Írországi Szent Ewald

Fehér Szent Ewald (Évald)

 és Fekete Szent Ewald (Évald)

vértanúk

 

Ír szerzetesek, misszionáriusok voltak a mai Németország területén. A szászok közt szenvedtek vértanúságot. Hajuk szine alapján nevezték el őket. 695-ben szenvedtek vértanúságot.

Ferenc pápa az olasz Élelmiszerbank tagjaihoz: Jézus arra hív, hogy adjunk enni az éhezőnek

Ferenc pápa október 3-án, szombaton a vatikáni VI. Pál teremben fogadta a huszonöt éves évfordulóját ünneplő szervezet hétezer képviselőjét.

Fennállásának huszonötödik évét ünnepli az olasz Élelmiszerbank (Banco Alimentare), amely Don Giussani, a Comunione e Liberazione egyházi mozgalom alapítója és Danilo Fossati élelmiszeripari vállalkozó együttműködésének köszönhetően jött létre. A szeretet hálójának nevezte a pápa az Élelmiszerbankot, amelynek önkéntesei a szegénység ellen küzdenek. Fellépnek az étel pazarlásával szemben, összegyűjtik és szétosztják az élelmiszert a nehéz helyzetben lévő családok és a rászoruló emberek között.

Az éhezés ma botrányos méreteket ölt, fenyegeti az életet és a személyek méltóságát – fogalmazott a pápa. Szembe kell néznünk azzal az igazságtalansággal, hogy a hatalmas technológiai fejlődésnek köszönhetően élelmiszer-erőforrásokban gazdag világban rengeteg ember nem rendelkezik a túléléshez való szükségletekkel. Ez nemcsak a szegény országokra jellemző, hanem egyre inkább a gazdag és fejlett országokra is. A helyzetet súlyosbítja az elvándorlási hullám növekedése, amely menekültek ezreit hozza Európába, akik elhagyják hazájukat és mindenre szükségük van. Az evangéliumban látjuk, hogy az Úr, amikor észreveszi, hogy az őt hallgatni jött nép éhes, nem hanyagolja el a problémát és nem tart egy szép beszédet a szegénység elleni küzdelemről, hanem egy mindenkit meglepő gesztust tesz: kezébe veszi azt a keveset, amit a tanítványok magukkal hoztak. Megáldja és megszaporítja a kenyeret és a halat, amelyből a végén „még tizenkét kosarat szedtek össze” (Mt 14,20-21). Bár nem tudunk csodákat tenni úgy, mint Jézus, az éhezés vészhelyzetében mégis tehetünk valamit. Először is emberségre nevelhetjük magunkat és felismerhetjük az emberséget abban, akinek mindenre szüksége van.

Az Élelmiszerbank alapítóira utalva Ferenc pápa hangsúlyozta, hogy nem maradtak közönyösek a szegények kiáltásával szemben. Megértették, hogy változnia kellett az emberek mentalitásának, és le kellett dönteni az individualizmus, az önzés falait. Bizalommal folytassátok tovább ezt a munkát, megvalósítva a találkozás és a másokkal való osztozás kultúráját – buzdított a Szentatya. –Tevékenységetek egy cseppnek tűnhet a tengerben, de valójában nagyon értékes! Veletek együtt mások is lépéseket tesznek, ami aztán folyóvá duzzad és táplálja emberek millióinak reményét.

Jézus arra hív, hogy adjunk enni az éhezőnek. Az egyház az irgalmasság testi cselekedeteinek egyikévé tette ezt. Ha azt, amink van, megosztjuk azokkal, akiknek nem áll módjában még ennek az elsődleges szükségletnek a kielégítése sem, akkor egy különleges szeretet tanulunk meg. Ez a szegények élete iránti szenvedélyes szeretet bőséges ajándéka.

Ne feledjétek, hogy az emberek százai, akikkel naponta találkoztok, személyek és nem számok, a maguk fájdalmával, amelyet időnként lehetetlennek tűnik hordozni – hangsúlyozta a pápa. Ezt figyelembe véve mindig a szemükbe tudtok majd nézni, meg tudjátok szorítani kezüket, meglátjátok bennük Krisztus testét és segíteni tudtok nekik, hogy visszanyerjék méltóságukat és talpra álljanak. Éreztessétek velük, hogy fontosak Isten szemében – zárta beszédét Ferenc pápa az olasz Élelmiszerbank képviselőihez.

A családról a családnak 11.

Isten irgalmas és igazságos is

 
Mózes szelíd és okos szóval könyörgött népéért az Úrhoz annak ellenére, hogy őt akarták félreállítani. „Azt mondta erre az Úr: Megbocsátom szavad szerint, de amilyen igaz, hogy én élek, s tele van az egész föld az Úr dicsőségével, olyan igaz, hogy mindazok a férfiak, akik látták dicsőségemet s a jeleket, amelyeket Egyiptomban és a pusztában műveltem, s mégis próbára tettek már vagy tízszer, s nem engedelmeskedtek szavamnak, nem látják meg azt a földet, amely felől megesküdtem atyáiknak; azok közül, akik gyaláztak engem, senki sem látja meg! Szolgámat, Kálebet, aki más lélekkel telten követett engem, beviszem majd arra a földre, amelyet bejárt, s utóda bírni fogja azt. Mivel az amalekiták és kánaániak laknak a völgyben, holnap indítsátok el a tábort, s térjetek vissza a pusztába, a Vörös-tenger felé vivő úton. Így szólt továbbá az Úr Mózeshez és Áronhoz: Meddig fog még zúgolódni ellenem ez a felette gonosz közösség? Hallottam Izrael fiainak zúgolódását! Mondd meg tehát nekik: Amilyen igaz, hogy én élek,- ezt üzeni az Úr-, olyan igaz, hogy amint szólni hallottalak benneteket, úgy fogok tenni veletek. Ebben a pusztában fog heverni holttestetek. Senki, akit megszámláltak a húszesztendősök s az idősebbek közül, be nem megy arra a földre, amelyre-esküre emeltem kezem, kivéve Kálebet és Józsuét meg gyermekeiteket” (Szám 14,20-33)  

Évközi 26. hét szombat

Évközi 26. hét szombat

Az első missziós útról visszatérő apostolokban Jézus előre látja Egyházának sátánt legyőző erejét. Mintegy előre ünnepli az egész eljövendő egyháztörténelmet, amely egyetlen hatalmas exorcizmus az Atya dicsőségére. Nemcsak saját személyében törte meg a gonosz hatalmát, hanem az evangélium hirdetése által is, hiszen az igehirdetés sajátos értelemben vett ördögűzés, illetve győzelem a világ és a pokol hatalmai fölött. Ez azt jelenti, hogy ha egy gyatra képességű, de hívő pap prédikál most, a harmadik évezredben, az ugyanaz, mintha Krisztus prédikálna, s ahol a keresztények szavukkal és életükkel megvallják a Krisztusba mint Isten Fiába vetett hitüket, és hirdetik az evangéliumot, ott biztosan vereséget szenved a gonosz, mert a szívbéli megtéréssel szemben teljesen tehetetlen.

Ez annak a bizalomnak is az alapja, amelyre prófétája által szólít fel bennünket az Úr a mai Olvasmányban. Isten tervében mindennek, még a gonosz erőinek is megvan a szerepe, és nincs az a csapás, az a bűneink által előidézett nyomorúságos helyzet, amelyből ne tudná a legjobbat kihozni. Nem úgy a történelem Ura ő, hogy lépten-nyomon közbeavatkozna az események menetébe, hanem hogy az emberi – jó és rossz – döntéseket, cselekedeteket mind-mind az üdvösség szolgálatába állítja. Így válik a világtörténelem üdvtörténetté, s a mai Evangélium azt is kinyilatkoztatja nekünk, hogy ennek az üdvtörténetnek nem a hatalmasok a főszereplői, hanem éppenséggel a kicsinyek, az egyszerűek, akik nem hiszik azt magukról, hogy történelemformáló tetteket visznek végbe, hanem egyszerűen belesimulnak Isten akaratába, s éppen ezáltal válnak a történelem valódi alakítóivá.

Urunk Jézus, hálát adunk neked szabadító művedért, s azokért a kisebb-nagyobb szabadításokért is, melyeket bennünk és általunk vittél végbe. Add, kérünk, kegyelmedet, hogy a gonosz erőin győzedelmeskedő hatalmad megtapasztalása megerősítsen bennünket Hozzád való ragaszkodásunkban, és ízleltesd meg velünk annak tiszta örömét, hogy a nevünk fel van írva a mennyben.

SZENT ŐRANGYALOK

SZENT ŐRANGYALOK

A Trienti zsinat rendeletéből a Katekizmus tanítja: gondos szülő védő vezetőt biztosít az útra gyermeke mellé, a mennyei Atya is ezt teszi a veszedelmek ellen.

Szent Bernát tanítja: tiszteletet kell adnunk a jelenlétükért, odaadást a jóakaratukért, bizalmat az őrségért.

A Római Katekizmus az angyalokról azt mondja: az angyalok szellemi teremtmények, szünet nélkül dicsőítik Istent, és szolgálják az üdvözítő tervét, körülveszik Krisztust, akit üdvözítő küldetésében szolgálnak.

Az ünnep hódolat Istennel szemben aki szeretetből angyalát küldi szolgálatunkra és védelmünkre. Az ünnep ezenkívül erősíti és elmélyíti bennünk az őrangyal iránti hitet és öntudatot. Növelnie kell bennünk önmagunk és társaink lelkének megbecsülését is, hiszen Isten is egy tiszta, szent angyal által őrizteti azt.

Az ünnep Spanyolországban keletkezett és a 16. században jutott át Franciaországba. V. Pál pápa szeptember első vasárnapjára, X. Kelemen pápa a Szent Mihály ünnepe utáni első szabadnapra, végül X. Piusz pápa október 2-ára helyezte az ünnepet.

Napi jófeltétel:
    Angyalként élj: dicsőítsd Istent és szolgálj Neki!

Ferenc pápa meghódította az amerikai népet

Négy nappal hazaérkezése után Ferenc pápa továbbra is főcímekben szerepel az amerikai médiában. Ez annak a hatásnak a jele, amelyet a pápa látogatása tett az amerikai társadalomra. Az út pozitív következményeiről az AP hírügynökség római tudósítója, Patrisha Thomas nyilatkozott a Vatikáni Rádiónak.

„Nagy és pozitív érzéseket váltott ki a pápalátogatás” – fogalmazott Patrisha Thomas. Mély benyomást tett rá, hogy a Szentatya a viták, illetve az amerikai jobb- és baloldal fölé tudott emelkedni. Nem habozott megmondani a véleményét a Kongresszusban, az ENSZ-ben, a Fehér Házban, de nem avatkozott bele a demokraták és a republikánusok közötti vitába. Fölébe emelkedett, és mindent meg tudott tenni, ami szívéhez közel állt: találkozott a hajléktalanokkal, a harlemi iskola diákjaival, ellátogatott a Ground Zeróhoz, és beszélgetett a bevándorlókkal. Látogatása utolsó napján pedig egy börtönt keresett fel. Nagyon megható volt látni, ahogy kezet fog a kemény, agyontetovált rabokkal, és teljes nyugalommal, vidáman beszélget velük.

Az amerikaiakat nagyon megérintették Ferenc pápa gesztusai, amelyek az úgynevezett perifériákkal való találkozását jellemzik. A repülőgépen is mondták neki, hogy sztárrá vált az amerikaiak körében. Mindenki meg akarta érinteni, a közelébe akart kerülni… A pápa viszont világosan kijelentette a repülőgépen: „Isten szolgáinak szolgája vagyok.” Saját szerepénél maradt.

Ennek az útnak a pozitív következményeit illetően az AP hírügynökség római tudósítója elmondta, hogy hosszú távon ez nem látható előre, mert az amerikai politika nagyon összetett. „Az biztos, hogy amikor Ferenc pápa megválasztása után megjelent a Szent Péter bazilika központi loggiáján, Amerikában elindult egy változás. Az USA-ban 71 millió katolikus él, és Ferenc pápának sikerül egyesítenie őket, elsősorban az irgalmasság kiterjesztése és a perifériák felé való elindulás terén. Ez az első jele hatásának az Egyesült Államokban” – fogalmazott az AP hírügynökség római tudósítója.

A családról a családnak 10.

Az Ígéret Földje határán

 
Ábrahámot csodálhattuk meg, amint Isten ígérete nyomán elindul az ismeretlen föld felé Háránból, a szülőföldjéről Sárával, a feleségével, nyájaival, pásztoraival, és azzal a reménnyel, hogy azt a földet, amelyre ármeneti bérlőként átköltözik, évszázadok múlva komoly néppé duzzadt családja valóban birtokába vehet. Ne feledjük, neki még csak ígérete volt Istentől, hogy majd születik fia. Vele ment unokaöccse, Lót is egész vagyonával. Ábrahám bejárta, szemügyre vette jövendő birtokát, Istennek megköszönte az Ígéret Földjét, oltárokat emelt. Unokája, Jákob is csak bérlőként tért oda vissza négy feleséggel, tizenkét fiúval. Élete végén költözött át ideiglenesen Egyiptomba, amikor legkedvesebb fia, József hosszú rabszolgaság után Egyiptom alkirálya lett a hét szűk esztendő idején. Ábrahám családja ott szaporodott milliós tömeggé négyszázharminc év alatt. Ábrahám családja a szabadulás után Isten választott és szerződéssel magához kötött népévé lett a Sínai hegy alatt. Onnan indultak tovább végső úti céljuk, az Ígéret Földje felé. Párán pusztában ütöttek tanyát. Ott készültek fel a honfoglalásra.„Ekkor szólt ott az Úr Mózeshez: „Küldj férfiakat, hogy vegyék szemügyre Kánaán földjét, amelyet majd Izrael fiainak adok, minden törzsből egyet-egyet, a fejedelmek közül. Megtette Mózes, amit az Úr parancsolt, s elküldte Párán pusztából a fejedelmi férfiakat,… hogy vegyék szemügyre Kánaán földjét, és azt mondta nekik: Menjetek fel a Délvidéken át, s ha feljuttok a hegyekre, vegyétek szemügyre azt a földet, hogy milyen, meg a népet, amely lakja, hogy erős-e vagy gyenge, hogy számra nézve kevés-e vagy sok, maga a föld jó-e vagy rossz, milyenek a városok, körülkerítettek-e vagy kerítetlenek, a talaj kövér-e vagy sovány, erdős-e vagy fátlan. Legyetek bátrak, s hozzatok nekünk a föld gyümölcseiből. – Éppen az az idő volt, amikor már enni lehetett a korai szőlőt. Felmentek tehát és kikémlelték a földet a Szín-pusztától kezdve egészen Rohóbig”. (Szám 13,1-21)

Szent Őrzőangyalok

Szent Őrzőangyalok

„Elküldöm angyalomat, hogy előtted haladjon, őrizzen téged az úton” 

Isten végtelen nagy hatalom. Amikor megteremtette a tiszta szellemek óriási csapatát, próbára tette őket. Ez a próbatétel még a mennyországon kívül történt. Aki sikerrel kiállja a nagy, örök időkre szóló próbát, beléphet az örök boldogság helyére és állapotába. A próba tétje valószínűleg ez volt: felfedte az Úr a nagy titkot, hogy a végtelen istenséget három személy birtokolja: az Atya, a Fiú és a Szentlélek. A Fiúisten idők folyamán felveszi istensége mellé az emberi természetet, és Őt akkor is imádni kell- Az angyalsereg nagy része rögtön megértette, elfogadta, és teljes hódolatot ígért. Az ő vezérük Mihály volt, héber változatban Mi-cha-él= ki olyan, mint Isten? Egy másik főangyal, Lucifer = Fényhordozó rögtön ellentmondott: Az emberek kisebbek az angyaloknál, ilyen formában nem imádom! Nagy sereg angyal követte az ő álláspontját. „Ekkor nagy harc támadt az égben: Mihály és angyalai harcoltak a sárkánnyal (Dán 10,13-20) A sárkány és angyalai harcoltak, de nem diadalmaskodtak, sem helyük nem volt többé az égben. Ekkor letaszították a nagy sárkányt, az őskígyót, akit ördögnek és sátánnak hívnak (Ter 3,1; Zak 3,1; Jób 1,6), aki elcsábítja az egész világot. Letaszították a földre, és vele együtt angyalait is letaszították. Jaj a földnek és a tengernek, mert hozzátok szállt le az ördög nagy haraggal, s tudja, hogy kevés ideje van”. (Jel 12,7-9. 12) Igen, jaj az embereknek, mert az ördög hazudik és gyűlöl, és mindent elkövet, hogy az emberek őt kövessék A mai ünnep nagy üzenete: Ne féljetek, emberek! „Íme, elküldöm angyalomat, hogy előtted haladjon, őrizzen téged az úton, és bevigyen arra a helyre, amelyet neked szántam. Féld őt, hallgass a szavára, és ne gondold, hogy megvetheted, mert nem nézi el, ha vétkezel, hiszen az én nevem van benne. Ha hallgatsz a szavára, és megteszed mindazt, amit mondok, akkor ellensége leszek ellenségeidnek és szorongatni fogom szorongatóidat” (Kiv 23,20-22) Ez az öröm üzenet eredetileg a pusztába induló zsidó népnek szólt. A katolikus Egyház teljes joggal alkalmazza ránk, mert az Ószövetség Jézusról szól (Jn 5,37-40) Feltámadása után megnyitotta az apostolok értelmét, hogy megértsék az Írásokat (Lk 24,45) Isten a jó angyalokat egyének, nemzetek, országok védelmére küldi a földre, hogy a sátánnal és ördögeivel szemben védelmezzék őket az üdvösségért vállalt harcban. Magyarország védőszentjeként Szent Gábor főangyalt tiszteljük. Szent Pio atya szerint a magyaroknak olyan nagy, erős és gyönyörű őrzőangyala van, mint kevés népnek. Dániel prófétánál olvassuk: Ő mondta el, mikor születik majd a Megváltó (Dán 9,20-27) A megváltó születésének hírnöke: a templomban az előfutárt jelenti be (Lk 1,5-20) Szűz Máriához is őt küldte az Úr, hogy Jézus születését is bejelentse.(26-38) Logikusnak tűnik, hogy a Magyarok Nagyasszonya földi országának védője ő legyen. Napjainkban időszerű megfontolni Szent Pio figyelmeztetését: „Nem kellene többet imádkozni hozzá?” Igen, a hazugság, gyűlölet és tolvajlások évtizedei után a magyar lelkekben és egész hazánkban segítsen visszaállítani Isten, az igazság és szeretet országát.

Az élet igéje – 2015. október

Az egész világon milliók olvassák és igyekeznek tettekre váltani – Chiara Lubich, a Fokoláre mozgalom alapítójának kezdeményezése szerint – az adott hónapra kiválasztott bibliai mondatot és a hozzá fűzött magyarázatot, amely széles körben hatással van az egyének és közösségek életére.

„Arról tudják majd meg rólatok, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt.” (Jn 13,35)

Ez a keresztények sajátos jellemzője, ennek alapján lehet felismerni és megkülönböztetni őket.

Az első századokból, a kereszténység kezdeteiről származik egy lenyűgözően szép írás, a Diognétoszhoz írt levél, mely így szól: „A keresztényeket sem területi, sem nyelvi szempontból, s még öltözködésük alapján sem lehet megkülönböztetni a többi embertől. Sehol nincsenek olyan városok, melyekben mint sajátjukban laknának, nincs külön nyelvük sem, melyet beszélnének, nincs sajátos, rájuk jellemző életmódjuk.” Ugyanolyanok, mint a többi ember. Mégis van egy titkuk, ami lehetővé teszi, hogy mélyen behatoljanak a társadalomba, és olyanok legyenek a világban, mint a testben a lélek (vö. 5–6. fej.).

„Arról tudják majd meg rólatok, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt.”

Vajon Jézus tanítványai valóban a kölcsönös szeretetről ismerhetők fel? „Az Egyház története az életszentség története” – írta II. János Pál pápa. „Azt azonban be kell látnunk, hogy a történelem sok olyan eseményt is följegyzett, melyek a kereszténység ellen-tanúságai” (Incarnationis mysterium, 11). A keresztények évszázadokon keresztül végeláthatatlan háborúkat folytattak Jézus nevében, és továbbra is megosztottságban élnek. Ma is akadnak még olyanok, akik a keresztény név hallatán a keresztes háborúkra gondolnak és az inkvizícióra, vagy egy elavult erkölcsi rend átmentőit látják a keresztényekben, akik a tudományos fejlődés útjában állnak.

Az első keresztények idejében, a születő jeruzsálemi közösségben ez nem így volt. Csodálták őket az emberek a vagyonközösség miatt, a köztük uralkodó egység, valamint „a szív öröme és egyszerűsége” miatt, ami jellemezte őket (vö. Apcsel 2,46). „A nép magasztalta őket”, olvassuk szintén az Apostolok cselekedeteiben, és ezért „a hívők – férfiak és nők – egyre nagyobb számban csatlakoztak az Úrhoz” (Apcsel 5,13–14). A közösség életének tanúságtétele nagy vonzerővel bírt. Vajon miért nem arról ismernek föl ma is bennünket, hogy szeretünk? Komolyan vesszük Jézus új parancsát?

„Arról tudják majd meg rólatok, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt.”

A katolikus világban az október hónapot általában a missziónak szentelik, hogy elgondolkodjunk a jézusi küldetésen, hogy menjünk el az egész világra, és hirdessük az evangéliumot, valamint imádkozzunk és támogassuk azokat, akik ott vannak az első sorokban. Ez az életige segítségünkre lehet, hogy ismét a keresztény üzenet igazi lényegére figyeljünk. Nem hittérítésről van szó, nem prozelitizmusról [erőszakos térítésről – a szerk.], nem arról, hogy a szegényeket azért segítjük, hogy megtérjenek. De még csak nem is kiállás elsődlegesen a komoly erkölcsi értékek mellett vagy szilárd állásfoglalás az igazságtalanság és a háború ellen, bár ez mind kötelességünk, amitől keresztényként nem tekinthetünk el. A keresztény üzenet mindenekelőtt tanúságtétel az életünkkel, és ezt Jézus minden egyes tanítványának személyesen is gyakorolnia kell: „A mai embert inkább érdeklik a tanúk, mint a tanítók” (Evangelii nuntiandi, 41). Sokan a betegeknek vagy a szegényeknek szentelik az életüket, és készek otthagyni még hazájukat is, hogy veszélyes helyeken ott álljanak a legelesettebbek mellett. Az ő példájuk nemegyszer megérinti azokat is, akik az egyház ellen vannak.

Jézus azonban mindenekelőtt kéri az egész közösség tanúságtételét, amely bizonyítja az evangélium igazságát. Bizonyítania kell, hogy az élet, amelyet Jézus hozott, valóban új társadalmat teremt, ahol hiteles testvéri kapcsolatok működnek, él a kölcsönös segítség és szolgálat, valamint együtt figyelnek a legtörékenyebbekre és legelesettebbekre.

Az egyház életében léteznek erre példák: a ferencesek és a jezsuiták kisebb településeket építettek a bennszülöttek számára Dél-Amerikában, mások a monostorok körül segítettek kialakítani a városokat. Ma is vannak olyan egyházi mozgalmak és közösségek, amelyek tanúságtevő városkákat létesítenek, ahol egy új társadalom jelei láthatók az evangéliumi élet, a kölcsönös szeretet gyümölcseként.

„Arról tudják majd meg rólatok, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt.”

Ha egy család mindennap megújítja elhatározását, hogy konkrétan a kölcsönös szeretetben akar élni, az fénysugár lehet a közömbös világban a szomszédsága számára. Egy „környezeti sejt”, néhány ember, ha megegyezik abban, hogy radikálisan megvalósítja munkahelyén, amit az evangélium kér, akkor az megtörheti a hatalomért való versengés logikáját, együttműködésre vezethet, és nem remélt testvéri légkör megszületéséhez.

Talán nem így tettek az első keresztények is a Római Birodalomban? Nem így terjesztették el a kereszténység átalakító erejű újdonságát? Legyünk mi a mai „első keresztények”, akik hozzájuk hasonlóan megbocsátunk, mindig új szemmel látjuk és segítjük egymást. Egyszóval szeressük egymást olyan mértékkel, ahogy Jézus szeretett, és legyünk biztosak benne, jelenlétének ereje közöttünk másokat is magával ragad, hogy a szeretet isteni logikája szerint éljenek.

 

ARPUKARAI BOLDOG ALFONZIA

BOLDOG ALFONZIA

 klarissza nővér, III. r. 

(1910-1946) 

 
Teljes neve: A Szeplőtelen Fogantatásról nevezett Alfonzia nővér India déli részén, Arpukara községben született, neve: Muttathupadathu Anna. Édesanyját korán elvesztette, ezért nagynénjéhez került, o nevelte s járatta iskolába. Malabár nyelven beszélt. Amikor eladó sorba jutott, nagynénje ki akarta házasítani, o azonban a végsőkig ragaszkodott ahhoz, hogy szerzetesnő legyen. Ezt el is érte: 17 éves korában a Bharanang-i klarisszák konviktusába került; a következő évben posztuláns lett, ekkor kapta az Alfonzia nevet. A beöltözése 1930-ban, egyszerű fogadalma 1931-ben volt. Ez az indiai klarissza rend nem az igazi klarissza rend, hanem annak egy módosult változata: ferences III. rendi klarisszák. Nem éltek szigorú klauzúrában, iskolában is tanítottak, így Alfonzia is 1932-33-ban, amikor még egészsége engedte. Örökfogadalmát 1936-ban tette le. Alfonzia nővér kitűnt a szerzetesi hivatás nagyra értékelésével, nagy vágy élt benne az evangéliumi tökéletesség és szentség után, és a vágy, hogy Jézushoz hasonlóan o is áldozattá legyen a világ üdvéért. Betegsége miatt kétségessé vált az örök fogadalom letétele. Imájával elérte, hogy annyira csökkent a láza, hogy le tudta tenni fogadalmát. A szentek tiszteletében is kitűnt: különösen a Boldogságos Szűznek, Szent Józsefnek, Szent Ferenc és Klárának és Kis Szent Teréznek tiszteletében, de őket iparkodott követni is. Szent Ferenc hű tanítványaként a tökéletes örvendezést át tudta élni a betegségben, megpróbáltatásban, megaláztatásban is. Kis Szent Teréz kis útját járta. Önéletrajza, nemkülönben a Krisztus Követése könyv állandó lelki tápláléka voltak. Szívügye volt a hitterjesztés, sokat imádkozott, másokat is buzdított, hogy imádkozzanak: minden nép találja meg az utat a katolikus Egyházba. A palajai püspöknek nyilatkozta, hogy neki az az Istentől kapott hivatása, hogy Krisztussal együtt magát áldozatul ajánlja fel a mennyei Atyának az emberek bűneiért és az egész világ üdvéért. „Amióta Krisztus menyasszonya lettem - mondta -, azóta Jegyesem megosztotta velem szenvedéseit. Már nem vagyok a magam ura, mert egészen átadtam magamat Jegyesemnek.” Amikor hallott egy püspök betegségéről, azt kérte az Úrtól, tegye rá a püspök betegségét, amit azonnal meg is kapott. Valaki megkérdezte, hogyan tud egész éjszakán álmatlanul szenvedni, és mit csinál ilyenkor, azt felelte: „Szeretek.” Utolsó éve állandó haldoklás volt. Utolsó napján emberfeletti erővel eltámolygott az oratóriumba, megáldozott. Júl. 28-án fejezte be életét. Másnap már el is temették. 1957-ben a boldoggá avatási eljárás során újratemették, ettől kezdve sírjánál csodás illat volt érezhető. Nemcsak a katolikusok, hanem másvallásúak is felkeresik sírját. II. János Pál 1986-ban avatta boldoggá Indiában, szír-malabár rítus szerint.
Alfonzia nővér vallomása:
„Jézus iránti szeretetből, aki annyi sok szeretettel halmoz el, kész vagyok arra, hogy nemcsak a mostani szenvedéseimet viseljem el, hanem minden más szenvedést is egész a világ végéig. Teljesedjék tökéletesen rajtam Isten akarata. Minden legyen szent és jó Jézusom tetszése szerint.”

Imádság:
Istenünk, te Boldog Alfonziát arra indítottad, hogy Krisztusért életét áldozatul ajánlja fel a világ üdvéért, Add, hogy mi is mindenben keressük Isten akaratát és tudjuk követni Urunkat a kereszt útján. Krisztus, a mi Urunk által.

Ferenc pápa üzenete a Migránsok és Menekültek 102. Világnapjára

Menekültek Leszbosz szigetén, Görögország - EPA

„A migránsok és a menekültek kérdőre vonnak minket. A válasz az irgalmasság Evangéliuma” – ez a témája a pápa üzenetének, amelyet a 2016. január 17-én megtartásra kerülő Migránsok és Menekültek Világnapjára írt. A dokumentumban az elvándorláshoz kapcsolódó kérdéseket fogalmaz meg, majd felvázolja, hogy az egyház Jézus Krisztus példájából és szavaiból ihletet merítve hogyan reagáljon a világméretű jelenségre. Ferenc pápa szerint az evangéliumi válasz az irgalmasság.

Az irgalmasság evangéliuma felrázza a lelkiismereteket

Üzenete elején a Szentatya megállapítja, hogy az elvándorlási hullám növekszik a bolygó minden részén. A menekültek kihívást jelentenek az egyének és a közösségek, illetve hagyományos életmódjuk számára, felkavarják a kulturális és társadalmi horizontot, amellyel szembe találják magukat. Egyre gyakrabban az erőszak és a szegénység áldozatai. Elhagyva otthonaikat egy jobb jövő érdekében ki vannak téve emberkereskedők bántalmazásának, majd szembe találják magukat azzal a valósággal, amelyben gyanú és félelem lakozik irányukba. A korábbiakhoz képest ma az irgalmasság evangéliuma még inkább felrázza a lelkiismereteket, megakadályozza, hogy hozzászokjunk a másik szenvedéséhez és kijelöli a válaszlehetőségeket, amelyek a hit, remény és szeretet teológiai erényeiben gyökereznek és az irgalmasság testi és lelki cselekedeteiben nyilvánulnak meg.

Hogyan valósítsuk meg az integrációt úgy, hogy mindkét felet kölcsönösen gazdagítsa?

Ferenc pápa ezt követően kérdéseket tesz fel az elvándorlás kapcsán. Vajon nem vágyunk-e mindannyian arra, hogy javítsunk életkörülményeinken és arra, hogy becsületes és jogos jólétünket megoszthassuk szeretteinkkel? Hogyan éljék meg az elvándorlók azt az identitásváltozást, amelyre rákényszerülnek, hogy az ne váljon a hiteles fejlődés akadályává, hanem lehetőség legyen emberi, társadalmi és spirituális fejlődésük számára, tiszteletben tartva és előmozdítva azokat az értékeket, amelyek az embert egyre inkább emberré teszik helyes kapcsolatában Istennel, másokkal és a teremtett világgal? Hogyan valósítsuk meg az integrációt úgy, hogy mindkét felet kölcsönösen gazdagítsa, hogy pozitív utakat nyisson meg a közösségek előtt és megelőzze a diszkrimináció, a rasszizmus, a szélsőséges nacionalizmus és a xenofóbia veszélyét?

Mindannyian felelősek vagyunk embertársunkért

A bibliai kinyilatkoztatás az idegen befogadására ösztönöz azzal a bizonyossággal, hogy ezáltal megnyílnak az ajtók Isten előtt és a másik személy arcában megjelennek Jézus Krisztus vonásai. Mindannyian felelősek vagyunk embertársunkért. A személyközi jó kapcsolatok ápolása, az előítéletek és a félelmek legyőzése alapvető elemei a találkozás kultúrájának, amelyben nemcsak készen állunk adni, de elfogadni is másoktól. A vendégszeretet az adás és a kapás megélése.

A bevándorlók tartsák tiszteletben és ismerjék el a befogadó ország anyagi és spirituális örökségét, törvényeit

A bevándorlókra ne csak aszerint tekintsünk, hogy legális vagy illegális státuszúak-e, hanem úgy is, hogy személyek, akiknek méltóságát védelmezve, hozzájárulhatnak mindenki jólétéhez és fejlődéséhez, különösen akkor, ha felelősen felvállalják kötelezettségeiket az őket befogadók felé, tiszteletben tartva és elismerve a befogadó ország anyagi és spirituális örökségét, betartva törvényeit és hozzájárulva terheihez.

Az egyház mindazok mellé áll, akik erőfeszítéseket tesznek mindenki jogainak védelmére

Az egyház mindazok mellé áll, akik erőfeszítéseket tesznek mindenki jogainak védelmére, hogy méltósággal élhessen, elsősorban gyakorolva azt a jogát, hogy ne kelljen emigrálnia és hozzájárulhasson saját országa fejlődéséhez. Ebben a folyamatban segíteni kell azokat az országokat, ahonnan elindulnak a migránsok és a menekültek. Így megerősödik az a tény, hogy a szolidaritás, az együttműködés és a kölcsönös nemzetközi függés, valamint a föld javainak méltányos elosztása alapvető elemei annak a törekvésnek, hogy a kiinduló országokban meghatározó módon tudjunk fellépni az elvándorlás terén és felszámoljuk azokat a tényezőket, amelyek saját természeti és kulturális környezetük elhagyására ösztönzik ezeket az embereket.

Nélkülözhetetlen a közvélemény szabatos tájékoztatása

Ehhez nélkülözhetetlen a közvélemény szabatos tájékoztatása azért is, hogy megelőzzük az alaptalan félelmeket és a spekulációkat a migránsokkal szemben. Nem tehetünk úgy, mintha nem éreznénk a kérdőre vonást a rabszolgaság új formáival kapcsolatban, amelyeket bűnszervezetek működtetnek. Férfiakat, nőket, gyermekeket adnak-vesznek mint kényszermunkásokat az építőiparban, a mezőgazdaságban, a halászatban vagy a kereskedelem más területein. Gyermekkatonák, szervkereskedelem, szexuális kihasználás – eme aberráns bűntények elől menekülnek a migránsok, akik kérdőre vonják az egyházat és a közösségeket, hogy bennük is az Úr arcát lássák.

A másik befogadása Isten személyes befogadása!

Az irgalmasság Evangéliuma gyökerében a találkozás és a másik befogadása összefonódik az Istennel való találkozással és Isten befogadásával. A másik befogadása Isten személyes befogadása! A pápa végül a migránsokhoz és menekültekhez fordulva így buzdít: ne hagyjátok, hogy elrabolják tőletek a reményt és az életörömöt, amelyek Isten irgalmának megtapasztalásából fakadnak és amelyek azokban a személyekben testesülnek meg, akikkel hosszú utatok során találkoztok! Szűz Mária és Szent József oltalmába ajánlja őket, akik megélték az elvándorlás keserűségét Egyiptomban.

A családról a családnak 9.

Hazugságáradat és lázadás a táborban   

         
Negyven nap múlva aztán, bejárva az egész vidéket, visszatértek a föld kémei, s eljutottak Mózeshez és Áronhoz meg Izrael fiainak egész gyülekezetéhez a Párán pusztába, amely Kádesnél van. Beszámoltak nekik és az egész közösségnek, megmutatták a föld gyümölcseit, és elbeszélték, mondván: Eljutottunk arra a földre, amelyre küldtél minket, s az csakugyan tejjel-mézzel folyó ország, amint ezekből a gyümölcsökből is látható, de igen erős lakói, nagy, és fallal körül vett városai vannak: Enák utódait is láttuk ott. Amalekiták laknak a Délvidéken, hetiták, jebuziták, amoriták a hegységben és kánaániak laknak a tenger mellett és a Jordán folyó körül. Zúgolódni kezdett a nép Mózes ellen, de Káleb csendesítette őket és azt mondta: Csak menjünk fel, és foglaljuk el. Azt a földet, mert el tudjuk foglalni”Ám a többiek, akik vele voltak, azt mondták: Semmiképpen sem mehetünk fel e nép ellen, mert erősebb nálunk. Sőt gyalázták Izrael fiai előtt azt a földet, amelyet megtekintettek, mondván: A föld, amelyet bejártunk, elemészti lakóit, népe, amelyet láttunk, szálas termetű, láttunk ott jó néhány szörnyet Enák fiaiból, az óriások nemzetségéből, akikhez képest mi olyanoknak látszottunk, mint a sáskák. Jajveszékelve sírt emiatt az egész sokaság azon az éjszakán és Izrael valamennyi fia zúgolódott Mózes és Áron ellen: Bárcsak meghaltunk volna Egyiptomban, s bárcsak elpusztulnánk ebben a kietlen pusztában, s ne vinne be minket az Úr arra a földre, hogy magunk kardélre ne hulljunk, feleségeink és gyermekeink pedig fogságba ne jussanak! Nem jobb-e visszatérnünk Egyiptomba? Majd azt mondták egymásnak: Állítsunk magunk fölé vezért és térjünk vissza Egyiptomba“(Szám 13,25-14,4)

Évközi 26. hét csütörtök

Évközi 26. hét csütörtök

„Egybegyűlt az egész nép, mint egy ember a Víz-kapu előtti térségen” Nehemiás engedélyt kapott Artaxerxész perzsa-méd királytól, hogy a rokonok rossz hírei miatt haza mehessen, és rendbe tegye Jeruzsálemben a várfalakat, kicserélje az ostrom idején felgyújtott hatalmas kapukat. Így védhetővé változott ismét az egykori főváros. A hazatértek ezután is a perzsák-médek adófizetői maradtak, és a későbbiekben sem lettek önállók, mert utóbb a perzsákat legyőzte Nagy Sándor, és övé meg utódaié lett a perzsa–méd birodalom. Őket a Római Birodalom kebelezte be, és Jézus Krisztus születésekor ők uralták már ezt a térséget is. Amikor a felújítás elkészült, akkor ünnepet rendeltek el: „Egybegyűlt az egész nép, mint egy ember, a Víz-kapu előtti térségen, és felszólították Ezdrás írástudót, hogy hozza elő Mózes törvénykönyvét, amelyet az Úr rendelt Izraelnek. Odahozta tehát Ezdrás pap a törvényt a hetedik hónap első napján a férfiak, a nők és mindazok gyülekezete elé, akik érteni tudtak belőle. Reggeltől délig felolvasott belőle… Az egész nép füle figyelt a törvény könyvére”(Neh 8,1-3) Honnan tudták, hogy mekkora ez az egész nép? A munkák befejeztével pontos népszámlálást tartottak:„Az egész sokaság mintegy negyvenkétezer- háromszázhatvan emberből állott, nem számolva szolgáikat, szolgálóleányaikat, akik hétezer-háromszázheten voltak, közöttük kétszáznegyvenöt énekes és énekesnő” (7,66-67)„Majd felnyitotta Ezdrás a könyvet az egész nép előtt, magasabban állt ugyanis az egész népnél és amikor felnyitotta, felállt az egész sokaság. Ezdrás áldotta az Urat, a nagy Istent. Erre az egész nép kiterjesztett kézzel ráfelelte: Ámen, ámen. Aztán meghajoltak, és arcukkal a földre borulva imádták Istent”. (8,5-6) „Azután felolvastak az Isten törvényének könyvéből érthetően, majd megmagyarázták és kifejtették, amit felolvastak. Aztán így szólt Nehemiás, az kormányzó, és Ezdrás pap és írástudó, meg a leviták, akik tanítgatták őket: Az Úrnak, a mi Istenünknek szentelt nap ez: Ne szomorkodjatok hát és ne sírjatok! Sírt ugyanis az egész nép, amikor hallotta az Úr szavát. Azt mondta nekik: Menjetek, egyetek zsírosat, igyatok rá édes mustot! Juttassatok egy-egy falatot azoknak is, akik nem készítettek maguknak, mert a mi Urunk szent napja ez!” (8-10) Nehemiás befejezte az újjáépítést. Amit elrontottak mások, azt Isten megbízottai helyrehozták-. Isten igaz gyermekeinek ez a dolga a mi időnkben is. Ezzel kell biztatnunk egymást a tékozló és mindent elherdálók nyomában.

Országos zarándoklatot tart a Pécsi Egyházmegye Bátán

Október 3-án, szombaton jubileumi zarándoklatra várja a híveket a Pécsi Egyházmegye a 600 éves Bátára, a Szent Vér-kegyhelyre.

Az egyházi ünnep már október 2-án, pénteken este csendes virrasztással megkezdődik, majd szombaton szentségimádással, imádsággal és litániával folytatódik a Tolna megyei községben.

A bátai Szent Vér-templomban Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek tart szentmisét Udvardy György pécsi megyéspüspökkel, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tagjaival és a papsággal közösen. Jelen lesz több határon túli magyar püspök Erdélyből, Kárpátaljáról és Szlovákiából – mondta Sümegi József bátaszéki diakónus az MTI-nek. Az ünnepi szentmise szentségi körmenettel zárul.

A zarándoklat szombat reggel 6 órakor Szekszárdról, 7 órakor pedig Mohácsról indul, de a hívek nemcsak gyalog, hanem kerékpárral és gépkocsival is megtehetik Bátáig az utat. Az ünnepi szentmise 15 órakor kezdődik.

„A Szent Vér Jézus kiontott vére, a megváltás egyik jele; a középkorban azért tisztelték, mert erőforrásnak tartották ahhoz, hogy az ember a rossz felett győzni tudjon” – tette hozzá a diakónus.

A bátai kegyhely jubileumára már tavaly elkezdődött a felkészülés, 2014 októberében a Pécsi Egyházmegye az esperesi kerületeinek rendezett zarándoklatot.

A bátai templom a török időkig az egyetlen Szent Vér-kegyhely volt a történelmi Magyarországon, a helyet egy valószínűleg 14–15. század fordulója táján történt csoda tette ismertté: a hívek szerint a szent ostyában Krisztus kiömlő vére jelent meg.

Országos hírűvé akkor vált, amikor 1415-ben Garai János – Garai László nádor testvére – boszniai fogságából szabadulva elzarándokolt a bátai kegyhelyre; a jubileumot ennek apropóján ünneplik 2015-ben.

A jubileumi ünnep programja

Október 2., péntek

20 órától reggelig csendes virrasztás a Szent Vér-templomban

Október 3., szombat

8 óra: vezetett szentségimádás

12 óra: Úrangyala imádság

12.30: Szent Vér-litánia

13 óra: Ivancsits Tamás zenés áhítata

14 óra: rózsafüzér imádság

15 óra: ünnepi szentmise, majd körmenet

A zarándoklat menete:

Mohácsról a Fogadalmi templomtól október 3-án 7 órai indulással, az 56-os úton haladva, Dunaszekcsőn át érkeznek majd a zarándokok Bátára. (Ez az út 24 kilométer hosszú.)

A zarándokolni kívánó pécsi hívek busszal is eljuthatnak Mohácsig és Dunaszekcsőig. Akik azonban csak a szentmisén szeretnének részt venni, azokat egészen Bátáig viszik a buszok. A járatok reggel 6 órakor indulnak a Barbakántól. Ezek a buszok a szentmise után vissza is szállítják a híveket Pécsre.

Szekszárdról 6 órai indulással Várdomb és Bátaszék érintésével jutnak majd a hívek Bátára. (Ez a táv 28 kilométer.)

A zarándoklaton gyalogosan, kerékpárral, autóbusszal vagy személyautóval lehet részt venni.

Jelentkezni a saját plébániákon, illetve a pécsi püspökségen lehet a következő elérhetőségeken:

e-mail: pasztoralis@pecs.egyhazmegye.hu, telefon: 06 72/513-011.

A 600 éves bátai Szent Vér-kegyhely – 1415–2015

Báta Tolna megye déli részén található település. A Szent Vér egyetlen magyarországi kegyhelye. Monumentális kegytemploma a falu fölötti dombon, az egykori bencés monostor helyén áll.

Szent László király alapította 1093-ban bencés apátságát, amely a 14. század végén, a 15. század elején vált országos hírű zarándokhellyé, az itt történt eucharisztikus csodának köszönhetően. 1434-ben IV. Jenő pápa pápai búcsúkiváltsággal látta el, melyben leírta, hogy Bátán Krisztusnak az Oltáriszentségből kiömlő Szent Vérét tisztelik, ezt Úrnapján a népnek nyilvánosan felmutatják, s látására csodálatos népsokaság özönlik oda. A korabeli forrásokban Krisztus vérző Testének is nevezik a csodálatos bátai ereklyét. A Szent Vérhez kapcsolható első csoda bekerült a híres Thuróczi-krónikába is. Eszerint Garai János a bosnyákok és törökök ellen harcolva fogságba esett. Itt fogadalmat tett, ha kiszabadul, Bátára zarándokol a mi Urunk Jézus Krisztus drága Vérének dicsőségére, fogadalmának emlékére. A súlyos vasgolyók, amelyekkel a fogságban tartották, még Mátyás idején is a templom kapujára akasztva hirdették Garai szabadulását.

1441 januárjában az apátság közelében győzte le Hunyadi János a pártütő Garai László hadait, így Báta az egyetlen hely a mai Magyarország területén, ahol Hunyadi János győztes csatát vívott. Hunyadi János és a Hunyadi-család háláját drága ajándékokkal és bátai zarándoklatokkal fejezte ki.

1526-ban II. Lajos király az ország vezetőivel a bátai kegytemplomban járult a szentségekhez, itt tartották a mohácsi csata előtt az országtanács utolsó ülését, s a Szent Vér áldását fogadva innen indult a sereg a végzetes csatába. 1539-ben a kegyhelyet a török elpusztította. A tragikus esemény 400. évfordulójára, 1939-ben épült fel a neoromán stílusú Szent Vér-kegytemplom, amely őrzi az egykori országos hírű kegyhely emlékét.

Világosító Szent Gergely

Világosító Szent Gergely 

felszentelt vértanú

*Örményország, 260 körül. +330 körül

Örményország, amely a Kr. e. 6. századtól Armenia néven volt ismert az ókori világban, nagyon korán találkozott a kereszténységgel. A hagyomány szerint Abgár király levelet váltott magával az Úr Jézussal, és meghívta, hogy jöjjön el hozzá, ő megosztja vele országát. Jézus erre azt válaszolta, hogy ő nem, de egy apostola majd elmegy.[17] Pünkösd után Szent Tádé (lásd: A szentek élete, 632. o.) és Szent Bertalan (lásd: A szentek élete, 490. o.) lett az örmények apostola. E legenda mögött történeti mag rejlik, mert a 2--3. században már tekintélyes számú keresztény élt az országban, s a 3. században több üldözés is volt ellenük.

Az egész országot megtérítő apostolnak mégis Világosító Szent Gergely püspököt tartják, nevét is innen kapta: ő világosította meg az élet világosságával, az Evangéliummal az örmény népet. Legendás elemeket is tartalmazó életrajzát az 5. században írták.

Atyja Anak pártus fejedelem volt, akit Artasir perzsa király azzal küldött Örményországba, hogy orvul gyilkolja meg Koszrov királyt. Anak át is települt Örményországba, családostól már hosszabb ideje itt élt, amikor végrehajtotta a merényletet. Őt magát azonban elfogták, és a haldokló király megparancsolta, hogy irtsák ki Anak egész családját, vele együtt. Meg is történt, a kisgyermek Gergelyt azonban egy keresztény dajka megmentette és Cézáreába menekült vele. Itt kereszténynek nevelték, és egész fiatalon feleségül vett egy Julitta nevű keresztény leányt. Két fiúk született: Arisztakesz és Vártán. Valószínű, hogy Gergelyt még Cézáreában pappá szentelték.

Közben a meggyilkolt Koszrov király fia, Tiridat, aki a római császárhoz menekült, visszatért. Részt vett Galerius győztes hadjáratában 297-ben a perzsák ellen, s ezután Diocletianus katonaságot adott melléje, hogy foglalja vissza ősei trónját. Tiridat diadalmenettel tért vissza országába, és Gergely csatlakozott hozzá, még mielőtt átlépte volna az ország határát. Az első városban, Erzinkanban Tiridat vallási ünnepet rendezett: a városban tisztelt Anahita istennőnek mutatott be hálaáldozatot, s ezt kíséretétől is elvárta. Gergely megtagadta, ezért megkínozták, majd egy hírhedt föld alatti börtönbe vetették, ahol életrajzírója szerint 15 éven át (298-- 313) raboskodott a legelvetemültebb gonosztevők között. Tiridat trónfoglalása után üldöző rendeletet adott ki a keresztények ellen.

Szodzomenosz (+425 után) történetíró szerint Tiridat és országa megtérése egy csoda következménye volt. Tiridat ugyanis feleségül akarta venni Szent Ripszimát, aki a római birodalomból menekült Örményországba a keresztényüldözés elől. Mivel nem hajlott a szavára, kivégeztette, s utána megőrült: éjszakánként farkasüvöltéssel bolyongott a palotában. Miután minden orvos kudarcot vallott gyógyítási kísérletével, a király nővére álmában kinyilatkoztatást kapott, hogy egyvalaki tudja meggyógyítani a királyt: Gergely. Azonnal kihozták a börtönből, és valóban meggyógyította Tiridatot. Mindjárt hirdetni is kezdte neki és egész udvarának Krisztust, akinek erejével meg tudta gyógyítani.

Tiridat meg is tért, és olyan buzgó hívő lett, hogy elrendelte: az egész ország legyen kereszténnyé. A pogány kultuszt beszüntette, és felhatalmazta Gergelyt, hogy a szentélyeket templommá alakítsa át. Gergely a szentélyeket megtisztította, keresztet állított bennük, de úgy gondolta, hogy a keresztséget és a templomszenteléseket mégis püspöknek kellene elvégeznie, püspök pedig nem volt az országban.

Tiridat és fejedelmei úgy látták, leghelyesebb lesz, ha Gergely lesz az első és fő püspök Örményországban. Ezért elküldték a kappadókiai Cézáreába, hogy szenteljék püspökké. Cézárea püspöke, Leontius zsinatot hívott össze, és 314-ben fel is szentelték Gergelyt, akit 13 fejedelem és nagy sereg kísért el útjára. Gergely mint püspök a pogányság fellegvárát, Asztiszat városát kapta székhelyül, de a városlakók fegyverrel fogadták. A kíséretében lévő hercegek azonban katonáikkal elfoglalták a várost, és Gergely a magával hozott Keresztelő Szent János-ereklyét elhelyezve egy kápolnában, elfoglalta székét. Mint főpüspök, katholikosz hozzáfogott az egyházszervezéshez: 12 püspökséget és számos plébániát alapított. Gondoskodott a klérus képzéséről, de ekkor még szír és görög nyelvet használtak, mivel az örmény ábécét csak száz évvel később Szent Meszrop (lásd: 648. o.) alakította ki.

Gergely két fia eddig Cézáreában élt. Tiridat király most hazarendelte mindkettőt. Arisztakesz remeteként élt, s csak nehezen engedelmeskedett. Hazatérve püspökké szentelték és Gergely segédpüspöke lett, a niceai zsinaton is részt vett. Amikor Tiridat Rómába utazott Nagy Konstantin császárhoz, Gergely elkísérte, majd visszavonult és Arisztakesznek adta át a püspöki hivatalt. Mivel hamarosan meghalt, a másik fiú, Vartan lett Gergely utóda. Mindkettőt szentként tisztelik az örmény egyházban.

Gergely teljes magányban halt meg, és Throdanban temették el. Ereklyéinek megtalálása mellett ünneplik megkínzásának, bebörtönzésének és kiszabadulásának emlékét is. Az örmény egyház az 5. század elején perzsa fennhatóság alá került, s ennek következtében a 6. század elején monofizita lett. Ekkor vette fel Világosító Szent Gergelyről a gregoriánus egyház nevet. 1198-ban egyesültek a római egyházzal, de ez az unió csak 1375-ig tartott, amikor a törökök újra elszakították őket. Ma uniós és monofizita örmény egyházak élnek, s mindegyik katholikosza azzal bizonyítja jogos hivatalviselését, hogy őrzik Szent Gergely karereklyéjét. [17] A levélváltást szír eredetiből beleszőtte Egyháztörténetébe

Cézáreai Euszebiosz. Magyarul is olvasható az Ókeresztény írók 4.

Ferenc pápa sajtótájékoztatója a Philadelphiából Rómába tartó repülő fedélzetén

Szeptember 27-én, vasárnap helyi idő szerint este nyolckor indult a pápa repülőgépe Philadelphiából Rómába. A Szentatya a nyolcórás utazás során közel egyórás sajtótájékoztató keretében válaszolt az újságírók kérdéseire.

Először a Time Magazine riportere, Elisabetta Dias kérdezte a pápát arról, mi lepte meg leginkább az Egyesült Államokban, mi volt más, mint ahogyan korábban képzelte.

„Meglepett ezeknek a szeretetre méltó embereknek a melegsége, ami nagyon szép, és mindenütt más és más jellegű volt: Washingtonban meleg, de egy kicsit hivatalos volt a fogadtatás, New Yorkban egy kicsit túláradó, és végül Philadelphiában nagyon kifejező. Ugyanannak a vendégszeretetnek három különböző módja. Nagyon megérintett a jóságuk, a vendégszeretetük, a szertartásokon pedig a kegyesség és a vallásos lelkület. Az emberek imádkoztak, és ez nagyon-nagyon megérintett, szép volt!”

Arra a kérdésre, hogy érte-e váratlan provokáció, Ferenc pápa azt felelte, hogy semmi sértő, bántó dolgot nem tapasztalt. Kijelentette, hogy tovább kell munkálkodni ezért a hívő népért, kísérni kell növekedését, vele lenni örömben és a nehézségek között is, amikor az embereknek nincs munkájuk, betegek. Hangsúlyozta, hogy napjainkban, mint mindig, az egyház előtt az a nagy kihívás áll, hogy álljon közel az emberekhez, és az Egyesült Államok egyháza megértette ezt a kihívást.

David O’Reilly, a Philadelphia Inquirer újságírója a pedofília kapcsán arról kérdezte a pápát, miért érezte szükségét, hogy Philadelphiában a püspökökhöz szóljon, őket vigasztalja és erősítse.

„Washingtonban találkoztam az összes amerikai püspökkel, mindenki ott volt, az egész országból. Szükségét éreztem, hogy kifejezzem együttérzésemet, mert valami nagyon rossz dolog történt, sokan közülük nem is tudtak róla korábban, és aztán nagyon megszenvedték: az egyház emberei ők, imádságos emberek, igaz pásztorok. A Jelenések könyvével szóltam hozzájuk: »A nagy üldöztetésből jöttetek.« Nagy szenvedés volt, ami történt. Nem csak érzelmi szenvedés. Ezt mondtam azoknak az embereknek is, akikkel ma találkoztam, akik elszenvedték a visszaéléseket. Nem azt mondom, hogy aposztázia, hitehagyás volt, hanem inkább szentségtörés. A visszaélések, mint tudjuk, mindenütt jelen vannak: a családokban, a szomszédságban, az iskolákban, az edzőtermekben, mindenütt. De ha egy pap teszi ezt, akkor ez azért nagyon súlyos, mert az ellen követ el visszaélést, akit a mennyei dolgok, Isten szeretete, az érzelmi érettség, a jó felé kellett volna vezetnie. Ehelyett eltapossa. Ezért majdnem olyan ez, mint egy szentségtörés. Elárulta így az Úrtól kapott hivatását, az egyház ezért határozottan lép fel most ebben a kérdésben: nem szabad takargatni ezeket a vétkeket, és azok is bűnösök, akik takargatták ezeket a dolgokat, néhány püspök is. És ez nagyon rossz dolog. A vigasztaló szavak nem úgy hangzottak: »Légy nyugodt, nem történt semmi.« Nem! Így hangzottak: »Nagyon rossz dolog volt, és el tudom képzelni, mennyit sírtatok miatta.« Erről beszéltem. Ma pedig keményen szóltam.”

Maria Antonietta Collins azzal a kérdéssel fordult a pápához, megbocsát-e azoknak a papoknak, akik nem kértek bocsánatot áldozataiktól, és megérti-e a családokat, akik nem tudnak vagy nem akarnak megbocsátani.

„Ha valaki bűnt követett el, és tisztában van ezzel, de nem kér bocsánatot, akkor én azt kérem Istentől, hogy tartsa számon a vétkét. Én megbocsátok neki, de ő nem nyer bocsánatot, mert bezárta magát a megbocsátás előtt. Egy dolog megbocsátani – mindannyiunknak kötelességünk megbocsátani, mert mindannyian bocsánatot nyertünk, más dolog viszont bocsánatot nyerni. Ha az a pap bezárta magát a megbocsátás előtt, akkor nem is kapja meg, mert belülről kulccsal bezárkózott, és nem marad más hátra, mint imádkozni, hogy az Úr nyissa ki ezt az ajtót. Késznek kell lennünk megbocsátani, de nem mindenki képes, kész bocsánatot nyerni. Ez kemény dolog. Ez magyarázza, hogy vannak emberek, akik keményen, rosszul fejezik be életüket, anélkül hogy megkapnák Isten simogatását.”

Ferenc pápa elmondta, hogy megérti a megsértett családokat, akik nem tudnak megbocsátani. Nem ítéli el őket, imádkozik értük. Felidézte, amikor egy meggyalázott lány anyja átkozta az Istent, és ateista lett, így halt meg. Hangsúlyozta, hogy megérti ezt az asszonyt, és hozzátette, hogy akkor mennyivel inkább megérti őt az Isten! Hozzátette, biztos abban, hogy Isten befogadta azt az asszonyt.

Andrés Beltramo, a Notimex mexikói hírügynökség újságírója azt kérdezte Ferenc pápától, mi a véleménye arról, hogy Kolumbiában a Farc (katonai gerillaszervezet) és a kormány megegyezni látszik.

„A hírre, hogy márciusban eljutnak erre a megegyezésre, azt kérem az Úrtól, hogy bárcsak megvalósulna ez a szép szándék, hiszen mindkét fél akarja, és már csak kis dolgok hiányoznak hozzá… Nagyon örülök neki. Olyan értelemben voltam a részese, hogy mindig is ezt szerettem volna, és kétszer beszéltem a kérdésről Santos elnökkel. A Szentszék nagyon nyitott arra, hogy segítsen, ahogy lehetséges” – jelentette ki a pápa.

Arra a kérdésre, mit érez, amikor indulnia kell, azt válaszolta, hogy amikor az utazása befejeződik, és tovább kell mennie, akkor magával viszi annak a sok embernek a tekintetét, akikkel találkozott, és imádkozik értük: „Uram, eljöttem ezekhez az emberekhez, hogy valami jót tegyek, de talán valami rosszat is csináltam, bocsáss meg nekem! De őrizd meg ezeket az embereket, akik figyeltek rám, akik átgondolták, amit mondtam nekik, akik meghallgattak, és azokat is, akik bíráltak, mindenkit.”

Thomas Jansen, a német katolikus hírügynökség munkatársa az európai menekültválság kapcsán a szögesdrót akadályról kérdezte a pápát.

„Ön a válság szót használta – válaszolta a pápa –, egy hosszú folyamat után léptünk ebbe a válságállapotba. Évekkel ezelőtt robbant ki ez a folyamat, mert azok a háborúk, amelyek elől az emberek menekülnek, évek óta tartanak. Ott éhség van, évek óta.” Múltbeli példaként utalt a pápa Afrikára, a kifosztott kontinensre, ahová egykor rabszolgákért mentek, ahol kihasználták az erőforrásokat. Most törzsi harcok dúlnak ott, amelyek mögött gazdasági érdekek állnak. Ahelyett, hogy kizsákmányolnánk egy kontinenst, inkább gazdaságilag kellene ott beruházni, hogy az emberek munkához jussanak – jelentette ki a pápa. A kerítésről szólva megkérdezte: tudja-e a kérdező, hogy végzik a falak? „Minden fal leomlik: ma, holnap vagy száz év múlva. De leomlanak – hangsúlyozta a Szentatya. – Ez nem megoldás. A fal nem megoldás. Európa jelenleg nehézségben van. Okosnak kell lennünk, hogy megértsük, hogy miért jön ez a migránshullám, és nem könnyű megoldást találni. De az országok közötti párbeszéd révén rá kell találni. A falak építése nem megoldás. Ellenben hidak kellenek, mindig, mindig! Nem is tudom, ha a falakra, akadályokra gondolok, ezek nem tartanak sokáig, tehát ez nem megoldás. A probléma megmarad, és közben még a gyűlölet is növekszik. Nekem ez a véleményem.”

A francia Le Figaro tudósítója, Jean-Marie Guénois a közelgő családszinódus kapcsán az elváltak és újraházasodottak problémáját és az érvénytelenítési eljárások gyorsítását érintette, és azt kérdezte, mit válaszol a pápa azoknak, akik attól félnek, hogy ezekkel a reformokkal létrejön az úgynevezett „katolikus válás”.

„A folyamatok, a körülmények megreformálása tekintetében én bezártam az ajtót az adminisztratív út előtt, amelyen keresztül beléphetett volna a válás. Tévednek azok, akik katolikus válásról beszélnek, mert ez az utolsó dokumentum bezárta az ajtót a válás előtt, amely adminisztratív úton lett volna lehetséges. De továbbra is megmarad a peres eljárás lehetősége.” A Szentatya elmondta, hogy a szinóduson a szinódusi atyák többsége azt kérte, egyszerűsítsék az eljárást, mert volt olyan, ami tíz-tizenöt évig is eltartott. Egyik ítélkezés jött a másik után, aztán jött a fellebbezés, és jött egy másik fellebbezés, és ennek soha nem volt vége. A dupla eljárást, amikor az elsőfokú ítélet érvényes, és nincs fellebbezés, Lambertini pápa, XIV. Benedek vezette be. Ám a joggyakorlat változik, mindig jobb útra lel. Most is ezt kellett tenni. X. Piusz pápa is egyszerűsíteni akart, de nem volt rá sem ideje, sem lehetősége. A szinódusi atyák kérték a házasság semmisségi eljárásának a leegyszerűsítését. A motu proprio megkönnyíti az eljárásokat az időben, de ez nem válás, mert a házasság felbonthatatlan, amikor létrejön a szentség, és ezen az egyház nem tud változtatni. Ez a tanítás a felbonthatatlan szentségről. A jogi eljárás megpróbálja bizonyítani, hogy ami szentségnek látszott, az valójában nem jött létre, mert hiányzott a szabadság, vagy nem volt egyéni érettség hozzá, vagy mert mentális betegség volt… Sokféle ok van, tanulmányozás és nyomozás után ki lehet jelenteni: nem, ez nem volt szentség. Például amikor valaki várandós. Ferenc pápa elmondta, hogy Buenos Airesben nem ajánlotta a papoknak, szinte megtiltotta, hogy ilyen körülmények esetén eskessenek, ezeket maguk között „elsietett házasságoknak” hívták. Amikor a gyermek megszületik, némely házasság jól működik, de nincs szabadság. Aztán jönnek a bajok, és elválnak. Ez a házasság semmissé nyilvánításának egyik oka, de sokféle oka lehet, fel van sorolva az interneten.

Az Instrumentum laboris sokféle problémát vet fel megvitatásra, ezek egyike az új kapcsolatok kérdése. Leegyszerűsítő megoldás lenne azt mondani, hogy a szinódus szerint a megoldás ezen emberek számára az, hogy szentáldozáshoz járulhatnak. Ez nem az egyetlen megoldás – hangsúlyozta Ferenc pápa. Az Instrumentum laboris szerint az elvált és újraházasodott párok problémája nem az egyetlen, mellette még sok más is van, például az, hogy a fiatalok együtt élnek, de nem házasodnak. Ez az egyház pasztorális problémája. Egy másik probléma az érzelmi érettség a házasságra, aztán egy újabb kérdés a hit. Hisznek-e abban, hogy mindörökre szól… Ehhez házassági felkészítés kell. Ferenc pápa elmondta: sokszor gondol arra, hogy nyolcéves előkészület szükséges ahhoz, hogy valaki pap legyen, és aztán, minthogy ez nem végleges, az egyház elveheti az embertől a klerikusi állapotot. Ahhoz, hogy házasodjon valaki egy egész életre, csak egy négy alkalomból álló tanfolyamot kell elvégezni… Hozzátette, hogy a szinódusnak végig kell gondolnia, mit kellene tenni a házasságra való előkészületként.

Az ABC News amerikai televízió riportere, Terry Moran arról kérdezte a pápát, támogatja-e a lelkiismereti ellenvetést a vallásszabadság nevében, ha például valaki nem akar kiadni házassági engedélyt azonos nemű pároknak.

„Nem ismerem az összes esetet, amikor lelkiismereti ellenvetést lehet tenni. De azt mondhatom, hogy a lelkiismereti ellenvetés olyan jog, melynek minden emberi joghoz köze van. Ez egy jog, tehát ha valaki nem engedi meg a lelkiismereti ellenvetés gyakorlatát, akkor tagadja magát a jogot. Minden jogi struktúrába be kell vezetni a lelkiismereti ellenvetést, mert ez egy jog, egy emberi jog. Máskülönben a jogok megkülönböztetésénél kötünk ki: ez egy minőségi jog, az pedig nem. Negatív példaként említem – pedig ez ellenem beszél – kamaszkorom olvasmányát, a Roland-éneket, mely újra és újra megérintett: amikor a muzulmánok sorban állnak a keresztelőkút előtt, fejük fölött ott a kard, nekik pedig választaniuk kell a kettő között. Nem állt rendelkezésükre a lelkiismereti ellenvetés lehetősége. Nem, pedig ez egy jog. És nekünk, ha békét akarunk teremteni, akkor tiszteletben kell tartanunk a jogokat” – válaszolta a Szentatya.

Az olasz SkyNews munkatársa a keresztényüldözésről és az Iszlám Állam központjainak Franciaország általi bombázásáról kérdezte a Szentatyát.

Ferenc pápa azt válaszolta: „Tegnapelőtt hallottam a hírt, de nem olvastam róla, és nem ismerem a helyzetet, hogyan is alakul. Hallottam viszont, hogy Oroszországnak van kialakult álláspontja, de az Egyesült Államoké még nem világos. Nem tudok mit mondani, mert nem látom át az egészet. De amikor bombázásról hallok, az nekem vér és halál…, és megismétlem azt, amit a Kongresszusnak és az ENSZ-nek mondtam: a háborút el kell kerülni. De a politikai helyzetet nem tudom megítélni, mert még nem ismerem.”

Miriam Schmidt a DPA német hírügynökségtől a Szentszék és Kína kapcsolata, valamint a kínai katolikusok helyzete felől érdeklődött.

„Kína egy nagy nemzet, a világnak egy nagy kultúrát és sok jó dolgot adott. Koreából hazafelé jövet is említettem, hogy nagyon szeretnék elmenni Kínába. Szeretem a kínai népet, szeretem őket. Remélem, jó kapcsolatok lesznek köztünk. Vannak kapcsolataink, beszélünk egymással. Tovább kell menni. Nagy öröm lenne számomra, ha Kína mint ország a barátom lenne. Kína, melynek oly nagy a kultúrája, és oly sok lehetősége van jót tenni” – válaszolta a pápa.

A spanyol Sagrario Ruiz de Apodaca riportere az amerikai szerzetes nővérek helyzetéről és – amerikai igényre hivatkozva – a nők, főként a szerzetes nővérek pappá szentelésének lehetőségéről kérdezte a pápát.

A Szentatya válaszában hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok szerzetes nővérei csodálatos munkát végeznek a nevelés és egészségügy területén. Az USA népe szereti a nővéreket. Mindenki követi a maga kongregációját és rendszabályát. Vannak közöttük különbségek, de jól működnek, és éppen ezért érezte kötelességének, hogy megköszönje mindazt, amit tettek. Felidézte, amit az Egyesült Államok kormányzatának egyik vezető személyisége mondott neki a napokban: „Műveltségemet, mindazt, amit tanultam, a nővéreknek köszönhetem. Iskoláik és kórházaik vannak szegények és gazdagok számára mindenféle kerületben.”

A nők pappá szentelésének lehetőségéről határozottan szólt: „A nők papsága? Ezt nem tehetjük meg. Szent II. János Pál pápa, vitatott időkben, hosszú-hosszú megfontolás után világosan megmondta. Nem mintha a nők erre nem lennének képesek. Az egyházban a nők fontosabbak a férfiaknál, mert az egyház egy nő, nőnemű, és Krisztus jegyese. A Szűzanya fontosabb minden pápánál, püspöknél és papnál. Egy dolgot el kell ismernem: késésben vagyunk a nő teológiájának kidolgozásával. Tovább kell lépnünk ebben a teológiában. Ez igaz!”

Az egyesült államokbeli sikeréről is kérdezte Ferenc pápát a spanyol újságíró, aki erre így válaszolt: „Ami a sikert illeti, nem tudom, volt-e sikerem vagy nem. De félek is magamtól, mert ha félelem van bennem, akkor tudom, hogy gyenge vagyok, abban az értelemben, hogy nincs hatalmam. A hatalom átmeneti jelenség: ma van, holnap nincs! Az a fontos, hogy tudj jól bánni a hatalommal! Jézus így értelmezte a hatalmat: az igazi hatalom a szolgálat, szolgálatot tenni, a legalázatosabb szolgálatokkal. Én szeretnék előrehaladni ennek a szolgálatnak az útján, mert érzem, hogy nem teszem meg azt, amit meg kell tennem. Ez a hatalomról alkotott felfogásom.”

Matilde Imberti, a Radio France tudósítója arról kérdezte a pápát, hogy vajon jó-e az egyháznak, ha a pápa sztár?

„Tudod, hogy a pápák milyen címet használtak? »Isten szolgáinak a szolgái«. Egy kicsit más ez, mint a sztár! A sztárokat, a csillagokat jó nézni, nekem pedig a csillagok a helyükön tetszenek, az égbolton, derült nyári időben. A pápa legyen az Isten szolgáinak a szolgája. Igen, az újságok így fogalmaznak, de van egy másik igazság: hány sztárt láttunk csillogni, akik aztán lezuhantak. Ez egy átmeneti dolog. De Isten szolgáinak a szolgája lenni: ez szép! És nem múlik el” – zárta Ferenc pápa sajtótájékoztatóját vasárnap éjjel a Philadelphiából Rómába tartó repülőgép fedélzetén.