Húsvét 4. hete csütörtök
„Bizony, bizony mondom nektek: Nem nagyobb a szolga uránál, sem a küldött nem nagyobb annál, aki küldte. Mivel ezeket tudjátok, boldogok vagytok, ha meg is teszitek”
Jézus ennek a fejezetnek elején eleddig ismeretlen cselekedetre készül. Mosdótálat fog, vizet önt bele. Közben leülteti tanítványait, leteszi felső ruháit, kendőt kötött derekára. Az apostolok bámulnak: mit jeleznek ezek az előkészületek? Ilyesmi nagyobb vendéglátásoknál a bejáratnál szokott megtörténni: A vendéglátó gazda ott áll az ajtónál, köszönti a belépőket, megcsókolja a vendég szakállát, aztán leülteti egy székre. A ház valamelyik alkalmazottja levesz a vendég saruját, mosdótálat helyez a lábához, megmossa az út porától szennyeződött lábat, megtörli a kendővel, és bekíséri az ebédlőbe a terítet asztalhoz. A házigazda odavezeti a vendégét a neki kijelölt helyre. A lakoma elkezdődhet, ha mindenki megérkezik.Ez a ma esti vendéglátás nem Jézus házában történik.Csupán bérli az Úr. Ezerkétszáz nyolcvan éve Istentől rendelt rituális un. bárányvacsora kezdődik, és az apostolok úgy vélik, hogy semmi különös nem történik alatta. Pedig ez nagy tévedés. Ez a hosszú sorozat most véget ér, és elkezdődik valami szokatlan lakoma-sorozat, amelyről az Úr Kafarnaumban a zsinagógában beszélt. Utolsó-vacsora, amely lezár egy vallási korszakot, az Ószövetséget és Jézus, a Messiás, az Isten Fia megköti a benne hívők örömére és örök boldogságára az újat. Ezért a lábmosás szertartása sem a régi már: maga Jézus végzi. Egyedül Péter tiltakozik, de az Úr leinti: Most nem az utca porát, hanem a bűn foltjait törlik le. Csak a sor végén kezdi megmagyarázni Jézus a lényeget: „Tudjátok-e, mit tettem veletek? Ti így hívtok engem Mester és Uram, és jól mondjátok, mert az vagyok. Ha tehát én, az úr és mester megmostam a lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyétek. Bizony, bizony mondom nektek: Nem nagyobb a szolga uránál, sem a küldött nem nagyobb annál, aki őt küldte” (Jn 13,12b-16) Jézus itt nagyobb mélységeket is nyit apostolainak: Őt az Atya küldte, és Atyja parancsa, hogy a bűnök bocsánatát adva egymásnak Istentől kapott hatalommal teszik. Ezt a hatalmat majd feltámadása után adja meg nekik Jézus a hívekre, de egymásra vonatkoztatva is. (Jn 20,21-23) Jézus ekkor utal arra is, hogy ezt a tökéletes szeretetet mindenkivel, még az árulókkal szemben is gyakorolni kell: „Nem mindnyájatokról mondom; tudom én, kiket választottam. De az Írásnak be kell teljesednie: Aki kenyeremet eszi, sarkát emelte ellenem”(Zsolt 41,10,Jn 13,18)Ezt a csodálatos szeretetet Júdásnak is hallania kellett a borzasztó elítélő véleménnyel együtt.
„Bizony, bizony mondom nektek: Nem nagyobb a szolga uránál, sem a küldött nem nagyobb annál, aki küldte. Mivel ezeket tudjátok, boldogok vagytok, ha meg is teszitek”
Jézus ennek a fejezetnek elején eleddig ismeretlen cselekedetre készül. Mosdótálat fog, vizet önt bele. Közben leülteti tanítványait, leteszi felső ruháit, kendőt kötött derekára. Az apostolok bámulnak: mit jeleznek ezek az előkészületek? Ilyesmi nagyobb vendéglátásoknál a bejáratnál szokott megtörténni: A vendéglátó gazda ott áll az ajtónál, köszönti a belépőket, megcsókolja a vendég szakállát, aztán leülteti egy székre. A ház valamelyik alkalmazottja levesz a vendég saruját, mosdótálat helyez a lábához, megmossa az út porától szennyeződött lábat, megtörli a kendővel, és bekíséri az ebédlőbe a terítet asztalhoz. A házigazda odavezeti a vendégét a neki kijelölt helyre. A lakoma elkezdődhet, ha mindenki megérkezik.Ez a ma esti vendéglátás nem Jézus házában történik.Csupán bérli az Úr. Ezerkétszáz nyolcvan éve Istentől rendelt rituális un. bárányvacsora kezdődik, és az apostolok úgy vélik, hogy semmi különös nem történik alatta. Pedig ez nagy tévedés. Ez a hosszú sorozat most véget ér, és elkezdődik valami szokatlan lakoma-sorozat, amelyről az Úr Kafarnaumban a zsinagógában beszélt. Utolsó-vacsora, amely lezár egy vallási korszakot, az Ószövetséget és Jézus, a Messiás, az Isten Fia megköti a benne hívők örömére és örök boldogságára az újat. Ezért a lábmosás szertartása sem a régi már: maga Jézus végzi. Egyedül Péter tiltakozik, de az Úr leinti: Most nem az utca porát, hanem a bűn foltjait törlik le. Csak a sor végén kezdi megmagyarázni Jézus a lényeget: „Tudjátok-e, mit tettem veletek? Ti így hívtok engem Mester és Uram, és jól mondjátok, mert az vagyok. Ha tehát én, az úr és mester megmostam a lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyétek. Bizony, bizony mondom nektek: Nem nagyobb a szolga uránál, sem a küldött nem nagyobb annál, aki őt küldte” (Jn 13,12b-16) Jézus itt nagyobb mélységeket is nyit apostolainak: Őt az Atya küldte, és Atyja parancsa, hogy a bűnök bocsánatát adva egymásnak Istentől kapott hatalommal teszik. Ezt a hatalmat majd feltámadása után adja meg nekik Jézus a hívekre, de egymásra vonatkoztatva is. (Jn 20,21-23) Jézus ekkor utal arra is, hogy ezt a tökéletes szeretetet mindenkivel, még az árulókkal szemben is gyakorolni kell: „Nem mindnyájatokról mondom; tudom én, kiket választottam. De az Írásnak be kell teljesednie: Aki kenyeremet eszi, sarkát emelte ellenem”(Zsolt 41,10,Jn 13,18)Ezt a csodálatos szeretetet Júdásnak is hallania kellett a borzasztó elítélő véleménnyel együtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése