„Igéjét Jákobnak hirdeti az Úr, Törvényét és
végzéseit Izrael népének”
Isten Ábrahámot választotta ki a bálványimádó emberiségből, hogy előkészítse a megváltást A tőle származó nép kétezer év alatt milliós létszámúvá fejlődött. Isten áldását adta Ábrahámnak. Eleinte lassú tempóban, aztán robbanás szerűen szaporodott unokája, Jákob ága, amely szent néppé gyarapodott és belőle született meg a megígért Messiás.Néhány évszázad múlva Jákob utódai két államot alapítottak. Az északi királyság az Isten szíve szerinti király, Dávid fia, Salamon halála után jött létre tíz törzsből, és Izrael néven kezdett élni két bálvány-templom árnyékában. Kr.e.722-ben az Úr haragja rájuk zúdította a környező nagyhatalmakat. A déli királyság Júda és Benjamin közösségéből alakult. Egy ideig a salamoni templom megmaradt az egyetlen Isten szolgálatában, de már Kr.e.587-586-os ostrom előtt lesüllyedt a bálványokhoz, és a kétéves kegyetlen ostrom végén rommá gyalázták a templomot Nebukednazár babiloni király katonái az Úr templomával együtt. A babiloni rabságot felváltotta a médek és a perzsák uralma. Amikor a Jerermiás próféta által megjövendölt hetven esztendős rabság ideje lejárt, Dániel próféta könyögésére az Úr angyallal üzente meg, hogy a nép hazamehet, de adófizető rabjai maradnak uruknak.A kemény rabságot felváltja Isten irgalma: „Ébredj föl, ébredj föl, kelj föl, Jeruzsálem! Te, aki megittad az Úr kezéből haragja poharát, a mámorító kelyhet fenékig ürítetted. Nem volt senki sem, aki gyámolította volna a fiai közül, akiket a világra hozott. Nem volt senki, aki kézen fogta volna, akiket fölnevelt. Két csapás ért –- ki sajnálkozik rajtad? Pusztulás és romlás, éhinség és kard, -- ki vigasztal meg téged? Fiaid ott hevertek tehetetlenül az utcasarkokon, mint a hálóba esett zerge. Telve az Úr haragjával, Istened fenyegetésével. Azért halljad, te megalázott, aki részeg vagy, de nem a bortó. Ezt mondja Uralkodód, az Úr, a te Istened, aki megvédelmezi népét: Nézd, kiveszem kezedből a mámorító kelyhet, és haragom poharát nem kell többé innod. Kínzóidnak kezébe adom, azoknak a kezébe, akik így szóltak hozzád: Görnyedj meg, hadd tapossunk rajtad! És te olyanná tetted hátadat, mint a föld, mint az utca, amelyen járnak- kelnek. Kelj föl, kelj föl, öltözz erőbe, Sion! Öltsd fel legszebb ruhádat, Jeruzsálem, mert nem megy át többé rajtad sem körülmetéletlen, sem tisztátalan” (Iz 51,17-52,6)
Isten Ábrahámot választotta ki a bálványimádó emberiségből, hogy előkészítse a megváltást A tőle származó nép kétezer év alatt milliós létszámúvá fejlődött. Isten áldását adta Ábrahámnak. Eleinte lassú tempóban, aztán robbanás szerűen szaporodott unokája, Jákob ága, amely szent néppé gyarapodott és belőle született meg a megígért Messiás.Néhány évszázad múlva Jákob utódai két államot alapítottak. Az északi királyság az Isten szíve szerinti király, Dávid fia, Salamon halála után jött létre tíz törzsből, és Izrael néven kezdett élni két bálvány-templom árnyékában. Kr.e.722-ben az Úr haragja rájuk zúdította a környező nagyhatalmakat. A déli királyság Júda és Benjamin közösségéből alakult. Egy ideig a salamoni templom megmaradt az egyetlen Isten szolgálatában, de már Kr.e.587-586-os ostrom előtt lesüllyedt a bálványokhoz, és a kétéves kegyetlen ostrom végén rommá gyalázták a templomot Nebukednazár babiloni király katonái az Úr templomával együtt. A babiloni rabságot felváltotta a médek és a perzsák uralma. Amikor a Jerermiás próféta által megjövendölt hetven esztendős rabság ideje lejárt, Dániel próféta könyögésére az Úr angyallal üzente meg, hogy a nép hazamehet, de adófizető rabjai maradnak uruknak.A kemény rabságot felváltja Isten irgalma: „Ébredj föl, ébredj föl, kelj föl, Jeruzsálem! Te, aki megittad az Úr kezéből haragja poharát, a mámorító kelyhet fenékig ürítetted. Nem volt senki sem, aki gyámolította volna a fiai közül, akiket a világra hozott. Nem volt senki, aki kézen fogta volna, akiket fölnevelt. Két csapás ért –- ki sajnálkozik rajtad? Pusztulás és romlás, éhinség és kard, -- ki vigasztal meg téged? Fiaid ott hevertek tehetetlenül az utcasarkokon, mint a hálóba esett zerge. Telve az Úr haragjával, Istened fenyegetésével. Azért halljad, te megalázott, aki részeg vagy, de nem a bortó. Ezt mondja Uralkodód, az Úr, a te Istened, aki megvédelmezi népét: Nézd, kiveszem kezedből a mámorító kelyhet, és haragom poharát nem kell többé innod. Kínzóidnak kezébe adom, azoknak a kezébe, akik így szóltak hozzád: Görnyedj meg, hadd tapossunk rajtad! És te olyanná tetted hátadat, mint a föld, mint az utca, amelyen járnak- kelnek. Kelj föl, kelj föl, öltözz erőbe, Sion! Öltsd fel legszebb ruhádat, Jeruzsálem, mert nem megy át többé rajtad sem körülmetéletlen, sem tisztátalan” (Iz 51,17-52,6)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése