Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
VIC.
Mózes fia is felveszi Ábrahám jelét.
„Amikor úton volt, a szálláson eléje állt az Úr és meg akarta őt ölni. Cippóra azonban mindjárt fogott egy jó éles követ, körülmetélte a fia előbőrét, aztán megérintette azzal a lábát és így szólt: Vérvőlegényem vagy te nékem! Alighogy kimondta az asszony, hogy Vérvőlegényem vagy a körülmetélés miatt, az Úr eltávozott tőle.
Áronhoz pedig így szóélt az Úr: Menj Mózes elé a pusztába! Ő elment, Isten hegyénél találkozott vele, és megcsókolta. Erre Mózes elbeszélte Áronnak az Úr minden szavát, amellyel őt küldte, és mindazokat a jeleket, amelyeket rendelt. Aztán elmentek együtt, és összegyűjtötték Izrael fiainak valamennyi vénjét. Áron elmondta mindazokat a szavakat, amelyeket az Úr Mózesnek mondott, ő pedig véghezvitte a jeleket a nép előtt. Hitt erre a nép, és amikor meghallották, hogy az Úr megemlékezett Izrael fiairól, és rátekintett nyomorúságukra, meghajoltak és leborultak“. (24-31) Azt tették, amit nyolcszáz évvel korábban ősapjuk, Ábrahám cselekedett, valahányszor az Úr sok száz kilométerrel odébb őshazájában, majd népe jövendő birtokán, Kánaánban megjelent neki. A földre borulás az imádás legősibb jele: Isten végtelen fensége előtt eltűnik, megsemmisül a parányi ember.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése