BOLDOG FRASSINETTI* PAULA

BOLDOG FRASSINETTI* PAULA

 III. r., rendalapító 

(1809-1882)

A 19. században nagyon sok szerzetes kongregáció keletkezett, melyek a Ferences III. rendi szabályzatot követték. Ezek közé a kongregációk közé tartozik a Boldog Frassinetti Paula által 1834-ben Genovában alapított Szent Dorottyáról nevezett Nővérek Kongregációja. A nővérek a fiatalok nevelésével és plébániák ellátásával foglalkoznak. Mindkét célkitűzés a kor szükségletének felelt meg. Részben ez magyarázza a kongregáció gyors elterjedését. Az első alapítás után Rómában létesítenek több házat, 1865-ben, Brazíliában, a következő évben Portugáliában telepednek le. A genovai születésű Pauláról nem sokat tudunk, de bizonyos, hogy rendelkezett azokkal az erényekkel, melyek egy szerzetalapításhoz szükségesek: szervezőképesség, az ifjúság szeretete, az Egyház ügyéért való lelkesedés. Hogy szerzetét Szent Dorottyáról nevezte el, azért tette, mert ez a kisázsiai vértanú, aki Krisztusért, mennyei Jegyeséért kész volt a kínzások és a halál elviselésére, megtérített egy Teofil nevű fiatalembert, a szeretet különös leleményességével, amikor halála után az égből rózsát és almát küldött a hitetlen ifjúnak, aki a kivégzésre induló Dorottyától azt kérte, küldjön neki Jegyese országából, ahol mindig tavasz van, rózsát és almát. Paulát XI. Piusz pápa 1930-ban avatta boldoggá. A II. Vatikáni Zsinat határozatban intézkedett a szerzetesi élet korszerű megújításáról. Ebben irányelveket szögez le: Minden szerzetesi közösség célja Krisztus követése az evangélium szellemében; minden intézmény őrizze meg saját jellegét, karizmáját és működési körét. Azok a szerzetesi közösségek, melyeknek szinte azonos az életmódja, lelkisége, egyesüljenek - főleg ha kis létszámúak -, vagy lépjenek egymással munkaközösségbe. A ferences III. rendi közösségek a zsinati elvek alapján arra törekszenek, hogy minden közösség számára egységes szabályzatot állítsanak össze Szent Ferenc és Szent Klára szellemében. Így nagyobb egység jöhet létre anélkül, hogy a történelem során kialakult egyéni, sajátos vonásokat föl kellene adni.

Imádság:

Istenünk, te Boldog Paulát arra indítottad, hogy a fiatalok nevelésére és a plébániák megsegítésére új szerzeteskongregációt alapítson; segítsd Egyházadat, hogy ne nélkülözze a szükséges segítséget lelkipásztori feladatai teljesítésében. A mi Urunk Jézus Krisztus által.

Ferenc pápa a vatikáni csillagászokhoz: Mindnyájan egy közös égbolt alatt élünk

A nyári csillagászati továbbképző a pápánál - 

Ferenc pápa szombaton délelőtt az Apostoli Palota Kelemen termében fogadta a Specola Vaticana csillagvizsgáló jezsuita munkatársait és nyári továbbképzőjük résztvevőit, összesen mintegy 45 személyt. Hozzájuk intézett beszédében elismeréssel szólt kezdeményezésükről, ahogy a fiatal csillagászokat szakmailag kísérik és segítik őket összetett és csodálatos tevékenységükben, a világegyetem kutatásában. Utalt továbbá elődjére, XIII. Leó pápára, aki pontosan 125 évvel ezelőtt, 1891-ben alapította meg a vatikáni csillagvizsgáló állomást, a Specola Vaticana-t annak a megerősítésére, hogy „az egyház barátja az igazi és megalapozott tudománynak, amihez pedig új eszközökre is szüksége van”.

Mindnyájan egy közös égbolt alatt élünk

A fiatal kutatókhoz fordulva a pápa „elismeréssel szólt a szándékukról, hogy meg akarják ismerni a világegyetemet, Isten teremtett világát, ahová ő elhelyezett bennünket, akik oly különböző kulturális és vallási közegben élünk. Mindnyájan egy közös égbolt alatt élünk és mindenkit megérint a kozmosz szépsége, egységben fon bennünket a vágy, hogy felfedezzük az igazságát a világegyetem csodálatos működésének, ami mind közelebb visz minket annak Teremtőjéhez”.

Mindig meglep bennünket a víz a hatalmas erejével, másfelől pedig a maga alázatával

Ferenc pápa „igazán jó és gondviselésszerű kezdeményezésnek nevezte, hogy ez a mostani 10. nyári továbbképző éppen a víz felkutatásával foglalkozik, akár a Naprendszeren belül akár más összefüggésben. Mindnyájan jó tudjuk ugyanis, mondta a pápa, hogy a víz mennyire nélkülözhetetlen itt a földön, az emberi élet és a munka számára. A legkisebb hópehelytől egészen a hatalmas zuhatagokig, a kis tavaktól a mérhetetlen óceánokig, mindig meglep bennünket a víz a hatalmas erejével, másfelől pedig a maga alázatával. A nagy civilizációk éppen a folyók mentén  születtek meg. A tudós munkája nagy elkötelezettséget kíván, mindazonáltal öröm és boldogság forrása lehet. Műveljétek magatokban ezt az örömet!” – zárta beszédét Ferenc pápa a Specola Vaticana csillagvizsgáló jezsuita munkatársainak és nyári továbbképzőjük résztvevőinek.

Az Irgalmasság Szent Éve 192.

Áldozat a Kármelen

„Acháb (király) tehát sorra üzent Izrael fiainak, és összehívta a prófétákat is Kármel hegyén. Illés odalépett az egész nép színe elé, és mdegkérdezte: Meddig akartok még kétfelé sántikálni? Ha az Úr az Isten, akkor őt kövessétek, ha meg Baál, akkor kövessétek azt! A nép nem válaszolt egyetlen szót sem. Akkor Illés így szólt a néphez: Az Úr prófétái közül egyedül én maradtam meg, Baálak azonban négyszázötven prófétája van. Adjatok két bikát! Válasszák ki az egyiket, aztán vágják darabokra, és tegyék a máglyára, de tüzet ne gyújtsanak. Én majd előkészítem a másik bikát dde tüzet én sem gyújtok. Akkor hívják segítségül a ti istenetek nevét, én meg majd segítségül hívom az Úr nevét. Az az Isten, aki tűzzel válaszol, az legyen az Isten!’ Az egész nép azt felelte rá: Rendben van! Illés tehát így szólt Baál prófétáihoz:Válasszátok ki magatoknak az egyik bikát! Ti vagytok többségben. Azután hívjátok segíségül istenetek nevét, de tüzet nem szabad gyújtanotok! Fogták hát az egyik bikát, előkészítették, és reggeltől délig szólítgatták Baál nevét, ezekkel a szavakkal: Baál, hallgass meg! De semmi hang nem hallatszott, nem adott senki feleletet. Közben ott ugrabugráltak oltáruk körül, amit csináltak. Délben Illés így csúfolta őket:Szólítsátok hangosabban, hiszen isten! Hátha belemélyedt gondolataiba vagy kiment, esetleg úton van, vagy éppern elaludt, és föl kell ébreszteni. Erre egyre emeltebbb hangon szólították, és szokásukat követve karddal és lándzsával addig vagdosták magukat, míg ki nem buggyant a vérük. Dél elmúltával odáig fajult a dolog, hogy őrjöngeni kezdtek egészen addig, amíg el nem jött az esti ételáldozat bemutatásának ideje. De nem hallatszott se hang, se felelet, semmi jele a meghallgatásnak” (1Kir 18,20-29) Jót mosolygott Illés a négyszázötven jól táplált Baál-pap lelkes igyekezetén. Majd maga köré hívta Isten egykori lelkes népét, nézzék végig, mit cselekszik ő. Vesz tizenkét szikladarabot: Ah! gondolja hűtlen és gyáva népe a tizenkét izraeli törzs. Ezek, a gyáva hitehagyottakat jelképezik. Illés egyedül is erős, mert telve van hűséggel és hittel az igazi Isten egyetlen tanúja. Kész az oltár. Rakja rá a száraz fát, annyi vizet öntve minderre, hogy az oltár árka is tele lesz. Egyedül leszúrja a maradék bikát, feldarabolva a vizes fára helyezi. Csendesen imádkozik, az ISTENHEZ: „Uram, Ábrahám, Izsák és Izrael Istene! Nykilvánítsd ki a mai napon, hogy te vagy az Isten Izraelben, én a te szolgád vagyok, s ezeket mind a te szavadra teszem. Hallgass meg, Uram, hallgass meg! Engedd, hogy ez a nép fölismerje: te, az Úr vagy az Isten, te térítsd meg a szívét! Erre tűz hullott az Úrtól, megemésztette az égőáldozatot és a máglyát,még az árokban levő vizet is elnyelte. Ennek láttára az egész nép arcra borult és így szólt: Az Úr az Isten, az Úr az Isten” (36-39)

Évközi 10. hét szombat

Évközi 10. hét szombat

A hivatások ügye nemcsak Isten ügye, hanem a miénk is. Isten országának kibontakozása nem felülről vezérelt program, hanem emberi kapcsolatokon, szabad döntéseket és kezdeményezőkészséget igénylő cselekvéseken keresztül valósul meg. A hivatások ébresztése Isten dolga, de az Isten ébresztette hivatások ápolása és nevelése a mi feladatunk. Ennek egyik nélkülözhetetlen feltétele az Apostolok cselekedeteiben ma olvasott együttes tanúságtétel, közös igehirdetés. Fontos, hogy az ifjú levita tartozzon valakihez, aki már régebb óta az apostolkodásban dolgozik, és együtt hirdessék az igét. Az Isten igéje ugyanis nem csupán munkatársakat nevel, hanem a legmélyebb testvériséget alakítja ki közöttük, amely felülmúlja a vér szerinti összetartozást is. Az apostolutód nevelésének megvan a maga belső törvénye, melyet még nyilvánvaló külső szükségre hivatkozva sem szabadna felrúgni, fiatal papokat idő előtt egyedül hagyva egy vidéki plébánián, esetleg még fél tucat filíát is a nyakukba varrva.

A másik, nem kevésbé fontos dolog Isten imádása és a böjt, vagyis a test és a lélek teljes megnyílása, hogy meghalljuk és helyesen értsük a Szentlélek szavát, és a megfelelő személyeket válasszuk ki a különféle szolgálatokra. Az együtt végzett imádság és böjtölés tisztánlátással, érdek nélküli figyelemmel, belső szabadsággal ajándékozza meg a közösséget, mely nélkül nem lehet igazán jó döntést hozni. Ahol azonban egy keresztény család, szerzetesi közösség, egyházközség tagjai hol a Szentlélekre hallgatnak, hol meg saját elgondolásaikat követik, ott hamarosan külső-belső zűrzavar támad. Csak a következetesen a Lélek utasításaira figyelő közösség vállalkozhat olyan nagy feladatra, mint a pogányok megtérítésének Barnabás és Saul napjaitól a mai napig és az idők végéig tartó hatalmas missziója.

Urunk, Jézus Krisztus, add kegyelmedet, hogy komolyan vegyük azt a küldetést, melyet választott szolgáidra bíztál. Segíts, hogy őszinte szívvel és nyitott lélekkel imádkozzunk és böjtöljünk, így téve készségessé szívünket a Lélek sugallatainak meghallására, és támogatva testvéreinket, akiket az igehirdetés munkájára hívtál.

 

 

PRUSSZAI SZENT TIMÓT

Szent Timót 

felszentelt vértanú

Timót az Olimposz hegy közelében, levő Prussza város püspöke volt. Tiszta és szent életéért Istentől a csodatevés adományát kapta meg. Nagy buzgósággal tevékenykedett a pogányok megtérítésében. Ezért a hitehagyott Julián császár elfogatta, és börtönbe záratta. Az emberek még oda is tódultak hozzá, ő pedig bátran hirdette nekik az Evangéliumot. A császár megtiltotta neki, hogy tanítson. Ő azonban ezt figyelmen kívül hagyta. Büntetésből a császár lefejeztette a IV. század II. felében.

Ferenc pápa kérésére Szent Mária Magdolna emléknapja liturgikus ünnep lett

Szent Mária Magdolna, az Úr tanítványa - 

Az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció június 10-én dekrétumot tett közzé, mellyel Ferenc pápa kifejezett óhajára, június 3-i dátummal, Jézus Szent Szíve főünnepén elrendeli, hogy Szent Mária Magdolna eddigi emléknapját a Római Általános Kalendáriumban ünnep, „festum” rangjára emeli.

A Kongregáció latin nyelvű dekrétumának szövege magyar fordításban:

Az Úr feltámadásának első tanúja és evangélistája  Szent Mária Magdolna, akit mind a keleti, mind a nyugati Egyház mindig a legnagyobb tisztelettel szemlélt, jóllehet más módon tisztelt. A mai időkben az Egyházzal együtt meghívást kaptunk arra, hogy a nő méltóságáról, az új evangelizációról és az isteni irgalmasság misztériumainak nagyságáról szorgosabban gondolkodjunk. Megfelelő, hogy Szent Mária Magdolna példáját a hívek elé megfelelőbb módon állítsuk. Ezért tehát ennek az elismert asszonyban, aki kedvelte Krisztust és, aki Krisztus előtt többszörösen becses volt, akit Nagy Szent Gergely az „isteni irgalmasság tanújának”, Aquinói Szent Tamás az „apostolok apostolnőjének” nevezett, a mai világ keresztényei mint a nők szolgálatának példaszerű alakját fedezzék fel az Egyházban. Ezért Ferenc pápa  elrendelte, hogy Szent Mária Magdolna ünneplését az Általános Római Kalendáriumba a jelenlegi emléknap helyett ünnepként vegyék fel.

Az ünneplés új rangja semmilyen változatást nem jelent a napra vonatkozóan, az ünneplés végzésére vonatkozóan a Misekönyv és az Imaórák Liturgiájának szövegéhez a következőt kell hozzáfűzni: Szent Mária Magdolna ünnepnapja ugyanaz marad, ahogyan a Római Kalendáriumban található, vagyis július 22; a misében és a zsolozsmában a szöveg ugyanaz marad, ahogyan az a Misekönyvben és az Imaórák Liturgájában a napnál megtalálható, hozzáadandó azonban a Misekönyvben a saját prefáció, amely jelen határozat mellékletében található. A püspöki konferenciák gondoskodjanak arról, hogy lefordítsák azt népnyelvre, hogy azt az Apostoli  Szék előzetes elismerésével alkalmazhassák és hogy annak a szövege a saját Római Misekönyv következő kiadásánál abba belekerülhessen. Ahol Szent Mária Magdolnát, a részleges jog előírása szerint másik nap vagy más rangon ünneplik, ezután is ugyanazon a napon és ugyanazon a rangon ünnepelhetik, ahogyan az azelőtt volt. Bármely ezzel ellentétes rendelkezés érvénytelen.

Arthur Roche érsek, az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció titkárának értelmezése

A dekrétumot elkísérő magyarázó szöveg címe „Apostolorum Apostola”, az „Apostolok Apostolnője”, melyet Arthur Roche érsek, a nevezett kongregáció titkára írt.

Az értelmezés szerint az új dekrétum beleilleszkedik a jelenlegi egyházi összefüggésbe, mely a nők méltóságáról szóló mélyebb megfontolást igényel. Szent II. János Pál nemcsak nagy figyelmet szentelt a nők jelentőségének Krisztus és az egyház küldetésében, hanem különlegesen is kiemelte Mária Magdolna sajátos szerepét, mint aki a Föltámadott első tanúja és első hírnöke, hiszen ő az első, aki az apostoloknak Krisztus föltámadását hirdette. Ez a jelentőség ma az egyházban tovább folytatódik, ezt teszi nyilvánvalóvá az új evangelizáció elkötelezettsége is, mely be akar fogadni minden férfit és nőt, bármiféle megkülönböztetés nélkül, „faj, nép, nyelv és nemzet” (ApCsel 5,9) tekintetében. Szent Mária Magdolna az evangélium hirdetőjének igazi és hiteles példája, vagyis olyan evangélista, aki a Húsvét örömteli központi üzenetét hirdeti.

Ferenc pápa ezt a döntést belehelyezi az Irgalmasság jubileumának az összefüggésébe, hogy jelezze a nő fontosságát, aki nagy szeretetet mutatott Krisztus iránt és akit Krisztus nagyon szeretett, ahogy Hrabanus Maurus beszél róla „dilectrix Christi et a Christo plurimum dilecta”: „aki szerette Krisztust és akit Krisztus nagyon szeretett „ vagy ahogy Canterbury Szent Anzelm említi: “electa dilectrix et dilecta electrix Dei”, „Isten szerető választottja és Isten szeretett választója”. A nyugati hagyomány, főként Nagy Szent Gergely után azonosítja Mária Magdolna személyét azzal az asszonnyal, aki Simon farizeus házában illatos olajat öntött Jézus lábára és azonosítja még Lázár és Márta leánytestvérével. Ez az értelmezés  tovább folytatódott Nyugaton az egyházi szerzőknél, a keresztény művészetben és a Szenthez kapcsolódó liturgikus szövegekben. Már a bollandisták tágasan kifejtették a három női személy azonosításának a problémáját és ezzel előkészítették az utat a Római Kalendárium liturgikus reformjához. A reform alkalmazásával a zsolozsma és a szentmise imádság Magdalai Máriára vonatkozik. Bizonyos, hogy Mária Magdolna Jézus tanítványai körének tagja volt, aki követte Jézust egészen a kereszt tövéig, és a kertben, ahol a sír volt, ő lett az isteni irgalmasság első tanúja,  “testis divinae misericordiae”, ahogy Nagy Szent Gergely pápa említi. János evangéliuma elbeszéli, hogy Mária Magdolna ott sírt, mert nem találta az Úr testét (Jn 20,11) és Jézus irgalmas volt vele, amikor elsőként vele ismertette fel magát, mint az ő Mesterét, aki a könnyeit húsvéti örömmé változtatta.

Roche érsek magyarázata külön kitér az új ünnep biblikus és liturgikus szövegeire. Egyik oldalról a Feltámadás első tanújáról beszél, „prima testis” és ő az első, aki a feltámadás igazságáról hall. Krisztus különleges figyelemmel és irgalommal fordul ezen asszony iránt, aki megmutatja a szeretetét feléje, a kertben szorongással és fájdalommal eltelve keresi őt, az alázat könnyeivel, „lacrimas humilitatis”, ahogy Szent Anzelm beszél róla az említett idézetben. Ebben a tekintetben szeretnék rámutatni arra az ellentétre – olvassuk a szentségi kongregáció értelmezésében – mely a paradicsom és a feltámadás kertjének két asszonya közt fennáll. Az első elterjesztette a halált ott, ahol élet volt korábban, a másik egy sírból, a halál helyéről hirdette meg az életet. Nagy Szent Gergely maga jegyzi meg: „Minthogy a paradicsomban az asszony a férfinak a halált ajánlotta, a sírból az asszony a férfiaknak az életet hirdette”, „Quia in paradiso mulier viro propinavit mortem, a sepulcro mulier viris annuntiat vitam”. Ezen túl éppen a feltámadás kertjében történik, hogy Jézus ezt mondja az asszonynak: Noli me tangere! Ez a felhívás nemcsak Máriát illeti, hanem az egész egyháznak szól, hogy belépjen abba a hit-tapasztalatba, mely felülmúlja az isteni titok minden materialista kisajátítását és pusztán emberi értelmezését. Ennek egyházi jelentősége van! Hasznos lecke az Krisztus minden tanítványa számára: ne keressenek emberi biztonságot és világi jogcímeket, hanem a hitet az Élő és Feltámadt Krisztusban!

Éppen azért, mert Krisztus Feltámadásának a szemtanúja volt, lett a másik oldalról az első, aki tanúságot tett róla az apostoloknak. Betölti így a Feltámadott küldetését:  Jézus ezt mondta neki: „Engedj! Még nem mentem föl Atyámhoz. Inkább menj el testvéreimhez és vidd nekik hírül: Fölmegyek Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, Istenemhez és a ti Istenetekhez.” Mária Magdolna elment, és hírül adta a tanítványoknak: „Láttam az Urat, s ezt mondta nekem.” Ilyen módon, miként ezt jeleztük már, Mária Magdolna evangélista, vagyis hírvivő, aki meghirdeti az úr Feltámadásának az örömhírét. Vagy ahogy Hrabanus Maurus és Aquinói Szent Tamás beszél róla: „Apostolorum Apostola”, az apostolok apostolasszonya, minthogy az apostoloknak hirdeti azt, amit ők a maguk részéről majd az egész világnak hirdetnek. Az Angyali Doktor, Aquinói Szent Tamás joggal alkalmazza ezt a kifejezést Mária Magdolnára: ő a feltámadás első tanúja és az Úr feltámadásának az örömhírét hirdeti, mint a többi apostol. Éppen ezért jogos, hogy ennek az asszonynak a liturgikus szertartása az ünnep ugyanazon szintjén legyen, mint az apostolok ünnepe a Római Kalendáriumban  és hogy kitűnjék ennek az asszonynak a küldetése, aki példa és modell minden nő számára az egyházban.

Az Irgalmasság Szent Éve 191.

Kitartás az apostoli munkában

„Te követtél a tanításban, életmódom és életcélom tekintetében, a kitartásban, a szeretetben, a türelemben, az üldöztetésekben és a szenvedésekben, amelyek Antióchiában, Ikoniumban és Lisztrában értek. Mi minden üldöztetést magamra vállaltam! De az Úr mindig kimentett. S az üldözésből mindenkinek kijut, aki buzgón akar élni Krisztus Jézusban. A gonoszok és csalók viszont egyre mélyebbre süllyednek: tévúton járnak és tévútra vezetnek. Te azonban tarts ki amellett, amit tanultál, s amiről meggyőződtél, hiszen tudod, kitől tanultad. Gyerekkorod óta ismered a Szentírást: ez megadja neked az útmutatást ahhoz, hogy a Krisztus Jézusba vetett hitben eljuss az üdvösségre. Minden Írás, amit az Isten sugalmazott, jól használható a tanításra, az érvelésre, a feddésre, s az igaz életre való nevelésre, hogy az Isten embere tökéletes legyen, és minden jóra kész legyen" (2Tim 3,10-17) Az apostol boldog, hogy Timóteus jó tanítvány volt: Mindent megfigyelt, amit Pál előadott. A megtanult, megértett, elfogadott isteni üzeneteket megjegyezte, hogy az ismereteket pontosan tudja továbbítani, akiket az Úr kegyelme majd hozzá vezet. Buzdítást kap most már önálló tanítóként, püspökként, hogy jól magyarázzon, és ne csak a tanított igazságokra hívja fel a figyelmet, hanem bátran hivatkozzék tanítómesterére is. Akinek a bölcs előadását átadta új tanítványoknak, azok büszkén hivatkozhattak arra: ezeket az isteni tanításokat „Jézus edényétől hallottam" (ApCsel 9,15) Amikre hasonló boldogsággal hivatkozhat:Pál apostol a mesterem, bőven megszenvedett a kapott kegyelmekért.„Kérve kérlek az Istenre és Krisztus Jézusra, aki ítélkezni fog élők és holtak fölött, az Ő eljövetelére és országára: hirdesd az evangéliumot, állj vele elő, akár alkalmas, akár alkalmatlan. Érvelj, ints, buzdíts nagy türelemmel és hozzáértéssel. Mert jön idő, amikor az egészséges tanítást nem hallgatják szívesen, hanem saját ízlésük szerint szereznek maguknak tanítókat, hogy fülüket csiklandoztassák. Az igazságot nem hallgatják meg, de a meséket elfogadják. Te azonban maradj mindenben meggondolt, viseld el a bajokat, teljesítsd az evangélium hirdetőjének feladatát, töltsd be szolgálatodat. Az én véremet ugyanis nemsokára kiontják áldozatul, eltávozásom ideje közel van. A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, hitemet megtartottam. Készen vár az igazság győzelmi koszorúja, amelyet azon a napon megad nekem az Úr, az igazságos bíró, de nem csak nekem, hanem mindenkinek, aki örömmel várja eljövetelét" (2Tim 4,1-8) Tisztességes, egyszerű ember módján készül végrendelkezni a nemzetek apostola. E világi kincse ugyan nem volt, de szellemiekben annál több. Fiatal korában is volt mit nagyra becsülnie a zsidó hitben bővelkedő szüleinél: az ábrahámi áldás gyermekének tarthatta magát. A szülei Jeruzsálembe vitték, hogy ott ismerje meg Isten ószövetségi népének rabbi képző iskolájában Isten Törvényét, az Ószövetség Bibliáját és a tudós rabbik hagyományát. Ez sem volt kevés kincs, de egyben nagy veszélyt jelentett számára: a mestereitől a Názáreti Jézus gyűlöletét örökölte és az apostoli Egyház üldözői közé állt. Ebből gyógyította ki a damaszkuszi élmény, a feltámadt Jézussal való találkozás, a keresztség kegyelmei, Urunkkal töltött két évi „továbbképzés”. Igehirdetése, apostoli levelei, majd vértanúsága, a mai napig kincs.

Évközi 10. hét péntek

Évközi 10. hét péntek

Mi, bűnös emberek tudva-tudatlanul folyton azon mesterkedünk, hogy Istent saját dicsőségünk elősegítőjévé, eszközévé tegyük. Ez a törekvés nem egy kicsit más, mint amit Isten akar, hanem homlokegyenest az ellenkezője. Emiatt kétszeresen fájdalmas és megbotránkoztató, ha az Egyházban ugyanaz a becsvágy, karrierizmus, hatalomra törés érvényesül, mint amelynek törvényei az istentelen világot is uralják, csak ráadásul vallási köntösbe bújtatva, Istenre, Jézus Krisztusra és az evangéliumra hivatkozva.

Ezért nagy áldás számunkra a beersebai puszta tapasztalata, mellyel Isten nem megalázni akar minket, hanem felkészíteni arra, hogy kinyilatkoztassa nekünk végtelen gyöngédségét, irgalmát, szelídségét. Mert hogyan is ismerhetnénk fel az enyhe szellő suttogásában az Úristen jelenlétét mindaddig, míg a mi szívünk kemény, irgalmatlan és másokra villámokat lehívó? Előbb össze kell törnünk, meg kell ízlelnünk a kiszolgáltatottságnak a halálhoz hasonló feneketlen mélységét, és megtanulnunk alázatosan könyörögni az egyetlen szabadító Istenhez. Kármeltől Hóreb hegyéig Beerseba pusztáján vezet az út...

Urunk Jézus, köszönjük Neked, hogy amikor megengeded, hogy tekintélyünk egy pillanat alatt odalegyen, dicsőséges művünk összedőljön, és akár még életünk is veszélybe kerüljön, valójában irgalmat gyakorolsz velünk, és szeretetedről adsz kinyilatkoztatást nekünk. Segíts felismernünk ezekben a történésekben, fájdalmas tapasztalatokban a szabadulás útját, mert jobb nekünk, ha valamit elveszítünk ebben a földi életben, mint az, hogy épségben megússzuk, de a lelkünk kárát vallja, s az üdvösségünk veszélybe kerüljön.

 

Bartholomaiosz pátriárka üzenete az óceánok világnapjára

A Jelenések könyvéből való idézettel – „Ne ártsatok se a földnek, se a tengernek, se a fáknak” (Jel 7,3) – kezdődik Bartholomaiosz konstantinápolyi ökumenikus pátriárka üzenete június 8-ára, az óceánok világnapjára.

A világnap mottója: Egészséges óceánokat, egészséges földön. „A világnap Teremtőnk egyik legdrágább adományát ünnepli, melyet közös hivatásunk megóvni és megőrizni. Soha nem volt ennyire alapvető feladat földünk e drága és nélkülözhetetlen tartalékának megóvása és megőrzése, mely a táplálkozásnak és a biológiai sokféleségnek egyetlen forrása” – hívja fel a figyelmet üzenetében a pátriárka.

Keserű képet rajzol a konstantinápolyi pátriárka az óceánok jelenlegi állapotáról, melynek jellemzői: „A globális gazdasági fejlődés eluralkodása, a fosszilis energiahordozóktól való függés, a teremtésvédelem iránti közömbösség, a nem lebomló hulladék óriási tömege, a tengerek savasodása, ami elpusztítja a korallzátonyokat és a tengeri növényzetet… Sokan közülünk nem értik meg ezeket a következményeket, melyek sokszor a mi segítségünkkel, néha a bűnrészességünkkel alakulnak ki. Mindenesetre a legsérülékenyebbek azok, akiknek az élete a tengerektől függ” – írja.

„Amikor nem védelmezzük a tengereket, az alapvető emberi jogokat veszélyeztetjük, mert ahogyan a vizeket szennyezzük, úgy zsákmányoljuk ki a nyersanyagtartalékokat, úgy bánunk az emberekkel, főként a perem- és szükséghelyzetben lévő embertestvéreinkkel.” Utal a pátriárka közös felelősségünkre is, hiszen életvitelünk, akár egyéni, akár közösségi szinten, hatással van a környezetünkre.

Bartholomaiosz pátriárka üzenetében végül felhívással fordul a világ vezetőihez, hogy „szerezzenek érvényt a párizsi klímacsúcson elfogadott normáknak, és keressenek új utakat, hogy csökkentsék a szén-dioxid-kibocsátást, továbbá vegyék figyelembe az ajánlásokat az óceánok megóvása és az emberek védelme érdekében. Ahelyett, hogy a fejlődés nyereségérdekelt modelljeit támogatnák, itt az ideje annak, hogy jogos változásokat hozzanak az egész teremtett világ szépségének és integritásának megóvása érdekében”.

TALBOT BOLDOG MÁTÉ

TALBOT MÁTÉ 

alkalmi munkás, III. r. 

(1856-1925)

A Máté név rövidített formája: Matt. Teljes formája: Matthew*. Története nem a szokványos „szentek élete”. Dublinban született egyszerű munkás családból. A 12 gyermek közül ő a harmadik. Apja, testvérei életmódja olyan, mint a hasonló helyzetűeké: alkalmi munkából élnek, amit keresnek, el is isszák. Matt kikötőmunkás apja mellett kifutófiúként már 12 évesen rászokott az ivásra. A testvérek anyjuknak heti 1 shillinget adtak, a többit elitták. Matt érezte, hogy nem jól van ez így, de nem tudott megváltozni. Ám ez mégis bekövetkezett 28 éves korában. Egyik szombat reggelen egy fillér nélkül ott ácsorgott a kocsma előtt, várva, hogy valaki behívja és fizet helyette. De nem akadt ilyen jóbarát. Ekkor kiábrándulva hazament, anyjának bejelentette, hogy leteszi az esküt (a megtartóztatásra) a Szent Kereszt kollégiumban. Meg is tette, elvégezte gyónását és áldozását is. Az eskü három hónapra szólt. Nehezen, de kitartott. A mindennapi szentmise, szentáldozás adtak hozzá erőt. Utána egy évre, majd egész életre letette az esküt. A kegyelem munkáját bizonyára elősegítette, hogy tisztaéletű volt és nem hagyta el az imádságot s a vasárnapi szentmisét gyermekkorától kezdve. Hogy a bűnre vivő alkalmat elkerülje, munkája után rendszeresen a templomba ment imádkozni. Vasárnaponként pedig több szentmisén is részt vett. Igen tisztelte a Szűzanyát, naponta elmondta a teljes rózsafüzért.

Lelkiatyja tanácsára belépett a ferences III. rendbe. Becsülettel végezte munkáját, akár építkezésnél, akár fatelepen dolgozott. A szentmisére mindig tiszta ruhában és testtel ment. Ha társai sztrájkoltak, szolidaritást vállalt velük, de ilyenkor o a templomba ment. Órák hosszat térdelt imádkozva. Keresetéből egy részt nővérének adott, aki gondját viselte (később 12 évig anyját is eltartotta), maga hat shillingből élt meg, a többit szeretetművekre adta. Egy évben pl., amikor már 3 fontnál többet keresett hetenként, 37 fontot adott a missziókra. Halála életére jellemző: 1925, jún. 7-én, vasárnapi napon egyik templomból egy másik templomba menet összeesett az utcán. Egy domonkos páter odasietett, feloldozta, feladta neki a szent kenetet. Mire az orvos odajött, már halott volt. A mentő bevitte a kórházba: zsebében imakönyv, szentolvasó, testén pedig vezeklő lánc. Később derítették ki személyazonosságát. Egészen egyszerű temetésben részesült. Ferences III. rendi ruhában temették el. Hat évre rá megindították boldoggá avatási eljárását. VI. Pál 1971-ben ír zarándokoknak mondta: „Olvastam Matt Talbot életét: ideje, hogy szentté avassák. Én megteszem, ami tőlem telik.”

„Az idők a dolgozók szentje után kiáltanak, Isten népéből származó egyszerű példa után. Az ital átka modern betegség világszerte. Kábítószerek rombolják ezrek és ezrek idegeit, egészen vészes arányban a fiatalok között. Matt Talbot élete megmutatja, mire képes az imádság, erős akarat és a kegyelem.”

Szolgálat, 1975/4 számából.

Imádság:

Istenünk, te tiszteletreméltó Mátét a szenvedély rabságából irgalmasan kiszabadítottad és szent életre vezetted. Add kegyesen, hogy erényeit követve egykor szerencsésen eljussunk hozzád. Krisztus, a mi Urunk által.

Az Irgalmasság Szent Éve 190.

Pál Isten akaratából

„Pál, Isten akaratából Krisztus Jézus apostola, a Krisztus Jézusban való élet ígérete szerint Timóteusnak, szeretett fiának. Kegyelem, irgalom és békesség Istentől, az Atyától, és Urunktól,  Krisztus Jézustól. Hálát adok Istennek, akinek őseimtől fogva tiszta lelkiismerettel szolgálok, amikor imádságomban éjjel-nappal megemlékezem rólad”. (2Tim 1,1-3) Buzdítás az evangélium hirdetésére. „Ezért figyelmeztetlek, éleszd fel magadban Isten kegyelmét, amely kézföltételem folytán van benned. Hiszen Isten nem a csüggedtség, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét adta nekünk. Ne szégyellj hát tanúságvot tenni Urunk mellett, sem mellettem, aki érte fogoly vagyok. Ehelyett vállald az evangéliumért a szenvedéseket velem együtt, bízva az Isten erejében, aki megváltott, és a szent hivatásra meghívott minket, nem tetteink alapján, hanem saját elhatározásából és kegyelméből, amelyet Krisztus Jézusban örök idők óta nekünk ajándékozott, s amely most nyilvánvaló is lett Üdvözítőnk, Krisztus Jézus megjelenesével. Ő legyőzte a halált, s felragyogtatta előttünk az életet és a halhatatlanságot, az evangéliummal, amelynek hirdetője, apostola és tanítója lettem. Ezét szenvedem ezt is, de nem szégyellem, mert tudom kinek hittem, és biztos vagyok benne: elég hatalmas ahhoz, hogy rábízott kincsemet megőrizze addig a napig” (6-12)Kiváló példa és bevezetés ez arra a pápai szentévi elgondolásra, hogy Isten hogy osztotta a kegyelmét a levélben szereplőknek. Pál rettenetes gyűlölettel üldözte a Názáreti Jézust és a követőit, amíg a damaszkuszi úton a déli napfényt túl nem ragyogta a Feltámadott dicsfénye. Saul belevakult, földre zuhant lova hátáról és beleremegett egész valója a felismerésbe: a keresztények Jézus Krisztusa maga az Istenfia, a világ megváltója. A másik döbbenetes kegyelem: Jézus tanítványát küldi hozzá, kijelentve: „Menj csak, mert választott edényem ő, hogy nevemet hordozza a pogány népek, a királyok és Izrael fiai között. Megmutatom majd neki, mennyit kell nevemért szenvednie”(Ap Csel 9,10-19) A tanítvány tehát ment, bemutatkozott és a keresztelés után eltűnt Saul vaksága. Rengeteg zsidó és pogány megtért akkor, köztük a jelenleg magyarázott levél cimzettje is, és az egész világon olvassák tizenhárom szent levelét.„Ne felejtsd el, hogy Jézus Krisztus, Dávid sarja feltámadt a halálból, ahogy evangéliumom hirdeti, amelyért meghurcoltak, sőt mint valami gonosztevőt,még bilincsbe is vertek, de az Isten szava nincs megbilincselve. A választottakért tehát mindent eltűrök, hogy az örök dicsőségben ők is elnyerjék az üdvösséget Krisztus Jézusban. Igaz kijelentés ez: ha meghalunk vele, majd élünk is vele, ha tűrünk vele, uralkodni is fogunk vele. Ha azonban megtagadjuk, ő is megtagad minket, de ha hűtlenné válunk, ő hű marad, mert önmagát nem tagadhatja meg.“(2Tim 2,8-13) Az evangélium tanítójának feladatai.„Ezeket idézd emlékezetükbe, és hívd Istent tanúul, nehogy üres szóharcba bocsátkozzanak. Nem jó az semmire, csak a hallgatók tönkretételére. Törekedj rá, hogy az Isten színe előtt megbízható maradj, munkás, akinek nincs miért szégyenkeznie, s aki az igazság hirdetésében a helyes úton jár”(14-15)

Évközi 10. hét csütörtök

Évközi 10. hét csütörtök

Illés és a király, akik korábban halálosan gyűlölték egymást, most a Kármel-hegyi siker után mint két jó barát beszélnek egymással. Illésnek még arra is gondja van, hogy figyelmeztesse a királyt, meg ne ázzon. A politikai és a vallási hatalom, íme, ismét egymásra talált. Illés történetén keresztül tanítást kapunk arról, hogy Isten nem hagyja el prófétáját akkor sem, ha az kétes vállalkozásba kezd, mert hűséges Isten, aki nem vonja vissza kegyelmi adományait, de Illésnek a szenvedések égető kohójában megtisztulva kell megtanulnia, hogy Isten akarata nem az, hogy a nevében végbe vitt csodák által Illést hatalmat és tekintélyt szerezzen, és elnyerje az uralkodó kegyeit, hanem hogy mindenkor, minden körülmények között az ő igazságáról tanúskodjon, akár a királlyal szemben is. A próféta számára nem az a dicsőség, hogy a király lelkiatyja lehet, hanem az, hogy az Úrhoz való hűségéért üldöztetést és megaláztatást szenvedhet.

Az állam és az államhatalom lényegében Isten akaratára vezethető vissza, hiszen Isten az embert közösségi lénynek teremtette. Az eredeti bűn azonban a közösségi létet és viszonyrendszert is megrontotta, így akinek hatalom van a kezében, ki van téve az aránytévesztésnek, az elbizakodottságnak, az önimádatnak. Ne legyünk naivak: Jezabel, a hatalomtól megrészegült, mértéket és egyensúlyt vesztett vezető elit képviselője minden társadalomban, minden szervezetben jelen van, függetlenül az államformától és a szervezet jellegétől. Ezért a keresztényeknek az a hivatásuk, hogy miközben elfogadják a világi hatalom képviselőit, és imádkoznak értük, nem a mindenkori hatalom érdekeit szolgálják, még kevésbé kiszolgálják, hanem szelíd, de határozott kritikával viszonyulva hozzá, rajta keresztül Isten akaratának engedelmeskednek.

Urunk Jézus, óvj meg minket attól, hogy bármilyen nemes célt isteníteni kezdjünk, s többé ne a Te akaratodat keressük, hanem valami mást. Őrizz meg attól is, hogy a hatalmasok kegyeit keressük, és abban tetszelegjünk, hogy milyen rangot, elismerést, kitüntető kegyet nyertünk tőlük. Ha hatalmat gyakorlunk, időről időre szembesíts aránytévesztésünkkel, kontrollvesztésünkkel, vakfoltjainkkal. Ne engedd, hogy beérjük az írástudók és farizeusok igazságával, hanem segíts kegyelmeddel, hogy egyedül a te igazságodat keressük és szolgáljuk, amely bevezet a mennyek országába.

 

Szent Szívről nevezett Boldog Mária

Szent Szívről nevezett Boldog Mária

szűz. 

Beteges gyermek volt, grófi családból származott. 22 éves korában Norderneybe ment üdülni. Itt szorgalmazta, hogy a kápolnában legyen állandóan Oltáriszentség. Az örökmécses gondozását maga vállalta. 25 évesen a Jópásztor apácákhoz lépett be. Sok szenvedést türt megadással, kolostorát szépen felvirágoztatta. halála évében kérte XIII. Leó pápát, hogy az egész világot ajánlja fel Jézus szentséges Szívének. Ezt és a Szentszív-litánia előírását már nem élte meg. †1899.

A jeruzsálemi latin pátriárka üzenete a ramadán alkalmából: Legyen béke a civilizáció bölcsőjében!

Fouad Twal pátriárka június 7-i üzenetében a ramadán, az iszlám böjti hónap kezdetén jókívánsággal fordul a térség muszlim híveihez.

Fouad Twal jeruzsálemi latin pátriárka hangsúlyozza, hogy „az erőszak sújtotta Közel-Keleten kérjük az Istent, hogy segítse az embereket egymás tiszteletben tartásában, az imádságban, a bátor tanúságtételben, hogy a gyűlölet és az igazságtalanság ne legyen törvény a mi térségünkben, a civilizáció bölcsőjében”.

„A jeruzsálemi latin pátriárka, a papság és a hívek jókívánságokkal fordulnak a muszlimokhoz az ima és a böjt hónapja kezdetén” – áll Fouad Twal üzenetében, amelyben megnevezi a konfliktusoktól leginkább sújtott országokat: „Szíria, ez a hosszú ideje tartó háborútól eltorzított ország, a hadban álló Irak, és Egyiptom, mely megpróbál sikerrel kikerülni egy nehéz politikai átmenetből, aztán Jordánia és Libanon, melyet bizonytalanságba sodort a menekültek mindennapos áradata.” Végül megemlíti a Szentföldet, ahol az erőszak ismételt kiéleződése miatt növekszik a félelem, hogy a helyzet tovább súlyosbodik. A jeruzsálemi latin pátriárka végül támogatásáról biztosítja az összes politikai, humanitárius és vallási kezdeményezést, hogy végre elhallgassanak a fegyverek és megszülessen a béke.

Irgalmasság Szent Éve 189.

Az Atya, a Fiú lelke - Kilencedik elmélkedés

Jézus húsvét reggelén találkozott azokkal a jó akaratú asszonyokkal, akik nyilvános működése idején követték a Mestert és tanítványait igehirdető útjain és vagyonukból gondoskodtak napi fenntartásukról. A rémületes nagypénteki eseményeket látván ők is elvesztették ugyan hitüket, úgy, hogy még Jézus temetésének előkészületeiből is teljesen kimaradtak. „A hét (zsidó számítás szerint) első napján (=vasárnap) kora hajnalban kimentek a sírhoz, s magukkal vitték az előkészített illat-szereket is. Úgy találták, hogy a kő el volt a sírtól hengerítve. Bementek, de az Úr Jézus testét nem találták. Még fel sem ocsúdtak meglepetésükből, már két férfi jelent meg mellettük ragyogó ruhában. Ijedtükben a földre szegeződött a tekintetük. De azok így szóltak hozzájuk: „Miért keresitek az élőt a halottak között? Nincs itt, feltámadt. Emlékezzetek vissza, mit mondott nektek, amikor még Galileában járt: Az Emberfiának,mondta a bűnösök kezébe kell kerülnie, felfeszítik de harmadnap feltámad”. Erre eszükbe jutottak e szavai. A sírtól visszatérve mindent hírül adtak a tizenegynek és a többieknek. Mária Magdolna, Johanna és Jakab anyja, Mária, s néhány más asszony hozta a hírt, aki még velük volt, az apostoloknak, de azok üres fecsegésnek tartották, és nem hittek nekik”(Lk 24,1-11) Kisfiú koromban felfigyeltem egy érdekes gondolatra. Valamelyik falusi családban gondok akadtak. úgy értesültem róla, hogy a férfiak hangosan töprengtek: mi lehet a megoldás? Csak erre a szóra emlékszem: az asszonyok majd megoldják, nekik hatodik érzékük van. Régóta tudom, hogy minden embernek csak öt érzéke van, de tudom azt is, hogy ha bajba jut a család, az asszonyok könnyebben hajtják le a fejüket, és keresnek kegyelmet ott, ahol van: Istennél. Nagypénteken ők is elvesztették hitüket. Vasárnap a holttest már nem igényelt balzsamozást, de az angyal arra a galileai vigaszra utalt:„Emlékezzetek, mit mondott nektek: Fölfeszítik, de harmadnap föltámad”Az apostolok ezt legalább háromszor hallották tőle. S nem a hatodik érzék, hanem a Lélek hiányzott.Péter mégis menten fölkelt, és a sírhoz futott. Benézett, de csak a lepleket látta. Hazament, és magában igen csodálkozott a történteken”(Lk 24,12) Lukács evangéliuma azt írja: „Péter mégis fölkelt és a sírhoz futott” Lukács talán azért fogalmaz így,mert két évtized múlva másoktól hallotta a feltámadás történetét is, mint mindent, ami Jézusról szól,Nem pontosan figyelt oda, vagy nem tartotta fontosnak elgondolkodni János egyéni emlékén: „A hét első napján, kora reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment a sírhoz. Észrevette, hogy  a követ elmozdították a sírtól. Erre elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit kedvelt Jézus, és hírül adta nekik: Elvitték az Urat a sírból, s nem tudom, hova tették. Péter és a másik tanítvány elindult, és a sírhoz sietett. Mind a ketten futottak, De a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz. Benézett, s látta a gyolcsot, de nem ment be. Nem sokkal később Péter is odaért, bement a sírba, és ő is látta az otthagyott gyolcsot meg a kendőt, amivel a fejét befödték. Ez nem a gyolcs közt volt, hanem külön összehajtva más helyen. Most már a másik tanítvány is bement, aki először ért oda a sírhoz. Látta, és hitt. Eddig ugyanis nem értették az Írást, amely szerint föl kellett támadnia a halálból. Ezután a tanítványok visszatértek övéikhez”(Jn 20,1-10) Mária Magdolna Jézus holttestét kereste, annak akart végső nyughelyet biztosítani. Péter és János látta az üres kelméket, és végül megértették Jézus háromszori jövendölését. Nekik erre a hitre volt szükségük, hisz mindketten rajongó és méltó hitű, óriási szeretetű alapként állnak Jézus egyetlen Egyháza élén azóta is. A Lélek, íme, elkezdte küldetését.

Évközi 10. hét Szerda

Évközi 10. hét Szerda
1 Kir 18,20-39; Mt 5,17-19
„a ti igazságtok”

Jézus, a farizeusok, és írástudók igazságát szembeállítja a saját tanítványai igazságával. Az előbbiek kezében ott van az egész ószövetségi törvény. Ennek ismerete és betűjének megtartása farizeusi alapkövetelmény. Ezt Jézus úgy minősíti: Elviselhetetlen terheket raktok az emberek vállaira, és egy ujjatokkal sem lendítetek rajtuk.(Mt 23,4) Jézus a maga törvényeit az Ószövetség betetőzésének, az Ószövetség szellemiségének kiegészítésére szánja. A legfőbb törvénye a szeretet, ami a felebarát segítését írja elő. Ami ezzel kapcsolatos, azt komolyan kell venni: „Amíg el nem múlik az ég és a föld, egy ióta vagy egy vesszőcske sem marad el a törvényből, amíg minden be nem teljesedik.”(Mt 5,18) A messiási jövendölések is mind érvényesek, azok is, amelyek az Ő szenvedéseivel kapcsolatosak. Egyetlen tüske, egyetlen szeg sem hiányozhat. Jézus ezt, a terhét, könnyűnek mondja. Miért? Elől viszi keresztjét, s minden követőjétől elvárja, hogy vegye fel a magáét. A későbbi tanítványoknak ugyanezt a meggyőződést kell vallaniuk, tanítaniuk, és szeretni minden keresztcipelőt. A hívek is szívesebben vállalják a magukét, ha a tanítványok igazsága nem kettős. Politikai és médiás kettős mérce – a mai kor nagy problémája. Ki hazudik?

CEZAREAI SZENT CIRJÁKA

Szent Cirjáka 

és vértanútársai

Szent Cirjáka, Valéria és Mária a palesztinai Cezareából származtak. Elhatározták, hogy hallgatagságban fognak szolgálni Istennek életüket böjtben, és imádságban töltve, amíg nem esnek a hóhérok kezeibe. A pogányok feljelentésére megkínozták őket, hogy mutassanak be a bálványoknak. Kínzásaik közben hunytak el súlyos sebektől a IV. században.

Krakkó várja Ferenc pápát az irgalmasság ifjúsági világtalálkozójára

II. János Pál pápa és Bergoglio bíboros

Kevesebb, mint két hónap van hátra a krakkói ifjúsági világtalálkozóig (július 25. - augusztus 1.), amelyen Ferenc pápa személyesen vesz részt. Nagy várakozás előzi meg az eseményt azon a földön, amelyről az ifjúsági világtalálkozók szülőatyja, Szent II. János Pál pápa származott. Egykori titkára, Stanisław Dziwisz bíboros, krakkói érsek a Vatikáni Rádiónak nyilatkozott az előkészületekről, illetve az új lengyel szent alakjáról, akit vasárnap iktatott a szentek sorába Ferenc pápa.

Az új lengyel szent üzenete

Stanisław Papczyński évszázadok után lett szent, de érdekes, mennyire megmaradt emlékezete és üzenete, amelyet az általa alapított mariánusok kongregációján keresztül hagyott ránk. Az imádság, a bűnbánat embere volt, aki ma azt üzeni nekünk, hogy imádkozzunk a tisztítótűzben lévő halottakért, újítsuk föl ezt az elfeledett szokást. Ő nagyon sokat imádkozott a halottakért, ebben állt irgalmassága – magyarázta a Vatikáni Rádiónak Dziwisz bíboros.

Találkozás Ferenc pápával: öröm és ajándék

Szombaton fogadta magánaudiencián a krakkói bíborost Ferenc pápa. Öröm és ajándék volt számomra a találkozás – nyilatkozta a bíboros, aki ismételten meghívta a pápát a krakkói világtalálkozóra, amelynek előkészületeiről tájékoztatta a Szentatyát. Nagy a lelkesedés, ami nemcsak Lengyelországot érinti, hiszen összesen 194 országból jelezték részvételüket csoportok, sok püspök is, szám szerint eddig már 930-an. Természetesen azért kívánnak Krakkóba jönni, hogy találkozzanak a pápával, de a most folyó szentév is vonzerőt jelent számukra, hiszen Krakkó az Isteni Irgalmasság fővárosa.

Az Isteni Irgalmasság és Krakkó

Jézus Krisztus ebben a lengyel városban üzent az egész világnak Fausztina nővéren keresztül. Őt követte egy másik apostol, II. János Pál, aki az egész világgal megismertette az Isteni Irgalmasság tiszteletét. Most pedig Ferenc pápa is ennek a témának szentelte a rendkívüli szentévet. Az ifjúsági világtalálkozón a fiatalok megkapják az irgalmasság üzenetét, amit elvisznek az egész világnak, ez lesz a találkozó gyümölcse. Fausztina nővér azt mondja: „Ha békét akartok, az Isteni Irgalmassághoz kell fordulnotok”.

A pápák és az ifjúsági világtalálkozók

II. János Pál a fiatalok szentje, ő álmodta meg és alapította az ifjúsági világnapot. Ferenc pápát is nagyon szeretik a fiatalok, tovább él tehát ez a folytonosság. II. János Pál elindította, XVI. Benedek folytatta, most pedig Ferenc pápa viszi tovább a hagyományt. Wojtyła pápa látta, hogy a fiatalok keresnek, kérdeznek, ezért válaszolni kell nekik, vezetni kell őket. A fiataloknak jó pásztorokra van szükségük, a világtalálkozón pedig ez valósul meg – magyarázta a krakkói bíboros érsek.

Közbenjárónk Istennél: Szent II. János Pál pápa

Az égből tekint le ránk majd II. János Pál pápa az ifjúsági világtalálkozó idején, amely az ő szívéből, az ő szándékára született. Sokan imádkoznak Istenhez rajta keresztül, és sok kegyelmet, csodát nyernek el. A szent pápa egykori titkára így emlékszik vissza: „Amikor valaki azt kérte tőle, hogy imádkozzon érte, sosem felejtette el! Gyakran mondogatta: „Írjátok föl és tegyétek be nekem a kápolnába”. Van úgy, hogy azt mondjuk, imádkozni fogok valakiért, aztán elfelejtjük. Ő sosem! Soha! Azt hiszem, most is, ha valaki rajta keresztül kér valamit Istentől, ő hű lesz”.

Csak legyen jó idő!

Visszatérve a világtalálkozóra, Krakkó, az egyházmegye, a hívek, a fiatalok nemcsak Lengyelországban, hanem szerte a világon lázban égnek az esemény előtt. Nagyon sok olasz érkezik majd, a franciák is „felébredtek”, de a németek is. Az előkészületek jól állnak, már csak azért kell imádkoznunk, hogy jó legyen az idő! – mondta végül a Vatikáni Rádiónak adott interjújában Stanisław Dziwisz bíboros.

Az Irgalmasság Szent Éve 188.

Az Atya, a Fiú lelke - Nyolcadik elmélkedés

„De nemcsak értük könyörgök, hanem azokért is, akik a szavukra hinni fognak bennem. Legyenek mindnyájan egyek. Amint te, Atyám bennem vagy, s én benned, úgy legyenek ők is bennünk, hogy  így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem. Megosztottam velük a dicsőséget, amelyben részesítettél, hogy eggyé legyenek, amint mi egy vagyunk, én bennük, te bennem, hogy így ők is teljesen eggyé legyenek, s megtudja a világ, hogy te küldtél engem, és szereted őket, amint engem szerettél. Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol vagyok, s lássák dicsőségemet, amelyben részesítettél, mivel már a világ teremtése előtt szerettél” (Jn 17,20-24) Jézus nem egy kisebb rendű egységre céloz. Nyilvános működésének körülbelül a felénél  ellenőrizte, mennyire értik az emberek azt a fontos kérdést: 1.Kinek tartják az emberek az Emberfiát? Így válaszoltak:Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, Jeremiásnak, vagy valamelyik másik prófétának” (Mt 16,13b-14) A válasz értéke:nulla. Jézus egy ószövetségi személyiségbe nem bújt bele. A személy sohasem változtatható.2.Jézus most hozzájuk fordult:”Hát ti, mit mondtok: Ki vagyok?”15) Simon Péter válaszolt: Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia. (16) Erre Jézus azt mondta neki: Boldog vagy, Simon, Jónás fia, mert nem a test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám”(17) Ez a tökéletes válasz! A végtelenül egyszerű, mindentudó és mindenható isteni természetet az Atya öröktől fogva egyedül birtokolja. A Fiú személyisége az Atyától isteni születéssel születik. Az Atya oda ajándékozza a Fiúnak az abszolút egyszerű isteni természetet, aki viszont azonnal visszaajándékozza Atyjának,és ez örökre közös marad kettőjük között. Ketten származtatják az isteni akarat működésével származó Szentlelket, tehát kettőjüktől, az Atyától és a Fiútól származik a Szentlélek. Ő visszaszármaztatja az első és második Személynek. A Szentháromság benső életében minden tettük egyéni. Teljesen együtt működnek a teremtésben és gondviselésben, de tudnunk kell arról, hogy él a tulajdonítás is a Személyek között: Az Atya teremtette, a Fiú megváltotta, a Szentlélek megszenteli a világot. Ebbe a boldog közösségbe kapcsolja be Jézus főpapi imájában apostolait és azok  tanítványát..Jézus főpapi imáját ezzel fejezi be: „Én igazságos Atyám! A világ nem ismert meg, de én ismerlek, s ők is felismerték, hogy te küldtél. Megismertettem velük nevedet, és ezután is megismertetem, hogy a szeretet, amellyel szeretsz,  bennük legyen, és én is bennük legyek”. (Jn 17,25-26) Ezért akarja Jézus végtelen szeretetét naponta minden híve számára láthatóvá tenni a szentmise áldozatban. Ezért nem szabad a szentmisét egyszerű ájtatosságnak nézni. Ezért kell igen nagy figyelemmel kísérni az olvasmányokat, hogy minden nap gyarapodjék ismeretünk. Ezért kell igen nagy vággyal készülni a szentáldozásra: amikor az áldoztató az Eucharisztiában Jézust kínálja, szívünkben lángoljon a szeretet. Azt a pár percet, amíg a Szentostya színe ép, tehát Jézus csodálatos jelenléte Vendéglátás, kizárólag neki szenteljük, majd a szentmise végén vigyük tudatosan az életbe. Abba a napi életbe, amiben neki nem sok figyelem, még kevesebb szeretet jut.  Ne hajtogasd közben, hogy mennyi a baj. Köszönd meg Neki, hogy vannak nagy szeretetű emberek, akik naponta megköszönik a megtestesülésedet, szenvedésedet, halálodat és feltámadásodat, akik neked szülik és nevelik a gyermekeiket, akiket boldogan fogadsz  az öledbe, ha behozzák hozzád a templomba, és akik a hittanórákon nem félnek tanulni   a legnagyobb igazságokat sem. „Uram, Jézus légy velünk, mi egyetlen örömünk!” (Ho 150,1)

 

 

Évközi 10. hét kedd

Évközi 10. hét kedd         
1Kir 17,7-16; Mt 5,13-16
„Napok múltával azonban kiszáradt a patak, mert nem volt eső az országban” 

Isten hűséges prófétája, Illés, nyugodtan ült ott a Kárit patak partján? Egészen bizonyos vagyok abban, hogy nem. A nagy büntetés, amely az egész országot sújtotta, sújtotta őt is. Úgy, ahogyan maga a fölséges Isten sem nézte száraz szemmel gyermekei gyötrődését, amikor nagy távolságokra kellett elmenniük a szomszéd országok egyikébe, hogy a napi vízszükségletet tömlőkben hazahozzák maguknak, családjuknak, állataiknak. Elfonnyadtak a legelők, kiszáradtak a konyhakertek. Az emberek mogorván jöttek-mentek. Mindenki tudta, hogy nem Isten végtelen jósága vagy a természet ereje fogyott el, hanem büntetés sújtja Izrael országot. A bűntudat pedig nem elég, hogy a büntetés megváltozzék. A büntetés okozat, előbb az okát kell megszüntetni, aztán megalázkodva Isten előtt bocsánatot kell kérni. Felmerül a konkrét kérdés: csak a király és a királyné vétkezett? Ők voltak a főbűnösök, ez igaz. Isten helyett, akiről ezerháromszáz éves törzsi történelem szóbeli hagyománya és gazdag írásos anyag is tanúsította, hogy a világnak egyetlen teremtője van, aki felvilágosította népük ősapját, Ábrahámot, sok megpróbáltatást vetett ki rá olyan téren, ami egy családot legérzékenyebben érint: nem született fia száz éves koráig. Igaz, más mindenben dúsgazdaggá és híressé tette őt az Úr, de a hitének próbája a legérzékenyebb ponton zajlott és szenvedtette évtizedeken keresztül. Jól tudták azt is, hogy eme nagy büntetés előtt alig háromszázhuszonöt éve adta őseiknek ezt a földet úgy, hogy hét erős népet törölt el erről az földről gonosz bálványozásaik miatt az Úr. Megmondta értelmesen, ingyen kaptátok ezt a tejjel-mézzel folyó földet remekül felszerelve minden szükségessel. Ne kövessétek előbbi gazdáikat a bálványozásban, mert nektek ezt a bűnt Isten nem sokáig nézi el, hiszen ti ismeritek a teljes igazságot még Mózes szájával:„Nézd, eléd tártam ma az életet és a jót, de a halált és a rosszat is. Szeresd tehát az Urat, az te Istenedet, járj az ő útjain, tartsd meg parancsait, szertartásait és rendeleteit, akkor élni fogsz...Ha azonban elfordul szíved, és nem engedelmeskedsz, hanem megtévedsz, más isteneket imádsz és szolgálsz, akkor –íme, ma előre megmondom neked--, elpusztulsz és rövid ideig laksz azon a földön, amelynek elfoglalására átkelsz a Jordánon” (MTörv 30,15-18) Íme, a gyógymód: Isten elküldi a prófétát a szidóniak Száreftájába egy özvegyasszonyhoz, hogy annak a hite mutassa meg, milyen egyszerűen segíteni lehetne a bajokon. A néni rőzsét gyűjt. A próféta megszólítja és kis vizet kér tőle. Ő elindul, de utána kiált Illés: Hozz egy kis kenyeret is! Ő bevallja, hogy nincs falat kenyere sem, csak egy marék lisztje és pár csöpp olaja. Abból akarja megsütni az utolsó pogácsát fiának és magának. Megeszik és várják a halált. A próféta megérti, de ragaszkodik ahhoz, hogy előbb neki adjon ez a szegény édesanya. Amikor minden így történik, elárulja Isten üzenetét: mivel ilyen nagylelkű voltál, „nem ürül ki a lisztes-véka, s nem apad el az olajos korsó, az Úr szava szerint, amelyet Illés által szólt” A sátán beköltözött hazánkba is. Hitünk és túláradó szeretetünk erejével űzzük ki.