Omirai Szent Már

Szent Már 

atya

Szentünk fiatal korában jó megjelenésű és szép hangú ifjú volt. Az ünnepeken ő szolgált, mint énekes. Mindennél jobban szerette Istent és megtartotta parancsait. Az élet kísértései között tisztán őrizte meg lelkét és testét. Hogy lelkét elfordítsa a világi dolgoktól, elhagyta szülőhelyét és Cirus város közelében Omira nevű faluban élt, egy általa készített kis kunyhóban. Étele és ruházata nagyon egyszerű volt. 37 éven át sokat szenvedett a nedvességtől, de kunyhóját nem akarta elhagyni. Nagyon boldog volt, amikor a Liturgia végzésénél jelen volt. Meghalt 430 körül.

Ferenc pápa a finn lutheránus küldöttséghez: Együtt tegyünk tanúságot az élő Istenről!

Ferenc pápa a finn lutheránus küldöttséghez: Együtt tegyünk tanúságot az élő Istenről!

Ferenc pápa január 25-én, csütörtökön délelőtt a Vatikánban fogadta a finnországi evangélikus egyház küldöttségét. Katolikusok és evangélikusok arra kaptak meghívást, hogy közösen tegyenek tanúságot az élő Istenről az elvilágiasodott társadalmakban – emlékeztetett beszédében a Szentatya.

A finnországi küldöttség tagjai Szent Henrik, Finnország védőszentje ünnepe alkalmából zarándokoltak Rómába.

A vatikáni találkozón a pápa örömmel idézte fel a tavalyi közös megemlékezést a reformációról, amely – mint fogalmazott – megerősítette a szeretetközösséget, és termékeny lehetőséget nyújtott az ökumenizmus számára. Nem érkezési, hanem kiindulási pontot jelölt meg a teljes és látható egység keresésének útján. Nélkülözhetetlen szükség van hálára, bűnbánatra és reményre az emlékezet megtisztításához – fogalmazott a Szentatya.

A lutheránusok és katolikusok a 2017-es megemlékezést az „ökumenikus szeretetközösség” légkörében ünnepelhették, mert nem volt nyoma sem a múlt heves vitáinak és konfliktusainak – folytatta beszédét Ferenc pápa. „Megértettük, hogy a reformáció eseménye egyfajta felszólítás arra, hogy közösen nézzünk szembe a kereszténység hihetőségének elveszítésével.” Ezáltal a lezárult év arra az időszakra emlékeztetett, amikor még nem következett be a keresztények közötti szakadás.

Katolikusok és lutheránusok ma ismét közösen vallhatják meg az Istenre vonatkozó kérdések központiságát. Arról az Istenről, aki Jézusban kinyilatkoztatta számunkra konkrét arcát. Éppen ezért volt lehetséges a reformációról való ökumenikus megemlékezés – magyarázta a pápa. Erre nem pusztán pragmatikus szempontok miatt került sor, hanem a keresztre feszített és feltámadt Krisztusba vetett mély hit értelmében.

A csütörtöki találkozón elhangzott: a mostani erőfeszítések egy ökumenikus szempontból elsődleges kérdés, az egyház természetének tanulmányozására irányulnak. A finnországi lutheránus–katolikus párbeszéd bizottsága által a közelmúltban kidolgozott, Növekvő szeretetközösség. Nyilatkozat az Egyházról, az Eucharisztiáról és a szolgálatról című dokumentumban döntő témák szerepelnek, amelyekről ökumenikus párbeszédet kell folytatni.

A keresztények egységéért végzett imahétre utalva a pápa emlékeztetett arra a súlyos helyzetre, amelyben világszerte sok ember él, és akikért közösen síkra kell szállnunk. „Imádkozzunk Jézushoz, hogy mi, keresztények a béke eszközei lehessünk, közösen működve a megosztott népek között, mint szeretetének szolgái, amely meggyógyít és kiengesztel” – buzdított Ferenc pápa a finnországi lutheránus egyház küldöttségéhez intézett beszédében.

 

Évközi 3. hét csütörtök

Évközi 3. hét csütörtök

Az intellektuális és erkölcsi erőfeszítés, az Isten parancsaihoz való hűséges ragaszkodás, az aszkézis mind-mind kevés a Krisztusra találáshoz. Végül maga az Úr Jézus könyörül meg a becsületesen kereső emberen – még a téves lelkiismeretűn is –, és tisztán kegyelemből nyilatkoztatja ki magát nekünk, mint mindennek végső okát és célját. Lehet jó szándékkal buzgólkodni egy eszméért, vallásért, ideológiáért, lehet értelemmel keresni az igazságot, de mikor a végső igazság mint élő személy áll elénk – „Én vagyok az igazság” –, világossága a déli verőfényt egyszerre sötétséggé változtatja bennünk. Meg kell vakulnunk egy időre, mert csak ez gyógyíthat ki elvakultságunkból, s adhatja meg, hogy azután újfajta látásra nyíljék meg a szemünk. A természetes ismeret értéke megmarad, de a végső megvilágítást többé nem a természetes emberi értelem adja, hanem az Istentől kapott új világosság, a Szentlélek.

Csak ha már Pálhoz hasonlóan Krisztus fönséges ismeretéhez képest mindent szemétnek tekintünk, akkor pillanthatjuk meg az igazi valóságot. Ő már nem részigazságok megvilágításában látott, hanem Krisztus teljes világosságánál, ezért vette észre a zsidók mellett a pogányokat is, s azt, hogy Isten őket is meghívta az Isten országába. Aki valóban Jézus Krisztus fönséges ismeretében ismeri meg az embereket, annak számára nincsenek elvetett embercsoportok: az embert látja Isten terveiben, és Istent látja az emberben. Gondolkodása Isten gondolatainak méreteire tágul – így lesz egyetemes, mégsem kozmopolita.

Urunk, Jézus Krisztus, akiért, akiben és aki által teremtetett minden ember, zsidó és pogány, keresztény és ateista, hálát adunk Neked csodálatos művedért, mellyel Saul szemét és szívét megvilágosítottad, s őt a népek apostolává rendelve mindannyiunk üdvösségének munkálójává tetted. Közbenjárására add kegyelmedet, hogy elvakultságainktól megszabadulva és Hozzád szívből megtérve alkalmassá váljunk az evangélium hirdetésére az emberek között.

 

Folignoi Szent Felicián

Szent Felícián

püspök, vértanú. 

  †~250.

Foligno püspöke volt 56 éven keresztül (ide tartozik Umbria és Assisi). Déciusz császár elfogatta és más keresztényekkel együtt Rómába kívánta tereltetni őket. Az idős embert azonban a fáradtság néhány kilométer után az igénybevétel megölte. †

Félretájékoztatás helyett a béke szolgálatában: Ferenc pápa üzenete a Tömegtájékoztatási Világnapra

Az igazság szabaddá tesz: Ferenc pápa üzenete a világnapra

Január 24-én, Szalézi Szent Ferenc, az újságírók védőszentje liturgikus emléknapján tették közzé Ferenc pápa üzenetét az 52. Tömegtájékoztatási Világnapra, amelyet május 13-án tartunk. A világnap témája: „Az igazság szabaddá tesz benneteket” (Jn 8,32). Hamis hírek és a békét szolgáló újságírás”.

A Szentatya által választott téma az úgynevezett fake news, vagyis hamis hírekre vonatkozik, azokra az alaptalan információkra, melyek szélsőséges véleményformálásra sarkallják az embereket. Gyakran a tények szándékos elferdítéséről van szó, amelyek kihatnak az egyéni és közösségi viselkedésre egyaránt.  A téma rendkívül aktuális, noha 1972-ben már VI. Pál pápa is az igazság szolgálatában álló információ szerepére mutatott rá a Tömegtájékoztatási Világnapra írt üzenetében.

Az emberek közti megértést szolgáljuk

Ma, amikor a főbb közösségi hálók, az intézmények és a politika világa is elkezdett szembenézni ezzel a jelenséggel, az egyház is szeretné megosztani megfontolásait a médiában megjelenő félretájékoztatás okairól, logikájáról és következményeiről. Ezáltal egy professzionális újságírást segít elő, amely mindig az igazságot keresi, a békét szolgálja, és támogatja az emberek közötti megértést. A Tömegkommunikációs Világnap az egyetlen világnap, amelyet a II. vatikáni zsinat hívott életre (1963, Inter Mirifica). Sok országban a püspökök ajánlására a Pünkösdöt megelőző vasárnap tartják. Ez 2018-ban május 13-ára esik.

A félretájékoztatás lejáratja az embereket és konfliktust gerjeszt

Üzenetében Ferenc pápa olyan újságírást sürget, amelyik nem a szenzációt keresi, hanem az igazságot; a feltűnés hajhászása és az erőszakos nyelvezet helyett próbál alternatívát kínálni. A médiában dolgozók térjenek vissza eredeti küldetésükhöz: legyenek a hírek őrei. A hamis hírek célja, hogy megtévessze és manipulálja az olvasót. Terjesztésükkel olykor politikai döntéseket akarnak befolyásolni és gazdasági előnyökhöz kívánnak jutni. A közösségi oldalak pedig „virálissá” teszik, vagyis világszinten szétterjesztik a hamis híreket. A félretájékoztatás drámája az, hogy hitelteleníti a másikat, ellenségként mutatja be és akár konfliktusokat is szíthat –mutat rá a pápa. Mozgatórugója gyakran a hataloméhség; a hamisságra épít és így lopja el szívünk szabadságát.

A hamis hírek első terjesztője a bibliai kígyó

Mindannyiunk feladata, hogy feltartóztassuk ezt a hamisságot. Felelős magatartásra kell nevelni, amely a félretájékoztatás önkéntelen terjesztése helyett annak leleplezésére tanít. A Szentatya itt utalt a Teremtés könyvére, mondván: a hamis hírek terjesztésének „őse” a kígyó. A kísértő hihető álarcot ölt, csábítása hamis és vonzó érveléssel tör utat az ember szívébe – akárcsak a hamis hírek. Ez a bibliai epizód megmutatja, hogy a félretájékoztatás sohasem ártalmatlan. Sőt, gyászos következményekkel jár, ha hiszünk neki, mivel az igazság látszólag apró elferdítésének veszélyes hatása is lehet.

Keressük az igazságot és ne törekedjünk a szenzációra

Aki hazudik önmagának és a saját hazugságait hallgatja, az oda jut, hogy már nem tudja megkülönböztetni az igazságot – idézi a pápa Dosztojevszkijt, egyik kedvenc szerzőjét. Pedig éppen az igazság a hamisság vírusának legjobb ellenszere. Ha azt akarjuk, hogy szavaink és gesztusaink igazak, hitelesek és megbízhatók legyenek, akkor meg kell szabadulnunk a hamisságtól és az emberi kapcsolatokat kell keresnünk. Az újságíró felelőssége, hogy tájékoztasson. A hírek és a szenzációk örvényében nem szabad szem elől tévesztenie azt, hogy a hír középpontjában nem a gyorsaság és a nézettségi mutatók állnak, hanem a személyek.

Üzenete végén Ferenc pápa olyan újságírást sürget, amely a békét szolgálja. Nem egy jóság látszatát keltő, a súlyos problémákat eltagadó újságírást, hanem egy szimulálástól mentes; a hamisságot, a hatásvadász szlogeneket s bombasztikus bejelentéseket ellenző újságírást. Olyat, amelyiket személyek készítenek személyek számára, amely szolgálatként működik és hangot ad azoknak, akiknek nincs hangjuk.

A pápai dokumentum egy ferences lelkületű imádsággal zárul

„Uram, add, hogy a te békéd eszközei legyünk! Tedd, hogy fölismerjük a rosszat, ami a nem közösségépítő kommunikációban rejlik. Tégy minket képessé arra, hogy kivegyük a mérget ítéleteinkből. Segíts, hogy úgy beszéljünk másokról, mint testvéreinkről. Te hű vagy és bizalomra méltó; tedd, hogy szavaink a jó magvai legyenek a világ számára! Ahol zaj van, tedd, hogy a meghallgatást gyakoroljuk; ahol felfordulás, ott harmóniát sugalljunk; ahol kétértelműség, oda világosságot hozzunk; ahol kirekesztés, oda egymással való osztozást; ahol szenzációhajhászás van, ott józanok legyünk; ahol felszínesség van, ott valódi kérdéseket tegyünk föl; ahol előítélet, tedd, hogy bizalmat ébresszünk; ahol agresszivitás, oda tiszteletet vigyünk; ahol pedig hamisság van, oda igazságot vigyünk. Ámen”.