Szombat hamvazószerda után

Szombat hamvazószerda után

Iz 58,9b-14; Lk 5,27-32

„Kövess engem!”

Jézus a megváltás érdekében tevékenykedett. Ennek fontos állomása volt annak a tisztázása, hogy hatalma van a bűnök bocsánatára. A bűnök miatt szakadtak el az emberek Istentől, a Teremtőtől, az Atyától. Visszatérni Hozzá azt jelenti, hogy szeretnék szakítani a bűnökkel, a bűnös állapottal. Azonban amíg az ember vétkezni tud, mert van értelme, felfogja Isten jóra kötelező, a rosszat tiltó parancsát, és ha nem a jó mellett dönt, akkor a rosszat választja, engedetlenné válik Isten előtt, így kizárja magát az Istennel való kapcsolatból. Ha vissza akar térni Atyjához, közvetítőt kell keresnie. Isten maga adott erre reményt, amikor az ősszülők bűnbeesése után megígérte hűtlen gyermekeinek a Megváltót, aki lerontja a sátán hatalmát, és visszasegíti az eltévedtet az atyai házba. De ehhez kell a megígért Megváltó különleges ereje: neki kell megfizetnie szenvedésével a bűnbocsánatért. Ezt vállalta az Istenember. Szenvedése és kereszthalála megtörténte előtt még nem fizette ugyan meg a bűnbocsánat díját, de isteni hatalmával élhetett, és élt is. Ennek a bizonyítéka volt nagy sereg előtt a zsúfolt házban végrehajtott bűnbocsánat, aminek látható garanciája volt a béna azonnali meggyógyulása. Ezt még vallási ellenfeleinek, a tömegben elvegyült farizeusoknak is el kellett ismerniük.Viszont amint erről a helyről eltávozott, a város kapujánál kiépített vámház előtt megállt. Benn ült ugyanis egy fiatal adószedő, Lévi, másik neve szerint Máté. A foglalkozása vörös posztó volt a zsidók szemében. Az adót ugyanis az államnak szedték, ellenőrizhetetlennek tartották, gyanakodtak a befizetők, hogy többet kérnek a kelleténél. Ezért eleve nagy bűnösöknek tartották őket. Jézus mégis kiválasztotta ezt az adószedőt. Fel is szólította: „Kövess engem!” (Mt 5,27) Mi történik a biztos és jól jövedelmező állással? Mit szól a család? A munkatársak? Máté azonban nem mérlegel többé kisebb vagy nagyobb lesz-e a haszon? Ritka pénzember? Könnyelmű? Nem! Ma olyan értéket kapott, aminek nincsen ára: mennyei kegyelemnek hívják. Apostoli hivatás. Azonnali szakítás minden eddigi előnnyel, sok fáradozás, és majd a végén talán még vértanúság is. „Erre az otthagyott mindent, fölkelt és követte őt. Lévi azután nagy lakomát készített neki a házban. Nagy sereg vámos és még sokan mások is ültek velük az asztalnál. A farizeusok és írástudók fölháborodva megkérdezték tanítványait: Miért esztek a vámosokkal és bűnösökkel? Jézus ezt válaszolta nekik: Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Nem az igazakat jöttem hívni, hanem a bűnösöket a bűnbánatra”(28-32) Ma kiket kellene hívnia Jézusunknak? Annyi a pénzügyes, hatalommániás és egyéb megszállott. Uram, arra kérünk, keresd fel ezeket a baljós helyeket. Adj kegyelmet, melytől igazak lesznek a megátalkodott bűnösök.

Péntek hamvazószerda után

Péntek hamvazószerda után

Iz 58,1-9a; Mt 9,14-15

„Miért van az, hogy mi és a farizeusok gyakran böjtölünk, a te tanítványaid pedig nem böjtölnek?”

A kérdés érthető: Keresztelő János az Ószövetséghez tartozik. Mint az egész Ószövetségnek a lényege az volt, hogy felkészítse a zsidóságot a Megváltó eljövetelére és szülje is meg az összes nemzet örömére, ahogyan megmondta Isten Ábrahám kiválasztásakor: „Benned nyer áldást a föld minden nemzetsége” (Ter 12,3), úgy a mózesi szövetségkötésnek is ez volt a végső célja. Az ószövetségi gyakorlatok később mintegy önállósultak. Jézus kifogásolta egy alkalommal, hogy az ősök hagyományait kortársai eléje helyezik az Isten rendelkezéseinek, hogy a maguk csinálta magyarázatokat kiemelhessék (vö. Mt 15,1-9) Jézus rögtön tudta, hogy János tanítványai is ebben a hibában élnek. Számon kérik Jézuson, hogy tanítványai nem böjtölnek, holott ők is meg a farizeusok is gyakran böjtölnek. Ha merték volna, talán még azt is hozzátették volna kérdésük végéhez: Micsoda dolog ez! Jézus egy könnyen érthető példával válaszol nekik: „Vajon gyászolhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? Eljönnek azonban a napok, amikor elveszik tőlük a vőlegényt, akkor majd böjtölnek”. (Mt 9,15) így figyelmezteti János tanítványait, hogy most örömünnepet kellene nekik is, és az Ószövetség minden tagjának, farizeusoknak és írástudóknak, legfőképpen a zsidó papoknak vele együtt lakodalmas örömben úszniuk, mert itt van a világ óriási oka az örömre: itt van a megtestesült Istenfia, elhozta a megváltást, az üdvösséget. Jézusnak egyébként többször is alkalma nyílt arra, hogy ezeken a hibás döntéseken próbáljon javítani. Gondoljunk csak a szombat megtartása körüli kifogásokra, elevenbe vágó vitákra. Az olvasmányban is ezt mutatja be a liturgia, amikor az ószövetségi zsidó böjt fonákságaira figyelmeztető prófétai tanítást idéz nyolcszáz évvel Jézus előtti időből. Izajás próféta is azzal korholja Isten nevében kora hívő népét, hogy azt gondolják: az Istennek tetsző böjtnek az a lényege, hogy az ember nem eszik, ezt kellőképpen érzékelteti is az egyszerűbb, éhenkórász szegényekkel. Aztán jön a böjtnek megcsúfolása: „íme, böjtöléstek napján is találtok kedvtelést, és minden robotmunkásotokat hajszoljátok. Íme, perlekedés és civakodás között böjtöltök, ököllel lesújtva gonoszul… Vajon ilyen a böjt, amely nekem tetszik, az a nap, amelyen az ember sanyargatja lelkét? Hogy lehajtja fejét, mint a káka, és zsákruhát meg hamut terít maga alá? Vajon ezt nevezed böjtnek, és az Úr előtt kedves napnak? Íme, ez az a böjt, amely tetszik nekem: Oldd le a jogtalan bilincseket, oldozd meg az iga kötelékeit! Bocsásd szabadon az elnyomottakat, és minden igát törj össze! Íme, törd meg az éhezőnek kenyeredet, és a bujdosó szegényeket vidd be házadba. Ha mezítelent látsz, takard be, és testvéred elől ne zárkózz el! Akkor majd előtör, mint a hajnal, világosságod, és sebed gyorsan beheged, színed előtt halad igazságod, és az Úr dicsősége zárja soraidat. Akkor majd, ha szólítod, az Úr válaszol, ha kiáltasz, így szól: Íme, itt vagyok!” (Iz 58,3-9) Jézus a lényeget akarja előbb megértetni és megvalósíttatni, utána érthetők lesznek a többi tennivalók.

Szent Cirill és Metód

Szent Cirill és Metód

ApCsel 13,46-49; Lk 10,1-9

Hittek mindnyájan, akik az örök életre voltak rendelve”

A pizídiai Antióchiában hirdette Pál apostol és Barnabás az igét. Szépen haladt is a küldetés, amíg a zsidók a sok hallgató láttán féltékenykedni nem kezdtek, és Pálék ellen vádaskodásba fogtak. Ekkor Pál és társai a szemükbe mondták:Először nektek kellett hirdetnünk az Isten igéjét, mivel azonban ti visszautasítjátok azt, s nem tartjátok magatokat méltónak az örök életre, íme a pogányokhoz fordulunk.”(46) Isten akarata volt, hogy Jézus küldetése is elsősorban a zsidókhoz szóljon, rajtuk keresztül a pogányokhoz. Ezt mindig és mindenütt megtartották az apostolok, de ők már tudták, hogy a zsidóság elsősége már más értelmű, miután Jézust megtagadták és kiűzték közösségükből. Jézus parancsa értelmében: „Menjetek tehát, és tegyétek tanítvánnyá minden népet” (Mt 28,19), el is mentek az egész világra, és tették a kötelességüket, tanítottak mindenkit. Cirill és Metód népét elhagyva kezdte tanítani a szláv népeket. Az örömhírt vitték, hogy a szlávok is Isten gyermekei legyenek. És a kötelességet: minden népet testvérként kell szeretni, úgy, hogy megőrizhessék nemzeti sajátosságaikat. Hálásak vagyunk mi is minden nép fiának, aki nekünk, magyaroknak elhozta az egyedül üdvözítő tanítást, a szláv papoknak is. Szent István őket látta legszívesebben, nem volt birodalmuk, nem akarták a vallást hódító eszközként felhasználni, mint a többi nyugati állam polgárai. Metód hazánk területén is dolgozott.

„Az Egyház Krisztusé”

„Az Egyház Krisztusé” – a pápa köszönetet mondott a híveknek szeretetükért és imáikért

Február 13-án, szerdán délelőtt a vatikáni VI. Pál teremben megtartott általános pápai kihallgatásra nyolcezer hívő gyűlt össze a világ minden részéről. Nagy lelkesedéssel és szeretettel köszöntötték XVI. Benedeket, aki pápasága utolsó előtti általános kihallgatása elején a következő szavakkal fordult a jelenlévőkhöz:

Kedves Testvérek!

Amint tudjátok, úgy döntöttem, hogy lemondok arról a szolgálatról, amelyet az Úr bízott rám 2005. április 19-én. Döntésemet teljesen szabadon hoztam meg az Egyház javára, miután sokat imádkoztam és Isten színe előtt lelkiismeret-vizsgálatot tartottam. Tudatában vagyok e tett súlyosságának, de annak is, hogy nem vagyok már képes arra, hogy folytassam péteri szolgálatomat az ahhoz szükséges erővel.

Támaszt nyújt és megvilágosít a bizonyosság, hogy az Egyház Krisztusé, aki továbbra is vezeti Egyházát, és mindig gondoskodik róla.

Köszönetet mondok mindnyájatoknak a szeretetért és imáért, amellyel elkísértetek. Köszönöm. Ezekben a számomra nem könnyű napokban szinte fizikailag éreztem az ima erejét, amit az Egyház szeretete és imátok nyújt nekem. Továbbra is imádkozzatok értem, az Egyházért és a következő pápáért! Az Úr vezet majd bennünket.

Hamvazószerda

Hamvazószerda

Joel 2,12-18; 2Kor 5,20-6,2; Mt 6,1-6. 16-18

„Íme, most van a kellő idő, íme, most van az üdvösség napja”

Amikor Urunk, Jézus Krisztus megkezdte nyilvános működését, abbahagyta addigi iparos munkáját, az építőipar gyakorlását. A teremtés első isteni terve arról szólt, hogy a látható világ legfőbb teremtménye az ember lesz: „Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra!” (Ter1,26) Isten nevében uralkodik majd a föld anyagán, az élettelenen megjelenő növény- és állatvilágon. A földön értelmével megismeri Istent, meg tanulja szeretni és szolgálni Őt önmagában és emberi teremtményeiben. Így a szeretetben komoly érdemeket gyűjthet: boldogíthatja a rábízottakat, és ezeket az érdemeket Isten a mennyei boldogságban egyenértékű örök boldogsággal jutalmazza. Ez a terv átalakult embermentő tervvé, mivel az ősszülők engedetlenségükkel súlyosan megbántották a végtelenül jó Atyát. Ezért kell Jézusnak szenvedő-megváltásra felkészülnie. Keresztelő János igehirdető helyén bemutatja őt az Atya az égből: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik”(Mt 3,17) a Szentlélek galamb képében felette lebeg. Keresztelő János tanúskodva rá mutat. Jézus onnan egy hatalmas hegyhez megy, ami tele van sok barlanggal. Egyet kiválaszt és letelepedik negyven napra. Egyedül van, az Atyjával és a Szentlélekkel. Nem kellenek szavak, együtt gondolják ugyanazt az azonos isteni értelemmel, együtt akarják a megváltás mozzanatait. Csak Jézus emberi értelmének és akaratának kell idő, amíg mindent felfog és mindent elfogad. A teste pedig emberi táplálék nélkül éli át a negyven napot. A kis barlang őrzi és bámulja. Negyven nap elmúltával Jézus felkészülten a nagy küldetésre kilép a barlangból. Íme, ott áll előtte legnagyobb ellensége, a sátán. Leskelődött eddig, most kísérteni akar. Azaz hazudni. Mert ehhez ért. Először kenyérügyben próbálkozik. El akarja hitetni Jézussal, hogy nem kell dolgozni érte. Az Isten mást mond, s neki van igaza. Másodszor az öntelt nagyságot ajánlja: Ugorjon le a templom párkányáról, és teljes a világhír. A nyak a gondolkodó fejet kell, hogy hordja, nem egy öngyilkos idegközpontot. Harmadszor megmutatja a világ összes pénzét: ha leborulsz előttem és imádsz, mind neked adom. Ezt sok szánalmas ember elhiszi, s megteszi a legnagyobb rosszat: elhanyagolja a legfőbb tennivalóját az Isten imádását, és a szerencsétlen becsapott mindent elveszít. Jézussal mi is nagyböjtöt tartunk.

Évközi 5. hét kedd

Évközi 5. hét kedd

Ter 1, 20-2, 4a; Mk 7, 1-13

„Tanítványai közül egyesek közönséges, azaz mosdatlan kézzel esznek kenyeret”

A farizeusok a zsidók vezető rétegéhez tartozó istenhívő emberek voltak. Imádkoztak, böjtöltek, bíztak az ígéretek beteljesülésében, remélték, hogy a földi élet zárultával Istenboldogító színe látására jut a lelkük, majd a végítélet után feltámad a testük is, és követi a lelküket az örök boldogságba. Az írástudók, pedig a Szentírás tanulmányozására és magyarázására szentelték életüket. Nekik kiválóan kellett ismerniük az ősi anyanyelvet, a hébert, a Szentírás nyelvét. Az ő kezükben olyan írások voltak, amelyek csupán mássalhangzókat rögzítettek, a magánhangzókat tudatosan kellett belegondolni és kiolvasni a szavakat. Ha másolták a Szentírás szövegét, vigyázniuk kellett a helyességre. Ezeket az embereket zavarta a tudat, hogy a Názáreti Jézus tanítványai mosatlan kézzel látnak az evéshez. Az a sok rituális kézmosás könyökig akkor is kötelező volt a zsidóság hagyományai miatt, ha a kéz látszólag tiszta volt. „Mert a farizeusok és általában a zsidók, hacsak kezüket gyakran nem mossák, nem esznek, követve a régiek hagyományait. Ha a piacról jönnek, nem esznek, amíg meg nem fürdenek; és sok egyéb dolog van, amit hagyományaik miatt meg kell tartaniuk: a poharak és korsók, a rézedények és ágyak mosását”. (3-4) Ilyen neveltetés után természetesen megakadt a szemük a szegény sorban született és neveltetett apostolokon. Megütközésüknek hangot is adtak. Jézus, pedig tanítványai pártját fogta. Nem azért, mert ő nem szerette a tisztaságot, hanem azért, hogy egy sokkal fontosabb és nagyobb étékre irányítsa tekintetüket: a belső tisztaságra és a hálás lelkületre. Tudja, hogy az akadékoskodók nagyon jól ismerik Izajás próféta könyvét. Ezért abból idéz: „Helyesen jövendölt rólatok Izajás, képmutatók, amint írva van: Ez a nép ajkával tisztel engem, de a szíve távol van tőlem. Pedig hiába tisztelnek, ha emberi tudományt és parancsokat tanítanak”. Iz 29, 13) (Mk 7, 6-7) Talán arra is utal az Úr, hogy amikor Izajás látta Isten dicsőségét a mennyei templomban, és hallotta a szeráfok állandóan ismételt hódoló énekét: „Szent, szent, szent a Seregek Ura, betölti az egész földet dicsősége” (Iz 6, 3), akkor a férfinak rögtön az villan eszébe: „Jaj nekem, végem van! Mert tisztátalan ajkú ember vagyok, és tisztátalan ajkú nép között lakom, mégis a Királyt, a Seregek Urát látták szemeim”. (Iz 6, 8) a kenyeret, amelyet kezünkben tartunk és enni vágyunk belőle, mindenek előtt szentnek, Isten szent ajándékának kellene néznünk, és arra gondolnunk, hogy méltók vagyunk-e a fogyasztására? Elmondtuk-e az asztali áldást? A kezet meg kell tisztítani, de az ajkat és a nyelvet még inkább! Újabb példával is megvilágítja tanítását: „Ha az ember azt mondja apjának vagy anyjának: Korbán, azaz fogadalmi ajándék az, ami tőlem neked járna, azon túl már nem engeditek, hogy valamit tegyen apjáért vagy anyjáért, s így érvénytelenítitek Isten szavát a ti hagyományotok kedvéért, melyet csináltatok; és sok más effélét cselekszetek”. (Mk 7, 11-13) a szeretet parancsa legyen mindig a legfontosabb szempont, akkor helyes lesz a tett

XVI. Benedek pápa lemond péteri szolgálatáról.

XVI. Benedek pápa lemond péteri szolgálatáról

A Szentatya február 11-én bejelentette, hogy lemond péteri szolgálatáról.XVI. Benedek pápa február 11-én, délelőtt 11 órakor, három szenttéavatási ügyben összehívott konzisztórium során tette közzé a hírt.

„Kedves Testvérek!

Nem csak a három szentté avatás miatt hívtalak össze benneteket erre a konzisztóriumra, hanem azért is, hogy közöljem veletek döntésemet, amely nagy jelentőségű az egyház élete számára. Miután ismételten megvizsgáltam lelkiismeretemet Isten előtt, eljutottam arra a bizonyosságra, hogy erőnlétem, előrehaladott korom miatt, már nem alkalmas arra, hogy megfelelő módon gyakoroljam a péteri szolgálatot.
Nagyon jól tudom, hogy ezt a feladatot, spirituális lényege miatt, nem pusztán tettekkel és szavakkal, hanem szenvedéssel és imával is teljesíteni kell. Azonban a mai világban, amely gyors változásoknak van kitéve és a hitélet szempontjából nagy jelentőségű kérdések rázzák meg, Szent Péter hajójának kormányzásához és az evangélium hirdetéséhez szükség van mind a test, mind a lélek erejére. Ez az erő az utóbbi hónapokban olyan mértékben csökkent bennem, hogy el kell ismernem: képtelen vagyok jól megfelelni a rám bízott szolgálatnak.
Ezért, tudatában e tett súlyosságának, teljes szabadsággal kinyilatkoztatom,hogy lemondok szolgálatomról, mint Róma Püspöke, mint Szent Péter utóda, amelyre 2005. április 19-én a bíborosok révén kaptam megbízatást.2013. február 28-án este 8 órától a római szék, Szent Péter széke üresnek nyilvánítandó. Az illetékeseknek konklávét kell összehívniuk az új pápa megválasztására.Kedves Testvérek! Teljes szívemből köszönetet mondok nektek azért a szeretetért és munkáért, amellyel velem együtt hordoztátok szolgálatom súlyát és bocsánatot kérek minden hibámért. Most ajánljuk az Anyaszentegyházat Legfőbb Pásztora, a mi Urunk, Jézus Krisztus gondjaiba. Fohászkodjunk Szent Anyjához, Máriához, hogy anyai jóságával segítse a bíboros atyákat az új pápa megválasztásában. Ami engem illet, a jövőben is teljes szívvel kívánom szolgálni Isten Szent Egyházát imának szentelt életemmel".

Évközi 5. hét hétfő

Évközi 5. hét hétfő

Ter 1, 1-19; Mk 6, 53-56

„De mihelyt kiszálltak a bárkából, az emberek rögtön felismerték őt”

Az első csodálatos kenyérszaporítás után az apostolokat Kafarnaumba küldte Jézus a csónakjukon, ő, pedig a csoda helyén maradt. Fölment a közeli hegyre imádkozni. Az emberek, akiknek nagyon megtetszett a pompás vendéglátás, szívesen visszaállították volna a mózesi időket a napi a mannahullással, az esti fürjsereggel, ezért gyorsan megbeszélték, hogy Jézust kikiáltják királlyá. Jézus ebből nem kért, elrejtőzött. Az emberek látták a tanítványokat csónakkal eltávozni. Aztán elpihent a sokaság. Jézus, pedig hajnal hasadtával rálépett a víztükörre, és nagy léptekkel sietett a hullámok miatt egy helyben veszteglő apostolok után. Ők kísértetnek vélték, amint megpillantották. Csak akkor ismerték fel, amikor szólt hozzájuk: „Bízzatok! Én vagyok, ne féljetek!” (6, 50)„Átkeltek a tavon és Genezáret földjére jutottak és kikötöttek. De mihelyt kiszálltak a bárkából, az emberek rögtön felismerték, és körbefutva az egész környéken, elkezdték a betegeket ágyastól városokba, az utcákra tették a betegeket, és kérték őt, hogy legalább a ruhája szegélyét érinthessék. Mindazok, akik megérintették őt, meggyógyultak”.(53-56) Mi, kétezer évvel később élő, keresztény hitoktatásban részesült és keresztény hagyományokon felnőtt hívő emberek nagyon elcsodálkozunk mindezen. Nem azon, hogy az akkori emberek vitték hozzá a betegeiket, hiszen értjük, hogy a mindenkit meggyógyító Jézushoz oda, mert menni a pénztelen szegény. Azon már inkább elgondolkodunk, hogy bárhol megjelent, rögtön felismerték. Még jobban elmerengek azon, hogy mi, akik tudjuk, hogy azért rendelte el az Eukarisztiát, hogy a szentmisében jelenvalóvá tegyék Jézus keresztáldozatát, annak végtelen kegyelmeiben részesedhessünk, gyógyuljunk érintése, sőt hozzá kapcsolódásunk által a szentáldozásban. Ott van éjjel-nappal minden katolikus templom oltárszekrényében teljes hatalmával az élő Istenember és vár. Várja a munkába sietőt, a fáradt hazatérőt, a játszadozó gyereket, a görnyedt beteget. A feszült légkörben őrlődő házastársakat, akik egymás fejéhez vagdalják aggodalmaikat, sérelmeiket, netán az apróbb berendezési tárgyakat is. Várja, hogy legalább lélekben odagondoljanak hozzá, aki feszülten figyeli nagyon szeretett testvéreit, akik ott álltak oltára előtt szép szerelemmel csordultig telt szívvel, és várták áldását házasságukra, hogy a házasság szentségének sírig tartó erejével segítsen boldoggá lenni „holtomiglan, holtáiglan”. A sátán szőtte nyomor bugyraiból, ki segít kimenekülni, ha Ő nem? A modern kereszténység óriási szégyene, hogy állandó barátunk, orvosunk, jótevőnk elfeledten él közöttünk. Uram, add vissza népünk nagy hitét!

Évközi. 5. vasárnap

Évközi. 5. vasárnap

Iz 6, 1-2a. 3-8; 1Kor 15, 1-11; Lk 5, 1-11

„Ne félj! Ezen túl emberhalász leszel"

A mai három szentírási részlet külön-külön is nagyszerű üzenetet közvetít az üdvözítés nagy művéről, így együtt azonban csodálatosan hatékony útmutatás minden idők gyermekeinek, nekünk is: Az üdvösség egyedül Istentől származik, Ő, pedig az elpártolt emberiséget küldöttei, által részesíti megváltó kegyelmeiben.Izajás próféta az Ószövetség gyermeke. Sok titkot tud az ószövetségi Szentírásból. Isten kiválasztotta, hogy Mózes népét, amely eltávolodott az egy igaz Istentől, és a környeztében élő népek undok bálványimádásába süllyedt, próbálja meg Istenéhez, az egyetlen igaz Istenhez visszahívni. A mennyei templomban találja magát látomásában. Nem merev, anyagból készült bálványt talál benne, hanem az élő Istent. Még nincs fogalma a Szentháromságról, hiszen az Ószövetségben ezt senkinek nem mondta meg Isten, hogy a végtelen nagy Úr természete egy, de személye három. Viszont hallja, hogy a trón körül szolgáló kerubok állandó dicsőítése mindig hármas. „Szent, Szent, Szent a Seregek Ura Istene!” (Iz 6, 3) Megrémül: „Jaj nekem, végem van, mert tisztátalan ajkú ember vagyok, és tisztátalan ajkú nép között élek, mégis szememmel láttam a Királyt, a Seregek Urát”. (5) Isten elítéli népe tisztátalanságát. Az oltár tűzéből parazsat küld, Izajást megtisztítja, majd üzenetvivővé, prófétává avatja. Annyi mindent elmond a jövendő megváltóról, hogy az Ószövetség evangélistájának nevezi az Újszövetség népe. Előkészíti Jézus megváltói tevékenységét, de nem ő esz a Megváltó. Aztán eljött a Megváltó nyolcszáz évvel később. A Genezáreti tó partján tódul hozzá a bűnös és beteg nép. Ő bele ül a nemrég meghívott Simon Péter bárkájába, és hosszú, szép szentbeszédben biztatja az embereket, hogy nincs elveszve semmi, a bűnös ajkú néphez Isten elküldte most a saját egyszülött Fiát, aki emberré lett az emberekért, a végtelenül tiszta Isten van itt a szánalmas bűnösökért. Térjetek meg! Aztán abbahagyja a beszédet. Megkéri vendéglátóját, evezzen a mélyebb vízre, ott halásszon. Péter elmondja, hogy erre semmi hal sem volt az éjjel, de Jézus szavára megkísérli. Aztán annyi hal nyüzsög a hálóban, hogy kisegítőt kell kérnie. Majd döbbenten néz Jézusra: Uram! Ezzel a halfogással és velem neked valami nagy célod van. „Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok!”.(Lk 5, 8) Jézus csak mosolyog: „Ne félj! Ezen túl emberhalász leszel.” (10) Nem fogsz ugyan ki minden halat a tóból, de rengeteget. Nem tudsz üdvözíteni, vagyis mennyországba juttatni mindenkit, de mindenkinek utat tudsz mutatni oda. Aki igénybe veszi fáradozásodat, üdvözül. Aki el akar kárhozni, elkárhozik. Majd a történelemben meghívok majd új és még újabb emberhalászokat. Egy a sok közül a mai szentleckében jelentkezik is: „Én ugyanis az utolsó vagyok az apostolok között, és arra sem méltó, hogy apostolnak hívjanak, mert üldöztem az Isten Egyházát. De Isten kegyelméből vagyok az, ami vagyok, s rám árasztott kegyelme nem maradt bennem hatástalan” (1Kor 15, 9-10) Péterrel, Pállal együtt mi, a nagy aposztázia idején élő papok, mit tudunk kezdeni az istentelenné vált emberiséggel? Jelesül magyar népünk egy részével? Mi is küszködünk, és Jézus bennünk is győzni fog!