja az életet. Van halált okozó bűn is; nem erről mondom, hogy valaki könyörögjön érte”. (16) Ám ennek a résznek a magyarázata is a magunk fabrikálta életmóddal kapcsolatos. H ez a valaki önzően él, elmulasztja a boldogító szeretet gyakorlását, bűnt követ el Isten akarata ellen. Ez történhet meggondolatlanságból, oktalanságból, és ebben az esetben könnyebb segíteni. „Tudjuk, hogy mindaz, aki Istentől született, nem vétkezik, mert az Istentől való születés megőrzi őt, s a gonosz meg nem érinti”. (18) Ebben az esetben nem elszánt akarattal elkövetett vétkével nem akarta felszámolni Istennel való kapcsolatát. Lehet és kell is érte imádkozni: „Tudjuk, hogy mi Istentől vagyunk, ez az egész világ pedig gonoszságban fetreng. Jézus értünk, gyenge emberekért eljött és megfizetett: „S azt is tudjuk, hogy Isten Fia eljött és értelmet adott nekünk, hogy megismerjük az igaz Istent, és az ő igaz Fiában, Jézusban legyünk. Ez az igaz Isten, és az örök élet” (20) „Van halált okozó bűn is; nem erről mondom, hogy valaki könyörögjön érte”. (16c) Ez a megátalkodottság esete. Itt a vétkes maga döntött Isten ellenére. János apostol ettől a rossz végtől óv: „Fiacskáim, őrizkedjetek a bálványoktól! Ámen.”(21)
„Bármit kérünk az ő akarata szerint, meghallgat minket”
1Jn 5,14-21,Jn 3,22-30,
Isten, a végtelen szeretet, egész életünkre csodálatos tervet alkotott. Ha ezt a tervet elfogadjuk és valóra váltjuk, akkor tökéletes ember bontakozik ki belőlünk, olyan, amilyen még sohasem élt, és nem is jön világra. Ezt a számunkra készített isteni tervet viszont nem ismerjük, Isten csak naptól-napra fedi fel előttünk, ha kérjük tőle. Ezt bizalommal kell kérnünk: „Abban rejlik a mi iránta való bizalmunk, hogy bármit kérünk az ő akarata szerint, meghallgat minket. S ha tudjuk, hogy meghallgat minket, bármit kérünk is tőle, azt is tudjuk, hogy kéréseinket már meg is hallgatta”.(1Jn 5,14-15) Ez a kérés valódi bizalmat tételez fel, hiszen tudjuk, hogy a mi tökéletesedésünk Istennek szívügye. Élettervünket ezzel a céllal készítette el, örül, ha megértjük, szívesen vállaljuk, és ennek megfelelően működünk közre a valóra váltásban. Isten értelmet és szabad akaratot adott nekünk. Mi magunk is tudunk hát terveket szőni, fel tudjuk fedezni a kínálkozó alkalmakat, meg tudjuk ragadni a bennünk ébredő vágyakat. Viszont mi nem ismerjük a bontakozó jövő nehézségeit, sem az Istentől számunkra kijelölt feladatokat, amelyeket nekünk kell végrehajtanunk. Ebben rejlik a magunk kereste út veszélye. Mert az igazi szeretet nem a maga előnyeit keresi, hanem a rábízottak, a melléje rendeltek boldogságát. Isten terve azért jó, mert eleve erre a célra készült: Isten tesz téged boldoggá, ha te mások boldogításáért élsz. A következő levélrészlet olybá tűnik, hogy nem kapcsolódik logikusan az előzőhöz. „Ha valaki látja, hogy a felebarátja vétkezik, de nem halálos bűnnel, imádkozzon érte, és aki nem halálosan vétkezett, megkapja az életet. Van halált okozó bűn is; nem erről mondom, hogy valaki könyörögjön érte”. (16) Ám ennek a résznek a magyarázata is a magunk fabrikálta életmóddal kapcsolatos. H ez a valaki önzően él, elmulasztja a boldogító szeretet gyakorlását, bűnt követ el Isten akarata ellen. Ez történhet meggondolatlanságból, oktalanságból, és ebben az esetben könnyebb segíteni. „Tudjuk, hogy mindaz, aki Istentől született, nem vétkezik, mert az Istentől való születés megőrzi őt, s a gonosz meg nem érinti”. (18) Ebben az esetben nem elszánt akarattal elkövetett vétkével nem akarta felszámolni Istennel való kapcsolatát. Lehet és kell is érte imádkozni: „Tudjuk, hogy mi Istentől vagyunk, ez az egész világ pedig gonoszságban fetreng. Jézus értünk, gyenge emberekért eljött és megfizetett: „S azt is tudjuk, hogy Isten Fia eljött és értelmet adott nekünk, hogy megismerjük az igaz Istent, és az ő igaz Fiában, Jézusban legyünk. Ez az igaz Isten, és az örök élet” (20) „Van halált okozó bűn is; nem erről mondom, hogy valaki könyörögjön érte”. (16c) Ez a megátalkodottság esete. Itt a vétkes maga döntött Isten ellenére. János apostol ettől a rossz végtől óv: „Fiacskáim, őrizkedjetek a bálványoktól! Ámen.”(21)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése