ÁRPÁDHÁZI BOLDOG JOLÁN

ÁRPÁDHÁZI BOLDOG JOLÁN 

klarissza 

(kb.1239-1298)

* 1235. v. 1239. + Gnieznó, 1298. június 11.

Árpádházi Boldog Jolán királyi és szent család sarja. Apja IV. Béla, anyja a konstantinápolyi császári családból való Laszkarisz Mária. Nagynénje Árpádházi Szent Erzsébet és Prágai Boldog Ágnes, nővére Boldog Kinga, húga Szent Margit, unokatestvére Boldog Gertrúd és Boldog Szalóme.

A szülői házban mindössze öt évet tölthetett, amely öt évbe beleesik a tatárjárás is. Szülei ekkor Krakkóba vitték, és nővére, Kinga, Boleszláv lengyel király felesége gondjaira bízták. Szent életű nővérében Jolán megtalálta példaképét és a keresztény nő eszményét.

1256-ban felesége lett a kaliszi és gnieznói hercegnek, Boleszlávnak, akit a nép a Jámbor névvel illetett. A krakkói székesegyházban tartott esküvői szertartás után a fiatal pár a férj hazájába, Nyugat-Lengyelországba költözött.

Jolán 23 évet élt példás keresztény házasságban. Nemcsak származása, hanem erényei szerint is királyi lélek volt, ezért nem esett nehezére, hogy úgy engedelmeskedjék férjének, akárcsak az Úrnak, tudván, hogy ,,a férfi éppúgy feje az asszonynak, mint Krisztus az Egyháznak'' (Ef 5,22). Véleményét, akaratát soha nem akarta ráerőszakolni urára. Nem vitatkozott és nem védekezett akkor sem, amikor a rossz tanácsadók férjét ellene és az Egyház ellen hangolták. Imádkozott, tűrt és várt. Isten pedig -- aki csak azért engedte meg egy időre férje elhidegülését, hogy próbára tegye és megtisztítsa szeretetét -- amikor a hamis tanácsadók gonoszságára fény derült, kétszeresen visszaadott neki mindent: ura szeretetét, tiszteletét, elismerését.

Jolán napjai a három gyermek (Hedvig, Anna, Erzsébet) nevelése mellett állandó imádságban, vezeklésben és jó cselekedetekben teltek. Segített a templomokban, kórházakban, saját kezűleg gondozta a betegeket, árvákat, szegényeket nagynénje, Árpádházi Szent Erzsébet példája szerint.

Abban a nyughatatlan korban a lengyel fejedelem sokszor volt kénytelen harcba indulni hol a németek, hol a litvánok ellen. Jolán ilyenkor megsokszorozta imádságait; férje-ura testi és lelki épségéért egyaránt könyörgött. Nemcsak azt kérte Istentől, hogy hozza haza hitvesét és gyermekei atyját, hanem azt is, hogy a csatában is őrizze meg férje szívét a kegyetlenkedés és a bosszú indulatától, hogy csak hazája java vezesse. S amikor Boleszláv az egyik csatából halálos sebbel tért vissza, Jolán -- éjjel és nappal el nem távozva a betegágytól -- egyszerre tartotta önmagában is, és férjében is a reményt, s készítette hitvesét az elköltözésre, arra ,,a kis időre'' amíg nem látják egymást (Jn 16,16).

1279-ben halt meg Boleszláv. Jolán ekkor fölosztotta vagyonát az Egyház és a rokonai között, s visszatért a krakkói udvarba, Kingához. Hamarosan azonban Kinga is özvegy lett, s ekkor a két nővér az ószandeci klarissza kolostorba vonult, ahol 12 évet töltöttek egészen Istennek szentelt életben. Kinga halála után, 1292-ben Jolán átment a gnieznói kolostorba, melyet férje alapított. Apátnővé választották, de úgy élt, mint mindenki szolgálója. Alázata, rejtetten viselt szenvedései tökéletesen egyesítették a megfeszített Krisztussal, aki gyakran megjelent neki és kinyilatkoztatásokban részesítette. Így halála napját is előre megmondta.

Árpádházi Boldog Jolánt a gnieznói klarissza kolostor kápolnájában temették el. Tisztelete a halála után azonnal megindult, sírját zarándokok látogatták, és sokan nyertek rendkívüli kegyelmeket. Boldoggá avatását 1631-ben indították el. XII. Leó 1827. szeptember 22- én engedélyezte ünnepét a konventuális minoriták és a klarisszák számára. XIII. Leó kiterjesztette egész Lengyelországra.

--------------------------------------------------------------------------------

Mindenható, örök Isten, ki Boldog Jolánt irgalmasan megóvtad attól, hogy foglyul ejtse a világ és a gazdagság, és megszerettetted vele Fiad keresztjét és az önmegtagadást, kérünk, érdemeiért és közbenjárására add meg, hogy merjük elveszíteni a földieket, és őszinte szívvel keressük a mennyek országát!


Istenünk, te arra tanítottad Boldog Jolánt, hogy Fiad alázatos követését a világi hírnévnél és gazdagságnál többre tartsa. Érdemeiért és közbenjárására add, hogy a mulandókat megvetve oszinte szívvel az égieket keressük. Krisztus, a mi Urunk által.

Példája:

A ferences szegénység követői a pénz rabságára mondanak nemet.

Ferenc pápa üzenetet küldött az angliai életvédő napra

Üzenettel fordult a Szentatya az angliai és walesi püspöki konferenciához a június 17-i életvédelmi nap alkalmából, amelyet idén az emberkereskedelem tragédiájának szentelnek.

A kezdeményezést minden évben megszervezi a püspöki konferencia, hogy felkeltse a Brit-szigetek közvéleményének érzékenységét az élet jelentősége és értéke iránt, annak minden fázisában és minden körülménye között.

Az életvédő napra küldött üzenetében Ferenc pápa imával fordul az Irgalmas Istenhez, hogy Szent Bakhita Jozefina, az emberkereskedelem és a modernkori rabszolgaság áldozatainak védelmezője közbenjárásával szakítsa szét fogságuk láncait. A Szentatya azért imádkozik, hogy Isten szabadítson ki minden embert, akit megfenyegettek, megsebesítettek vagy akivel rosszul bántak az emberkereskedelem következtében. Isten adjon vigaszt azoknak, akik túlélték ezt az embertelenséget. A pápa ezenkívül felhívással fordul minden emberhez, hogy nyissák ki szemüket és lássák meg azoknak a szenvedését, akiket teljesen megfosztottak méltóságuktól és szabadságuktól, és hallják meg segélykiáltásukat.

Az angliai püspökök a kezdeményezés kapcsán emlékeztetnek Ferenc pápa legutóbbi apostoli buzdítására, a Gaudete et exsultate kezdetű dokumentumra, amelyben minden ember méltóságáról szól a Szentatya. Rámutat: „Az ártatlant – ha még nem született is meg – világosan, határozottan és szenvedélyesen védelmezni kell, mert a mindig szent élet méltósága forog kockán. Ugyanígy szent a szegények élete is, akik már megszülettek, de nyomorban, elhagyatottságban, kirekesztettségben, az emberkereskedelem áldozataiként élnek, vagy a kezelésekben nem részesülő betegek és idősek rejtett eutanáziáját szenvedik el, vagy a rabszolgaság új formáinak és a kiselejtezésnek az áldozatai.”

Az angliai és walesi püspöki konferencia egy ideje az emberkereskedelem és a rabszolgaság modern formái ellen küzdők élvonalában található. Vincent Nichols bíboros, angol prímás az elnöke az úgynevezett Szent Márta-csoportnak,  a rendőrség, a püspökök és a szerzetesi közösségek szövetségének, amely a civil társadalommal együttműködve küzd az emberkereskedelem és a rabszolgaság modern formái ellen. Az elnevezés Ferenc pápa lakhelyére, a vatikáni Szent Márta-házra utal, ahol a hálózat alapító tagjai 2014-ben összegyűltek, hogy a Szentatya jelenlétében aláírják a kötelezettségvállalásról szóló nyilatkozatot. A csoportnak jelenleg több mint harminc ország a tagja.

Egyedül az Egyesült Királyságban a becslések szerint évente több mint 13 ezerre tehető az emberkereskedelemnek áldozatul eső személyek száma.

Évközi 10. hét péntek

Évközi 10. hét péntek

Mi, bűnös emberek tudva-tudatlanul folyton azon mesterkedünk, hogy Istent saját dicsőségünk elősegítőjévé, eszközévé tegyük. Ez a törekvés nem egy kicsit más, mint amit Isten akar, hanem homlokegyenest az ellenkezője. Emiatt kétszeresen fájdalmas és megbotránkoztató, ha az Egyházban ugyanaz a becsvágy, karrierizmus, hatalomra törés érvényesül, mint amelynek törvényei az istentelen világot is uralják, csak ráadásul vallási köntösbe bújtatva, Istenre, Jézus Krisztusra és az evangéliumra hivatkozva.

Ezért nagy áldás számunkra a beersebai puszta tapasztalata, mellyel Isten nem megalázni akar minket, hanem felkészíteni arra, hogy kinyilatkoztassa nekünk végtelen gyöngédségét, irgalmát, szelídségét. Mert hogyan is ismerhetnénk fel az enyhe szellő suttogásában az Úristen jelenlétét mindaddig, míg a mi szívünk kemény, irgalmatlan és másokra villámokat lehívó? Előbb össze kell törnünk, meg kell ízlelnünk a kiszolgáltatottságnak a halálhoz hasonló feneketlen mélységét, és megtanulnunk alázatosan könyörögni az egyetlen szabadító Istenhez. Kármeltől Hóreb hegyéig Beerseba pusztáján vezet az út...

Urunk Jézus, köszönjük Neked, hogy amikor megengeded, hogy tekintélyünk egy pillanat alatt odalegyen, dicsőséges művünk összedőljön, és akár még életünk is veszélybe kerüljön, valójában irgalmat gyakorolsz velünk, és szeretetedről adsz kinyilatkoztatást nekünk. Segíts felismernünk ezekben a történésekben, fájdalmas tapasztalatokban a szabadulás útját, mert jobb nekünk, ha valamit elveszítünk ebben a földi életben, mint az, hogy épségben megússzuk, de a lelkünk kárát vallja, s az üdvösségünk veszélybe kerüljön.

Siracruzi Szent Marcian

Marcian Syracuse 

BM (RM)

A legenda úgy tartja, hogy 255 körüle halt meg a Sziciliai Siracruzban, még pedig úgy, hogy a zsidók kidobták egy toronyból. Szent Péter utódja a pápa nevezte ki őt Siracruz püspökének, és így szenvedhetett ott mártír halált.

Sako pátriárka: A keresztények a remény jelei Irakban

Új lelkipásztori irányvonalra van szüksége az iraki egyháznak, hogy lelki, erkölcsi, anyagi segítséget nyújtson a visszatérő keresztényeknek. A közelmúltban bíborossá kinevezett Louis Raphaël Sako pátriárka a káld egyház lelkigyakorlatáról és az augusztusi szinódus célkitűzéseiről nyilatkozott.

Június 4. és 7. között nyolcvan iraki káld pap, szerzetes és püspök vett részt a nekik szervezett lelkigyakorlaton. Új lelkipásztori irányvonalra van szüksége az iraki keresztényeknek – fogalmazták meg találkozójukon, mely egyben előkészítése volt az augusztus 7. és 13. között összeülő szinódusnak, amelyen a jelenleg üres püspöki székek betöltéséről döntenek, továbbá olyan kérdésekkel foglalkoznak, mint a lelkipásztorkodás, a liturgia, a papképzés, illetve a keresztény falvak újjáépítésének segítése.

Az, hogy Sako pátriárka azon új bíborosok között van, akiket Ferenc pápa a június 29-i konzisztóriumon kreál, a remény jele, ami Irak és a Közel-Kelet megbékélésének erőfeszítéseit is táplálja.

A pátriárka a közelmúltban elmondta, hogy több mint nyolcezer keresztény család tért vissza a Ninivei-síkságra; a közelmúltban lezajlott választások pedig bizakodásra adnak okot, erős demokratikus és polgári kormány alakulhat, melyben Irak valamennyi etnikai és vallási összetevője képviselteti magát. Közben az ország északi részén Törökország újabb légitámadásokat hajtott végre a kurd katonai állások ellen; az iraki olajügyi miniszter pedig bejelentette, hogy csökkentették a nyersolaj kitermelését, az OPEC 2016 decemberi megállapodásának megfelelően.

Sako pátriárka a Vatican Newsnak elmondta: a júniusi lelkigyakorlat, amelyen nyolcvanan – püspökök, papok és szerzetesek – vettek részt, meghatározó volt számukra.

Beszéltünk a lelkiségünkről, arról, hogyan dolgozzunk önmagunkon, hogy új lelkipásztori irányt adjunk az embereknek, tehát tanúskodjunk a hitről, de mindezt nagy örömmel tegyük. Beszéltünk a reményről, az örömről, hogy megpróbáljuk szolgálni a híveket. Nem elég, hogy az emberek visszatérnek, meg is kell tartani őket a helyükön, reményt, lelki, erkölcsi és anyagi segítséget adni nekik. Élő a káld egyház: most szenteltek öt új fiatal papot, akik az Úrnak szentelik magukat, és az emberek szolgálatának. Ez nagy odaadást jelent, áldozatot egy olyan világban, ahol minden az egyénről szól, ahol az emberek az élvezetet keresik, ahol a pénz és a szex kultúráját követik. A híveknek bátorítaniuk kell ezeket a papokat, és köszönetet mondani nekik, hogy örömmel és hűséggel éljék meg papságukat – hangsúlyozta a káld pátriárka.

Elmondta, hogy az augusztus 7. és 13. között megrendezendő szinóduson az egyik fő téma a megüresedett székek betöltése lesz, például Moszulban és Isztambulban. Szükség van egy segédpüspökre Bagdadban is, mert az egyik segédpüspök elérte a nyugdíjkorhatárt, és benyújtotta lemondását. Sako pátriárka kiemelte a papok, szerzetesek képzésének fontosságát. A szinóduson megvitatják majd, hogyan töltsék meg élettel a diaszpórába kényszerült egyházmegyéket, hogyan segítsék a papságot és a híveket abban, hogy ne veszítsék el identitásukat, hagyományaikat Irakon kívül sem. Meg kell újítani a liturgiát, és meg kell tárgyalni az iraki káld egyház magánjogi státuszát, továbbá azon kell gondolkodniuk, hogyan segítsék a lakosság visszatérését otthonaikba, és miként támogassák házaik újjáépítését.

A tizenöt éve tartó háború után biztató jelek látszanak az Iszlám Állam legyőzésére; a keresztényeknek a Ninivei-síkságra való visszatérése is az újrakezdés lehetőségét ígéri. Az emberek türelemmel és nagy hittel viselték a nehézségeket, és ma nyitva előttük az út, hogy hazatérjenek otthonaikba. Ez a remény jele a keresztények számára, akiknek az a feladatuk, hogy ők maguk is a remény jelei legyenek minden iraki előtt – fogalmazott a káld főpásztor.

A bíborossá kreálás június 29-én nagy esemény lesz az iraki egyház, sőt az egész Közel-Kelet egyháza számára. Sako pátriárka szerint Ferenc pápa e kinevezéssel nem őt akarja megjutalmazni, hanem elsősorban Iraknak és a Közel-Keletnek üzen. Az új bíboros számára ez hívás, egy nagyobb és nyitottabb küldetés arra, hogy terjessze a párbeszéd, a béke és minden ember tiszteletének kultúráját. „Ez ugyanaz, amit a Szentatya végez, csak konkrétan itt, helyben. A pápa nem lehet jelen Irakban, Szíriában és mindenütt. Ott vannak a püspökök, pátriárkák, akiknek meg kell testesítenük a pápa felhívásait a kiengesztelődésre, a stabilitásra és minden ember tiszteletére.”

Louis Raphaël Sako elmondta, hogy hazájában mindenki támogatja őt – sok muszlim is van köztük, vallási vezetők, politikusok, akik gratuláltak, levelet írtak neki. „Irak most a kormányalakításra vár. Nem egy szektás kormányról beszélnek, hanem olyanról, amelyben mindenki képviselteti magát. Vannak azonban problémák, tárgyalások folynak. Reménykedjünk. Mi mindent megteszünk, hogy segítsük az irakiakat, hogy kijussanak ebből a feszült helyzetből.”