Elmélkedés a Család évében IVC.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
IVC.



Isten a családokban ad új életet népének.



„Azt mondta ugyanis az Úr Mózesnek: Még egy csapással sújtom a fáraót és Egyiptomot, arra aztán elenged titeket, sőt kényszerít, hogy kimenjetek”. (Kiv 11,1) „Akkor az Úr azt mondta Mózesnek és Áronnak Egyiptom földjén: Ez a hónap legyen nálatok a hónapok kezdete, ez legyen az első az esztendő hónapjai között. Szóljatok Izrael fiainak egész közösségéhez, és mondjátok nekik: Ennek a hónapnak a tízedik napján vegyen mindenki családonként és házanként, egy-egy bárányt! Ha háznépének száma kevés egy bárány elfogyasztásához, vegye maga mellé háza legközelebbi szomszédját, annyi személyt, amennyi elég egy bárány elfogyasztásához. A bárány hibátlan, hím, egyesztendős legyen! Ugyanezen szabály szerint kecskegidát is vehettek. Aztán tartsátok őrizet alatt ennek a hónapnak tizennegyedik napjáig! Akkor estefelé vágja le azt Izrael fiainak egész sokasága! Vegyenek a véréből, és kenjék be vele mindkét ajtófélfát és a szemöldökfát azokban a házakban, amelyekben elfogyasztják. A húsát pedig egyék meg azon az éjszakán, tűzön sütve, kovásztalan kenyérrel, keserű salátával! Ne egyetek belőle se nyersen, se vízben főzve, hanem csak tűzön sütve a fejét a lábszáraival és belső részeivel együtt egyétek! Semmi se maradjon belőle reggelre! Ha valami megmarad, égessétek el a tűzben! Így egyétek: derekatokat övezzétek fel, sarutok legyen a lábatokon, bototokat tartsátok a kezetekben, és sietve egyétek, mert az Úr Pászkája, (vagyis átvonulása) ez” (Kiv 12,1-11)

Soubirous Szent Bernadett látnok

Megszabadít az Úr, és egy néppé tesz.



2011.04.16. szombat



Az egység két pólusa.



Az ember önmagában is kettős életet él: van anyagi testünk és szellemi lelkünk. Az anyagi test megkívánja a maga életének megfelelő gondoskodást. Rendelkezünk értelemmel és akarattal is. Ezek a szellemi folyamatokat végzik alapvetően természetünknek megfelelően, természetes síkon. Isten azonban annyira jó hozzánk, hogy kegyelmeivel felemel a maga életébe. Lelkéből nem részt ad, mert a szellemi lét nem darabolható, hanem a megszentelő kegyelem által beavat a maga életébe, és arra ad lehetőséget, hogy úgy tudjunk gondolkodni és érteni, ahogy ő látja a dolgokat. Ez gyakorlatilag a hitet jelenti. Az akaratunkat, pedig arra képesíti, hogy úgy tudjunk akarni, vagyis szeretni, mint Ő. Ebben a rövid elmélkedésben arra akarunk felfigyelni, hogy amíg a természetes síkon működik az értelmünk és akaratunk, az leköti szellemi erőinket, és vigyáznunk kell, hogy Istenatyánkkal és Fiával, Jézus Krisztussal megfelelő közösségben maradjunk. Ennek legegyszerűbb módja, hogy hosszabb vagy rövidebb imával megszakítjuk szellemünk természetes lekötöttségét, és tudatosan keressük a természetfeletti viszonyt. De arra is gondolhatunk, hogy ezeket a természetes szellemi kötődéseket is tudatosan felemeljük Istenhez azzal, hogy kérjük Urunkat, mutassa meg nekünk, itt és most, hogy tudnánk a mellénk rendeltek boldogítására fordítani erőinket. Kérjük hozzá Isten felemelő és segítő kegyelmeit. Így biztosan megmaradunk kétféle életünk pólusainak egységében. Amit ajánl az elmélkedő ajánlat, hogy ha netán időnként felborul természetes és természetfeletti szellemi életünk két pólusa között az egyensúly, mert napi munkánk úgy diktálja, akkor nemcsak az esti imával, hanem magával az éjszakai pihenéssel is visszatalálhatunk természetfölötti életünk forrásaihoz. A lélek sosem alszik. Ne álomra használja éjjel az erőit, hanem tudatosan adjuk át magunkat Teremtőnknek.

Elmélkedés a Család évében VC

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
VC.



A fáraó Isten parancsának gőgösen ellenáll.



Nyolcvan év telt el Egyiptomban azóta, hogy Mózes megszületett, és ez nyolcvan éves magzatpusztítást is jelentett egyúttal. Amikor a kis Mózest már nem merte vállalni az édesanyja, és Máriával, a nővérével kivitette a Nilus folyó gyékény-sávjába, isteni ötlettel a fáraó lányának a fürdőhelyén keresett neki egy zsombékot, ahol a kisfiút rejtő gyékénykosárkát biztonságosan elhelyezhette, és biztosítva volt, hogy a királylány észre is veheti. A többi kisfiút viszont bedobálták a Nilus vízébe, ahol halálukat lelték. A fáraónak népirtó gonoszsága ezzel tett legtöbb kárt Isten népében, mert fiúk lehettek csak biztosítékai a nép fennmaradásának.Amikor Mózest Isten visszaküldte népéhez a jó hírrel, hogy Atyáik Istene megjelent neki a pusztában, és egy égő, de el nem hamvadó vadrózsabokor lángjai közül üzente nekik, hogy véget fog vetni hamarosan a rabságuknak, egyszersmind a fiú-csecsemők kiirtásával végrehajtott nemzetgyilkosságnak, fellélegzett Izrael népe. Igaz viszont, hogy a fáraó pökhendi magatartása, a bálványimádó varázslók sátáni ügyeskedése lassította a szabadulás folyamatát, nehezítette Isten népének életét.„Így szólt ekkor az Úr Mózeshez: Menj be a fáraóhoz. mert megkeményítettem a szívét, és szolgáinak szívét, hogy véghezvigyem rajta ezeket a jeleimet, és hogy elbeszélhesd majd fiaidnak és unokáidnak, hányszor törtem meg az egyiptomiakat, s hogyan hajtottam végre rajtuk jeleimet. Így megtudjátok, hogy én vagyok az Úr. Bement tehát Mózes és Áron a fáraóhoz, és azt mondták neki: Ezt üzeni az Úr, a héberek Istene: Meddig nem akarsz meghódolni előttem? Engedd el népemet, hogy áldozzék nekem!”(Kiv 10,1-3) Kilenc csapás után még mindig konok maradt a fáraó, sőt azt mondta Mózesnek: „Távozz tőlem! És vigyázz, a színem elé ne kerülj többé, mert amely napon elém jössz, meghalsz! Mózes azt felelte: Úgy lesz, ahogy mondtad: nem fogok többé a színed elé kerülni”. (28-29)

De Veuster Damján József szerzetes áldozópap

Kiragadja az Úr a szegény ember életét a gonoszok kezéből.



2011.04.15. péntek



Arra, hogy szeresselek Téged, nincs egyebem, csak a mai nap.



A rómaiak pogányok voltak egészen Nagy Konstantin császár trónra lépéséig, illetve a 313-ban kiadott Milánói türelmi rendeletig, amivel polgárjogot adott az új császár a kereszténységnek. Egyik költőjük arra biztatta a még pogány rómaiakat, hogy mint a virágot szokás leszakítani tövéről és magadévá tenni, „Carpe diem!”,
„szakítsd le a napot”. Ők a fátumban, a vak sorsban hittek. Mi, keresztények az élő, mindenható Istenben hiszünk, aki végtelen Szeretet, aki szeretetből teremtette a világot, nekünk adta, hogy élvezzük, teljesedjünk ki testben, lélekben a szeretet önzetlen gyakorlásával. Az erre adott időt öröktől fogva kijelölte nekünk. Minden nap ajándék, amit Istentől kapunk, természetfeletti ajándék, vagyis tettre adott kegyelem. Ezek a tettre adott kegyelmek nem állandó, hanem átmeneti adományok. Csak arra az egy tettre, egy alkalomra valók, amire Isten szánta. Ha ezt a kegyelmet felhasználom, segítségével megteszem a jót, gyakorlom az igazságot és a szeretetet, kincsem lesz a mennyben. Ha nem használom fel a kapott kegyelmet, az elmúlik, elhagy engem, de Isten majd felelősségre von az ítéleten: valakivel jót kellett volna tenned. Megadtam hozzá az alkalmat, az erőt, szüksége is lett volna segítségedre az illetőnek, te azonban megtagadtad tőle. Ezért nem jutalom, hanem büntetés jár. Jézus a Mi Atyánk szövegében így fogalmaz: „Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma”.Nem biztat, hogy nyolcvan évre kérjük, mert „Napjaink mind elmúlnak haragodban, éveinket, mint egy sóhajtást bevégezzük. Taníts meg számba venni napjainkat úgy, hogy bölcsességgel telítsük szívünket.Derüljön ránk a mi Urunk, Istenünk fényessége, kezünk munkáját erősítsd meg, és áldd meg kezünk munkáját!”(Zsolt 90,9.12. 17) Amikor Hiszkija júdeai királynak Isten megüzente Izajás prófétával, hogy végrendelkezzék, mert meg kell halnia, keserves sírással könyörgött haladékért. Isten ezt válaszolta: „Meghallgattam imádságodat, láttam könnyeidet; íme, megtoldom napjaidat tizenöt évvel”(Íz 38,5) Nagyon ritka kegyelem. Jobb, ha a nekünk kijelölt időt naponta becsülettel kihasználjuk.

Elmélkedés a Család évében VIC.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
VIC.



Mózes fia is felveszi Ábrahám jelét.



„Amikor úton volt, a szálláson eléje állt az Úr és meg akarta őt ölni. Cippóra azonban mindjárt fogott egy jó éles követ, körülmetélte a fia előbőrét, aztán megérintette azzal a lábát és így szólt: Vérvőlegényem vagy te nékem! Alighogy kimondta az asszony, hogy Vérvőlegényem vagy a körülmetélés miatt, az Úr eltávozott tőle.
Áronhoz pedig így szóélt az Úr: Menj Mózes elé a pusztába! Ő elment, Isten hegyénél találkozott vele, és megcsókolta. Erre Mózes elbeszélte Áronnak az Úr minden szavát, amellyel őt küldte, és mindazokat a jeleket, amelyeket rendelt. Aztán elmentek együtt, és összegyűjtötték Izrael fiainak valamennyi vénjét. Áron elmondta mindazokat a szavakat, amelyeket az Úr Mózesnek mondott, ő pedig véghezvitte a jeleket a nép előtt. Hitt erre a nép, és amikor meghallották, hogy az Úr megemlékezett Izrael fiairól, és rátekintett nyomorúságukra, meghajoltak és leborultak“. (24-31) Azt tették, amit nyolcszáz évvel korábban ősapjuk, Ábrahám cselekedett, valahányszor az Úr sok száz kilométerrel odébb őshazájában, majd népe jövendő birtokán, Kánaánban megjelent neki. A földre borulás az imádás legősibb jele: Isten végtelen fensége előtt eltűnik, megsemmisül a parányi ember.

Schiedami Szent Lidvina stigmatizált szűz

Ábrahám lesz a neved, mert sok nép atyjává teszlek.



2011.04.14. csütörtök



Isten elküldte angyalát, és megszabadította szolgáit.



Az emberi élet lényege: Isten végtelen szeretete a megszámlálhatatlan lehetőség közül engem akart a világba küldeni. Azokhoz a feladatokhoz építette fel az én lényegemet, egyéniségemet, értelmemet, akaratomat, amelyeket rám akart bízni. Az én dolgom csak annyi, hogy erre rádöbbenjek, vállaljam a küldetést, és soha ne mondjam: Uram, én ezt így látom jobbnak, hadd cselekedjem e szerint. Micsoda szemtelenség lenne Istennel szemben ilyet gondolni! Amikor kiszemelt engem, hogy papi hivatást kapjak, szenteltessem magam Isten papi szolgájává, ezt kérte tőlem: menj és taníts, oszd a kegyelmeket mindenkinek, akit hozzád irányítok. Mással ne törődj! A hivatás tisztázásánál ez az egyetlen szempont: akarom-e egész életemben az engem hívó Isten akaratát követni? Persze, a kísértő incselkedik: te ez is lehetnél, meg az is. Micsoda képességeid vannak erre vagy arra a hivatásra! Ne kösd le magadat örökre, ne vess el számtalan szép sikert, boldog családot, előkelő katedrát. – Aki engem hív, mondja a józan ész, mindezt jobban tudja. Én nem akarom a magam dicsőségét, hanem hogy megdicsőüljön bennem Isten, aki majd nekem is megadja az engedelmes szolgának kijáró megbecsülést. Valamelyik régi keresztény nagyságról olvastam, hogy a vértanúságtól akarták visszatartani, mert, hogy mennyire megbecsülné a király, akinek a kedvéért elszakad az Istentől. Az én Uram engem még soha be nem csapott, hangzott a bölcs válasz. „Légy hű mindhalálig, mondja, és neked adom az élet koronáját!” (Jel 2,10) De az ígéret csak így teljesül.

Elmélkedés a Család évében VIIC.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
VIIC.

Mózes visszatér Izrael családjához

Mózes félt a küldetéstől, mert beszédhibás volt. „Kérlek, Uram, nem vagyok és a szavak embere, sem tegnap, sem tegnapelőtt nem voltam az, sem azelőtt, mielőtt szolgáddal beszéltél volna. Nehéz ajkú, nehéz beszédű ember vagyok én! Az Úr azt felelte neki: Ki teremtett szájat az embernek, vagy ki tesz némává vagy süketté, látóvá és vakká? Nem én, az Úr? Menj tehát, én pedig a száddal leszek, és megtanítalak arra, hogy mit beszélj! De ő ellenvetette: Kérlek, Uram, küldj mást, ha valakit küldeni akarsz! Megharagudott ezért az Úr Mózesre, és így szóélt: Tudom, hogy Áron , a te levita bátyád ékesen szóló. Íme, ő eléd fog jönni, és ha meglát, szívből fog örülni. Beszélj majd vele, add szájába szavaimat, és én a te száddal és az ő szájával leszek, s megmutatom nektek, mit kell tennetek! Ő beszél majd helyetted a néphez, ő lesz a te szád, te meg olyan leszel neki, mint az Isten. Vedd kezedbe ezt a botot is, s vidd végbe vele a jeleket!” (Kiv 4,10-16) Eme megbeszélés után Mózes előbb oda ment vissza Jetróhoz, az apósához, hiszen az ő juhait őrizte. Meg kellett mondani neki, hogy Izrael Istenével találkozott a pusztában. El kellett mondania, hogy élete harmadik harmadába lépve az Úr visszaküldi őt népéhez, és a rabszolga sorsból neki kell őket kihoznia. Jetró, akit első találkozásukkor Ráguelnek mutattunk be, mivel több neve is volt, (2,18), azt felelte neki: „Menj békességgel! Az Úr ugyanis azt mondta Mózesnek Mádiánban: Menj, térj vissza Egyiptomba, mert meghaltak mindazok, akik életedre törtek! Mózes tehát fogta feleségét és fiait, szamárra ültette őket, és visszatért Egyiptomba, kezében Isten botjával. Miközben úton volt Egyiptomba, az Úr azt mondta neki: Vigyázz, hogy minden csodát, amelyet a kezedbe adtam, véghezvígy a fáraó előtt! Én azonban megkeményítem az az ő szívét, és ő nem fogja elengedni a népet. Mondd azért majd azt neki: Ezt üzeni az Úr: Izrael elsőszülött fiam nekem. Megmondtam ezért neked, Engedd el fiamat, hogy szolgáljon nekem, de te nem akartad elengedni! íme, én megölöm a te elsőszülött fiadat!” (18-23) Isten útközben is tanította Mózest.

I. Szent Márton pápa

Isten elküldte angyalát, és megszabadította szolgáit.



2011.04.13. szerda



A „szent” szakemberei?



Nagyon komoly veszély fenyegeti a legnagyobb méltóságot is, ha az emberek lekicsinylőn beszélhetnek róla. Úgy vélem, sokunk találkozott bennfentesekkel, akik valamilyen méltóság közelében éltek, hétrét görnyedve szolgálták urukat, viszont az emberi méltóságról sok mindent tudtak, és arra voltak büszkék, hogy ilyen nem mindennapi környezetben élhetnek. Beszélhetnek róla. Ítélkezhetnek, mint jól értesültek. Pedig a szolgának fel kellene nőnie a megbízatásához. Az, hogy ura közelében él, alkalmat ad arra, hogy rendet tart a magasabb rendű dolgokkal foglalkozó főnöke körül. Azokat, akik felkeresik az elöljárót, kedvesen tudja fogadni, titkokat nem sértve, biztatást tud adni a kérni érkezőknek, esetleg jó szóval előkészítheti a találkozás légkörét: sokat számít. Akinek hatalma van, annak döntéseket kell hoznia, ahhoz pedig tájékozódnia kell. Az értelmes, megbízható szolga sok mindent észrevehet, amivel elősegítheti az ügymenetet. A Krisztus közelében élő, titkait nemcsak ismerő, de hirdető szolga, a pap. Óriási titok él az emlékezetében, minden kinyilatkoztatást ismerhet, sőt ismernie kell. Ő közvetíti a hívek felé. Ezeken kívül Jézus még több titokban is szívesen részeltet bennünket. Az elmélkedések is ezt növelhetik. Az Eukarisztia előtt térdepelni, odafigyelni némaságra szorított Urunkra: mind újabb és bizalmasabb titkokat jelenthet számunkra. Ezekben sütkérezhet a lelkünk. Aztán másokat is részesíthetünk Urunk benső életéről. Baylon Szent Paszkál tanulatlan testvér volt rendünkben. Rengeteg időt töltött a tabernákulum előtt. Olyan mély titkokat tudott meg az Oltáriszentségről, hogy komoly teológusok kértek véleményt tőle. Az ideális az, ha a pap sosem felejti el: szolga vagyok, de nem embereké, hanem Jézus Krisztusé. Tőlem a hívek, szolgatársaim, Urunk bensőséges szeretetét tanulhatják meg.

Elmélkedés a Család évében VIIIC.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
VIIIC.

Mózes a hatalmas és gondviselő Istent képviseli

„Ám én tudom (mondja Isten), hogy Egyiptom királya nem fogja megengedni, hogy elmenjetek, csak ha erős kéz kényszeríti. Ki fogom tehát nyújtani a kezem, és megverem Egyiptomot azokkal a csodáimmal, amelyet közöttük véghezvinni szándékozom, azok miatt majd elbocsát titeket. Ezt a népet pedig kedvessé teszem az egyiptomiak előtt, úgy, hogy amikor kijöttök, nem jöttök ki üres kézzel. Az asszonyok kölcsön fognak kérni szomszédasszonyuktól és a lakótársnőjüktől ezüst- és arany holmikat és ruhákat. Ti pedig ráadjátok fiaitokra és lányaitokra, s így kifosztjátok Egyiptomot”(Kiv 3,19-22) Isten az ezer éves történelmet pontosan íratja le, hogy a dolgokat jól begyakorolhassák, memóriájukba bevéssék az írni és olvasni nem tudó egyszerű emberek is.„Mózes azt felelte: Nem hisznek majd nekem, és nem hallgatnak szavamra! Azt fogják mondani: Nem is jelent meg neked az Úr! Ezért az Úr azt mondta neki: Mi az, amit kezedben tartasz? Ő azt felelte: Egy bot. Az Úr erre azt mondta: Dobd csak le a földre! Ő ledobta, s az kígyóvá változott, úgy, hogy Mózes elfutott. Aztán azt mondta neki az Úr: Nyújtsd ki a kezedet és fogd meg a farkát! Ő kinyújtotta és megfogta, és az bottá változott a kezében. Hogy elhiggyék, - folytatta, - hogy megjelent neked az Úr, atyáik Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene.Aztán az Úr azt mondta: Dugd csak be a kezedet kebledbe! Ő bedugta a keblébe, és amikor kihúzta, olyan volt a leprától, mint a hó. Dugd vissza a kezedet kebledbe! mondta azután. Ő visszadugta, és amikor megint kivette, olyan volt, mint a többi testrésze. Ha nem hinnének neked, mondta és nem hallgatnának az első jel szavára, majd hisznek a második jel szavára. Ha pedig e két jelre sem hinnének, és nem hallgatnának szavadra, végy vizet a folyóból, öntsd szét a szárazon, vérré fog változni” (Kiv 4,1-9)

Gót Szent Szabbász vértanú

Aki föltekintett a rézkígyóra, életben maradt.



2011.04.12. kedd



Mindent egyesíteni a Szentháromságban.



Isten minden embert a maga képére és hasonlatosságára teremtett (Ter 1, 26) Ennek alapvető oka az, hogy az emberszeretetre van teremtve, életének értelme önzetlenül szeretni a mellérendelteket. Az emberek önzésükkel megrontották, tönkretették Isten gyönyörű tervét, a szeretetből fakadó boldog életet. Amikor az Atya elküldte a földre egyszülött Fiát, a küldetése a szeretet helyreállítása volt Isten és ember, ember és ember között. Jézus ezt szenvedésével és kereszthalálával valósította meg: „Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért”.(Jn 15, 13) Ezek után semmi csodálkozni valója nem lehet a gondolkodó katolikus embernek, hogy a papnak komoly feladata ezt a célt szolgálni mindent és mindenkit a szentháromságos életbe, Isten belső életébe kell belekapcsolnia. A pap folytatója Jézus művének, a megváltásnak. A megváltás első mozzanata a bűntől való megszabadítás, visszafizetése Isten ellen elkövetett bűneink adósságának. Ezt a pap a kereszthalál jelenvalóvá tételével gyakorolja, egyszerű szóhasználattal: bemutatja a szentmiseáldozatot. Aztán következik az üdvözítés mozzanata: a pap feladata, hogy Krisztus Urunk érdemeiért kegyelmeket, természetfeletti erőket, ajándékokat oszthat szét az emberek között. Ezekkel ad erőt az embereknek, hogy tetteik természetfeletti, örök üdvösséget érdemlő értékké váljanak. Így a katolikus pap megjeleníti az Atyát, aki papja által ma is mindenkit erre hív és segíti bejutni az atyai házba. Képviseli a Fiút, akinek alteregója lett a papszenteléskor és a Szentlélek is általa küldi a kegyelmeket, amelyeket a mi Urunk, Jézus Krisztus szerzett meg nekünk drága vére árán.

Krakkói Szent Szaniszló püspök

Szorongatás vesz körül, de Isten megmenti a benne bízókat.



2011.04.11. hétfő



A pap Isten titkainak sáfára.



A sáfár szót ma kevésbé használjuk, mint régen. Inkább gondnokot mondunk, a gazdasági életből ez ismerősebb fogalom. A pap olyan gondnok, akinek gondjaira emberek, az ő földi és örök sorsuk van bízva. Minden papot arra rendel, hogy az összes gondjára bízott embert vezesse el az örök boldogságra: tanítsa meg őket arra, hogy a földön élve kell megszereznünk a boldogságot, amely örök és teljes. A hogyanra is nekik kell megadni a választ: a mennyben csak azt a jót jutalmazzák boldogsággal, amit mi másoknak önzetlenül nyújtottunk, szereztünk, közvetítettünk, amiért itt a földön nem kaptuk meg jutalmunkat. Kik ezek a ránk bízottak? A papnak plébániája területén élő hívei, akik forma szerint katolikusok, tehát Egyházunk tagjai. De Jézus nemcsak ezekért halt meg, hanem az egész sokaságért, vagyis minden ott élőért. Meg kell keresni a megfelelő alkalmakat. Szentbeszéd, magánbeszélgetés, gyóntatás, írásos lehetőségek (pl. manapság a honlap rendszeres szerkesztése). Imádság a találkozásért, azért, hogy egész szívvel tudjam mindig a mások javát szolgálni, sohasem a magamét, illetőleg el ne feledjem soha, hogy a magam boldogságát csak akkor szolgálom, ha mindig másokért élek. XII. Pius pápa idős krában megtanulta az agysebészet problémáit, hogy ilyen specialistákkal is tudjon kellően értekezni. Mivel pedig erőink és az időnk is véges, imádkoznunk kell a megfelelő kegyelmekért. Reggeli imánk fő témája legyen: Atyám, nyisd rá a szemem, kivel milyen jót kell ma tennem? Adj erőt, hogy amit nekem kell megtennem, meg is tudjam tenni.

Elmélkedés a Család évében IXC.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
IXC.



„Atyáitok Istene küldött engem hozzátok”



Mózes tehát ott hódol a lángoló, de el nem hamvadó csipkebokor előtt. Hallgatja Isten szavát, amely kijelöli küldetését: „Most tehát jöjj, hadd küldjelek a fáraóhoz, hogy kivezesd népemet, Izrael fiait Egyiptomból! Mózes erre azt felelte Istennek: Ki vagyok én, hogy a fáraóhoz menjek, és kivezessem Izrael fiait Egyiptomból? Ő azt mondta neki: Én veled leszek! Ez legyen a jel számodra, hogy én küldtelek: miután kivezetted népemet Egyiptomból, ezen a hegyen fogtok szolgálni nekem. Mózes azt felelte Istennek: Íme, elmegyek Izrael fiaihoz, és azt mondom nekik: Atyáitok Istene küldött engem hozzátok! Ha ők, akkor azt kérdezik tőlem: Mi az ő neve? mit mondjak nekik? Isten erre azt mondta Mózesnek: én vagyok az, Aki vagyok. Aztán azt mondta: Ezt mondd Izrael fiainak: Az, ’Aki van’ küldött engem hozzátok! Azután Isten azt mondta Mózesnek: Ezt mondd Izrael fiainak: Az Úr, atyáitok Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene küldött engem hozzátok. Ez az én nevem mindörökké, és ez az én emlékezetem nemzedékről-nemzedékre. Menj el, és gyűjtsd egybe Izrael véneit, és mondd nekik: Az Úr, atyáitok Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene megjelent nekem , és azt mondta: íme, meglátogattalak benneteket, és láttam mindazt, ami veletek Egyiptomban történt. Elhatároztam, hogy kivezetlek titeket Egyiptom nyomorúságából a kánaániak, a hetiták, az amoriták, a periziták, a hivviták és jebuziták földjére, a tejjel és mézzel folyó földre. Ők hallgatni is fognak szavadra. Aztán menj be Izrael véneivel Egyiptom királyához, és mondd neki: Találkoztunk az Úrral, a héberek Istenével. Most elmegyünk háromnapi járásra a pusztába, hogy áldozzunk az Úrnak, a mi Istenünknek!” (Kiv 3,10-18)

Új püspök az Egyházmegye élén

Krisztusban szeretett Testvéreim!

A Szentatya, XVI. Benedek pápa Excellenciás és Főtisztelendő Udvardy György, ez ideig marazanae-i címzetes püspök, esztergom-budapesti segédpüspök urat pécsi megyéspüspökké nevezte ki.

Udvardy György 1960. május 14-én született Balassagyarmaton. 1985. június 15-én szentelték pappá Esztergomban. 1985-től káplán volt Érsekvadkerten, majd 1988-tól 1990-ig Csitáron plébánosként szolgált. 1990. és 1993. között Rómában folytatott tanulmányokat. 1993-tól 2003-ig hitoktatási felügyelő.

1997–2004 között a PPKE Hittudományi Kar Levelező Tagozatának tanára, és 1998-tól a PPKE Hittudományi Karának docense 2004-ig. Ugyanezen időben a Társadalmi-Oktatási-Kulturális Szakterület püspöki helynöke.

1999-ben pápai káplán címet kapott. 2000-től az Esztergomi Hittudományi Főiskola tanára. 2003-04-ben plébános Bp.-Erzsébetvárosban. 2003-tól érseki általános helynök és vagyonkezelő az Esztergom-Budapesti Főegyházmegyében, valamint 2004-től az Országos Hitoktatási Bizottság elnöke.

2004. január 24-én marazanae-i c. püspökké és esztergom-budapesti segédpüspökké nevezték ki a Szentatya. 2004. február 21-én szentelték püspökké Esztergomban.

Budapest, 2011. április 9.

a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Titkársága

Udvardy György rádiónk kérdésére, hogy mit tart a legfontosabb feladatának, azt válaszolta: szeretné jól végezni a lelkipásztori szolgálatot, figyelni a papságra és a családokra, koordinálni a katekézis feladatát. Elődje lemondásával kapcsolatban elmondta: a feljelentések nyomán részben elindultak már a vizsgálatok, és az egyházjog őt is kötelezi a szükséges lépések megtételére. Hozzátette: „Nem hiszem, hogy az lenne igazán a feladatom, hogy egy hosszú, régóta zajló, a tényeket nem mindig tiszteletben tartó kampánynak akarjak megfelelni. Az egyházamnak szeretnék megfelelni”.

Bolognai Boldog Márk

Lelkemet adom belétek, életre keltelek benneteket.



2011..04.10. vasárnap



Csak Jézus az élet.



Régi iskolai tanulmányaim hívták fel a figyelmemet, hogy vannak tantárgyaink, amelyek az élők világával foglalkoznak, rengeteg jó megállapítást tesznek közzé, elmondják, milyen az élet, de senki sem tudja megfogalmazni, mi az élet. A növény, amíg él, virul, növekszik, gyümölcsöt érlel. Aztán éri valami erőszakos beavatkozás, mondjuk, levágják a tőről, elhervad, elszárad, félérett gyümölcse lehull, élvezhetetlen lesz. Jézus egy alkalommal ezt mondta: „Én vagyok az út, az igazság és az élet”. (Jn, 14, 6) Az apostolokat oktatta sok fontos tudnivalóra az utolsóvacsorán, éppen ara bíztatta őket, hogy a földről való távozása kellemetlen lesz ugyan nekik, de Ő az Atyához megy, helyet készít tanítványainak, aztán majd megfelelő időben visszajön, és odaviszi övéit is, mindegyiket a neki elkészített helyre. S ezzel zárja ígéretét: „Hiszen ismeritek az utat oda, ahová én megyek. Tamás erre azt mondta neki: Uram, nem tudjuk hová mégy, hogyan ismerhetnénk az utat. Jézus azt felelte neki: Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem jut az Atyához, csak általam”. (4-6) El lehet képzelni, milyen döbbenten néztek Jézusra a tanítványok. Ismerték az utakat. Jártak téli vízmosás egyengette úton. Láttak római szakértelemmel megépített utat is. Jézust is ismerték. Tudták, ha az „Én”-t említi, magát, mint a Második Isteni Személyt nevezi meg. Hogyan mondhatja: Én vagyok az út? Ha mondja, csak igazat beszélhet, hiszen Ő mindig igazat mond, vagyis azt állítja, ami a fogalmának megfelel. Talán azt is megértették, hogy itt átvitt értelmet alkalmaz, titokról szól: amint az út célhoz vezet, az Atyához csak Jézus vezetheti el az oda törekvőket. Az Atya az élet teremtője a világban. Minden élettelent is, élőt is Ő teremtett. Mivel Jézus egylényegű vele, együtt teremtettek mindent, az élet millió fajtáját, ezért mondhatja önmagát életforrásnak, amiből táplálkozik a növényi, állati, emberi és angyali élet. Amiről pedig VI. Pál pápa ír, a bennünk található lelki élet, a hit, remény és szeretet ténye is csak tőle nyerhető el, csak az Ő erejéből gyarapítható, és juttatható el a Teremtő által kijelölt tökéletességre.

Elmélkedés a Család évében XC.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
XC.

A kis családtól a nemzete családjához küldve

Negyven év múlva meghalt a fáraó. Izrael akkor fellélegzett. Atyái Istenéhez fohászkodott, mentse meg őket a rabszolgaságból. Mózes pedig szorgalmasan legeltette apósa juhait. Ebben az időben a távoli Hóreb hegyéhez ért. Látott ott egy égő vadrózsabokrot. Nem a bokor meggyulladása volt a furcsa Mózesnek, hanem „hogy a csipkebokor lángol, de nem ég el”. (Kiv 3,2) „Erre Mózes így szólt: Odamegyek, megnézem ezt a különös látványt, miért nem ég el a csipkebokor! Amikor az Úr látta, hogy odamegy megnézni, szólította őt Isten a bokor közepéből és azt mondta: Mózes, Mózes! Ö azt felelte: Itt vagyok! Az Úr ekkor így szólt: Ne közelíts ide! Oldd le lábadról sarudat, mert a hely, amelyen állsz, szent föld! Azután azt mondta: Én vagyok atyáid Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene. Mózes erre eltakarta arcát, mert nem mert Istenre nézni. Az Úr aztán azt mondta neki: Láttam népem nyomorúságát Egyiptomban, hallottam kiáltását a munkafelügyelők kegyetlensége miatt, és ismerem szenvedését. Leszálltam tehát, hogy megszabadítsam az egyiptomiak kezéből, és kivezessem arról a földről egy jó és tágas földre, egy tejjel és mézzel folyó földre, a kánaániak… lakóhelyére. Mert Izrael fiainak kiáltása felhatolt hozzám, és láttam szorongatásukat, amellyel az egyiptomiak nyomorgatják őket. Most tehát jöjj, hadd küldjelek a fáraóhoz, hogy kivezesd népemet, Izrael fiait Egyiptomból!” (3,3-10)