Hazugságáradat és lázadás a táborban
Negyven nap múlva aztán, bejárva az egész vidéket, visszatértek a föld kémei, s eljutottak Mózeshez és Áronhoz meg Izrael fiainak egész gyülekezetéhez a Párán pusztába, amely Kádesnél van. Beszámoltak nekik és az egész közösségnek, megmutatták a föld gyümölcseit, és elbeszélték, mondván: Eljutottunk arra a földre, amelyre küldtél minket, s az csakugyan tejjel-mézzel folyó ország, amint ezekből a gyümölcsökből is látható, de igen erős lakói, nagy, és fallal körül vett városai vannak: Enák utódait is láttuk ott. Amalekiták laknak a Délvidéken, hetiták, jebuziták, amoriták a hegységben és kánaániak laknak a tenger mellett és a Jordán folyó körül. Zúgolódni kezdett a nép Mózes ellen, de Káleb csendesítette őket és azt mondta: Csak menjünk fel, és foglaljuk el. Azt a földet, mert el tudjuk foglalni”Ám a többiek, akik vele voltak, azt mondták: Semmiképpen sem mehetünk fel e nép ellen, mert erősebb nálunk. Sőt gyalázták Izrael fiai előtt azt a földet, amelyet megtekintettek, mondván: A föld, amelyet bejártunk, elemészti lakóit, népe, amelyet láttunk, szálas termetű, láttunk ott jó néhány szörnyet Enák fiaiból, az óriások nemzetségéből, akikhez képest mi olyanoknak látszottunk, mint a sáskák. Jajveszékelve sírt emiatt az egész sokaság azon az éjszakán és Izrael valamennyi fia zúgolódott Mózes és Áron ellen: Bárcsak meghaltunk volna Egyiptomban, s bárcsak elpusztulnánk ebben a kietlen pusztában, s ne vinne be minket az Úr arra a földre, hogy magunk kardélre ne hulljunk, feleségeink és gyermekeink pedig fogságba ne jussanak! Nem jobb-e visszatérnünk Egyiptomba? Majd azt mondták egymásnak: Állítsunk magunk fölé vezért és térjünk vissza Egyiptomba“(Szám 13,25-14,4)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése