CORTONAI SZENT MARGIT

CORTONAI SZENT MARGIT

 bűnbánó, III. r. 

(1247-1297) 

 
Lavianoban (Cortonától nem messze) született. Édesanyja vallásosan nevelte, de ot Margit 7 éves korában elveszítette. Mostohaanyja nem szívlelte, emiatt Margit 17 éves korában Montepulciano-ban elszegődött szolgálónak egy nemesemberhez. Hamarosan szerelmi kapcsolat jött létre köztük (Margit nagyon szép volt), a viszonyból egy fiúgyermek is született. 9 év telt így el, mígnem egyszer téli időben a férfi, kutyája kíséretében elment hazulról. Két nap múlva csak a kutya tért vissza, elvezette Margitot gazdája már oszlásnak indult holttestéhez. A látvány megdöbbentette s mindjárt arra gondolt: mi lett a szerencsétlen ember lelkével? Mélységes bánat vett erőt a lelkén. Otthagyta a házat, s gyermekével együtt hazájába tért vissza. Falujában a legközelebbi vasárnap gyászruhában, kötéllel a nyakán térdelt a templom küszöbére s nyilvánosan bocsánatot kért mindenkitol, akit megbotránkoztatott. Apja kész volt ot visszafogadni, de mostohája látni sem akarta. Ekkor Cortonába ment, életgyónást végzett s kérte, hogy beléphessen a ferences III. rendbe. Háromévi próbaido után vették fel. Margit egy szegényes házikóban húzta meg magát, keményen dolgozott, hogy a maga és fia számára a szükségeseket megkeresse s olyan vezeklo életet folytatott, mely párját ritkítja a szentek történetében. Az Úr Jézus nap mint nap szólt hozzá. Egy alkalommal azt mondta neki: „Margit, én téged a bűnösök tükrévé tettelek. Általad a legmegátalkodottabbak is megismerhetik irgalmamat.” Sok belső tusán, kísértésen is keresztülment. A lélek sötét éjszakáján is. A testi önsanyargatásban hajlamos volt a túlzásra, ezért gyóntatóatyjának kellett mérsékletre intenie. Határtalan öröm töltötte el, amikor egyszer ot az Úr szeretett leányának nevezte. 25 évi kemény vezeklés után ezt hallotta az Úrtól: „Te tiszta lettél a tisztaság iránti szereteted miatt, ezért a szüzek közé helyezlek téged.” Kórházat is alapított s társulatot a szegények gondozására. 50 éves korában halt meg. Teste épségben maradt s a tiszteletére épült templomban látható. XIII. Benedek pápa avatta szentté 1728-ban. Éveken át átélte azt a próbatételt, melyet a misztikusok „a lélek sötét éjszakájának” neveznek. Jézus előre megmondta neki: „Veled leszek, és mégsem leszek veled. Felruházlak kegyelemmel, de úgy véled majd, hogy megfosztottalak tole, mert jóllehet teljesen benned maradok, nem leszel képes rá, hogy felismerj… Mint ahogy a kereszten elrejtettem hatalmamat, úgy rejtőzöm el eloled, hogy magad ébredj rá, mi vagy nélkülem.”

Imádság:

Istenünk, te nem akarod a bűnös halálát, hanem hogy megtérjen és éljen, engedd jóságosan, amint Margit szolgálódat a kárhozat útjáról irgalmasan az üdvösség ösvényére vezetted, úgy mi is, bűneink rabságából megszabadulva, tiszta szívvel szolgálhassunk neked. A mi Urunk Jézus Krisztus által.

Örömünk oka, könyörögj érettünk!

Örömünk oka, könyörögj érettünk!

Vannak természetes örömök az emberi létben, és ezek is értékek, ha tiszták, salak-mentesek, az öröm poharának alján nem marad keserű zacc. Az az öröm, aminek oka, tehát létre-hozója, eredeztetője Mária, nem természetes világunk eredménye, hanem a kegyelmek forrásából ered. Örülünk, hogy Mária közvetítésével embertestvérünk lett az Isten Fia. Örülünk, hogy odaadta értünk áldozatul, hogy a mennyország örökösei lehessünk. Örülünk, hogy gyermekeinek fogadott el és annak tart ma is bennünket. Örülünk, hogy kereszténységünk hajnalán maga jött el Géza fejedelmünkhöz, és ígérte meg, hogy mennyei Királynőnk = Nagyasszonyunk lesz. Örülünk, hogy most is nagy tervei vannak velünk!

♣♣ ♣♣ ♣♣

Tisztelendő szűz, könyörögj érettünk!

Tisztelünk valakit a kiválósága miatt. Máriának nagyon sok kiváltsága van. Istenanyasága miatt adta neki ezeket az Úr. Tisztelni kell, mert Isten emelte fel Őt minden ember fölé. Fölötte csak egyedül Isten van, alatta mindenki és minden egyéb. Ő maga ugyan nem kívánta eme kiváltságokat, viszont gyönyörű énekében így fogalmaz: „Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong üdvözítő Istenemben. Tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát. Íme, ezentúl boldognak hirdetnek az összes nemzedékek, mert nagyot művelt velem ő, aki hatalmas, ő, akit Szentnek hívunk” (Lk 1,46-49)Ezt a tiszteletet ugyan nem mindenki adja meg a Szűzanyának, de Jézus egy modern-kori látnoknak kijelentette: „Megkövetelem, hogy mindenki úgy tisztelje az Édesanyámat, ahogyan én tisztelem”. Mi, magyarok, minden más nép előtt igyekszünk megtisztelni Őt, hiszen nekünk Mennyei Pátrónánk, Magyarok Nagyasszonya, azaz Királynője.

Húsvét 4. hete Péntek

Húsvét 4. hete Péntek

ApCsel 13,26-33;Jn 14,1-6

„Én vagyok az út, az igazság és az élet.”

A názáreti angyali jelenés az égből hozta az örömhírt: lejön közénk, megtestesül az Isten Fia, és ezzel a Magasságbeli Fia, emberfia is lesz. Mindez azért történik, hogy az embereket Isten fiaivá tegye, és fölvigye maga mellé az Atyához. Mondhatnánk így is: Istenfia járni kezdte a földi élet útjait, hogy a természetfeletti élet lelki útjára emelje, és azon járni segítse az embereket. Édesanyját rögtön arra ösztönözte, hogy útra keljen és vigye szíve alatt Őt is. Ott vár rá az első kegyelemosztó feladat Zakariás házában. El is végzi küldetését: eltölti kegyelemmel Jánost és az édesanyját is. Munkás életében is ugyanezt teszi, csak észrevétlenül. Nyilvános élete során is rengeteg utat járt be szárazon és vízen, hogy elvigye mindenhová az Atya ismeretét, beleoltsa az emberszívekbe az Ő szeretetét, és sok embert elindítson feléje. Mielőtt elindulna a halál ösvényén, nyíltan figyelmezteti tanítványait: „elmegyek helyet készíteni nektek.” Aztán eljövök értetek, és magamhoz viszlek titeket is.”(2-3) Az apostolok még földiesen gondolkodnak, nem értik a lényeget. Ezért mondja ki nyíltan: „én vagyok az út, az igazság és az élet.”(6) a földi út a földi célba visz, vezet. Jézus mennyei út, a mennybe vezeti, aki Őt megtalálja, és elvezeti, elviszi Atyjához. Ő az egyetlen eszköze az örök életnek. „senki sem jut az Atyához, csak általam.”(6) Boldog ember, aki az Ő útját járja. Legyen hálás! És segítsen mindenki mást is, aki tévelyeg más utakon!

SZENT GARICOITS MIHÁLY

SZENT GARICOITS MIHÁLY 

III. r., rendalapító 

(1797-1863) 

 
Franciaország délnyugati részében, Ibarre-ben született szegény szülőktől. Gyermekkorában pásztorkodott. Pap szeretett volna lenni, de szülei ezt anyagilag nem tudták lehetové tenni. Nagyanyja egyszer meglátogatott egy plébánost, aki régebben ott rejtőzködött a Garicoits családnál a forradalom éveiben. Ez lehetővé tette, hogy Mihály elvégezze a teológiát, s 1823-ban pappá szenteljék. Ez időtájban lépett be Szent Ferenc III. rendjébe. Eloször egy beteg plébános mellett fejtett ki buzgó papi tevékenységet mint káplán. Felélesztette a vallásosságot, küzdött a janzenizmus ellen, elomozdította a gyakori szentáldozást, a Jézus Szíve tiszteletet. Két év múlva tanárrá nevezték ki a Betharram-i nagyszemináriumban, aminek késobb rektora lett. Hivatalát hozzáértéssel töltötte be. Püspöke nemsokára egyesítette a betharrami szemináriumot a Bayonne*-ivel, minek következtében Mihály atya beosztás nélkül maradt. Erre megvalósította régi tervét: papokat képez ki a nép között végzendo missziós munkára. Püspöke jóváhagyásával néhány társával közösséget szervezett, a szabályzatot 1838-ban készítette el. (Jézus Szent Szíve Papok Betharram-i Társasága.) Munkatársai száma növekedett. De közben más püspök került oda, aki úgy kívánta, hogy a közösség mindenben a püspöktől függően működjön. És csak az ő egyházmegyéjében. Mindez nagy megpróbáltatást jelentett a rendalapító számára, de ő mindent Istenre bízott. Agyvérzésben halt meg 1863. máj. l4-én, Urunk mennybemenetele napján. Halála után 14 évvel társulata pápai jóváhagyást nyert az eredeti terv szerint. Tagjai örök fogadalmat tesznek, tanítással, evangelizálással foglalkoznak. Mihály atyát 1923- ban avatták boldoggá, 1947-ben szentté.
(A papok) „mindig Isten szavát tolmácsolják és mindenkit nagy nyomatékkal hívjanak fel a megtérésre és a szent életre. A mai világban gyakran igen nehéz feladat a papi igehirdetés, mégis könnyen eléri a hallgatók értelmét és szívét, csak Isten igéjét ne általánosságban és elvontan fejtsék ki; a való élet körülményeire kell alkalmazni az evangélium örök igazságát.”
Zsinati határozat a papi szolgálatról.

Imádság:
Istenünk, Szent Mihály szolgád a népmisszió tartására papok új társaságát szervezte meg. Közbenjárására támassz buzgó igehirdetőket néped javára, hogy a hit és az életszentség mindig virágozzék Isten Egyházában. Krisztus, a mi Urunk által.

Dicsérendő szűz, könyörögj érettünk!

Dicsérendő szűz, könyörögj érettünk!

Nagy különbség van a tisztelet és dicséret között. Az előbbi lehetséges a lélek mélyén is, az utóbbi viszont külsőleg is kell, hogy megnyilvánuljon. Valahogy úgy, amint a hitről mondja Szent Pál: „A szív hite megigazulásra, a szájjal való megvallás üdvösségre szolgál”. (Róm 10,10) Ősi népénekünk így foglalja össze a Mária-dicséret tartalmát: „Dicsértessél, ó Mária, Kinek Urunk Jézus Fia. Szűze minden szűzeknek, Anyja a kegyelmeknek. Testi-lelki kárt elvévén, Asszonyunk és Anyánk lévén, Könyörögj, könyörögj, könyörögj, ránk figyelmezz, Halálunkkor védelmezz!” (Ho 291,1)

Nagyhatalmú szűz, könyörögj érettünk!

Szép megfogalmazása Mária nagy hatalmának: Könyörgő mindenhatóság. Bár haldokló Fiától azt a megbízatást kapta, hogy anyja legyen János apostolnak, és bizalmunk szerint benne minden ember anyja lett Ő, de igazán nem ebben érezzük nagy hatalmát, hogy Édesanyja az Isten Fiának, Anyja az összes embernek, tehát az összes embert egy családban tudja, látja maga körül testvérükkel, az Isten Fiával, hanem abban, hogy közbenjáró értünk Szent Fiánál. Ennek a gondolatnak szentírási alapja a kánai menyegzős közvetítése. Minden kegyelem közvetítőjének is valljuk Őt, aki minden problémánkra megoldást esdhet ki Istentől. Könyörgő mindenhatóság.

Húsvét 4. hete csütörtök

Húsvét 4. hete csütörtök

„Bizony, bizony mondom nektek: Nem nagyobb a szolga uránál, sem a küldött nem nagyobb annál, aki küldte. Mivel ezeket tudjátok, boldogok vagytok, ha meg is teszitek”

Jézus ennek a fejezetnek elején eleddig ismeretlen cselekedetre készül. Mosdótálat fog, vizet önt bele. Közben leülteti tanítványait, leteszi felső ruháit, kendőt kötött derekára. Az apostolok bámulnak: mit jeleznek ezek az előkészületek? Ilyesmi nagyobb vendéglátásoknál a bejáratnál szokott megtörténni: A vendéglátó gazda ott áll az ajtónál, köszönti a belépőket, megcsókolja a vendég szakállát, aztán leülteti egy székre. A ház valamelyik alkalmazottja levesz a vendég saruját, mosdótálat helyez a lábához, megmossa az út porától szennyeződött lábat, megtörli a kendővel, és bekíséri az ebédlőbe a terítet asztalhoz. A házigazda odavezeti a vendégét a neki kijelölt helyre. A lakoma elkezdődhet, ha mindenki megérkezik.Ez a ma esti vendéglátás nem Jézus házában történik.Csupán bérli az Úr. Ezerkétszáz nyolcvan éve Istentől rendelt rituális un. bárányvacsora kezdődik, és az apostolok úgy vélik, hogy semmi különös nem történik alatta. Pedig ez nagy tévedés. Ez a hosszú sorozat most véget ér, és elkezdődik valami szokatlan lakoma-sorozat, amelyről az Úr Kafarnaumban a zsinagógában beszélt. Utolsó-vacsora, amely lezár egy vallási korszakot, az Ószövetséget és Jézus, a Messiás, az Isten Fia megköti a benne hívők örömére és örök boldogságára az újat. Ezért a lábmosás szertartása sem a régi már: maga Jézus végzi. Egyedül Péter tiltakozik, de az Úr leinti: Most nem az utca porát, hanem a bűn foltjait törlik le. Csak a sor végén kezdi megmagyarázni Jézus a lényeget: „Tudjátok-e, mit tettem veletek? Ti így hívtok engem Mester és Uram, és jól mondjátok, mert az vagyok. Ha tehát én, az úr és mester megmostam a lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyétek. Bizony, bizony mondom nektek: Nem nagyobb a szolga uránál, sem a küldött nem nagyobb annál, aki őt küldte” (Jn 13,12b-16) Jézus itt nagyobb mélységeket is nyit apostolainak: Őt az Atya küldte, és Atyja parancsa, hogy a bűnök bocsánatát adva egymásnak Istentől kapott hatalommal teszik. Ezt a hatalmat majd feltámadása után adja meg nekik Jézus a hívekre, de egymásra vonatkoztatva is. (Jn 20,21-23) Jézus ekkor utal arra is, hogy ezt a tökéletes szeretetet mindenkivel, még az árulókkal szemben is gyakorolni kell: „Nem mindnyájatokról mondom; tudom én, kiket választottam. De az Írásnak be kell teljesednie: Aki kenyeremet eszi, sarkát emelte ellenem”(Zsolt 41,10,Jn 13,18)Ezt a csodálatos szeretetet Júdásnak is hallania kellett a borzasztó elítélő véleménnyel együtt.

Irgalmas szűz, könyörögj érettünk!

Irgalmas szűz, könyörögj érettünk!

A középkor egyik gyönyörű imája, a Salve, Regina kezdetű Mária antifona. Magyar fordításban így hangzik: „Mennyországnak Királynéja, Irgalmasságnak szent anyja, Élet, édesség, reménység, Üdvözlégy, szép Szűz Mária.Évának árva fiai, számkivetett maradéki, Siralminak örökösi, sok nyavalyának hajléki. E siralomnak völgyében kik nyavalygunk nagy ínségben, Hozzád kiáltunk mennyégbe, Hol vagy örök dicsőségben. –Azért szószólónk szemedet, Fordítsd hozzánk kegyelmedet, És a te bűnös népedet Oltalmazzad híveidet. – Ó édes Szűz, irgalmadat, Mutasd meg kegyes voltodat. Holtunk után Szent Fiadat, mutasd meg boldogságodat” (Ho 207,1-5) Megtérésünk idején keletkezett ez a gyönyörű ének. Egész Európa énekelte. Volt idő, amikor úgy gondoltam, hogy talán ez az irgalmasság vonzotta magyar népünket is a Szűzanyához, ezért választottuk Őt Királynénknak. Persze, örülök annak, hogy más indok vezette őseinket, de ez az irgalmasság is nagyon időszerű vonása Nagyasszonyunknak a mostani nyomorgásunk idején. 

REGALÁT SZENT PÉTER

REGALÁT SZENT PÉTER

 (1390-1456)

 
Spanyolországban, Valladolidban született jómódú szülőktől. Már hat éves korában ferences akart lenni. Szeretett magányos helyekre elvonulni, imádkozni. Már 13 éves korában felvették szülovárosában a ferencesek közé. Ebben az időben kezdett Spanyolországban is terjedni a ferences obszerváns mozgalom: megtartani a Regulát eredeti szigorúságában. Fő képviseloje Villacreces*-i Péter volt, aki a közeli Aguilerában* remetekolostort alapított. Péter hozzá csatlakozott s legbuzgóbb munkatársa lett. Ebben a kolostorban készült fel a papszentelésre. Utána nemsokára házfőnök lett több helyen, majd 1422-ben, elődje halála után ő lett az obszerváns mozgalom fő terjesztője. Mindazt, amit alattvalóitól elvárt, ő maga sokkal szigorúbban gyakorolta. Szinte egész évben böjtölt, legtöbbször kenyéren és vízen. Ima közben gyakoriak voltak az elragadtatások, szentmiséit mindig könnyek közt mondta. Az obszervancia szorgalmazása miatt üldözéseket, sértéseket kellett elviselnie, sohase gerjedt haragra. A szegények iránt gyengéd szeretettel volt: felszedte őket az utakról, néha leprásokat is, akiknek mindent odaadott volna, ami a rendházban található volt, ha rendtársai ezt meg nem akadályozzák. A hagyomány tud egy különös esetről, ami a szegények iránti szeretetét bizonyítja - még a halála után is. Egy szegény jött a kolostorkapuhoz, de nem tudtak neki adni egy darab kenyeret se. Erre odament Péter atya sírjához és elpanaszolta neki: Amíg ő itt volt, mindig adott neki. Erre Péter kijött a sírjából s adott neki egy darab kenyeret. Aztán visszafeküdt sírjába. Aguilerában halt meg 1456. márc. 31-én. XIV. Benedek pápa (1750 körül) avatta szentté.
Szent Ferene Regulája a szegénységről:
„A testvérek semmit se sajátítsanak ki, se házat, se földet, se más egyebet. És mint zarándokok és jövevények, akik szegénységben és alázatosságban szolgálnak e világon az Úrnak, menjenek bizalommal alamizsnát gyűjteni. És nem kell szégyenkezniök, mert az Úr is szegénnyé lett értünk ezen a földön.” (Regula 6. f.)

Imádság:
Istenünk, te Péter szolgádat, aki meghalt a világnak, fölvetted az örök dicsőség honába. Közbenjárására add kegyelmedet, hogy egykor mi is ugyanannak a dicsőségnek részesei lehessünk. Krisztus, a mi Urunk által.

Húsvét 4. hete szerda

Húsvét 4. hete szerda

ApCsel 12,24-13,5a, Jn 12,44-50

„Azért jöttem a világba, hogy világosság legyek, hogy mindaz, aki hisz bennem, sötétségben ne maradjon”

Szent János apostol is várta a Messiást, mint minden komoly istenhívő az ő férfivá válása idején. Keresztelő János fellépése azonnal Júdeába vonzotta: Nekem mellette kell lennem, ott van a helyem! Hátha ő a Messiás! Tanulnom kell tőle, hiszen a Messiás a világot jön megváltani az elnyomóktól. Rajtunk, Izrael fiain keresztül hozza Isten országát minden népnek. Amikor már Jézus evangéliumát írja, a nevét szinte soha sem írja le. „Ő a tanítvány, akit szeretett Jézus”(Jn 13,23) Pedig Jézus szenvedése előtti hetekben is bízott a messiási világbirodalomban, és bátyjával, Jakabbal, főminiszterek szerettek volna lenni. Ezt édesanyjukon keresztül elég erőszakosan kérték Jézustól (Mt 20,20-23) Jézus nyilvános működése végén Izajás próféta szavaival összegezi küldetését: „Nem tudtak hinni, mert Izajás ezt is megmondta: Vakká tette a szemüket és megkeményítette szívüket, hogy ne lássanak a szemükkel, és ne értsenek a szívükkel, nehogy megtérjenek és meggyógyítsam őket” (Iz 6,9-10) El tudom képzelni a szeretett tanítvány megrökönyödését: Íme, sok főember is hisz Jézusban, de nem merik kimondani, mert félnek a többi főembertől, akik gyűlölik Jézust. A Mester pedig döntésre szólít fel mindenkit: „Aki hisz bennem, nem bennem hisz, hanem abban, aki küldött engem. És aki engem lát, azt látja, aki küldött engem. Azért jöttem a világba, hogy világosság legyek, hogy mindaz, aki hisz bennem, sötétségben ne maradjon. Ha pedig valaki hallja az én igéimet, de nem tartja meg, azt nem ítélem el. Mert nem azért jöttem, hogy a világot elítéljem, hanem hogy megmentsem a világot. Van, aki megítélje azt, aki megvet engem, és nem fogadja el igéimet: az ige, amelyet szóltam, az ítéli el őt az utolsó napon. Mert nem magamtól beszéltem, hanem aki küldött engem, az Atya, ő parancsolta meg nekem, hogy mit mondjak, és mit beszéljek. Tudom, hogy az ő parancsa örök élet. Amit tehát én beszélek, úgy mondom el, ahogy az Atya mondta nekem”. (Jn 12,44-50) Talán János is akkor döbbent rá, hogy milyen sötétségben élnek azok, akik csupán a földet látják. Ezért kezdte el az evangéliumát ezekkel a szavakkal: „Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt kezdetben Istennél. Minden általa lett, és nála nélkül semmi sem lett, ami lett. Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben világít, de a sötétség azt föl nem fogta. És az Ige testté lett, és köztünk lakott, és mi láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttének dicsőségét, aki telve volt kegyelemmel és igazsággal”(Jn 1,1-5.14) Nem kellene felülvizsgálni azt a főbenjáró tévedést, hogy a hit fényében élt középkort miért mondja az isten nélküli világ sötét középkornak? Hogy lehetséges az örök világosságot tagadó Újkort felvilágosodás korának nevezni?

TONGERNII SZENT SZERVÁC

SZENT SZERVÁC

püspök és hitvalló. 

 - 360

Az Észak-Franciaországi Tongern püspöke volt. Attila hódításai idején Rómába zarándokolt imával segíteni a veszedelem elkerülését. A gallok bűnei miatt a város elpusztult, ezt látomásban tudta meg, de szülővárosa megmenekült, ezért székhelyét oda, Masztrichba tette át. †360. május 13.-án 

Pünkösd hétfőjén halt meg, amely akkor május 13-ára esett. A legenda szerinte szabadban lévő sírját soha nem lepte be a hó, bár körülötte magasan állott a hóesés. Később templomot emeltek föléje és búcsújáró hellyé vált. Sírjánál, ereklyéinél sok beteg, ördöngös meggyógyult. Szervác hajdani jámbor népszerűségére jellemző, hogy legendája szerint ősei Jézus Krisztusnak voltak rokonai, éspedig Szent Anna húgának ivadékai. Így azután a Szent Anna asszony ünnepénél elemzendő Szentatyafiság, Krisztusatyafiság apokrif közösségébe is besorozták.^*

A kultuszt a Szepességbe és Erdélybe vándorló rajnavidéki németek, nyelvünkön szászok az Árpád-korban magukkal hozták új magyar hazájukba. Matthias Zender Európát felölelő, széles körű patrocinium-kutatásaiba beleépítette Ménhárd (Menhardsdorf, Vrbov) szepesi falu ősi titulusát (1264); továbbá az erdélyi szászok középkori Szervác-kultuszát is.^* Ezek a megtisztelések eredetileg még nem a fagyosszentnek, hanem a Rajnavidék egyik legtiszteltebb szentjének szóltak, az ő hathatósan érzett oltalma alá helyezték új hazájukban magukat.

Erdélyben Kereszténysziget (Grossau, Christian 1490), Talárlak (Taterloch, Tatarlana 1508), Nagysenk (Gross-Schelken, Cinc 1520), továbbá Kakasfalva (Hahnbach), Nagydisznód (Heltau, Cisnadie), Zsidve (Seiden, Jidvei) templomaiban akadunk Szervác-nyomokra. Berethalom (Brirthälm, Biertan 1515) oltárképe éppenséggel a Krisztusatyafiság tisztes tagjaként ábrázolja. Így tűnik föl egyébként Szepesszombat (Georgenberg, Spišska Sobota) Szent Annának ajánlott szárnyasoltárán (1520) is: Eliud és Enim társaságában.

A Servatius, Szerváciusz máig élő erdélyi szász, illetőleg magyar családnév.

Csodálatos anya, könyörögj érettünk!

Csodálatos anya, könyörögj érettünk!

Csodálatos, mert bámulatra méltó, amit Isten jósága művelt vele. Már a teremtés előtt kiválasztotta, hogy az emberi nembe beleszülető, megtestesülő Fiúisten édesanyja legyen. Ezt a kiváltságot nem változtatta meg, amikor az első asszony bűnbeesett, bűnbe vitte az első férfit és általa az egész emberi nemet elszakította Istentől. Isten vele állította szembe a kísértőt, amikor kiosztotta a büntetéseket: „Ellenkezést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé. Ő széttiporja fejedet, de pedig a sarkát mardosod”. (Ter 3,15) Csodálatos a mennyei látomásban, amikor szülni készül, majd menti őt a leselkedő sátán elől Isten, a fullasztó folyót elnyelő föld, a neki titokban szolgáló égiek.(vö. Jel 12,1-9) Csodálatra méltó, amikor egy főangyal köszönti meghajolva, kegyelemmel teljesnek szólítja, közli vele, hogy áldottabb minden asszonynál, és hogy személy szerint Mária a kiválasztott Istenanya. A Fia Isten Fia lesz és a világ Megváltója.(vö. Lk 1,26-32. Mt1,18-21) Csodálatos, mert nem bízza el magát, fel tudja adni elgondolt életpályáját, és vállalja hősiesen a megváltó szenvedésben való hősies együttműködést. Mi, magyarok mindezek felett csodálattal nézünk fel rá, mert kiválasztott minket saját népének, később elfogadta Szent István kezéből országunk területét és egész népét végrendeleti örökségének. Csodáljuk, hogy az utolsó évszázad szörnyű aposztáziája ellenére minket segít a megújuló emberi nem támaszának, amint azt Natália nővérrel évtizedekkel ezelőtt megüzente. Könyörögj értünk, Nagyasszonyunk, hogy méltóbbak legyünk hozzád!

Kedd húsvét 4. hetében

Kedd húsvét 4. hetében

ApCsel 11, 19-26; Jn 10, 22-30

„Ti nem hisztek, mert nem vagytok az én juhaim közül valók”

Kik azok, akik a templomszentelés ünnepén körülveszik Jézust, és felteszik neki a kérdést: „Meddig tartasz még bizonytalanságban minket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk nyíltan!”(24) A templomszentelés ünnepe télen volt annak emlékére, hogy Júdás Makkabeus, a Lévi törzsből való szabadsághős,hadvezér a zsidók népét és vallását halálosan gyűlölő görög király csapatait megverte,
akik korábban kirabolták a templomot, megszentségtelenítették az áldozati oltárt. A jogos önvédelem és Isten igaz ügyének védelme volt a harcok oka. Régen ősztől tavaszig nem háborúztak a népek a rengeteg eső és az utak járhatatlansága miatt. Makkabeus Júdás és harcosai ezt az időt arra használták fel, hogy az okozott károkat kijavítsák. Jézus eme kétszáz évvel korábbi dicső tetteket ünnepli meg. Ellenfelei, már-már ellenségei ott fedezik fel őt és kötnek beléje az említett kérdéssel: „Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk nyíltan!” A „zsidó” név Júdát és a törzsét jelenti a szó szoros értelmében. A jeruzsálemiek ebből a törzsből valók voltak. Jézus maga is Júda törzséből való. Apostolai azonban nem, a karióti Júdás kivételével. János evangéliumában tehát nem az egész népet kel értenünk a zsidó szó hallatán. Jézus nyíltan beszél messiási küldetéséről, a csodái egyértelmű bizonyítékok. Születése helye és származtató törzse felől talán készakarva nem kérdezik, Ő meg nem mondja, hogy a betlehemi Júda utóda, még ha két és fél évtizedig Názáret lakosa volt is. Nem hisznek neki, nem tisztázzák származását, mert nem akarnak benne hinni. Jézus megállapítja: „Ti nem hisztek, mert nem vagytok az én juhaim közül valók”.(26) A zsidók nem veszik figyelembe a nyilvánvaló tényeket, Jézus meg nem vitázik velük, mert elzárkóznak a kegyelem indításai elől. Jézus ezt ki is jelenti: „Az én juhaim hallgatnak szavamra; én ismerem őket, ők, pedig követnek engem, és én örök életet adok nekik. Nem vesznek el soha, és senki sem ragadja el őket a kezemből” (27-28) Jézus testvérei hallják, de nem értik. Ennek a Jézusnak nem is akarnak hinni. Mi viszont jóleső érzéssel halljuk, mert minden szó ránk vonatkozik. Nem csak ránk vonatkoznék, hanem Európa minden népére, de a többi nép nem akar hinni Jézusban, tehát kizárják magukat juhai, vagyis hívei közül. A sátán elhitette velük, hogy jobb nem hinni Jézusban, nem előnyös keresztény katolikusnak lenni. A sátán rettenetes hatalmat ültetett a nyakunkra hatvan éve. Félő volt, hogy Szent István népe kicsúszik Jézus és Atyja kezéből. Jézus egykori üzenete: „Nem vesznek el soha, és senki nem ragadja el őket a kezemből. Amit Atyám nekem adott, az mindennél nagyobb, és senki sem ragadhatja ki az Atya kezéből. Én és az Atya egy vagyunk”. (28-30) Tátott szájjal csodálkoznak rajtunk a nemzetek: Úgy tűnt, hogy mi a rokontalan nép elsüllyedt már, és mégis győzött.

RÓMAI SZENT PONGRÁC

SZENT PONGRÁC
+304. (?) 

Pongrác története egy fiú hősiességének himnusza. A 6. században keletkezett szenvedéstörténete szerint szüleit korán elvesztette, s a tizennégy éves fiú nagybátyjával, Dénessel frígiai hazájából Rómába költözött. Épp abban az utcában, ahol megszálltak, lakott Kornél pápa és vele számos keresztény, akik hamarosan megszerették az élénk fiút, és főpásztoruk elé vezették. Kornél pápa fölismerte a fiú tiszta lelkületét, és megkeresztelte.

Dénes, az öreg barát meghalt, Pongrác azonban ekkor már tudta, hogy nem maradt árván. Részt vett a közösség imáin és áldozati ünnepein, amíg egy napon katonák el nem fogták, s a császár elé nem vezették. A császár megsimogatta arcát, és barátságos szóval kérte, hagyjon föl ,,babonaságával''. Pongrác félelem nélkül a szeme közé nézett, és ezt mondta: ,,Éveim szerint ugyan gyermek vagyok, mégis az enyém az én Uramnak, Jézus Krisztusnak az igazsága és ereje. Ezért a te intelmed nekem annyi, mintha az a festett kép beszélne ott a falon. Az istenek, akiknek imádását nekem parancsolod, csalók voltak. Nővéreiket meggyalázták és szüleiket sem kímélték. Ha ma egy hivatalnokod ilyen tetteket követne el, azon nyomban megöletnéd. És te nem röstelled, hogy ilyen isteneket imádsz?'' -- Diocletianus elnémult. Intett az őrségnek. A katonák elvitték a fiút, és lefejezték a Via Aurelián.


--------------------------------------------------------------------------------

Pongrác sorsa minden korban élénk részvétre indította a hívőket. Tiszteletére az 5. századtól van bizonyíték. Symmachus pápa (498--514) bazilikát emeltetett a Via Aurelián lévő sírja fölé. Rómában fehérvasárnap az újonnan megkereszteltek ünnepi körmenetben a bazilikájához vonultak, ott levetették keresztelési ruhájukat és megújították hitvallásukat. Hitüket az ártatlan gyermek oltalma alá helyezték szeretetük és bizalmuk jeléként. E bizalom eskük megerősítéseként is szolgált bírói tárgyalásokon: a peres felek Pongrác sírjánál esküdtek meg arra, hogy igaz a vallomásuk. A késő középkor óta Pongrácot a tizennégy segítőszent közé sorolják.


--------------------------------------------------------------------------------
Istenünk, kérünk, hallgasd meg Szent Pongrác közbenjárásában bizakodó Egyházadat, és add, hogy vértanúd könyörgésére mindig biztonságban éljünk, és odaadó szívvel szolgáljunk Téged!

Példája:
    Gyakran - a nyilvánvaló igazság ellenére - nem hiszik el a kereszténység üzenetét!

Jó tanács anyja, könyörögj érettünk!

Jó tanács anyja, könyörögj érettünk!

A legjobb tanácsadóé, aki mindent ismer: múltat, jelent és jövőt, hiszen Jézus, az Ő Fia személy szerint Isten. A próféta ezt külön kiemeli a jövendő Messiás címei között: „Így fogják hívni nevét: Csodálatos Tanácsadó, Erős Isten, Örökkévalóság Atyja, Béke Fejedelme”(Iz 9,5) A földi urak tanácsadói mit sem tudnak biztosan. A díjat viszont busásan elvárják. Mária a kánai menyegzőn mutatkozik be, mint Jó tanács anyja. Nemcsak észreveszi a bor hiányát, hanem megoldást is ajánl: „Tegyétek meg, amit mond!” (Jn 2,5) Az eredmény: 600 liternyi víz Jézus erejével igen finom borrá változik. Milliárdok nélkül igazi jó tanácsokat kaphatnánk Tőle ma is, csak kérnünk kellene!

Teremtőnk anyja, könyörögj érettünk!

A föntebbiekben kimutattuk, hogy Mária joggal nevezhető Istenanyának, mert akit szült, maga isteni Személy. Igaz, hogy így szoktuk mondani: az Atya teremtette, a Fiú megváltotta, a Szentlélek megszenteli a világot, de tudnunk kell, hogy Isten mindhárom Személye egyformán teszi azt, amit Isten a szentháromságos benső életen kívül cselekszik. A Fiú tehát joggal mondható Teremtőnek, Édesanyja Teremtőnk anyjának.

Húsvét 4. hete hétfő

Húsvét 4. hete hétfő

Jn 10,1-10

„Aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem máshol oson be, az tolvaj és rabló”

Az Anyaszentegyház húsvét negyedik vasárnapját Jó pásztor vasárnapjának nevezi. A papi hivatásokra irányítja a hívek figyelmét. Tudatosítani akarja, hogy Urunk, Jézus Krisztus maga az Istenatya által rendelt jó pásztor, akit az Ószövetség idején ígért meg, hogy majd ha eljön, milyen fontos és igazi pásztor veszi át Isten gyermekeinek irányítását. Az ószövetségi pásztorok ellen súlyos kifogásokkal él a hívek igazi gazdája: élnek az anyagi előnyökkel: isszák a bárányok tejét, lenyírják róluk és értékesítik a drága gyapjút, húsukat elfogyasztják. Viszont a beteg jószágot nem ápolják, és ha vadállatok vagy tolvajok törnek rájuk, nem védelmezik meg őket. A károkozásnak vannak más módjai is. Ha az éjszakai őr a küszöbön alszik, az akol ajtaján nem tud behatolni a tolvaj, csak akkor, ha az őr hanyag, nem ébred föl, vagy gyáván elillan. De ha a tolvaj fél ettől az erőszakoskodástól, és nem az ajtó felől közeledik a zsákmányhoz, akkor inkább az ellentétes falon igyekszik rést vágni és zsákmányhoz jutni. Ilyesmit csak gazember művel, igazi őr vagy becsületes pásztor nem tesz. Jézus aztán így is igyekszik rámutatni arra, hogy ő igazi pásztor. Az akol ajtaját kinyitja és derűs hangon beköszön. Nem azért mond valamit, mert a juhok étik az emberi szót, hanem azért, mert a hangot ismerik. Az Úr így magyarázza: „Neki ajtót nyit a kapus, a juhok pedig hallgatnak a szavára. Juhait a nevükön szólítja, és kivezeti őket. Amikor mindegyiket kiengedi, előttük megy, a juhok pedig követik őt, mert ismerik a hangját. Idegen után pedig nem mennek, hanem elfutnak tőle, mert az idegenek hangját nem ismerik”.(Jn 10,3-5)„Ezt a példabeszédet mondta nekik Jézus, de ők nem értették, mit mondott”. (6)Ha ezen az utóbbi megjegyzésen eltöprengünk, könnyű megfejtenünk a rejtélyt. Kik voltak eredetileg Jézus tanítványai? Halászok. Honnan hívta el őket az Úr? A tenger mellől, a csónakból. Mit ígért nekik? Emberhalászatot. De Jézus szavaiból annyi kegyelem áradt, hogy a tudományokban járatlan halászok megtanulták az isteni szavakat, a szavakból kicsillanó, egyre magasabb szinten érthető, a teremtett világ dolgaitól a teremtetlen isteni természet mélységeibe és magasságaiba behatoló fogalmakat is. Ezekből a fogalmakból kristályosodtak ki a legmagasabb szintű teológiai fogalmak. A papi hivatások vasárnapja után kérem tőletek ,hogy imádkozzatok nagyszerű papokért, és segítsétek őket felkészíteni a legmagasabb és legmélyebb titkok megértésére is.

Üdvözítőnk anyja, könyörögj érettünk!

Üdvözítőnk anyja, könyörögj érettünk!

Mária Fia, Jézus, az emberiségnek nemcsak megváltója, tehát a sátán birodalmából kiszabadítója, hanem Ő nyitotta ki számunkra az ősbűn következtében bezárult mennyországot is. Így kaphatjuk meg az üdvöt, üdvösséget általa. Mária tehát valóban Üdvözítőnk anyja. Kell kérnünk, segítsen Fia erejéből be is jussunk oda, az égbe.

Nagyokosságú szűz, könyörögj érettünk!

Urunk, Jézus okos szüzeknek nevezi példabeszédében azokat a koszorúslányokat, akik keleti szokás szerint a menyasszonyos ház előtt várták a vőlegény megérkezését, hogy díszkíséretet adjanak neki a bevonuláshoz, és kellő mennyiségű olajat is vittek magukkal lámpásaikhoz. Mária a legokosabb szűz, mert olaja, a tökéletes szeretet a történelem egész idejére is elég.(Mt 25,1-13)

BOLDOG SALKAHÁZI SÁRA

Boldog Salkaházi Sára

 (1899 - 1944)

Sára 1899. május 11-én született. Iskoláit a tanítónői diploma megszerzéséig Kassán végezte. Fiús temperamentumú, határozott fellépésű, erős akaratú gyermek volt. Az első világháború után megéli a nagy szegénységet és elégedetlenséget, látja a frontról hazaérkező sebesült katonákat, szembesül az 1918-1919-es kommunista forradalom visszáságaival.

Szülővárosa közéletében élénken részt vesz, tárcáiban, novelláiban frissen reagál az eseményekre. Hamar elsajátítja azt a szimbolikus kifejezésmódot, amellyel a kisebbségbe kényszerített magyarság sanyarú sorsát megrajzolhatja. 1926-ban jelenik meg első novelláskötete Fekete furulya címmel.

1927-ben ismerkedik meg a Kassán letelepedő, az ősi szerzetesi eszményt modern formában követő Szociális Testvérek Társaságával, amelyet Slachta Margit alapított 1923-ban Magyarországon. 1928-ban elvégzi az általuk szervezett szociális és népjóléti tanfolyamot, és lélekben egyre közelebb kerül a Társaság szelleméhez. 1929-ben elfogadják jelentkezését a Szociális Testvérek Társaságába. Ebben a Szent Benedek lelkiségét követő, szentlelkes, a szociális ínséget szenvedők felé forduló közösségben Salkaházi Sára kibontakoztathatja írói, szociális, szervezői, pedagógiai adottságait. Februárban megkezdheti a noviciátust a szegvári házban. Első fogadalmát 1930 pünkösdjén teszi le Szegváron. Jelmondata: "Alleluja!"

1932 őszén áthelyezik Komáromba, ahol irányítja a karitász munkát, emellett gyermekkonyhára felügyel, heti huszonhat órában hitoktat, szerkeszti a Katholikus Nő című folyóiratot, kegytárgyüzletet vezet, felügyel a szegények menházában, családokat látogat. 1934-től megbízzák a szlovenszkói magyar nők szervezésével. Eszterházy Lujzával létrehozzák a Katholikus Nőszövetséget -, Sára 1937-ig a mozgalom országos vezetője.

1940 pünkösdjén leteheti örökfogadalmát. Új jelmondata: "Alleluja! Ecce ego, mitte me!" (Íme itt vagyok, engem küldj!) Nevét 1942-ben - amikor a németbarátság következtében sokan visszaveszik eredeti német nevüket - Salkaházira magyarosíttatja.

Slachta Margit és a Szociális Testvérek Társasága minden eszközzel küzd az országot elárasztó nemzetiszocialista métely ellen. Ez komoly veszélyekkel jár, amit a testvérek tudatosan vállalnak.

1941 februárjától a Katholikus Dolgozó Nők és Leányok Szövetségének országos vezetője és a mozgalom lapjának szerkesztője. Három évig dolgozik itt, ez idő alatt öt új otthont alapít közel háromszáz férőhellyel. Elkezdi az első magyar Munkásnő Főiskola építését. Egyre jobban ég benne a vágy, hogy felajánlhassa életét "azon esetre, ha Egyházüldözés, a Társaság és a testvérek üldöztetése következne be." Az engedélyt megkapja, és az életfelajánlás - teljes titoktartással - a központi és a kerületi elöljáró jelenlétében 1943 szeptember végén vagy október elején megtörténik a budapesti anyaház Szentlélek kápolnájában.

1943-ban Árpád-házi Boldog Margitot a szentek sorába iktatják. Az 1944-es ünnepségsorozat keretében március 19-én Budapesten az Erkel Színházban előadják Salkaházi Sára Fény és illat című, Szent Margitról szóló misztérium játékát, mely az Isten- és emberszeretet hősies apoteózisa.

A szociális testvérek kivették részüket az üldözöttek menekítéséből. Mintegy ezer ember köszönheti nekik az életét, közülük közel száz személy szerint Sára testvérnek. A Társaság összes budapesti és vidéki háza tele volt hamis papírokkal felszerelt bújtatottakkal.

1944. december 27-én a nyilasok körülzárták a Bokréta utcai munkásnőotthont, amely Sára testvér vezetése alatt állt. Zsidók után kutattak, s négy gyanús személyt, valamint Bernovits Vilma hitoktatónőt őrizetbe vették. Sára testvér éppen nem tartózkodott a házban, csak végszóra érkezett meg. Kikerülhette volna a letartóztatást, de nem tette meg. Mint az otthon felelős vezetőjét, őt is elhurcolták, s egy szemtanú szerint még aznap este mind a hatukat - mezítelenre vetkőztetve - a jeges Dunába lőtték Budapesten, a Szabadság-híd lábánál. A kivégzés előtti percben Sára testvér gyilkosai felé fordulva letérdepelt, és égre emelt tekintettel nagy keresztet vetett magára. Isten elfogadta életfelajánlását, vértanúsága betejesedett.

Az antifasiszta és zsidómentő akciókban kockázatokat vállaló szociális testvérek közül senkinek nem történt bántódása, a világháború pusztításai következtében egyetlen testvér sem vesztette életét.

„Istent soha senki sem látta, az egyszülött Fiú, aki az Atya keblén van, ő nyilatkoztatta ki"

„Istent soha senki sem látta, az egyszülött Fiú, aki az Atya keblén van, ő nyilatkoztatta ki"

Nemcsak ugyanazt a megszentelő kegyelmet adja meg nekik, amelyet ők is elnyertek, és amely által „Isten fiai" lettek, hanem egy tökéletes emberi természetet, azaz testet és lelket hozzákapcsol örökre az isteni természethez a Fiú személyi fősége alatt. Hallották, és örültek neki. Gyönyörű tervnek ítélik: Isten végtelen szeretetének csodája ez, kiálthattak fel. Dicsőség az Atyának, aki mindennek ősforrása, aki nemcsak a Fiúnak és a Szentléleknek ajándékozta isteni természetét öröktől fogva, hanem az egyszerű emberrel is közölni akarja a megtestesülésben. Imádjuk az Istent teljes odaadással eme alázatos szeretetében, és szolgálni fogjuk akkor is, ha ez a terv valóra válik. És szeretjük Őt, akik közénk, sőt fölénk magasztosítja az emberi természetet. Nem irigyeljük, hanem segítjük a megtestesülés által felemelt kisebb testvért, az összes embert. Az angyalok másik csoportja megdöbbenten hallgat. Nem érti a végtelen szeretet tervét, miért akar az Isten teremtménybe alázódni? És ha már mindenáron alázódni akar, akkor miért éppen emberbe testesül? Egy tiszta szellem mégis csak más, mint egy „sárból, napsugárból összegyúrt" ember! Tetejében pedig még imádjuk is ebben a formájában? Még a testét is? Nem, ez lehetetlen! Elhangzik tehát a válasz az isteni szóra: „Non serviam!" Nem, nem és nem szolgálunk annak az isteni személynek, aki lealázza magát az emberek közé. Isten pedig ekkor felragyogtatta a jövőt: „Ekkor nagy jel tűnt fel az égen: egy asszony, akinek öltözete a nap volt, lába alatt a hold, és a fején tizenkét csillagból álló korona. Mivel áldott állapotban volt, vajúdva, a szüléstől gyötrődve kiáltozott."(Jel 12, 1-2)Íme, az Asszony szíve alatt már megszületni kész volt az Istenember.

Húsvét 4. vasárnapja

Húsvét 4. vasárnapja

ApCsel 2,14a.36-41; 1Pét 2,20b-25; Jn 10,1-10

„Én vagyok az ajtó a juhok számára”

„Bizony, bizony mondom nektek: Én vagyok az ajtó a juhok számára.Akik előttem jöttek, azok tolvajok és rablók. Nem is hallgattak rájuk a juhok. Én vagyok az ajtó: aki rajtam keresztül megy be, az üdvözül, ki és bejár, s legelőre talál”(Jn 10,7-9) Az Anyaszentegyház a húsvét negyedik vasárnapján Jó Pásztorát, Jézus Krisztust, mint egyetlen igazán jó Pásztort ünnepli. Akik hozzám hasonló korúak, vagy legalább még a liturgikus reform előtt jártak templomba, úgy tanulták, hogy húsvét után a harmadik vasárnap a Jó Pásztor vasárnapja. Most húsvét negyedik vasárnapját emlegetjük, de ugyanazt a vasárnapot tartjuk, és nem húsvét utániként emlegetünk. Ebben a megjelölésben is benne van a tudatosítás szándéka: Az az Egyház igazi jó Pásztora, aki meghalt érte és istenségét igazolva fel is támadt. Amikor Jézus megkérdezte tanítványait: „és ti kinek tartotok engem? Simon Péter válaszolt: Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia” (Mt 16,15-16) Jézus ez után elmondja, hogy új Egyházat épít, bárányait abba gyűjti össze. Ennek sziklaalapja Péter lesz. Ez az új Ház az egész földet befedő szellemi épület. Falai a színtiszta igazság és az önzetlen szeretet. Péter és összes utódja a római pápai székben a láthatatlanul köztünk élő Jézus Krisztust képviselik. Az Úr Péterre és utódaira bízta valamennyi juhát. (Jn 21,15-18) Minden bárány Jézusé: sem a pápának, sem a püspököknek, sem a plébánosoknak nincsenek juhai. Azok pedig, akik Jézustól elvesznek egy vagy több hívőt, áll rájuk Jézus szava: „Akik előttem jöttek, azok tolvajok és rablók”. Ezekiel próféta beszél róluk: „Jaj Izrael pásztorainak, akik önmagukat legeltették!”(Ez 34,2)„Én vagyok az ajtó: aki rajtam keresztül megy be, az üdvözül, ki és bejár, s legelőre talál. A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen és bőségben legyen”. (Jn 10,9-10) Jézus a megkerülhetetlen ajtó: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem jut az Atyához, csak általam”. (Jn 14,6) a mennyországba, ahol az üdvözült lelkek, majd a feltámadtak látni fogják Istent színről színre, kizárólag csak Jézuson, az Ő halálán és feltámadásán keresztül lehet bejutni. Minap olvastuk Jézus szavait: „Én vagyok az élő kenyér, amely a mennyből szállt alá. Ha valaki ebből a kenyérből eszik, örökké él. A kenyér pedig, amelyet majd én adok, az én testem a világ életért” (51)