Római Boldog Lukéziusz

BOLDOG LUKÉZIUSZ 

III. r. (1181-1260)

A hagyomány szerint Szent Ferenc atyánkkal egyidőben született és ő volt az első terciárius. Először katonáskodott, majd Poggibonziba* költözött és kereskedéssel foglalkozott. Fő gondja a haszonszerzés volt, a szegényekkel keveset törődött. Amikor Szent Ferenc vándorlása közben eljutott Poggibonziba, többször is találkozott Lukéziusszal, s a Szent Ferenccel való beszélgetések azt eredményezték, hogy megváltozott az életfelfogása. Kezdte szétosztani vagyonát a szegények között, szállást adott a vándoroknak, segítette az árvákat, özvegyeket. Felesége, Buonadonna eleinte nem helyeselte férje bőkezűségét, később azonban ő is együtt végezte férjével az irgalmasság cselekedeteit. Egy különös eset nagy hatással volt rá: egy koldus tért be házukhoz és Isten nevében kenyeret kért. De már nem maradt semmi a kenyereskosárban. Lukéziusz szólt feleségének, adjon a koldusnak. Az haragosan válaszolta: „Nem tudod, hogy nekünk sincs már kenyerünk?” Lukéziusz azonban biztatta, nézze meg újra a kosarat. Megnézte, s az tele volt kenyérrel. Lukéziusz egyszer kérte Szent Ferencet, vegye fel rendjébe. Ferenc azonban figyelmeztette, hogy neki felesége van, őt nem hagyhatja el. Mivel többen is hasonló kéréssel fordultak hozzá, rövid életszabályt állított össze a „bűnbánó testvéreknek”, akik a világban maradnak és ott tartanak bűnbánatot, élnek az evangélium szellemében. Így keletkezett a bűnbánó, vagy ahogy később nevezték, a III. rend. Lukéziusz példáját többen követték a faluban. Példája olyan hatással volt rájuk, hogy elnevezték a „tökéletesség mesterének”. A hagyomány szerint élete 80. évében halt meg. Buonadonna azt kérte Istentol, hogy férjével egyidőben halhasson meg. A hagyomány szerint előbb Buonadonna, majd egy nap múlva Lukéziusz halt meg. Az első terciáriust VI. Piusz avatta boldoggá.
„Mindazok, akik szeretik az Urat teljes szívből, teljes lélekkel és elmével..., és úgy szeretik felebarátjukat, mint önmagukat, és gyűlölik testüket bűneikkel együtt, és magukhoz veszik a mi Urunk Jézus Krisztus testét és vérét; és a bűnbánat méltó gyümölcseit termik: ó milyen boldogok és áldottak azok a férfiak és nők, amíg így cselekszenek és ezekben kitartanak.”
Szent Ferenc levele a bűnbánó testvérekhez
(a Harmadik Rend regulája elődje)

Imádság:
Istenünk, te Boldog Lukéziuszt a bűnbánatra hívtad, és fölékesítetted a jámborság és a szeretet cselekedeteivel; közbenjárására és példájára add nekünk, hogy a bűnbánat méltó gyümölcseit teremjük és jócselekedetekben szüntelenül bővelkedjünk. A mi Urunk Jézus Krisztus által.

Ferenc pápa a monfortiánus rend nagykáptalanjához: Isten Szava és a Lélek Bölcsessége erejével

Ferenc pápa a monfortiánus szerzetesekkel

Pénteken délben fogadta Ferenc pápa a Kelemen teremben a monfortiánus rend mintegy 90 képviselőjét, akik ezekben a napokban tartják 32. nagykáptalanjukat. A Monfortiánus Mária Társaság rendjét 1713-ban alapította missziós célokra monforti Grignon Szent Lajos-Mária, aki nagy tisztelője volt a Szűzanyának. Lelki írásai erősen hatottak Szent II. János Pál pápára és rajta keresztül az egész egyházra.

A monfortiánusok két pillére: Isten Szava és a Lélek Bölcsessége

Ferenc pápa hozzájuk intézett beszédében utalt a rend több mint 300 éves történetére, melynek során a monfortiánusok két pillérre építették küldetésüket és lelkiségüket. Az egyik az Isten Szava, amit folyamatosan hallgatni és elmélkedni kell, a gyakorlatba átültetés igényével. A másik pillér pedig a Lélek Bölcsessége, amit meg nem szűnően keresni kell az imádságban. Ferenc pápa idézett  monforti Grignon Szent Lajos-Mária írásaiból: „A Bölcsesség elnyeréséhez Istenre hallgatunk alázatos hódolattal, Benne és Általa cselekszünk kitartó hűséggel. Végül pedig a szükséges világosságot és kenetet kell elnyerni, hogy másokat is a Bölcsesség elérésére indíthassunk”. A Szentatya azt ajánlotta a nagykáptalan tagjainak, hogy a mai kihívások helyes megkülönböztetéséhez induljanak ki Krisztusból és az alapító Grignon Lajos-Mária lelki örökségéből.

Az élet szépségének és Isten ingyenes ajándékainak a bizonyossága

Utalt a pápa a nagykáptalan témájára: „A testvéri élet és a monfortiánus küldetés közösségi jellege”. Jelen kell lenni a mai fogyasztói, individualista és globalizált világban a Szentlélek által éltetett tűzzel. Ez a jelenlét az élet szépségének és Isten ingyenes ajándékainak a bizonyosságára és a reménységre épül. A Krisztus-követés tökéletes példáját Szűz Mária nyújtotta, így a Krisztusnak való tökéletes odaszenteltséget a Szűzanya közbenjárása révén érhetik el. A hiteles testvéri élet már önmagában tanúságtétel a világ számára, amit a szív és a kéz szeretetével lehet meggyőzni. Rendi hagyományuk jegyében továbbra is Szűz Mária szolgáló lelkületével forduljanak a szegények és a rászorultak megsegítésére – zárta Ferenc pápa a monfortiánus rend nagykáptalanjának tagjaihoz intézett beszédét.

 

 

Húsvét 4. hét szombat

Húsvét 4. hét szombat

Bár a tanítvány nem lehet nagyobb a Mesterénél, az megtörténhet, hogy külsőleg, méreteit tekintve nagyobb, látványosabb dolgokat visz végbe, mint Jézus földi élete során, hiszen ő szinte át sem lépte Izrael határát, Szent Pál és a többi apostol viszont arra kapott küldetést, hogy a Római Birodalom és az egész akkor ismert világ területén hintse az isteni ige magvait.

Az „ugyanazok a tettek” jelentik továbbá Krisztus követőinek az ő szenvedésében, halálában és ennek következményeként megdicsőülésében való részvételét is. Éppen a mai Szentleckében olvasunk arról, hogy megkezdődik Szent Pál passiója, amely Jézus szenvedésével azonos. Jézust is féltékenységből adták halálra honfitársai, őrá is szitkokat és rágalmakat szórtak, végül kiszolgáltatták a pogányoknak, hogy kivégezzék. Pál apostol ugyanazt szenvedi, mint Ura, de külsőleg nagyobbat tesz, mert a pogányok felé indulva nekik is felkínálja az Úr Jézus kereszthalálának gyümölcsét, a bűnbocsánatot. Ha már nem csupán tetteiben, hanem szenvedésében és halálában is követjük a mi Urunkat, ő minden képzeletet felülmúlóan megáld minket is: felragyogtatja bennünk evangéliumának világító fényét, és a magunk szemével talán nem is látható, mégis nagy és még nagyobb tetteket visz végbe általunk.

Megváltó Urunk, Jézus Krisztus, tégy minket hűséges tanítványaiddá, akik nem nagy tettekre törekednek, hanem arra, hogy ugyanazon életet éljék, melyet Te éltél, s ugyanaz a Lélek lakjék bennünk, mint Tebenned. Hiszen nem a nagy tettek vagy a nagy szenvedés számít, hanem csak a szeretet, mellyel a tetteket véghez visszük vagy a szenvedést viseljük. Add, hogy bármit teszünk, azt Általad tegyünk, s ha szenvedünk, azt a Te megváltó szenvedéseddel egyesítsük, s így mindenkor a Te dicsőséged nyilvánuljon meg rajtunk, testvéreink és az egész Anyaszentegyház javára.

Quitoi Szent Marianna

Szent Marianna

szűz.

 1645.

Quito Lilioma, Dél-Amerika második szentje. Mindenben teljesítette azokat a parancsokat, amiket az imádság, vezeklés, jótékonykodás és az irgalmasság testi-lelki cselekedeteinek végrehajtására az evangéliumok kiszabnak.

Szent II. János Pál eddig ismeretlen csodájáról vall személyi inasa

Szent II. János Pál eddig ismeretlen csodájáról vall személyi inasa

A 83 éves Angelo Gugel, aki három pápa – I. János Pál, II. János Pál és XVI. Benedek – személyi inasa volt, a vele készült interjúban beszélt a II. János Pál közbenjárásának tulajdonított csodáról, amelynek maga is szemtanúja volt. A Corriere della Serában megjelent interjút a KAI foglalta össze.

Angelo Gugel, mielőtt pápai inas lett, a vatikánvárosi csendőrség tagja volt. A „csoda”, amelyről az interjúban beszámol, a feleségével, Maria Luisával történt. Első gyermekük halva született. Ezután határozták el, hogy minden gyermekük második neve Maria lesz. Negyedik gyermeküket Carla Luciana Maria névre keresztelték, Karol Wojtyła és Albino Luciani pápák tiszteletére. A kislány 1980-ban született, II. János Pál pápa közbenjárására. Gugel elmondása szerint felesége várandósságának utolsó szakaszában súlyos problémák léptek fel. A Gemelli-klinika nőgyógyászai kizártnak tartották, hogy világra hozza a gyermeket.

Egy nap II. János Pál így szólt hozzám – mondta el Angelo Gugel –, „a szentmisét ma a feleségedért mutattam be”. 1980. április 9-én Maria Luisát bevitték a műtőbe, hogy császármetszést végezzenek. A műtőből kifelé Villani doktor megjegyezte: „Valaki biztosan nagyon imádkozott”. A születési kartonra ezt írta: „reggel 7.15”. Az a perc volt ez, amikor a pápa reggeli szentmiséjén a Sanctust énekelték. A reggelinél Tobiana Sobotka nővér, az Apostoli Palotában szolgáló szerzetesnővérek elöljárója tájékoztatta a pápát, hogy megszületett Carla Luciana Maria. „Deo gratias!” – kiáltott fel II. János Pál, aki április 27-én magánkápolnájában személyesen keresztelte meg a kislányt.

Gugel az interjúban beszélt I. János Pál mellett végzett szolgálatáról és Luciani pápa váratlan haláláról is; kizártnak tartja, hogy a halált természetes okokon kívül valami más okozhatta volna.

II. János Pál mellett való szolgálata két nappal a pápa megválasztása után kezdődött. Most is emlékszik, hogy a lengyel pápa megkérte, ellenőrizze, hogy helyesen hangsúlyozza-e az olasz szavakat. „Két hónappal később, amikor találkozott volt csendőrtársaimmal, igencsak meglepett egy megjegyzésével: »Ha rosszul hangsúlyozok egy szót, az 50 százalékban Angelo hibája« – mondta, miközben rám mosolygott” – idézte fel emlékeit a volt pápai inas.

Elmesélte személyes élményeit arról az exorcizmusról, amelyet II. János Pál végzett a Szent Péter téren az egyik általános kihallgatáson: „Én is ott voltam. A lány habzó szájjal káromkodott, síri hangon. Az egyik püspök félelmében elfutott. A Szentatya magába mélyedve imádkozott latin nyelven. Végül megérintette a lány fejét, és a megszállott arca azonnal megnyugodott és derűssé vált. Láttam, amikor a VI. Pál teremben ugyanilyen szertartást végzett szintén egy audiencia után.”

Gugel beszélt azokról a kirándulásokról is, amikor II. János Pál pápa inkognitóban hagyta el a Vatikánt. Hangsúlyozza, hogy az újságok nem mindig írtak ezekről a kirándulásokról. A Szentatya különösen szerette Abruzzo hegyeit. A hűséges inas megemlítette azt is, hogy 27 év alatt II. János Pál soha nem kért az asztalnál semmit, mindig azt ette, ami volt.

A legmélyebb benyomást II. János Pál pápa utolsó percei gyakorolták rá, 2005. április 2-án. Családjával a Szentatya ágya mellett állt. „Utoljára érkezett Carla Luciana Maria. Ahogy belépett a szobába, a pápa felébredt, kinyitotta a szemét, és elmosolyodott. Mintha azt akarta volna mondani: »Megismerlek, tudom, hogy ki vagy«” – emlékezik Angelo Gugel.

Megemlítette azt is, hogy pápasága első kilenc hónapjában XVI. Benedek mellett is szolgált, és időnként később is kérték segítségét, annak ellenére, hogy már nyugdíjba vonult. 2010-ben az egész augusztust a Szentatyával töltötte Castel Gandolfóban. „Búcsúzáskor azt mondtam neki, hogy úgy éreztem magam, mintha családtag lennék. Azt felelte: »De hiszen mindig családtag vagy itt«” – idézte fel emlékeit Gugel, majd hozzátette, hogy nemrég ismét meglátogatta XVI. Benedeket. „Úgy láttam, hogy teljesen tudatában van annak, ami történik. Csak a járása bizonytalan, ülve kell bemutatnia a szentmisét is” – mondta a Corriere della Serának Angelo Gugel, aki három pápa inasa volt.