LABOURÉ SZENT KATALIN

LABOURÉ SZENT KATALIN 

a rendben november 28. *Fain-les-Moutiers, 1806. május 2. +Párizs, 1876. december 31. 

Catherine Labouré jámbor parasztházaspár tizenegy gyermeke közül kilencedikként született a burgundiai Fain-les-Moutiers-ben 1806. május 2-án. Amikor anyja korai halála után nővére belépett az Irgalmas nővérekhez, Katalin a húgával együtt kiválóan ellátta a háztartás vezetését. Élete munka, imádság és vezeklés volt, szabad idejét a templomban töltötte, pénteken és szombaton böjtölt. Apja azt az álláspontot képviselte, hogy elég a kolostorba egy lánya, s Katalintól, kedvelt leányától több évig megtagadta, hogy beléphessen a rendbe.

Katalin körülbelül tizennyolc éves korában azt álmodta, hogy egy markáns arcvonású ősz pap szentmisét mutat be. Erős késztetést érzett, hogy odamenjen hozzá, mégis ijedten a helyén maradt, amikor a mise után intésével hívta. Egy másik alkalommal azt álmodta, hogy meglátogat egy beteget, s a betegágynál ismét találkozott ezzel a pappal. Akkor egy hang így szólt hozzá: ,,Leányom, jó dolog ápolni a betegeket. Most menekülsz előlem, egy napon azonban boldog leszel majd, ha hozzám jöhetsz. A jó Istennek terve van veled. Ne felejtsd ezt el!'' Amikor néhány évvel később az Irgalmas nővérek egyik társalgójában meglátta alapítójuk, Páli Szent Vince képét, fölkiáltott: ,,Ez az a pap, akit álmomban láttam!''

Végre 1830 áprilisában novícia lett az Irgalmas nővéreknél Párizsban. Ebben az időben gyakran voltak látomásai az Eucharisztia Jézusáról, s fölébredt benne a szent vágy, hogy láthassa egyszer a Szűzanyát is. Vágya elsőként 1830. július 19-ének éjjelén teljesedett. Így mondta el ezt ő maga:

,,Ekkor érkezett el életem legboldogabb pillanata. Lehetetlen lenne leírnom, amit tapasztaltam. A Szűzanya elmondta nekem, hogyan viselkedjem a gyóntatóatyámmal, és sok mindent rám bízott, amiről nem kell beszélnem. Beszélt arról is, hogyan viseljem a rám váró szenvedéseket, miközben bal kezével az oltárra mutatott, amely előtt térdre borulva ki kell öntenem a szívemet; ott találok meg minden vigasztalást. A jó Isten küldetéssel akar megbízni téged -- mondta.''

Gyóntatóatyjával, akire később a társulat vezetését bízták, közölnie kellett: tegyen meg minden lehetőt, hogy bizonyos visszaélések megszűnjenek, s a regulához való hűség ismét helyre álljon, különösen ami az olvasmányokat, az idő kihasználását és a látogatásokat illeti. Ha aztán megint hűségesen megtartják majd a regulát, s egy másik társulat akar hozzájuk csatlakozni, bele kell egyezniök az egyesülésbe. -- Egy püspöknek aggodalom nélkül nyújtsanak menedéket a Szent Lázárban, a lazaristák anyaházában, Szent Vince másik alapításában.

Elképzelhetjük, micsoda belső küzdelembe került egy vidéki novíciának, hogy ilyenféle megbízásokat adjon át a gyóntatóatyjának, és milyen kételkedéssel fogadhatta azokat a fiatal, harminc éves lazarista atya, másrészt pedig mennyire meg lehetett lepve, amikor 27- én kitört a júliusi forradalom, és a Szent Lázár-kolostor kapujánál meglátta a menedéket kérő Frayssinous püspököt, X. Károly kultuszminiszterét.

1830. november 27-én Katalin a közös elmélkedés alkalmával látta a Szűzanyát. Egy félgömbön állt, lába alatt eltaposott kígyó tekergőzött. Kezében gömböt tartott, rajta arany kereszt állott, kezének ujjait gyűrűk díszítették, amelyekbe különböző nagyságú drágakövek voltak illesztve, és csodás fény sugárzott belőlük. A látnoknő a bensejében hangot hallott: ,,Ez a gömb, amelyet látsz, nemcsak az egész világot ábrázolja, hanem Franciaországot és minden embert külön-külön is.'' A kövekből előtörő sugarakról pedig megjegyezte: ,,Azoknak a kegyelmeknek a jelképei ezek, amelyeket kiárasztok mindenkire, aki csak kéri tőlem.'' Azt is megértette azonban, hogy egyes sötét drágakövek, amelyek nem sugároztak fényt, azokat a kegyelmeket jelképezték, amelyeket senki sem kért. Ezután hirtelen megváltozott a látomás. A Boldogságos Szűz már nem tartotta a földgömböt, hanem leeresztett fénysugarakat árasztva, karjai irgalommal telve tárultak a föld felé. Alakja körül ovális keretben arany betűkkel formálódtak ki ezek a szavak: Ó, bűn nélkül fogantatott Szűz Mária, könyörögj érettünk, kik hozzád menekszünk! Szívében pedig megkapta a megbízatását: ,,Veress érmét e minta szerint! Aki hordja, nagy kegyelmeket nyer, különösen ha a nyakán viseli. Elárasztja a kegyelem azokat, akik bizalommal hordják az érmet.'' A nővér azután látta az érem másik oldalát is, melyen Mária nevének kereszttel koronázott monogramja, alatta Jézusnak töviskoronával körülvett, illetve Mária tőrrel átdöfött Szíve volt látható; a képet tizenkét csillag vette körül.

E látomásai többször ismétlődtek, gyóntatóatyja azonban elutasítóan viselkedett, és csak 1832-ben beszélt a megbízatásról Párizs érsekével. Ez nem ellenkezett, s így 1832. június 30-án kibocsátották az első 2000 érmet. Egy érmet magával vitt az érsek egy halálos beteghez, akit ki akart békíteni Istennel és az Egyházzal. (A Napóleon által mecheleni érsekké emelt Msgr. de Pradt volt az, aki csípős tollával sokat írt az Egyház ellen.) Eleinte úgy tűnt, nem jár sikerrel az érsek. Már az ajtó felé indult, amikor sietve visszahívták. Teljes fordulat történt: a haldokló megsiratta tévedéseit, és igazán épületes halállal halt meg. Ez a csodás megtérés Párizs érsekét megerősítette a jelenések valódiságában, ez volt az első eset, amelyet oly sok követett.

A nép az érmet mindjárt csodásnak nevezte. 1834 áprilisában megjelent az első írás, címében a ,,csodás érem'' névvel. Az érem csakhamar elterjedt egész Európában. Tény, hogy diadalútja révén a katolikusokban tudatossá vált Mária szeplőtelen fogantatásának titka, s hogy nagy örömmel fogadták, amikor azt 1854-ben dogmaként hirdette ki IX. Pius pápa.

Katalin negyvenhat éven át élt irgalmas nővérként Párizsban az öregek otthonában. Először a konyhában foglalkoztatták, majd az öregek és betegek ápolásában, végül pedig a kapunál. Tökéletes példája lett az irgalmasságnak, amely nem ismer mást, csak a betegek, öregek, gyermekek gondozását, feladatát egészen csöndben, szerényen, alázatosan teljesíti, mert szívében az istenszeretet emésztő tüze ég.

Amikor egyszer az iránt érdeklődtek, hogyan imádkozik, ezt válaszolta: ,,Imádkozni nem nehéz. Amikor a kápolnába megyek, letérdelek a jó Isten előtt, és így szólok Hozzá: ťUram, itt vagyok. Add, amit akarsz!Ť Ha ad nekem valamit (lelki vigasztalást, felüdülést), vidám vagyok és megköszönöm neki. Ha semmit sem ad, azt is megköszönöm, mert tudom, hogy semmit sem érdemlek. Utána pedig elmondok Neki mindent, ami az eszembe jut, elbeszélem szenvedéseimet és örömeimet, és hallgatom Őt. Ha ti is hallgatjátok, hozzátok is szól majd. A jó Istennel ugyanis beszélni kell és hallgatni kell Őt. Mindig szól, ha egyszerűen és szerényen átadjuk Neki magunkat.''

Fiatalabb rendtestvéreinek ezt tanácsolta: ,,Ha bánatod van, menj a szentségház elé, és mondj el mindent a jó Istennek! Ő senkinek sem adja tovább, és megadja az erőt elviseléséhez.'' -- Az otthon egyik öregje, aki meghasonlott Istennel, a világgal és önmagával, minden alkalmat felhasznált arra, hogy a nővéren töltse ki a mérgét és bosszantsa őt. Valaki egy ilyen alkalommal vigasztalni akarta, és így szólt hozzá: ,,Nővér, ez az ember itt... micsoda közönséges lélek!'' ,,Hát akkor -- válaszolta ő -- imádkozzék érte!'' Máskor ilyen nehéz esetekben ezt mondta magának csöndesen: ,,Ezt a jó Istenért'', vagy: ,,Istent kell keresnünk mindenben.''

1876. december 31-én halt meg. Teste épen maradt, és az Irgalmas nővérek párizsi templomában nyugszik. 1933-ban boldoggá, 1947. július 27-én szentté avatták. 

A helyi muszlim közösség védelmezte a katolikus templomot az éjféli mise idején Lens városában

Idén karácsonykor a helyi muszlim közösség gondoskodott a katolikus templom és a szertartások biztonságáról az észak-franciaországi Lens-ben.

Másfél hónappal a párizsi terrortámadások után, idén szentestén és karácsony első napján fokozott rendőri védelmet rendeltek a keresztény templomok, imaházak számára Franciaországban. 120 ezer rendőr, csendőr és katona látta el a hívők védelmét.

Az észak-franciaországi Nord-Pas-de-Calais régióban, Lens városában a katolikus templom külön védelmet élvezett a helyi muszlim közösségnek köszönhetően. Az éjféli mise idején tucatnyi muszlim szimbolikus védelmet nyújtott a templomnak – számolt be a Le Figaro napilap.

A helyi muszlim közösség azután döntött az akció mellett, hogy a francia belügyminisztérium figyelmeztette a lakosságot, hogy legyenek különösen elővigyázatosak és éberek a karácsonyi liturgiák idején.

„A muszlimok tisztelik a többi vallást; a gesztusunkkal ki szeretnénk fejezni, hogy a muszlimok a polgártársaink mellett állnak” – nyilatkozott Abdelkader Aoussedj, a Nord-Pas-de-Calais régió iszlámhitű polgárait tömörítő szövetség elnöke. A kezdeményezés egyik célja az volt, hogy a muszlimok egy másik oldalát is megmutassák, a párizsi terrortámadások és a közeli Calais környékén gyakran tapasztalható etnikai konfliktusok árnyékában.

Aoussedj elmondta, a 2013-as eseményekből merített ötletet, amikor Egyiptomban a muszlimok védelmezték a kopt keresztényeket a fundamentalisták támadásaitól.

„Szeretnénk, ha máshol is így tennének, különösen most, amikor a muszlimokat megbélyegzik. Ez a valódi iszlám, aminek semmi köze azokhoz a bolondokhoz, a rossz gyümölcsökhöz” – tette hozzá Abdelkader Aoussedj.

Mintegy kétszáz hívő vett részt az éjféli misén Lens-ben. A lelkipásztor azzal fejezte ki, mennyire nagyra becsüli a helyi muszlimok gesztusát, hogy átnyújtott a közösség képviselőinek egy mécsest a betlehemi lángból.

„Nagy örömet szerzett, hogy ebből a lángból kaptunk ma, mely a békét fejezi ki – mondta az iszlámhitű közösség egy képviselője a hívők előtt. – Az iszlám is olyan vallás, amely a békére szólít fel.”

„Ők is a testvéreink – nyilatkozta a plébánia egyik híve. – És mivel a testvéreik vagyunk, nincs rá okunk, hogy ne osszuk meg velük a betlehemi lángot. Sok közös van bennünk, és kevés a különbség.”

Az Irgalmasság Éve 31.

„Halljátok az Úr szavát, ti, nemzetek, a föld végső határáig hirdessétek!” Az Irgalmasság Szentéve sorozatból Isten Anyaszentegyháza átlép az adventi Messiás várás kerersztény gondolatvilágába ezzel a zsolozsmás imárahívással. Az Ábrahámnak adott áldás ugyanis ezzel a gondolattal fejeződik be: „Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége” (Ter 12,3) Ábrahám állandóan magával hordozta az általános bálványimádás foglyaként ősei és saját bálványai garmadát. Az Úr, a Seregek Ura, az ég és föld egyetlen Ura és Teremtője a kegyelem segítségével lép közbe: nem Baál a teremtő, hanem Én vagyok. Baál a maga kisebb és nagyobb hordó-testével ócskavas. Az igaz Isten előtt undorító látvány. Ábrahám, dobd el ezt és minden ócska bálványodat. Én, az Úr áldásommal megtisztítalak és kétezer év múlva többmilliós családod egyik tagja, az Isten Fia, az én Isteni Szülöttem a te egyik késői leányunokád fia lesz. Ő veszi magára minden ember minden bűnét és büntetését és lemossa drága vérével.Izajás próféta így fogalmazza meg ezt:„Így panaszkodik Sion: Elhagyott az Úr! Megfeledkezett rólam! De megfeledkezhet-e csecsemőjéről az asszony? És megtagadhatja-e szeretetét méhe szülöttéről? S még ha az meg is feledkeznék is: én akkor sem feledkezem meg rólad. Nézd, a tenyeremre rajzoltalak; falaid szemem előtt vannak szüntelen. Sietve jönnek, akik fölépítenek, s akik leromboltak és kifosztottak, azok elmennek. El lehet-e venni a zsákmányt az erőstől, és megszabadulhat-e a fogoly a vitéz harcostól? Igen! Mert az Úr mondja: Az erőstől megszabadulénak a foglyok, és a vitéz harcostól elv eszik a zsákmányt. Magam szállok harcba azokkal, akik ellened harcolnak, és én mentem meg gyermekeidet. Ellenségeidet megetetem a saját húsukkal; úgy megittasodnak a saját vérüktől, mint az új bofrtól. Akkor mindenki megtudja majd, hogy én, az Úr vagyok a te Szabadítód, és a te Megváltód, Jákob erőse. Ezt mondja az Úr: Hol van anyátok válólevele, amellyel elbocsátottam? Vagy ki a hitelezőm, akinek eladtalak benneteket? Bizony, gonoszságaitok miatt adtalak el titeket, és bűneitek miatt bocsátottam el anyátokat” (Iz 49,14-50,1)

Karácsony 7. napja

Karácsony 7. napja 

„Itt az utolsó óra” 

(1Jn 2,18) 

Jézus tanításában sokszor szerepel ez a fogalom: az utolsó óra. Mivel az utolsó az valamilyen sorra utaló kifejezés, lehet szó több féle változatról, amikor a Szentírásban az utolsó óráról esik szó. Szent János apostol levele most úgy értelmezhető, hogy Szent Szilveszter pápa mennyei születésnapján zárul a leköszönő esztendő, és ezt a napot a társadalmi és gazdasági évben záró akkordnak kell tekintenünk. A lényege ennek az, hogy tudomásul vesszük, anyagi dolgainkat rendbe kell szednünk, el kell számolnunk illetékeseknek egy évi munkánkról. Arra is gondolhatunk, hogy a felséges Isten minden órára, sőt minden percre öröktől fogva kijelölte feladatainkat. Ha komolyan vesszük ezt az isteni tervet, naponta elszámolunk Urunkkal az esti imában, így az év utolsó napján felelevenítjük a végzett munkánkkal kapcsolatosan: megtettem-e mindent, amit Istenem nekem rótt ki feladatnak? És milyen szándékkal végeztem dolgomat: az igazságot és a felebaráti szeretetet szolgálta-e minden percem? Bűnbánó szívvel kérek bocsánatot Istentől, legfőbb Uramtól, ha nem sikerült minden a legjobban, különösen pedig akkor, ha fontos kötelességet teljesen elfeledtem, netán készakarva elhagytam? Ha pedig élt bennem a jó szándék, hogy semmit nem teszek magam kényelmére, tehát nem az önszeretet irányította akaratomat, akkor boldogan adok hálát Uramnak, hogy hányatott életemben az Ő kegyelme rányitotta figyelmemet mások, a mellém rendelt emberek boldogító szolgálatára, és megadta hozzá a kegyelmeket, a lelkierőket, és meg is tudtam tenni azt a jót, ami nem nekem, hanem mások boldogítására szolgált tevékenységemben. Próbálom megérteni Jézus logikáját: „Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol moly és rozsda emészt, ahol a tolvajok betörnek és lopnak. Gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem moly, sem rozsda nem emészt, ahol tolvajok nem törnek be, és nem lopnak” (Mt 6,19-20) Ezeket a boldogításból szerzett mennyei valutákat senki nem játszhatja el nyomorult földi tőzsdén. Halálod napjáig maga Isten őrzi, összegezi, és örök boldogságod mértékéül ez szolgál egyedül. Sürgősen bankot kell váltania sok embernek. Hálával mondjunk köszönetet Urunknak, hogy az utolsó időket nem hozta ránk, a sötétség urai nem tudtak bennünket félrevezetni, nem szédültünk bele sem hazugságba, sem gyűlöletbe. Jó szerencse helyett kérjük mennyei Atyánktól bőséges kegyelmét állandósult áldását, egész gondolkodásunkra, teljes életünkre.

NIKODÉMIAI SZENT FILETER

Szent Fileter vértanú

Szentünk a nikomédiai prefektus fia volt. Keresztény módon élt, különös testi szépséggel rendelkezett. Dioklécián császár ezért magához hivatta és hittagadásra próbálta rávenni. Fileter ennek ellentmondott, azért tüzes kemencébe került. Mivel sértetlenül került ki belőle, Dioklécián szabadon engedte. Később, Makszimián császár alatt újra kínokat kellett elszenvednie hitéért. Őt azonban mindezek között Krisztus Isten erősítette. A császár ezért kardhalálra ítélte. Két hóhér keze is elszáradt az ítélet végrehajtásánál. Mindketten hivőkké lettek és ezért mindkettőjüket lefejezték. Filetert börtönbe zárták, és utána a Márvány tenger partján levő Prokonniszba vitték. Az úton sok csodát tett, ezekkel 6 katonát, és vezérüket kereszténnyé tette. Békében halt meg a kisázsiai Küzike közelében 311-ben.

Először nyílt ki a moszkvai katolikus székesegyház szent kapuja

A világ sok más templomához hasonlóan, a moszkvai katolikus székesegyház szent kapuja is először nyílt ki az irgalmasság szentéve kezdetén. December 13-án Paolo Pezzi, a moszkvai, az Istenszülőről nevezett érsekség főpásztora vezette a liturgiát a Szeplőtelen Fogantatás-székesegyházban.

Szentévi üzenetében Paolo Pezzi bátorított minden keresztényt, laikusokat és klerikusokat egyaránt, hogy fedezzék fel az irgalmasság küldetését, és gyakorolják nap mint nap, rendszeresen; forduljanak a hozzájuk legközelebbi rászorulókhoz: egy szükséget szenvedő családhoz, kórházi betegekhez, vagy árvákhoz.

Az érsek homíliájának középpontjában az Atya irgalmassága állt, aki Jézus által eljön az emberekhez. „Mint mindenki más, én is megtapasztaltam ezt, hála azoknak, akik szeretnek és elfogadnak engem. Nincs szebb és értékesebb az életben, mint az, ha valaki örül neked, úgy, ahogy vagy, különösebb ok nélkül, csak azért, mert te vagy te” – fogalmazott Paolo Pezzi.

A főpásztor felhívta rá a figyelmet, hogy a szentév advent idején kezdődött, a várakozás, a Krisztus utáni vágyakozás idején. „Mivel Isten a szeretet, az irgalom, ráébredünk, hogy nem csak Ő hiányzik nekünk, hanem mi is hiányzunk Neki.”

„Erről van szó. Isten az, aki hiányzik nekünk, az Ő hiányát érezzük. Tudjuk csillapítani szomjúságunkat az Isten iránt, ha hazamegyünk, ha válaszolunk örök hívására” – mondta Pezzi érsek a tékozló fiú példázatáról szólva.

„Semmi nem vonzza jobban az embereket, mint ennek az önzetlen szeretetnek a megnyilvánulása, amely átjárja az életüket” – tette hozzá.

„Semmi nem késztet jobban az Atya házába való hazatérésre, mint a feltétel nélküli szeretetnek ez a sejtelme, ez az emléke. Szeretünk, még ha nem is érdemeljük meg. Azt hisszük, ez a dolgok rendje, holott valójában ez nagyon is rendkívüli.”

„Ha valaki felismeri ezt az irgalmas és önzetlen szeretetet és Isten fáradhatatlan kezdeményezését, csoda történik. Az emberek el tudják fogadni önmagukat, s át tudják adni magukat ennek az átalakító szeretetnek.”

2016-ban mind a négy orosz katolikus egyházmegye tervez zarándoklatot Rómába; a moszkvai érsekség ezen kívül még két szentévi zarándoklatot hirdetett meg.

Az Irgalmasság Éve 30.

Mire az elsőszülöttségi áldás átadásának ideje elérkezett, az áldást nem József kapta meg, hanem akinek azt az Úr szánta: Júda, a negyedik fiú. Az apa így szólt fiaihoz: „Gyűljetek össze Jákob fiai, és halljátok, hallgassátok meg Izraelt, atyátokat! Rúben, elsőszülöttem, te erősségem és férfierőm zsengéje. Első a tekintélyben és első a hatalomban. De kiáradtál, mint a víz, ezért a jövőben nem leszel első. Mivel atyád fekhelyére léptél, s ellenemre beszennyezted fekhelyemet. Simon és Lévi, test szerint testvérek, teljessé teték csalárdságuk hatalmát. Nem ülök le tanácsukban, körükben nem veszek részt, mivel haragjukban férfiakat öltek meg, s gőgjükben bikákat szelidítettek meg. Átkozott legyen a haragjuk, ami heves volt, s a dühük, ami kegyetlen volt. Elosztom őket Jákobban, szétszórom őket Izraelben.Júda, téged dicsérnek majd testvéreid, kezed ellenségeid nyakán lesz. Atyád fiai meghajolnak előtted. Fiatal oroszlán lesz Júda, s a zsákmánytól kelsz öl, fiam. Azután elnyújtózkodik, s úgy fekszik ott, mint egy oroszlán, mint egy nőstényoroszlán. Ki ingerelné? em tűnik el a jel Júdától, sem a királyi pálca a lábától, amíg le nem róják neki az adót, és a népek nem engedemeskednek neki. A szőlőtőhöz köti csikóját, és a szőlővesszőhöz és a szőlővesszőhöz a nőstény szamár fiát. Borban mossa köntösét, s a szőlő vérében ruháját. Szeme sötét, mint a bor, foga fehér, mint a tej.” (49,1b-12) Ez az utolsó bekezdés a messiási áldás.

Karácsony nyolcadának hatodik napja

Karácsony nyolcadának hatodik napja

Simeon után Izrael másik igazáról, Anna prófétaasszonyról olvasunk a mai Evangéliumban, aki „dicsérte az Urat, és beszélt róla mindazoknak, akik várták Izrael megváltását”. Két dolgot is magunkkal vihetünk ebből a jelenetből. Az első, hogy az Úrról való tanúságtételt meg kell hogy előzze az ő szívből jövő dicsérete. Az Egyház és minden keresztény ember tanúságtételének is előfeltétele az Isten imádásában és dicséretében történő elmerülés, mert ez a világ elmúlik, de Isten dicsérete örökre fennmarad. A másik megfontolásra érdemes dolog, hogy Anna prófétaasszony csak azoknak beszélt Jézusról, akik várták Izrael megváltását, nem pedig mindenkinek. Nem arról van szó, hogy bizonyos emberek nem érdemesek az örömhírre, de valódi mélységére csak azok képesek figyelni, akik tudják, érzik, hogy Jeruzsálem, Budapest, New York – az egész világ megváltásra szorul.

Aki olyan naiv, hogy azt hiszi, az emberi társadalom képes saját erejéből célba érni és megteremteni a földi paradicsomot, az nincs felkészülve az evangélium befogadására, annak csak „karácsonyi rege”, vallási mese Isten legnagyobb tette, hogy Fiában „értünk, a mi üdvösségünkért leszállott a mennyből, megtestesült a Szentlélek erejéből, Szűz Máriától, és emberré lett”. Azok a jeruzsálemiek, akik nem várják Jeruzsálem megváltását, azt szeretik a világban, ami nem az Atyától van: a test kívánsága, a szemek kívánsága és az élet kevélysége uralkodik szívükön. Ebből a háromból épül fel az Isten ellen fellázadt ember világa.

Megvalljuk, Urunk, hogy nincs másban megváltásunk, szabadulásunk, békességünk, csak egyedül Benned. Adj nekünk tiszta szívet, hogy ne elégedjünk meg a vallásosság külsődleges cselekedeteivel, hanem mindenekfölött Rád és a Teáltalad ígért üdvösségre vágyakozzunk. Rombolj le bennünk, életünk különböző területein mindent, ami ettől eltántorítana minket, s add, hogy ne a következő évtől, ne a sorstól, ne önmagunk erejétől várjuk, hanem Benned, Megváltónkban keressük életünk végső megoldását.

 

SZENT DÁVID KIRÁLY

Dávid Jézusnak a Jesse fájából sarjadt királyi őse.

Életét, a Királyok könyve előadását rövidre fogva, a Debreczeni-kódex mondja el.^* Ebből csak néhány mozzanatot ragadunk ki. Amikor Sault az ördög gyötörte, Szent Dávid hegedülvén előtte, megkönnyebbödik vala. A zsoltárkönyvet az Úristen tisztösségére szerzé, kik közül mindinikben inkább emléközik a mi Uronk Krisztus Jézusnak embörré lételéről, kénszenvedéséről, feltámadásáról, és egyéb jótétiről, mely könyvet az isteni szent írásoknak könyvi között Anyaszentegyház éjjel-nappal az isteni dicsíretre tuladoníta...

Némelyek azt mondják, hogy a kertbe temetteték, hol Uronk Jézus megfeszítteték és eltemetteték. Szálla lölke limbosra az Szentatyákhoz, honnan Idvözíténktől kiszabadíttatván, feltámadásának napján. Mene Uronkkal áldozó napján az örök boldogságba…

Dávid király és próféta miséjét már a Pray-kódex emlegeti. Számos későbbi misekönyvünkben is előfordul. Középkori, az üdvösségtörténetet; illetőleg Jézus családfáját ábrázoló freskóinkon a próféták karában, továbbá szárnyasoltárainkon is megjelenik: Berzenke (Bzinov, 1450, Szépművészeti Múzeum), Hervartó (Hervartov, 1460), Jánosháza (Janošovce, 1480), Liptószentmária (Liptovska Mara, 1450), Mateóc (Matejovce, 1450).^*

A musica sacra patrónusaként ábrázolják barokk templomaink kórusképei. Így Nova orgonakarzatának freskóján, Dodrffmeister alkotásán, a jobbjába fogott papírlapon ezt olvassuk: LAUDATE EUM IN SONO TUBAE, LAUDATE EUM IN PSALMIS. Magyarul: dicsérjétek őt harsona szavával, dicsérjétek őt zsoltárokkal.

Mint láttuk, Dávid neve beleszövődött az Aprószentek legendájába és népi hagyományvilágába is. Kiegészítésül idézzük itt a vesszőzés gyergyóalfalusi kisérőszövegét:

Dávid, Dávid, korcsolyázik. Elromlott a korcsolyája, Van bükkfája, megcsinálja. Fúrja, faragja, Mégis hátán hordozza. Adjon Isten erőt, egészséget, léleküdvösséget! Isten éltesse!

*

Országszerte ismeretes hiedelem szerint a Holdban Dávid király hegedül, Cecília meg táncol.^* Annyira együtt emlegetik őket, hogy ismétlés elkerülése végett utalunk a Cicölle napjánál mondandókra.

Dávid nevéhez több szólás is fűződik. Kárbament, elveszett vagy kölcsönadott, de vissza nem került dologra mondja a szegedi nép: elhegedülte Szent Dávid. Így is: elírta Szent Dávid, el is magyarázta.

Bíró László tábori püspök karácsonyi köszöntője

Az alábbiakban Bíró László tábori püspök 2015 karácsonyára írt köszöntőjét tesszük közzé.

Már csak néhány óra választ el bennünket karácsonytól. Az előttünk álló órák a karácsonyi készülődés hajráját jelentik: bevásárlás, ajándékok csomagolása, utolsó simítások otthonunkban. Ilyenkor könnyen elbillenünk a pusztán külső munkálatok irányába. Alig marad energiánk a belső készületre, az egymásra figyelésre, pedig, ha csak külső vidámságokra készülünk és a belsőt, kapcsolatainkat elhanyagoljuk, karácsonyunk kongó ürességét készítjük elő. Karácsony több akar lenni!

Karácsony a közelség ünnepe

A hívő ember azt ünnepeli, hogy az örök Isten keresi a közelséget, keresi a lehetőséget, hogy minél közelebb kerülhessen az emberhez. Az örök Ige emberré lett, apró gyermekként jött közénk, rászorulva egy édesanya gondoskodására. Isten gyengédsége ez az ember iránt. Karácsonyunkhoz hozzá tartozik a gyengédség, a közelség. Egyik kortárs gondolkodónk mondja, a szék akkor is szék, ha senki nem ül rajta; a ház akkor is ház, ha senki nem tartózkodik benne, de az otthon csak akkor nevezhető otthonnak, ha szeretetteljes közelség. Karácsonyi készülődésünk, rohanásaink közepette, vagy azok ellenére, próbáljuk már most gyakorolni a közelséget, a gyengédséget, a tapintatot, hogy az ünnep szent napjai ne valami furcsa, idegen testnek tűnjenek majd számunkra.

Karácsony az emberi méltóság ünnepe

Ha valaki veszi a fáradságot és meglátogat bennünket, megtiszteltetésnek éljük meg. Karácsonykor azt ünnepeljük, hogy maga Isten látogatja meg az embert. A klasszikus gondolat szerint: „Isten emberré lett, hogy az ember istenivé válhasson”, így válik az ember fölemelésének ünnepévé. Az ember méltósága nem abból fakad, hogy öreg vagy fiatal, tehetséges vagy kevésbé tehetséges. Az ember méltósága létéből fakad. Egyazon méltósággal bír az ereje teljében lévő fiatal, az éppen megfogant magzat és az elaggott öreg. Karácsony ünnepe arra is hív, hogy családunkba senkit ne írjunk le, ünneplésünkbe integráljuk öregjeinket, akik talán már egy szociális otthon homályában élnek csupán. Figyeljünk azokra, akik családunk vagy városunk perifériájára sodródtak.

Karácsony a realitások ünnepe

Jézus Urunk nem ideális körülmények közé született. Egy városszéli barlangistállóban látta meg a napvilágot. Ferenc pápánk a Szűzanyáról elmélkedve rácsodálkozik arra, hogy a Szűzanya olyan embertársunk, aki néhány darab rongyból és egy istállóból is képes otthont varázsolni. Lehet, hogy nincsenek ideális körülményeink, anyagi lehetőségeink a karácsony előkészítésére, de mert az otthon szeretetteljes közelség mégis „otthonossá” tehetjük készülődő ünnepünket.

Karácsony a remény ünnepe

Lelkesen tudjuk énekelni: „Mennyből az angyal lejött hozzátok”. Valaki föntről érkezett le. Aki a fönthöz tartozott, most lent, közöttünk van. A „fent” azonban létezik. Nagy kísértésünk, hogy megfeledkezzünk róla és pusztán a „lent”-ben, az egysíkúságban gondolkodjunk, ellaposodjunk, reményvesztettekké legyünk. Amikor az örök Ige közénk testesülve emberré lett, nem szűnt meg a „fent”. A létnek távlata van, értelme van, nem lehetünk soha reményvesztettek.

Ezekkel a gondolatokkal kívánok további áldott készülődést és boldog karácsonyt!

Bíró László tábori püspök

Az Irgalmasság Éve 29.

A hét bőtermő esztendőben fecsillant az öregedő Izrael szeme. A nehezen várt fiú, az igazán szeretertt feleség fia Egyiptom alkirálya lett. A serdülő ifjúra egyre büszkébben nézhetett az apai szem, hiszen okosabb volt minden testvérénél. Isten is megmutatta, hogy ebben a fiúban nagy kincset nyújtott neki és családjának. Igaz nem elsőszülött, de Jákob is másodszülött volt. Az Úr ennek ellenére Ézsautól elvette a Messiás ősapja címet, és ezt megtehette volna mindenféle magyarázkodás nélkül. Ám mégis az elsőszülött adta el ezt a jogát egy tál eledelért, amikor zsákmány nélkül tért haza az erdei vadászkörútjáról. Ezzel Jákob lett a választott, akinek családjából fog megszületni a Megváltó.Majd jöttek a jelek, Józsefnek az álmai. „Józsefnek egyszer álma volt, s azt elmpondta testvéreinek. Így szólt hozzájuk: Hallgassatok ide, milyen álmot láttam. Kévét kötöttünk a mezőn, s íme, az én kévém fölegyenesedett, és állva maradt, a ti kévéitek pedig körülvették, és meghajoltak az én kévém előtt. Testvérei így válaszoltak: No, talán a királyunk akarsz lenni és fölöttünk uralkdni? Álma és elbeszélése miatt még inkább meggyűlölték. Más alkalommal újra álmot látott, s azt is elmondta bátyjainak. Így szólt:Látjátok, ismét álmom volt. A nap, a hold és a csillagok meghajoltak előttem. Amikor elbeszélte apjának és testvéreinek, Apja megfeddte, mondván: Mit akar jelenteni ez az álom, amit láttál? Nekem, anyádnak és bátyjaidnak, nekünk a földig kell hajolnunk előtted? Bátyjai féltékenyek lettek rá, aapja azonban megjegyezte magának a dolgot” (Ter 37,5-11) A rettenetes éhinség idején itt vannak a fáraó kocsijai, fia üzenetével: „Mondd meg testvéreidnek, hogy ezt tegyétek: Málházátok föl állataitokat, és menjetek Kánaán földjére. Hozzátok el atyátokat és családatokat, és gyertek hozzám. Én Egyiptom földjeinek legjavát adom nektek, és a föld bőségéből fogtok táplálkozni. Te pedig add nekik a parancsot, hogy ezt tegyétek: Vigyetek magatokkal szekereket gyermekeitek és feleségeitek sszámára. ültessétekföl atyátokat és gyertek ide. Házi holmitok miatt ne bánkódjatok, mivel Egyiptom egész földjének legjava lesz a tietek” (45,17-30)

Karácsony nyolcada 5. nap.

Karácsony nyolcada 5. nap.
„Amint az Úr törvényében írva van”
1Jn 2,3-11, Lk 2,22-35

Mária tiszta szűz, testben és lélekben egyaránt tökéletes ember. Akit szült, az Isten egyszülött Fia. Mégis tartja a Törvényt, az Ószövetséget, amint később megfogalmazza: „Nem azért jöttem, hogy megszüntessem a törvényt, hanem hogy beteljesítsem”. (Mt 5,17) Mária sem lélekben, sem testben nem szorul tisztulásra, de Ő is aláveti magát a törvénynek, ezért negyven napos kisfiával együtt átmentek Betlehemből Jeruzsálembe a templomba, „hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr törvényében írva van: Minden elsőszülött fiúgyermek az Úrnak legyen szentelve, és hogy áldozatot mutassanak be, amint az Úr törvénye mondja: Egy pár gerlicét, vagy két galambfiókát”. (Lk 2,22-23) A parancs azért volt fontos az Ószövetségben, hogy Izrael fiai el ne feledjék, Isten nemcsak az egyiptomiak fiai felett élet-halál Ura, hanem a zsidók felett is az. A menekülés előtt percek alatt elvette az Úr az egyiptomi családok elsőszülött fiainak életét, de megkímélte a zsidó fiukat. Erre emlékezve kellett a templomban felemelni Isten felé a templom ajtajában az elsőszülötteket. Utána az anyák rögtön visszakapták gyermeküket. Mária tudta, hogy az Ő Fia harminchárom évesen majd újra felemeltetik a szomszéd hegyen, a Golgotán. De teljesítette a törvényt, adta értünk örök áldozatul. A hívek Isten szavához igazodnak. Tudják, hogy az mindig beteljesedik. Erre utal az agg próféta, Simeon bizalma. Régóta könyörgött, hogy Isten ne vegye el földi életét, amíg szemével meg nem látja a Megváltót. A Szentlélek most jelezte neki, hogy a világ Megváltóját ma mutatják be Istennek. Gyorsan a templomba ment tehát. A hosszú sorban álló kismamák között ugyanígy a Szentlélek mutatta meg neki, melyik pólyás kisfiú a Messiás. Aki hisz Istennek, az számíthat az Ő irányítására.Erre hivatkozik János levélrészlete: „Szeretteim! Nem új parancsot írok nektek, hanem régi parancsot, amelyet kezdettől fogva ismertek. A régi parancs az ige, amelyet hallottatok. De új parancsot is írok nektek, s ez rá is, rátok is vonatkozik, mert a sötétség elmúlt, és a világosság világít már. Aki azt mondja, hogy világosságban van, és testvérét gyűlöli, az még most is a sötétségben van”. (1Jn 2,7-9) Itt János utal arra, hogy a zsidók tökéletlen szeretet-szemléletét Jézus keményen elítélte: „Hallottátok, hogy azt mondták: szeresd felebarátodat (Lev 19,18), és gyűlöld ellenségedet. Én viszont azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért, hogy fiai legyetek mennyei Atyátoknak, mert ő fölkelti napját a gonoszokra és a jókra, s esőt ad az igazaknak és gazembereknek”. (Mt 5,43-45) Isten szeretetparancsa régen is ugyanaz volt. Emberek torzították el. Aki most is ezt teszi, az sötét alak: „Aki gyűlöli testvérét, az sötétben van, sötétben jár, és nem tudja, hova megy, mert a sötétség megvakította szemét” (1Jn 2,11)

NÁPOLYI BOLDOG MODESZTÍNUSZ

BOLDOG MODESZTÍNUSZ

 pap 

(1802-1854)

Frattamaggiore* községben, Nápolyhoz közel látta meg a napvilágot. Szülei szegény iparosemberek voltak s fiukat a születése utáni napon megkereszteltették Domonkos névre. Gyermekkorában buzgó volt az imában, ministrálásban, mások is épültek viselkedésén. A papi hivatás egyre jobban megérlelodött benne. Felvételt nyert az aversai* egyházmegyei szemináriumban, ahol hét évet töltött. Amikor az ot jóakarattal pártfogoló püspök meghalt, szeminarista társai - nem bírván elviselni egy szentet - elérték, hogy Domonkost elbocsássák a szemináriumból. Egy ideig a szüloi házban élt, reverendában járt, gyermekeket oktatott a hitre és gyakorolta a szeretet cselekedeteit. Eljárt az alkantarínus ferencesek templomába, egyre inkább vonzotta Szent Ferenc, míg 1822-ben felvételét kérte a ferencesek nápolyi tartományába. Ekkor kapta a Jézusról és Máriáról nev. Modesztínusz nevet. Pappá szentelése (1827) után több kolostorban is muködött, s igyekezett a jó Pásztort követni. Egy ideig házfonök is volt. Amikor az elöljáróságtól felmentették, Nápoly külvárosában egészen a gyóntatásnak, igehirdetésnek és a felebaráti szeretet gyakorlásának szentelte életét. A szegények, akiket surun látogatott, sokszor csodás módon tapasztalták segítségét. Keresett gyóntató volt. Gyónói érezték, hogy kitárul elottük Isten végtelen irgalmának, Isten szívének ajtaja. Nagy szeretettel fogadta mindazokat, akik bármily ügyben hozzá fordultak, vigasztalta, jó tanáccsal látta el oket. Buzgón tisztelte Máriát, a Jó Tanács Anyját, az o tiszteletét terjesztette, képét elvitte a betegekhez, a börtönlakókhoz, mindenhova, ahol vigaszt nyújthatott, sebeket gyógyíthatott. Külön gondja volt a szülo anyákra, akiket buzdított az anyaság elfogadására és az anyaságnak keresztény szellemben való megélésére. Prófétai jellegu volt ez az apostolkodása és szól a mi korunknak is: „Szent az emberi élet kezdettol fogva!” Szeretete akkor nyilvánult meg léginkább, amikor a városban pestis ütötte fel a fejét, s o élete kockáztatásával látogatta a pestises betegeket, mígnem maga is megkapta a betegséget és a szeretet áldozataként halt meg 52 éves korában. Szentsége híre még életében elterjedt, halála után pedig erosödött. Boldoggá avatási eljárása 1870-ben kezdodött el, de maga a boldoggá avatás csak 1995-ben történt meg.
A Szentté avatási Kongregáció dekrétumából (1984):
„Modesztínusz atya Isten embere, a nagy ferences család dísze. Mostani idokre szóló izenete elsosorban a szerzetesekhez szól, akik teljesen Istennek szentelve kell, hogy napról napra tökéletesebben járják a Krisztus követése útját, huségesen és örvendezve éljenek az Evangélium tanításából, valamint saját szerzetük lelkiségébol, kegyelmi adományaiból.”

Imádság:

Istenünk, te Boldog Modesztínusz szolgádat különös utakon vezetted Szent Ferenc rendjébe s a papi hivatásban a Jó Pásztor követésére. Add, hogy példáját és tanítását követve megtaláljuk az utat Jézus irgalmas Szívéhez. Ki élsz és uralkodol mindörökkön örökké.

 

Erdő Péter: Nem lehet egy társadalom életét szabályozni erkölcs nélkül

Életünket és minden lehetőségünket Istentől ajándékba kaptuk, az életünkért nem dolgoztunk meg. Ha pedig ajándék, akkor késznek kell lenni arra, hogy a kötelező mértéken túl is segítsünk, szeressünk másokat. Minderről Erdő Péter bíboros beszélt a Somogy Online-nak.

– Ön Ferenc pápa egyik legközelebbi munkatársa. Hogyan kezdődött a papi hivatása, van ennek tettenérhető pillanata?

– Tizenhárom éves koromtól kezdve kezdtem el intenzívebben templomba járni és imádkozni.

– Mi volt ennek oka?

– Jó hitoktatóim voltak plébánia szinten. Egészen kiváló könyveket ajánlottak, melyek nagy élményt jelentettek nekem. Rájöttem arra, hogy az Istennel való kapcsolatnak van egy személyes mélysége, ami rendet tesz az ember életében. A tanulásban és az emberi kapcsolatokban is éreztem, hogy ez hatalmas segítség. Lassan megfogalmazódott bennem: lehet, hogy ez a legfontosabb az ember számára, s akkor teszem a legtöbb jót másokkal, ha ezt az örömöt tovább adom. Amikor érettségi előtt ki kellett tölteni az felvételi lapokat, hogy milyen felsőoktatási intézményben szeretnék tanulni, fél éjszakát átimádkoztam, aztán beírtam az Esztergomi Hittudományi Főiskolát. A kispapok fölvételi beszélgetését Vajai István kanonok vezette. Emlékszem, hogy énekelni is kellett valamit, én betanultam egy szentének első versszakát, elkezdtem, de nem valami jól sikerülhetett, mert a strófát már ő fejezte be…

– Sokat tartózkodik Rómában?

– Igen, az utóbbi években őszönként több mint egy hónapot, a szinódusok miatt.

– Miért a család lett a püspöki tanácskozás központi témája?

– Mert rendkívül aktuális, nem csak az egyház, hanem az egész emberiség számára. Olyan alapvető intézmény, amiről meg vagyok győződve, hogy az emberi természethez tartozik. Ugyanakkor látjuk azt, hogy a világban terjed az intézményellenesség, az emberek nem csak egyházi, de polgári házasságot sem kötnek. Mintha a tartós elkötelezettségekkel lenne gond, ez nagyon sok más területén is látszik az életnek. S vannak egyes országok törvényeiben újabb tendenciák, amivel a világegyház szembesül.

– Mi az egyház hite a családról?

– Az, hogy ez a Teremtő tervében fontos szerepet tölt be. Az emberi fejlődésnek, a másra tekintettel lévő, másért áldozatot hozni tudó, mással az örömét, bánatát, javait, lehetőségeit megosztani tudó magatartásnak a legjobb iskolája a család. Nem egy a sok lehetséges intézmény közül, hanem az emberiség számára alapvető. Az egyházon belül még különleges küldetés is jellemzi, például a hit továbbadásában, melynek a család az egyik legfőbb színtere.

– A katolikus egyházban kaphatnak nagyobb szerepet a nők? Ők Jézus életében fontosak voltak.

– Állítom, hogy már ma is nagyon jelentős ez a szerep, ha nem elfogultan, panelek szerint vizsgáljuk a dolgot. Nagyon sok egyházi intézmény élén áll nő, az országos magyar katolikus közoktatási hálózat vezetője is egy hölgy, ezeknek a tevékenységeknek az éves költségvetése messze fölülmúlja az egyházmegyék hitéleti költségeit. Dolgoznak nők szociális, karitatív és tudományos szervezeteink vezetésében, a pasztorális tanácsban, a plébániák képviselőtestületében is.

– December 8-án kezdődött az irgalmasság szentéve Rómában.

– Magyarországon 13-án csatlakoztunk, ahogyan a Szentatya kérte, s kinyitottuk a szentévi kapukat.

– Azokat ritkán nyitják meg.

– Ez nagy dolog, de egyre gyakrabban van ez a ritkán. 1300-ban hirdettek először jubileumi szentévet, aztán eleinte évszázadonként, majd ötven, aztán huszonöt évenként. Legutóbb 2000-ben volt szentév. A mostani alkalom az irgalmasság jegyében áll, ami azt jelenti, hogy Istennek a megbocsátó és ingyenesen ajándékozó szeretete a meghatározó központi gondolat, ami köré a Szentatya ezt a témát rendezni kívánta. Életünket és minden lehetőségünket Istentől ajándékba kaptuk, az életünkért nem dolgoztunk meg. Ha pedig ajándék, akkor nekünk is így kell viszonyulnunk a valósághoz, tehát késznek kell lenni arra, hogy a kötelező mértéken túl is ajándékozzunk, segítsünk, szeressünk másokat. Az irgalmasság az ember számára magatartási mód. Az Ószövetségben nem fakultatív tanácsok, hanem parancsok vannak: az éhezőknek enni, a szomjazóknak italt adni, ruhátlanoknak, betegeknek segíteni, tudatlanokat tanítani, tanácstalanoknak jó tanácsot adni, szomorúakat vigasztalni, élőkért és holtakért imádkozni, holtakat eltemetni!

– Sok tennivaló van ezzel manapság is.

– Nagyon sok.

– Mintha nem éreznénk át a felelősségünket.

– Ha találkozom egy kihívással, akkor amennyire lehetőségeim vannak, annyira felelős vagyok azért, hogyan válaszolok.

– Büntetésre szükség van?

– A büntetőjog nagy működési nehézségekkel küzd. Ha nincs a társadalomnak olyan értékrendje, amit az emberek többsége oszt, akkor a jogszabályok betartását újabb jogszabályokkal lehet segíteni, még újabb ellenőrző mechanizmusokat kitalálni. Végül olyan tömegű jogszabály keletkezik, hogy aki akarja, az sem tudja betartani, mert nem igazodik el benne, sokszor még a közhivatalnokok sem ismerik az összes paragrafust. Ha ilyen helyzet adódik, nem működik a rendszer, mert minden állampolgár mögé nem lehet rendőrt állítani. Mi, keresztények optimisták vagyunk, hiszünk abban, amit Szent Pál a rómaiakhoz írt levelében mond: az ember, a pogány is a szívébe írva hordozza Isten törvényeit.

– Magára maradt a jog?

– Ha egy társadalomban kialakul az egyetértés, akkor erre már lehet építeni a közös viselkedés külsőleg is megkövetelhető szabályait. A jogot nem szabad magára hagyni, szüksége van a társadalomra és az erkölcsre. Ez a kettő ma azért fontos, s azért kell a kapcsolatokat hangsúlyozni, s nem csak a különbségeket, mert sokan úgy gondolják: lehet egy társadalom életét szabályozni jog és erkölcs nélkül, elegendő a gazdasági, tömegtájékoztatási, elektronikus manipuláció. A valóság azonban az, hogy ezek a szisztémák bármennyire hatékonyak is a mai világban, önmagukban nem állnak meg. De ha jog és erkölcs nélkül, az emberek erkölcsi meggyőződése nélkül valamilyen szisztéma mégis szabályozni tudná a társadalomnak az egész viselkedését, fölmerül a kérdés: aki azt irányítja, milyen normák szerint működik?

– A Tízparancsolat megoldás lehetne.

– A Tízparancsolat az élet bonyolultsága miatt állandó utána gondolást kíván.

– Például?

– Ilyen terület a bioetika. Ha az erkölcsi értéket látjuk is, konkrét jelentését csak akkor tudjuk megállapítani, ha van szaktudásunk is, ismerjük a valóságot.

– A teológia mennyire képes, mennyire akar lépést tartani a gyorsuló világgal?

– A teológiának sok szakterülete van. Például az erkölcsteológia arra törekszik, hogy bizonyos helyzetekben vonjon le tanulságot, mondja ki, mi a helyes emberi magatartás általában. Ehhez kell egyrészt a hitünk ismeretforrásaiból, a Szentírásból, a szent hagyományból eredő elveknek a biztos ismerete, de kell ezeknek a szembesítése is a valóságnak azokkal a részleteivel, amelyekre a kérdés vagy a probléma vonatkozik. Ezért Rómában a pápai egyetemeken egyre másra írnak ki olyan diplomakurzusokat, amelyek a bioetikával, a gazdasági etikával, adott esetben politikai erkölccsel, vagy az internet világában nyíló lehetőségek etikus alkalmazásával foglalkoznak. Úgy érezzük, hogy van ránk bízva egyfajta világosság a hitben, de ezt mindig a valóság ismeretéhez kell kapcsolni. Ez állandó készültséget kíván és ameddig történelem lesz, ez a munka folytatódik.

– Vannak még megfejtésre váró dolgok a Bibliában?

– A Biblia nem rejtvény, nem betűrejtvény. Amikor a Bibliát tanulmányozzuk, akkor az üzenetet keressük benne. Hosszú idő alatt különböző szerzők által leírt könyvek összessége a Biblia. Más és más nyelvi, történelmi, irodalomtörténeti kategóriákat kell használnunk ahhoz, hogy pontosan megértsük a szerzők szándékát. Vannak a szöveg változataival kapcsolatos kutatások. De a Bibliának nem önmagában a megértése a teológia igazi nagy kérdése, hanem hogy amit mi a kinyilatkoztatás alapján hiszünk, azt korról korra hogyan fogalmazzuk meg, lehetőség szerint rendszerbe foglalva, az adott kor kultúrája számára érthető és beszédes módon, úgy, hogy a problémákra eligazodást nyújtson. Vannak kísérletek, például átírni az Újszövetséget úgy, hogy ahol szamár volt, ott motorbiciklit írunk, mert ma azt használják. Ezek bátor ötletek, de kell történelmi hűség és kapcsolat az eredeti szöveghez, Jézus Krisztus személyéhez, és kell ugyanakkor érzékenység az egyes korok gondolkodásmódja, fogalomvilága, és az adott kultúra kifejezésmódja iránt. Ebben lehet legitim fejlődés vagy alakulás.

– Ön ma miképp szerez személyes tapasztalatot?

– Személyes plébániai főpásztori látogatás utoljára 1934-ben, Serédi Jusztinián idejében volt az egyházmegyében. Gondviselésnek tartom, hogy most sikerült ezt a folyamatot végigvinni, jártam szinte az összes plébánián, találkoztam önkormányzatok és civil szervezetek vezetőivel, s hívekkel is. A kiértékelés még folyik, ennek alapján tervezzük majd a lelkipásztori munkát.

– Mi az idei karácsony üzenete?

– Isten irgalmasságának és emberszeretetének legnagyobb jele az, hogy emberként megszületett és sorsközösséget vállalt az emberiséggel. Ha ezt Isten megtette, akkor ez azt jelenti, hogy a mi életünk túlmutat ennek a Földnek a keretein. Nekünk sorsközösségben kell lennünk egymással, de úgy, hogy följebb emeljük a tekintetünket és Isten világa felé törekszünk. Ez különleges értéket és értelmet ad az életünknek, és lehetővé teszi, hogy számításainkat ne csak arra az időre korlátozzuk, amíg ezen a bolygón élünk, mert a szeretet túllépheti a földi számításokat.

Irgalmasság Éve 28.

A fáraó álma minden részletében beteljesült. Az emberek élvezték a bő termést. József pedig kezdte építeni a magtárakat, és felvásárolni a gabonafelesleget. Amikor azonban elmúlt a bőség hét éve, az egyiptomiak rohantak a fáraóhoz: „Amikor azonban Egyiptom egész földje is éhezni kezdett, a nép a fáraóhoz kiáltott kenyérért. A fáraó minden egyiptominak ezt felelte:’Menjetek Józsefhez, és azt tegyétek, amit mnd’. Amikor tehát az éhinség egész Egyiptomra rátört, Józsefmegnyitotta a gab ona- csűröket, és a gabonát eladta az egyiptomiaknak. Az inség mégis egyre nyomasztóbbá vált Egyiptom földjén.Mindenki Egyiptomba jött, hogy gabonát vásároljon Józseftől, mivel az egész világon nyomasztó éhinség uralkodott” (41,55-57) József apja és testvérei is éheztek. De amint értesültdek róla, hogy Egyiptomban gabona vehető, azonnal küldte Izrael tíz idősdebb fiát, csak Benjamint nem engedte elvinni. József azonnal felismerte testvéreit, de ki akarta próbálni, hogy még mindig olyan kegyetlenek-e, mint ahogy vele bántak el. Ez volt az oka annak az óvintézkedésnek, hogy aki külhonból érkezik, annak főle sze mélyesen kell engedélyt kérnie. A tesgtvéreinek semmi gyanuja nem ébredt. Örömmel vitték a finom gabonát, de megmondta nekik, hogy legközelebb a kisebbik testvérüket is hozzák magukkal. Ezt Izrael elódázta. József örült öccsének. A zsákjába beledugatta ezüst poharát, majd embereit utánuk küldte, hogy csak a tolvajt hozzák vissza, de az egész család elkisérte a kisebbet. Júda felajánlotta, hogy túsz marad. József látta, hogy mások lettek a testvérei. Felfedte kilétét, és kocsikat küldött apja egész házáért. A fáraó is örült.

Aprószentek

Aprószentek

„Miután ők elvonultak, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában és így szólt: Kelj föl, vedd magad mellé a gyermeket és anyját, és menekülj Egyiptomba! Maradj ott, amíg nem szólok neked. Heródes ugyanis keresni fogja a kisgyermeket, hogy megölje őt” Miért kellett az ártatlan isteni Kisdedet hajnalok hajnalán felzavarni álmából, és édesanyja ölébe bujtatni, hogy még virradat előtt kimenekülhessenek Júdeából, és átérjenek Egyiptomba? Hiszen mindkét provincia a Római Birodalom területe? Ez igaz, a kérdés jogosnak tűnik. Csakhogy egész zsidó ország négy-öt tartományra osztva egy ember kezére van bízva. Mégpedig nem négy éves ciklusokra, hanem az egyetlen vezető, aki a császári kegy birtokában királyi ranggal ékesen korlátlan úr egy kétezer éves nép felett. Élteti a kétezer éves történelem kemény bosszúvágya. Nézzük kicsit részletesebben. A két nép egy apától és egy anyától származott. A legtávolabbi ős: Ábrahám és Sára. Nekik ígérte meg Isten Jézus születése előtt kétezer évvel, hogy majd száz évesen születik fiúk, akinek az utódai idővel nagy néppé szaporodnak, és belőlük származik majd a világ Megváltója. Róla mondja az Úr Ábrahámnak: „Benned nyer áldást a föld minden nemzetsége”(Ter 12,3) Ez a dicső jövő csak egy népé lehet. Ábrahámnak ezen a vonalon csak egy fia jöhetett számba:Izrael. Ábrahám ígéretből származó vonala: Izsák, és az ő két iker fia: Ézsau és Jákob. Isten önkényesen a másodiknak született ikerfiút választotta az ígéret folytatójának. Ezt érezte az édesanyjuk, Rebeka, akinek áldott állapota inkább gyötrelem lett: „A magzatok viaskodtak méhében, mire ő ezt mondta: Ha így kellett járnom, mi szükség volt fogannom? Elment tehát, hogy megkérdezze az Urat: Az Úr azt felelte: Két nemzet van méhedben, és két nép válik el öledből: az egyik nép a másik fölé kerekedik, és az idősebb szolgálni fog a fiatalabbnak” (Ter 25,22-23) Úgy tűnt eleinte, hogy az ikertestvérek sorsa rendbejött, amikor Jákob visszatért immár tizenegy fiával az Ábrahámnak megígért földre, Kánaánba. Amikor a Sínai hegynél megtörtént a szövetségkötés Isten és Izrael között, majd a megcsúfolt első honfoglalás után a negyven éves pusztai vándorlás, és visszaértek Kánaán közelébe, az ígéret földjétől keletre, Moáb síkságán pihentek, felkészültek a honfoglalásra. Ebben az időben Mózes megismételte az Úr tanítását és le is írta, mint a Második Törvénykönyvet. Befejezvén fölment Nébó hegyére, megnézte népe jövendőhazáját, majd meghalt. Közben Moáb királya Istennek Babilonban lakó prófétáját, Bálámot hívatja országába, hogy ezt a nagy népet átkozza meg, és akkor a király hadsereg el tudja pusztítani őket . Isten megvilágosítja Bálám szemét, és ezt jövendöli: „Szól Bálám, Beor fia, szól a bezárt szemű ember, szól, aki Isten beszédeit hallja, aki a fölséges tudományát tudja,. s a mindenható látomásait látja leborulva s megnyílt szemmel: Látom őt, de nincs még itt, nézem őt, de nincs még közel. Csillag támad Jákobból és királyi pálca kél fel Izraelből, s megveri Moáb fejedelmeit, mind elpusztítja Szetnek gyermekeit” (Szám 24,15-17) Bálám hazamegy. Boldogan hirdeti a Tigris és Eufrátesz óriási síkságán Isten üzenetét. A térség csillagászai örömmel figyelik az éjszakai égboltot, pedig évezred során nem tűnt fel eredmény. Ezerkétszáz év múlva aztán napkeletről nézve együtt állt és ontotta örömfényét a Jupiter, a Saturnus és a Neptunus. Óriási az öröm. Nem indultak ugyan azonnal a biztos cél felé, de csak addig vártak, amíg a kis Messiás karon ülő Fenségként fogadni tudta őket. Amikor a kis karaván megérkezett Jeruzsálembe, mindenki zavarba jött: nem tudtak semmit a kicsi Messiásról. Heródes király nem mutatta meg rémületét, hanem hívatta a zsidó papokat. Őket kérdezte meg: „Hol születik meg a Messiás? Közös válaszuk Mikeás próféciája alapján: Betlehemben. Heródes terve azonnal készen áll: Keressék meg a jámbor zarándokok, hogy hol lakik, mi a neve, aztán jöjjenek vissza, értesítsék őt. A többi már önkényuralmi kérdés. Mivel a bölcsek nem jöttek vissza, katonaságot küldött a környékre, akik biztonságos munkát végeztek: minden két évnél fiatalabb zsidó fiút megöltek.

 

Az Irgalmasság Éve 27.

Jákobnak, Istentől kapott nevén Izraelnek két feleségétől és két mellékfeleségétől összesen tizenkét fia születetett. Igazán csak Ráchelt akarta feleségül venni, mivel a lány nagyon szép volt, de a lány apja, aki Jákobnak nagybátyja volt, az idősebb lányát rejtette a menyasszonyi fátyol alá és ezt Jákob nem vehette észre a sűrű fátyol miatt. Reggel nagybátyja és már apósa is bevallotta, hogy a kevésbé szép lányát így akarta biztosítani, hogy nem marad öreglány. Nyolc nap múlva feleségül vehette Ráchelt is. Az idősebb aztán 6 fiút és 2 lányt szült urának, Ráchel pedig sokáig senkit nem tudot szülni. Mindketten mellékfeleséget adtak férjüknek, akik aztán szültek két-két fiút. Végül Ráchel is két fiút, de a második szülésbe belehalt. A kettő árva neve: József és Benjamin volt. (Ter 29,15-35) A felserdült József apjuk kedvence lett okossága és mennyei látomásai miatt. A többi tíz férfi félt tőle és egyre ellenszenvesebb lett nekik. Amikor apjuk ezt a tízet messzebb fekvő rétre küldte a nyájakkal, később Józsefet utánuk küldte ellenőrzésre. Messziről felismerték öccsüket, és összeesküdtek ellene: előbb azzal, hogy megölik, aztán inkább eladták arra vonuló vándorkereskedőknek húsz ezüstért. Azok magukkal vitték Egyiptomba. Ott a rabszolgapiacon eladták a fáraó nagyon gazdag főtisztjének, Putifárnak, akit már gyerekkorában férfiatlanná műtöttek, hogy így a fáraó főtisztje lehessen. József előbb a szántóföldeken dolgozott, majd ura a házába vitte, mint okos és becsületes szolgát. Ám a felesége szemet vetett rá, és csábítani kezdte, mire József elmenekült, hogy urát ne csalja meg. Az asszony pedig kerítéssel vádolta ura előtt. Erre a fáraó börtönébe vetette Putifár. Onnan később úgy menekült meg, hogy megfejtette a fáraó főpohárnokának és a fősütőmesternek az álmát. A főpohárnok álma: visszatérhet tisztségébe, a másiké: kivégzik. Amikor később az ebédlőben szó esett arról, hogy a fáraónak is volt különös álma, a főpohárnoknak eszébe jutott álomfejtő fogolytársa. A fáraó azonnal elővezettette Józsefet. Ő rögtön megfejtette a hét kövér és hét sovány tehén, majd az egy száron nőtt hét telt búzakalász és a mellette lévő hét üres búzakalász titkát: A következő 7 évben művelés nélkül rengeteg búza terem, aztán hét évig semmi. Ez az álom Isten jóságos figyelmeztetése: A fáraó nevezzen ki okos embert, aki ezt a tudást ismerve raktárakat épít, felvásáról olcsón, aztán megmenti Egyiptomot és a környező országok népeit az éhhaláltól. A fáraó is okos: és kinevezi Józsefet Egyiptom alkirályának. (35,16-20; 37,2-36; 39,1-41,57)

RÓMAI SZENT FABIOLA

SZENT FABIOLA 

özvegy
+Róma, 400.

Már a neve is elárulja, hogy a Fabiusok régi római patrícius- nemzetségéből származott. Egyik őse volt Quintus Fabius Maximus, a Hannibal elleni harc híres hadvezére, aki Vergilius szerint: ,,... egyedül tartotta meg számunkra az államot meggondolt késlekedésével''.

Szent Jeromos (lásd: A szentek élete, 552. o.) egy Oceanushoz intézett levelében írta le a szent életét. Gyermekkoráról semmit sem közöl. Életének döntő eseményével, egy előkelő rómaival kötött házasságával kezdi történetét. Férje olyannyira bűnös szenvedélyű lehetett, ,,hogy még egy szajha sem'' tudta volna vele elviselni a közös életet. Fabiola ezért a polgári jog szerint elvált tőle. Fiatal volt, szíve szeretetre vágyott; s amikor alkalom kínálkozott rá, a keresztény törvények ellenére még férje életében másodszor is házasságot kötött. Még nem tudta, hogy másvalaki, teljesen más választotta ki magának, és bár még nem kereste őt, az már meg is találta. Össze is törte földi szeretetét, amikor második férjét a halál által vette el tőle.

Fabiola mélyen megrendült. Magába szállt, vezeklőruhát öltött, és ,,egész Róma szeme láttára'' felvétette magát a Lateráni bazilika vezeklőinek seregébe. ,,Kibontott hajjal, sápadt arccal és ékszer nélküli kezekkel alázkodott meg. Az Úr templomába nem lépett be, hanem mint Mária, Mózes nővére elkülönülten, a táboron kívül tartózkodott, míg az őt kizáró pap vissza nem hívta.''

Az egész böjti időszakban a közösség előtt vezekelt Fabiola, akinek szívében felébredt az Úr iránti ,,szenvedély'' és megtérésében részt vett a közösség. ,,A püspök, a papok és az egész nép vele együtt sírt'', a szent töredelem adományával megáldva, valamennyien egy szájjal és egy szívvel vallották bűnösnek magukat, s egy emberként keltek új életre az Úr vérében. Az egyházi közösségbe való újrafelvétele után Fabiola kizárólag Istenhez tartozott. Eladta kiterjedt birtokait, kórházakat épített, támogatta a papokat, szerzeteseket és szüzeket. De nemcsak a pénzével jótékonykodott, hanem önmagát is odaadta. Saját kezével osztotta ki az ételt, és szíve jóságával sok nyomorúságon enyhített. Leprásokat vitt a kórházba, és bekötözte gennyes sebeiket. Róma túlságosan szűk lett számára. ,,Végigjárta a szigeteket, az egész Tirrén-tengert, a volszkuszok vidékét (Latium és Campania), az erősen tagolt tengerpartok rejtett öbleit'', ahol szerzetesek telepei voltak, ,,és mindenütt saját kezével vagy jámbor és megbízható férfiak által osztotta szét gazdag adományait''.

Egy napon hirtelen jeruzsálemi zarándoklatra határozta el magát. Akkoriban az Úr születésének helyén, Betlehemben élt Szent Jeromos Istennek szentelt nők tanítójaként, akik közül néhányan (lásd: Szent Paula, 68. o. és Szent Eusztochium, 516. o.) -- mint ő maga is -- Rómából származtak. Fabiola rövid időre igénybe vette vendégszeretetüket, és teljes buzgósággal szentelte magát az ,,istenes könyveknek''. Nem értelemből fakadó tudásvágy hajtotta; Isten igéjének kenyerére éhezett, és arra sürgette Jeromost, hogy részeltesse benne. Hozzáfogott, ,,hogy kikérdezzen'', közli a szent tanító Fabiola nekrológjában; ,,mintha még azt is tudnom kellene, amit nem tudok''. Sőt még Jeromos ígéretét is vette, hogy írásban tárja fel számára az ószövetségi események mélységes misztériumait, Izrael pusztai táborhelyeinek krisztológiai értelmét. Fabiola mégsem csatlakozott az Istennek szentelt nők köréhez. Ez az életforma valószínűleg nem felelt meg neki, aki ,,teljesen úton levő'', egészen zarándok volt. Amikor híre kelt, hogy a hunok Jeruzsálem ellen vonulnak, visszatért Rómába, és folytatta apostoli életét.

Vágya arra irányult, hogy teljes szegénységben éljen. ,,Nem arra vágyódott már, hogy ő adjon alamizsnát másoknak, hanem hogy Krisztusért ő maga fogadjon el adományokat.'' Hogy megszabaduljon a birtoklás ,,nagy terhétől'', megmaradt vagyonát azoknak a szerzeteseknek ajándékozta, akik meghívására érkeztek mindenfelől. Ez röviddel halála előtt történt. Kívánsága szerint Fabiola minden földi tehertől mentesen hunyt el, s ,,a keresztények magasztalták, a pogányok csodálták, a szegények pedig meggyászolták''. Sírbatételére az egész városból összegyűlt a nép. ,,Zsoltárok hangzottak fel, s a templom aranyozott mennyezetén visszhangzott az alleluja. Itt fiatalok kórusa, amott őszeké, s dicsőítették e nő tetteit'', így írja le Jeromos -- Vergilius Aeneiséből vett szavakkal -- Fabiola ünnepélyes temetését. Az egész valami győzelmi ünnephez hasonlított. Az emberek ujjongással teltek el annak a nőnek üdvösségén, ,,akinek hazatérésén még a menny angyalai is örvendeztek''.

Jeromos a Római levélből vett szavakkal zárja nekrológját: ,,Amikor elhatalmasodott a bűn, túláradt a kegyelem'', és hozzáfűz még az Úrnak Lukácsnál található szavaiból is egy részletet: ,,Sok bűne bocsánatot nyer annak, aki nagyon szeret''.