EPIROSZI SZENT ALADÁR

Szent Aladár 

(Eleutherius)

pápa és vértanú.

 Epiroszból származott. Ireneusz, aki hírét hozta a lyoni vérengzésnek, ő szentelte püspökké. Küzdött a montanista eretnekség ellen. †189.

Ferenc pápa üzenete Ban Ki Mun ENSZ-főtitkárhoz: Halljuk meg a szenvedők kiáltását!

Május 23-án kezdődött Isztambulban a nemzetközi humanitárius csúcstalálkozó, amelynek alkalmából a Szentatya levelet írt a résztvevőkhöz.

A május 21-én kelt, Ban Ki Munnak, az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) főtitkárának címzett üzenetében Ferenc pápa köszönti a résztvevőket, Törökország elnökét, a maga nemében első csúcstalálkozó szervezőit, valamint az ENSZ főtitkárát. A találkozó célja, hogy fordulópontot jelentsen emberek milliói számára, akiknek védelemre, gondoskodásra és segítségnyújtásra van szükségük – írja levelében a pápa.

A Szentatya reményét fejezte ki, hogy a résztvevők erőfeszítései valóban milliók szenvedését enyhítik, és a csúcstalálkozó konkrét gyümölcsöket terem az őszinte szolidaritás, továbbá a mindazok jogai és méltósága iránti mély tisztelet révén, akik konfliktusok, erőszak, üldöztetés és természeti katasztrófák miatt szenvednek.

Tagadhatatlan, hogy ma sok érdek akadályozza a konfliktusok megoldását, és hogy katonai, gazdasági és geopolitikai stratégiák embereket és népeket mozdítanak el [lakhelyükről], és a pénzistent, a hatalomistent juttatják érvényre. A humanitárius erőfeszítéseket pedig gyakran kereskedelmi és ideológiai megszorítások befolyásolják.

Ma megújult elkötelezettséggel kell védelmezni minden ember életét, méltóságát, emberi jogait, biztonságát és szükségleteit. Ugyanakkor szükséges, hogy megőrizzék a népek szabadságát, társadalmi és kulturális önazonosságukat.

Senkit se hagyjunk magára, tegyük meg a tőlünk telhető legjobbat – felelősségteljesen cselekedjünk az érintettek érdekében. Ne legyen család otthon nélkül, menekült befogadás nélkül, ember méltóság nélkül, sebesült ápolás nélkül, gyermek gyermekkor nélkül, fiatalok és nők jövő nélkül, idősek méltóságteljes öregkor nélkül – fogalmaz Ferenc pápa.

Senki sem koncepciókat, gondolatokat szeret, mi az embereket szeretjük. Az önfeláldozás, a valódi önátadás a férfiak és nők, gyermekek és idősek iránti szeretetből fakad.

Végül a Szentatya buzdítja a csúcstalálkozó résztvevőit: Halljuk meg az áldozatok és szenvedők hangját. Hagyjuk, hogy leckét adjanak nekünk emberségből. Változtassuk meg életmódunkat, politikánkat, gazdasági választásainkat, magatartásunkat és a kulturális felsőbbrendűség hozzáállását. Ha tanulunk az áldozatoktól és a szenvedőktől, képesek leszünk humánusabb világ építésére – hangsúlyozza a pápa, majd imáiról biztosítva az isztambuli csúcstalálkozó résztvevőit, a bölcsesség, az erő és a béke isteni áldásáért fohászkodik számukra.

Az Irgalmasság Szent Éve 176.

Sok élethelyzetben könnyű kitalálni a másik ember gondolatát és szándékát.
Sokszor első  pillantásra  tudjuk, hogy  mit  akar valaki,  anélkül,  hogy
kérdeznünk  kellene   vagy  neki   el  kellene   részletesen   magyaráznia
kívánságát. Jézus is így volt ezzel. Pontosan tudta, hogy azért  fordulnak
hozzá a  betegek  és  azért  viszik hozzá  a  betegeket,  hogy  gyógyulást
nyerjenek. A  bénák újra  járni szeretnének,  a leprások  megtisztulni,  a
némák beszélni,  a  süketek  hallani.  A  vak  pedig  nyilvánvalóan  látni
szeretne. Miért teszi fel akkor Jézus a mai evangéliumban szereplő jerikói
vaknak a kérdést, hogy mit kíván  tőle? Ha látta, hogy vak, akkor  könnyen
kitalálhatta, hogy vissza szeretné  kapni szemevilágát. Miért kérdezi  meg
mégis tőle, hogy mit tegyen vele?
Egyrészt azért,  hogy  a vak  személyesen  kimondhassa kérését.  Ebből  az
következik számunkra, hogy imáinkban bátran fogalmazzuk meg és mondjuk  ki kéréseinket.
Másrészt lehetőséget ad  a gyógyulni vágyónak  arra, hogy kifejezze  Jézus
gyógyító hatalmába vetett hitét. Ebből pedig az a tanulság, hogy  Jézusnak
hatalma van ahhoz, hogy teljesítse hozzá intézett kéréseinket.

Évközi 8. hét csütörtök

Évközi 8. hét csütörtök

Aki azt állítja, hogy a kereszténység vágyaink elfojtását követeli, súlyosan elferdíti az igazságot. Épp ellenkezőleg: arra szólít fel, hogy félrevezetett vagy rég elaltatott vágyainkat keltsük fel újra, kívánkozzunk az örökké megmaradó javak után, s ne elégedjünk meg a kézzelfoghatóval, az azonnal elérhetővel, a felszínessel. Szent Péter apostol látta és megtapasztalta, hogy Jézus közelében hatalmas erővel törnek fel az elfojtott, végtelenbe tartó vágyak, melyek talán éppen azért szorultak le a tudatalatti világba s temetődtek be evilág kacatjaival, mert az emberek elhitték azt a sátáni sugalmazást, hogy a végtelen Isten elérhetetlen, és feléje törekedni reménytelen vállalkozás. Nem elnyomni kell tehát a bennünk feszülő vágyakat, hanem felszabadítani és eredeti céljukra, a mennyeiekre irányítani.

Persze ehhez szükséges az is, hogy tartózkodjunk a testi vágyaktól, mert a Krisztustól kapott új élet nem ötvözhető a régivel. Szakítani a régi, énközpontú élettel, amely megmérgezné a hamisítatlan tejet, a tiszta tanítást, s aláásná krisztusi életünk épületét. Hiszen saját erőnkből csak emberhez méltatlan ólat, lakhatatlanul sivár paneldzsungelt, esetleg ingatag bábeli tornyot építhetünk, a Jézus Krisztusra mint szegletkőre épített templomunk viszont a földön van ugyan, de tornyai az égbe nyúlnak.

Urunk, Jézus Krisztus, szítsd fel, kérünk, lelkünkben a vágyakozást a szellemi, hamisítatlan tej, a kinyilatkoztatás Általad megkapott teljessége után, mely az istengyermeki élet fenntartásához szükséges valamennyi alapvető tápanyagot magába sűríti. Kegyelmed legyen segítségünkre, hogy Rád mint alapra építsük életünk minden döntését, s így lehessünk testvéreink számára az örök élet hordozói, közvetítői.

Néri Szent Fülöp atya, aki megtapasztaltad és hitelesen tanúsítottad, hogy milyen édes az Úr, járj közben értünk, hogy Isten irántunk való szeretete minket is megragadjon, és soha ne érjük be kevesebbel, mint amit ő akar adni nekünk.

 

SZENT VII. GERGELY

SZENT VII. GERGELY 

pápa,

 Tusciában (Toszkána) született 1028 körül, Hildebrandus néven. Atyja egyesek szerint ácsmester, más életrajzírója szerint földmíves volt. Rómában nevelkedett, előbb egy kolostorban, majd egy esperes házában, aki később VI. Gergely pápa lett. Pápaként is maga mellett tartotta az ifjút, sőt még amikor Kölnbe számkivetésbe küldték, akkor is együtt maradtak. A következő IX. Leó pápa, is maga mellé vette Hildebrandot.

Hildebrand mélyen vallásos fiatalember volt. Pápai szolgálatban állott továbbra is, követségeket vezetett, összesen hét pápát is szolgált. Élesen látó és erős akaratú ember volt

1073-ban pápává választotta a római nép, hiszen a bíborosok szinte csak jóváhagyták a nép akaratát, a VII. Gergely nevet vette fel. Sokat küzdött az Egyház szabadságáért, főként IV. Henrik német császár ellenében. Küzdött a simónia ellen, a laikus invesztitúra ellen, a papi méltóság semmibevétele ellen. Rákényszerítette Henrik császárt, hogy 1077. január 28-án vezeklésül Canossa várában mezítláb, zsákruhában kérjen a kiközösítés alól feloldozást. A feloldozás után a császár továbbra is kíméletlenül üldözte Gergelyt. Közben 1083-ban követet küldött Magyarországra (Szent) István, (Szent) Imre és (Szent) Gellért szentté avatására.

Száműzték, Salernóban magányosan és elhagyatottan halt meg 1085-ben, ám utolsó szavaival is a hűbériség kilengései ellen beszélt. 1577-ben felnyitották sírját, és testét épségben találták. 1606-ban V. Pál pápa avatta szentté. Az egész Egyházra 1728-ban XIII. Benedek pápa terjesztette ki tiszteletét.

Példája:

Lehet, hogy nem látod utad eredményét, utadat akkor is következetesen kell járnod!

Olvasmányok: ApCsel 20, 17-18.28-32.36; (Zsolt 109, 1-4; Mk 1, 17); Mt 16, 13-19 (v. pápák)

„Íme, az ember!” - Ferenc pápa köszöntése a lipcsei 100. Katolikus Egyházi Napokra

Íme az ember! - a Katholikentag mottója - 

Ferenc pápa német nyelvű videóüzenetet intézett a német katolikusok hagyományos találkozójához, Katholikentag-hoz, amelyet idén Lipcsében tartanak május 25-29 között. A Szentatya örömének ad hangot, hogy ilyen sokan vesznek részt a Katholikentag rendezvényén, tanúságot téve minden férfinek és nőnek Lipcsében és egész Németországban az evangélium öröméről. Jó kapcsolatot tartanak fenn a többi keresztény felekezet tagjaival és konkrétan elkötelezik magukat a leggyengébbek érdekében.

A békét először szívünkben kell megteremteni

„Íme, az ember!”, „Ecce homo!” A találkozó mottója jól kifejezi, hogy mi az, ami fontos: az a képesség, hogy figyelmesek vagyunk mások iránt. Minden ember vágyik a békére, de a békét legelőször szívünkben kell megteremteni. A pápa utal Laudato si’ k. enciklikájára, amelyben megállapította, hogy az ember belső békéje szoros összefüggésben áll a környezet gondozásával és a közjóval. Szánjunk időt a teremtéssel, a Teremtővel való derűs összhang helyreállítására. (vö 225).

Az Atyához hasonlóan mi is legyünk irgalmasak

Az Istennel való bensőséges kapcsolat hatja át irgalmasságunkat is.  Arra kaptunk meghívást, hogy az Atyához hasonlóan mi is legyünk irgalmasak egymással (vö. Misericordiae vulnus, 9). Engedjük, hogy megérintsen bennünket Isten irgalmassága egy jó, alapos lelkiismeret-vizsgálattal előkészített szentgyónásban is.

A szenvedő Jézus látja az emberek egymás ellen elkövetett gonoszságát

“Íme, az ember!” – Hányszor találkozunk olyan emberekkel, akikkel rosszul bánik a társadalom. Látjuk, hogy hogyan ítélkeznek életéről, arra ösztönzik, hogy öregségében, betegségében minél előbb haljon meg. Másokat innen-oda lökdösnek, megfosztják őket méltóságuktól, mert nincs munkájuk, mert menekültek. Látjuk a szenvedő és meggyötört Jézust, aki tekintetét arra a maga teljes dimenziójában megjelenő gonoszságra és kegyetlenségre veti, amelyet az emberek elszenvednek, vagy amellyel egymást sújtják ezen a világon.

Hallják egyre inkább meg a szegények hangját

A pápa azzal a kívánsággal fordul a Lipcsében összegyűlt katolikusokhoz és Németország minden hívőjéhez, hogy életükben biztosítsanak egyre nagyobb teret a szegények és elnyomottak hangjának. A Vigasztaló Szentlélek adjon bátorságot és erőt, hogy tanúságot tegyünk arról a reményről, amely maga Isten az egész emberiség számára.

Videóüzenete végén a pápa arra kéri a németországi híveket, hogy imádkozzanak érte, majd apostoli áldását adja a lipcsei Katholikentag – Katolikus Egyházi Napok résztvevőire.

Az Irgalmasság Szent Éve 175.

„Hisz tudjátok, hogy nem veszendő aranyon"

„Hisz tudjátok, hogy nem veszendő aranyon és ezüstön szabadultatok ki az atyáitoktól rátok hagyományozott értéktelen életmódból, hanem Krisztusnak, a hibátlan és az egészen tiszta báránynak drága vére árán. Őt (Isten) előre, már a világ teremtése előtt kiválasztotta, de csak az utolsó időkben jelent meg, miattatok. Általa hisztek Istenben, aki ferltámasztotta őt a halottak közül, és megdicsőítette, hogy hitetek és reményetek Istenben legyen. Miután lelketeket az igazságnak engedelmeskedve már megtisztítottátok az őszinte testvéri szeretetre, figyemesen szeressétek egymást, szívből. Nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá Isten élő és öfrök szava által. Mert: Minden test olyan, mnt a fű, a dicsősége, mint a rét virága. Elhervad a fű, s lehull a virága, de az Úr szava örökre megmarad” (1Pét 1,28-25) Az az emberi állapot, amely nem az Isten teremtéséből kikerült emberi létmódra utal,értéktelen volt. Az Úr külön kihangsúlyozza a teremtés hatodik, tehát az utolsó nap este: „Így készült el a föld és az ég minden benne levővel együtt.”(Ter 2,1) Isten a hetedik napon befejezettnek nyilvánította művét, amit csak isteni erővel lehetett megteremteni és alkotni, majd átadta az első emberpárnak: „Legyetek termékenyek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet, és vonjátok uralmatok alá” (Ter 1,28) Az emberi test minden része földből való, elkopik, megsemmisül. Az élet fája örök patika volt: amit az élelmiszerek napról napra pótolni nem tudnak, azt az élet fájának levele, gyümölcse tökéletesen elvégzi. A halál ismeretlen fogalom lett volna, de a „ jó és a rossz tudás fájáról soha nem volt szabad enni” (2,16) Éva hitt a sátánnak, evett a fáról, és Ádámnak, aki követte szintén adott. Isten elzárta az emberek elől az élet fáját a kerubokkal, és azóta uralkodik a halál az utolsó napig. Isten Fia, Jézus Krisztus, Atyja akaratából vállalta, hogy a Szentlélek isteni erejével emberi testet vesz fel isteni természete mellé,s azt isteni természetével örökre összecsatolja.Szeplőtelen Szűz Édesanya, Mária méhében teljes emberi természetet kap, és Betlehemben Őt megszületve Atyja örök terve szerint megmaradt Istennek. Hozzánk hasonló emberré válva harminchárom évesen teljes joggal szenved és meghal értünk a kereszten. Eltemetik, de harmadnap, húsvétkor feltámad. Negyven nap múlva tanítványai közül felemelkedik a mennybe, de itt marad köztünk az utolsó vacsorán alapított Eucharisztiában és aki hisz benne, megkeresztelkedik, azt üdvözíti: befogadja a mennyországba. (Mk 16,16) „Mint újszülött csecsemők kívánjatok lelki, vízezetlen tejet, hogy rajta felnőjetek az üdvösségre, hisz tapasztaltátok, hogy milyen édes az Úr. Őhozzá járultatok, az élő kőhöz, amelyet, bár az emberek elvetettek, Isten kiválasztott és megbecsült, és magatok is, mint élő kövek, épüljetek lelki házzá, szent papsággá, hogy Istennek tetsző lelki áldozatokat ajánljatok fel Jézus Krisztus által. Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, tulajdonul kiválasztott nép vagytok, hogy annak dicsőségét hirdessétek, aki a sötétségből meghívott benneteket csodálatos világosságára. Ti valamikor nem voltatok nép, most pedig Isten népe vagytok, régen nem nyertetek kegyelmet, most pedig irgalomra találtatok. Szeretteim, kérlek benneteket, hogy mint idegenek és zarándokok, tartózkodjatok a testi kívánságoktól, mert ezek a lélek ellen törnek. Éljetek szép életet a pogányok között, hogy lássák jótetteiteket, és látogatása napján majd magasztalják Istent, épp amiért most gonosztevőnek rágalmaznak benneteket” (1Pét 2,2-5. 9-12) Az anyatej a legjobb étel. Nemcsak összetétele, hanem az édesanya önazonossága, szeretete, pótolhatatlan biztonsága révén mennyei és nemzeti síkon egyaránt. Aki teheti, legyen saját gyermeke örök életfája.

Évközi 8. hét szerda

Évközi 8. hét szerda
1 Pét 1,18-25; Mk 10,32-45
„Figyelmesebben, szívből szeressétek egymást”

Mi Istent Atyának hívjuk, mert az első isteni személynek ez a neve. Az Ószövetségben még nem is sejtették, hogy a végtelen isteni természetet, a mindentudást és mindenhatóságot nem egy személy birtokolja, hanem három. Viszont azt észlelték, hogy az zsidó nép úgy ismerheti az egyetlen, i gaz Istent, mint legjobb családapát, ezért is mondják Atyánknak. Csak Jézus nyilatkoztatta ki, hogy nem csupán olyan, mint a végtelenül jó Atya, hanem Ő az igazi Atya, mert van természete szerinti Fia, a Második Isteni Személy. Péter apostol arra figyelmezteti olvasóit, hogy atyasága nem akadályozza Őt abban, hogy igazságosan ítéljen mindenki felett az, fogadott gyermekei felett is, akik immár mi keresztények vagyunk. A zsidókat népévé fogadta a Sínai hegy lábánál, amikor szövetséget kötött velük, minket viszont a pogányságból fogadott gyermekeivé. „Nem romlandó ezüstön vagy aranyon. történt a megváltástok az atyáitoktól rátok hagyományozott hiú életmódotokból, hanem a szeplőtlen és érintetlen Báránynak, Krisztusnak drága vérén, akit az Atya ugyan a világ alkotása előtt szemelt ki, de az utolsó időben jelentett ki tiértetek” (18-20) Az apostol hangsúlyozottan szembeállítja az emberi szokással a maga végtelenül tökéletes eljárását. Az emberek arannyal, ezüsttel, pénzzel kártalanították a természetes Apát, ha a fiát valaki örökbe fogadta. Isten a saját Fiát adta értünk: az igaz és szeplőtelen Bárány drága vére volt a váltságdíjunk. Ezt már az Egyiptomból való szabadulás alkalmával megmutatta az Úr, amikor a zsidók első szülött fiai Krisztus előképének, a húsvéti báránynak vére által menekültek meg a haláltól, ami az egyiptomiak elsőszülötteivel végzett. (Kiv 12,12-14) Arra is utal Péter apostol, hogy ezt már a világ teremtése előtt elhatározta az Atya, aztán sejtette is az ősbűn elkövetése után a büntetés kiosztásánál (Ter 3,15), de csak Jézus által mutatott rá végérvényesen. „Általa hisztek Istenben, aki őt feltámasztotta halottaiból, és dicsőséget adott neki, hogy Istenben legyen hitetek és reményetek” (1Pét 1,21) Jézus szenvedéseinek és kereszthalálának erejét a feltámadás dicsősége igazolja. Ez adja meg a mi üdvösségünk reményét is. Ebből következik, hogy Jézus végtelen tiszta szeretete tisztít meg bennünket, ha követjük őt. „Figyelmesebben, szívből szeretjük egymást, újjászületve nem romlandó, hanem romolhatatlan magból Istenélő és örökre megmaradó igéje által, mert minden olyan, mint a fű, s minden dicsősége, mint a fű virága: elszárad a fű, és lehull a virága, az Úr igéje azonban örökre megmarad. Ez pedig az az ige, amelyet hirdettek nektek” (22-26)

PERZSIAI SZENT ESZTER

ESZTER KIRÁLYNÉ

Kr. e. 474 körül, a perzsa Achasvéros (Xerxész) király felesége lett a csodálatos szépségű zsidó árva lány, Edissza, más néven Eszter. Eszternek Mardokeus volt a gyámapja, aki a lányt szülei halála után örökbe fogadta. Mardokeus mélyen vallásos zsidó ember volt, szívében a fogság sok megaláztatása égett. A zsidókat politikailag elnyomták a birodalomban. Eszter senkinek sem árulta el zsidó származását, titokban azonban megtartotta Istenbe vetett hitét, és kapcsolatát népével.

Mardokeusnak bejárása volt a királyi palotába, itt aztán véletlenségből tanúja lett egy királyellenes összeesküvésnek. Sikerült időben lelepleznie azt, a király védelmében tett érdeme örök emlékül bekerült a királyi krónikás könyvbe is, jutalmat azonban nem kapott tettéért.

Időközben a király egyik főembere, Ámán meggyűlölte a zsidókat, részben azért is, mert Mardokeus nem tisztelgett előtte térdhajtással, hiszen ez az Istennek kijáró tiszteletet jelentette volna, de Mardokeus mélyen megvetette ezt a rosszindulatú hatalmasságot. Ámán bosszúból rendeletet adatott ki, eszerint az év bizonyos napján majd minden zsidót le kell mészárolni. A mészárlás indokául megrágalmazta őket mindenféle bomlasztó, zavart keltő tevékenységgel. Eszter királyné, amikor erről értesült, a zsidókkal együtt böjtöt tartott, Isten segítségét kérve, engesztelve. Elhatározta, mindent elmond a királynak, azonban a királyhoz nem lehetett akármikor, akárkinek panasszal fordulnia, az halálát jelentette.

Eszter királyné ennek ellenére, hívatlanul, élete kockáztatásával bement a királyhoz. A félelemtől először összeesett, de a király megsajnálta, élesztgetni, vigasztalni kezdte. Amikor Eszter magához tért, lakomára hívta a királyt és az egész udvartartást. Szerencséje volt, a király nem sértődött meg, hanem elfogadta a meghívást.

A lakoma előtti éjjel a király nem tudott aludni, ezért felolvastatott a királyi krónikás könyvből. Véletlenül éppen azt a részt olvastatta fel magának az évkönyvekből, ami Mardokeus érdemeit írta le. Most döbbent csak rá a király, hogy adós maradt a jutalommal. Mardokeust most a király utólag nagyon megjutalmazta, ráadásul a kitüntetést Ámánnak kellett végrehajtania. Amikor azután a lakomán Eszter felfedte származását és Ámán aljas tervét a zsidók kiirtásáról, a király nagyon megharagudott Ámánra. Amikor a király távollétében Ámán megpróbált Esztertől kegyelmet kikönyörögni, a váratlanul visszatérő király még mérgesebb lett, halálos ítéletet mondott ki Ámánra, a zsidókat pedig a mészárlástól megmentette.

Eszter is, Mardokeus is gyönyörű imával adtak hálát Istennek a szerencsés szabadulásért. A zsidók a király kegyeltjei lettek, szabadulásukat azóta is minden évben megünneplik, az évforduló a purim-ünnep.

A keresztény hagyomány Eszter történetével az Isteni gondviselésre emlékezik, párhuzamot von Szűz Mária és Eszter közbenjárása közt, bemutatja az engesztelő ima és böjt hatalmas erejét. Ahol vagyunk, az az Istentől kijelölt helyünk, ott kötelességünket teljesítenünk kell, minden jót meg kell tennünk.

Példája:

Istenért, Egyházért vállalj minden áldozatot!

Erdő Péter bíboros a londoni Westminster-katedrálisban mutatott be ünnepi szentmisét

Erdő Péter bíboros május 23-án szentmisét mutatott be a Westminster-katedrálisban, az angol-walesi katolikus egyház londoni főtemplomában. Az ünnepi szentmisét Becket Szent Tamás Esztergomban őrzött ereklyéjének érkezési ceremóniája és vesperás előzte meg.

Az Esztergomban őrzött ereklyét a székesegyház főbejáratánál Erdő Péter bíboros és Vincent Nichols bíboros fogadta, majd a relikviát elhelyezték a katedrális oltárán, az Angliában őrzött Becket-ereklyékkel együtt.

Az ünnepi liturgikus eseményen jelen volt Áder János köztársasági elnök és felesége, Herczegh Anita.


A vesperáson részt vett és a szentmisén koncelebrált Vincent Nichols bíboros, westminsteri érsek, valamint az angol-walesi katolikus püspöki konferencia tagjai. Továbbá jelen voltak az anglikán püspöki kar, a brit kormány, valamint a szellemi és a művészeti élet vezető képviselői.

A vesperás és a szentmise része annak a nagyszabású rendezvénysorozatnak, amelynek keretében e héten bemutatják Nagy-Britanniában Becket Szent Tamás, Canterbury mártír érseke Esztergomban őrzött ereklyéjét.


Erdő Péter bíboros homíliáját teljes terjedelmében közreadjuk.

Krisztusban Kedves Testvérek!

1. Becket Szent Tamás tisztelete összeköti az angol és a magyar katolikus közösséget. A közös emlékezés hidat emel népeink között. Örömmel hoztam el ezért a vértanú püspök, Becket Szent Tamás ereklyéjét Esztergomból, hogy ezekben a napokban együtt fejezhessük ki iránta való tiszteletünket és kérjük pártfogó segítségét, hogy hiteles, keresztény módon tudjunk megfelelni mai életünk kihívásainak.

2. Esztergomban Becket Tamás tisztelete ősi időkre nyúlik vissza. Lukács esztergomi érsek (+1181) Párizsban diáktársa volt Becket Tamásnak. Az élet úgy hozta, hogy Tamásból canterburyi érsek, Lukácsból pedig esztergomi érsek lett, így mindketten hazájuk egyházának első számú vezetői lettek. Európában pedig egyházi körökben akkor is élénkek voltak a kapcsolatok, szorosak a barátságok, és sokakban közös volt az Egyház iránti szeretet és felelősség érzése. Ahogyan Becket Tamás az uralkodó bizalmasa volt, de az Egyház szabadságának védelmében ellentétbe került a királlyal, úgy Lukács érsek is bizalmas munkatársa volt II. Géza magyar királynak. Később azonban ellentétbe került előbb III. István, majd III. Béla királlyal, az ellentéteket azonban újra és újra a kibékülés időszakai követték. A történészek Lukács érseket a VII. Gergely pápa nevéhez fűződő gregoriánus reform őszinte híveként tartják számon. Lukács érsek is az életszentség hírében halt meg, de nem nyerte el a vértanúság koronáját, mint Becket Tamás. Mindez megmagyarázza, hogy miért kezdődött el Becket Tamás kultusza Esztergomban az elsők között Európa egyházmegyéi közül. A székesegyházzal szemben lévő dombon, amelyet ma is Szent Tamás hegynek hívunk, hamarosan templomot építettek Becket Tamás tiszteletére, az angol vértanú érsek alakja a hitért és az Egyház szabadságáért elkötelezetten harcoló klerikusok mintaképe lett.


3. Sok igényt támaszt a napi politika és a tömegtájékoztatás a vallási vezetőkkel szemben. A püspök azonban, mint az apostolok utóda, Krisztusra kell, hogy tekintsen, és az ő üzenetét kell képviselnie az új meg új korok társadalma felé. Ebben a tanúságtételben elevenen reagál a reális problémákra, de nem napi megrendeléseket teljesít. Figyel a mai ember gondjaira és érzékenységére, de üzenetének tartalmát Jézus Krisztustól veszi. Ebben a hűségben erősíti meg a világegyház szolidaritása, a ragaszkodás és a tisztelet Szent Péter mindenkori utóda iránt.

4. A mai evangéliumban (Mt 16,24-27) Jézus a tanítványokhoz szól, mégpedig közvetlenül az után, hogy Péternek és a többieknek megjövendölte a saját szenvedését. „Aki követni akar engem, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és kövessen” (Mt 16,24).

Így vagyunk mindnyájan a hitünkkel. A hitünknek sokszor szenvedésen, csalódáson keresztül kell tisztulnia, amíg a saját elképzelésünktől, az Isten elképzelése felé formálódunk. És ebbe a tisztulási folyamatba hív bennünket a mai evangélium, amelyik azt mondja, hogy Jézust kell követni, hogy társául kell szegődnünk mindenben, föl kell venni nekünk is mindennap a keresztet. Nemcsak az Emberfia volt az, aki Isten akaratából szenvedett az emberekért, hanem nekünk is el kell vállalni az életnek ezt az oldalát is, hozzá kell kapcsolódni, bele kell kapcsolni a mi életünket abba a műbe, ami az Övé, és akkor tudunk vele együtt eljutni a boldogságra.

Isten akaratának követése tehát néha együtt jár a szenvedéssel is. Jézus saját kortársainak várakozásaitól függetlenül mondja meg, hogy kicsoda ő. Nekünk pedig nem marad más, mint tanulni tőle. Ezt megtanulni, így elfogadni, és eszerint építeni a magunk életét. Ha azt mondjuk, hogy elfogadtuk őt, hogy mi is a tanítványai közé tartozunk, akkor nem a saját önkényes elképzelésünk szerint kell járni azon az úton, amiről úgy hisszük, hogy az övé. Hanem figyelemmel kell szemlélnünk Jézus személyét. Újra és újra megfontolni, hogy ténylegesen mi is az ő útja. Hogy valójában mit is kíván tőlünk. És lehet, hogy ez nem lesz olyan tetszetős, mint amilyet szerettünk volna. Lehet, hogy nehezebb is lesz, de ha biztosan megérezzük, hogy ez az út az övé, akkor örömmel fogunk tudni ragaszkodni hozzá. Jézus mondja: „Ha valaki követni akar, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét, és kövessen! Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, de aki elveszíti életét értem és az evangéliumért, megtalálja azt.”

5. Ebben a szellemben kell továbbadni hűséggel és alázattal Jézus szabadító üzenetét arról, hogy ki az ember, arról hogy mit jelent a házasság és a család értéke az ember számára, arról hogy szent az emberi élet. És arról is, hogy különös felelősséggel tartozunk gyermekeinkért, szüleinkért, családtagjainkért, a közvetlen környezetünkért, akár a saját népünkért vagy kultúránk tagjaiért is, de senkit nem zárhatunk ki szeretetünkből. Lehetőségeink mértéke szerint nyitva áll a szívünk minden ember felé. Ha valóban egyek vagyunk ebben a hitben, akkor megértéssel kísérjük azokat a keresztény testvéreinket, is, akik más országokban, más körülmények között, de ugyanezekért az értékekért és ugyanezzel a szeretettel dolgoznak.

Adja Isten, hogy az egyetértés és a kölcsönös szeretet erősítse ma is püspökeink és minden keresztény ember tanúságtételét szerte a világon! Ehhez kérjük Becket Szent Tamás közbenjárását. Ámen.

***

Kedden az Esztergomból hozott Becket-ereklyét az Angliában őrzött relikviákkal együtt a Westminster-apátság, az anglikán egyház londoni koronázó főtemploma fogadja ünnepélyes szertartással.


Pénteken a tervek szerint az anglikán érseki palotában tartanak szimpóziumot Becket Szent Tamásról. Ezen a rendezvényen mások mellett Vincent Nichols, valamint Justin Welby, Canterbury érseke, az anglikán egyház vezetője tart előadást.

Az Irgalmasság Szent Éve 174.

Szűz Mária, a keresztények segítsége liturgikus ünnepe.

Az egyház gyakran megtapasztalta égi Édesanyánk, az Istenszülő hathatós segítségét, a keresztény hit ellenségei által támasztott üldözések közepette is. Már az első keresztény századok óta elterjedt az a szokás, hogy az üldözések viharában a Boldogságos Szűz Máriát hívják segítségül.

Szent V. Piusz pápa mindent megtett az egész keresztény világot végveszélybe sodró török birodalom ellen. Mohács után, 1526-ban minden elveszni látszott. 1541-ben elesett Buda. A pápa 1568-ban adott Miksa magyar királynak 30 ezer aranyat a végvárak védelmére, de a török előrenyomulás feltartóztathatatlannak látszott. Ekkor a Szentatya szövetséget hozott létre az oszmán tengeri haderő ellen Velencével és Spanyolországgal; ám az imában bízott legjobban.

A rózsafüzér imádkozását szorgalmazta, melyet környezetével maga is kitartóan imádkozott. Az egyesült keresztény sereg és a túlerőben levő török hajóhad Lepanto melletti összecsapására 1571. október 7-én került sor. A rózsafüzért imádkozva a pápa sugallatban értesült a győzelemről. Elrendelte, hogy október 7. Mária, Rózsafüzér Királynője ünnepe legyen, és a keresztények segítsége megszólítást is a hívek imáiba ajánlotta. 1571 óta e megszólítás a loretói litánia fohászai közt szerepel.

A Szűz Mária, a keresztények segítsége liturgikus ünnepet VII. Piusz rendelte el szabadulása emlékére: amikor Napóleon elűzte a pápát Szent Péter székéből, és fogságban tartotta Franciaországban, a pápai államot pedig birodalmához csatolta, az egész egyház buzgón imádkozott a Boldogságos Szűz oltalmát kérve.

VII. Piusz a loretói litánia fohászai között szereplő megnevezéssel fordult védelemért Máriához, a keresztények segítségéhez. Napóleon Moszkva alatt vereséget szenvedett, a pápa 1812-ben kiszabadult. 1814. május 24-én magyar huszárok díszkíséretével és védelmével vonult be Rómába. 1815-ben a pápai állam is visszakerült fennhatósága alá.

VII. Piusz a Szűzanya iránti hálából, Mária tiszteletére rendelte el az ünnepet május 24-ére, Szűz Mária, a keresztények segítsége elnevezéssel.

Évközi 8. hét kedd

Évközi 8. hét kedd

A történelem az első bűn óta olyan, amilyennek most is tapasztaljuk, a gonoszság egyre szövevényesebb indái ma is igyekeznek megfojtani a természetfölötti életet. Mégis óriási kiváltságot jelent, hogy ebben a végső, az isteni megtestesüléssel kezdődő üdvtörténeti korszakban élhetünk, és a kinyilatkoztatás teljességét birtokoljuk, hiszen Isten tökéletesen, felülmúlhatatlanul és végérvényesen kimondta magát Jézus Krisztusban. Erről Szent Péter apostol is meggyőzően tanúskodik a mai Szentleckében. Ő még az előző üdvkorszak idején született, s amikor megkérdezte Jézustól, hogy mi lesz a jutalma, amiért követte őt, még csak épp sejteni kezdte azt, amit Húsvét és Pünkösd után már biztosan tudott és hirdetett: hogy Jézus Krisztus születésével, halálával és feltámadásával soha nem volt fordulat, minőségi változás következett be a pusztulásra ítélt emberi történelemben.

Nekünk talán azért adatott meg nekünk, hogy ebben a végső korszakban éljünk, mert a kinyilatkoztatás előtti időben, mikor Isten csupán a lelkiismeret homályában szólt a bűnbeesett emberhez, vagy az Ószövetség korában, melyben a választott nép csak a töredékes prófétai igehirdetés által hordozta Isten ígéreteit, elvesztünk volna. Isten most a leggyöngébbekkel vette fel a kapcsolatot, és egyértelmű világosságot adott. Így most mi elsők lettünk, de bizonyos szempontból utolsók is vagyunk, hiszen Isten a gyöngéket választja ki, hogy megszégyenítse az erőseket.

Urunk Jézus, amikor érdemtelenül megkaptuk a százannyit, vagyis a már e földi életben felragyogó örök életet, ezzel olyan kiváltságban részesültünk, amely egyben kötelez is bennünket, jobban, mint bárkit az Ószövetség igazai közül. Ne engedd, hogy beérjük annyival, hogy jó katolikusnak tartsanak az emberek, hanem Szentlelkeddel újra meg újra szítsd fel bensőnkben a vágyat az életszentség, az istengyermeki létmód iránt. Szűz Mária, keresztények segítsége, segíts bennünket igazi keresztény, azaz krisztusi életre!

VIANNEI SZENT DEZSŐ

Szent Dezső

püspök és vértanú. 

SZENT DEZSŐ 556-ban született Autunben, előkelő családban. Feltűnő érdeklődése miatt szülei eleve egyházi pályára szánták. A papság és a nép egyhangúlag választotta 594-ben a viannei érseki székbe.

Szigorú őskeresztény lelkiséget valósított meg környezetében, de szorgalmasan tanulmányozta az antik latin és görög irodalmat is. Emiatt bevádolták Nagy Szent Gergely pápánál. Dezsőt megintették, ám hamarosan kiderült a vád alaptalansága.

Az angolok megtérítésének misszióját kellett ellenőriznie. Ekkor azonban összeütközésbe került az özvegy Brunhilda frank királynéval, akinek bűneit nyilvánosan fejére olvasta. Brunhilda dühödt haragjában koholt vádakkal száműzette Dezsőt egy távol eső, kopár szigetre.

Dezső itt a száműzetésben ápolta a szigetlakók hitéletét. Csodák és csodás gyógyulások híressé tették, Brunhilda kénytelen volt visszahelyezni a püspököt székhelyére, ám továbbra sem szűnt meg ellene áskálódni.

Amikor Dezső 607-ben újból megfeddte Brunhildát, az orgyilkosokat bérelt, és a püspököt csőcselékkel megköveztette. Az asszony aljassága kiderült, és Klotár frank király kivégeztette őt. Dezső holtestét 620-ban ünnepélyesen temették el a viannei Szent Péter és Pál templomban.

Példája:

minden körülmények közt a kötelességedet végezd!

Ferenc pápa fogadta Ahmad et-Tajjebet, a kairói al-Azhar szunnita központ főimámját

Ferenc pápa május 23-án, hétfőn délben az Apostoli Palotában fogadta Ahmad et-Tajjeb professzort, a kairói al-Azhar mecset és egyetem főimámját, a szunnita iszlám legmagasabb rangú vallási tekintélyét és a kíséretében lévő professzorokat.

A Vatikánba érkező küldöttséget Jean-Louis Tauran bíboros, a Vallásközi Párbeszéd Pápai Tanácsának elnöke fogadta, majd elkísérte a Szentatyához a vendégeket.

A nagy vallások vezetőinek a béke melletti, valamint az erőszakkal és terrorizmussal szembeni elkötelezettségét szorgalmazta Ferenc pápa és Ahmad et-Tajjeb, a szunnita muszlim világ szellemi központjának számító kairói al-Azhar mecset és egyetem nagyimámja kettejük hétfői vatikáni találkozóján, amelytől azt remélik, hogy javít a két egyház elmúlt évekbeli fagyos viszonyán.

Ferenc pápa első ízben fogadta a szunniták szellemi vezetőjét, akivel az újságírók előtt át is ölelték egymást. A beszélgetés során Gaid Yoannis Lahzi egyiptomi kopt pap, a Szentatya egyik személyi titkára egyike tolmácsolt.

Federico Lombardi szentszéki szóvivő közleménye szerint a mintegy félórás megbeszélésen a felek mindenekelőtt magának a találkozónak a jelentőségét hangsúlyozták a katolikus egyház és az iszlám közötti párbeszédben. Szó volt a Közel-Keleten élő keresztényekről és védelmükről a térségben dúló konfliktusok és feszültségek közepette.

Elemzők szerint is maga a „történelmi” találkozó számít üzenetértékűnek: Ahmad et-Tajjeb a szunnita teológia központjának számító kairói al-Azhar mecset és egyetem nagyimámja XVI. Benedek pápa 2006-os regensburgi beszéde óta nem járt a Vatikánban, miután a korábbi katolikus egyházfőnek a Mohamed prófétáról és az iszlámról akkor mondott szavait a muszlim világ sértőként értékelte.

A feszültség 2011-ben tovább fokozódott, amikor XVI. Benedek „gyávának” nevezte a szilveszter éjszakáján az alexandriai kopt templomnál elkövetett öngyilkos merényletet, amelyben több mint húszan meghaltak és százan megsebesültek. A katolikus egyházfő akkori beszédében a keresztények védelmét szorgalmazta, amit Ahmad et-Tajjeb az egyiptomi belügyekbe való beavatkozásként értelmezett. Ugyanígy látta a kairói kormány is, amely öt évvel ezelőtt visszahívta szentszéki nagykövetét, akit Ferenc pápa megválasztása után, 2014-ben küldtek ismét vissza a Vatikánba.

Ferenc pápa és Ahmad et-Tajjeb találkozója jelentős lépésnek számít, mivel a katolikus egyháznak sikerült ismét felvennie a kapcsolatot az iszlám egyik legnagyobb teológiai képzési központjával – jelentette ki Szamir Khalíl Szamir egyiptomi jezsuita szerzetes, a bejrúti Szent József Egyetem iszlám tanszékének és a római pápai keleti intézetnek a tanára. A Vatikáni Rádiónak adott nyilatkozata szerint a vatikáni találkozó Ahmad et-Tajjeb számára is fontos volt az Iszlám Állam dzsihadista szervezet által hirdetett szélsőséges vallási nézetek visszaszorítására, amelyek „elfogadhatatlanok az iszlám világ számára is”.

Anba Kyrillos William Samaan, az egyiptomi Aszjút kopt püspöke úgy nyilatkozott a Fides olasz egyházi hírügynökségnek, hogy Ferenc pápa és Ahmad et-Tajjeb találkozója helyreállította a két vallás közötti kapcsolatot. Ezt bizonyítja, hogy a találkozó az egyiptomi lapok címoldalain szerepelt. Úgy vélekedett, hogy XVI. Benedek korábbi szavait a muzulmán világ félreértette.

Ferenc pápa a Béke olajfaág érdemrendet és a Laudato si’ kezdetű enciklikája egy példányát ajándékozta Ahmad et-Tajjeb nagyimámnak.

A mai találkozó volt az első alkalom, hogy az al-Azhar egy imámja a Vatikánba látogat, hogy a katolikus egyházfővel találkozzon. Az America Magazine al-Azharbeli forrásokra hivatkozva azt írja: a nagyimám látogatása annak köszönhető, hogy Ferenc pápa 2013-as megválasztása óta mindig úgy fordult a muszlimok felé, hogy azzal hozzájárult egy új légkör megszületéséhez: a megértés légköréhez.

Ferenc pápa korábban többször is kifejezte, mennyire szeretné, ha ez a találkozó létrejönne; többek között a Mexikóból hazafelé tartó repülőúton is szóba hozta; később pedig követeket küldött a nagyimámhoz, hogy személyes találkozóra hívja a Vatikánba.

Az Irgalmasság Szent Éve 173.

Mindig van még valami! Egynek, még mindig, és mindig híjával vagyunk. Ne gondoljuk azt, hogy … Vagy, már úgy állunk, hogy bármikor is érhet bennünket az elszámoltatás? Könnyelműség azt gondolni! Jézus maga mondja, hogy embernek lehetetlenség készen lenni! Isten kezében van az adu ász! A végső lapot Ő fogja kijátszani! Azonban, ha életünket úgy éljük, ahogy arról Pál beszél: próbálunk, igyekszünk Isten törvényeire feltakarni, „örülni fogtok, ha most szomorkodnotok kell is egy kissé a különféle kísértésekben, hogy hitetek próbája a romlandó aranynál sokkal értékesebbnek bizonyuljon dicséretetekre, dicsőségetekre és tisztességetekre Jézus Krisztus megjelenésekor”! Bizony, Pál csupán kísértésről beszél, de nem arról, hogy a kísértésnek engedünk, éppen ezért bűnre jutunk! De ezt talán, Pál esetében nyugodtan kijelenthetjük, hogy csak azért nem beszél itt a bűnről, amiért nem akar dramatizálni, belebocsátkozni olyan történésekbe, melyek súlyos problémáink, terhünk. A lényeges az, hogy milyen a hitünk, és látjuk-e hitünk célját, azt a végtelen érdemet, az örökséget, amiért érdemes a hitünkben kitartani! Krisztusban, a Szentlélekkel, mert az Atyához igyekszünk! Uram, Mennyei Atyám, segíts meg, hogy soha ne legyek elégedett önmagammal, hitemmel, és lelki életemmel! De segíts meg, hogy képes legyek fejlődni, megfejlődni, az az Életet, amivel megajándékoztál. Ámen

 

Évközi 8. hét hétfő

Évközi 8. hét hétfő

Ismét öröm és szomorúság tűnik fel a mai olvasmányokban, de most más dimenzióban. Az öröm, melyről Szent Péter apostol ír, nem múló érzelem, hanem a keresztény lélek Istentől rendelt és Krisztus által a Szentlélekben megvalósuló állapota, hiszen az Atya nagy irgalmasságában az élő reménységre teremtett újjá minket. Az igazi, istenes öröm forrása e romolhatatlan és szeplőtelen örökség elragadtatott szemlélete. Az az öröm, mely ebből a belső látomásból táplálkozik, nem ideig-óráig él csupán, hanem tartós és romolhatatlan. Nélküle a Szent Péter említette megpróbáltatások elviselése keserves, sőt lehetetlen feladat volna számunkra, így azonban a próbatételek és szenvedések által naponta felemelkedünk oda, ahol szívünk egyre jobban otthon van: mennyei örökségünk romolhatatlan világába.

A gazdag ifjúról azt olvassuk a mai Evangéliumban, hogy szomorúan távozott Jézustól. Itt sem pillanatnyi lehangoltságról, múló bánatról van szó, hanem egzisztenciális csalódottságról, mert céljának elérése, hogy bejusson Isten országába, lehetetlennek bizonyult számára. Szívének horizontját ugyanis nem Isten mérhetetlen gazdagsága, hanem saját gazdagsága töltötte be, s ez elzárta előle az örök életre vezető utat. Ő saját erejéből akart üdvözülni, mert még nem tudta, hogy embernek ez lehetetlen, de Istennek minden lehetséges.

Urunk, Jézus Krisztus, őrizd meg és tökéletesítsd bennünk az örömet, mely a Hozzád való tartozásunkból fakad. Add, kérünk, kegyelmedet, hogy miközben nap mint nap tapasztaljuk méltatlanságunkat, gyarlóságunkat, a kísértésekkel szembeni erőtlenségünket, Hozzád való ragaszkodásunk kiégesse lelkünkből az önzés rejtett csíráit, s növelje bennünk a hit, a bizalom és a szeretet ajándékát.

 

VEDRUNAI SZENT JOAKIM

VEDRUNAI SZENT JOAKIMA

 özvegy, rendalapító
*Barcelona, 1783. április 16. +Vich, 1853. augusztus 28. 

1783. április 16-án született Barcelonában. Nyolc testvérével együtt jó nevelést kapott. A nagyon tehetséges és érzékeny leányban magától érlelődött meg a kívánság, hogy kármelitaként egész életét Istennek ajándékozza. Isten azonban egyelőre más útra terelte a szívét, s ezt egyszerű önátadással fogadta. Szigorú apja megtiltotta, hogy belépjen a Kármelbe, s a tizenhat éves lányt arra szánta, hogy házasságot kössön a huszonöt éves Don Teodoro de Mas vichi jegyzővel és gazdag földbirtokossal. A harmonikus házasság tizenhét éve alatt Joakima kilenc fiút ajándékozott férjének; közülük három már gyermekkorában meghalt, négy pedig szerzetes lett. A gyermekek betegsége és halála mellett a házastársaknak el kellett viselniök egy olyan kornak a veszélyeit, amely a felvilágosodás eszméivel és Napóleon betörésének politikai-szociális zűrzavaraival éppen Katalóniában nyúlt bele mélyen a családok életébe. A közéletben szereplő férj erőit idő előtt felőrölte az élet, Joakima özvegyen maradt.

Az örökség miatt kitört viszálykodásban sikeresen megvédelmezte az apai jussot gyermekei számára, akik az anyai oltalom alatt nőttek fel. Joakima sokkal több volt egy rendkívüli nőnél, aki nehéz élethelyzetében is ki tudta vívni környezete elismerését és tiszteletét. Emberi tevékenysége mélyén sokkal inkább az istenszeretet titka rejtőzött, amely gyermekkora napjaitól fogva meghatározta életét. Isten a gyermek kívánságát, mint tudjuk, nem teljesítette, és Joakimát a házasság útjára vezette. Most hát meg kellett tapasztalnia, hogy ez az út, amely őt asszonnyá és anyává érlelte, Isten iránti szeretete számára nem volt kerülő út. Azokban a misztikus kegyelmekben, amelyekben most részesült, a házasság által kiformált szeretete Istennel való kapcsolatának átalakító beteljesülését élte át. A szűzi szeretet jegyesi misztikájától különbözően Joakima Istenben mindenekelőtt az Atyát kereste és találta meg, akinél Krisztussal való közösségben és a Szentlélek erejében mint gyermek örökös biztonságot talált. Gyermekként rejtőzött el Isten atyai jóságába, s anyaként adta tovább az önátadásban kapott szeretetet.

Isten vezetésével tehát Joakima házasságának boldogsága és szenvedése által, valamint számkivetése és a börtönig történő üldöztetése által próbára téve szentté érlelődött. Férje halálával és anyai kötelességeinek teljesítése után új feladatokra vált szabaddá; lelki anyaként megalapította a szeretetről nevezett kármelita nővérek ma is virágzó kongregációját. Emberi és misztikus tapasztalatait tekintve alkalmazhatjuk Joakimára és tevékenységére az apostol (Kor 4,15) szavait: szerzetesnővéreinek nem csupán valamiféle lelki nevelőnője volt, amilyenből sok van; hanem anyjuk, a szónak lelki és eredeti, tulajdonképpeni értelmében is. Krisztus Jézusban és a mennyei Atya örömüzenete által sok lányának olyan életet ajándékozott, amely Isten gyermekeivé tette őket.

Mint valami prófétai látomásban, úgy kiáltott fel egy boldog anya ujjongásával: ,,Úgy tűnik nekem, mintha a karom mindinkább kitárulna, a szívem pedig csodálatosan nagyra tágulna, hogy magába fogadjon minden fiatalt, hogy átkarolja és megőrizze mindazokat, akik most és a jövőben is nagy csapatokban jönnek, és intézetünk kapuin kopognak.'' Az Atyába vetett bizalma mindazok számára, akiket vezetett, az atyai ház légkörét teremtette meg, amelyben a lelki élet és gyakorlatai gyorsan elvesztették mindazt az idegenséget, amely a természetfölöttit olyan könnyen mutatja természetellenesnek. Amint régebben a gyermekek és a cselédek mindennapi kötelességeik teljesítése után imádságra és lelki beszélgetésre összegyűltek a ház anyja és úrnője körül, úgy tettek most lelki lányai is. Anélkül, hogy a rábízottakat elnyomta vagy önállótlanná tette volna, mindenki számára ő lett a nyugalmas középpont és a vitathatatlan anyai tekintély. A szerzetesnővérek megtanultak engedelmeskedni neki, mielőtt bármit is elrendelt volna, egyedül a jó öröméért és szeretetből. Erről a szeretetből fakadó engedelmességről elmondhatta Joakima anya: ,,Aki engedelmeskedik, mindig jól cselekszik.'' Hogy közel vigye hozzájuk a szegénység szellemét, emlékeztette lányait Jézus szegénységére. ,,Ne törekedjetek arra, hogy gazdagabbak legyetek, mint a Vőlegényetek, mert az szégyenletes lenne.'' Intézetének kezdeti idejében volt egy fiatal novíciája, aki nem tudta elolvasni a kézzel írott szabályzatot, amelyet az alapító anya adott neki. -- ,,Anyám, nem látok mást, csupán pontokat'' -- mondta a fiatal lány. Erre így szólt hozzá az anya:

,,Térdelj le, s akkor majd meglátod, milyen kiválóan tudsz olvasni.'' És csakugyan: a próbálkozás sikerült, és a következőkben jámbor szokássá vált Vedruna anya lányai körében. -- Ez az egyszerű és jámbor áthagyományozott epizód mintegy kulcs lehet a számunkra a szent lelki magatartásához: megértette, hogy térden, vagyis tisztelettel, hittel és szeretettel telve kell olvasni Isten atyai gondviselésének könyvéből. A mennyei Atya iránti szeretettől áthatva megértette, hogy egész élete kegyelem és feladat: Isten gyermekének mosolyával szolgálni embertársait.

Teljesen megbénulva halt meg; mosolygása azonban nem tűnt el utolsó lélegzetvételéig.

1940-ben boldoggá, 1959. április 12-én szentté avatták.

Francesco Patton az új szentföldi ferences kusztos – Beszélgetés Várnai Jakab OFM pápai vizitátorral

Várnai Jakab OFM, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola rektora a ferences rendfőnök megbízásából az elmúlt fél évben vizitátorként bejárta a Szentföldi Ferences Kusztódia területét, így jelentős szerepet vállalt a Vatikán által május 20-án kinevezett új kusztos kiválasztásában.

– Kérem, mutassa be a kusztódia intézményét!

– A Szentföldi Ferences Kusztódia a Szentföldön működő ferences rendtartomány. Ez a rendi egység tizenkét országban működik. A szoros értelemben vett „Szentföld” Júdea és Galilea, de vannak bibliai vonatkozású Szent Helyek Szíriában és Jordániában is, valamint történelmi a ferences jelenlét Libanonban, Egyiptomban és Cipruson, más országokban pedig a Szentföldet támogató rendházak működnek. Mivel a térség a keresztény hit számára elsőrendűen fontos, politikailag pedig igen kényes régió, ezért érthetően a Szentszék magának tartja fenn a választás megerősítését. A Rend is korán belátta a szentföldi misszió jelentőségét: 1430-ban határozták el, hogy a kusztost mindig a nagykáptalan választja, és ez a gyakorlat három évszázadon át megmaradt, sőt valójában most is él, mert a Rend legfőbb elöljárója és tanácsa választja a kusztost Rómában, nem pedig maga a közösség, vagyis a Szentföldön élő rendtagok.

Az új kusztos beiktatására az elkövetkező hetekben kerül sor: ez egy történelmi szertartás, amellyel az új elöljáró „bevonul” a kulcsfontosságú helyekre. Az első bevonulás a jeruzsálemi központi házba, a San Salvatoréba történik, ekkortól a kusztos teljes joggal gyakorolja hivatalát. Fontos (és látványos) esemény ezenkívül a Szent Sír-bazilikába, a Cenákulumba, a Betlehembe és a Názáretbe történő ünnepélyes bevonulás is, a többi felekezetek, diplomáciai képviselők és egyéb notabilitások jelenlétében.

– Mi a kusztos feladata?

– A kusztos feladatköre nagyon kiterjedt: az ott élő 265 rendtag irányítása, az 51 rendház életének megszervezése, a rájuk bízott 66 Szent Hely őrzése, a 23 plébánia és a 12 iskola felügyelete, a kusztódia képviselete az egyházi és állami hatóságok előtt, hogy csak a legjelentősebbeket említsük.

– Mit tudhatunk az új kusztos személyéről, Francesco Pattonról?

– Francesco Patton a trentói egyházmegyében, Vigo Meano faluban született 1963. december 23-án. Az észak-olasz provincia tagja. Eredetileg a trentói provinciában volt, de a hat észak-olasz provincia 2016. május 16-án egyesült. Az olasz mellett beszél angolul és spanyolul is. Első fogadalmát 1983. szeptember 7-én tette le, az ünnepélyes fogadalmat pedig 1986. október 4-én. 1989. május 26-án szentelték pappá. 1993-ban szerzett teológiai licenciátust a szaléziak római egyetemén médiatudományból. Rendtartományában és az egyetemes Rend szintjén több funkciót töltött be. 2003-ban és 2009-ben ő volt a nagykáptalan titkára. 2003-ban vizitátor volt. A trentói provinciának 2008-tól az egyesülésig tartományfőnöke volt. Az olasz ferences tartományfőnökök konferenciájának elnöke. Tagja volt az egyházmegyei papi tanácsnak a trentói egyházmegyében, tanított médiatudományt az ottani teológián. Munkatársa volt az egyházmegyei hírlapnak, rádiónak és tévécsatornának, 1991 óta van újságírói igazolványa.

Az új szentföldi ferences kusztossal személyesen is ismerjük egymást: 2003-ban és 2009-ben is ő volt az Assisiben tartott ferences rendi nagykáptalan titkára, ahol tanúságot tett kitűnő szervezési és kommunikációs képességeiről. Kulturális és történelmi értelemben pedig egy sajátos közelséget is érezhetünk vele, hiszen Trento vidéke része volt az Osztrák–Magyar Monarchiának.

– Megbízott pápai vizitátorként milyen szerepe volt az új szentföldi ferences kusztos kiválasztásában?

– A ferences rendben az a rendszer, hogy a tartományok vezetőjének választását megelőzi egy vizitáció. A generális elküld egy testvért abba a rendtartományba, aki aztán minden rendházat meglátogat, mindenkivel elbeszélget. Ezt nevezik vizitációnak. Számvetés ez a közösségek állapotával, a helyi tevékenységek működésével és az egész rendtartomány helyzetével kapcsolatban. A kusztódia vizitációjával ezúttal engem bízott meg Rendünk legfőbb elöljárója. A vizitáció a Szentföldön nagyon hosszú folyamat, mert 51 helyen laknak ferencesek.

Ezzel párhuzamosan fut egy másik folyamat is, amelyet a vizitátornak kell szerveznie, illetve jogilag felügyelnie: a kusztódiában két körben jelöltállítás történik. A további folyamat a ferences rendi vezetés és a Szentszék között zajlik, ebbe nincs betekintésem. Azonban még ennek lezárulásával sincs vége a vizitátor feladatainak: ő elnököl a káptalanon is, melyre júliusban kerül majd sor.

– Milyen tapasztalatokat szerzett a Szentföldön, és különösen a polgárháborúval sújtott Szíriában? Milyen az ott élő keresztények helyzete?

– Ha a zarándokokat, akik egy-két hetet töltenek csupán a Szentföldön, szinte mindig mélyen megérinti az ottani keresztények helyzete, akkor mit mondhatok én, aki összesen négy hónap alatt az összes helyet bejártam? Való igaz, hogy számomra ez a feladat inkább ajándék volt, mint teher. Például: ugyanott végezhettem a keresztutat, ugyanolyan zajos keleti bazársoron haladva át, mint Jézus a maga idejében... ez egy egészen különleges érzés, éppen azért, mert nem egy makulátlan egyházi szertartás keretében történik, hanem olyan helyen, amely az akkori közeget is közel hozza.

A jelen helyzetben különösen kedves élményként őrzöm Ananiás házának meglátogatását Damaszkuszban, valamint a három damaszkuszi rendházban élő testvérekkel való találkozást. Nem lehet megszokni, hogy a külvárosból beszűrődik a gránátok zaja. Az emberek mégis maradnak, és a keresztény közösség is él, ott akar helytállni, ott dönt az élet mellett. Találkoztam Dhiya Aziz ferences atyával, akit kétszer is elraboltak Szíriában. A faluba, ahol szolgált, már nem mehet vissza – a kusztódia számára viszont egyértelmű volt, hogy küld oda valakit helyette. Márciusban meg is érkezett az utódja az állomáshelyre. Amíg ott keresztények vannak, a ferencesek maradnak.

Jelen pillanatban Jeruzsálem is egy olyan pont, amelyre aggódva figyelünk. Ha a más oldalról nézzük, jó példa a különböző vallások vagy felekezetek egymás mellett élésére. Pierbattista Pizzaballa leköszönő kusztosnak az utóbbi 12 évben sikerült olyan viszonyt kialakítania mind az ortodoxokkal, mind a latin pátriárkátussal, hogy ne legyen versengés vagy viszálykodás. Ez a jó viszony sok nagylelkűség, segítség, testvéri kapcsolat, rendelkezésre állás, apró gesztus eredménye. Ha valamin összevesznek a felekezetek a Szent Sír-bazilikában, abból rögtön hír lesz, de belegondolunk-e, hogy ott egyébként három felekezet használ egy templomot – folyamatosan, egymással összhangban?

Nem tartjuk történelmi esetlegességnek, hogy a Szentföldet éppen a ferencesekre bízták. A ferences köztudat szerint a rend karizmájához tartozik a szentföldi munka, és ez abból fakad, hogy Szent Ferenc nagy áhítattal volt a megtestesülés iránt. Krisztus szent emberségének a tisztelete azt kívánja, hogy azok iránt a helyek iránt, ahol Krisztus a földi életét élte, áhítattal legyünk. Úgy érzem, hogy ha a ferencesek otthagynák a Szentföldet, akkor a rend többé nem lenne az, ami. A rendi karizma szenvedne csorbát, valami lényeges hiányozna.

A vizitáció abban erősített meg, hogy el kell menni a Szentföldre. A szentföldi zarándoklat alapvető gesztusa a keresztény életnek, és ha már annyi mindenfelé eljutunk, akkor vegyük a fáradságot, hogy a Szentföldre is elmenjünk. Megnyugtatnék mindenkit, hogy semmivel sincs ott több veszély, mint bárhol másutt a világon, sőt, valójában nagyon biztonságos, hiszen Izraelben a biztonságra nagyon vigyáznak. Egyre-másra hallottam itthon: „Jaj, Jeruzsálem, ott mindenhol lőnek!” … Látunk két képet a tévében egy merényletről, és mindenki azt hiszi, hogy ott mindig, mindenhol ez folyik. Sajnos emiatt nagyon lecsökkent a zarándokok száma is. Mindenkit biztatok: ha csak lehetősége van, vegyen részt szentföldi zarándoklaton!

* * *

Várnai Jakab OFM: A Szentföldi Ferences Kusztódia története

A ferencesek szentföldi jelenléte a Kisebb Testvérek Rendjének kezdetéig nyúlik vissza, melyet Assisi Szent Ferenc 1209-ben alapított, és amely kezdettől fogva feladatának érezte a missziós evangelizációt. Az első időkben Ferenc kettesével küldte szét társait a megtérés és a bűnbocsánat hirdetésére.

1213-ban III. Ince pápa zsinatot hívott össze, amely 1215. november 11-én kezdte meg munkáját (IV. lateráni zsinat). Egyik célja: a Szentföld felszabadítása mint vallási cél újrafogalmazása, az egyház részvételének átgondolása (az V. keresztes hadjárat előkészítése). További célok: az Eucharisztiáról szóló tanítás megfogalmazása (transsubstantiatio), a megtérés, különösen a papság életének megreformálása. Szent Ferenc jelen volt a zsinaton. Gondolkodására nagy hatással volt a bűnbánat hirdetése, az Eucharisztia tisztelete, és lendületet kapott a közösség missziója is.

Az V. keresztes hadjáratot Ince utódja, III. Honóriusz pápa támogatta. 1217. augusztus 23-án Spalatóból indult el II. Endre magyar király serege. A király sikeres hadjáratok után betegsége miatt 1218 elején visszatért Magyarországra. A hadjárat végül nyolcéves tűzszünettel zárult. A fő ellenfél az egyiptomi szultán, az Ajjúbida-dinasztia tagja, Melek Al-Kamil volt (született: 1177, uralkodott: 1218–1238).

Az 1217-es ferences nagykáptalanon a Rendet 11 tartományra osztották fel, ekkor jön létre a Szentföldi Provincia, amelyet neveznek Siria, Romania vagy Ultramarina néven is. Minisztere Illés testvér lett, a Rend későbbi generálisa, kiemelkedő képességű, de ellentmondásos személyiség. 1218-ban Akkó (Acri) kikötővárosban már biztosan éltek ferencesek. A Szentföldi Provincia felölelte a Földközi-tenger délkeleti partvidékének minden területét Egyiptomtól Görögországig, és ettől távolabb. A Szentföldi Provincia természetesen magában foglalja Krisztus születésének földjét azokkal a helyszínekkel együtt, ahol megváltásunk misztériuma megvalósult. Ezért tekintettek a Szentföldi Provinciára úgy, mint a többi provincia díszére, és mint olyan missziós területre, amely a Rend által alapított missziók „gyöngyszeme” az egész világon.

Egyiptomi, szíriai, palesztinai utazása során maga kereste fel ezt a Provinciát Szent Ferenc, és maradt ott több hónapon át 1219–1220-ban. Ez idő alatt került sor a híres találkozásra Ferenc és Melek al-Kámil szultán között. Damiettát elhagyva Ferenc Szíriába ment, vagyis a mai Szentföldet látogatta meg. Nincs történeti adat arról, hogy Ferenc melyik szent helyre látogatott el, de a kutatók egy része valószínűnek tartja, hogy a szultán menlevele erre is szolgált neki.

XXII. János pápa 1328-ban felhatalmazta a ciprusi ferences minisztert, hogy évente két testvért küldjön a Szent Helyekre.

A Kusztódia pápai megalapítása: 1342.

A főbb szent helyek jogszerű birtokbavételével, illetve a használati jog más szent helyekre való kiterjesztésének lehetőségével együtt járó végérvényes visszatérés Anjou (Bölcs) Róbert nápolyi király, valamint Mallorcai v. Aragóniai Sancia királyné nagylelkűségének tulajdonítható. Roger Guérin ferences szerzetes közbenjárására 1333-ban megkapták az egyiptomi szultántól az Utolsó Vacsora Termét, valamint azt a jogot, hogy a Szent Sírnál istentiszteletet végezzenek. Többek között rögzítették, hogy ezt a jogot a ferencesek a keresztény világ nevében gyakorolják.

VI. Kelemen pápa megerősítette ezt az 1342. május 7-én kelt Gratias agimus (Adjunk hálát) kezdetű bullájával, valamint az 1342. november 21-én kelt Nuper carissimae kezdetű bullájával. Ez hangsúlyozza a ferences jelenlét nemzetköziségét is. Elöljárójuk mindig a Sion-hegyi gvardián. A Szent Sír-bazilikában persze változatlanok maradtak az állapotok: a kapu zárva volt, csak pénzért nyitotta ki egy muszlim család. A ferencesekkel azonban egy évszázad után ismét folytatódhatott itt a latin liturgia, pontosabban a római rítus. Ludolf von Sudheim német pap 1336-ban már mint szokásról ír arról, hogy a ferencesek a bazilikában körmenetet tartanak.

Az 1342-es pápai rendelkezés új helyzetet teremtett a latin hierarchiát illetően a térségben. A jeruzsálemi latin pátriárkátust 1099-ben a keresztesek hozták létre. 1187-ben arra kényszerült, hogy átköltözzön Akkóba, ahol 1291-ig működött, majd Ciprusra menekült. 1374 után továbbra is neveztek ki címzetes jeruzsálemi pátriárkát, székhelye a római San Lorenzo fuori le Mura bazilika. 1342 után hivatalból a ferences kusztos viseli a címet.

A bulla nyomán 1347-ben Betlehemben, 1392-ben a Getszemáni közelében lévő „Mária sírja” szent helyen, 1485-ben pedig Ain Karemben, Keresztelő Szent János születésének színhelyén telepedtek le.

1377-ben statútumokkal szabályozták a rendi egység működését: nem lehet több húsz főnél, három helyen laknak (Cenaculum, Szent Sír, Betlehem), fő tevékenységük az istentisztelet folytatása és az európai zarándokok vallási ellátása.

1390-ban egy dokumentumból kitűnik, hogy a „Szentföldi Provincia” (székhelye: Ciprus) kusztódiával rendelkezik Szíriában, amelyhez négy ház tartozik: Cenaculum, Szent Sír, Betlehem és Bejrút.