Ábrahám lesz a neved, mert sok nép atyjává teszlek.
2011.04.14. csütörtök
Isten elküldte angyalát, és megszabadította szolgáit.
Az emberi élet lényege: Isten végtelen szeretete a megszámlálhatatlan lehetőség közül engem akart a világba küldeni. Azokhoz a feladatokhoz építette fel az én lényegemet, egyéniségemet, értelmemet, akaratomat, amelyeket rám akart bízni. Az én dolgom csak annyi, hogy erre rádöbbenjek, vállaljam a küldetést, és soha ne mondjam: Uram, én ezt így látom jobbnak, hadd cselekedjem e szerint. Micsoda szemtelenség lenne Istennel szemben ilyet gondolni! Amikor kiszemelt engem, hogy papi hivatást kapjak, szenteltessem magam Isten papi szolgájává, ezt kérte tőlem: menj és taníts, oszd a kegyelmeket mindenkinek, akit hozzád irányítok. Mással ne törődj! A hivatás tisztázásánál ez az egyetlen szempont: akarom-e egész életemben az engem hívó Isten akaratát követni? Persze, a kísértő incselkedik: te ez is lehetnél, meg az is. Micsoda képességeid vannak erre vagy arra a hivatásra! Ne kösd le magadat örökre, ne vess el számtalan szép sikert, boldog családot, előkelő katedrát. – Aki engem hív, mondja a józan ész, mindezt jobban tudja. Én nem akarom a magam dicsőségét, hanem hogy megdicsőüljön bennem Isten, aki majd nekem is megadja az engedelmes szolgának kijáró megbecsülést. Valamelyik régi keresztény nagyságról olvastam, hogy a vértanúságtól akarták visszatartani, mert, hogy mennyire megbecsülné a király, akinek a kedvéért elszakad az Istentől. Az én Uram engem még soha be nem csapott, hangzott a bölcs válasz. „Légy hű mindhalálig, mondja, és neked adom az élet koronáját!” (Jel 2,10) De az ígéret csak így teljesül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése