Gyarapítson és gazdagítson titeket az Úr a szeretetben.
2011.08.25. csütörtök
A fiatalok és az öröm Istene.
Isten nemcsak örömre, tehát egyes jóleső élményre teremtette az embert, hanem boldogságra, vagyis állandó örömre. Sőt nem elégedett meg azzal, hogy ebbe a gyönyörű világmindenségbe helyezte az embert, és mint egy kedves apuka, Ő is ezzel bíztatta az embert: Nézd, a növények, köztük a csodaszép virágok, igen rövid életűek. Igaz, vannak fák, amelyek több száz évig is elélnek, de az sem örök. Az állatok egy része rövid életet kapott, mint a tiszavirág, de a nagy többségük évekig, esetleg sok évig él. Téged, ember arra teremtettelek, hogy évtizedekig, sőt évszázadokig élj a földön. Ezt az időt töltsd kívánságod szerint teljes örömben, állandó boldogságban tölthenéd, aztán amikor már sem táncolni, sem nótázni nem lesz kedved, nem is tudsz már, akkor kivisznek a megsemmisítő temetőbe. Isten azonban nem így nézte az embert. Nemcsak testet adott neki, amely anyagból áll, részekből van összetéve, és mint minden összetett, örök a törvénye: egyszer szét is kell esnie. Teremtettem neked lelket is. Ez szellemi létű, az örökkévalóság várományosa. Nincsenek részei, meg nem semmisül, én pedig nem semmisítem meg. A te életedet, ember, két szakaszra szántam: a rövid földi életet követi az időtlen örökélet. A földi -igaz-, nem örömök kavalkádja, mert a bűneitek miatt vannak szenvedések, is, de ezt az életszakaszt is tele lehet ültetni örömvirágokkal, amelyek nem egynapos életűek. Ennek feltétele: Ne magadat akard örömfolyammal boldogítani, hanem életed minden percét használd föl arra, hogy másoknak, a melléd rendelt embereknek szerzel tudatosan boldogságot. Az igazi örömfolyam, a boldogság, ezeknek a másoknak szerzett örömöknek az őrökké tartó jutalma.
